Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-11-08 / 171. szám

November 8. üzemnyilvántartás berendezése, az egész mun­kálatnak 3 példányban való elkészítése. 5. A­mennyiben használható alaptérkép (kataszteri, vagy hitelesített és a helyszínen megvizsgált s alkalmasnak talált tagosítási vagy más térkép) nem volna meg, szükséges az alapfelmérés: háromszögelés (háromszög­méreti vagy grafikus után) és az erdők kerüle­tének s egyes hosszabb vonalaknak fölmérése, az alaptérkép összeállítása és a területek pontos kiszámítása. 6. A helyi fatermési s növek­vés­i t­á­b­l­á­k felállítása, a mennyiben azoknak külön felállítása az erdőgazdaság bel­terjessége és az erdőbirtok terjedelme folytán szükségesnek mutatkoznék : az erdők általános termőhelyi és növési viszonyainak tanulmányo­zása s a mintaállamok kikeresése, mintatervek felvétele, termőképességi osztályok megállapí­tása, az adatok sorokba való összeállítása és kiegyenlítése, a táblák felállítása. Mindezen munkák terjedelme, nehézsége és időtartalma különböző viszonyok közt különböző arányban változik. A részletes erdőfelmérési munka terjedelme, nehézsége és időtartama függ egy­részt a fölveendő vonalak számától, azoknak hosszától, másrészt a helyszíni viszonyoktól s részben az időjárástól is. Az erdő­becslési munka különbö­zik főleg a szerint, vajon a fölvétel teljes rész­letességgel eszközlendő-e vagy nem, a­mi ismét attól függ, vájjon a fatermés teljesen és jól ér­­tékesíthető-e, vagy pedig csak részben és keve­sebb haszonnal, tehát a kezelés belterjes-e, vagy nem­­ különbözik továbbá a szerint, vajon a ta­laj termőképessége és az állatminőség válta­kozó-e, avagy egyenletesebb. Azonkívül nagy be­folyással bírnak a helyszíni viszonyok is, vala­mint az üzemmód, az eddigi gazdálkodás rend­szeres vagy rendetlen volta s az államok az ál­tal előidézett jobb vagy rosszabb állapota. A térképezés és térszámítás nehézségei változnak részint a szerint, a­mint az erdőállapot felvétele nagyobb vagy kisebb részletességgel vagy egészen egyszerűen történt s ehhez képest a fölmért vonalak száma na­gyobb vagy kisebb-e; változnak másrészt a sze­rint, vajon hasonló terület mellett egy vagy több lapból áll-e a térkép, mire nézve az erdő­területek alakja és összefüggő vagy szétszórt fekvése, részben azonban a mércte is bír be­folyással. Az erdő­rendezési munkára nézve mérvadó főleg azon körülmény, hogy az illető erdő belterjes kezelésre alkalmas-e, vagy pedig csak kevésbbé jövedelmező, külterjes gazdálko­dásra, s e szerint az üzemtervi munkálat na­gyobb részletességgel, vagy pedig egyszerűbben állítandó-e össze; mérvadó továbbá az erdők jobb vagy rosszabb állapota, s a berendezésnek ebből kifolyó könnyebb vagy nehezebb eszközöl­­hetése. Végre valamennyi elősorolt munkára nagy befolyással bír azon körülmény, hogy az üzem­terv vagy kisebb területre vonatkozik-e, ezen te­rület összefüggő testet képez-e, vagy több, szétszórtan fekvő darabokból áll-e s az erdő közelebb vagy távolabb fekszik-e valamely hely­ségtől, vezet-e hozzá járható út s maga az erdő belsejében is könnyebben vagy nehezebben jár­ható-e be. (Folyt. köv.) SZÉKELY NEMZET, 171. szám. , Fővárosi levél. — nov. 3. Ám énekelje a költő az aranykalásszal ékes rónaságot lenge délibábjával, szivem