Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)
1885-07-26 / 114. szám
Julius 26. SZÉKELY NEMZET. lust, kibocsátottuk az első rajt. És a kilépő 10 növendék nagyobb részének pályája biztosítva van. A szülők, kik a fiatal intézet intenczióit nem ismerve, kétkedőleg küldték ide gyermekeiket, most megnyugvással tekintenek vissza a lefolyt hat évre, 8 megelégedéssel vannak eltelve. A székely nép kezdi lassankint belátni, hogy nem az „úri pálya“ vezet egyedül a boldogulásra, hogy a pálma nem csupán azokat illeti, kik irtóznak a pörölytől, hanem megilleti azokat is, kik pörölylyel szolgálják a hazát s eképen részt vesznek abban a nagy munkában, mely nélkül erős, a kultúrára megérett nemzet nem képzelhető. A székelyföld közgazdasági viszonyai hatalmasan parancsolják, hogy nálunk mentős több legyen a gyakorlati pályára készülő ember. Ezt nem csupán utilitarizmus alapján mondjuk, hanem mondjuk azért, mert fajunk a kivándorlás által progressive fogy s ennek megszüntetésére garancziát csak az nyújthat, ha minél több kéz itt benn a hazában, biztos keresetmódot talál. Háromszékmegye közszeretetben álló főispánja Mizsgás Potsa József ur és az intézet gondnoksága mindent elkövetett a lefolyt évben arra nézve, hogy a székely szülők érdekei ki legyenek elégítve, hogy a Vl-ik osztályt végzett növendékek biztos elhelyezést találjanak. A nemes fáradozás nem is maradt siker nélkül. A gondnokság az 1885. márcz. 5-én tartott rendes havi gyűléséből a következő feliratot intézte a főispán úrhoz: Méltóságos Főispán Úr! Midőn Háromszékmegye törvényhatósági bizottsága a felső népiskola megszüntetésével a s.-szentgyörgyi polgári fiúiskolát állami segély igénybe vétele mellett felállította; az 1868. XXXVIII. t. sz. intenczióin kívül a székely nép, közelebbről Háromszékmegye specziális viszonyaira is különös tekintettel volt. Ehez képest az uj intézetet a kor követelményeinek megfelelően és úgy igyekezett berendezni, hogy a növendékek annak elvégzése után bizonyos fokú elméleti képzettség mellett oly pályához jussanak, mely számukra tisztességes megélhetést biztosít. Hogy a kitűzött czél annál inkább elérhető és a pálya biztosabb legyen, a helyi viszonyoknak megfelelőleg, a magas kormány és a megye áldozatkészsége folytán, berendeztetett a műlakatos tanműhely is, amelynek nemcsak helyi, de mint a maga nemében egyetlennek, 1— országos jelentősége is van. A mülakatos tanműhely növendékei fontos miszszióra vannak elhiva. Ha mód nyujtatik technikai ügyességük tovább fejlesztésére s ízlésük nemesbítésére, a mellett, hogy a vasiparnak szakavatott munkásai lesznek, befészkelik magukat az egyes gyárakba s az idegen munkásokat lassanként kiszorítják. Meg vagyunk győződve afelől, hogy a magas kormánynak is ez az eszme lebegett szemei előtt, midőn a lakatos tanműhely felállítását javaslatba hozta és annak később alakot is adott. Ha nem lenne több az eszméből, mint csak kegyes óhajtás, ha megállanánk a félúton, mint terhes fellegektől megrettent vándor s nem sietnénk a kitűzött czél felé , akkor hasztalan fáradtunk, hasztalan reméltünk. A székely fiú konstruáló, alkotó képessége a kézműipar terén elvitázhatatlan. Két évi folytonos megfigyelés után arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a műlakatosságra kiváló hajlamuk van ; e mellett nem hiányzik náluk a kitartás, munkakedv s bizonyos fokú leleményesség és kombináló tehetség, melyek mindnyájan hozzájárulnak a siker biztosításához. Ámde hogy a magas kormány által kontemplált eszme s a mindnyájunk által óhajtott czél megvalósuljon, arra nézve egyetlen és senki által kétségbe nem vonható garancziát csak bizonyos anyagi jólét