Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)

1885-10-18 / 161. szám

ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű­ politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára : egész évre... 10 írt félévre . . . . 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1885. október 18. SZÉKELY NEMZET III. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön. Csiki-utcza Nagy Elek-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-n­yon­ó-részbén­Hársu­lat hová az előfizetési pénzt k­ét hirdetésik , bérmentesen küldendők. ^ ------------------------­tetK x POLITIK­AI, TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer, vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. ElőlixntÖMÍ Ar helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . . 5frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija. : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 161. szám. ------------------------(SzSlSÍ% y I ® Csikmegye részére: ft szerkesztőség 8 kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéről a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő Magyar érdek Erdélyben. in. Mit kell tenni? A Székelyföld sok baját felsoroltam , de nem valamennyit. Ha valamennyit fel akarnám so­rolni, sokkal tágabb keretben kellene tárgyalnom a kérdést, mint tényleg teszem. De szándékosan akarok lehető röviden írni, hogy minél világosabb és átlátszóbb legyen a kép, melyet a közvélemény elé igyekszem állí­tani. A részletek kúszónövényével nem akarom elborítani a fát; a feldarabolás által tönkretenni a lényegeket. Különben is az egyes helyi érdekekkel nem foglalkozom. A magyar érdekről írok Erdélyben. A Szé­kelyföld érdekeiről tehát csak annyiban szólha­tok, a­mennyiben azok általános országos érde­kek. Magyar érdekek. De már a felsorolt bajok száma is régió. Ha azoknak csak egy része orvosoltatik is, rövid idő alatt egészen más képe lesz a Székelyföld­nek és így Erdélynek. És azért, mert sok és nehéz teendő van, meg kell állapítani bizonyos sorrendet. Ha sok betegség egyszerre lepi meg az em­bert, nem lehet, nem szabad együtt gyógyítani valamennyit. A sokféle orvosság paralizálná egy­más hatását s a beteg adná meg az árát. Az okos orvos először a legveszélyesebb bajt gyógyítja, azután megy át a kevésbé veszé­lyesre. És mert nagyon sokféle a teendő, nem vé­gezheti el azt sem a társadalom, sem a kormány és törvényhozás külön. Minden tényezőnek közre kell működnie : közre kell működnie a helyi és állami tényezőknek. Vagyis a székelyeknek szintén részt kell venniük az erdélyi ma­gyar érdekek, a Székelyföld érde­keinek megmentésében. Nem férne az össze a székely munkaszere­tettel, büszkeséggel, hogy a székely nép össze­tett kézzel szemlélje, mint igyekszik a sajtó, kor­mány, törvényhozás a Székelyföldön létező orszá­gos érdeket eligazítani. Hogy a helyi tényezők felhasználásával mit lehet tenni p. o. az agrikultura érdekében, Há­­romszékmegye kitűnő főispánja, Potsa József megmutatta az általa létesített és vezetett gaz­dasági társulattal. Másutt is lehet ilyet létesíteni a Székelyföl­dön, csak kiváló férfiak kellenek, hogy rendez­zék, vezessék az önsegélyt. De a Székelyföld sokkal szegényebb és sok­kal elzártabb helyezete van, hogysem­ önmaga segíthetne minden baján. Segítségére kell hogy menjen az állam is, a­mennyiben az állami érdekek a székely ér­dekekkel összefüggnek. A kormány, az állam eddig is tett már sok hasznosat a Székelyföldön. Hogy mit sem tett volna, ez ellenzéki ráfogást megczáfolják az iskolák, közintézetek, az ipar állami előmozdí­tása, s a közutakba évenként fektetett nagy ös­­­szegek. A székely kérdést nem szabad sem ellenzéki, sem kormánypárti, egyátalán nem szabad pártszem­pontból tárgyalni. Ez csak elrontaná azt, lehetetlenné tenné a megoldást. Hogy több nem történt a Székely­föld érdekében eddig, ennek, mint választóim előtt a múlt napokban kifejtettem, nagy­részt maguk a székelyek is az okai. Rendesen saját vidéki szempontjukból te­kintették a kérdést, tehát nem magas, országos látkörből, így azután persze más és más a székely érdek Háromszéken, Csík­ban, Udvarhelyen. Ez a határozatlanság, sőt ellenmondás volt egyik fő oka, hogy a kormány és törvényhozás­­ nem kezdhetett oly kérdések megoldásába sem, melyeken már rég túl kellene lennünk s hogy még mindig csak a kezdet kezdetén