Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)
1885-12-03 / 187. szám
Deczember 3. -át akarták becsempészni a románok közé az Eucharistia helyett stb. Idéztetnek a misszionáriusok, kiknek jelentése szerint a kálvinisták teljesen tönkretették a román egyháznak egyházi fegyelmét, mert a „supremus intendens“ ítél a papok felett; felbomlott az egész házasság ügy, mert „néhány forintért“ felbontják a házasságokat; román pappá tesznek teljes képzetlen embereket, akik nemcsak nem képesek vasárnapi beszédet tartani, hanem még a szentségek számát sem tudják. Hosszú hasábokat kellene megtöltenem, ha Nikles könyvéből Erdély fejedelmei és az erdélyi kálvinisták ellen felhozott, nagy részben teljesen igaztalan, másrészt pedig túlzott vádakat reprodukálni akarnám. Azt hiszem elég ennyi s ez is bizonyítja, mily éles volt Erdélyben akkor (nem most) a vallási villongás, s mily hevesen égtek a szenvedélyek, vagy legalább mily eszközökkel harczoltak a román keleti egyház és az unió érdekében a Protestantismus ellen. Beksics Gusztáv: SZÉKELY NEMZET. 187. szám. Tisza Kálmán miniszterelnök jubileuma. — decz. 2. Az ünnepélyességek, melyeknek Tisza Kálmán tiz éves kormányzási jubileuma alkalmával három nap óta a főváros tanúja, oly arányt öltöttek, minőre senki sem számított. A trón közvetlen közeléből ép úgy, mint az ország legtávolabbi zugából érkeztek az üdvözlések, melyek tanúbizonyságai annak, hogy a magyar társadalom egyetlen rétegében sem hiányzik a Tisza Kálmán működése iránt való elismerés. A távirati üdvözlések közül kiemeljük a Rudolf trónörökös következő táviratát: Laxenburg, nov. 29. Egész odaadással a hazának szentelt tevékenysége tizedik évfordulójának ünnepére, nem részéről s magam nevében is legbensőbb üdvkivánatainkat nyilvánítom. Legszívesebb üdvözletekkel Rudolf. Továbbá ugyancsak Laxenburgból még a következő távirat érkezett: Laxenburg, nov. 29. Nem és én legjobb kivánatainkat küldjük. Fülöp Szász-Koburg herczeg. Ezenkívül táviratilag üdvözölte a miniszterelnököt Erzsébet királyné, nemkülönben Festetich Mária grófné, királyné ő felsége udvarhölgye, Nopcsa Ferencz b. főudvarmester, Ferenczy Ida úrhölgy, Kálnoky gr. Byllandt- Rheidt gr. és Kállay közös miniszterek, a közös kormány nevében, továbbá Szögyény László r rlíjj rä“ übin J' ib szkmvJe K ^éhffiRe^k éSSfikín Tóth von metropolita, Fratricsevics, a testőrség kapitánya és Gautsch osztrák kultuszminiszter. Hir szerint Ő felsége a király külön kéziratot intéz Tiszához, mit azonban a saját kezdeményezéséből tevén a király, a kézirat nem lesz valamely miniszter által ellenjegyezve, mint ez egy hasonló alkalommal már megtörtént. A szabadelvű pártnak főrendi és képviselőházi tagjai, kik a miniszterelnököt a terembe lépéskor szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták, a párt szónoka, b. Vay Miklós koronaőr a meghatottságtól elfogultan tolmácsolta az összesereglettek tiszteletét, nagyrabecsülését és ragaszkodását. Hangsúlyozta amaz akadályokat, melyeket a kül- és belviszonyok gördítettek a hazafiúi törekvések elé és az eredmény mégis az, hogy a miniszterelnök bölcs vezérlete alatt nemzetünk önbizalommal és csüggedetlenül törekszik magasztos czélja felé : elfoglalni Európa művelt államai közt azt a jelentékeny helyet, melyre nagy történeti múltjánál, mint a benne rejlő erőknél fogva hivatva