Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)

1885-04-09 / 54. szám

Április 9. NAPI TI­­REK. — A Székely Nemzet idei évfolya­mának második negyedére hir­detünk előfizetést. Tisztelettel kérjük előfizetőinket és lapunk megrendelőit előfizetéseik szíves megújítására. Az előfizetési árak (melyek legczélszerűb­­ben postautalván­nyal küldhe­­tők be a kiadóhivatalhoz) lapunk hom­lokán olvashatók. A Székely Nemzet szerkesztősége és kiadóhivatala. — Az erdélyi magyar közművelődési egy­let, mint említettük, április 12-én tartja Kolozs­váron alakuló gyűlését. A szervezkedést előké­szítő­ bizottság szét­küldte mindenfelé a meghí­vókat, melyek szövege a következő: „Köztudo­mású tény, hogy a minket körülvevő nemzetisé­gek írástudóinak egy része, legújabb időben, rend­szeres támadást intézett minden ellen, a­mi e hazában magyar. Társadalmunk ezt a kihívó tá­madást sokáig tűrte a nemes öntudat példátlan nyugodtságával, abban a hitben, hogy majd csak vége szakad. Azonban sajnosan kellett ta­pasztalnunk, hogy az eszeveszett hajsza csende­­sítés helyett immár arra a fokra hágott, midőn a leghigadtabbak önérzetét is vérig bántja. Ily körülmények közt e hazavész magyar társadalma kénytelen az önvédelem eszközéhez nyúlni, melyre a legkisebb élőlényt is megtanítja önfentartási ösztöne. Erős meggyőződésünk, hogy ily viszo­nyok között a védekezés hatályos és sikeres csak kellő szervezet mellett lehet. E nézetből kiindulva, immár elodázhatatlan egy erdélyrészi magyar egyesület szervezése, melynek városunk­ban megtartandó alakuló gyűlését előkészítő bi­zottságunk április hó 12-ére tűzte ki. H­add emelkedjék ki e napon a magyar társadalom nagyja és kicsinyje, minden önérzetes férfi- és nőtagja eddigi kontentlativ tétlenségéből és lás­son az önvédelem nagy munkájához. Alkossa meg a m. közművelődési egyesületet, azzal, mint­egy uj „Talpra magyar!“ kiáltással rázza fel a még indolens nemzeti elemeket s állja hatalma­san útját az erdélyrészi magyar birtok, magyar nyelv és nemzeti ősnemes vonások tovább pusz­tulásának és pusztításának. Dr. Haller Károly elnök, P­o­l­c­z Rezső jegyző. — Nagy-Szeben magyarsága szintén fiókot alapit az erdélyrészi magyar kulturegylet szá­mára. E hirt bizonyára nagy örömmel fogadják a hazafias ügy barátai. A szász és román vidé­keken fontos és nehéz feladatok várnak a Lul­­tur-egyletre s a munkálkodás sikerének legmeg­nyugtatóbb biztosítékát kell abban látnunk, ha ama vidékek magyarsága már előzetesen kezébe ragadja és kitűzi a lobogót. — A svéd királyi pár Budapesten. Oszkár svéd király és neje szombaton Bécsből a magyar fővárosba érkezett nyolcz egyénből álló kísérettel. A magas vendégek érkezésére kis számú közönség várakozott. Miután az utazás szigorú inkognitóban történik, semmi hivatalos fogadtatás nem volt. A király felséges nejével karonfogva lépett az udvari váróterembe, hol már készen várakozott a társaságra a távirati utón megrendelt souper. A királyi pár majdnem egy órát töltött a pályaudvarban, tíz óra 25 perczkor utazott tovább a budapest-orsova-ver­­diorovai futárvonattal Konstantinápoly felé, hol fiuk , Károly herczeg veszélyes betegen fekszik. — Jókai Mórról