Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)
1886-02-23 / 30. szám
IV. évfolyam. ------------------------£ S ' Szerkesztőségi iroda: ® Sopsi-Szentgyörgyön: Csiki-utcza Nagy Elek-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat hová « ilófixitési péaxik ét hirdetések bérmentesen küldendők. *féí«>--------------------------a»t Előfizetési Al helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . lOfrt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 60 kr. Sepsi-Szentgyörgy, kedd, 1886. február 23. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden,csütörtökön és szombaton. Hirdetmények :Ii jst : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 30. szám.®»i5. Csikmegye részére : i szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Najty Imre társszerkesztő lakásán (kedil-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. IMS ®IV.viktor sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZERELT NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . .10 frt félévre . . . . 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa A védvám. — febr. 22. (vs.) Denique akadni kell mindig valami bogárnak, a melynek petéit a magyar gazdák fejébe rakják, hogy ne engedjék őket kibontakozni abból a káros tévhitből, hogy mindig és örökké csak politika által akarjanak üdvözölni. A Bach- és Schmerlingkorszak alatt folyton azt hitték, hogy a boldogság várva-várt napját az alkotmány helyreállítása hozza meg; de minthogy a kerítést 1867 után sem fonták kolbászból, elhitette velük az ellenzéki politika, hogy ez az alkotmány nem is az igazi még, hát az igazit kell követelni. És valóban, ahelyett, hogy a munkának és tanulmánynak állt volna neki a magyar gazda, hát politizált és korteskedett. Néhány év óta azonban kezdett mutatkozni a komoly gondolkozás jele ; az elhanyagolt gazdasági egyesületek kezdtek népesedni, itt-ott kiállításokat rendeztek, a feledésbe ment szaklapok ismét életre ébredtek a fölkarolás tápláló erejétől, szóval, látni lehetett, hogy az elhagyott tér népesedni kezd, — míg egyszer csak eszébe jut Bismarcknak a védvám, ezt utánozta még egypár állam s noha védvámellenes nemzetgazda éppen annyi van, mint védvámos, és noha a védvám üdvös hatása még koránt sincs bebizonyítva és jóllehet Magyarország gazdasági helyzete Nyugat-Európa államaihoz éppen nem hasonlítható, de mivel a magyar a védvámban ismét csak politikát lát s az ideget csiklandoztató agitácziót, a komoly tevékenységnél mulatságosabb dolognak tartja ; kapja magát, kaszát-kapát eldob újra és sült galambot várni a politizálók sorába áll. Ezt bizonyítja legalább a délmagyarországi gazdák fölirata az országgyűléshez, amelyben el van mondva, hogy csakis a védvám érhet valamit, de azon fölül nincs semmi, ami a magyar gazda bajain segíthetne. Íme, ismét itt van a politikai bogár, ami sokkal szomorúbb jelenség, mintsem hogy könnyedén el lehetne siklani fölötte. A délmagyarországi gazdák fölirata ugyanis ezeket mondja: „A kongresszusi javaslatoknak egy fontos része, amely a mezőgazdaságnak minél belterjesebbé tételét s így a termelés fokozását ajánlja, aligha alkalmas helyzetünkön javítani (!), mert ha a belterjes gazdaság előnyeit elismerjük is, kérdés, hogy a jelen válság hatása alatt, az állam jelen pénzügyi viszonyai között, — amely nem engedi meg a közterhek könnyebbítését, még kevésbé a tényleges segélyt — elérhető-e ?