Székely Nemzet, 1887 (5. évfolyam, 1-199. szám)
1887-08-02 / 116. szám
IV. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, kedd, 1887. augusztus 2. 116. szám. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön. Csinicza Nagy Elek-féle te, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat hová az előfizetést pénzek és hirdetések , bérmentesen küldendők. fe£JK9------------------------enfS SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények díja: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szelemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. --------------------Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. -ssiki ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa. A mezőgazdasági rendtartás. — aug. 1. (1.) Emlékezhetnek lapunk figyelmesebb olvasói, hogy a földmivelési minisztérium ezelőtt mintegy másfél évvel kérdőíveket küldött az ország minden községéhez, vármegyéjéhez, gazdasági egyesületéhez és minden szakközegéhez egy megalkotandó mezőrendőri törvényhez adatok, javaslatok és vélemények beszolgáltatása iránt. A garmada számra beérkezett válaszok most feldolgoztatván, a munka egy „Előadói javaslat“ alakjában újból szétküldetett véleményadás végett a fenn említett testületekhez és közegekhez. Hogy a földmiv. minisztérium ezen valóban kényes és felette nagy horderővel biró közgazdasági ügyben ilyen óvatosan jár el s azt minden izében előkészítve kivánja a törvényhozás elé terjeszteni mint törvényjavaslatot, az eléggé nem méltányolható. Az előadói javaslat valóban oly sok gonddal és utánjárással van szerkesztve, hogy általános irányánál fogva a részletekben alig esik kifogás alá. Ami csekély hiány észrevehető, az egy-két újabb czikk felvételével könnyen pótolható. Ha a javaslat ezen apróbb pótlásokkal törvényerőre emelkedik, mindenesetre haladást fog jelezni gazdálkodásunk terén és a mezei gazda egy lépéssel közelebb jut ennek védelme alatt boldogulásához, mert elmondhatja, hogy ez is valami, mert több a semminél. Én e javaslatot mint törvényt is, örömmel üdvözlöm a fennebb mondott elv alapján, bár annak szülő körre irányzott hatásával az elérni kívánt czél érdekében legkevésbbé sem vagyok megelégedve. A javaslat szerkesztője — mint vélem — csak rendet akart a mezőgazdaság terén s nem tartotta czélszerűnek abba oly gyökeres reformokat célzó intézkedéseket felvenni, melyek a rend mellett a gazdasági haladás tényezői és megalapítói legyenek. Ezért a javaslat alapelvével nem értek egyet. Magyarországot mindig úgy ismerjük s mindenütt úgy tüntetjük fel, mint kizárólag földmives államot. És ez igaz is. De midőn ezt elismerjük s egyúttal adórendszerünket is ezen alapra fektetjük s igy ezen látópontból bíráljuk magunkat, akkor minden intézményünknél a gazdaságot csak úgy vesszük számba, mint kényszerűséget, de távolról sem, mint hivatást, mint életpályát, vagy hogy mondjam: mint üzletágat. A gazda nálunk egy szabadon elfelejtett, Isten számába bocsátott lény, ki arra van utalva, hogy minden körülmények közt éljen meg a maga emberségéből. Jó sorsában fizessen minél több adót, rossz sorsában pedig segítsen magán, ha tud, mert ha nem tud, senki sem törődik vele. Majdnem különösnek tetszik ez akkor, ha tudjuk, hogy nálunk épen a gazdaközönség nagy tömege az, mely a legkevesebb szakértelemmel és tán intelligenciával űzi élethivatását. A gazdaközönségé az a föld, melyet