Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)
1885-04-09 / 54. szám
Április 9. NAPI TIREK. — A Székely Nemzet idei évfolyamának második negyedére hirdetünk előfizetést. Tisztelettel kérjük előfizetőinket és lapunk megrendelőit előfizetéseik szíves megújítására. Az előfizetési árak (melyek legczélszerűbben postautalvánnyal küldhetők be a kiadóhivatalhoz) lapunk homlokán olvashatók. A Székely Nemzet szerkesztősége és kiadóhivatala. — Az erdélyi magyar közművelődési egylet, mint említettük, április 12-én tartja Kolozsváron alakuló gyűlését. A szervezkedést előkészítő bizottság szétküldte mindenfelé a meghívókat, melyek szövege a következő: „Köztudomású tény, hogy a minket körülvevő nemzetiségek írástudóinak egy része, legújabb időben, rendszeres támadást intézett minden ellen, ami e hazában magyar. Társadalmunk ezt a kihívó támadást sokáig tűrte a nemes öntudat példátlan nyugodtságával, abban a hitben, hogy majd csak vége szakad. Azonban sajnosan kellett tapasztalnunk, hogy az eszeveszett hajsza csendesítés helyett immár arra a fokra hágott, midőn a leghigadtabbak önérzetét is vérig bántja. Ily körülmények közt e hazavész magyar társadalma kénytelen az önvédelem eszközéhez nyúlni, melyre a legkisebb élőlényt is megtanítja önfentartási ösztöne. Erős meggyőződésünk, hogy ily viszonyok között a védekezés hatályos és sikeres csak kellő szervezet mellett lehet. E nézetből kiindulva, immár elodázhatatlan egy erdélyrészi magyar egyesület szervezése, melynek városunkban megtartandó alakuló gyűlését előkészítő bizottságunk április hó 12-ére tűzte ki. Hadd emelkedjék ki e napon a magyar társadalom nagyja és kicsinyje, minden önérzetes férfi- és nőtagja eddigi kontentlativ tétlenségéből és lásson az önvédelem nagy munkájához. Alkossa meg a m. közművelődési egyesületet, azzal, mintegy uj „Talpra magyar!“ kiáltással rázza fel a még indolens nemzeti elemeket s állja hatalmasan útját az erdélyrészi magyar birtok, magyar nyelv és nemzeti ősnemes vonások tovább pusztulásának és pusztításának. Dr. Haller Károly elnök, Polcz Rezső jegyző. — Nagy-Szeben magyarsága szintén fiókot alapit az erdélyrészi magyar kulturegylet számára. E hirt bizonyára nagy örömmel fogadják a hazafias ügy barátai. A szász és román vidékeken fontos és nehéz feladatok várnak a Lultur-egyletre s a munkálkodás sikerének legmegnyugtatóbb biztosítékát kell abban látnunk, ha ama vidékek magyarsága már előzetesen kezébe ragadja és kitűzi a lobogót. — A svéd királyi pár Budapesten. Oszkár svéd király és neje szombaton Bécsből a magyar fővárosba érkezett nyolcz egyénből álló kísérettel. A magas vendégek érkezésére kis számú közönség várakozott. Miután az utazás szigorú inkognitóban történik, semmi hivatalos fogadtatás nem volt. A király felséges nejével karonfogva lépett az udvari váróterembe, hol már készen várakozott a társaságra a távirati utón megrendelt souper. A királyi pár majdnem egy órát töltött a pályaudvarban, tíz óra 25 perczkor utazott tovább a budapest-orsova-verdiorovai futárvonattal Konstantinápoly felé, hol fiuk , Károly herczeg veszélyes betegen fekszik. — Jókai Mórról írja egy bécsi lap, hogy a „Fekete gyémántok“ czimü uj drámája, melyet hasonczimü regénye után irt, a szerzővel történt megegyezés folytán a legközelebbi saisonban színre kerül a wiedeni színházban. — A magyar helynevek és a vasutak. Gerlovicz Károly fővárosi alpolgármester, mint a „magyar Iskola-Egyesület“ elnöke, levelet intézett a magyar államvasutak igazgatóságához, melyben arra szólítja föl, hogy a díjszabás füzetekben kizárólag magyar helyneveket használjon, miután ez egy igen hathatós eszköz volna arra nézve, hogy