írja egy bécsi lap, hogy a „Fekete gyémántok“ czimü uj drámája, me­lyet hasonczimü regénye után irt, a szerzővel történt megegyezés folytán a legközelebbi sai­­sonban színre kerül a wiedeni színházban. — A magyar helynevek és a vasutak. Ger­­lovicz Károly fővárosi alpolgármester, mint a „ma­gyar Iskola-Egyesület“ elnöke, levelet intézett a ma­gyar államvasutak igazgatóságához, melyben arra szólítja föl, hogy a díjszabás füzetekben kizárólag magyar helyneveket használjon, miután ez egy igen hathatós eszköz volna arra nézve, hogy a külföld megismerkedjék a magyar helynevekkel és ne néme­tül nevezze a magyar városokat. Reméljük, hogy az igazgatóság be fogja látni e kívánság lazafiságát és méltányosságát s komoly megfontolás tárgyává teen­­di azt. — Statisztikai adatok a Bismarck-ünnepről. Április 1-ig, mint a „Kölnische Zeitung“ írja, a birodalmi kanczellárhoz 2000-nél több üdvözlő levél és 2322 üdvözlő sürgöny érkezett, mely utóbbiak összesen 76,773 szót tartalmaztak. A leghosszabb távirat 445 szóból, a legrövidebb a czímen és aláíráson kívü­l két szóból állott. — Bismarck köszönete. Bismarck herczeg az őt ért kitüntetések alkalmából következő so­rokat tette közzé : „Berlin, 1885. April 4. Szüle­tésem 70-ik évfordulója és hivatalos működésem küszöbén álló 50 éves jubileuma alkalmából a jóakaratnak annyi nyilvánulása érkezett hozzám szerencsekivánat és ajándék formájában, hogy, fájdalom, lehetetlen egyenkint felelni mindan­­­nyira. Kérek mindenkit, a­ki e hó 1-én felőlem barátságosan megemlékezett, fogadja legőszin­tébb köszönetemet s legyen meggyőződve, hogy polgártársaim annyira szívélyes szeretetének gazdag és mély benyomása egész életemen át elmúlni nem fog. — Krisztus keresztfája. Időszerűnek tartjuk felemlíteni, hogy Krisztus keresztfája diófából volt ácsolva. A keresztfát tudvalevőleg a Krisztus utáni 70-ik év körül találták meg és a Golgothán őrizték. 570-ben egy Antonin nevű placenciai zarándok még látta a keresztfát a Golgothán, de a pogányok ma­gukkal hurczolvák­ a keresztfával együtt Zacharias SZÉKELY N­E­M­Z­E­T. patriarchát, annak őrzőjét. 627-ig nem hallunk a keresztfáról semmit, ekkor Heraklius császár vissza­szerezte a perzsáktól és ismét a Golgothán az újra felépített feltámadás templomában helyezte el. 1217-ig a keresztfa hollétére nézve történeti adataink vannak, midőn 1217. decz. 3-án II. András magyar király a Tábor elleni rohamot vezető, a jeruzsálemi patri­­archa vitte a szent keresztet. Ezzel megszűnik min­den történeti hitelességgel bíró adat. — Az „Első erdélyi bank Brassóban“ folyó hó 11-én tartja 17-ik rendes közgyűlését. Midőn az üzletvilágban oly sok „kétes existenczia“ tolul fel­színre, jól esik szemeinknek egy maga elébe komoly törekvéseket tűző pénzintézet működésére pillantást vetni. Alig 4—5 éve a régi tisztviselő hűtlen kezelése miatt pár százezer forint kárt szenvedett az intézet s az kevésbé életképes intézetnél a megsemmisüléssel lett volna egy jelentőségű. De az „Első erdélyi bank“ az igazgatást átvevő Maurer Viktor szakszerű vezetése mellett túl­élte a rázkódást. Ma szilárdabban áll, mint valaha. Bár a károsodás által érzékenyen meg­támadott