Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)

1886-02-23 / 30. szám

IV. évfolyam. ------------------------­£ S ' Szerkesztőségi iroda: ® Sopsi-Szentgyörgy­ön: Csiki-utcza Nagy Elek-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-n­yomda-részvény-társulat hová « ilófixitési péaxik ét hirdetések bérm­entesen küldendők. *féí«>--------------------------a»t Előfizetési Al helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . lOfrt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 60 kr. Sepsi-Szentgyörgy, kedd, 1886. február 23. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden,csütörtökön és szombaton. Hirdetmények :Ii jst : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 30. szám.­­®»i5. Csikmegye részére : i szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Najty Imre társ­­szerkesztő lakásán (kedil-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. IMS ®­IV.vik­tor sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő­. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZERELT NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . .10 frt félévre . . . . 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa A védvám. — febr. 22. (vs.) Denique akadni kell mindig valami bogárnak, a melynek petéit a magyar gaz­dák fejébe rakják, hogy ne engedjék őket kibontakozni abból a káros tévhitből, hogy mindig és örökké csak politika által akar­janak üdvözölni. A Bach- és Schmerling­­korszak alatt folyton azt hitték, hogy a bol­dogság várva-várt napját az alkotmány helyreállítása hozza meg; de minthogy a kerítést 1867 után sem fonták kolbászból, elhitette velük az ellenzéki politika, hogy ez az alkotmány nem is az igazi még, hát az igazit kell követelni. És valóban, a­helyett, hogy a munkának és tanulmánynak állt volna neki a magyar gazda, hát politizált és korteskedett. Néhán­y év óta azonban kezdett mutatkozni a komoly gondolkozás jele ; az elhanyagolt gazdasági egyesületek kezdtek népesedni, itt-ott kiállításokat rendeztek, a feledésbe ment szaklapok ismét életre ébred­tek a fölkarolás tápláló erejétől, szóval, látni lehetett, hogy az elhagyott tér népe­sedni kezd, — míg egyszer csak eszébe jut Bismarcknak a védvám, ezt utánozta még egypár állam s noha védvámellenes nemzet­gazda éppen annyi van, mint védvámos, és noha a védvám üdvös hatása még koránt sincs bebizonyítva és jóllehet Magyarország gazdasági helyzete Nyugat-Európa államai­hoz éppen nem hasonlítható, de mivel a magyar a védvámban ismét csak politikát lát s az ideget csiklandoztató agitácziót, a komoly tevékenységnél mulatságosabb dolog­nak tartja ; kapja magát, kaszát-kapát eldob újra és sült galambot várni a politizálók so­rába áll. Ezt bizonyítja legalább a délma­gyarországi gazdák fölirata az országgyűlés­hez, a­melyben el van mondva, hogy csakis a védvám érhet valamit, de azon fölül nincs semmi, a­mi a magyar gazda bajain segít­hetne. Íme, ismét itt van a politikai bogár, a­mi sokkal szomorúbb jelenség, mint­sem hogy könnyedén el lehetne siklani fölötte. A délmagyarországi gazdák fölirata ugyanis eze­ket mondja: „A kongresszusi javaslatoknak egy fon­tos része, a­mely a mezőgazdaságnak minél belterjesebbé tételét s így a termelés foko­zását ajánlja, alig­ha alkalmas helyzetünkön javítani (!), mert ha a belterjes gazdaság előnyeit elismerjük is, kérdés, hogy a jelen válság hatása alatt, az állam jelen pénzügyi viszonyai között, — a­mely nem engedi meg a közterhek könnyebbítését, még ke­vésbé a tényleges segélyt — elérhető-e ?