Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)
1885-10-18 / 161. szám
ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára : egész évre... 10 írt félévre . . . . 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1885. október 18. SZÉKELY NEMZET III. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön. Csiki-utcza Nagy Elek-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyonó-részbénHársulat hová az előfizetési pénzt két hirdetésik , bérmentesen küldendők. ^ ------------------------tetK x POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer, vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. ElőlixntÖMÍ Ar helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . . 5frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija. : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 161. szám. ------------------------(SzSlSÍ% y I ® Csikmegye részére: ft szerkesztőség 8 kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéről a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő Magyar érdek Erdélyben. in. Mit kell tenni? A Székelyföld sok baját felsoroltam , de nem valamennyit. Ha valamennyit fel akarnám sorolni, sokkal tágabb keretben kellene tárgyalnom a kérdést, mint tényleg teszem. De szándékosan akarok lehető röviden írni, hogy minél világosabb és átlátszóbb legyen a kép, melyet a közvélemény elé igyekszem állítani. A részletek kúszónövényével nem akarom elborítani a fát; a feldarabolás által tönkretenni a lényegeket. Különben is az egyes helyi érdekekkel nem foglalkozom. A magyar érdekről írok Erdélyben. A Székelyföld érdekeiről tehát csak annyiban szólhatok, amennyiben azok általános országos érdekek. Magyar érdekek. De már a felsorolt bajok száma is régió. Ha azoknak csak egy része orvosoltatik is, rövid idő alatt egészen más képe lesz a Székelyföldnek és így Erdélynek. És azért, mert sok és nehéz teendő van, meg kell állapítani bizonyos sorrendet. Ha sok betegség egyszerre lepi meg az embert, nem lehet, nem szabad együtt gyógyítani valamennyit. A sokféle orvosság paralizálná egymás hatását s a beteg adná meg az árát. Az okos orvos először a legveszélyesebb bajt gyógyítja, azután megy át a kevésbé veszélyesre. És mert nagyon sokféle a teendő, nem végezheti el azt sem a társadalom, sem a kormány és törvényhozás külön. Minden tényezőnek közre kell működnie : közre kell működnie a helyi és állami tényezőknek. Vagyis a székelyeknek szintén részt kell venniük az erdélyi magyar érdekek, a Székelyföld érdekeinek megmentésében. Nem férne az össze a székely munkaszeretettel, büszkeséggel, hogy a székely nép összetett kézzel szemlélje, mint igyekszik a sajtó, kormány, törvényhozás a Székelyföldön létező országos érdeket eligazítani. Hogy a helyi tényezők felhasználásával mit lehet tenni p. o. az agrikultura érdekében, Háromszékmegye kitűnő főispánja, Potsa József megmutatta az általa létesített és vezetett gazdasági társulattal. Másutt is lehet ilyet létesíteni a Székelyföldön, csak kiváló férfiak kellenek, hogy rendezzék, vezessék az önsegélyt. De a Székelyföld sokkal szegényebb és sokkal elzártabb helyezete van, hogysem önmaga segíthetne minden baján. Segítségére kell hogy menjen az állam is, amennyiben az állami érdekek a székely érdekekkel összefüggnek. A kormány, az állam eddig is tett már sok hasznosat a Székelyföldön. Hogy mit sem tett volna, ez ellenzéki ráfogást megczáfolják az iskolák, közintézetek, az ipar állami előmozdítása, s a közutakba évenként fektetett nagy összegek. A székely kérdést nem szabad sem ellenzéki, sem kormánypárti, egyátalán nem szabad pártszempontból tárgyalni. Ez csak elrontaná azt, lehetetlenné tenné a megoldást. Hogy több nem történt a Székelyföld érdekében eddig, ennek, mint választóim előtt a múlt napokban kifejtettem, nagyrészt maguk a székelyek is az okai. Rendesen saját vidéki szempontjukból tekintették a kérdést, tehát nem magas, országos látkörből, így azután persze más és más a székely érdek Háromszéken, Csíkban, Udvarhelyen. Ez a határozatlanság, sőt ellenmondás volt egyik fő oka, hogy a kormány és törvényhozás nem kezdhetett oly kérdések megoldásába sem, melyeken már rég túl kellene lennünk s hogy még mindig csak a kezdet kezdetén vagyunk. És akkor sem jutottunk túl a