csak a bérczek, erdők szomorú hazája felé vonz. Mily jól esik a szemnek, ha kifáradva megnyughatik a hótakart bérczeken ... A végtelen puszta egyhangúságával fogyaszt és lehangol. Ott a bérczek tövében hűs forrás fakad, az oldalokon sudár fenyők, százados tölgyek viselnek örökös harczot Aeolus fiaival, itt a végtelen pusztán kiáradt vizek maradványai, az ördög szekér kergetődzése adták meg a hangulatot... ... A robogó vonat dübörgése csendesül, a kézi táskák lekerülnek a polc­okról, az utasok fel­állva tekintgetnek ki az ablakon, mintegy kémlelve, ha igazán Budapesten vagyunk-e ? Itt vagyunk. A megérkezés fenségesebb lehet Nápolyban, vagy Konstantinápolyban, de ki először száll ki a központi indóház perronájára az sem fojthatja el meglepeté­sét. A villanyvilágítás kápráztató fénye, az indóház pompás oszlopzata igen meglepő hatást gyakorol a kocsi félhomályából kilépő utazóra. A roppant zaj, tolongás, kocsi robogás, a hordárok fülhasító kiabá­lása kiegészítik a képet s az embernek éreznie kell, hogy nagy városi szél fó. Az éj leszállt. A­ki a székely bérezek legkele­tibb tövéből kereste fel a fővárost, annak jól esik a hosszú ut fáradalmai után a pihenés. Az álom még egyszer vissza­hozza a zugó fenyvest, a hegyekről leszakadó patakokat, a hóval koronázott sziklatető­ket, azután a nagyvárosi zaj elfeledtet mindent. Csak szeretteinkre emlékezünk vissza. A számtalan nyilvános és magánpalota pompája, a járó­kelők zsivaja meglepi a kisvárosi utast. A városligetben hangya szorgalommal folyik a munka. A kiállítási épületek közel állanak a befeje­zéshez. A nagy iparcsarnok és a királyi pavilion tömör épületek, mivel állandóan ott fognak maradni. A számtalan csarnok és pavilion igen sok munkás kéznek ad foglalkozást. A sugárút meglepi az idegent pompás palota­soraival, gyönyörű kirakataival, melyek közt sok a magyar ipartermék. Az operaház a magyar nemzethez méltó királyi adomány. A műcsarnok kiváló festményei messze föl­dön hirdetik a magyar festő­művészet előhaladását, virágzását. Munkácsi Mihály festménye : „Krisztus a Kál­várián“, még mindig nagy látogatottságnak örvend. A látogatók száma az esteli órákra mindig m­egsza­­porodik a villanyvilágítás miatt. A terembe belépőt ünnepélyes félhomály és csend fogadja. A látogatók csak suttogva beszélnek, mintha templomban lennének. A megvilágított falat egészen a nagyméretű kép foglalja el, melyre a hát­teret nem számítva, negyvenkét alak van festve. A fő­ alakok a kereszt körül csoportosulnak. A ke­resztre feszített Krisztus arcza a végső simúlási perczeket ábrázolja. A bágyadt szemekben megtört a fény, az ajkak kissé nyitva vannak, a fej a jobb válla hanyatlott. Az egész arezon olyan fájdalmas kifejezés ül, hogy látva köny lopózik szemeinkbe. A A kereszt alatt végig omolva s kezeit Krisztus lá­bai közé kapcsolva Mária megtört alakja látható. A leomoló fekete ruházat, a fejet borító fehér kendő, a félig elfödett bánatos anyai arcz, a kénytelen, bágyadt szemek, nagyban emelik a hatást. Az édes anya mellett térdes, zöld ruházatban, szétbontott vörös hajjal, görcsösen összekulcsolt kezekkel Mária Magdolna. Arczán a szenvedés és fájdalom kinyomata más, mint a Máriáén. A harmadik térdelő nőalak összekulcsolt kezeit az ég felé emelte, onnan várva segélyt