tartalékalap helyrepótlására 20 °­ C -a van a nyereménynek előirányozva, a részvények után 7 °­, osztalék adatik ki. Nem akarunk ez alkalommal Mauer Viktor érdemeinek méltatásába bocsátkozni, csak azon egy tényét említjük fel, hogy külföldön szerzett közvetlen tapasztalatai alapján egy közrak­tári vállalatot létesített, mely minden kívánalomnak megfelelő berendezése által arra van hivatva, hogy a vidéki termelőket Brassó uralma alól emanczipálja Alig 2 éves intézmény — bár minden uj intézmény­nek s hozzá ilyen szokatlannak, kétszeresen kell küz­deni a kezdet nehézségeivel — életképességét meg­mutatta. A mult üzleti évben — daczára a gabona­kereskedés sajnos pangásának — 9.357 frt 01 krt jövedelmezett. Érdemes felemlíteni, hogy több rész­vényes tag indítványára az igazgatóság alapszabály módosítást terjeszt a közgyűlés elé, mely szerint az igazgatót 10 évre óhajtaná választani és számára az esetre, ha saját hibáján kívül állását elhagynia kel­lene, — 15000 frt kielégítési dijt állapít meg. „Magyar­ Pénzügy“, „Pesti Hírlap“ az intézet műkö­dését, mint ez indítványt érdeme szerint méltatja, mi is azon reményben vagyunk, hogy az alapszabály változtatás egyhangúlag meg fog szavaztatni. — Egy történeti borravaló. A borravaló korántsem olyan késő eredetű, mint a­hogy néme­lyek hiszik. Ugyancsak régi szokás a borravaló adása Hiteles bizonyítékul szolgál erre nézve Wolf ismert német történetírónk „A csehországi zsidók története czimü csaknem régiben megjelent munkája. I. Fer­dinánd császár 1559-ben, majd 1561-ben rendele­tet bocsátott ki, melyek szerint a zsidók Csehor­szágból kiűzendők. Erre Ferdinánd fő­herczeg, a ké­sőbbi 11-ik Miksa császár és neje Mária V-ik Ká­roly császár leánya, közbeléptek a zsidók érdekében A császár engedett is. A császárkabinet irodájának főnöke Walter Miklós volt, a Ferdinand főherczegé Prágában pedig Windegg Gáspár. Ez a két úr illő dolognak találta, hogy a zsidók által a császári kegyelemért megfizettessék magukat. Más szavakkal borravalót követeltek azért, a mit a fő­herczegek és Miksa neje tettek. — Egy óra alatt Párisból Londonba. Egy franczi­a mérnök részletesen kidolgozott tervet mutatott be a franczia posta- és távirdaügyi mi­nisztériumnak s ajánlkozott, hogy Paris és London között földalatti összeköttetést létesít sűrített levegő segélyével, úgy, hogy a postaküldemények ezen után Párisból Londonba és Londonból Pá­­risba egy óra alatt megérkezhetnének. Párisban és a kontinens nagyobb városaiban tudvalevőleg légnyomatú összeköttetés létezik az egyes posta­hivatalok között s e rendszert az említett fran­czia mérnök Paris és London között is alkal­­mazh­atónak hiszi. E czélból egy félméter átmé­rőjű űrrel ellátott csőnek földalatti lerakását tervezi a két város között; a csövekben, a­me­lyek guttaperkával lennének egymással összefor­rasztva, külön e czélra készített üres vasgolyók közlekednének légnyomás segélyével s e vasgo­lyókba helyeztetnek el a levelek. Mérsékelt lég­nyomás alkalmazása mellett e golyók egy másod­perc­ alatt 140 méternyi sebességgel haladná­nak s így a 475 kilométernyi utat London és Páris között körülbelül egy óra alatt tennék meg. A mérnök gondoskodott arról is, hogy a nagy sebesség következtében előálló forróság a leveleknek ne ártson. Minden percmben utunk lehetne indítani ily levelekkel terhelt golyót s az útközben netalán előálló zavarok megakadályo­zása czéljából egyes főbb pontokon külön lég­­nyomású gépek alkalmaztatnának. A terv két­ségkívül rendkívül érdekes, csak az a kár, hogy megvalósítása 30 millió franknál többe kerül.