kezdeten, midőn államháztartásunk egyensúlyának helyreállítására a legnagyobb és legőszintébb erőfeszítéseket tesszük s a beterjesztett költségvetés mégis jelentékeny hiányt mutat, tehát inti a kormányt és törvényhozást, hogy az állam új megterhelésétől óvakodjék, vagy legalább nagyon tartózkodó legyen még az oly költekezésekben is, melyek igen fontos állami érdekeket mozdítanak elő. Én azért nem tartom lehetőnek, hogy az állam azonnal milliókat vigyen a Székelyföldre. Kétség kívül szükség lesz költekezésre is, pénz nélkül mit sem lehet végezni, annál kevésbé országos érdekeket megvédelmezni. De az államnak módjában van sok esetben anélkül hatni, hogy neki pénzébe kerülne, így van ez elsősorban a hitel kérdésével. Saját erejéből a Székelyföld nem lesz képes megteremteni az olcsó pénz feltételeit. Pedig a Székelyföldnek olcsó pénzre van szüksége. A román társadalom létesíteni tudta az Albinát, mely pénzintézet nagy sikerrel működik a román elem terjeszkedésének a földbirtokban való előmozdításán. Fájdalom, sem a székelység, sem általában az erdélyi magyar társadalom nem képes hasonló, de persze hazafias magyarra fordított czélú intézet alkotására a megfelelő méretekben. Az Ugron Gábor által elismerésre méltó buzgalommal megvalósítani akart terv nem elégséges. Erdély számára nagyszabású pénzintézet szükséges. A név nem határoz. Az a fő, hogy elégséges és olcsó hitelt tudjon nyújtani. És ez nem is nehéz feladat. A törvényhozásnak csak kiváltságot kell számára biztosítani, s a sok heverő tőke — hazai, vagy külföldi — azonnal bemegy Erdélybe, hogy ott az annyira szükséges pénzintézetet létesítse. Horváth Gyula a földhitelintézet mintájára, ennek kiváltságaival akar pénzintézetet létesíteni. Ez volna helyes, az erdélyi specziális viszonyoknak megfelelő. És hozzá az államnak nem kerülne pénzébe. De a földbirtok és ipar érdekeit együtt kell előmozdítani s legbiztosabban előmozdítja az előbbinek érdekeit az utóbbinak kifejtése. Nem kétkedem, hogy idővel a Székelyföld nagy ipart űző vidékké alakítható át. Ez iparnak ott máris megvan legtöbb előfeltétele, a termőföldhöz képest süm népesség s olcsó munkabér. A tőke nincs meg, de ezzel másutt sem bírtak azon országok, vagy vidékek, melyek földművelő jellegüket iparos jelleggel cserélték fel. Mindezek idegen tőkére szorultak s részben idegen szakértelemre is. És nem kétkedem, hogy a Székelyföldre beédesgethető a tőke. Hiszen csak azon eszmecsere hírére, hogy Erdélyben ipart kell teremteni s ezzel kell ott biztosítani a magyar gazdasági és politikai érdekeket, már kérdést intéztek hozzám külföldről, mily kedvezményeket kapna Erdélyben a külföldi tőkével való vállalkozás? Mert hogy kedvezmények szükségesek, az bizonyos. Különben sem pénz, sem vállalkozó nem jő be. De mily kedvezmények ? Erre csak a törvényhozás felelhet meg. A gyáriparnak a törvény által máris nyújtott kedvezmény aligha lesz elég. Valószínűleg hosszabb időre kell biztosítani az adókedvezményt. De addig is hozzá kell látni a székelyföldi ipar kifejlesztéséhez, legalább kicsinyben. Választóimhoz intézett legutóbbi beszédemben érintettem már a főbb iparágakat, melyekkel sikeres kezdeményezés történhetik, vagy a már megindult kezdeményezés tovább fejleszthető. Ilyen a faipar, nem pusztán a faragó ipart értem, mely nagy tömegeknek nem adhat foglalkozást, hanem a faipart általában. Tehát épületfa-, (s ahol kemény fa van) donga-, parkett stb. ipart. A gazdasági eszközök és szekérgyártás iparát, mely máris szép eredményeket mutathat fel. De legfontosabb a szövőipar úgy az országra, mint a Székelyföldre nézve. És ez iparnak igen jelentékeny feltételei léteznek már a Székelyföldön. A háziiparból kell azt kifejteni; tulajdonkép nem kell egyebet tenni, mint a háziipart szervezni, iskolák által az ízlést finomítani s a most kicsinyben űzött iparos foglalkozást űzni nagyban. Különösen Csíkban és Háromszéken lehetséges ez. Mind a két helyen megvan hozzá az alap. De ismétlem, a sepsiszentgyörgyi vászonszövő ipar csak fonalgyár felállítása által fejleszthető tovább. Csak így képezheti az emeltyűjét a háromszéki mezőgazdaságnak is. És hogy a székely ipar szakértelemben ne szenvedjen hiányt, ipariskolákat kell létesíteni. A sepsiszentgyörgyi Mikó-féle algymnáziumot