megteremtése nyújthat. E nélkül korán beállnak a paralytikus tünetek s oly mérveket ölthetnek, melyek fiatal intézetünket alapjában renditik meg. Világosabban szólva, műlakatos növendékeink nagyon korlátolt anyagi viszonyok között élnek s rá vannak utalva arra, hogy számukra tanulmányaik befejezése idejére bizonyos segély biztosittassék. Méltóságod igen jól ismeri Háromszék megye gazdasági viszonyait. Többször adott nyilvános helyeken kifejezést annak, hogy a székely népet csak az ipar felkarolása mentheti meg. A keskeny parczellák többé nem biztosíthatják a megélhetést s a föld fokozatos elaprózásával és a szaporodással mindinkább beáll annak szüksége, hogy a székely nép eddigi életviszonyain változtasson s kívülről jövő segélyt fogadjon el. Földmiveléssel többé nem foglalkozhatik az egész nép. Már a természeti viszonyok is követelőleg lépnek fel. E megye rónája ősidőktől fogva igen alkalmasnak kínálkozott a földmivelésre. Alluvialis területe a székelyek betelepülése előtt mivelés alatt állott s igy nem csoda, ha az ezredéves kihasználás következtében termőképessége fokozatosan csökken. A későbbi idők folyamában mivelés alá fogott erylőtalaj, a földmivelésre legkedvezőbb negyedkori rétegek, az erdők letárolása miatt nagyon is ki vannak téve a viz romboló hatásának s ez által a megsemmisülésnek, miként ez a felvidéken szomorúan tapasztalható. A mily lépésekben közeledünk a talajkimerülés szomorú katasztrófájához, amily arányban kevesebb lesz az évi termés átlaga s nagyobb a korszellem által követelt igénye népünknek, oly arányban hagyja itt ősei által szentelt földjét s vándorol ki keletre a folyók által elhordott földje után. Az intőjelek itt vannak. Akik nem hisznek a talajkimerülésben, azok politikai okokra vezetik vissza a kivándorlást. Hiú tévedés! Egy nép csak addig erős és hatalmas, míg földje elegendő táplálékot ad, mihelyt az ellenkező eset áll be : elbukik Hellas dicső népe s Róma légiói szerte kalandoznak, hogy bekövetkezzék a gyászos Philippi.,, A Székelyföldön a milyen arányban veszítjük el a föld adományait, olyan arányban kell a veszteséget az ipar felkarolásával helyreütni. Ámde a nép szegény s el van zárva a világtól hegyei közé. Nincs, a mi impulzust adjon az ipar felkarolására. Egyetlen remedium az, ha mennél több székely fiú nyer segélyezés mellett ipari kiképzést és ha ezeknek bizonyos százaléka apostolként fog működni a Székelyföldön. Polgári iskolánk a jelen iskolai évvel hatodik életévét tölti be. Első nemsokára az idő, midőn valósulni kell a szülők reményének, midőn számba kérik az intézet elöljáróitól az adott szót. 16 növendéket bocsátunk ki a világba, akik, mint a hajósok, epedve néznek a kéklő partok felé, hogy annyi hányattatás után ott megpihenjenek. Mily levegő lenne, ha tapasztalniok kellene, hogy hasztalan volt minden fáradság, igyekezet, a szülők minden költekezése. Az intézet elöljáróinak az elvállalt kötelesség biztos tudatában figyelniök kell arra, hogy a szülők, valamint a tanulók reményüket soha el ne veszítsék, hogy ez intézet jövője biztosítva legyen s úgy az állam, mint a társadalom megkapja a kilátásba helyezett hasznot. Ez pedig csak az által érhető el, ha a növendékek közül legalább a hivatottabbak tisztességes pályához jutnak. Az elöljáróságnak és az intézet fenntartóinak alkalmat kell szolgáltatni arra, hogy gyümölcséről ismerhesse meg mindenki a fát. Ha gondos kezekkel nem ápoljuk ezt az iskolát, olyan lesz mint a sivatag közepébe ültetett gyümölcsfa, melyet csak a természet gondoz, melyen csak vad, fanyar gyümölcsök teremnek. Ellenben ha az életfeltételekhez megkívántai erők helyes arányba teleltetnek , akkor nemes lesz a gyümölcs, gyönyörködik benne, aki ránéz. Csak biztosított siker teremt biztos jövőt. (Vége köv.) 114. szám. NAPI III KER. — A trónörökösasszony rajzai. Stefánia trónörökösasszony legközelebb azon óhajának adott kifejezést, hogy a férje Rudolf trónörökös irodalmi vállalatában „Az osztrák-magyar monarchia“ ő is részt szeretne venni. A trónörökösné, aki tudvalevőleg igen jártas a festészetben és rajzolásban, e czélra Laxenburg környékéről több nagyon csinos rajzot készített természet után. A művészbizottság a napokban e rajzok közül hármat kiválasztott és elhatározta, hogy a trónörökös asszonyt, épen úgy, mint a többi munkálatokat is, honorálni fogja; a bizottság — Weilen kormánytanácsos indítványára elhatározta, hogy a honoráriumot, a kis Erzsébet főherczegnő nevére szóló takarékpénztári könyvecskében fogja a trónörökösnének átadni A trónörökös előleges beleegyezésével a takarékpénztári könyvecskét Laxenburgban Wiltzek gróf, mint a művész-bizottság elnöke és Weilen kormánytanácsos adta át a trónörökösnének, aki azt meghatottan és legbarátságosabban fogadta egyúttal megígérve, hogy leánya számára meg fogja őrizni. E könyvecskéhez Weilennek egy szép költeménye volt mellékelve. — Hűvös, borongós őszi napok — júliusban. Mintha csak kiesett volna a világ tengelye, olyan össze-vissza idők járnak. Pár nap óta keserves hideg szél eredt meg, ami akármilyen októbernek becsületére válnék. Nyugalomba helyezett vastag felöltők kerülnek elé s az emberek dideregve jönnek haza — a fürdőkről. A réten, erdők aljában nagy hűvös harmat esett, amiből a legmérséknek még egy foknyi sülyedése mellett dér lett volna. Az égen szürke felhők kóvályognak, borús képet öltött a táj, s el nem tudja az ember képzelni, hogyan csöppentünk így egyszerre bele az októberbe. — „Joseph Hintz, Sekretär“ és „Diamandi Manóié, Präsident“ urak aláírásával a „Kronstädter Handels- und Gebirbe-Kammer“ részéről egy kísérő iratot vettünk, melyben felkéretünk a „heiligend“ soroknak „ehebaldigst“ való közlésére. Ezúttal helyet adtunk a közleménynek lapunk megfelelő rovatában, hanem jövőre felkérjük „hochachtungsvoll“ a Präsident és Sekretär urakat, méltóztassanak magukat megemberelni s mikor Brassóból egy magyar lapszerkesztőséghez átírnak, ne sajnáljanak magyarul — írni, így kívánja meg azt a — tisztességtudás. — Vasárnapi munkaszünet a postahivataloknál. A sepsi-szentgyörgyi postahivatal vasárnapokon csakis délelőtt 9 órától 12-ig és délután 6 órától 7-ig lesz nyitva a közönség számára. Rendkívüli viszonyok közt, nevezetesen karácsony és újév alkalmával, amennyiben ezen ünnepek vasárnapra esnek és húsvétkor, továbbá hófúvás, árvíz stb. által okozott közlekedési akadályok felmerültével, a munkát korlátozó fentebbi határozatok hatályon kívül helyeztetnek és ily esetekben az általános hivatalos órák érvényesek. A vasárnapi szolgálatnak korlátozása a beérkező posták átvételére, az elindítandók továbbítására és az átmenő küldemények átrovatolására, valamint a felvett és a levélszekrények útján begyűlt küldemények továbbítására, nemkülönben a levélgyüjtő szekrények kiürítésére és a beérkező express-küldemények kézbesítésére ki nem terjed. Vasárnapokon a délelőtti órákban a kezelés minden ága, a délutáni órákban azonban a beérkező küldemények kézbesítésén kívül csakis az egyszerű és ajánlott levelek felvétele eszközöltetik. Azon postahivataloknál, ahol vasárnapokon csak délelőtt, avagy csak délután vannak hivatalos órák megállapítva, azon idő alatt a kezelés minden ága ellátandó ép úgy, mint hétköznapon eszközöltetik. Nagy-Szeben, 1885. julius 12-én. A m. kir. postaigazgató helyett; Keik. — A