­­ Az újkori Tell Vilmos. Nemcsak Tell Vilmost, hanem Garner híres amerikai lövőt is le­fűzte egy szintén amerikai ember, ki pedig nem is űzi a lövöldözést professzióból. A dolog így történt : Egy tengeri fürdőben óriási gumi-léggolyókat árultak. Egy ur megvett belőlük egy csomót s kis leányá­nak adta, kit azonban a golyók rögtön a levegőbe emeltek. A szél a szerencsétlen leánykát a tenger felé hajtotta s menthetetlenül odavesz, ha egy pus­kás ember nem segít rajta. Ez felbátorítva a leány­nak úgy is reménytelen helyzete által, czélba vette a golyókat s egymásután nyolczszor lőtt rájuk. Ek­kor a lányka szép lassan kezdett leereszkedni s a 400 méternyi magasból egészen épen és vígan jutott le a földre. — Törpék házassága. New­ Yorkban jelen­leg az képezi a közbeszéd tárgyát, hogy a Bar­­num-múzeum egyik legnagyobbszerű látványos­sága, a parányi Magri „gróf“ nőül veszi Tom Ponce „tábornok“ özvegyét, aki a maga nemé­ben még nagyobb, a­mi ez egyetlen esetben azt jelenti, hogy még kisebb : másfél hüvelylyel ala­csonyabb a vőlegényénél. Az esküvőt rendkívüli pompával fogják megtartani s 400 meghivót bo­csátanak széjjel: a meghívandók között vannak Olasz és Francziaország konzuljai is. Az ifjú pá­rocska a mézesheteket Boulogneban, a gróf parányi kastélyában fogja tölteni. Özv. Tom Pouce­ne arra kért egy hírlapírót, hogy lapjában jelentse ki, hogy az ő­ férje soha sem volt durva s ő­t nem is verte meg. Igaz ugyan, hogy néha h­eveske­­dett, de nem zsarnokoskodott s ha ő­ másodszor férjhez megy is, első férjének emléke mindig kedves lesz előtte. — Élő halott. A „Times“ beszéli, mily fur­fangos módon szedte rá a monacói játék vállalatot egy látszólagos öngyilkos. A vállalatnak érdekében áll ugyanis, hogy az öngyilkosok ne találtassanak meg pénz­­ nélkül, nehogy azzal vádolhassák, hogy a szerencsétleneket az utolsó centiméig kifosztotta. Valahányszor tehát egy játékos az öngyilkos-jelölt sajátságaival elhagyja a termet, a vállalat egy tit­kos ügynöke lépten-nyomon követi őt, s feladata abban áll, hogy az áldozatnak, ha csakugyan bekö­vetkezik a tragikus eset, egy csomó aranyat csúsz­tasson a zsebébe, így történt a minap is. Egy játé­kos elvesztve utolsó öt frankját, a kétségbeesés jele­ivel rohant kifelé s nemsokára elhangzott az ismert lövés. Az ügynök teljesíté kötelességét, ellátta az ön­gyilkost kellő aranymennyiséggel s azután magára hagyta. Midőn azonban nemsokára visszatért, nagy meglepetésére az öngyilkos eltűnt. A rendőrség azu­tán kiderite, hogy az öngyilkos a legjobb egészség­ben elutazott Nizzába s hogy az ottani vasúti ven­déglőben jóizűen falatozott — a vállalat aranyain. A Harisch-bazárbeli rablógyilkosság egyik áldozata, Végh Pessek Verona, a mult nyáron Nagyvá­radon is megfordult s a