ki kell, mert nagyon könnyen ki lehet egészíteni. Van hozzá épület. Berendezése mintaszerű. Könyvtárában, tanári karában, az ott elhelyezett Székely Nemzeti Múzeumban oly nevezetes kincsek vannak felhalmozva, hogy kár volna e tudományos anyagért, ha az a Székelyföld érdekében bővebben nem kamatoznék. Igaz, hogy egyik fő bajunkat képezi a gymnáziumi oktatás túltengése. Trefort Ágoston kitűnő tudósunknak és gondolkodónknak igaza van, midőn e túltengés ellen kikel, hatalmának egész súlyával harczol. De hogy Háromszéknek egy könnyen létesíthető főgymnáziuma legyen, ez nem túlzott óhajtás. Egy ily intézet szintén erősíteni fogja a Székelyföldet. De úgy az agrikultúra, mint az ipar érdekei két igen nagy akadályba ütköznek. Az egyik Románia. A másik a vasút hiánya. Hogy Románia mily fondorkodást visz véghez ellenünk, már érintettem. Szerződéses vagy szerződésen kívüli állapot : ennek a vakmerő államocskának mindegy. A szerződés, azt hiszi, csak minket köt, ő feloldozottnak tartja magát terhei alól. Gabonáját, nyers terményét szabadon hozza be. És még ránk zúdítja az orosz gabona tömegeit is. Ellenben a mi kiviteli czikkeinket, főleg iparunkat, mindenféle boszantás, sőt megadóztatás segítségével kizárja piacairól. Ezt tovább nem szabad tűrnünk, annál kevésbé, mert módunkban van represszáliát gyakorolni. Ki kell tiltani a román gabonát; ez a represszália. Egy ily rendszabály csakhamar más gondolkozásra fogja bírni Romániát. Igaz ugyan, hogy e rendszabály következtében meggyűl baja a brassói három gőzmalomnak is , de nagyobb érdek, hogy Románia leczkét kapjon, mint a három gőzmalom érdeke. Lisztiparunknak szüksége van már a vegyítés miatt is külföldi gabonára, arról nem is szólva, hogy ez ipar által kezünkbe kell keríteni a közvetítést, iparszerű feldolgozást és így az uralmat a keleti verseny felett. De elsőbb rangú érdek, hogy Romániát megtörjük , mert az erdélyi s különösen a székelyföldi iparnak szüksége van a román piaczokra. És sietnünk kell. Mert egyszer csak azt vesszük észre, hogy Románia megcsinálta a maga iparát. S hozzá nagyrészt a mi kivándorlóit székelyünkkel csinálja meg. Akkor azután nemcsak ki nem vihetünk Romániába, hanem meg kell érnünk azt a szégyent is, hogy Romániából importálunk iparczikkeket. Piacz leszünk és nem termelő Románia irányában. Vevő és nem eladó. De sietni ma már nem lehet gyalog, sem szekéren. Messze czélokra gyorsan csak vasúton lehet jutni. A vasútról szólok külön. A vasút. Hogy a Székelyföldön vasút szükséges, bizonyítani sem kell. A nagy fuvarokat a vasút, igaz, meg fogja szüntetni. Kézdi-Vásárhelyen olcsóbb lesz a pá linka, tagadhatatlan. De a Székelyföldet is, valamint minden vidéket, csak a vasút emelheti fel. Ez az alap, a kiindulási pont. És valóban, székelyek, nem székelyek sokat törték már fejüket a székelyföldi vasút, vagy vasutak létesítésén. Vasúti koncessziók kérettek, tracziozások történtek. De a Székelyföldnek még mindig csak mellette surrannak el a vonatok. A czivilizáczió még mindig csak szekéren ballag, a gőz szárnya helyett, Sepsi-Szentgyörgyre, Iv.Vásárhelyre, Csikba, Háromszékre, Udvarhelyre. Miért ? Mondjuk ki nyíltan, azért, mert a Székelyföld saját erejéből nem képes vasutat létesíteni. A székely földbirtokosok — kicsinyeket és nagyokat értve — el nem viselhetik egy vasút terhét azon gabonaárak mellett, a melyek a Székelyföldön léteznek s melyeket a vasút, ha a közeli Románia szabadon hozza be terményeit, nem fog, vagy csak kis mérvben fog emelni, sőt némely vidéken tán még lejebb fog szállítani. A viczinális vasutak a Székelyföldön egyelőre kivihetetlenek, majd csak későbbi következmények lesznek. A Székelyföldnek van be- és kiszállítani valója, de mielőtt ipara tovább fejlődött, nincs annyi forgalma, hogy a vasút jövedelmező lehetne. Ez az, amivel tisztában kell lenni. A Székelyföldön tehát csak kétféle módon lehet vasutat építeni. Vagy úgy, mint épül a zagorai, hogy t. i. a magyar államvasutak kötelezik magukat, miszerint a magánvállalkozók által építendő vonalat bizonyos előre meghatározott összegért bérbe veszik. Ez igaz, állami segély, de ha építhető ily vasút Horvátországban, miért ne volna építhető a Székelyföldön. Vagy pedig stratégiai vasutat kell a Székelyföldön építeni. V.