Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-02-14 / 25. szám

II. évfolyam. --------------------------ssis f s . Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy, Csiki-utcza Matiovics-féle ház, hová a lap szellemi részit illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat hová Sepsi-Szentgyörgy, csütörtök, 1884. február 14. SZÉKELY NEMZET Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. ÎÂrfcă)-----------------------------(sí* Sí 9 Előfiizetési ár S helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . lOírt — kr. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Nyílt tér sora 15 kr. ii ilöHzitiit pinzilc is hlrditisik bérmentesen küldendők. ■ISS------------------------a»f tH POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. A hirdetmények s nyilt terek díja előre fizetendő. ( y?Ws)--------------------------© JétK ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. fit 5fizetési ára : egész évre . 10 frt. félévre ... 5 frt. vegyedévre . 2 frt. 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerübb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. A csikkarczfalvi választás. — febr. 13. (?) Nem országos érdekű esemény. Nem szól világra a hire, csak egy székely megyének egyik választókerületében zajlott le a napokban az esemény, amelyről meg akarunk e helyen emlékezni. Csik-Karczfalván múlt szombaton volt az országgyűlési képviselőválasztás, és ha az ellenzéki lapok tudósításainak hinni lehet, a szélsőbaloldal jelöltje 350 szavazattöbbséggel választatott meg a szabadelvű párt jelöltjével, Kovács Istvánnal szemben, így magában véve nagyon közönséges dolog, ha valamelyik párt a szabadelvű párt jelöltjén diadalmaskodik. Megtörtént ez már egyebütt is és ezután is meg fog történni minden valószínűség mellett az országnak igen sok választókerületében. A csikkarczfalvi választás ránk nézve nem azért tanulságos, mert a szélsőbaloldal egy kerületet hódított el a szabadelvű párttól, hanem a hódítás módjának van itt kiválóbb figyelemre méltó fontossága. A kolozsvári „Ellenzék“ már hetekkel ezelőtt megindította a hajszát a szabadelvű párt ellen Csik megyében és a kapacitálás nem tisztességes eszközeitől sem riadt vissza, olyanoktól, amik a különben tágabban értelmezett korteskedési fegyverek között is a ritkábbak közé tartoznak. Sajnáljuk, hogy nem idézhetünk az „Ellenzék“ ildomtalan kapacitálásai közül egy pár mondatot, mert nincs helye azoknak a sajtó tisztesség elveinél fogva lapunkban. De mert a szélsőbal győzelmének eszközeiről van szó, semmiesetre nem hallgathatjuk el Ugron Gábor úr magaviseletét a választókerületben. Tudnivaló, hogy Csík megye még eddig mindig a szabadelvű párthoz küldött országgyűlési képviselőt. Ha az erdélyi részek kormánypárti volta általában nagy botránykő volt a képviselő úr szemében, legnagyobb boszankodásával találkozott Ugron Gábornak és Orbán Balázsnak Csikmegye mameluksága. E felett való méltó felháborodásuknak gyakran nyilvánosan is kifejezést adtak a tisztelt képviselő urak és kijelentették, hogy „legközelebbről“ ellátogatnak ők a „szent földre.“ Ez a legközelebbi alkalom bekövetkezett most. Ugrón urnak nagyon nehéz területe volt Csikmegye. Először, mert a föld még járatlan volt, ellenség lábai nem érintették azt eddig soha ; másodszor, mivel a hódítási czélból teendő hadjáratnak minden terveivel tisztában voltak Csik megyében. El volt árulva előlegesen a hadi terv, ismeretes volt az ellenség czélja és dacára ezeknek a nehézségeknek, Ugrón Gábor megnyerte a csatát. Ennél a manővernél tagadhatatlanul elismerésre méltó ügyességet tanúsított Ugrón Gábor. Ebben neki nagy érdeme van. És ha így folytatja, a megkezdett módon csatározásait, úgy az erdélyrészi v. kerületekben még itt-ott győzelemre is számíthat. Más kérdés aztán az, szabad-e Ugron Gábornak egy képviselő-jelöltet úgy mutatni be a választókerület előtt, mint akinek nemcsak jogában, de hatalmában is fog állam az „az adót levenni