Radák család levéltára. Dr. Szabó Iároly a kolozsvári egyetem történettudósa szerkesztésében meg fog jelenni a br. Radák-család levéltára. Br. Radák Ádám, az erdélyi történelemben fontos szerepet játszott. A Radák-család egyetlen még élő férfi tagja ugyanis elhatározta, hogy a család levéltárát, a család maradandó emlékeül ki fogja nyomatni. Br. Radák Ádám i <rtekezett e tekintetben dr. Szabó Károlylyal sikerült is őt a szerkesztésre megnyernie. Általában a magyar, de legfőképpen az erdélyi történelem e publikáczió által igen becses történeti i irtáshoz fog jutni. 1 — Román lelkészek segélyezése. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, a gör. kel. gyházi czélokra a f. évre törvényhozásilag megzavarott javadalomból, az erdélyi gör. kel. román főegyházmegyei lelkészek és egyházközségek egélyezésére szolgáló összegből Stefi Gábor laczonyai gör. kel. román lelkésznek 100, Sovre II- és köteles-mezei gör. kel. román lelkésznek pedig 50 frt államsegélyt engedélyezett. — Jókai és a Schulverein. A „Deutsche Zeitung“ a következő impertinens nyilatkozatot közli lap nyiltterében: „Általános német Iskolaegyleti férfin. Jókai Mór, a ki egész népszerűségét nagyrészt német kiadóknak és német olvasóknak köszönteti, tisztelőinek „légió“ számára, akik tőle kézratot kérnek, azt a rendelkezésükre bocsátja, mint a budapesti „Nemzetiben közzé teszi, mihelyt valaki egalább 2 irtot beküld az erdélyi magyar kulturegyesület számára. E hir bejárta az összes német apákat. De fájdalom, nem volt megemlítve, hogy a kulturegyletnek mi tulajdonképen a czélja. Ennek eladata az, hogy erdélyi testvéreinket, akik a német nyelv és szokások mellett bátor kitartásukért napról-napra gyűlöletet és üldözést kénytelenek a magyaroktól szenvedni, megtámadja. Kormány, magyar társadalom és német renegátok versenyeznek abban, hogy sok százados kultúrájukat aláássák. Ilyen kultur- és iskolaegyesületek úgy szaporodnak Magyarországon, mint a gomba. Czéljuk a „nemmagyarok megmagyarosítása“, amit többé-kevésbé nyíltan be is vallanak. Remélhető, hogy német kéziratgyüjtők le fognak mondani arról, hogy a költő, Jókai kéziratát megvásárolják olyan pénzen, melyet derék erdélyországi honfiaink elnyomására fordítanak. — A drezdai botrányról a nagyobb németországi lapok csak egész röviden emlékeznek meg. Ellenben a Berliner Tageblatt a következő tudósítást közli: A lakomán igen vidám és hazafias volt a hangulat s ily körülmények közt nem lehet csodálni, hogy a jó kedvet megzavarta az a körülmény, hogy a magyarok egyik képviselője nemcsak hazája szépségét magasztalta, hanem még hozzá egy magyar nemzeti szinü koszorút tett le a szószékre. Mikor látták tüntető módon kiakasztani annak a nemzetnek a trikolorját, amelyről ismeretes, mily borzasztóan nyomja el a németséget, mindenütt felzúgott a megbotránkozás vihara, hogy a hatalmas csarnok alapjában megrendült bele. Előbb örvendezve fogadták a belga és a hollandi tornászokat, de a magyarok tapintatlansága még a nyugodt németeket is felizgatta. Mert abban az ünneplő városban, mely oly lelkesedéssel, olyan hatalmasan pezsgő nemzeti érzelemmel fogadta a német nemzetiségű osztrákokat, annál a lakománál, melynek dr. Knotz, a német osztrákok legünnepeltebb szónoka gyújtó szavaiban a tornász jelleget politikai színezetű beszéd által nem zavarta meg, a német-osztrákok ellenfeleinek, Erdély elnyomóinak, annak a népnek, mely Pesten százezer németet fosztott meg a német iskolától, nem lett volna szabad előtérbe tolakodnia. Ez volt a tornászünnepélyen a politika s ez ellen az ünnepi riadalomban felpezsdült nemzeti érzés kettős hévvel tiltakozott. Valóságos harcz