magunkénak tartunk s igy a gazdáké az az alap, melyen államunknak és társadalmunknak anyagi hitele nyugszik és mégis a gazdaközönség érdekei azok, melyek a legkevesebb méltatást és figyelmet érdemelnek nálunk. Üsse fel a statisztikát akárki s nézzen körül a Székelyföld lakóinak élethivatásán s látni fogja, hogy a lakosságnak alig 2°/o-je űz más élethivatást, mint a gazdálkodást s 98°/o a föld terményétől várja boldogulását. Ez arányt többé-kevésbbé feltaláljuk országunk más vidékén is. És mégis a gazdák érdekeinek óvására, a gazdaság fejlődésének biztosítására elégnek tartunk egy néhány paragrafusú rendtartást.“ Én bár előre kijelentettem, hogy üdvözlöm az új javaslatot, mert az is valami, de az igazat megvallva, többet, behatóbb és életbevágóbb kezdeményezést vártam. Kimondom őszintén. Én egy kis kamarai rendszer megoldását vártam a gazdaközönség részére. Az iparosok, a kereskedők és más foglalkozású és hivatású állampolgárok ügyeit ipar- és kereskedelmi és más kamarák intézik, melyekbe törvény értelmében kötelesek a jelölt hivatást követők belépni s azt gyámolitni. Van ipartörvényünk, van kereskedelmi törvényünk s mindezekhez nagy halmaza az utasításoknak, miniszteri rendeleteknek és végrehajtó közegeknek. De gazdasági kamarákról vagy épen gazdasági törvényekről még nem is álmodott nálunk senki. Ez olyan új dolog is, hogy e soraim olvasói közt bizonyosan százan meg százan lesznek, akik azt kérdezik : hát az mi ? Pedig ugyan egyszerű. Tessék csak gondolkodni az eszmén s mihelyt az első meglepetésből a komoly megfontolásra tér át, azonnal velem fog tartani. Az ügyvédeket, a körjegyzőket, az iparosokat, a kereskedőket stb. épen úgy kötelezik általános törvények, mint a gazdákat, de azért mindenik részére megvan a külön törvény, mely őket saját hivatalunk betöltésében oltalmazza, esetleg arra rászorítja. Mi furcsaság van tehát, ha mi külön gazdatörvényt kívánunk ? És mi különös van abban, ha külön gazda-kamarákat óhajtunk ? Ha minden gazda ex officio köteles tagja lenne az ország különböző részeiben, pl. minden vármegyében lévő kamarának s oda azon egy-két krajczárt oly feltétellel és eljárással szedetné be az állam, mint a legszegényebb fazakastól és mészégetőtől ma beszedeti az iparkamarai tagság drága forintjait, nem lenne szükség a vármegyékben örökös anyagi gondokkal küzködő gazdasági egyesületekre, mert a kamarák nemcsak bőven pótolnák azok helyét, sőt kézzelfoghatóbb nagy eredményeket tudnának produkálni. Szakemberek állanának ama kamarák élére, kik a rendelkezés alatt álló anyagi erővel, a gazdálkodás különböző ágaiban buzdító példákat és hasznos intézményeket léptetnének életbe. Ezért nem értek egyet tehát a „mezőgazdasági rendtartás“ javaslatával, illetőleg annak szabásával. Utóljára is a földmivelés mint gazdálkodás mindenesetre van olyan érdemes és tekintélyes élethivatás, mint akár a csizmafoltozás, akár a szappanfőzés vagy fanyelű bicsok árulás. S mégis míg ezeket iparosnak, kereskedőnek minősíti a törvény és e minőségben védi őket és az ők érdekeit, addig a gazdaföldművel tulajdonképen semmi élethivatásban nem védelmeztetik mint olyan. Azon véleményben, hogy a most szőnyegen levő javaslat csak egy átmeneti hidal fog szolgálni a kamarai rendszerre, ismételten üdvözlöm azt. Meg vagyok győződve, hogy nem fog elmúlni egy évtized, míg a földmíves gazdák kamarai törvény által szabályozva lesznek. " A gasteini