polgártársai vállairól“ Azt nem kérdezzük Ugrón Gábortól, hiszi-e, amit mondott, csupán arra adjon nekünk feleletet, szabad-e egy alkotmányos államban a polgárok jóhiszeműségét ilyen veszélyes tannal lépre csalni ? Ha Ugron Gábor azt mondja a választóknak : íme , a rendszertelen gazdálkodás, vagy más efféle okok miatt odajutott az állam, hogy kénytelen az adót emelni s újabb meg újabb terheket róni a polgárokra, már t. i. ahogy ők szokták a kormány eljárásait bírálni; de ha a szélsőbaloldalt juttatja a nemzet többségre, akkor mindezektől az ok nélkül való kiadásoktól megmenekszik az állam: ha igy beszélt volna Ugron Gábor künn a vidéken is, a mint az országházban szokott, akkor most nekünk semmi kifogásunk nem lenne. Ámde vidéken megered a nyelve az ilyen apostolnak s minthogy nincs gyorsíró, aki ellenőrizze az elmondott szavakat, nemes elragadtatásában olyan ígéreteket is tesz a választóknak, amiket elmondani csak nálunk szabad a törvényes megtorlások következményei nélkül. A szélső baloldalnak ez a lépvesszője : nem fizetünk adót és ezen aztán felragad a gimpli. Ugrón Gábor megfogta a madarat ez alkalommal, csakhogy abban nem lesz köszönet. Hát a csikkarczfalvi választókerület miféle czélt akart elérni Ugrón Gáborral és a szélsőballal ? Könnyíteni akar a maga terhein és azt hiszi, hogy a szélsőbaloldal képes lesz arra ? Az általános választások ideje itt van pár hónap múlva. Lesz alkalmunk akkor ennek a pártnak a czéljaival hosszasabban is szembenézni. Addig azonban nagyon jó lesz, ha Csik megyében nemcsak arra figyelmeznek jövőre, hogy ki beszél, hanem hallgassák meg azt is, mit beszél az a valaki. A középiskolai törvény keresztülvitele a vallás és közoktatásügyi minisztériumban élénk foglalkozás tárgyát képezi. A legelső teendők egyike a tankerületek új beosztása és szervezése, mely középiskoláink adminisztrácziója szempontjából valóban életkérdés. E szervezés egyik legfontosabb mozzanatát képezik a tankerületi főigazgatók számára készült utasítások, melyekről most folynak a tanácskozások. Ezenfelül a törvény végrehajtásával összeköttetésben, két kérdés foglalkoztatja különösen tanügyi köreinket és a középiskolai oktatással foglalkozó tanférfiainkat: az érettségi vizsgálatok szabályzata és a reáliskolai tanterv. Mindkettő a közeli elintézés stádiumában van; az első remélhetőleg már a jelen tanév végén, az utóbbi a következő tanév elején fog életbe lépni. — A debreczeni „Protestáns Lap“ tanügyi mellékletén a magyarországi reformátusok egyetemes tanügyi bizottsága által megállapított érettségi vizsgálati szabályzat a hozzá tartozó indokolással együtt már megjelent. Fel kell oszlatni az országgyűlést. — febr. 13. Ez a foglalata egy figyelemreméltó czikknek, amely a Pesti Hírlapban jelent meg legközelebbről. Felesleges is tán mondanunk, hogy a helyzet feletti aggodalmak, amiket a czikkből leolvasunk, nem egészen alaposak, hanem a megfigyelésre mégis érdemesek. Hogy mennyire felzavarta a kedélyeket, milyen izgatottá tette a hangulatot a főrendek elhamarkodott állásfoglalása, annak bizonyságául közöljük a nevezett hírlapból az alábbi tanulságos részt. Fel kell oszlatni ezt az országgyűlést — írja a P. Hírlap. Hivatkozni kell a nemzetre. Meg kell kérdezni a közvéleményt. Ugyanazon közvéleményt, melynek nevében ráhazudják erre az országra a visszalépő irányzatot. Nyilatkozzék a közvélemény. Nyilatkozzék a magyar nemzet. Nyilatkozzék a középosztály, melytől a döntés függ, mely azt a zászlót diadalra segíti, amelyhez csatlakozik. Tisztuljon a helyzet. Hasadjon fel a homály. Hadd lásson mindenki, hadd lásson a társadalom. Ha a középosztály megkérdeztetve: akarja-e a politikai és társadalmi reakcziót, akarja-e a feudalizmust és ultramontanizmust, e kérdésekre igenlőleg felel — akkor jöjjön hát aminek jönnie kell. Akkor lássuk, mily bősz szenvedélyek laknak a magyar társadalom mélyeiben. Akkor a helyzet bár szomorú, de legalább világos lesz. Akkor a mi feladatunk