következett a koszorúért. Pfaff- Mülhausen tornász hiába akart szóhoz jutni. Csak mikor az elnök Georgi véget vetett a viszálynak, amennyiben köszönetet mondott a magyar uraknak ajándékukért, s megígérte, hogy az a tornászok archívumában megőriztetik és egyúttal joggal kimondta, hogy a koszorúnak a magyar színekkel itt nincs helye, csillapodott le a felháborodás vihara. De azért az izgatottság nagy volt, késő éjjelig beszéltek az ügyről, mely iránt mindeniknek egy volt a véleménye. — Értékes ajándék Szegednek. Dr. Feichtinger Sándor kir. tanácsos, Esztergom város főorvosa, mint levelezőnk írja, Szeged város közönségének nagyértékü szárított növénygyűjteményt fog legközelebb ajándékozni. A jeles botanikus 50 évig fáradozott a nagyszerű növénygyűjtemény összeállításán s most Szegednek fogja ajándékozni, mert azt hiszi, hogy előbb-utóbb Szegeden egyetemet vagy műegyetemet fognak felállítani. A gazdag gyűjtemény közel 10,000 fajtából áll. Ez idő szerint Haynald Lajos bíbornok szárított növénygyűjteményén kívül, a Szegednak szánt gyűjtemény a legrégibb és leggazdagabb az országban. A növények származási helye : Magyar-, Erdély-, Horvát-, Svéd-, Görög-, Spanyol-, Franczia-, Német- és Olaszország, továbbá Svájcz, Tirol és a tengerpart. A kitűnő botanikus nagy szorgalommal dolgozik az értékes gyűjtemény rendezésével és minden szabad idejét arra használja, hogy az évek hosszú sora alatt támadt hiányt pótolja. A közeli tájakból származó növények természetét a jeles orvos legközelebb meg fogja írni, ami által az orvosi tudománynak kétségkívül nagy szolgálatot tesz. — Vándorló novella. Egy pétervári lap a következő mulatságos dolgot beszéli el. Az orosz főváros egyik tekintélyes és nagy hírlapjában, a napokban egy angolból fordított beszély jelent meg. Rendes szokás szerint másnap a kisebb lapok a forrás megnevezése nélkül átvették ezt a beszélyt. Innen a novella két-három vidéki lapba került és ezek már alájahették a nagy orosz lap czimének három kezdőbetűjét v égve a sors úgy akarta, hogy a beszély megelenjen egy pétervári német lapban, mely eléje ette „angolból fordítva“, de ugyanazokkal a röviditésekkel közölte, a melyekkel eredetileg megjelent. Ezzel azonban a beszély vándorlása még nem ért véget. Egy másik orosz lap lefordította a németből, lelkiismeretesen idézve a német lapot. E lap olvasói tehát egy angolból oroszra, majd németre és németből ismét oroszra fordított beszélyt kaptak. Azóta betévedt már, nem tudjuk mely nyelvből fordítva, egy pesti lapba is, még pedig tán az orosz dolgokat kedvelő Pesti Naplóba. — Gyilkosság. A Szászvárossal szomszédos Alkenyér község biráját, Mengan Vasiliet, jul. 19-ének éjjelén álmában meggyilkolták. Fejszével hasították ketté a fejét. Három alkenyéri lakos, köztük a volt falusi bírót, kiket súlyos gyanú terhel, letartóztattak. — Izgalmas jelenet a bécsi czirkuszban. A bécsi Wulff-czirkuszban tegnap este izgalmas jelenetnek volt tanúja a közönség. Gaberel, a vakmerő műlovas „Atropos“ és „La Fléche“ lovaival már kétszer kerülte meg a nagy pályát, s minden akadályon szerencsésen átugorván, az udvari páholy mellett a kis czirkusz felé tartott, hogy az ott fölállított főakadályon, a nagy fakarriére-en is átugrasson. Az elől menő „Atro- Ipos“ a barriére előtt egy pillanatra megállt, de aztán keresztül szökött; „La Fléche“ e késedelem miatt igen közel jutott s első lábaival „Atropos“-ra ugorván, oldalt vágta magát, miközben Gaberel is lebukott. A ló rágurult a lovas lábaira, hátára és vállaira, egész a fejéig. Ezer torokból hangzott föl a rémület fölkiáltása. A következő pillanatban azonban a lovag és ló már felugrottak, Gaberel