Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)

1885-10-27 / 166. szám

-----fl-----------------­BÍSzSS ft . . . . * Szerkesztőségi irod­a: Sepsi-Szentgyörgyön: Csiki-utcza Nagy Elek-féle ház. hová a lap szellemi részét illeti" közlemények küldenénk Kiadóhivatal: jói a HigoiMa-reszpeny-társulat hová az Befizetési pénzek és hirdetésik ^ bérm­entesen küldendők. ------------------------­SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként, négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Idlőlizolégi­át helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve : Egész évre . 10 frt — kr, Félévre . . 6 írt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények di­ja :­­ hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G Bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nyií­y Imr­e társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. We­ S­kr. Nyilttéri sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre ... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. (( A király beszéde a delegácziókhoz. — okt. 26. „Ha ragaszkodásuk nyilvánítása őszinte megelégedéssel tölti el szivemet. Fogadják ezért teljes királyi kegyelmem kifejezését. A monarchia viszonyai a külhatalmakhoz a legbarátságosabbak. Azon látogatás, mel­lyel az orosz császár és császárné ő felségeik Kremsierben meg­örvendeztettek, becses jelét képezte azon szoros és bizalomteljes viszony állandóságá­nak, mely a szomszédos három nagy biro­dalom uralkodói közt fennáll és melynek jelentőségét a monarchia és Európa béké­jére nézve önöknek már egy évvel ezelőtt hir­dethettem. Azon komoly törekvésünk, hogy a szerződések által biz­tosított, a béke és rend alapját képező jogállapot fenta­rtas­­sék, a többi európai hatalmak teljes közreműködésével talál­kozik. A béke nagy érdekeinek biztosítá­sát czélzó ebbeli egyértelműség a siker leg­nyomatékosabb zálogát képezi. Ezen szellemben igyekszik kormányom a berlini szerző­dést aláírt többi hatalmakkal együtt ismét helyreállítani a Balkán-tartományokban a tör­vényes rendet, melynek várat­lan megszegése komoly veszél­­­lyel fenyegeti az ottani népek nyugalmát és jólétét. A szerződések tisztelete és az azokból eredő jogok és kö­telességek fentartása képezte feltételeit azon bizodalomnak, melyet Európa a Balkán né­pei iránt akkor tanúsított, midőn számukra az önálló állami élet követelményeit meg­valósította. A béke fentartása s a monarchia érde­keinek megóvása ezentúl is kormányom leg­főbb feladata leend. Az alkotmányos tárgyalás végett önök­kel közlendő előterjesztések ezúttal is a mon­archia pénzügyi helyzetének teljes számba­vételével fognak tanúskodni. A hadügyi minisztérium az összes szük­séglet emelése nélkül azon czélra fogja igénybe venni önöknek — mint ezt köszö­nettel elismerem — mindenkor tanúsított áldozatkészségét, hogy az alsóbb fokú tisztek és hadapródok helyzetének sürgetővé lett javítását foganatba vehesse. Hadi­tengerészetünknek a partvédelem múlt évben megállapított elvei alapján való fokozatos fejlesztését, jóakaró gondoskodásukba ajánlom. Boszniában és a Herczegovinában állan­dóan és örvendetesen fejlődnek a közművelő­dési és gazdasági viszonyok. A közigazgatás költségeit ezúttal is sikerült ez országok saját jövedelmeiből, a közös költségvetés minden terhelése nélkül fedezni. A Boszniában és Herczegovinában elhe­lyezett hadcsapatok költségeiben kormányom a jövő évre is újabb leszállítást vett kilátásba. Teljes bizalommal számítván önök oda­adására s meg lévén győződve, hogy belátá­suk és hazafias buzgalmukkal támogatni fog­ják kormányomat fontos feladataiban, szívből üdvözlöm mindnyájukat!