császártalálkozás Gasteinba jul. 29-én érkezett a hivatalos jelentés, hogy Ferencz József császár-király augusztus hónapo-ikán érkezik oda a német császár meglátogatására. Egyúttal utasították Straubinger szállodatulajdonost, hogy tartsa készen azokat a termeket, melyekben uralkodónk az előző években lakott. Ő Felsége este öt és hat óra közt érkezik meg és két napig marad Gasteinban. Az osztrák miniszterek Ischlben. Az osztrák miniszterek nem azért utaztak Ischlbe az udvarhoz, hogy miniszteri tanácskozásokat tartsanak. A miniszterek csak folyó ügyekről tettek jelentést ő Felségének, ki néhány hét óta távol van Bécstől. Kálnoky utazásának sem tulajdonítható valami nevezetesebb politikai jelentőség. Szintén azért utazott oda, hogy folyó ügyekről referáljon. Nincs kizárva azonban, hogy jelenléte összefüggésben áll ő Felsége gasteini és Kálnoky kissingeni utazásával. Tisza Kálmán miniszterelnök Gesztről m. hó 30-án reggel a fővárosba érkezett. Néhány napig Budapesten marad, aztán Ostendébe utazik pár hétre. Politika a nagy melegben. — aug. 1. (rs.) Hiszik-e még a bolgárok, hogy van nemzeti jog a világon. Van igenis, a nemzeti ökölben, már t. i. ha meg van annak a nemzeti ökölnek az ő kellő nagysága, mint például a franczia ökölnek, mely Bismarck előtt is tekintély, míg a bolgár ököl csak Hekuba. És hiszi-e még Európa, hogy az ő keblén táplálkozó népek valakik, hogy az alkotmányos komédia önállóság és hogy az adók behajtásán, meg a hadseregek táplálásán kívül más egyébre használható ? Hogy olyan három fejedelemnek a szava, mint a milyen Gasteinba szokott járni, nem többet nyom a latban most is, mint száz millió oly hős polgáré és hazafié, mint a milyenek mi is vagyunk ? Mintagymnáziumot ugyan építettünk Budára, hogy végre olyan iskolánk is legyen már, amelyiknek egy szegletében elférünk ; tarthatunk közlekedési minisztérium czímen vasúti üzletigazgatóságot és építhetünk stratégiai vasutakat ; irthatjuk a philloxerát és verekedhetünk a romániai finánczokkal; bocsáthatunk ki „bazilika“ és „kincsem“ sorsjegyet és megszökhetünk a főnyereménynyel, csinálhatunk adósságot és fizethetjük is ha van miből, ámde jutna csak eszünkbe holmi külügyi kérdés, akarnók csak az orrunkat a diplomata urak tudákpixisébe beleütni és megszagolni, hogy mi bűzlik Dániában meg Bulgáriában, hát akkor tudnák meg a „függetlenek“, hogy akár csak a bolgárok, olyan nagyhatalom ez a magyar nemzet? Alig hiszem, ha Ausztria nélkül többet adnának ránk, mint a szobranje határozataira s hogy nem-e nyakunkba kellene venni a világot nekünk is, ha tisztán magyar fejedelmet akarnánk választani ? Mivelhogy nem sokat adnak itt a kis nemzetre, meg a kis nemzetek jogára, ami van is, nincs is. Van amíg Európa valamelyik nagyhatalma, amely önérdekből pártunkat fogná, úgy akarná, nincs amint úgy látná magára nézve czélszerűnek, hogy ne legyen. Mellverés, történelmi jogokra való hivatkozás, meg hogy vak Bottyán generális mit csinált ? Éppen úgy hangzik a mások füleiben, mintha mi hallgatjuk a szerbeket, hogy Dusán király mit csinált? Históriát csinált, ami anynyit tesz, hogy „volt“, és amire nem ad már a zsidó semmit, így vagyunk a nemzeti jogokkal, meg úgy, mint Lengyelország. Három meg hat millió szurony. Ez a jog. És akinek az nincs, jó lesz ha a bolgároktól veszén példát. Én nem mondom, hogy szerencse a nemzetekre nézve ez a helyzet, de reánk nézve mindenesetre