“ „S még kérdésesebb, hogy a kívánt eredményt, a remélt javulást meghozza-e, mert ha jelenleg is alig vagyunk képesek terményeinket értékesíteni, hol találunk vevőt, ha több munka mellett még egyszer annyit termelünk ? “ íme, a rettenetes tévedés és a bogár, amely a helyes gazdálkodástól eltekint s a védvámot követeli. Arról nem vesz magának tudomást, hogy Európába mintegy 400 millió bushelre megy a behozatal, s ahhoz mi eddig csak 10 millióval járultunk és ha még tiz millióval járulnánk, sem igen tenne valami nagy különbséget az árakban akkor, mikor Amerika maga 188 milliót hozott be 1884- ben, s nevetséges azt hinni, hogy tízmillióval több magyar termés már oly torlódást idézne elő ott, ahol 400 millió fedezetről van szó, s mi nem lennénk képesek eladni. Arról, hogy el ne tudnánk adni, most sincs szó, hanem igenis arról van szó, hogy olcsón kell adni, de ha okszerű gazdálkodás mellett még egyszer annyit produkálhatnánk egy holdról, mint jelenleg, és kapnánk még egyszer annyit, mint jelenleg, hát többet kapnánk, mint kaptunk akkor, mikor legmagasabb volt a gabona ára. És mivel ezt nem is oly nehéz elérni, mint sokan gondolnák, sőt el lehet érni csupán okszerű földmivelés által, minden nagyobb befektetés nélkül, pár év alatt, hát ez az egyedüli mód arra, hogy a gazdasági válsággal megküzdhessünk. Hanem persze ez nem megy oly könnyen, mint menne, ha lehetséges volna a védvám felállítása s azért most minden gazda azzal akarja magát áltatni újra, hogy a politikában keres kevés fáradságba kerülő menekvést és védvámot kiált. A védvámnak helyes vagy helytelen voltáról itt nem akarunk vitatkozni, mert abban nagyon eltérők a nézetek. Ott a példa Németországban, az be fogja bizonyítani helytelenségét, vagy helyességét mielőbb, de arra bátrak vagyunk figyelmeztetni gazdáinkat, hogy a mi közgazdasági helyzetünk korántsem áll meg azon a ponton, ahol a németeké, mert azok már alig képesek valami újat kitalálni, míg előttünk nyitva áll az egész pálya. Ha mi olyan földművelést folytatnánk, mint a műveit külföld; ha mi annyit állítanánk elő egy holdról, mint ők : boldog nemzet volnánk s ez nagyon természetes, mert fél olyan számmal még egyszer oly nagy területen gazdálkodunk. De ha a mentségünket nem a magunk szorgalmában és értelmiségében, hanem megint csak a politika terén fogjuk keresni, akkor megvert minket az isten ! Bízzuk mi csak a politizálást a kormányra és az országgyűlésre, hiszen azért küldtünk oda képviselőt. Mire való akkor a választás, ha mi azonkívül is folyton és egyre politizálunk és azt hisszük, hogy mi értünk hozzá jobban, nem azok, akik folyton azzal bíbelődnek és jól ismernek minden tárgyat, holott mi csak a hírét halljuk. Ne hagyjuk ott a már egyszer erős kezekkel megragadott ekeszarvát újra, hanem folytassuk az üdvös munkát, amelytől biztos eredményt várhatunk! __ A püspöki székek betöltése. Az üresedésben levő püspöki székek betöltéséről különböző hírek terjedtek el a lapokban. E hírekkel szemben — írja a Nemzet — ismételhetjük, amit hónapok előtt megirtunk már, hogy a nagyváradi püspökségre — valószinüleg már közelebb — Ipolyi Arnold, Beszterczebánya nagyérdemű püspöke fog kineveztetni. Minden, e kinevezés előzményeire s akadályaira vonatkozó hirlelés alaptalan. — A váczi püspökség betöltésére vonatkozó hirek egyszerű kombinácziók. E püspökség valószinüleg huzamosb ideig betöltetlen marad. = Khevenhüller gróf. A „K. Z.