és vigasztalást. Jobbra a kereszttől János evangélista áll, megosztva Máriával a keserű fájdal­mat. Közepén a balró tekint, kezében bárdot tartva, állatias érzéketlenséggel a fájdalomtól összeroskadt anyára. Ezen alak a többiekhez viszonyítva kissé törpe. A hegyről alájövő nép között elől két zsidó pap halad. Az egyik őszbe borult aggastyán gondo­latokba elmélyedve tekint maga elé. A másik fiata­labb és nagyon magyaráz neki valamit. A tömeg élén lovagló alak arcza fehér lepellel van eltakarva. Ez kitünően van megfestve. Azonban a ló egész alakján s főleg lábain hibás rajzolást látnak a szakértők. A ló előtt szaladó s ruháit tépő tudásnak utálatos arcza van. A szemlélő egy bukott bőrziánert vél benne felismerni. Ezen alak kihagyásával a kép sem­mit sem vesztett volna összhangjából. A Krisztus jobb és bal oldalán felfeszített két lator közül főleg az egyik kitűnő technikával van megfestve. Feje kissé aláhanyatlott és mintegy repli­­kázni látszik egy alaknak, mely őt öklével fenyegeti. A baloldali lator arczából kevés látszik. A nagyszerű kép hátterét római katonák és különböző tarka ala­kok képezik. A hangulatot az a borús és gyönyörű festett ég adja meg, melynek láttára az ember ön­kénytelenül érzi a sivító szelet, a mint a komor fel­hőket össze-vissza kuszálva hajtja maga előtt. A felhő­réteg körül előtörő gyenge sugár világítja meg az egész képet, úgy látszik, hogy Munkácsy a vihar festésében exc­ellál. Ezt bizonyítja a „Pusztai vihar“ czimű festménye is, melyen páratlan hangulat öm­lik el. A képet az utolsó napokban még tömegesen lá­togatták úgy a városból, mint a vidékről felgyűlt idegenek. A napokban tették le a lovassági laktanya alapkövét. Az ünnepélyen jelen volt a király és Jó­zsef főherczeg, továbbá sok katonai méltóság, főren­dek és képviselők. Az operaházban „Ernani“ előadásán a japáni küldöttség jelenlevő tagjai keltettek méltó feltűnést. Volt dolga a látcsöveknek, melyek mind a vendégek felé voltak irányozva. Ámde ezek mindebből m­it sem csináltak s látszott, hogy nem igen érdekli őket semmi. A magyar szinlapokat forgatták jobbra-balra, alulról felfelé, de ki nem találhatták, hogy mit kell azzal tenni. Persze a publikum nevetett, nem an­­­nyira az élhetetlenségen, mint a tudatlanságon. Az előadást az osztrák delegátusok közül is sokan néz­ték meg. Ott volt Tisza Kálmán kormányelnök csa­ládjával. Tisza csak az operaház megnyitása után jár színházba. Hallottak napja nagy fénnyel és pompával ünne­peltetett meg. A kerepesi temetőben ezernyi ezer ember tolongott, úgy, hogy az előrehatolás is csak­nem lehetetlen volt. A sírok tündérfényben úsztak, koszorúkkal, virágokkal halmoztattak el. A Battyányi mauzóleum, hol Deák Ferencz hamvai is pihennek, egészen fekete lepellel volt bevonva, cziprus lombok­kal, koszorúkkal és czim­erekkel diszesitve. Deák uj mauzóleumának külső része már teljesen elkészült. Az egész épület görög stylben van tartva. A ku­pola tetején a géniusz, a sarkokon négy kandeláber emelkedik. A Deák hamvainak ünnepélyes áthelyezése a jövő évben halottak napján fog végbe menni. ______ E. Ferencz gróf elnöklete alatt tartott ülésében a külügyi politikára vonatkozólag több kérdést jelentettek be, melyek az osztrák delegáczió költségvetési bizottságában feltett