“ „S még kérdésesebb, hogy a kívánt eredményt, a remélt javulást meghozza-e, mert ha jelenleg is alig vagyunk képesek terményeinket értékesíteni, hol találunk ve­vőt, ha több munka mellett még egyszer annyit termelünk ? “ íme, a rettenetes tévedés és a bogár, a­mely a helyes gazdálkodástól eltekint s a véd­vámot követeli. Arról nem vesz magának tudomást, hogy Európába mintegy 400 mil­lió bushelre megy a behozatal, s ahhoz mi eddig csak 10 millióval járultunk és ha még tiz millióval járulnánk, sem igen tenne valami nagy különbséget az árakban akkor, mikor Amerika maga 188 milliót hozott be 1884- ben, s nevetséges azt hinni, hogy tíz­millió­val több magyar termés már oly torlódást idézne elő ott, a­hol 400 millió fedezetről van szó, s mi nem lennénk képesek eladni. Arról, hogy el ne tudnánk adni, most sincs szó, hanem igenis arról van szó, hogy olcsón kell adni, de ha okszerű gazdálkodás mellett még egyszer annyit produkálhatnánk egy holdról, mint jelenleg, és kapnánk még egyszer annyit, mint jelenleg, hát többet kapnánk, mint kaptunk akkor, mikor leg­magasabb volt a gabona ára. És mivel ezt nem is oly nehéz elérni, mint sokan gondol­nák, sőt el lehet érni csupán okszerű föld­­mivelés által, minden nagyobb befektetés nélkül, pár év alatt, hát ez az egyedüli mód arra, hogy a gazdasági válsággal meg­­küzdhessünk. Hanem persze ez nem megy oly könnyen, mint menne, ha lehetséges volna a védvám felállítása s azért most min­den gazda azzal akarja magát áltatni újra, hogy a politikában keres kevés fáradságba kerülő menekvést és védvámot kiált. A védvámnak helyes vagy helytelen vol­táról itt nem akarunk vitatkozni, mert abban nagyon eltérők a nézetek. Ott a példa Né­metországban, az be fogja bizonyítani hely­telenségét, vagy helyességét mielőbb, de arra bátrak vagyunk figyelmeztetni gazdáinkat, hogy a mi közgazdasági helyzetünk koránt­sem áll meg azon a ponton, a­hol a néme­teké, mert azok már alig képesek valami újat kitalálni, míg előttünk nyitva áll az egész pálya. Ha mi olyan földművelést foly­tatnánk, mint a műveit külföld; ha mi an­­­nyit állítanánk elő egy holdról, mint ők : boldog nemzet volnánk s ez nagyon termé­szetes, mert fél olyan számmal még egyszer oly nagy területen gazdálkodunk. De ha a mentségünket nem a magunk szorgalmában és értelmiségében, hanem megint csak a po­litika terén fogjuk keresni, akkor megvert minket az isten ! Bízzuk mi csak­ a politizálást a kor­mányra és az országgyűlésre, hiszen azért küldtünk oda képviselőt. Mire való akkor a választás, ha mi azonkívül is folyton és egyre politizálunk és azt hisszük, hogy mi értünk hozzá jobban, nem azok, a­kik folyton azzal bíbelődnek és jól ismernek minden tárgyat, holott mi csak a hírét halljuk. Ne hagyjuk ott a már egyszer erős kezekkel megraga­dott ekeszarvát újra, hanem folytassuk az üdvös munkát, a­melytől biztos eredményt várhatunk! __­­ A püspöki székek betöltése. Az ürese­désben levő püspöki székek betöltéséről különböző hírek terjedtek el a lapokban. E hírekkel szemben — írja a Nemzet — ismételhetjük, a­mit hónapok előtt megirtunk már, hogy a nagyváradi püspökségre — valószinüleg már közelebb — Ipolyi Arnold, Beszterczebánya nagyérdemű püspöke fog kinevez­tetni. Minden, e kinevezés előzményeire s akadálya­ira vonatkozó hirlelés alaptalan. — A váczi püspök­ség betöltésére vonatkozó hirek egyszerű kombiná­­cziók. E püspökség valószinüleg huzamosb ideig be­töltetlen marad. = Khevenhüller gróf. A „K. Z.“ azon híré­vel szemben, hogy Khevenhüller gróf többé nem fog visszatérni az állására, a „Pester Lloyd“ bécsi le­velezője kijelenti, hogy a gróf még a folyó hó vége előtt vissza fog térni Belgrádba; kilátásba van ugyan véve Khevenhüller gróf előléptetése egy ma­gasabb diplomácziai állásra, de ez csak akkor fog megtörténni, ha a helyzet a Balkán-félszigeten tisz­­tultabb lesz.