Székely Nemzet, 1887 (5. évfolyam, 1-199. szám)
1887-01-01 / 1. szám
Január 1. rendes közgyűlés kebeléből alakított választmány ez évben 3 ülést tartott, s hogy az alapszabályok 16. §-sában elrendelt évnegyedenként, 4 ülés nem tartathatott meg, annak okát fájdalom, a részvétlenségben kell keresnem, mert a három ülés is határozathozatalra képes számban alig volt megtartható. A január 2-án tartott első választmányi ülés a lapok elárverezésével foglalkozott és pedig szép eredménynyel, mert az ily után biztosított összeg 30 frt 95 krt tett. Ugyanazon ülésen elhatároztatott a „Borsszem Jankó“ helyett az „Urambátyám“ czimű életlap, továbbá a „Gazdasági lapok“ megrendelése, mi a pénztárnok által foganatosíttatott is. Július 23-án tartatott a 2-ik ülés, melyen a választmány a helybeli műkedvelőknek jótékonyczélú szinielőadás tartása czéljából az olvasókör helyiségei átadása felett tanácskozott; továbbá a Somlyói jótékonyczélű nőegyesület által rendezett fillérestély alkalmával befolyt s az olvasókör czéljaira felajánlott 15 frt 20 kr adományért fejezte ki jegyzőkönyvileg köszönetét a nőegyesületnek. A 3-ik ülés jelen hó 27-én tartatott, mely ülésen egyebek közt a kör tagjainak névjegyzéke vétetett revízió alá, s mindazoknak nevei, kik lemondás vagy eltávozás folytán a körből kiléptek, a névjegyzékből töröltettek, némely új tagok pedig abba felvétettek. Mint örvendetes jelenséget kell konstatálnom, hogy igen tisztelt elnökünknek a helybeli Szent-Ferencz rendi szerzetház főnökéhez intézett fölhívását siker koronázta, mennyiben a szerzet tagjai közül P. Tima Dénes, Gábor Mihály és Gyergyói Dezső urak készek voltak az egyesület tagjai sorába — habár fél díjjal is — magukat felvétetni. Ellenben sajnálattal kell megemlítenem, hogy Bocskor István, Székely József, P. Lakatos Kornél, P. Szeles Anaklét és Dapsi Frigyes, részint más megyékbe, részint más községekbe távozás, Sipos Sándor és Szőllősi Ferencz pedig lemondás folytán a körből kiléptek, mely nagymérvű fogyaték a meglévő tagokat az olvasókör fenntartása érdekében fokozottabb tevékenységre és összetartásra kell, hogy össztönözze. Az olvasókör jelenleg tehát 24 rendes egész díjas és 8 féldíjas úgynevezett kültagot számlál. Sajnálattal kell felemlítenem m. kir. belügyminiszter úrnak idei 68468. sz. a. kelt azon leiratát, melynélfogva a közgyűlés meghagyásából körünk érdemes elnöke által tett és kellőleg okadatolt felterjesztésre azon kérésünkkel, hogy a „várdotfalvi“ posta elnevezés „somlyói“-ra változtassék át, el lettünk utasítva. Az olvasókör által múlt év őszén tartott bál jövedelméből az E. M. K. E. részére felajánlott s meg is küldött 15 frt 64 kr az egyesület által köszönettel fogadtatott. Pénztárunk ez évi állagáról megemlítem, hogy annak bevétele 201 frt 40 krt, kiadása 168 frt 94 krt pénztár maradéka pedig 36 frt 46 krt lett. Tagsági díjakból hátralékban van 63 frt 46 kr, minek behajtása iránti intézkedés a köz létérdekeire való tekintetből a sürgősebb teendők közé tartozik, mivel különben a jövő évre a választmány által elfogadásra ajánlott költségvetés keretén belül a szükséges kiadásokat megtenni alig lesz lehetséges. A gazda számadása szerint az évi bevétel kártyajövedelem után tett 19 frt 68 krt, ebből kiadatott világítás és apróbb szükségletekre 19 frt 32 kr, maradt pénzkészlet 36 kr. Mindezek után igénytelen jelentésemet azon óhajtással zárom be, hogy az olvasókör minden egyes tagja méltóztassék