van. Ezután megemlékezik a legutóbbi évtized nagy alkotásairól a törvényhozás és közélet terén, az országos kiállításról; örömest és teljes meggyőződéssel vallja, hogy a 10 év sikerében az érdem oroszlánrésze a miniszterelnököt illeti. A szándék tisztasága — mondja a szónok — az önzéstől ment hazaszeretet és mély meggyőződés kölcsönzött oly bámulatos, rendütletlen erőt és szívós kitartást nagyméltóságod működéséhez. Csak a hazához való ragaszkodás lehetett az, a mi idegeit, mint izzó vasat a tűz, megaczélozta s képessé téve lelkét arra, hogy oly sok nehéz és folytonos küzdelmet ingadozás nélkül kiálljon, hogy mint szírt a hullámok verését nyugodtan és elkeseredett viszonzás nélkül, tűrje a méltatlan bánás azon nyilait is, melyek feléje, éveken át meg-megnyitva lövöldöztettek.“ Utal a jövő sürgős teendőire, melyek keresztülvitelére irányuló hazafias törekvésben a párt a miniszterelnököt teljes erejéből és egész odaadással fogja támogatni. — A beszéd végeztével gr. Zichy Ferencz főasztalnok a mai nap emlékére veretett arany emlékérmet és Visontai Kovách László egy díszes albumot nyújtottak át. Tisza miniszterelnök köszönettel fogadja a rokonszenv által sugall barátságos dicséretet, mert mi lenne és mi lehetne, ami a közpálya emberét becsületes, buzgó törekvéseiért, — mert ennyit igénylek magamnak — megjutalmazhatná, ha nem a jók és nemesek rokonszenve és elismerése. Hangsúlyozza, hogy annak, ami történt, érdeme a párté és a nemzet többségéé, mely a támogatást lehetővé tette. Nyugodtan néz a jövő elé, mert látja, hogy az újabb nemzedék tagjai mindig fenn fogják tartani azon szabadelvű zászlót, melynek jelszava nem a rohamos, melynek jelszava a fokonkint, a körülményeknek megfelelő haladás, amelynek jelszava nem az, hogy bevett nagy mondások után induljon, de hogy ha kell, a szabadság érdekében ezen nagy jelszavakkal is ellentétbe helyezze magát. „Igyekeztem kitalálni, — szól a miniszterelnök — mi lehet annak oka, hogy épen engemet ért a szerencse, hogy tíz évig állhassak hazám kormánya élén ? Van korszak, midőn a különben életerővel bíró és élni akaró nemzet érzi azt, hogy feladata a bajokat orvosolni, feladata nem rohamosan haladni, nem szemkápráztató dolgokat művelni, de homokszemre homokszemet, téglára téglát hordva felépíteni az állam épületét. És én azt hiszem, hogy azon időpontban, midőn királyom és nemzetem többségének bizalma a kormányra hívott, egy ily korszak volt hazánkra, nemzetünkre nézve. És épen azért, mert az én nem ragyogó tehetségem ezen mindennapi, folytonos, nem lankadó, nem fényes, de talán azért jótékony munkára képesítettek : ebben lelem én fel kulcsát annak, hogy oly régen bírhatom úgy királyom, mint a nemzet többségének bizalmát.“ Majd e szavakkal végzi beszédét: „Az Isten áldása kisérje működésteket. De engedjétek, hogy azt kívánjam : kísérje Isten áldása politikai ellenfeleink működését is. Mert csak ha Isten áldása leszen működésükön, remélhető, hogy az ellentétek súrlódása és összeütközése nem a gyűlölködés pusztító tüzét, de az igazság világát fogja árasztani e hazára.