­­ A közös hivatalnokok Zágrábban, Zág­rábban a napokban voltak kitéve, betekintés végett, az állandó választói névjegyzékek. Az „Agramer Zeitung“ jelentése szerint egy erre a czélra alakult ellenzéki bizottság felszólalt az összes magyar-horvát közös tisztviselők ellen és a törvényhatósági bizott­ság helyet is adott ennek a felszólalásnak. Az idé­zett lap erre megjegyzi, hogy a hétszemélyes tábla a múlt évben, mikor a közös tisztviselők a választói névjegyzékből történt kitörültetésük ellen felebbez­­tek, elvben kimondta, hogy a közös tisztviselők be­­veendők a választói névjegyzékbe és az illetőknek most ismét felebbezniök kell a hétszemélyes táblához. Kard és toll. — febr. 22. Két hatalmas fegyver. Egyik élesebb a má­siknál. Ellenséggel küzdeni rendeltetése mindket­tőnek. Egyik védi a vagyont, a tulajdont, az ott­hont az ádáz ellen nyers erejével szemben, má­sik védi ugyanazt a sötétség, a tévhit, az ál­nokság ellen. Hazát, eszmét véd mindkettő. Az erős aczél pengénél nem egyszer hatalmasabban sújt a gyönge kis aczéltoll. És addig felel meg mindkettő a hivatásá­nak, mig a jó ügy szolgálatában áll. A mint az ellenség gaz, ha orvul támad és nem érdemel legyőzetésében szánalmat, mert erre az orgyi­­lokká változott kard méltatlanná tette , úgy a toll is elvesztette a becsülést, ha egyszer hami­san vágott. A kard vágta seb gyógyítható legtöbb eset­ben , de a toll ütötte seb fájdalma örökös lehet. A rendezett társadalmi viszonyok között hovatovább szűnik a kard szerepe és gyarapszik a tollé. A nyers erő korlátok közé szorul s a­mit azelőtt csakis a piros vérrel lehetett elin­tézni, most tisztázhatja a fekete tinta. S a­mint a toll uralma növekedőben , ha­talma tudatában azon mértékben gyarapodnak a túlkapások is. A veszedelmes fegyverrel nem ritkán élnek vissza. A kifejlett és hovatovább növekvő hírlapirodalom az különösen, mely a visszaélés példáit nyújtja nem egyszer. Mikor a toll átváltozik revolverré és támad kegyet­lenül, orvos , emberi gyöngeség minden faktorai hozzájárulnak vágásához, mely fájdalmasabb le­het a kard ütötte sebnél. A szenvedély elvakítja az elme látását és vaktában tör ki. És ilyenkor nem csuda, ha más védelem hiányában a toll ütötte sebet, megtorolja a kard. Az aradi eset legújabb példa erre. A bru­tális támadás mindenképen elítélendő, történjék az tollal, vagy karddal. A nyers erő zabolátlanságában nem vehet magának elégtételt és nagyon ideje, hogy a törvény aképen gondoskodjék a kard túlkapásai esetében a represszáliákról, hogy annak szigora a legsujtóbb legyen. A­mint megtorolja a saj­­tóvétséget és módot nyújt arra, hogy a sértett elégtételt találjon a jog alapján, mely az em­beri önérzet felháborodását lecsillapítani képes, ezzel megszűnt az ököljognak legszelídebb alak­ban való nyilvánulása is a mai társadalomban. Az aradi eset hangosan kiált elégtételért, a felháborított közvélemény megnyugtatására. A katonai, törvényen kívül és felül álló exkluzivitásnak meg kell hogy szűnjék, erről gondoskodni a törvényhozás feladata. De egy­szersmind meg kell szüntetni azt az elfajult irá­nyát a hírlap­irodalomnak, mely a tollat revol­verré változtatta. Ezt a társadalom teheti, ha ízlését odafejleszti, hogy nem talál élvezetet a botrányt hajhászó korcs eszmeszüleményekben. I. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 20. A képviselőház mai ülése rövid volt. Inter­­pelláczió sem fordult elő. A ház elfogadott két törvényjavaslatot harmadszori felolvasásban ; hoz­zájárult a főrendiház által a közjegyzői törvény­­javaslaton tett módosításokhoz ; azután a men­telmi ügyek tárgyalásához fogott, melynek so­rán elhatározta, hogy M­i­c­s­k­y Lajos és A­n­­daházy László képviselők mentelmi jogát a bizottság javaslatához képest nem függeszti fel, ellenben B­a­r­t­h­a Miklóst (párbajügyben) ki­adja. Mindezen határozatok egyhangúlag