“­­ Az egyenes adók 1886. évre vonatkozó kivetésének megindítása tárgyában a magyar királyi pénzügyminiszter a következő körrendeletét intézte va­­lamennyi törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz és kir. adófelügyelőhöz : Az egyenes adók 1886. évre vonatkozó kiveté­­sének alapjául szolgálandó előmunkálatok és tárgya­lások megindításának időpontja immár bekövetkezett A múlt évi október 28-án 66,497. sz. a. kelt kör­rendeletben megtettem az adókivetés gyors és alapos eszközlésének biztosítására szükséges intézkedéseket, melyek közt első helyen áll az adókivetési munká­latoknak terv és idő szerinti beosztása. E czélból megjelöltem és kitűztem azon határidőket, melyek­ben az adóköteles jövedelmek és tárgyak az il­lető adóköteles felek által bevallandók. Megál­lapítottam szintén azon munkatervet, melyet az adókivetés eszközlésére nézve az arra hivatott községi (városi) és királyi pénzügyi közegeknek szem előtt tartani és követni kell. Kitűztem azon határidőket, melyek alatt az egyes adó­nemekben elért kivetési eredményről szóló ös­­­szesítéseket a királyi adófelügyelők a királyi pénz­ügyminisztérium adó- és jövedéki számvevőségéhez beterjeszteni kötelesek. Most tehát, midőn a jövő 1886. évi egyenes adókivetési munkálatok haladék nélküli megindítását ezennel elrendelem, elegendőnek tartom az illetőket említett körrendeletem tartal­mára és az abban megállapított munkatervre utalni. Minden kir. adófelügyelő azon intézkedésekről, me­lyeket jelen rendeletem alapján az 1886. évi adó­kivetés megindítása iránt tett, a közigazgatási bi­zottságnak tüzetes jelentést tegyen, s ezen jelentés másolatát hozzám terjes­sze be. A törvényhatósági közigazgatási bizottságoktól egész biztonsággal elvá­rom, hogy a királyi adófelügyelőt és a községi kö­zegeket az egyenes adók kivetése körüli teendők teljesítésénél erélyesen támogatni s az adófelügyelő­­nek indokolt előterjesztésére a munkálatok gyors és alapos keresztülvitelének akadályait elhárítani fogják. Kelt Budapesten, 1885. évi október hó 10-én. A király beszéde. — okt. 26. A király beszéde, melyet a delegácziók­­hoz intézett, a béke olajága volt. E beszé­det örömmel fogja fogadni egész Európa. Monarchiánk népei aggódva néztek már ke­let felé, de a királyi szó véget vetett minden aggodalomnak. A forrongó Balkán félsziget sus­­toroghat tovább, intézheti odahaza privát ügyeit, de a berlini szerződést aláírt hatal­mak nem fogják őt munkájában segíteni, nem fognak hozzájárulni ahoz, hogy a béke áldása, melyet ma Európa élvez, pillanat­nyira is megzavartassék. És ha majd látni fogják a Balkán né­pei, hogy nem lehet aknákat gyújtani fel büntetlenül, forrongó kedélyeket a kitörésig lelkesíteni, lassanként lecsillapulnak, mint le­csillapul a vihar által felvert tó tükre. És aztán lesz ismét nyugalom, visszatér minden a rendes medrébe. Ha tovább forrongnak, ám zúzzák szét egymást, de ehez Európa békéjének mi köze sem lesz. A király beszéde nagy vereség volt a mi ellenzékünkre is. Mióta a keletruméliai események előtérbe nyomultak, egyre verték félre a harangot s borongós képzeletükben már ott látták küzdeni a magyar katonákat a tengerparton, éltetve Törökország felda­­rabolóit. A királyi beszéd megszüntette a lidércz­­nyomást, eloszlatta a pessimismust. Az ar­­czok kiderültek, a lélegzés szabadabb lett. A nyugalom fényes napja kilépett a borongó fellegek közül s fényesen süt le a nép mil­lióira. A jó előjeleket már a közös költségve­tés beterjesztése alkalmával láttuk. A hadi budget nem mutatott olyan emelkedést, mely­ből a béke megzavarására következtetni le­hetett volna. Bosznia, melyet az ellenzék minduntalan előránt, valahányszor