fontolóra venni társas életünk ezen góczpontja fennállásának szükségességét s részesítse továbbra is azon erkölcsi kötelességéből kifolyó szellemi és anyagi támogatásban, melyet tennie saját érdekében is anynyival inkább kötelessége, mivel kevés ember van, ha van, annyira elfoglalva hivatása, munkája és gondjai által, ki naponkint legalább 30 perczet az önművelésre ne fordíthatna ; pedig ily kis idő, ha bölcsen használtatik fel, megy valamire egy év alatt is. Ha tehát kevés szabad időnket a társulati élet kebelében s az ennek közrehatása alatt beszerzett sajtótermékekben is föltalálható ismeretek megszerzésére fordítjuk, habár töredékszerűek is az ily után szerzett ismeretek hulladékai, de egyszer, vagy máskor hasznunkra lesznek. A tudomány iránti ragaszkodás elvárhatlan az emberiség iránti szeretettől. Ezekben volt szerencsém jelentésemet megtenni, melynek gyarlóságáért a 1. közgyűlés becses elnézését kérem.“ A tetszéssel fogadott jelentés után az új tisztikar és választmány újra alakítása folyt le titkos szavazat útján, minek eredménye az lett, hogy elnökül újból megválasztatott Imets F. Jákó főgymnáziumi igazgató, alelnökül Földes József képezde igazgató, jegyzőül Sántha Simon, pénztárnokul Pál Gábor helyett Jakab Antal és gazdául Glósz Miksa tanárok. A választmány tagjaiul megválasztottak : Adorján Imre, Paál István, Salamon Alajos, Körmendy Lajos, Kővári László, Pál Gábor, Nagy István és Fodor Ignácz. Hosszabb vitára szolgáltatott alkalmat a lapok megrendelése, mennyiben a választmány által proponált lapok ellen egyes tagok kifogást emeltek. Sajnálattal kell felemlítenem, hogy olvasó körünk inkább egy párt klubbjának látszik lenni, mint az értelmiség gyülhelyének, mert oly kathalógusa proponáltatott többek által a lapoknak, mely ha elfogadtatik, ki lett volna zárva kaszinónkból a szabadelvű pártnak abban ez időszerint egyedüli orgánuma , a „Nemzet“ is.*) Azonban a kevésbé vérmes tagok közül akadt egy-kettő olyan is, kik tekintettel kívántak lenni a 4—5 „mameluk“ tagra is, és kegyelemből meghagyták a „Nemzet“ életét kaszinónkban, habár hitték, hogy azon feltétel által „hogy a melyik lap előre árverés utján el nem kel (!) a katalógusból töröltetik“ — a „Nemzet lesz az áldozat, mert annak vevői nem képzeltek soraikban. Egy olvasóköri tag: SZÉKELY NEMZET. Erdély nemzetiségi viszonyai a múltban s az oláhok terjeszkedése i. Erdélynek nincs ősi, autochton lakossága, mint a hozzá hasonló, hegyek által védett tartományoknak szokott lenni; mostani nemzetiségei közül egy sem volt itt Árpád előtt, valamenynyi a honfoglalás után költözött be. De sokkal inkább is összetorlódtak e vidéken a legkülönbözőbb népfajok, mint bármelyik más hegyvidék körül. Erdély mindig útjába esett a Kelet- Európából kiinduló nagy népáramlatoknak, kezdve az árják őskori vándorlásaitól egész a tatárság utolsó hullámvetéséig s mindegyik népmozgalom megváltoztatta az itteni ethnográfiai viszonyokat. Az ősi kőkori népességet az árják irtották ki vagy olvasztották magukba, midőn a Don, Dnieper és Volga forrás vidékéről megindulva, csapataik egész Európát elárasztották; az árja népek azután egymást váltják fel Erdélyben. A skytha eredetű agathyrsek, Erdély ez első ismert népe, a Kr. e. IV. század körül a rokon thrák-illyr csoporthoz tartozó dákok közt vegyülnek el; a dákokat, valamint a Krisztus születése táján közéjük nyomult szarmatákat a rómaiak semmisítik meg, maradványaik a szlávokba olvadnak