Müller-féle czukrászdában ke­resett alkalmazást. Ez alkalmazás azonban nem igen volt ínyére, mert egy hét múlva Aradra utazott. A szép leány Nagyváradon nagy feltűnést keltett. Mül­ler czukrásztól nagyobb előleget kért, de ezt az össze­get nem fizette vissza. A czukrász a leány málháját miatt visszatartotta, s a kapitánysági hivatalban tette le. — Végh Verona Aradon is csak rövid ideig tartózkodott. A vidéken körülbelül egy hóna­pig kóborolt, s aztán visszatért a fővárosba. — Nyilvános köszönet. A sepsi-szentgyörgyi rom. kath­. Ilivel, az Ur házának díszét szeretvén azt mindenkoron még áldozatok árán is eszkö­zölni készek lévén, az idei húsvéti ünnepek alkal­mából templomunkat egy díszes ünnepi pluviale­­val ajándékozták meg, melynek ára (85 frt) közada­kozás utján lett pár nap alatt összegyűjtve. Ada­koztak e czélra : Künnle József 8 frt, Háromszéki takarékpénztár 5 frt, Bogdán-család 5 frt, Windzor őrnagyné 5 frt, Vajna Károly 5 frt, özv. Márnássy Antalné 5 frt, Livvekr József huszárszázados 3 frt Mélik K­ristófné 2 frt, özv. Wellenreiter Jánosné frt, Bogdán Flórián 2 frt, Molnár Balázs (Kilyén) Molnár János (Kilyén), Fischer János, Tisch Erzsé­bet, Hardinger Róza, Bogdán Emil, Bogdán Arthur Bogdán Andor, Slaurik Alfonz, Pál Istvánná, ifj. Fe­jér Gergely, Fogolyén Lukács, Beteg Bálint, Harry Gyula, Fogarasi István, Csutak Gyuláné, Tittel János Matyejevics Mátyás, Fogolyén Kristóf, Lengyel Já­nosné, Orbay Mátyás, dr. Wissiák, Sára Istvánná, Lauritsch Friderika, Kafka József, Machek Juliánná Mózes Jánosné, Greek Györgyné, Seemann főhadnagy, özv. Láng Józsefné, Kolozsvári Albertné, Ötvös Pálné, Blaskó Józsefné, Bálint Károlyné, Fülöp Jánosné, Mélik János, id. Császár Bálintné, Vásárhelyi Sá­­m­uelné 1—1 k­tot, Sándor Berta 60 krt, özv. Haurikné, Schmidt állatorvosné, ifj. Nagy Elek, Nagy Mózesné, Berkeczi János, Orosz Lázárné, Szvo­­boda Gyula, Greek Mari 50—50 krt. Az Ur oltá­rának hozott ezen nemesszivü áldozataikért fogadják mindnyájan nyilvánosan és forró köszönetemet! De nem hagyhatom elismerő és hálás felemlités nélkül ez alkalommal Mélik Kristófné értékes és elegáns húsvéti ajándékát sem, azon pár fehér selyem ván­kost t. i., mely művészi ízléssel kiállítva ott díszel­gett oltárunkon az ünnepnapokon, s melyhez méltón sorakozott választékkal és műértőleg összeállított két óriási virágcsokor is, ifj. Gerhardt Antal hely­beli ker­tész atyánkfiának szives adománya. Mind­ezeknek és más jótevőinknek is legyen lila és di­cséret a hívek gyülekezetében s méltó jutalmuk Istennél! Sepsi-Szentgyörgyün, 1885. április 7-én. Kovács Simon, főesperes-plébános. — Uj zenemüvek. Rózsavölgyi és társa ismert zene­­műkereskedő kiadásában legújabban megjelentek: 1. Pa­­godi polka (gyors) „A két Savoyard leány“ czimü énekes szinműbő­l. Zenéjét szerzé Bán­fi Sándor. Ara (?) 