Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)

1886-01-02 / 1. szám

Január 1. BELFÖLD. — decz. 31. A népfelkelési törvényjavaslat tárgyalására összeült vegyes bizottság, mint a „Kolozsvári La­pok“ írja, még karácsony előtt befejezte munká­latát. Lényegesebb része a népfelkelési törvény­nek, hogy a népfelkelés a fegyveres erő kiegé­szítő részének fog tekintetni, és mint ilyen, a nemzetközi jog oltalma alá helyeztetik. A nép­felkelés kötelező erővel bír és azok, kik sem a hadsereg, sem a honvédséghez nem tartoznak, 19-ik éves koruktól fogva 42-ik évükig a nép­felkeléshez soroztatnak ; e mellett a népfelke­lés kötelezettségében állanak egész GO-ik élet­évek betöltéséig azok, kik a hadsereg, hadten­gerészet és honvédség béke és nyug­állományá­ban stb. tartoznak, természetes védképességük­­höz képest. A népfelkelésre kötelezettek két osz­tályba lennének sorozandók, 1-fő osztály a fia­talabbakat foglalná magában, kik háború eseté­ben, a körülményekhez mérten, a hadműködő csapatok kisegítésére szolgálnának, míg a 11-ik osztály — tehát az idősebbek — a helyi szol­gálatot teljesítenék. A népfelkelés fölhívása ő felsége parancsa által a minisztertanács meg­hallgatása után a honvédelmi miniszter utján történik és pedig azon mérvben, mint azt a honvédelem érdekei megkövetelik. A felhívott népfelkelés alkalmazása, az ő felsége által ki­nevezett hadi parancsnok által eszközöltetik. A népfelkelés rendszerint az ország határain belül alkalmaztatik, azonban veszedelem esetén a tör­vényhozás máskép intézkedhetik (úgy, mint a honvédségnél). A népfelkelés a felhívás napjától fogva feloszlatása napjáig a katonai büntető és fegyelmi szabályok alatt áll, szabadságolás ese­tén e viszony nem marad meg. A népfelkelés és annak tisztjei messziről felismerhető jelvényt fognak hordani. A népfelkelés illetékei ugyanazok, mint a hadsereg, illetőleg a honvédségé. A nép­felkelés és tisztjeit ő felsége nevezi ki és csak a mozgósítás tartamára terjed ki. A népfelke­lésre kötelezettek nyilvántartását és harczászati egységekbe való beosztását is a honvédparancs­nokságok eszközük, de a közigazgatási hatóságok is vezetnek nyilvántartást. A népfelkelés keretei már béke idejében szerveztetnek. A felhívott népfelkelés költségei a közös hadügyminiszter tárczáját fogja terhelni. A nagy­szebeni „Tribuna“ 285-ik­ számában polemizálván a „Pester Lloyd“-dal a közigazga­tási reformról és Bratianu miniszter beszédjéről azt állítja, hogy a románoknak nagyon is mind­­egy, hogy milyen lesz az ily reform, legyen az akár szabadelvű, akár reakczionárius, semmi jót sem várnak mindaddig semmiféle törvényes in­tézménytől, míg a jelenlegi rendszer fennáll. Bra­­tianu beszédjére nézve pedig megjegyzi, hogy helyeselni tudja a román miniszternek álláspont­ját, mert tény, hogy a Romániába bevándorolt erdélyiek ott népszerűsíteni akarnák a forradalmi eszméket, mert azon kivándorolt románok a ve­sékig gyűlölik a magyar nemzetet és annak in­tézményeit, a­melyek okai hontalanságuknak. Beismeri e lap azt is, hogy ezen elégedetlenek visszenirozták a Horn és Kloska-féle ünnepeket ezek tettek kísérletet a proklamáczióval is. Te­hát egészen helyesen járt el Bratiano, hogy az ily féle elemeket Romániából kiutasította. Kije­lenti végre e lap, hogy ezentúl is a törvényesség alapján fog állam­, mert még mindig hiszi, hogy a románok és a magyarok közti konfliktus végre is ki lesz egyenlítve, ha pedig ez nem fog sike­rülni, akkor a „Tribuna“ politikája kudarczot