a konkrét tényekkel szemben való állásfoglalás lesz. Akkor küzdeni fogunk a hatalommá szervezkedett reakczióval, s nem egy árnnyal. És tudjuk, hogy nem soká kellene küzdenünk. A megcsalt, vagy megtévesztett középosztály, a hatalmi nyomás alatt mintegy álomból ébredve, tömegesen bevonulna a cserben hagyott liberalizmus táborába s azt a feudális-ultramontán falovat, melyet becsempésztek várába, összetörné s a belőle kiugratott görög zsoldosokat gunnyal és ütlegekkel kergetné el. A jövő, még pedig a közeli jövő még ez esetben is a mienk lenne. De erre sem kerül a sor. Ismerjük Magyarországot, a magyar nemzetet és annak geniusát. Azt a geniust, mely egy ezredév történetében tükröződik vissza, s melynek fénye soha el nem homályosodott, melyet megfékezhetett az idegen hódítás, de ki nem irthatott soha. Ismerjük a valódi magyar közszellemet: nem azt, melyet a realczionáriusok és az eszmék üzérei, az ideák apró pénzre váltói, az elvek bankárai és leszámítolói magukra nézve előnyösnek vélnek. Nem az a magyar közvélemény, melynek zavaros habjai a felszínen örvényeznek. A víz nem úgy folyik már, mint régen. A salak, az iszap, a sövény nem a fenéken van többé, hanem a felszínen festi feketére a folyamot. A tiszta egészséges viz a mélyben, a magyar társadalom mélyében van. A középosztályban, a népben s osztálykülönbség nélkül mindenkiben, a kit a visszaható irány meg nem vesztegetett. Onnét kell meriteni, a hol a viz tiszta, s nem a hol zavaros és ártó kóranyaggal van telítve. Ide azonban csak az általános választások által lehet hatolni. Fel kell tehát oszlatni az országgyűlést. Hadd sugározza ki fényét a nemzeti genius. Hadd törjenek elő a nemzet éltető forrásai. Hadd lépjen elő, ami ebben a nemzetben egészséges és hadd verje le, hadd semmisítse meg, ami kóros. Hadd nyilatkozhassék és szólhasson bele politikai és társadalmi villongásainkba nyolcz század története. Hadd újuljon ki a régi nemzeti tradícziók fénye. A választások zivatara hadd rohanjon bele abba a sötét ködtömegbe, mely most ráborul az országra, s hadd verje azt szét az ég minden tája felé. A magyar nemzet nem lehet hűtlen múltjához , a középosztály tradíczióihoz és érdekeihez; mi tehát nem féltjük a liberalizmus zászlaját az általános választások harczaitól. Minél előbb jönnek ezek a harczok, annál jobb. Mert minden nap, mely a halasztás napja, a liberalizmus ellenségeinek nyeresége s vesztesége a liberalizmusnak. S minél később következnek be a küzdelmek, annál élesebbek lesznek. Hatásuk annál tartósabb leend, s bizonytalanabb a végeldöntés. Nem tudjuk, a kormány mit akar. Nemrég arról volt szó, hogy az új választások már jövő májusban lennének. Azóta elhallgatott a hírharang. Pedig május csak a legkésőbbi terminus lehet. Miért nem lehetne választani áprilisben ? Miért együtt tartani a jelen országgyűlést csak február végéig is ? Ez az országgyűlés eljátszotta szerepét. Megtette a mire képes volt. Most már elvénkedett, az aggság és gyengeség minden hibájába beleesett. Haldoklik. Haljon meg mielőbb s éljen az uj országgyűlés ! _______ 25. szám. A sepsi-szentgyörgyi önk. tűzoltóegylet. A helybeli önk. tűzoltó-egylet évi rendes közgyűlését folyó évi febr. 3-án tartotta meg a városház tanácstermében. Ezen gyűlésen a tagok szép számmal jelentek meg. A közgyűlés tárgyai általán az egylet belügyeit ölelték fel. Főbb pontja volt ezen gyűlésnek Bartha Béni, segédtisznek az 1883. évről tett jelentése, melyet a közgyűlés egyhangú határozatából egész terjedelmében közlünk, amint következik: Mélyen tisztelt egyleti közgyűlés ! Ismét egy év tűnt le egyleti életünkben is; ismét egy évet kísértünk az örök enyészet ölébe. Valóban az idő gyorsan repül el felettünk; az élet múló napjai, mint köd és pára enyésznek el. Érezzük ezt minden nap elmúlásával, de kétszeresen érezzük ezt különösen akkor, midőn egy év hinti ránk végső sugarait. Ilyenkor önkénytelenül is a múlandóság érzetével állapodunk meg egy pillanatra s letűnt