a külföld megismerkedjék a magyar helynevekkel és ne németül nevezze a magyar városokat. Reméljük, hogy az igazgatóság be fogja látni e kívánság lazafiságát és méltányosságát s komoly megfontolás tárgyává teendi azt. — Statisztikai adatok a Bismarck-ünnepről. Április 1-ig, mint a „Kölnische Zeitung“ írja, a birodalmi kanczellárhoz 2000-nél több üdvözlő levél és 2322 üdvözlő sürgöny érkezett, mely utóbbiak összesen 76,773 szót tartalmaztak. A leghosszabb távirat 445 szóból, a legrövidebb a czímen és aláíráson kívül két szóból állott. — Bismarck köszönete. Bismarck herczeg az őt ért kitüntetések alkalmából következő sorokat tette közzé : „Berlin, 1885. April 4. Születésem 70-ik évfordulója és hivatalos működésem küszöbén álló 50 éves jubileuma alkalmából a jóakaratnak annyi nyilvánulása érkezett hozzám szerencsekivánat és ajándék formájában, hogy, fájdalom, lehetetlen egyenkint felelni mindannyira. Kérek mindenkit, aki e hó 1-én felőlem barátságosan megemlékezett, fogadja legőszintébb köszönetemet s legyen meggyőződve, hogy polgártársaim annyira szívélyes szeretetének gazdag és mély benyomása egész életemen át elmúlni nem fog. — Krisztus keresztfája. Időszerűnek tartjuk felemlíteni, hogy Krisztus keresztfája diófából volt ácsolva. A keresztfát tudvalevőleg a Krisztus utáni 70-ik év körül találták meg és a Golgothán őrizték. 570-ben egy Antonin nevű placenciai zarándok még látta a keresztfát a Golgothán, de a pogányok magukkal hurczolvák a keresztfával együtt Zacharias SZÉKELY NEMZET. patriarchát, annak őrzőjét. 627-ig nem hallunk a keresztfáról semmit, ekkor Heraklius császár visszaszerezte a perzsáktól és ismét a Golgothán az újra felépített feltámadás templomában helyezte el. 1217-ig a keresztfa hollétére nézve történeti adataink vannak, midőn 1217. decz. 3-án II. András magyar király a Tábor elleni rohamot vezető, a jeruzsálemi patriarcha vitte a szent keresztet. Ezzel megszűnik minden történeti hitelességgel bíró adat. — Az „Első erdélyi bank Brassóban“ folyó hó 11-én tartja 17-ik rendes közgyűlését. Midőn az üzletvilágban oly sok „kétes existenczia“ tolul felszínre, jól esik szemeinknek egy maga elébe komoly törekvéseket tűző pénzintézet működésére pillantást vetni. Alig 4—5 éve a régi tisztviselő hűtlen kezelése miatt pár százezer forint kárt szenvedett az intézet s az kevésbé életképes intézetnél a megsemmisüléssel lett volna egy jelentőségű. De az „Első erdélyi bank“ az igazgatást átvevő Maurer Viktor szakszerű vezetése mellett túlélte a rázkódást. Ma szilárdabban áll, mint valaha. Bár a károsodás által érzékenyen megtámadott tartalékalap helyrepótlására 20 ° C -a van a nyereménynek előirányozva, a részvények után 7 °, osztalék adatik ki. Nem akarunk ez alkalommal Mauer Viktor érdemeinek méltatásába bocsátkozni, csak azon egy tényét említjük fel, hogy külföldön szerzett közvetlen tapasztalatai alapján egy közraktári vállalatot létesített, mely minden kívánalomnak megfelelő berendezése által arra van hivatva, hogy a vidéki termelőket Brassó uralma alól emanczipálja Alig 2 éves intézmény — bár minden uj intézménynek s hozzá ilyen szokatlannak, kétszeresen kell küzdeni a kezdet nehézségeivel — életképességét megmutatta. A mult üzleti évben — daczára a gabonakereskedés sajnos pangásának — 9.357 frt 01 krt jövedelmezett. Érdemes felemlíteni, hogy több részvényes tag indítványára az igazgatóság alapszabály módosítást terjeszt a közgyűlés elé, mely szerint az igazgatót 10 évre óhajtaná választani és számára az esetre, ha saját hibáján kívül állását elhagynia kellene, — 15000 frt kielégítési dijt állapít meg. „Magyar Pénzügy“, „Pesti Hírlap“ az intézet