be; a főleg kis-ázsiai, görög-szir eredetű római gyarmatosokat alig másfél százados ittlétük után a XL század közepén a góthok szorítják ki az akkor Daciának nevezett Erdélyből s akik még visszamaradtak, azokat Aurelianus császár telepíti ki 274-ben Moesia vagyis a mai Bolgárország Duna menti városaiba, a hunnok által kergetett góthok helyét a IV. század utolsó negyedében a rokon gepidák foglalják el, kiket 566-ban a longobárdok és avarok törnek meg, maradványaik a IX. században teljesen elenyésznek. A magyarok beköltözésekor a rendkívül elnéptelenedett Erdélyt csekély szláv népesség lakta, mint a Királyhágótól a csíki és háromszéki havasokig mindenütt található régi szláv helynevek tanúsítják. A szlávok délfelé való terjeszkedése nagyon korán, már a Krisztus utáni első századokban megkezdődött. Daciában a római uralom idejében tűnik fel legrégibb nyomuk , a Bersova ma( Berzova) és Tierna vagy Zserna (ma Cserna) folyónevek, úgyszintén a Tierna város neve szláv eredetűek ; valamint szláv eredetű lakosságra vallanak a sepsiszentgyörgyi eprestetői, kézdivásárhelyi és besenyői II.—IX. századbeli telepek is, hol római készítményeken kívül párhuzamos hullámvonalakkal ellátott edénytöredékek találhatók, mely diszitésmód a régészek szerint a szlávoknál volt honos. Ezen szlávok közé a magyar elem a X. század közepe felé nyomult be a Marosvölgyén s a Gyulák rövid életű, Fekete Ungria név alatt ismeretes fejedelemségét alapítja, az egykori római város, Apulum romjain emelt s a magyarok által Gyula-Fehérvárnak, a szlávok által pedig a hason jelentésű Belgrádnak nevezett székhelylyel. A magyarság ezen ága a királyi hatalom terjedésével feljebb hatolt a Maros, Küküllő és Olt völgyein egész a keleti Kárpátokig s nem egyéb, mint a mai székelység. Mondáink szerint, midőn a székelyek az erdélyi hegyek közé vonultak, összesen 3 ezer harczost számláltak s igy az összes lélekszám nem ment többre 15 ezernél. Ez a rendkívül csekély szám, mely hatszáz év alatt 250 ezer főre szaporodott fel, eléggé mutatja, hogy mily gyér volt az egész Erdélyben elterjedt szláv elem is. Egy másik áramlata a magyarságnak Erdély felé a Szamos völgyén indult meg. Ezen az úton azon csapatok hatoltak be, melyek a fejedelmi ház szolgálatában állottak. Ezek főleg Belső-Szolnokban tömörültek, honnan tovább nyomulva, miután Sz. István megtörte H. Gyulát , birtokait elkobozta, a Maros völgyének egy részét is megszállják. De mig a székelyek első megszállási jogon veszik birtokukba azon földet, hol megtelepedtek r emezek, mint a fejedelem szolgálatában katonáskodó elem, az uralkodótól kapják adományba, mint hűbéri jószágot, az általuk meghódított terület egy részét. A Maros és Szamos völgye felől történt terjeszkedésnek e különböző jellege kiindulási pontja lesz a magyarság említett két ága, a székelység és megyei magyarság különböző fejlődésének, a székelyeknél fennmarad, s önálló fejlődést vesz az ősi nemzetségi szervezet; a Szamos felől terjeszkedő magyarság katonáskodó várjobbágygyá lesz s később, a várszerkezet felbomlásakor osztozik a magyarországi várjobbágyok sorsában, részint a nemességbe, részint a jobbágyokba olvadván be. *) A higgadt politikusok rendesen igy szoktak tenni. Minő gyenge lábon állhat intelligens embereknél az a politikai meggyőződés, mely fél a másik párt közlönyétől ? Gratulálunk az elnökségnek ! Szerit. A XI—XII. század folyamán, mint egész Magyarországban, úgy Erdélyben is a