“ E szavakat, valamint a beszéd többi részét hosszan tartó zajos éljenzés és lelkesült tetszésnyilatkozatok kisérték. A többi küldöttségek a következő sorrendben fogadtattak: Görög-keleti szerb egyház Angyelics German pátriárka, a budapesti görögoláh egyházközség Szaczellári György, a dunamelléki ref. egyházkerület Szász Károly püspök, a dunántúli ref. egyházkerület Pap Gábor püspök, a budapesti ág. evang. egyházak Busbach Péter, az unitárius egyház Ferencz József püspök, az izraelita hitfelekezet dr. Kohn Sámuel főrabbi, a m. kir. tudományegyetem tanácsa dr. Lechner Ágost, a sorkatonaság, honvédség és csendőrség báró Edelsheim-Gyulai Lipót, az összes minisztériumok személyzete Tanárky Gedeon államtitkár vezérlete alatt. Erre következtek a törvényhatóságok küldöttségei. Elsősorban Budapest és Fiume városok, azután 36 megyei és 18 városi törvényhatóság küldöttei. Végül a fővárosi rendőrség Török János főkapitány vezetése alatt. Ezzel a tegnapi tisztelgések délután 4 órakor véget értek. A lakoma, mely az ünnepelt tiszteletére a városi vigadó nagytermében rendeztetett, este hat órakor vette kezdetét. Mintegy ezerötszázan 'Ift/Jelü Völgy közönsége foglalta el; az egyik páholyban Tisza Kálmánná szül. Dégenfeld Ilona grófnő és leánya Radvánszky Paula bárónő ült. Mikor Tisza Kálmán a terembe lépett, óriási éljenzés zúgott fel és Berkes bandája rázendítette a Rákóczy-indulót. Az asztalfőn Tisza Kálmán jobbján Haynald Lajos bíbornok-érsek, balján gr. Andrássy Gyula foglaltak helyet, majd sorban következtek a közélet kitűnőségei. Az első felköszöntőt Tisza Kálmán mondta a királyra, királynéra és trónörököspárra. Ezután Haynald Lajos éltette Tisza Kálmánt, azt a férfiút, ki — és nincs ember, ki azt tagadhatná — fényes észbeli tehetségével, párját ritkító hivatali munkásságával, becsületes hazafiúi igyekezetével, a magyar állameszme érdekeit soha szem elől nem tévesztő politikai eszélyességgel és ildomos meggyőződése szerint hűségesen szolgálta egy egész hosszú évtizeden át a trónt, a hazát, a nemzetet. Még Jókai mondott egy felköszöntőt az ünnepekre, azután megindult a csendes poharazás, mely este 10 óráig eltartott. Lapunk egész számait venné igénybe azon impozáns ünnepély leírása, melynek a főváros a lefolyt pár nap alatt tanúja volt. Több százra ment csupán a tisztelgő küldöttségek száma s ezek mindenikéhez volt a jubiláns miniszterelnöknek nyájas, lekötelező szava. Csak nehánynak a felemlítésére vagyunk kénytelenek szorítkozni. Brassó megye szabadelvüpártja nevében következőleg szólt Bethlen András gróf főispán : Brassó megye szabadelvüpártjának küldöttsége eljött, hogy részt vegyen azon ünnepen, melyet az egész ország nagyméltóságod 10 éves kormányzatának ünnepélye alkalmából ül és hogy tolmácsolja ama tiszteletet és ragaszkodást, mely által úgy nagyméltóságod személye, mint politikája iránt át van hatva. Nagy méltóságod, midőn hazánk intézményeinek szervezetében állandóan szem előtt tartá a nemzet nagy czéljait, századunk nagy eszméit, soha meg nem feledkezett a történelmi hagyományokról és az átmeneti állapot nehézségeiről, — állandóan, biztosan haladt előre a szabadelvűség utján, attól soha el nem tért. Eme zászló az, melyet lelkesedéssel követünk és melyet ezentúl is még fokozottabb odaadással fogunk követni. Fogadja nagy méltóságod a brassómegyei szabadelvű párt teljes odaadásának és ragaszkodásának biztosítását. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán a következőkép mondott köszönetet: Köszönöm, hogy szívesek voltak hazánk azon távoli vidékéről is meghozni nekem az üdvözletét. Brassó volt már, és azt hiszem, lesz is, sőt talán az ma is, egy minden nyelvbeli különbségeken felül emelkedő, mindenkinek jogait tiszteletben tartó hazafias irányzatnak kiinduló pontja, — mondom,remélem, amint volt, úgy lesz, és ezen reményben ajánlom magamat szivességekbe. (Élénk éljenzés.) Csikmegye küldöttségének vezetője Mikó Bálint főispán következő beszédét mondta : Csikmegye törvényhatósága örömmel ragadta meg ez alkalmat, hogy Nagyméltóságod 10 éves kormányelnöki jubileuma alkalmából legmélyebb tiszteletét, őszinte székely szívből származó szerencsekivánatait kifejezhesse. Engedje meg nagyméltóságod, hogy az általunk képviselt vármegyének feliratát átadjam, és midőn ez alkalommal egyszersmind bátorkodom az általunk képviselt megye érdekeit nagyméltóságodnak eddig is tanúsított jóakaratába továbbra is ajánlani, engedje meg, hogy szerény feliratunk végszavaival élve azt mondjuk, hogy nagyméltóságodat az isteni gondviselés a magyar parlamentáris kormány élén hazánknak és a székelységnek javára az évek hosza során át tartsa meg. (Éljenzés.) Tisza Kálmán erre így válaszolt: Köszönöm szives megemlékezésüket; kérem, üdvözöljék köszönetem mellett a hazának szélén lakó honfitársaimat és biztosítsák arról, hogy szivem dobbanása itt a haza központján épp oly forró a távol lakóért, mint ahogy dobog a helyben lakókért. (Élénk éljenzés.) Fogarasmegye közönségének küldöttsége nevében Horváth Mihály főispán ezeket mondta egyebek közt: Fogarasmegye az elsők egyike volt azon megyék között, amelyek egyhangúlag elhatározták nagyméltóságodat e napon feliratilag üdvözölni. Azonban nemcsak feliratilag, küldöttségileg is eljöttünk, hogy élőszóval fejezzük ki nagyméltóságod iránti tántoríthatlan ragaszkodásunkat, kifejezzük őszinte szívből jövő üdvkivánatainkat és kérjük nagyméltóságodat, méltóztassék Fogaras megyét eddig is tapasztalt jóindulatában, s hazafias érzésében megtartani. Tisza Kálmán erre adott válasza a következő: Nagy köszönettel vettem már régebben a feliratot, köszönettel veszem mostani megjelenésüket is. Fogaras megye is azok közé tartozik, amelyeknek fontos hivatása van, az a hivatása ugyanis : meggyőzni a világot, hogy lehet valaki tősgyökeres, született magyar, de azért tisztelni tudja mások nemzetiségét azon feltétel alatt, ha azon más nemzetiségűek e mellett úgy mutatják magukat, mint a magyar államnak hű polgárai. (Tetszés.) Ezen feladat felé láttam Fogaras megyét mindig törekedni; reménylem, ez lesz továbbra is feladata s igy felesleges mondanom, hogy mindig örülni fogok, ha érdekükben valamit tehetek. (Lelkes éljenzés.) '1----T.Antal akkkor beszélt: Nagyméltóságod bölcs kormányzata alatt — mondá — fejlődött Magyarország és eme fejlődés tette lehetővé, hogy a művelt államok sorában illő helyet foglalt el, fejlődtek instituczióink és alkotmányos szabadságunk. Őszintén kívánom, hogy a Mindenható nagyméltóságodnak adjon továbbra is erőt, kitartást, hogy élvezze és megtartsa a magas trón és a nemzet együttes bizalmát, magas állásában hazánk jólétére és előhaladására sokáig munkálkodhassék. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök erre így válaszolt: Régen volt, amikor Udvarhely megyében személyesen voltam, mert az még úgyszólván gyermekéveimben történt , de méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy azért tudom, hogy Udvarhely megye azon megyékhez tartozik, melyekben az az erős magyar-székely faj lakik, melynek annyi érdeme van a múltban és annyi hivatása a jövőben, hogy a magyar állameszmét minden viszonyok közt fentartsa. tipp azért biztosíthatom, hogy mindazt, ami tőlem telik, ezen megye javára megtenni szívesen fogom, egyelőre pedig kérem, hogy a megemlékezésért köszönetemet odahaza tolmácsolni méltóztassanak. (Élénk éljenzés.) Ezután a küldöttség vezetője bemutatta az egyes tagokat. rök abban a nézetben vannak, hogy a fegyverszünetet Szerbiának újabb és nagy fegyverkezésre kell fordítani és hogy a jelen körülmények közt békekötésig nem lehet gondolni, mert a királyság alapos rehabilitást kíván, a végleges sikerben pedig nem lehet kételkedni. A haladó párt előkelő tagjai, köztük egy miniszter, aki az utóbbi válság következtében lépett ki Garasanin kabinetjéből, kijelentették, hogy a hatalmak közbenjárását korántsem tartják kielégítőnek, mert sérti Szerbia jogait. A szerbek a második korosztálybeli gyakorlott csapatokkal kétség nélkül legyőzték volna a bolgárokat, ami által a szerbeknek a status quo helyreállítására irányzott terve feltétlenül eléretett volna és a szerb kompenzáczionális kérdés lényegesen egyszerűsittetett volna. Ha a fegyverszünet a béke előzményének tekintetnék, rendkívül nehéz volna, sőt lehetetlen Bulgáriának a status quo antera való kényszerítése, a hatalmaknak pedig a balkáni népek egyensúlyában helyreállításába vetett reménye illusoriussá válnék. Nagyobb kár Szerbiára nézve nem képzelhető. A háború kudarczát könnyebben elviselhetnék a szerbek, de az unió elismerését, bármely alakban, föltétlenül vissza kell utasítaniok, mert különben a megerősödött bolgár elleni pán-bulgár és macedóniai propagandája segítségével örökös békebontó lesz a Balkán-félszigeten. A szerb minisztertanács elhatározta a háborúnak mindenáron való folytatását. A fegyverszünetet a szerbek nagy készülődésre használják fel. A harcz megújulását mára vagy holnapra várják. Görögország lázasan folytatja hadi készülődéseit. A porta Kelet-Rumélia lakosságához proklamácziót intézett, melyben a lakosságot megtérésre, engedelmességre szólítja fel, általános amnesztiát ígérvén. A szerb-bolgár háború. A fegyverszünet. Belgrád, nov. 30. Ma este az itt tartózkodó miniszterek Nisbe utaznak. Valószínű, hogy a kabinetben személy változások történnek. A nemzeti bank mától kezdve új, 18 dénár értékű papírpénzt ad ki. A bolgár foglyok nagy részét Topniderába szállították. A fegyverzés folyamatban van, a hangulat harczias. A fegyverszünet megsértése. Pirot, nov. 29. A widdini parancsnok táviratilag tudatja, hogy a szerb csapatok éjjel 11 órakor megtámadták a widdini erődöket, de nagy veszteséggel visszaverettek és ez alkalommal három nagy ágyujuk leszereltetett. Minthogy e támadás akkor történt, midőn a fejedelem az ellenségeskedések megszüntetésébe már beleegyezett volt, Czanoff külügyminiszter értesítette erről a hatalmak szófiai képviselőit, kérve őket, hogy szerezzenek maguknak meggyőződést e tény valóságáról a widdini konzulok utján. A ruméliai török biztosok, Konstantinápoly, nov. 30. Lebih effendi és Gadban effendi, kik a kelet-ruméliai biztos mellé neveztettek ki, az éjjel különvonaton Filippopoliszba utaztak. Lesz-e béke? Belgrád, nov. 30. A „N. Fr. Presse“ jelentése: Úgy a kormány, mint a politikai kö