vagyunk. És akkor sem jutottunk túl a kezdeten, midőn államháztartásunk egyensúlyának helyre­állítására a legnagyobb és legőszintébb erőfeszí­téseket tesszük s a beterjesztett költségvetés mégis jelentékeny hiányt mutat, tehát inti a kormányt és törvényhozást, hogy az állam új megterhelésétől óva­­k­o­d­j­é­k, vagy legalább nagyon tartózkodó legyen még az oly költekezésekben is, melyek igen fontos állami érdekeket mozdítanak elő. Én azért nem tartom lehetőnek, hogy az állam azonnal milliókat vigyen a Székelyföldre. Kétség kívül szükség lesz költekezésre is, pénz nélkül mit sem lehet végezni, annál kevésbé országos érdekeket megvédelmezni. De az államnak módjában van sok esetben anélkül hat­ni, hogy neki pénzébe kerülne, így van ez első­sorban a hitel kérdésével. Saját erejéből a Székelyföld nem lesz ké­pes megteremteni az olcsó pénz feltételeit. Pedig a Székelyföldnek olcsó pénzre van szüksége. A román társadalom létesíteni tudta az A­l­b­i­n­á­t, mely pénzintézet nagy sikerrel mű­ködik a román elem terjeszkedésének a földbir­tokban való előmozdításán. Fájdalom, sem a székelység, sem általában az erdélyi magyar társadalom nem képes ha­sonló, de persze hazafias magyarra fordított czélú intézet alkotására a megfelelő méretekben. Az Ugron Gábor által elismerésre méltó buz­galommal megvalósítani akart terv nem elég­séges. Erdély számára nagyszabású pénzintézet szükséges. A név nem határoz. Az a fő, hogy elégséges és olcsó hitelt tudjon nyújtani. És ez nem is nehéz feladat. A törvényhozásnak csak kiváltságot kell számára biztosítani, s a sok heverő tőke — hazai, vagy külföldi — azonnal be­megy Erdélybe, hogy ott az annyira szüksé­ges pénzintézetet létesítse. Horváth Gyula a földhitelintézet mintájára, ennek kiváltságaival akar pénzintézetet létesíteni. Ez volna helyes, az erdélyi specziális vi­szonyoknak megfelelő. És hozzá az államnak nem kerülne pénzébe. De a földbirtok és ipar érdekeit együtt kell előmozdítani s legbiztosabban előmozdítja az előbbinek érdekeit az utóbbinak kifejtése. Nem kétkedem, hogy idővel a Székely­föld nagy ipart űző vidékké alakítható át. Ez iparnak ott már­is meg­van legtöbb előfeltétele, a termőföldhöz képest süm­ népesség s olcsó munkabér. A tőke nincs meg, de ezzel másutt sem bírtak azon országok, vagy vidékek, melyek földművelő jellegüket iparos jelleggel cserélték fel. Mindezek idegen tőkére szorultak s rész­ben idegen szakértelemre is. És nem kétkedem, hogy a Székelyföldre be­édesgethető a tőke. Hiszen csak azo­n eszmecsere hírére, hogy Erdélyben ipart kell teremteni s ezzel kell ott biztosí­tani a magyar gazdasági és politi­kai érdekeket, már kérdést intéz­tek hozzám külföldről, mily kedvez­ményeket kapna Erdélyben a kül­földi tőkével való vállalkozás? Mert hogy kedvezmények szükségesek, az bizonyos. Különben sem pénz, sem vállalkozó nem jő be. De mily kedvezmények ? Erre csak a tör­vényhozás felelhet meg. A gyáriparnak a tör­vény által már­is nyújtott kedvezmény aligha lesz elég. Valószínűleg hosszabb időre kell biz­tosítani az adókedvezményt. De addig is hozzá kell látni a székelyföldi ipar kifejlesztéséhez, legalább kicsinyben. Választóimhoz intézett legutóbbi beszédem­ben érintettem már a főbb iparágakat, melyek­kel sikeres kezdeményezés történhetik, vagy a már megindult kezdeményezés tovább fejleszthető. Ilyen a faipar, nem pusztán a faragó ipart értem, mely nagy tömegeknek nem adhat fog­lalkozást, hanem a faipart általában. Tehát épü­­letfa-, (s a­hol kemény fa van) donga-, parkett stb. ipart. A gazdasági eszközök és szekérgyártás iparát, mely már­is szép eredményeket mutat­hat fel. De legfontosabb a szövőipar úgy az or­szágra, mint a Székelyföldre nézve. És ez ipar­nak igen jelentékeny feltételei léteznek már a Székelyföldön. A háziiparból kell azt kifejteni; tulajdonkép nem kell egyebet tenni, mint a háziipart szervezni, iskolák által az ízlést fino­mítani s a most kicsinyben űzött iparos foglal­kozást űzni nagyban. Különösen Csíkban és Háromszéken lehet­séges ez. Mind a két helyen megvan hozzá az alap. De ismétlem, a sepsi­szentgyörgyi vászonszövő ipar csak fonal­gyár felállítása által fejleszthető tovább. Csak így képezheti az emeltyűjét a három­­széki mezőgazdaságnak is. És hogy a székely ipar szakértelemben ne szenvedjen hiányt, ipariskolákat kell létesíteni. A sepsi­szentgyörgyi Mikó-féle