működését, mint ez indítványt érdeme szerint méltatja, mi is azon reményben vagyunk, hogy az alapszabály változtatás egyhangúlag meg fog szavaztatni. — Egy történeti borravaló. A borravaló korántsem olyan késő eredetű, mint ahogy némelyek hiszik. Ugyancsak régi szokás a borravaló adása Hiteles bizonyítékul szolgál erre nézve Wolf ismert német történetírónk „A csehországi zsidók története czimü csaknem régiben megjelent munkája. I. Ferdinánd császár 1559-ben, majd 1561-ben rendeletet bocsátott ki, melyek szerint a zsidók Csehországból kiűzendők. Erre Ferdinánd főherczeg, a későbbi 11-ik Miksa császár és neje Mária V-ik Károly császár leánya, közbeléptek a zsidók érdekében A császár engedett is. A császárkabinet irodájának főnöke Walter Miklós volt, a Ferdinand főherczegé Prágában pedig Windegg Gáspár. Ez a két úr illő dolognak találta, hogy a zsidók által a császári kegyelemért megfizettessék magukat. Más szavakkal borravalót követeltek azért, a mit a főherczegek és Miksa neje tettek. — Egy óra alatt Párisból Londonba. Egy franczia mérnök részletesen kidolgozott tervet mutatott be a franczia posta- és távirdaügyi minisztériumnak s ajánlkozott, hogy Paris és London között földalatti összeköttetést létesít sűrített levegő segélyével, úgy, hogy a postaküldemények ezen után Párisból Londonba és Londonból Párisba egy óra alatt megérkezhetnének. Párisban és a kontinens nagyobb városaiban tudvalevőleg légnyomatú összeköttetés létezik az egyes postahivatalok között s e rendszert az említett franczia mérnök Paris és London között is alkalmazhatónak hiszi. E czélból egy félméter átmérőjű űrrel ellátott csőnek földalatti lerakását tervezi a két város között; a csövekben, amelyek guttaperkával lennének egymással összeforrasztva, külön e czélra készített üres vasgolyók közlekednének légnyomás segélyével s e vasgolyókba helyeztetnek el a levelek. Mérsékelt légnyomás alkalmazása mellett e golyók egy másodperc alatt 140 méternyi sebességgel haladnának s így a 475 kilométernyi utat London és Páris között körülbelül egy óra alatt tennék meg. A mérnök gondoskodott arról is, hogy a nagy sebesség következtében előálló forróság a leveleknek ne ártson. Minden percmben utunk lehetne indítani ily levelekkel terhelt golyót s az útközben netalán előálló zavarok megakadályozása czéljából egyes főbb pontokon külön légnyomású gépek alkalmaztatnának. A terv kétségkívül rendkívül érdekes, csak az a kár, hogy megvalósítása 30 millió franknál többe kerül. Az újkori Tell Vilmos. Nemcsak Tell Vilmost, hanem Garner híres amerikai lövőt is lefűzte egy szintén amerikai ember, ki pedig nem is űzi a lövöldözést professzióból. A dolog így történt : Egy tengeri fürdőben óriási gumi-léggolyókat árultak. Egy ur megvett belőlük egy csomót s kis leányának adta, kit azonban a golyók rögtön a levegőbe emeltek. A szél a szerencsétlen leánykát a tenger felé hajtotta s menthetetlenül odavesz, ha egy puskás ember nem segít rajta. Ez felbátorítva a leánynak úgy is reménytelen helyzete által, czélba vette a golyókat s egymásután nyolczszor lőtt rájuk. Ekkor a lányka szép lassan kezdett leereszkedni s a 400 méternyi magasból egészen épen és vígan jutott le a földre. — Törpék házassága. New Yorkban jelenleg az képezi a közbeszéd tárgyát, hogy a Barnum-múzeum egyik legnagyobbszerű látványossága, a parányi Magri „gróf“ nőül veszi Tom Ponce „tábornok“ özvegyét, aki a maga nemében még nagyobb, ami ez egyetlen esetben azt jelenti, hogy még kisebb : másfél hüvelylyel alacsonyabb a vőlegényénél. Az esküvőt rendkívüli pompával fogják megtartani s 400 meghivót bocsátanak széjjel: a meghívandók között vannak Olasz és