2. Boka kesergője, régi magyar hallgató, csárdással, hegedűre és zongorára szerzé Zsadányi Armand. Ara 1 írt. Az első mű­ Pálmay Ilkának, az utóbbi Bartalus Istvánnak van ajánlva. — Fogolyén Lukács helybeli férfi és női divatáru­­üzlet lapunk mai számához mellékelt idényjegyét t. olvasó­közönségünk különös figyelmébe ajánljuk. őttem rá öröklött pénzemből , mert az utolsó dőben már nem adhattam neki semmit, elhide­­gült irántam s egy alkalommal ki is utasított szobájából. Ezzel ébresztette fel haragomat. Leg­­utoljára huszonöt irtot adtam neki kölcsön i­dsején, mikor nála voltam, tiz irtot kért újra. N­em adhattam neki s ezért ő lealacsonyító sza­vakkal illetett engem. A többi közt így szólt: „Hát te még tíz forintot sem kredith­ozol nekem, te nyomorult.“ E megbecstelenítő szavak hallatára még inkább megerősödött bennem a szándék, hogy elteszem láb alól, vagyis megölöm ezt a leányt, de tervem végrehajtását másnap délutánra halasztottam. — Tegnap délután ma­gamhoz vettem a borotvát s Vera lakására mentem. A leányt ép öltözködés közben leptem meg. Inget váltott, a nappali inget tette a belső szo­bában a szekrény elé. Azután kijött hozzám az első szobába, kezébe tartva vállfűzőjét. Egy kis szóváltás után mellen ragadtam őt, mialatt a másik kezemmel kivettem zsebemből a borotvát. Vera ezt észrevette s teljes erejéből arczul ütött. Erre én nyakának fogtam a borotvát s elvágtam összes véredényeit. A leány hörögve és tompa hangon segítségért kiáltva futott a belső szobába s lerogyott a szekrény elé dobott szennyes ingre. Utána néztem s láttam, hogy fölugrik a földről s az előszobának tart, melynek ajtaja a lépcső­­házba vezet. Az ajtót én már kijöttünkkor be­zártam, nem tudta kinyitni. A díván mellett le­vágódott a földre s kiadta lelkét. Ekkor bementem a belső szobába, keresni a kis leányt. A leányka a kályha és a széntartó mögé bújt előlem s mikor feléje közeledtem, sirt és összetett kezekkel kért, hogy ne bánt­sam. A gyermek ismert s attól tartottam, hogy árulómmá lesz, ha életét megkímélem. Hozzáug­­rottam, hogy kihúzzam a kályha mellől. Észre­­vevé szándékomat, kiszökött a sarokból s mel­lettem akart kijutni az előszobába s onnan ta­lán az udvarra. A mint elszaladt előttem, meg­ragadtam dús szőke haját s a borotvával nagy vágást ejtettem a nyakán. Ezután beledobtam a sarokba s fölemelve kis szoknyáját, borotvámat végig­húztam a hasán. Kimentem az első szobába megnézni, vájjon el-e még Vera ? Még mozgott, a lábait rángatta görcsösen. Attól tartottam, hogy utóbb föléled s rámvait. Hogy ezt megakadályozzam, két vágást tettem a hasán, úgy, hogy rögtön kifordult a bele. Miután igy végkép kielégítettem állati bo­­szomat, bementem újra a belső szobába. A kis leány végvonaglásban levő teste mellett megmos­tam véres kezeimet a sarok­ban. A leányka fel­nyitotta szemeit, rám nézett s levegő után kap­kodott szájával. Tudtam, hogy pár perczig élhet csak s nem bántottam többé. Vizes kézzel vet­tem ki a szekrényből egy kis uzsonna-szalvétát s miután beletörültem kezeimet, elhajítottam. Balentics az első vallomás alkalmával ta­gadta, hogy­ a meggyilkolt lakásából valamit el­hozott volna , de adatok voltak arra, hogy Ve­rona előző napon pénzt kapott, melyből csak kis összeget költött el. Ezért ma Balenticset újabb vallatóra fogták és a keresztkérdések za­varba hozván, bevallotta, hogy tudomással bírt arról, miszerint Verona pénzt kapott és azért gyilkolta meg, hogy e pénzt kezébe keríthesse. Balentics Imre 25 éves fiatal­ember, szla­vóniai