KÜLFÖLD. — decz. 2. A fegyverszünet megköttetett. De hogy mennyi időre s mi fog utána következni, béke-e vagy háború, azt Belgrádban éppen úgy nem tudják, mint másutt. A szerb közvélemény zajosan sürgeti ugyan a harcz folytatását s a kormány kétségkívül minden eshetőségre készül, de minden valószínűség szerint a fegyverszünet a békére fog vezetni. Kíváncsisággal nézhetünk Bulgária békefeltételei elé. Bulgáriának nincs ugyan joga hadat viselni vagy békét kötni, mert szuverén ország s a békét Szerbiával a fennálló szerződések szerint nem is Sándor fejedelemnek, hanem a szultánnak Volt pap megkötnie. Vele mindenesetre simábban is menne a dolog, mint Sándor fejedelemmel, kivel szemben a hatalmaknak igen erős pressziót kellene gyakorolniok, hogy méltányos békére bírhassák. A konstantinápolyi értekezlet még mindig végvonaglásban van, de meghalni nem bír. Szombati ülésén újra nem lehetett a zárjegyzőkönyvet aláírni, mert az angol és az orosz megbízottak közt még mindig fennállt az elvi eltérés. Ennek konstatálása után az ülés véget ért. A Salisbury kormányra a legutóbbi nap választási eredményei nem oly kedvezők, mint az első napokéi voltak. Tegnap reggelig az alsóháznak körülbelül fele volt megválasztva. A megválasztottak közt a Gladstone-párt volt többségben, természetesen csak relatív többségben, mert a kormánypárt és az írek együttvéve többen vannak, mint a szabadelvű párt. Egyébiránt a végeredmény még mindig bizonytalan s csak két-három nap múlva fog eldőlni. Alfonzo király betegségének komolyságát a madridi kormánypárti lapok eltitkolták a közönség előtt; azon lapokat pedig, melyek a király állapotának aggasztó voltáról írtak, a rendőrség elkobozta. November 24-én délben terjedtek el a legelső hírek a király betegségének veszedelmes jellegéről és a politikai körökben is csak ekkor kezdettek komolyan foglalkozni azon eshetőséggel, hogy a király meghal. A betegség lefolyását félhivatalosan a következőleg adják elő : November 23-ikán Solms gróf volt a királynál s mint mondják, a német császár egy sajátkezű levelét nyújtotta át neki. Erre a király az államminiszterrel a marokkói követség fogadásáról értekezett, s ezután Montpensier herczegnővel sétakocsizni ment. Alig hogy délután öt órakor hazaérkezett, aszthma-roham fogta el a királyt, mely azonban hamar megszűnt. Esti 11 órakor jött a második roham, mely az orvosokat már aggodalomba ejtette. A tüdőben nagy vérömlés támadt, amire a király eszméletét vesztette. Az éj folyamában Alfonzo jobban lett, de másnap reggeli 9 órakor a rohamok újra kezdődtek, amiről a királyi család tagjai Madridban értesíttettek, kik rögtön Pardoba mentek. Amint Canovas megtudta a király állapotának aggasztó voltát, azonnal Martinez Campos tábornokot hivatta magához, s a tábornokok megkapták a szükséges utasításokat. A madridi kormányzó a csapatokat a kaszárnyákban konszignáltatta s az állami épületeket védképes állapotba helyezte. A karlista párt főbb emberei azonnal az északi kerületekbe utaztak és mindenki azt hitte, hogy a király halála egyúttal jeladás lesz a karlista forradalom kitörésére. A kormány azonban inkább a köztársaságiaktól félt s főleg azok ellen intézte biztonsági rendszabályait. Madridban csak délután 4 órakor szólaltak meg az ágyuk, melyek a király elhunytát hirdették, noha tudvalevőleg a reggeli órákban halt meg,