Francziaország konzuljai is. Az ifjú párocska a mézesheteket Boulogneban, a gróf parányi kastélyában fogja tölteni. Özv. Tom Poucene arra kért egy hírlapírót, hogy lapjában jelentse ki, hogy az ő férje soha sem volt durva s őt nem is verte meg. Igaz ugyan, hogy néha heveskedett, de nem zsarnokoskodott s ha ő másodszor férjhez megy is, első férjének emléke mindig kedves lesz előtte. — Élő halott. A „Times“ beszéli, mily furfangos módon szedte rá a monacói játék vállalatot egy látszólagos öngyilkos. A vállalatnak érdekében áll ugyanis, hogy az öngyilkosok ne találtassanak meg pénz nélkül, nehogy azzal vádolhassák, hogy a szerencsétleneket az utolsó centiméig kifosztotta. Valahányszor tehát egy játékos az öngyilkos-jelölt sajátságaival elhagyja a termet, a vállalat egy titkos ügynöke lépten-nyomon követi őt, s feladata abban áll, hogy az áldozatnak, ha csakugyan bekövetkezik a tragikus eset, egy csomó aranyat csúsztasson a zsebébe, így történt a minap is. Egy játékos elvesztve utolsó öt frankját, a kétségbeesés jeleivel rohant kifelé s nemsokára elhangzott az ismert lövés. Az ügynök teljesíté kötelességét, ellátta az öngyilkost kellő aranymennyiséggel s azután magára hagyta. Midőn azonban nemsokára visszatért, nagy meglepetésére az öngyilkos eltűnt. A rendőrség azután kiderite, hogy az öngyilkos a legjobb egészségben elutazott Nizzába s hogy az ottani vasúti vendéglőben jóizűen falatozott — a vállalat aranyain. A Harisch-bazárbeli rablógyilkosság egyik áldozata, Végh Pessek Verona, a mult nyáron Nagyváradon is megfordult s a Müller-féle czukrászdában keresett alkalmazást. Ez alkalmazás azonban nem igen volt ínyére, mert egy hét múlva Aradra utazott. A szép leány Nagyváradon nagy feltűnést keltett. Müller czukrásztól nagyobb előleget kért, de ezt az összeget nem fizette vissza. A czukrász a leány málháját miatt visszatartotta, s a kapitánysági hivatalban tette le. — Végh Verona Aradon is csak rövid ideig tartózkodott. A vidéken körülbelül egy hónapig kóborolt, s aztán visszatért a fővárosba. — Nyilvános köszönet. A sepsi-szentgyörgyi rom. kath. Ilivel, az Ur házának díszét szeretvén azt mindenkoron még áldozatok árán is eszközölni készek lévén, az idei húsvéti ünnepek alkalmából templomunkat egy díszes ünnepi pluvialeval ajándékozták meg, melynek ára (85 frt) közadakozás utján lett pár nap alatt összegyűjtve. Adakoztak e czélra : Künnle József 8 frt, Háromszéki takarékpénztár 5 frt, Bogdán-család 5 frt, Windzor őrnagyné 5 frt, Vajna Károly 5 frt, özv. Márnássy Antalné 5 frt, Livvekr József huszárszázados 3 frt Mélik Kristófné 2 frt, özv. Wellenreiter Jánosné frt, Bogdán Flórián 2 frt, Molnár Balázs (Kilyén) Molnár János (Kilyén), Fischer János, Tisch Erzsébet, Hardinger Róza, Bogdán Emil, Bogdán Arthur Bogdán Andor, Slaurik Alfonz, Pál Istvánná, ifj. Fejér Gergely, Fogolyén Lukács, Beteg Bálint, Harry Gyula, Fogarasi István, Csutak Gyuláné, Tittel János Matyejevics Mátyás, Fogolyén Kristóf, Lengyel Jánosné, Orbay Mátyás, dr. Wissiák, Sára Istvánná, Lauritsch Friderika, Kafka József, Machek Juliánná Mózes Jánosné, Greek Györgyné, Seemann főhadnagy, özv. Láng Józsefné, Kolozsvári Albertné, Ötvös Pálné, Blaskó Józsefné, Bálint Károlyné, Fülöp Jánosné, Mélik János, id. Császár Bálintné, Vásárhelyi Sámuelné 1—1 ktot, Sándor Berta 60 krt, özv. Haurikné, Schmidt állatorvosné, ifj. Nagy Elek, Nagy Mózesné, Berkeczi János, Orosz Lázárné, Szvoboda Gyula, Greek Mari 50—50 krt. Az Ur oltárának hozott ezen nemesszivü áldozataikért fogadják mindnyájan nyilvánosan és forró köszönetemet! De nem hagyhatom elismerő és hálás felemlités nélkül ez alkalommal Mélik Kristófné