vallván, eljön azoknak ideje, a­kik az erőszak­nak erőszakot tesznek elébe. (Mily szelíd lesz egyszerre a „Tribuna“.) K­is­LFÖLD. — decz. 31. A franczia kongresszus a lehető leg­gyorsabban elintézte elnökválasztó feladatát. A monarch­isták zajongtak, kiabáltak ugyan, de sem külön jelöltet nem léptettek föl, sem nem tiltakoztak a választás ellen, csak a nemszava­zással demonstráltak egy keveset. De azért a szavazás minden akadály nélkü­l végbement , noha Brisson és Frescinet is kaptak szavaza­tot, Grévy a szavazók háromnegyed részének fótumával újra megválasztatott a franczia köz­társaság elnökévé. A kongresszus a köztársa­sági elemek egyetértésének nem éppen fényes bizonyítéka ugyan, de máskülönben végleg el­intézi a fölvetett kérdést. Grévy az új állást elfogadja, s ezzel az elnökség ügye el van in­tézve. Most következik a kormányválság, mert a minisztérium tegnap a hagyományos szoká­sok szerint az új államfő rendelkezésére bocsá­totta tárczáit. Ez formalitás ugyan, mely azon­ban a képviselőház szerdai szavazata folytán igen komoly elvi jelentőséget nyert. A tenge­részminiszter különben is lemondott, s így a kabinet újjáalakítása kikerülhetetlenné vált. A helyzet Szerbiában az elvesztett hadjá­rat folytán egész válságossá kezd alakulni. Mi­lán király vissza sem mer térni fővárosába, ha­nem még mindig Nisben vesztegel s csak a miniszterek járnak Belgrádba tanácskozni. De okosat ott sem tudnak kifőzni. A nép elégedet­len, mert roppant pénz- és véráldozatai egye­lőre egészen kárba vesztek, a kormány fejét vesztette s nem tudja, mihez fogjon, az ellen­zék élénk agitácziót fejt ki, s így a közviszo­nyok egyre zavarosabb alakot öltenek. A kor­mány a Skupstinát a jövő hétre akarja rövid ülésszakra összehívni. Milán király úgy látszik, koalícziós kormány alakítását óhajtja, mely valószínűleg átmenetül fog szolgálni a merev Risztics-uralom visszaállításához. SZÉKELY NEMZET. NAPI HÍREK. Lapunk legközelebbi száma a közbeeső ünnep miatt vasárnap reggel jelenik meg. — A Székely Nemzet szerkesztősége boldog újévet kíván e lapok olvasóközönsé­gének ! — A király Erdélyben. Nagyszebenből f. hó 26-áról írják a Kolozsvári Közlönynek : Itteni katonai körökben azon alaposnak vett hir van elterjedve, hogy a 22. hadtest és 6. honvéd­kerület csapatainak Torda és Maros-Vásárhely között lefolyandó és szept. 20-ig tartandó nagy hadgyakorlatai alkalmából ő felsége a király az erdélyi részeket legmagasabb jelenlétével fogja szerencséltetni, a hadgyakorlatok befejezése után pedig a görgény-szentimrei vadászkastélyt meg­látogatni. — Nemesszivü királyné. Báró Nopcsa, a királyné főudvarmestere, egy vadászaton szerzett lábbal miatt ágyban fekvő beteg lett. Most, hogy az udvarnak Gödöllőről való elutazása tegnapra kitüzetett, a királyné megelőzőleg orvosi tanács­kozást hívott össze, kijelentvén, hogy ha az orvosok Nopcsa báró Bécsbe szállítását veszé­lyesnek találják, az egész udvar Gödöllőn ma­rad, nehogy a főudvarmester a kellő ápolást nélkülözze. Az orvosok báró Nopcsa elutazását veszélytelennek nyilvánították ugyan, de azért a királyné lelkületének eme nemes vonását nem mulaszthattuk el feljegyezni. — Ismét egy halott királyné. Mirafiori Róza grófnő, ki Olaszországban évek hosszú során át nagy szerepet játszott, tegnapelőtt meghalt Ró­mában. A nép gyermeke volt és ifjú korában még csak nem is álmodhatta, hogy királyi ke­­gyencz, sőt egy király felesége lesz. Szépsége és esze által kiküzdötte Viktor Emanuel kegyét, kire oly befolyást