kérdésekkel lényegileg megegyeznek; a legközelebbi ülés péntekre d. e. 11 órára tűzetett ki, melyben a külügyminiszter a kérdésekre válaszolni fog. A mai ülésben jelen voltak a magyar kormány részéről : Tisza Kálmán miniszterelnök, és a közös kormány részéről : Szögyényi László első osztályfőnök. A magyar delegáczió hadügyi albi­zottsága délelőtt 10 órakor Szlávy József elnöklete alatt ülést tartott, melyen a közös kormány képviseletében : Bylandt-Aheidt gróf hadügyminiszter, Lambert vezérhadbiztos, Pápay alezredes, Sterneck báró altengernagy és Sem­­sey , a magyar kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök és Szapáry Gyula gróf pénzügy­­miniszter voltak jelen. A közös hadügyminiszteri költségvetés részletes tárgyalása a kiadási több­let czíménél folytattatván, Bylandt gróf had­ügyminiszter bejelenti, hogy a kívánt és a tábori tüzérségre vonatkozó részletes adatokat a bizottsági tagok közt még a tegnapi nap fo­lyamán szétosztatta. Az osztrák delegáczió k­é­r­v­é­n­y­i bi­zottsága tárgyalta a salzburgi tartományi bizottság kérvényét, mely osztrák alattvalóknak a bajor királyi erdőségekre nézve fönnálló szol­galmi jogaik tárgyában beadott panaszát tár­gyalta. Lienbacher előadó indítványozta, hogy a külügyminisztérium szólittassék föl, mikép a salzburgi herczegség alattvalóinak ezen szol­galmi igényeit gondosan vizsgálja meg s az il­letőket az Ausztria és Bajorország közt 1829. márczius 18-án kötött konvenczió megváltozta­tásával és kiegészítésével, vagy pedig a szolgal­mak kölcsönös megváltoztatásával földbirtokban kártalanitsa. Ez indítványt egyhangúlag elfo­gadták. BÉLFÖLD. — nov. 7. A magyar delegáczió külügyi albi­zottsága f. hó 5-én d. e. 11 órakor Zichy K­Ü­LFÖLD. — nov. 7. A béke. Mint a „Havas-ügynükség“-nek Shang-Haiból távírják, Pekingből odaérkezett hí­rek szerint Francziaország és Khina közt a béke megköttetett, még pedig oly alapon, hogy For­mosa szigetét Rhina húsz évre Francziaország­­nak engedi át. A mandarinok közül huszon­egyen pártolták a békének ily feltétel mellett való megkötését, azonban a császár atyja ellene volt; a béke létrejövése iránti remény tehát na­gyon kétes.­­ A Tien-Tsinben székelő franczia consul Shang-Haiba érkezett, hogy Patenetre franczia miniszter residensel értekezzék. — Pe­­kingben a kormány öt milló tahira rugó köl­csönt vett. Tso alkirály, ki még Fu-Tseuban marad, parancsot kapott, hogy haladék nélkül Nan­ Kingba menjen. A Kimpai-szorosnál és Fu- Tsen környékén torpedókat bocsátanak a Woo- Sung folyóba, melynek egy részét teljesen el­zárták. Az a hír, hogy Formosa irányában klim­­nai hadihajók küldettek, még nem nyert meg­erősítést. A nihilisták keze: A nihilista párt újabban ismét nagyobb mozgékonyságot árul el, mi a vezérlő köröket is élénkebb tevékenységre sar­kallja. — Két titkos nyomdának legutóbb történt fölfedeztetése alkalmával Péterváron 60 személyt fogtak el, kik közt van a hírhedt Lopatin is és sok nő. — A vidékről mind nyugtalanítóbb ki A SZÉKELY NEMZET TÁRCZAJA. Frigybontó eszme. — Elbeszélés. — írta: Reviczky Gyula. A máskor mindig vidám, mulatni, poha­­razni szerető Tardos Kálmán egy idő óta na­gyon megváltozott. Magába zárkózott, kerüli az embereket, oda se néz a kártyának és vadász­kutyáinak. Nyilván valami baja