folyton beáramló rokon bessenyők telepíttetnek le a várbirtokokon a magyarság közé. A sepsiszéki Besenyő, az egykori udvarhelyszéki Besenyőfalva, az alsófehérmegyei Besenyő, a kisküküllői Búzás-Besenyő, a besztercze-naszódi Besenyő vagy Heidendorf, a nagy-küküllő megyei Bese vagy Beschendorf, a fogarasi Besembák vagy Besenbach tőlük vették nevüket; oklevelek tartották fenn a kézdi és csíki székelyek közt Szárazpatakon, Peselneken, Volálon, Karatnán és Szentléleken, azután a Csik- és Sepsiszék közt Lázárfalván, az Olt és Homoród folyók közt az udvarhelyi és erdővidéki székelyek szomszédságában Alsó- és Felső-Rákoson, továbbá a szászok és oláhok földe mellett lakozó besenyőknek emlékét nyilván ez utóbbiak utódai : Sepsi és Bárczaság közt a bodolai, nyéni és hétfalusi, Erdővidék mellett az úgynevezett székföldi, (hídvégi, árapataki, erősdi, nyáraspataki, lügeti), továbbá Bárczaságon a krizbai, apáczai és újfalusi meg Fogaras közelében az Olt mellett a halmágyi, részben csángóknak a (kanyarbessenyőkről) nevezett magyarok. Mindezen bessenyők később teljesen összeolvadtak a magyarsággal, melylyel különben is rokonságban voltak. Nagy Géza: NAPI HÍREK. — Boldog újévet kívánunk a „Székely Nemzet“ olvasóinak ! — Lapunk mai számához csatolt féliv melléklet tartalma: A magyar ifjúság. — J.------Két baj. Költemény Vass Tamástól. — Egy régi könyvből. Faunustól. — Sarmás Erzsék levelei. Szilveszter éji történet. Mp.-től. — Sziklaképek a Székelyföldön. Téglás Gábortól. — Az életkor . Grim-testvérek meséje. Cs. J.-től. — Apró gondolatok. — Irodalom. — Lapunk legközelebbi száma a közbeeső ünnep miatt kedden reggel jelenik meg. -- Postarendetlenség Az uj évben legelőbb is felhívjuk a n.-szebeni postaigazgatóság figyelmét azon rendetlen postajárásra, mely K.Vásárhely felől Csik-Szereda felé naponta ismétlődik. A posta, melynek délután 4 órakor kellene K.-Vásárhely felől Csik-Szeredába érkezni, rendesen 6-7 órakor érkezik, mi miatt az aznap érkezett levelek és egyéb küldemények ki sem oszthatók. A mostani postajárattal még akkor is, ha rendesen jő a posta, és annyi idő alatt kapjuk a leveleket Sepsi- Szentgyörgyről, mint Budapestről; ilyen járat mellett pedig még annál is későbben egy nappal. Kérjük a postaigazgatóságot, hogy ha a megállapított menetrendnél jobbat nem tud behozni, legalább arról intézkedjék, hogy ez a valamilyen pontosan betartassák. — Erdőrendezés. Udvarhely megye törvényhatósága régóta alkuban állott a földművelési minisztériummal az iránt, hogy a vármegye községei erdeinek rendezését azon szerződés feltételei szerint, mely Csik megyében fennáll, vállalná el a minisztérium. A minisztérium nem volt hajlandó a Csikmegyével fennálló szerződés szerint vállalkozni, hanem a rendezendő erdőségek holdjáért évenként 5 krt kívánt. A vármegye végre hosszas tanakodás után, megígérte holdanként az öt krt s kérte a szerződés megkötését. Erre azonban azt a választ nyerte, hogy a minisztérium most már ezen feltétel alatt sem hajlandó szerződésre lépni. E körülmény bő vigasztalásul szolgálhat Csik megyének arra, hogy legközelebb múlt nagygyűlése alkalmával a szerződést fel nem mondotta. Udvarhely megye most már alig fog modus procedendit találni, hogy erdőségeit az erdőtörvénynek megfelelőleg rendezhesse. — Betörés. Vakmerő betörést követtek el valami gazemberek a mult éjjel Bogdán Arthur takarékpénztári pénztárnok postautczai házánál. A család nem volt honn s ezt az időt