gyakorolt, hogy még az ál­lamügyekbe is beleszólt. Adelaide királyné ha­lála után kieszközölte, hogy Viktor Emánuel ki­rály titokban megesküdött vele; ekkor kapta a Mirafiori grófnő nevet, melyet gyermekei is vi­selnek, de ezekkel az uralkodó ház herczegei sohasem érintkeztek. — A nagy hideg, mely két hét óta szaka­datlanul tartott, ma jóval alább hagyott. A hő­mérő délután Cels. szerint —4 °-ot mutat, a­mi épen 10 fokkal kevesebb csak a tegnapi és teg­napelőtti hidegnél is. — Szebenből írják, hogy ott a tél ritka erős fag­gyal dominálja a világot. A korcsolya­pályán naponként nagy közönség gyülekezik, s hetenként há­romszor zene mellett korcsolyáznak. Tegnap már jég­ünnepély is volt, pompás hangulatban esti kilencz óráig.­­ Néhány nap előtt egyszerű temetésre gyűlt össze az alsó városrész. Egy munkásnak két éves gyer­mekét kísérték ki. A szegény gyerek egy nagy vizes kád előtt játszadozott, mely a földbe volt ásva, s hirtelen, isten tudja hogyan beleesett. Sikoltását senki se hallotta. Ott kapta megfulladva az édes­anyja, s majdnem félőrülten rohant vele orvoshoz. Halva volt a kicsiny bébé már akkor. Szitás Jánost, a „Hunyad“ szerkesztő­jét érzékeny csapás érte. Kedves kis fiacskája Győző halt meg két heti súlyos szenvedés után. Vigasztalást kívánunk. — A reformált zsidó hitközség ügyében a vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratot kül­dött a fővároshoz, a­miben elmondja, hogy az­ uj hitközséget az országos izr. iroda általános szervezési szempontból kifogásolja, a rabbiképző intézet tanári kara meg dogmatikai szempontból, mert Mózes öt könyvének törvényeivel több te­kintetben ellentétben áll s több, az izraelita vallást karakterizáló szertartást egészen elhagy. Felhívandónak rendeli tehát dr. Herczfeld Sa­mut, mint e hitközség mostani elnökét, hogy a két oldalról támasztott ellenvetésekre a hitköz­ség nyilatkozzék, addig az alapszabályok jóvá­hagyása tekintetében a miniszter nem dönt sem jobbra, sem balra. — „Economul“ czimmel román bank ké­szül alakulni Kolozsvárt kolozsmegyei jelleggel. Az „Economul“ hitel­intézet, 90 évre alakul, 1886. márcz. 1-én lépve életbe részvényekre. Ezer részvény bocsáttatik ki 50 frt névértékben 5% kamattal, összesen tehát 50.000 frt a tőke. Az alapszabályok készen vannak s az intézet vég­rehajtó igazgatója Cordiánu Gyula ügyvéd Ko­lozsvárt. A felhívást kibocsátották : Bohaczel Sándor kolozsvári birtokos, Pap Gábor esperes, Galea István kolozsvári birtokos, Podoba Vazul kolozsvári birtokos, Petreanu János kolozsvári birtokos, Baldi Lázár birtokos, Pap Imre kolozs­vári birtokos, Cordianu Gyula kolozsvári birto­kos. Hát csakugyan kell a kulturegylet, úgy látszik. — A szerzetes és apácza jelmezek a bécsi álarczosbálokból a jövő farsangban hiányozni fognak. Nem azért, mintha a kevésbbé leleményes álarczosok unták volna meg az örökké egyforma jelmezeket, ha­nem azért, mert a rendőrigazgatóság egyenesen el­tiltotta az ilyszerű jelmezeket. A rendőrigazgatóság hirdetménye, melyet sok jelmezkölcsönző intézet kénytelen fájdalommal tudomásul venni, a kö­vetkező : Az utóbbi évek álarczosbáljainak lá­togatói gyakran szerzetes és apácza jelmezek­ben jelentek meg, éveikben olvasóval és nyakuk­ban kereszttel. Eltekintve attól, hogy az öltö­zék komoly jellege éles ellentétben van a mulatsá­gok színezetével, annyival méltóbb felháborodásra szolgáltatnak okot, a­mennyivel az illetők egyenesen arra törekszenek, hogy a szerzeteket gúny tárgyává tegyék s így e jelmezek ép oly