értékes és elegáns húsvéti ajándékát sem, azon pár fehér selyem vánkost t. i., mely művészi ízléssel kiállítva ott díszelgett oltárunkon az ünnepnapokon, s melyhez méltón sorakozott választékkal és műértőleg összeállított két óriási virágcsokor is, ifj. Gerhardt Antal helybeli kertész atyánkfiának szives adománya. Mindezeknek és más jótevőinknek is legyen lila és dicséret a hívek gyülekezetében s méltó jutalmuk Istennél! Sepsi-Szentgyörgyün, 1885. április 7-én. Kovács Simon, főesperes-plébános. — Uj zenemüvek. Rózsavölgyi és társa ismert zeneműkereskedő kiadásában legújabban megjelentek: 1. Pagodi polka (gyors) „A két Savoyard leány“ czimü énekes szinműből. Zenéjét szerzé Bánfi Sándor. Ara (?) 2. Boka kesergője, régi magyar hallgató, csárdással, hegedűre és zongorára szerzé Zsadányi Armand. Ara 1 írt. Az első mű Pálmay Ilkának, az utóbbi Bartalus Istvánnak van ajánlva. — Fogolyén Lukács helybeli férfi és női divatáruüzlet lapunk mai számához mellékelt idényjegyét t. olvasóközönségünk különös figyelmébe ajánljuk. őttem rá öröklött pénzemből , mert az utolsó dőben már nem adhattam neki semmit, elhidegült irántam s egy alkalommal ki is utasított szobájából. Ezzel ébresztette fel haragomat. Legutoljára huszonöt irtot adtam neki kölcsön idsején, mikor nála voltam, tiz irtot kért újra. Nem adhattam neki s ezért ő lealacsonyító szavakkal illetett engem. A többi közt így szólt: „Hát te még tíz forintot sem kredithozol nekem, te nyomorult.“ E megbecstelenítő szavak hallatára még inkább megerősödött bennem a szándék, hogy elteszem láb alól, vagyis megölöm ezt a leányt, de tervem végrehajtását másnap délutánra halasztottam. — Tegnap délután magamhoz vettem a borotvát s Vera lakására mentem. A leányt ép öltözködés közben leptem meg. Inget váltott, a nappali inget tette a belső szobában a szekrény elé. Azután kijött hozzám az első szobába, kezébe tartva vállfűzőjét. Egy kis szóváltás után mellen ragadtam őt, mialatt a másik kezemmel kivettem zsebemből a borotvát. Vera ezt észrevette s teljes erejéből arczul ütött. Erre én nyakának fogtam a borotvát s elvágtam összes véredényeit. A leány hörögve és tompa hangon segítségért kiáltva futott a belső szobába s lerogyott a szekrény elé dobott szennyes ingre. Utána néztem s láttam, hogy fölugrik a földről s az előszobának tart, melynek ajtaja a lépcsőházba vezet. Az ajtót én már kijöttünkkor bezártam, nem tudta kinyitni. A díván mellett levágódott a földre s kiadta lelkét. Ekkor bementem a belső szobába, keresni a kis leányt. A leányka a kályha és a széntartó mögé bújt előlem s mikor feléje közeledtem, sirt és összetett kezekkel kért, hogy ne bántsam. A gyermek ismert s attól tartottam, hogy árulómmá lesz, ha életét megkímélem. Hozzáugrottam, hogy kihúzzam a kályha mellől. Észrevevé szándékomat, kiszökött a sarokból s mellettem akart kijutni az előszobába s onnan talán az udvarra. A mint elszaladt előttem, megragadtam dús szőke haját s a borotvával nagy vágást ejtettem a nyakán. Ezután beledobtam a sarokba s fölemelve kis szoknyáját, borotvámat végighúztam a hasán. Kimentem az első szobába megnézni, vájjon el-e még Vera ? Még mozgott, a lábait rángatta görcsösen. Attól tartottam, hogy utóbb föléled s rámvait. Hogy ezt megakadályozzam, két vágást tettem a hasán, úgy, hogy rögtön kifordult a bele. Miután igy végkép kielégítettem állati boszomat, bementem újra a belső szobába. A kis leány végvonaglásban levő teste mellett megmostam véres kezeimet a sarokban. A leányka felnyitotta szemeit, rám nézett s levegő után kapkodott szájával. Tudtam, hogy pár perczig élhet csak s nem bántottam többé. Vizes kézzel vettem ki a szekrényből