algymnáziu­­mot ki kell, mert nagyon könnyen ki lehet egé­szíteni. Van hozzá épület. Berendezése minta­szerű. Könyvtárában, tanári karában, az ott el­helyezett Székely Nemzeti Múzeumban oly neve­zetes kincsek vannak felhalmozva, hogy kár volna e tudományos anyagért, ha az a Székely­föld érdekében bővebben nem kamatoznék. Igaz, hogy egyik fő bajunkat képezi a gym­­náziumi oktatás túltengése. T­r­e­f­o­r­t Ágoston kitűnő tudósunknak és gondolkodónknak igaza van, midőn e túltengés ellen kikel, hatalmának egész súlyával harczol. De hogy Háromszéknek egy könnyen létesíthető főgymnáziuma legyen, ez nem túlzott óhajtás. Egy ily intézet szintén erősíteni fogja a Székelyföldet. De úgy az agrikultúra, mint az ipar érde­kei két igen nagy akadályba ütköznek. Az egyik Románia. A másik a vasút hiánya. Hogy Románia mily fondorkodást visz vég­hez ellenünk, már érintettem. Szerződéses vagy szerződésen kívüli állapot : ennek a vakmerő államocskának mindegy. A szerződés, azt hiszi, csak minket köt, ő feloldozottnak tartja magát terhei alól. Gabonáját, nyers terményét szabadon hozza be. És még ránk zúdítja az orosz gabona töme­geit is. Ellenben a mi kiviteli czikkeinket, főleg iparunkat, mindenféle boszantás, sőt megadózta­tás segítségével kizárja piac­airól. Ezt tovább nem szabad tűrnünk, annál ke­vésbé, mert módunkban van represszáliát gyako­rolni. Ki kell tiltani a román gabo­nát; ez a represszália. Egy ily rendszabály csakhamar más gondol­kozásra fogja bírni Romániát. Igaz ugyan, hogy e rendszabály következ­tében meggyűl baja a brassói három gőzmalom­nak is , de nagyobb érdek, hogy Románia lecz­­két kapjon, mint a három gőzmalom érdeke. Lisztiparunknak szüksége van már a ve­gyítés miatt is külföldi gabonára, arról nem is szólva, hogy ez ipar által kezünkbe kell kerí­teni a közvetítést, iparszerű­ feldolgozást és így az uralmat a keleti verseny felett. De elsőbb rangú érdek, hogy Romániát meg­törjük , mert az erdélyi s különösen a székely­­földi iparnak szüksége van a román piaczokra. És sietnünk kell. Mert egyszer csak azt vesszük észre, hogy Románia megcsi­nálta a maga iparát. S hozzá nagyrészt a mi kivándorlóit székelyünkkel csinálja meg. Akkor azután nemcsak ki nem vihetünk Romá­niába, hanem meg kell érnünk azt a szégyent is, hogy Romániából importálunk ipar­­czikkeket. P­i­a­c­z leszünk és nem termelő Ro­mánia irányában. Vevő és nem eladó. De sietni ma már nem lehet gyalog, sem szekéren. Messze czélokra gyorsan csak vasúton lehet jutni. A vasútról szólok külön. A vasút. Hogy a Székelyföldön vasút szükséges, bi­zonyítani sem kell. A nagy fuvarokat a vasút, igaz, meg fogja szüntetni. Kézdi-Vásárhelyen olcsóbb lesz a pá­­ linka, tagadhatatlan. De a Székelyföldet is, valamint minden vi­déket, csak a vasút emelheti fel. Ez az alap, a kiindulási pont. És valóban, székelyek, nem székelyek sokat törték már fejüket a székelyföldi vasút, vagy vasutak létesítésén. Vasúti konc­essziók kérettek, traczi­ozások történtek. De a Székelyföldnek még mindig csak mel­lette surrannak el a vonatok. A czivilizáczió még mindig csak szekéren ballag, a gőz szárnya he­lyett, Sepsi-Szentgyörgyre, Iv.­Vásárhelyre, Csikba, Háromszékre, Udvarhelyre. Miért ? Mondjuk ki nyíltan, azért, mert a Szé­kelyföld saját erejéből nem képes vasutat létesíteni. A székely földbirtokosok — kicsinyeket és nagyokat értve — el nem viselhetik egy vasút terhét azon gabonaárak mellett, a melyek a Székelyföldön léteznek s melyeket a vasút, ha a közeli Románia szabadon hozza be terményeit, nem fog, vagy csak kis mérvben fog emelni, sőt némely vidéken tán még lejebb fog szál­­lítani. A viczinális vasutak a Székelyföldön egy­előre kivihetetlenek, majd csak későbbi követ­kezmények lesznek. A Székelyföldnek van be- és kiszállítani va­lója, de mielőtt ipara tovább fejlődött, nincs annyi forgalma, hogy a vasút jövedelmező le­hetne. Ez az, a­mivel tisztában kell lenni. A Székelyföldön tehát csak kétféle módon lehet vasutat építeni. Vagy úgy, mint épül a zagor­ai, hogy t. i. a magyar államvasutak kötelezik magukat, misze­rint a magánvállalkozók által építendő vonalat bizonyos előre meghatározott összegért bérbe veszik. Ez igaz, állami segély­­, de ha építhető ily vasút Horvátországban, miért ne volna épít­hető a Székelyföldön. Vagy pedig stratégiai vasutat kell a Székelyföldön építeni. V.

Next