“ azon hírével szemben, hogy Khevenhüller gróf többé nem fog visszatérni az állására, a „Pester Lloyd“ bécsi levelezője kijelenti, hogy a gróf még a folyó hó vége előtt vissza fog térni Belgrádba; kilátásba van ugyan véve Khevenhüller gróf előléptetése egy magasabb diplomácziai állásra, de ez csak akkor fog megtörténni, ha a helyzet a Balkán-félszigeten tisztultabb lesz. A közös hivatalnokok Zágrábban, Zágrábban a napokban voltak kitéve, betekintés végett, az állandó választói névjegyzékek. Az „Agramer Zeitung“ jelentése szerint egy erre a czélra alakult ellenzéki bizottság felszólalt az összes magyar-horvát közös tisztviselők ellen és a törvényhatósági bizottság helyet is adott ennek a felszólalásnak. Az idézett lap erre megjegyzi, hogy a hétszemélyes tábla a múlt évben, mikor a közös tisztviselők a választói névjegyzékből történt kitörültetésük ellen felebbeztek, elvben kimondta, hogy a közös tisztviselők beveendők a választói névjegyzékbe és az illetőknek most ismét felebbezniök kell a hétszemélyes táblához. Kard és toll. — febr. 22. Két hatalmas fegyver. Egyik élesebb a másiknál. Ellenséggel küzdeni rendeltetése mindkettőnek. Egyik védi a vagyont, a tulajdont, az otthont az ádáz ellen nyers erejével szemben, másik védi ugyanazt a sötétség, a tévhit, az álnokság ellen. Hazát, eszmét véd mindkettő. Az erős aczél pengénél nem egyszer hatalmasabban sújt a gyönge kis aczéltoll. És addig felel meg mindkettő a hivatásának, mig a jó ügy szolgálatában áll. A mint az ellenség gaz, ha orvul támad és nem érdemel legyőzetésében szánalmat, mert erre az orgyilokká változott kard méltatlanná tette , úgy a toll is elvesztette a becsülést, ha egyszer hamisan vágott. A kard vágta seb gyógyítható legtöbb esetben , de a toll ütötte seb fájdalma örökös lehet. A rendezett társadalmi viszonyok között hovatovább szűnik a kard szerepe és gyarapszik a tollé. A nyers erő korlátok közé szorul s amit azelőtt csakis a piros vérrel lehetett elintézni, most tisztázhatja a fekete tinta. S amint a toll uralma növekedőben , hatalma tudatában azon mértékben gyarapodnak a túlkapások is. A veszedelmes fegyverrel nem ritkán élnek vissza. A kifejlett és hovatovább növekvő hírlapirodalom az különösen, mely a visszaélés példáit nyújtja nem egyszer. Mikor a toll átváltozik revolverré és támad kegyetlenül, orvos , emberi gyöngeség minden faktorai hozzájárulnak vágásához, mely fájdalmasabb lehet a kard ütötte sebnél. A szenvedély elvakítja az elme látását és vaktában tör ki. És ilyenkor nem csuda, ha más védelem hiányában a toll ütötte sebet, megtorolja a kard. Az aradi eset legújabb példa erre. A brutális támadás mindenképen elítélendő, történjék az tollal, vagy karddal. A nyers erő zabolátlanságában nem vehet magának elégtételt és nagyon ideje, hogy a törvény aképen gondoskodjék a kard túlkapásai esetében a represszáliákról, hogy annak szigora a legsujtóbb legyen. Amint megtorolja a sajtóvétséget és módot nyújt arra, hogy a sértett elégtételt találjon a jog alapján, mely az emberi önérzet felháborodását lecsillapítani képes, ezzel megszűnt az ököljognak legszelídebb alakban való nyilvánulása is a mai társadalomban. Az aradi eset hangosan kiált elégtételért, a felháborított közvélemény megnyugtatására. A katonai, törvényen kívül és felül álló exkluzivitásnak meg kell hogy szűnjék, erről gondoskodni a törvényhozás feladata. De egyszersmind meg kell szüntetni azt az elfajult irányát a hírlapirodalomnak, mely a tollat revolverré változtatta. Ezt a társadalom teheti, ha ízlését odafejleszti, hogy nem talál élvezetet a botrányt hajhászó korcs eszmeszüleményekben. I. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 20. A képviselőház mai ülése rövid volt. Interpelláczió sem fordult elő. A ház elfogadott két törvényjavaslatot harmadszori felolvasásban ; hozzájárult a főrendiház által a közjegyzői törvényjavaslaton tett módosításokhoz ; azután a mentelmi ügyek tárgyalásához fogott, melynek során elhatározta, hogy Micsky Lajos és Andaházy László képviselők mentelmi jogát a bizottság javaslatához képest nem függeszti fel, ellenben Bartha Miklóst (párbajügyben) kiadja. Mindezen határozatok egyhangúlag hozattak, senki ellenük nem szólt. Ezzel