egy kis uzsonna-szalvétát s miután beletörültem kezeimet, elhajítottam. Balentics az első vallomás alkalmával tagadta, hogy a meggyilkolt lakásából valamit elhozott volna , de adatok voltak arra, hogy Verona előző napon pénzt kapott, melyből csak kis összeget költött el. Ezért ma Balenticset újabb vallatóra fogták és a keresztkérdések zavarba hozván, bevallotta, hogy tudomással bírt arról, miszerint Verona pénzt kapott és azért gyilkolta meg, hogy e pénzt kezébe keríthesse. Balentics Imre 25 éves fiatalember, szlavóniai születésű, de Pécsett neveltette őt egy kanonok nagybátyja. Balentics jelenleg volt az államszámviteltan hallgatója, azelőtt a postánál volt gyakornok, de korhelysége miatt állomásából elbocsátották ; kora fiatalságától kezdve mindig kicsapongó életet élt. Pár hó előtt kanonok nagybátyjától 5000 frtot meghaladó összeget örökölt. Mikor e pénz birtokába jutott, még jobban neki adta magát a boritalnak, mindennap hajnalban részegen érkezett lakására és a delirium tremens előjelei is mutatkoztak rajta. Társai, kikkel együtt szokott étkezni, tudták Veronávak a viszonyát és midőn a gyilkosság után a vacsoránál az esetről mély undorral beszéltek, Balentics maga mondta: „Négybe kell vágatni a gazembert!“ — A börtönben a megbántás semmi jele sem látható rajta; úgy viseli magát, mint a legmegrögzöttebb bűnös. Balenticset holnap fogják a fenyítő törvényszéknek átszolgáltatni. A Haris-bazári gyilkosság. Említettük, hogy ez iszonyú gyilkosság tettesét a rendőrség kézrekerítette Balentics Imre személyében. A főkapitányságot a müncheni rendőrség válasza vezető nyomra, mely szerint b. Schellern Miksa határozottan kijelentette, hogy Végh Veronát Balentics fenyegette halállal és a gyilkos csak ő lehet. Balenticset a lövész utczai 9. számú házban fogták el, melynek emeletén lakása volt és a földszinten levő vendéglőben éppen ebédelt. Balentics eleinte tagadta a tett elkövetését, de vallatás közben megérkezett Rózsaffy rendőrorvos és Ajtay egyetemi tanár, az utóbbi magával hozta a fémdarabokat, melyeket a kis Budai Róza gégeporczában találtak és konstatálta, hogy azok beleillenek a Balentics lakásán talált borotvába. Erre Balentics megrázkódott és fájdalmas sóhajtás után így szólt: Most már beismerem, hogy a gyilkos én vagyok !“ Majd a következő vallomást tette : „Szerdán délben meglátogattam Verát s már akkor elhatároztam, hogy meg fogom őt gyilkolni. Körülbelül száz forintot kis 54. szám. IPAR, KÖZGAZDASÁG. * A gyümölcsfa-ültetők figyelmébe ajánljuk a budai svábok szokását, hogy t. i. a gyümölcsfagödörbe előbb vizet öntenek, arra földet hánynak, s belőle ott a gödörben jó hideg sarat csinálnak, s aztán ebbe nyomják bele az elültetendő fát, s csal; azután húznak reá száraz földet. Mint állítják, igy valamennyi fa megfogan. Különben a ki a szokott módon ültetve, azután öntözi meg elültetett fáit, szintén jól teszi, ha a víz beszivódása után a fa tövére húzott száraz földet újra letapossa köröskörül, mert ha netalán az öntözés által üreg lett a gyökerek alatt mosva, így újra rányomul a földre a gyökér. * A ribiszke- és egresbokrokon levő hernyókat legczélszerűbben timsós vízzel lehet elpusztítani. Igen gyakori az az eset, hogy ezen bokrokat a hernyók egészen kopaszra is rágják, az ajánlott szer pedig oly olcsó és könnyen alkalmazható, hogy érdemes vele kísérletet tenni. Az eljárás úgy történik, hogy 0,2 kgm. timsót forró vízben feloldunk, az egészet 20 liter vízzel felhígítjuk, s ezzel öntözzük a bokrokat. Egy ily kísérlet alkalmával a hernyók már a második öntözés után elpusztultak. Hasonló sikerrel lehet e szert más élő sdiek, pl. levéltetvek ellen használni.