van. A­kik csak távolról ismerik, azt mondják rá: Hiába, vénül az öreg. A beavatottak össze­dugják a fejüket és sokat tudnak beszélni arról a viszonyról, me­lyet Tardos Kálmán fia, Aurél a világ szeme láttára folytat Cserfalvy Irma színésznővel. Alig­hanem — így sugdolódznak — ez busítja a jó öreg urat. Csakugyan, Aurél kijelentette előtte, hogy Irmát nőül fogja venni. Hiába szólt az apja szi­véhez, hogy ez az összeköttetés rangjához, tár­sadalmi állásához méltatlan, hogy ez az operette­­énekesnő rész­leitben áll s az egész megye fia­tal gentryjével pajtáskodik. Aurél rendíthetetlen maradt. Ő azt a leányt szereti, tehát el is fogja venni. Nagykorú már, tehát ura tetteinek, tudja ő jól, mit csinál. Irma is szereti őt és házassá­guk bizonyára boldogabb lesz akárhány oly ös­­­szeköttetésnél, a­melynél a telekkönyv volt a közvetítő. Az apai átokkal, kitagadással való fenye­­getődzés se tette meg a kellő hatást és Tardos Kálmán mindössze is azt az ígéretet csikarhatta ki Auréltól, hogy még egy hónapig vár és nem nyilatkozik Irma előtt. Ennek a végső határidőül engedett hónap­nak az eleje volt az, a­mikor Tardos Kálmánt senki se látta pipázni és kártyázni. Szótlanul magával evődve ült szobájában, s törte a fejét valami módon, mely fiát észretéritse, vagy a há­zasságot meghiúsítsa. De csak nem jött semmi okos gondolata s találékonyságának e meddő volta még levertebbé tette. Ebéd vagy vacsora közben néha kislelküen oda szólt Aurélhoz. Még­se gondoltad meg magad ham? — De igen. El fogom venni Irmát. — De kérlek, hiszen ez nem neked való párti. — Uralkodó herczegek, grófok is elvettek már szinésznőt, miért ne vehetne el egy Tardos. Őseim azért bizony nem fordulnak meg a sir­­jokban. — Jól van, jól. Még az csak hagyján volna, hogy színésznő, — bár ezt se szeretem, — de a mellett könnyelmű nő; egész K. városa a nyel­vén hordja. — Majd elhallgat, ha nem lesz Irma. — Látom, hogy nem akarsz e tárgyról ko­molyan gondolkozni. Mondom neked, a te Irmád egy roszhimű, kényelmű, kikapó teremtés, a ki téged — életemet teszem rá — hátad megett megcsal és kinevet. — A­mig saját szemeimmel nem látom, oda se hederitek az ily mendemondáknak. S az alkudozások apa és fiú közt mind­annyiszor eredménytelenül végződtek. Az apa ren­desen haragosan felugrott az asztaltól és szó nélkül hagyta magára Aurélt, így telt el az egy hónapból már három hét és több is. Tardos Kálmánnak még mindig nem jött semmi frigy­bontó eszméje és borzadva látta magát a jövő­ben mint K. város előbbkelő társasága gúnyos részvétének a tárgyát. Ebben a hangulatban találta őt Ridegl­ Sándor, egy előkelő modorú, szép arczu 40 éves agglegény, a ki a telet, mint rendesen, a fő­városban töltötte és most tavaszkor, — mielőtt fürdőre utaznék — nehány hétre lerándult K.-ra, körül­nézni a városhoz közeleső birtokán is meg­látni régi barátait és ismerőseit, kik között a Tardos család első helyen állott. Az öreg Tardost mindjárt az első napon meglátogatta és zavart magaviseletén, lehangolt hangulatán mindjárt észrevette, hogy valami baja van. Ügyes kerülő utakon Ridegh aztán ki is vett belőle annyit, hogy: •— A fiam, a fiam! — Mi bajod van a fiaddal édes öregem ? — Meg akar nősülni. — Hát hiszen az egészen a maga rendjén való. Ez még nem baj. — De egy színésznőt