lesték ki a tolvajok, kivágták az utczára nyíló ablakokat s azon át behatoltak a szobába, hol összeszedték az értékes selyemruhákat, ezüstneműeket s egyéb apró tárgyakat s kényelmesen tovább álltak a lopott portékákkal. Ez a betörés úgy látszik, valami szervezett banda mestersége, mert hasonló módon csak nemrégiben is kirabolták két városi polgár házát. A betörőket a rendőrség nyomozza. — Helyettesítés. Csikmegye kölcsön kisegítő pénztárának pénztárnoka, Czikó Ferencz, szemei gyengélkedése miatt állásáról lemondván, az állásnak választás útján leendő betöltéséig, Csikmegye főispánja Székely Endre csikszentimrei nagybirtokost és volt szolgabirót nevezte ki pénztárnokká. A kinevezett már a napokban állását el is foglalta. Meg vagyunk győződve, hogy a kinevezést megyénk közönsége osztatlan helyesléssel és megnyugvással fogadja. A visszavonult öreget, aki állását huzamosabb idő óta a legtisztább kézzel és leghozzáférhetlenebb becsülettel töltötte be, feltétlen tisztelet kiséri magányába. — Hát ez mi ? Bikfalváról írják lapunknak a következő furcsa dolgot: Karácsony másod napján a bikfalvi községháza nagytermében „zártkörű“ (?) tánczestély rendeztetett, amelynek tiszta jövedelmét a rendezőség zsebpénze gyarapítására fordította. Az estély a rendezőség részére a legsikerültebbnek mondható, mivel 70 frt 59 kr volt a bevétel, 30 frt tiszta jövedelemmel. Fájdalom, ezen összegből jótékony szálra egyetlen fillér sem jutott, pedig nagyon elismerésre méltó dolgot követett volna el a három rendező úr, ha a jövedelemnek legalább/agát a „Közművelődési Egyesület“ javára ajánlotta volna föl. Az estély nagyon népes volt. Az első négyest 32 pár tánczolta. A táncterembe mindenkit bebocsátottak, aki hajlandó volt belépti díjt fizetni, pedig a meghívókra a zártkörű nagy betűkkel volt kinyomatva. Volt is rendetlenség, lábak taposása és lökdösődés, szerelőkről sem gondoskodtak, a függő lámpák 11 órakor kialudtak, a gyertyák is alig pislogtak. Ezen a bajon egy véletlen ablaktörés segített. Meg vagyok győződve, hogy az intelligensebb résznek örökre elment a kedve a bikfalvi báloktól, pedig az „olvasó-egylet“ igen jól rendezett és kedélyes bálokat szokott rendezni, amelyek a kor igényeinek teljesen megfelelnek. Jövőre felkérem a t. közönséget, hogy filléreiket csak olyan estélyekre áldozzák, amelyeknek jövedelme jótékony czélra fordíttatik. A t. rendező uraknak pedig ajánlom, hogy tanuljanak meg „rendezni“, jótékonyczélú estélyeket. — Harmad virágzás. Az idei enyhe tél nemcsak kicsalta a földből a virágok gyökereit, a fák rügyeit, de legtöbb helyütt — igy Béga községben — (II. Küküllőmegye) a községi elöljáró kertjében egy almafa az idén már harmadszor virágzik (melyet — írja ottani levelezőnk — csak tegnap f. hó 27-én volt alkalmam leírhatni) s általán egész Küküllő megyében az időjárás annyira enyhe mintha tavaszodnánk. — A czár gyilkosságai. Berlinből írják e hó 28-ról: A pétervári német katonai attaché, Villaume, kiről azt állították, hogy a czár agyonlőtte, karácsonyra táviratot küldött övéinek s biztosította ezeket, hogy legjobb egészségnek örvend. — Pétervárról pedig azt írják a Bér. Tybknak, hogy az egész hírből egy szó sem igaz. A szenzácziós hír bizonyára a „Przklon“ vagy más hasonló laptól ered. Ilyen híreket leginkább Krakkóban és Lembergben gyártanak, így most is azt mesélik ott, hogy az utolsó napokban a czár lábai érintkezésbe jöttek több nagyherczeg bizonyos testrészével. Ez