szerencse, hogy Ausztriával fogtunk öszsze, így legalább vagyunk olyan nagyhatalmak, mint az a többi ország, mely annak hiszi magát, de hogy ki parancsol benne, Bismarck a megmondhatója. Élünk! Élünk és magyarosodál, meg reménylünk, jobb időket! Mint ahogy valamelyik angol lap írja: Rudolf trónörökös lesz a Balkán ura. Már akkorra csak megérik Budapest birodalmi fővárosnak! Nem egészen jó hír az afghán határkérdés végleges (?) megoldása sem, ha ugyan végleges megoldásról beszélni lehet, de annyi megtörténhetik, hogy Anglia és Oroszország közt barátságosabb lesz a viszony, s utóbbi nagyobb figyelmet szentelhet a Balkán állapotoknak, meg a bolgároknak, kik bizonynyal nem fognak érte rajongani. S várjon a Koburg herczeg jelöltségéből mi lesz ? Ma azt olvasom egyik lapból, hogy Oroszország hajlandónak mutatkozik a jelöltség elismerésére, de nem akarom hinni. Kezdettől fogva rejtélynek tűnt fel előttem e jelöltség. Azt hittem, hogy Bulgária talán Bécsből kapott intést? De mire való akkor a herczeg viselkedése ? Félrevezetés akar lenni ? Olyan menyasszonyi szemérmeteskedés, hogy annál elhihetőbb legyen az ártatlanság ? Vagy őszinte a vonakodás ? Mert tagadhatatlan, hogy e jelöltség Ausztria-Magyarország malmára hajtaná a vizet. Éppen azért nem hihető, hogy Oroszország felüljön neki ? Diplomácziai szemfényvesztés, annyi bizonyos és minél tovább húzódik, annál érdekesebb. Egykönnyen nem fog véget érni, mert a kulisszák mögött foly s a diplomácziai színészet terén versenyt látszik képviselni. Meglátjuk hány zsákkal telik. A tagosításról. Cs.-Sze reda, jul. 27. A „Székely Nemzet“ idei 112-ik számában az arányosításról megjelent közérdekű czikkben világos utalás történt azon az erdélyi részeket, különösen pedig a Székelyföldet közelről érdeklő mizériákra, melyek a mi birtokviszonyaink rendezése körül az az iránt meglévő törvényhozási intézkedés daczára mindeddig fennállanak. Teljesen osztom a czikkíró által kifejezett közönyt, melylyel igazságügyi kormányunk a székelyföldi birtokossággal szemben e téren viseltetik, mert csakugyan 16 év alatt lett volna idő arra, hogy legalább erélyes kezdeményezés történjék az arányosítás és azzal kapcsolatos tagosítás keresztülvitelére. Voltak ama 16 év alatt az országnak sok oly kiadásai, melyekből a részt inkább megkövetelte volna a birtokrendezés; de még akkor is, midőn különösen Csikmegye a törvény végrehajtására a kir. törvényszékhez megfelelő számú bírák kirendelését kérelmezte, óhajtásunk méltatásra nem talált s igy ma csakugyan ott állunk, hol ezelőtt 16 évvel voltunk. Mindenesetre a birtokrendezésnek meg kell előznie a tagosítást, de ha komolyan akarunk számolni a jövővel, azzal kapcsolatosan minden áron törekednünk kell a tagosítás keresztülvitelére is. Jól tudjuk, hogy népünk nagy része ma is görcsösen ragaszkodik az apáitól öröklött ósdi gazdálkodáshoz, nem ismervén fel azon számtalan hátrányokat, melyekkel a kettős határrendszer fenntartása mellett gazdaságában lépten-nyomon találkozik; pedig ha számításba veszi azon időt, mit a határ különböző részeiben lévő keskeny pántlika földjeihez való vándorlás által hasztalanul elpocsékol; továbbá számba veszi azt is, hogy a földnek okszerű kihasználásával lehet csakis az állattenyésztést — melyre klimatikus viszonyainknál és földünk csekélységénél fogva mi éppen utalva vagyunk — azon fokra emelni, ahol megélhetésünk feltételeit