hozat­tak, senki ellenük nem szólt. Ezzel az ülés véget ért. Hétfőn a folyó évre vonatkozó költségvetési törvényjavaslatot, melyhez már­is több ellenzéki szónok van felírva, veszi tárgyalás alá a ház. A főrendiház ma délelőtt tartott ülésén megszavazta az 1886-ki ujonczjutalékot, és elfo­gadta a fiumei kir. tengerészeti hatóság befoga­dására szükséges állami épület költségeinek fe­dezéséről szóló törvényjavaslatot. Ez utóbbinál nem fejlődött ki vita, az előbbinél Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter tartott rövid, velős beszédet, megmagyarázván, miért szükséges egy némely sorozó járásban a negyedik korosztály behívása. Az ülés kezdetén Tisza Kálmán mi­niszterelnök nyújtotta be a kormány jelentését a Deák Ferencz-szobor ügyének miben állásáról és Haynald Lajos bíbornok-érsek tett jelentést a pénzügyi bizottság megalakulásáról. BELFÖLD. — febr. 22. Az erdélyi szász evangélikus szuperinten­­denczia. A közoktatási minisztérium költségve­tésének tárgyalása alkalmával több oldalról so­­kalták az erdélyi szász evangélikus egyházke­rület 16.000 frtos állami szubvenczióját, mire Zay képviselő felhozta, hogy ez a dotáczió ő felsé­gének 1861. február havában tett kegyelmi té­nye volt. A „P. Lt.“ nagyszebeni levelezője most el­mondja a kérdéses kegyelmi ténynek történetét. Arról volt szó, hogy 1861-ben az akkori szu­perintendens Binder a maga plébániájában la­kott, de politikai tekintetekből azt óhajtották volna, hogy a szuperintendens, plébánia nélkül II.-Szebenben lakjék. Az erre szükséges 16.000 frtnyi állami dotácziót Schmerling megadta oly kikötéssel, hogy viszont az egybehívandó nagy­szebeni „tartománygyűlés“ képviselőket küld az osztrák Reichsrathba, azaz közreműködik a ma­gyar alkotmány elkobzásához. Ezt Gull képvi­selő, ki akkor szerepet vitt az egyházi és po­litikai életben és akkor be is ment a birodalmi tanácsba, jól tudhatja. A levelező megemlíti továbbá, hogy az er­délyi ágostai egyházkerület tizedváltság czímén lelkészei számára évenkint hat millió irtot kap az államkincstárban, középiskolái részére a szász egyetem vagyonából egy millió forint dotácziót h­oz, a szegény n.-szebeni evangélikus egyház pedig az egy millió frt értékű Bruckenthal-féle hitbizományt birja és igy méltányos volna, hogy az evangélikus egyház részére felvett 36,000 frtnyi dotáczióból az öt szuperintendenczia egy­forma arányban részesitessék. A Deák-szobor. A képviselőház febr. 20-iki ülésén Tisza Kál­mán miniszterelnök az összminiszterium­ nevében a következő jelentést terjesztette be: Deák Ferencz emlékének törvénybeigtatásáról szóló 1876. III. t.-cz. végrehajtása tárgyában, az 1885. évben történt intézkedésekről. A Deák Ferencz emlékszobra felállítása tárgyá­ban az 1885-ik évben tett intézkedésekről, azok eredményéről és az emlékügynek állásáról van sze­rencsém az 1876. III. t.-cz. 3. §-a értelmében, a magyar királyi minisztérium nevében a következőket tisztelettel előterjeszteni. Mindenekelőtt van szerencsém jelenteni, hogy a néhai Huszár Adolf volt szobrász által befejezetle­nül hátrahagyott munkák is, nevezetesen a „kiegye­­zés“-t, s a „honszeretet“-et ábrázoló csoportok gyes­­mintái — miután azok minden tekintetben kifogás­talanoknak és sikertiteknek találtattak — az ércz­­beöntés eszközlése czéljából a Schlick-féle vasöntödé­nek átadattak. Ezzel az emlékmű szobrászati része befejeztetett. Az érczbeöntési munkák előrehaladását illetőleg, a lefolyt évben a Schlick-féle társaság el­készült az „állambölcsességet“ ábrázoló csoport ércz­­beöntésével, mely csoport öntvénye sikerültnek talál­tatván, a bizottság tulajdonába át is vétetett. Jelen­leg a Deák Ferenczet ábrázoló fő­ alak érczbeöntése van folyamatban, amelyet a fentebb említett két

Next