fölpattant „La Fléche“ hátára s megjelentek a közönség előtt, zajos ujjongások közt futotta körül újra a pályát s ezúttal a nagy korláton is minden baj nélkül ugrott át. — Előzékenység. — Kedves barátom, vannak-e jó szivarjai! — Oh igen ! Mindjárt „elfüstölök“ önnek egyet. — A tehenek megcsudálása Mint az úgynevezett megcsudálás egy sajátságos példáját közli egy osztrák termelő a következőket: „ Az istálómban levő tehenek elé a falra mindegyiknek sorszámot felírtam. Nyolcz nap előtt egyik tehenem, mely előtt a 7-es szám volt, megborjazott és az általa világra hozott vörös bikaborju homlokán egy ép oly szabályos 7-es látható, minő anyja előtt a falon van.“ — Bizonyára a természet különös játéka. — Az utolsó kakas. Iczignek sokáig ült a nyakán Kóbi sógor, ki szerette a jó ételeket. Iczignek pedig a nyúlbőr-kereskedés nem nyújta annyi jövedelmet, hogy szeretett atyafiát hosszasan táplálhassa, egyenesen kijelentette tehát Kóbi sógornak, hogy mire a kakas hajnalt kukorékol, oldjon kereket. „Micshoda — mondja erre az éhenkórász sógor — neked van még egy khokas, a ki khikhukhorékol ? — akkor még itt maradok !“ — Vörösmarty összes műveiből Mehner Vilmos kiadásában megjelent a 35—38-ik füzet is. A díszesen kiállított füzetek ára 35 kr. Az előfizetések vagy megrendelések a kiadóhoz (Budapest) küldendők. Fürdővendégek. Élőpatak, Puscariu Janos, kir. Curiai biró Budapest, Puscariu Gyuláné kir. törvényszéki jegyzőné Budapest, Barbucean János hivatalnok Pitest, Boerescu Nae P. birtokos Pitest, Trifunescu János, tanár Pitest, Trifunescu Torna törvénybiró Pitest, Nanovean J. Emil birtokos Pitest, Sándor János birtokos Debreczen, Broscarescu Sebastica birtokos Craiova, Dragoescu Emilianu ügyvéd Craiova, Costaci Dumitru birtokos Bukarest, Szőcs Józsefné polgármesterné Vízakna, Falcoianu Maria hivatalnokné Bukarest, Falcoianu Gergely hivatalnok Bukarest, Id. Kovács Domokos birtokos Székely-Udvarhely, Tamás Károly kir. törvényszéki bíró Székely-Udvarhely, Vitéz János kereskedő Bukarest, Lee J. Elisa kereskedő, Bukarest, Dumitrescu István magánzó Slatina, Cosoveanu Miklós pap Craiova, Goroceanu János kereskedő Craiova, Stavride Anasztaszia birtokos Plojest, Sthelik Viktor kereskedő Brassó, Alexandrescu Gergely birtokos Bukarest, Moehrlen Sofia nevelőné Plojest, Vitasek Poli nevelőné Plojest, Rápolty Gábor birtokos Alsó-Csernáton, Ifj. Rimler Károly városi aljegyző N.Várad, Ionescu Ilyés kereskedő Bukarest, Savulescu Athanász birtokos Bukarest, Fontineanu Constantin ügyvéd Slatina, Fontineanu Elena birtokos Slatina, Hroch Antal cs. k. százados Keresztesfalva, Cserei Róza kiskereskedő Brassó, Dobrescu János hivatalnok Craiova, Ionescu András birtokos Bukarest, Duschiu János, kereskedő Brassó, Popp Vilma petroleum-gyárosné Brassó, Pavelka Mártonná vendéglős Udvarhely, Feisán G. György haszonbérlő Craiova, Id. Páskuj István kereskedő Szilágy-Somlyó, Camarasescu Miklós és Zoe birtokos Craiova, Nicolau Nae birtokos Craiova, Socoteanu Helena birtokos Craiova, Hovsepean K. kereskedő Brassó, Zell Róza gyárosné Brassó, Dumitrescu Constantin kekedő Bárla, Popescu Al. I orsz. gyűl. képviselő Rumnik-Sarat. Az eddig közlöttekkel együtt 433. IPAR KÖZGAZDASÁG. A brassói kereskedelmi és iparkamarához a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztertől a Romániával való áruforgalomban alkalmazandó származási bizonylatok tárgyában egy rendelet érkezett, melynek tartalma a következőkben az érdekeltek tudtára adatik. A román kormány, tekintettel arra, hogy folyó évi július hó 13-ától fogva Romániában azon államok irányában, melyek vele szerződéses viszonyban nem állanak, az általános vám-