öröm és szenvedés körében ábrándozunk , s míg ajkunk búcsút mond a távozó időnek, lelki szemeink előtt még egyszer elvonulnak az átélt események, változó jelenetek, melyeket az elmúlt év nyomul hagyott a jövőnek. Ha az egyes ember tekint vissza a letűnt évre, első helyen az érzelem körébe, a szívvilágba helyezi át magát s itt vet számot a múlttal. S mit mutat fel az eredmény? Legtöbb esetben csalódásokat, nem érdemelt fájdalmakat, vérző szivet, szétdult reményeket ; s ezen romok közt olt mily kevés örömmel ! S mi máskép van ez államok, társulatok, intézetek s egyletek életében ! Ezek élete nincs az alkotó egyének életéhez kötve, életfeladata, létérdeke s viszonyai más természetűek, mint az egyes embereké ; s épen ezért ezek működésének eredményei, reményeinek valósulása s az évek tapasztalatai is más természetűek, más neműek. Itt a szívvilág, az érzelmek hánykodásai elcsendesülnek, ezek fájdalmas szavai elnémulnak ; itt inkább az ész, akarat és tetterő hatásai és visszahatásai emelkednek ki s ezeknek a közügyet emelő, vagy hanyatlásra ható nyomai tűnnek fel. A közügyek terén az egyesek hatása erre, az egymást és jobb nézetet támogató vagy támadó spekulácziók, a jó ügy szolgálatában elfecsérelt vagy eredménydús munkaerő s ezek következtében a közügyeknek mindenkori módosulása, állapota tűnik fel, mint végeredmény. És e mindenkori tüneteket jó számba venni, az évi tapasztalatokat jó összegyűjteni s a jövő számára feljegyezni, hogy ebből okulást, biztatást és uj reményit meríthessen az utókor. Drága kincs a mult még akkor is, ha ez nagy áldozatok s nem remélt csalódások árán lett is megvásárolva. Íme az álláspont, melyre ez alkalommal helyezkedni akarok, midőn egyletünknek az 1883. letűnt évéről a fátyolt fellebbenteni akarom, hogy oda még egyszer betekinthessünk, íme az ok, melyért szükségesnek látom a lelki szemeink előtt feltűnő évi eseményeket gyenge tehetségem szerint feljegyezni. * Ha egyletünk mult évi életére visszatekintünk, látni fogjuk, hogy ez év belbéke és zavartalan működés folyamata volt ; egyletünk úgy tűnik fel ez évben, mint a lepke, mely bábkori hosszú és kínos vajúdása után ragyogó színekkel áll elő. Talán nem hibázom, ha azt mondom, hogy ez volt az első év, melyben annyi megpróbáltatása, létérzi küzdelme után nyugodtan élvezhető a béke áldásait. Erről tanúskodik a múlt év minden napja, életeseményeinek minden pontja, működésének minden mozzanata. Hogy erről mindnyájan meggyőződést szerezhessenek, bátor leszek önök becses figyelmét néhány pillanatra igénybe venni, s ez alatt az év eseményeit rövid vonásokban feltüntetni. Az 1883. évben a parancsnokság, mint az egylet ügyeinek intézője, működésének irányzója összesen 10 gyűlést tartott, melyeken működésének főirányát az egylet beléletfejlődésére, anyagi viszonyainak rendezésére s a szükséges tűzoltási eszközök beszerzésére fordította s e mellett kellő figyelemre méltatta a tagok szakszerű kiképeztetését is. Elintézett ez évben 118 ügydarabot; ezekből kibocsátott egyesekhez és hatóságokhoz 55 darabot, beérkezett 63 darab. Az elintézett ügydarabok közt első helyen említendő a 113. sz. a véglegesen elfogadott szolgálati szabályzat, az újra alkotott alapszabályok értelmében és annak kapcsában készítve. Ezen szolgálati szabályzat részletesen körülírja az egylet első tisztviselője, a főparancsnokon kezdve az egyleti szolgáig minden egyes tag teendőit, pontos utasítást ad mindenkinek kivonulások, gyakorlatok, tűzesetek, őrségi teendők, szóval minden iránt, mi az egyleti életben előfordulhat , magába foglalja a fegyelmi szabályokat, melyek czélja egyesek túlkapásait korlátozni s az egylet kebelében a jó rendet fentartani, szóval: megalkotta házrendjét, melynek szellemében zavartalanul s teljes önérzettel teljesítheti az egylet azon nemes és emberbaráti feladatát, melyet oly nemes ambiczióval irt homlokára, s melynek megvalósítására oly szép számmal sorakoztak e város derék polgárai. (Folyt. köv.)