akar elvenni. — Színésznőt ? Hm! Szabad tudnom a nevét ? — Cserfalvay Irma. — Micsoda ezt a nőt akarja elvenni Tar­dos Kálmán fia, Tardos Aurél? — Ezt. Hát te ismered? — De nagyon! Sok pezsgőmbe van a kicsike. — Nos, ugy­e hogy van okom búsulni? Az istenért találj ki valami módot e házasság meg­akadályozására. — Az a legkevesebb. — De­hogy is ! Te nem tudod, mennyire bele­bolondult a fiam abba a nőbe. Csak nagy nehezen bírtam őt kivenni, hogy még egy hó­napig ne nyilatkozzék és ne kérje meg a kezét. Ez az egy hónap azonban holnap lejár és ha holnapig nem bírjuk megmásítani szándékát, holnapután a Tardos név gúnytárgya lesz a városban. — Mitől se tarts. Ha rám bízod az ügyet, biztosítalak, hogy Cserfalvay Irmából soha lesz Tardos Aurélné. Sándor aztán elbeszélte tervét, mely az el­jegyzést megakadályozza, midőn Aurél lépett a terembe, Sándort üdvözölvén, félrehivta atyját és kijelentette neki, hogy holnap lejárván az egy hónapi gondolkozási idő, még holnap délben megkéri Cserfalvy Irma kezét. — Hátha addig saját szemeiddel fogod látni hűtlenségét ? — Ez az lehetetlen ! Cserfalvy Irma hol­nap ilyenkor menyasszonyom. Ridegh még meghívta Aurélt estére egy po­­hár pezsgőre s azután elválltak a jó ismerősök. Ridegh kocsira ült és Cserfalvy Irma lakása elé hajtatott. 41. Kényelemmel és ízléssel berendezett szo­bában, félig lecsavart lámpa előtt ülnek a pam­­lagon Ridegh Sándor és Cserfalvy Irma. A pam­­lag előtt egy kis asztalka és azon jégbe hűtött pezsgő. Irmán már meglátszik a pezsgő hatása. Arcza kipirult és kigombolkozott; Ridegh Sán­dor egyik karját dereka köré fűzte, a másikkal egy pezsgős pohár után nyúl. — Szervusz Sándor! Két finom pezsgős­pohár véknyan összecsen­dül, azután két ajak összecsattan. — Kissé meghiztál, mióta nem láttalak Sándor, de máskülönben a régi aranyos gye­rek vagy. A színésznő hizelegve szökött Sándor ölébe és két kezébe fogta fejét, úgy húzta le ajkaihoz. E pillanatban az inas jött valamit jelenteni urának. Sándor halkan — úgy, hogy­ a színésznő meg ne hallja — e szavakat intézte az inashoz. — Mondja meg neki, hogy nagy sajnála­tomra egészen megfeledkeztem a meghívásról, és elfogadtam Cserfalvy Irma kisasszony látoga­tását. Ha ez nem zavarja, nagyon szívesen fo­gadom. Az inas kiment. Sándor visszaült a pam­­lagra és Irma tovább hintálódzott az ölében. Ebben a pillanatban nagy robajjal tárult fel az ajtó és belépett rajta­­ Tardos Aurél. Sápadtan rohant a pamlag felé, szikrázó szemekkel kiáltott rá Rideghre: — Uram magyarázatot kérek. — Azonnal. Asszonyom legyen szives egy pillanatra a másik szobába menni. Irma, kaczérul kacsintva Aurélra, minden zavar nélkül távozott. Midőn betette maga után az ajtót, Aurél megint Sándorra rivált: — Mi volt ez ? — Egy kis frigybontó eszme. Te azt mond­tad atyádnak, hogy addig nem hiszed el Irma hűtlenségét mig a saját szemeddel nem láttad. Nos tehát láthattad. — Hiszékeny bolond a ki voltam ! — El akarod-e még venni ? — Veszi a ... majd megmondtam kicsoda. — Egy pohár pezsgőre azonban szívesen látlak. — Irmával együtt? — Úgy van. Ezzel Sándor kivezette a színésznőt a má­sik szobából és a mulatság most már hármas­ban folyt tovább. Aurél hajnal felé fütyörészve ment haza; másnap erős főfájást érzett a múlt éji­­ pezsgőtől.

Next