pártczé­­lokért küzd, aggodalmat nem okoz. Ez or­szág fejlődik és nemcsak hogy deficzitje nincs, hanem a megszálló csapatok fenntar­tására előirányzott költségeket is redu­kálni lehet. A király beszédében utal azon alapra is, melyen a béke fentartható lesz. Ez alap a berlini szerződés. „E szerződés alapján igyek­szik a monarchia a berlini szerződést aláírt többi hatalmakkal együtt ismét helyreállítani a Balkán tartományokban a törvényes ren­det, melynek váratlan megszegése komoly veszél­lyel fenyegeti az ottani népek nyu­galmát és jólétét.“ Rámutat a király azon indokokra is, me­lyek a nagyhatalmakat arra bírták hogy a Balkán-félszigeten a törvényes rendet és a nyugalmat biztosítsák. „A szerződések tisztelete és az azokból eredő jogok és kötelességek fentartása képezte feltételeit azon birodalomnak, melyet Európa a Balkán népei iránt akkor tanúsí­tott, midőn számukra az önálló állami élet követelményeit megvalósította. A k­irály sza­vaiban kifejezett bizodalommal épen azok éltek vissza, k­iknek érdekében a nagy­hatalmak fáradoztak. Avagy az unió kikiál­tása nem ezt bizonyítja-e ? Az a maroknyi nép ott Ruméliában — jogaira, nemzeti büszkeségére hivatkozva — szembe mert szállani egy olyan szerződéssel, melyhez a szentesítést Európa első hatalmai adták. A királyi beszéd nem is látszik nagy súlyt fektetni az ottani eseményekre. A re­flexió inkább a monarchia népeinek meg­nyugtatásáért, a pesszimizmus eloszlatásáért történt. A király egészen helyi érdekűnek deklarálja az egész mozgalmat, midőn csak az ottani népek nyugalmát látja fenye­getve. A kremsieri találkozás alkalmából sokat foglalkoztak ellenzéki lapjaink a találkozás indító okaival. Minthogy a kelet-ruméliai államcsíny épen ezen időre esett, ráfogták a diplomácziára, hogy tudomása volt a dolgok felől s azt direkte Kremsierben készítette elő. Hogy mennyire volt alapos ez a felte­vés, azt a királyi beszédből bárki azonnal megítélheti. Nem tartjuk az orosz kormányt sympa­­thikusnak, nem állítjuk, hogy a szláv népek érdeke előtte mindenekfelett való ne legyen, de ha a czár mostani magatartását bírálat alá vesszük, lehetetlen kitérnünk az elől, hogy a czári kormánynak a kelet-ruméliai államcsíny létrehozásában mi része sem volt. Sőt a czár határozottan rosszalólag nyilat­kozott Sándor fejedelem eljárása felől. Hogy a czár magatartása annyira békés, hogy köpenyege alatt nem rejt háborút, azt azon szívélyes jó viszonynak lehet köszönni, mely a három császár között fennáll. A ki­rályi beszédben utalás van e jó viszonyra. És ez az, mi bennünket megnyugtat. E jó viszony fog hatni a balkáni népek kedélyére és ez fogja eloszlatni a kavargó ehaost. A d­elegáczió tagjai pedig most már nyu­godtan fogh­atnak a közös költségvetés tár­gyalásához. A királyi szó megnyugtatta őket. Megnyugtatta a monarchia népeit. Megnyugtatta Európát. _____ K. A delegácziók. A magyar delegáczió ülése. A magyar delegáczió okt. 22-én tarta első nyilvános ülését. Jelen voltak : Kálnoky Gusztáv gróf külügyminiszter, Bylandt-Rheidt hadügymi­niszter, Kállay Béni közös pénzügyminiszter, Tóth Vilmos közös főszámszéki elnök, Sterneck b. tengerészeti főparancsnok, Szögyény és Mérey osztályfőnökök, Szentgyörgyi udv. tanácsos, Pá­­pay alezredes, Barkassy törzskari őrnagy, Dell’ Adami és Ziehrer sorhajó hadnagyok; a ma­gyar miniszterek közül: Tisza Kálmán minisz­terelnök és Orczy Béla báró ő felsége körüli miniszter. Zichy Ferencz korelnök az ülést megnyit­ván, fölolvastatnak a főrendi- és képviselőházi jegyzőkönyvek, valamint a jelenlevők névsora. A határozatképes szám konstatáltatván, elnökké Haynald Lajos bibornok, alelnökké Tisza