persze ép olyan koholmány, mint az, hogy a czár mostanában a rendesnél többet szokott felönteni a garatra. Ha ez igaz volna, akkor a czár környezetének is tudni kellene róla, már pedig ezek az emberek azonnal kifecsegnék. Ennek a megerősítésére szolgálna a következő párisi távirat is. A Newyork Herald berlini levelezője beszélt az állítólag Pétervárott agyonlőtt Villaume nővérével, ki azt mondta neki, hogy az erre vonatkozó hírek mind alaptalanok. — Biztosíthat-e engem arról, kérdé a levelező, hogy Villaumenak semmi baja? Igen, felesé a kisasszony, karácsonyra írt nekem. Kérem, jelentse ki, hogy a bátyámra vonatkozó hírek mind hamisak. Bécsből a következő táviratot küldték . A „Neue Freie Presse“ szerkesztőségének Villaume pétervári német katonai attaché-hez intézett távirati kérdéseire az utóbbi azt válaszolta, hogy az ő személyére vonatkozólag terjesztett hír nem egyéb rosszakaratú koholmánynál. A kétség azonban még e távirattal sincs teljesen eloszlatva, mert táviratot lehet feladni más nevében is, a hírt pedig hivatalosan mindmáig meg nem cáfolták. A Potsdamer Nachrichtenedig újból egész határozottan azt állítja, hogy Villaume alezredes Pétervárott súlyosan megsebesülve fekszik. — Skariatin és Petőfi- A segesvári csatában tudvalevőleg Skariatin orosz tábornok egy Bem által elsütött ágyúgolyó által öletett meg. Az elesett tábornok tiszteletére emlékkövet helyeztek azon helyre, ahol elesett, s azt nemrég ki is javították. A nagyszebeni katonai parancsnokság egy magyar hivatalszolgának 40 forintot fizet s ingyen lakást ad, hogy az emlékkőhöz vezető utat épségben tartsa. Nem messze ettől lenn a völgyben egy kis földrészecske van, melyet az eke nem szánt, de a melyet a kegyelet se ápol. Ott pihennek közös sírban a segesvári csatában elhullott honvédek — köztük Petőfi is. — Szegénység miatt nem koplalhat. Egyik párisi lap hozza a következő bonmot. A „pont de Jéna“ mellett állott egy koldus. „Uram!“ szólított meg egy arra menő ismert nevű drámaírót, „könyörüljön rajtam , már három napja, hogy nem ettem. „A költő felháborodva kiáltá: „Szerencsétlen ! s itt koldul ön ? Csapjon föl koplaló művésznek s szerencséje meg lesz alapítva“. . . Igen ám, ha az olyan könnyen menne ! Hogy valaki koplalhasson, t. i. eredménynyel koplalhasson s ezzel világhírre tegyen szert, ehez mindenesetre először is üres gyomor szükséges, de a zsebnek nem szabad és oly mértékben üresnek lennie. így Londonból azt a hihetetlennek tetsző tényt jelentik, hogy Jacques Sándor, az angol műkoplalónak, eredetileg harminc napra tervezett koplaló próbájával már a huszonnegyedik nap föl kellett hagynia, mert a kísérlet folytatására nem állott a szükséges pénzösszeg a rendelkezésére. Az eset nagyon furcsán hangzik, de mégsem egészen hihetetlen. A nagy közönség kíváncsiságára alapított ama produkczió sok költséget igényel, hogy vagy a koplaló művész által, vagy az ő impresáriója által eszközlendő reklámot fedezhesse. Merlattinak és Luccinak akadt impresáriója; a szegény Jacques Sándor nem volt ily szerencsés ; pénze elfogyott s nem koplalhatott tovább. Szegény Jacques ! — Mennyit isznak a németek. Az Egyesült Államok chemnitzi konzula a Scientific Americanban Írja hogy a sörtermelés 1885-ben Németországban ezerszáz millió gallonra, a bor s más szeszes italok termelése pedig kilenczszáz millió gallonra emelkedett, vagyis együtt két milliárdra. Egy gallon körülbelül 4 liternek felel meg. A 1. szám