kifogás alá esnek, minő az erkölcstelen jelmezeket éri. A rendőrigaz­gatóság ennélfogva utasítja alantas közegeit, hogy jövőben amaz egyéneket, kik ily jelmezeket visel­nek, ne bocsássák be a tánczvigalmak helyiségeibe. A bécsi rendőrigazgatóság emez intézkedésével na­gyon lekötelezte mindazokat, kik nem szeretik kigú­­nyolva látni a vallás embereit. — Pénztelen király. Töbször említettük már Lajos bajor király pénzzavarait, melyek mind aggasztóbb mérvet öltenek, minthogy a király nem hagy fel oktatlan pazarlásával. Az ural­kodó­ház nesztora, az ősz Luitbold herczeg megkisérlette tekintélyét latba vetni, a minek az lett a vége, hogy a király többé nem fo­gadja el a herczeget. Hogy a királyi hóbort mily végletekbe csap át nála, erre elmondunk egy példát. S­errenchiemseeben levő kastélyát nem rég átalakíttatta, a pompás teremben a festéseket és faragásokat az első bajor művé­szek és mesterek végezték, a terem díszítése 80,000 márkába került. Mikor már minden el­készült, eszébe jutott a királynak, hogy a ter­met egy méterrel szélesebbre kellett volna csi­nálni, rögtön lebontatott mindent, leverték a gyönyörű freskókat, a falak berakott fadíszíté­­seit és a 80,000 márka pár óra alatt ki volt hajítva az ablakon. A művészek, mesterembe­rek és udvari szállítók türelmetlenkednek pénzü­kért, beperléssel fenyegetőznek és nemsokára megtörténhetik az a páratlan botrány, hogy a királyi palota tárgyait bírósági végrehajtók fog­ják összeírni. Ez a királyt mód nélkül izgatottá teszi és a napokban inasának minden ok nél­­kü fejéhez vágott egy egész teakészletet tál­­czástul. Pár óra múlva megbánta a dolgot és utalványt adott az inasnak, hogy a tálczát töl­tesse meg, aran­nyal ; a kabinet­pénztárnál azonban az inasnak tudtára adták, hogy nem­csak aran­nyal, hanem még 20 filléres pénzda­rabokkal sem szolgálhatnak. — Verescsagin festményét leöntötték. A klerikálisok részéről Verescsaginnak Bécsben ki­állított festményei ellen folytatott izgatás végre mégis eredmén­nyel járt. Vasárnap este „A fel­támadás“ czmv­ű­ képet vitriollal öntötték le, a­nélkül azonban, hogy akár a képen, akár kör­nyezetén nagyobb kár esett volna. A tettes még ismeretlen. — Gyilkosság: Bustea Constantin 19 éves, Oprea Pitiș 21 éves és Barbieru Juon 18 éves ficzkók, mindhárman brassói bolgárszegi lako­sok, máskülönben napszámosok, e hó 27-én este egy bolgárszegi korcsmában együtt lévén, közöt­tük lényegtelen ok miatt szóvita kezdődött. Bustea erre '­110-kor felboszankodva haza­ment, hanem bosszúvágyától sarkaltatva, nem nyugo­dott. Csakhamar előfittyentette két nagy és rend­kívül gonosz kutyáját, vállára vetette fövény­­hányó vas lapátját s lesbe állott. Egy óra múlva Oprea és Borbieru is haza felé mentek. Az után Bustea eléjök állott, s előbb Opreát súj­totta fején a nehéz vaslapáttal, hogy az felbukott a súlyos csapástól, majd Borbierura uszította kutyáit. A kutyák lerántották lábáról a boldog­talant s össze vissza harapták, mialatt Bustea folyton vágta a vaslapáttal. Mire a városi kór­házba szállították, a szerencsétlen ember nagy kínok között meghalt. — A gyilkost brassói csendőrök fogták el, s vasba verve a törvény­szék börtönébe csukták. — Pasteur tanítványa Deésről. A Kolozs­vári K. irja : Egy Párisból Cs.