Lajos gr., jegyzőkké Hegedűs, Rakovszky, Rudnyánszky és Inkey megválasztatnak, valamennyien egy­hangúlag. Haynald érsek az elnöki széket a követ­kező beszéddel foglalja el: „Negyedszer történik most, hogy hazánk országgyűlésétől a monarchia mindkét felének közösügyi tárgyalására kiküldött bizottság tőlem egész mértékben méltányolt bizalma elnöki szé­kére emel, mintegy folytatni akarván a sorsom fölött eddig határozó magasabb hatalmak azon kedvezését, mel­lyel az élet közpályájára lép­tem óta mindenkor meghaladta az általok szá­momra kijelölt működési kör nehézségben, fontosságban és díszben mind képességemnek, mind érdemeimnek mértékét. Ha mindamellett előhaladt korom s napon­ként intő benső érzetem szerint, meggyöngült tehetségem daczára is elvállalom a nekem szánt díszes helyet, teszem ezt azért, mert eddigi ta­pasztalatom nyomán remélni merem, hogy mind a nagyméltóságú bizottság bölcs választása által ma is az elnöki székbe meghívott fényes tehet­ségű és jelességű államférfiú, mindazon tisztelt urak, kik az előbbi években történtek nyomán kétségkívül a jegyzői karba beállíttatnak, hiá­nyaimat pótolni, nekem szívesen segédkezni készek lesznek, mire annál inkább kényszerülök reményemet vetni, minél nehezebb feladat látszik a bizottságra jelen munkáiban várni, minél na­gyobb lesz tehát valószínűleg az ő végzendőinek nehézségével, egyaránt határozott nehézsége el­nöki teendőimnek is s pedig mind az országunk népét már eddig is súlyosan terhelő állami költségek nagyságánál, mind pedig Európa po­litikai viszonyainak a legújabb balkán-félszigeti események által okozott bonyolultságánál fogva. De munkánk nehézsége daczára van, mi nem cse­kély megnyugvással enged tekinteni működé­sünkre, ez az, hogy ismerjük felséges urunk, királyunknak, a dicső uralkodása alatt álló népek jóléte és boldogsága, örömei és bajai iránt hőn dobogó szive szeretetét s tudjuk, hogy mit sem óhajt inkább, mint hogy szükségtelen terhektől megkiméltessenek országaink lakói s az állam­nak és hatalmi állásának fentartására megkíván­tat­ költségek csak az elkerülhetetlen szükség mértékében szabassanak ki. Miért is fejedelmi szándékaival fog bizonyo­san találkozni kiküldetésünk feladatának oly mó­don való megoldása, hogy a legszigorúbb lelki­ismeretességgel, számba vevén ugyan mindazt, a­mit a kormány az állam nagy czéljai elérésére nem nélkülözhet, mégis azt se hagyjuk egy perczig is szemügyön kívül, mit a közadók által már­is nagyon igénybe vett és az utolsó évek­ben a nyers terményei értékesítésében beállott lesújtó válság alatt szenvedő ország megadózta­tásában elviselni képes. És az így teendő, bárha nem csekély, nem könnyű munkára szívesen vál­lalkozunk, Isten segedelmével szem előtt tartva ebbeli hazafiui kötelességünk teljesítésének nagy fontosságát a monarchia és az ő sorsát osztó hazánk s nemzetünk hit szolgálatában, tekintve a legnemesebb fejedelem honatyai intenczióit és gondos kormányának nemes igyekezeteit, de lel­kesülve is mindenkor azon hűséges és hódoló érzetektől felséges urunk, királyunk iránt, me­lyeknek most is kedvesen s szokásos módon újabb meleg kifejezést adhatni örvendünk, mond­ván : felséges apostoli királyunk, dicső fejedel­münk, családjának teljes boldogságában, népei szeretetében és tiszteletében a legkésőbb emberi korig éljen ! (A bizottság tagjai és elnök felálla­­nak. Elénk lelkesült éljenzés.) Most meg engedjék meg, hogy nagymél­tóságú korelnökünknek és a korjegyző uraknak a bizottság nevében köszönetet mondjak a bi­zottság megalakításában való szives fáradozá­saikért és czélirányu munkásságukért (Éljenzés) ,s ezek után a magyar országgyűléstől a közös

Next