az ülés véget ért. Hétfőn a folyó évre vonatkozó költségvetési törvényjavaslatot, melyhez máris több ellenzéki szónok van felírva, veszi tárgyalás alá a ház. A főrendiház ma délelőtt tartott ülésén megszavazta az 1886-ki ujonczjutalékot, és elfogadta a fiumei kir. tengerészeti hatóság befogadására szükséges állami épület költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslatot. Ez utóbbinál nem fejlődött ki vita, az előbbinél Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter tartott rövid, velős beszédet, megmagyarázván, miért szükséges egy némely sorozó járásban a negyedik korosztály behívása. Az ülés kezdetén Tisza Kálmán miniszterelnök nyújtotta be a kormány jelentését a Deák Ferencz-szobor ügyének miben állásáról és Haynald Lajos bíbornok-érsek tett jelentést a pénzügyi bizottság megalakulásáról. BELFÖLD. — febr. 22. Az erdélyi szász evangélikus szuperintendenczia. A közoktatási minisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával több oldalról sokalták az erdélyi szász evangélikus egyházkerület 16.000 frtos állami szubvenczióját, mire Zay képviselő felhozta, hogy ez a dotáczió ő felségének 1861. február havában tett kegyelmi ténye volt. A „P. Lt.“ nagyszebeni levelezője most elmondja a kérdéses kegyelmi ténynek történetét. Arról volt szó, hogy 1861-ben az akkori szuperintendens Binder a maga plébániájában lakott, de politikai tekintetekből azt óhajtották volna, hogy a szuperintendens, plébánia nélkül II.-Szebenben lakjék. Az erre szükséges 16.000 frtnyi állami dotácziót Schmerling megadta oly kikötéssel, hogy viszont az egybehívandó nagyszebeni „tartománygyűlés“ képviselőket küld az osztrák Reichsrathba, azaz közreműködik a magyar alkotmány elkobzásához. Ezt Gull képviselő, ki akkor szerepet vitt az egyházi és politikai életben és akkor be is ment a birodalmi tanácsba, jól tudhatja. A levelező megemlíti továbbá, hogy az erdélyi ágostai egyházkerület tizedváltság czímén lelkészei számára évenkint hat millió irtot kap az államkincstárban, középiskolái részére a szász egyetem vagyonából egy millió forint dotácziót hoz, a szegény n.-szebeni evangélikus egyház pedig az egy millió frt értékű Bruckenthal-féle hitbizományt birja és igy méltányos volna, hogy az evangélikus egyház részére felvett 36,000 frtnyi dotáczióból az öt szuperintendenczia egyforma arányban részesitessék. A Deák-szobor. A képviselőház febr. 20-iki ülésén Tisza Kálmán miniszterelnök az összminiszterium nevében a következő jelentést terjesztette be: Deák Ferencz emlékének törvénybeigtatásáról szóló 1876. III. t.-cz. végrehajtása tárgyában, az 1885. évben történt intézkedésekről. A Deák Ferencz emlékszobra felállítása tárgyában az 1885-ik évben tett intézkedésekről, azok eredményéről és az emlékügynek állásáról van szerencsém az 1876. III. t.-cz. 3. §-a értelmében, a magyar királyi minisztérium nevében a következőket tisztelettel előterjeszteni. Mindenekelőtt van szerencsém jelenteni, hogy a néhai Huszár Adolf volt szobrász által befejezetlenül hátrahagyott munkák is, nevezetesen a „kiegyezés“-t, s a „honszeretet“-et ábrázoló csoportok gyesmintái — miután azok minden tekintetben kifogástalanoknak és sikertiteknek találtattak — az érczbeöntés eszközlése czéljából a Schlick-féle vasöntödének átadattak. Ezzel az emlékmű szobrászati része befejeztetett. Az érczbeöntési munkák előrehaladását illetőleg, a lefolyt évben a Schlick-féle társaság elkészült az „állambölcsességet“ ábrázoló csoport érczbeöntésével, mely csoport öntvénye sikerültnek találtatván, a bizottság tulajdonába át is vétetett. Jelenleg a Deák Ferenczet ábrázoló fő alak érczbeöntése van folyamatban, amelyet a fentebb említett két