­Gorbóra küldött magánlevél szerint Fodor Sándor szolnokdobo­­ka megyei állatorvos deczember eleje óta Páris­­ban lakik s mint egyetemi hallgató a hírneves Pasteurtől tanulja a veszettség gyógyítását, az említett állatorvos, ki túl van a negyven éven, saját költségén utazott fel Párisba s ott saját költségén tanulja a legújabb módszer szerint az ebdüh gyógyítását. — Kicsapott pánszláv diák. A hivatalos lap mai száma jelenti a következőket. A val­lás és közoktatásügyi m. kir. miniszter intézke­dése folytán, Kutlik Wlamidir, pozsonyi ev. ágost. főgimnáziumi VII. osztálybeli tanuló, ha­zaellenes pánszláv üzelmek miatt az összes ha­zai középiskolákból kizáratott. — Uj posta. Háromszékmegyei Arapatak nevű köz­ségben 1886 évi január hó 1-én postahivatal lép életbe, mely összeköttetését a Kézdivásár­hely és Brassó- Földvár p.-udvar közt naponta közlekedő egy fogatú ko­­csikü­ldöncz postajárat utján fogja nyerni; kézbesítési kerületét Árapatak és Erősd községek fogják képezni. Ezen postahivatal fel van hatalmazva levél és kocsipostai küldemények, továbbá 300 írtig terjedő postautalványok, utánvételek és postai megbízások felvételével és kézbesí­tésével, ilet­őleg ki és befizetésével. Mi ezennel közhírré tétetik. Nagyszeben 1885. deczember 26-án A m. kir. postaigazgató : Bene. Szilveszter-éjen. A faluban kurjongatnak A legények. Temetik a búbánatot S az ó-évet. Én szobámban hallgatom a Szél zúgását S egy halálmadár szomorú kiáltását. Haldokló év, ketten volnánk így magunkba’: Az­ éjmadár melyikünknek Szól ? .. ki tudja ? ... B. P. A „SZÉKELY NEMZET“ táviratai. Páris, decz. 31. Hírlik, hogy az orosz czár a bolgár fejedelemnek legközelebbről a Szentgyörgy-rendet adományozza. Bécs, decz. 31. Vilmos császár huszon­ 1. szám. ötéves jubileumára Kolber lovassági tábor­nok képviseli királyunkat, kinek sajátkezű üdvözlőiratát nyújtja át a császárnak. IPAR KÖZGAZDASÁG. A konyhakertről. Egy csinos, jól mivelt és rendben tartott konyhá­kért a lakház mellett­ mindig csalhatatlan jele an­nak, hogy ügyes, gondos gazdasszony van a házban, a ki bizonyára a konyhát, pinczét és tejes kama­rát is rendben tartja, azaz : a házi asszonyi teendő­ket kifogástalanul végzi. És ki tagadhatná, hogy egy ügyes, értelmes gazdasszony valódi áldás az egész házra nézve ? A házikertben mindenekelőtt sok és szép zöld­séget igyekszik termeszteni az asszony, első­sorban saját háztartása számára, hogy ne legyen kénytelen örökké csak burgonyát és káposztát tálalni az asz­talra, hanem, hogy a különféle egészséges zöldségfé­lékkel az étrendet változatossá tehesse. De ezenkívül a házikert egy szorgalmas gazdasszonyra nézve va­lóságos jövedelmi forrást is képez, főleg népesebb városok látogatottabb fürdőhelyek közelében, a­hol a kerti termények rendesen mindig nagy kelendőség­nek szoktak örvendeni. A konyhakert jövedelmezősége, vagyis a zöld­ségtermelés sikere első­sorban függ a talaj czél­­szerű megmunkálásától. Folytonos és ki­tartó művelés által, megfelelő­­ trágyázás mellett még kevésbé jó talajú földön is lehet termékeny háziker­tet létesíteni. A zöldségtermelésre szánt talaj tehát minél gyakrabban porha nyítandó ásás és kapálás által. Fő­leg műveletlen talajú új kertnél nem szabad e mun­kákkal fösvénykedni, szem előtt tartván, hogy minél gyakrabban porhanyójuk a még nyers talajt, annál előbb fog az a zöldségtermelésre alkalmassá válni. Ős­szel a kertben, midőn onnan a termés már teljesen be van takarítva, igen fontos és elmulaszt­­hatlan teendő a talaj felásása, még pedig jó mélyen és hantosan, hogy a téli fagy hatásának annál in­kább kitéve legyen. Ezt a munkát, mely fölér egy fél trágyázással, az oly házi asszony, a ki sokat adja szép zöldségre, sohasem mulasztja el. Az őszszel