születésű, de Pécsett neveltette őt egy kanonok nagybátyja. Balentics jelenleg volt az ál­­lamszámviteltan hallgatója, azelőtt a postánál volt gyakornok, de korhelysége miatt állomásá­ból elbocsátották ; kora fiatalságától kezdve mindig kicsapongó életet élt. Pár hó előtt ka­nonok nagybátyjától 5000 frtot meghaladó ös­­­szeget örökölt. Mikor e pénz birtokába jutott, még jobban neki adta magát a boritalnak, min­dennap hajnalban részegen érkezett lakására és a delirium tremens előjelei is mutatkoztak rajta. Társai, kikkel együtt szokott étkezni, tud­ták Veronávak a viszonyát és midőn a gyilkosság után a vacsoránál az esetről mély undorral beszéltek, Balentics maga mondta: „Négybe kell vágatni a gazembert!“ — A börtönben a meg­­bántás semmi jele sem látható rajta; úgy viseli magát, mint a legmegrögzöttebb bűnös. Balen­ticset holnap fogják a fenyítő törvényszéknek átszolgáltatni. A Haris-bazári gyilkosság. Említettük, hogy ez iszonyú gyilkosság tet­tesét a rendőrség kézrekerítette Balentics Imre személyében. A főkapitányságot a müncheni rend­őrség válasza vezető nyomra, mely szerint b. Schellern Miksa határozottan kijelentette, hogy Végh Veronát Balentics fenyegette halállal és a gyilkos csak ő lehet. Balenticset a lövész­ utczai 9. számú házban fogták el, melynek emeletén lakása volt és a földszinten levő vendéglőben éppen ebédelt. Ba­lentics eleinte tagadta a tett elkövetését, de vallatás közben megérkezett Rózsaffy rendőrorvos és Ajtay egyetemi tanár, az utóbbi magával hozta a fémdarabokat, melyeket a kis Budai Róza gégeporczában találtak és konstatálta, hogy azok beleillenek a Balentics lakásán talált borot­vába. Erre Balentics megrázkódott és fájdalmas sóhajtás után így szólt: Most már beismerem, hogy a gyilkos én vagyok !“ Majd a következő vallomást tette : „Szerdán délben meglátogattam Verát s már akkor elhatároztam, hogy meg fo­gom őt gyilkolni. Körülbelül száz forintot kis­ 54. szám. IPAR, KÖZGAZDASÁG. * A gyümölcsfa-ültetők figyelmébe ajánljuk a budai svábok szokását, hogy t. i. a gyümölcsfa­gödörbe előbb vizet öntenek, arra földet hány­nak, s belőle ott a gödörben jó hideg sarat csinálnak, s aztán ebbe nyomják­ bele az elülte­tendő fát, s csal; azután húznak reá száraz föl­det. Mint állítják, igy valamennyi fa megfogan. Különben a ki a szokott módon ültetve, azután öntözi meg elültetett fáit, szintén jól teszi, ha a víz beszivódása után a fa tövére húzott száraz földet újra letapossa köröskörül, mert ha neta­lán az öntözés által üreg lett a gyökerek alatt mosva, így újra rányomul a földre a gyökér. * A ribiszke- és egresbokrokon levő her­nyókat legczélszerűbben timsós vízzel lehet el­pusztítani. Igen gyakori az az eset, hogy ezen bokrokat a hernyók egészen kopaszra is rágják, az ajánlott szer pedig oly olcsó és könnyen al­kalmazható, hogy érdemes vele kísérletet tenni. Az eljárás úgy történik, hogy 0,2 kgm. timsót forró vízben feloldunk, az egészet 20 liter víz­zel felhígítjuk, s ezzel öntözzük a bokrokat. Egy ily kísérlet alkalmával a hernyók már a máso­dik öntözés után elpusztultak. Hasonló sikerrel lehet e szert más élő­ sdiek, pl. levéltetvek ellen használni.

Next