fölásott talaj hant­jai és rögei télen át a fagy behatása következtében apróra szétmállanak , és ilyen földet tavas­szal egész gyönyörűség megmunkálni, a­mi már magában is nagy nyereség; de ettől eltekintve, a legnagyobb nyereség abban rejlik, hogy az ős­szel mélyen föl­ásott és hantosan hagyott talaj a téli nedvességet jobban magába veszi és tavas­szal tovább is meg­tartja. Innét van az, hogy az ily talajba vetett vagy ültetett zöldség növények, mint a tapasztalás mutatja, jobban és hamarább fejlődnek. Némely vidéken (persze nem nálunk, ha­nem a külföldön) még az is szokásban van, hogy ős­szel a konyhakert minden ágyasában a földet két oldalról összehúzván, középen fölhalmozzák, úgyne­vezett bakhátakat készítenek. Vájjon miért ? Hát nem egyébért, minthogy a talaj termőrétege annál jobban, tökéletesebben ki legyen téve a téli fagy behatásának. Hanem — mondják az ottani asszo­nyok — nem is terem egyebütt olyan káposzta és zöldség mint náluk. Ezenkívül melegen ajánlom zöldségtermesztőink­nek a konyhakert időnkinti rigolirozását, vagyis a talajnak legalább 60—80 czentiméter mélyen meg­­forgatását minden 5—6-ik évben. E munka a vete­­mények dús, búzatenyészetét eredményezvén, nagyon kifizeti magát és főleg a sovány kötött talajon va­lóságos csodát mivel. Büszkén hivatkozhatom gyö­nyörű gyümölcsfa-oltványaimra, melyek kertem meg­­ingalirozott földjében rendkívül buján és bámulatos gyorsasággal fejlődtek. E körülménynek tulajdonítom azt, hogy az én fácskáim mit sem szenvedtek a múlt pár évben a levelészektől, holott általános volt vi­dékünkön a panasz, hogy a fiatal alma- és körtefák zsenge hajtásaiban igen sok kárt tettek. A rngalirozás abban áll, hogy a kijelölt tala­jon árkokat ásunk, az első árkot a másodikból, ezt pedig a harmadikból kiásott földdel töltvén be, így folytatjuk, mig az egész terület meg nincs forgatva. Az első árokból kihányt földet az utolsóba targon­­czázzuk. Ha huzamos időn keresztül konyhakertül hasz­nált talajban a zöldségtermesztés többé nem akar várakozásunknak megfelelően sikerülni, folyamod­junk a rigolirozáshoz, egyúttal a kellő trágyázás­ról sem feledkezvén meg, és fáradozásunkat bizo­nyára az óhajtott siker fogja koronázni. Megjegyzem, hogy a fentebb előadott okokból a vigolirozás is soha sem tavas­szal, hanem mindig ős­szel eszközlendő. Itt szükségesnek látom rámutatni egy lényeges hibára, mely­et a mi kertészkedő háziasszonyaink oly gyakran elkövetnek és ez az, hogy a talajt — úgy a tavaszi magvetést és ültetést, valamint a nyári kapálást tekintve — igen nedves állapotban mun­káltatják meg ; nem gondolván arra, hogy bárminő összetételű földnek oly tulajdonsága van, miszerint igen nyirkos állapotban munkáltatván meg, nem hogy meglazulna, hanem­­ ellenkezőleg összetömődik, repe­déseket kap és rövid idő alatt majdnem kőkemény­­ségüvé lesz. Ha az ásást oly időben végezzük, midőn a ta­­laj kelletinél nyirkosabb, akkor eltekintve ama kö­rülményektől, hogy a föld az ásóhoz nagyon tapad, úgy­szólván kenődik és a munka is lassúbb, tehát költségesebb a talaj rövid időn keményebb lesz, mint előbb volt és így munkánk kárba vész. Ugyan­ez történik a kapálásnál is, ha a talaj túl nedves. Ültetésnél igen nyirkos talajban a zsenge növény gyökere körül összetömött föld csakhamar kőkemény­­ségű lesz és a palánt elpusztul. Azt is láthatni itt­­ott, hogy az asszonyok, ha száraz időben kénytele­nek ültetni, a kiteendő növénykék alá foltonkint öntöztetnek és erre nyomban végeztetik az ültetés,

Next