Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)

1888-02-23 / 30. szám

Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Csiki-utcza Nagy Elek-féle láz, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyom­da-részvény-társulat hová az illíz­lési pénzek ti­kiicitliszk­et bérmentesen küldendők. §1---------------------------­SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmányek­öli­érr: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában. IF. Nagy Istáác társ­­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját h­áz) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. fe£5K9-Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. -parsi ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . .10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMM-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa. Állampénztári kezelés 1887-ben. — febr. 22. A magyar állampénztáraknál a mult év IV. negyedében előfordult bruttó­ bevételek­ről és kiadásokról a pénzügyminisztérium ál­tal ma közzétett kimutatás által áttekinthet­jük az egész évi kezelést és biztos támpon­tokat nyerünk, hogy ítéletet alkothassunk arról, hogy mint fog a legközelebbi pénzügyi jövő alakulni és a pénzügyek vezetésével megbízott miniszterelnök, Tisza Kálmán által kezdeményezett, részben már végrehajtás alatt levő orvoslási terv mily mérvben lesz kivéve, a kitűzött ezén, az államháztartásban az egyensúly maradandó helyreállítása, meny­nyiben lesz elérhető. Megnyugvással konstatálható, hogy a ne­gyedévi kimutatásban, valamint az évi átte­kintésben több a kedvező, mint a kedvezőt­len mozzanat és általuk a miniszterelnök reményteljes nézetei nem dezavuáltatnak : a legfontosabb bevételi források egészségesek­nek, jövedelemképeseknek és jól jövedelme­zőknek bizonyultak ; a kiadásokban ott, hol a rendes keret, az évente rendszeresen visz­­szatérő tételek jönnek tekintetbe, a kormány mindenütt szigorúan és lelkiismeretesen al­kalmazkodott a takarékosság igért elvéhez, annyira, hogy az 1887. évi kezelés, ha a kiadásokból leszámítjuk azon 15.981,722 frtot, melyet, az általános politikai helyzet és különösen Oroszország által kényszerittet­­vén, védképességünk emelése és tökéletesí­tése végett adtunk ki, az 1886. évvel szem­ben 13.739,774 frttat kedvezőbb, míg ezen rendkívüli, sőt szokatlan, mert egészen ki­vételes katonai kiadások hozzászámitásával a kezelés 2.241,948 írttal mindenesetre ked­vezőtlenebbnek mutatkoznék. A IV. negyed ugyanis 2.540,743 írttal többet hozott be, mint az 1886. évi meg­felelő negyed, mig a három első évnegyed szemben az 1886. évi hasonló időtartammal 4.782,692 írttal kedvezőtlenebbnek bizonyult. Ezen 1887. évi IV. negyed nemcsak az összeredmény tekintetében, hanem még in­kább azért is bizonyult jónak, mert igazolta az egyenes adók jövedelmező erejének ki­elégítő növekvését és Tisza pénzügyi orvos­lási tervére nézve, mely tudvalevőleg a köz­vetett adók nagyobb kihasználhatóságán ala­pul, a lakosság fogyasztási erejének sokat ígérő egészséges voltát. Feltéve, hogy az európai általános hely­zet elvégre mégis csak tisztulni fog, éppen nem optimisztikus azon hit, hogy a pénzügyi kormány azon számítása, mely szerint az 1890. évre a defic­ittől ment költségvetést terjeszthet be, helyesnek fog bizonyulni. A kereskedelem és forgalom tekintetében és egyátalán minden tekintetben oly kedve­zőtlen 1887-iki évben a magyar állampénz­tárak közel 300 millió irtot tényleg bevet­tek , túlzásnak mondható-e tehát, ha jobb időket számítva, melyeknek egyszer mégis el kel jönniök, a nép adóképességének ter­mészetes fejlődésétől, a dec­emberben és ja­nuárban megszavazott adótörvényektől és vé­gül a szeszadó reformjától, mely egymaga alacsony számítással évente 10—20 millió­nyi több jövedelmet kell hogy hozzon, ösz­­szesen 40—45 millió forintnyi emelkedést reménylünk ? Ha rendben megy a dolog, és miért ne menne ? Hiszen ekkora többletet három év alatt magának a dohányjövedéknek és italmérési adónak is be kell hoznia. A dolgok fejlődése tehát azt mutatja, hogy ha rendkívüli események zavarólag közre nem hatnak, Tisza pénzügyi pro­gramába a helyes. (int.)­­ A helyzethez írják Pétervárról: A czár s még inkább a czárné, a ki határtalan befolyást gyakorol férjére, a legmélyebb részvéttől van meg­hatva a német császári ház családi bánata iránt. Ezen nemes emberi érzésnek kifejezést is adott a czár egy n agy nagybátyjához sajátkezüleg intézett le­vélben. Erre alkalmul szolgált a beteg trónörökösön a légcsőmetszés megtételének szükségessége. És oly meleg hangon szól a czár levele és oly szívélyesség nyilvánul abban, hogy képzelni sem lehet, miszerint ugyanaz, ki e levelet irta, a czimzettet rövid idő múlva haddal megtámadni, fegyveres kézzel életre halálra megrohanni akarná, képes lenne. Egyre szé­lesebb körökben tényleg érvényesül is azon nézet, hogy Schuwaloff minden dementi daczára békekülde­tést kapott uralkodójától és Oroszoszország, ha egy­előre csak a leglassabb tempóban is, de már halad az után a bolgár kérdés diplomácziai tárgyalásának megnyitásához. Azon körülményt is, mely szerint her­­czeg Lobanoff egymásután háromszor osztentatív mó­don a béke mellett tüntethetett a nélkül, hogy de­­zavuálták volna, oly jelnek tartják, hogy a czár Európával megegyezni óhajt. A háromszéki megyei vasút. — febr. 22. Lapunk egyik közelebbi számában már hoz­tunk értesítést a megyei bizottság megállapodá­sáról a háromszékmegyei vasút kiépítését, illető­leg. Irtuk volt, hogy a részletekről is tudósítani fogjuk olvasóinkat. Most itt közöljük szakava­tott kézből a részletekre vonatkozó tudósítást az alábbiakban : A múlt évi szeptember hó 12-én tartott ülésen Horovitz Sámuel, mint gróf Nemes Já­nos engedményes képviselője megbizatván a há­romszéki helyi érdekű vasút általános terveinek elkészítésével és beterjesztésével, a megbízatás­nak eleget teendő folyó hó 15-én tartott ülésen a terveket a bizottságnak bemutatta. A tervek magukban foglalják : az engedményes által ja­vasolt brassó megyei ipar- és közúti vasutak ter­vezeteit és a Háromszék vármegye felé czélba vett vasutak két különböző módozatait, u. m. az en­gedményes által proponált, közönségesen görbé­nek nevezett vonalat, mely Derestyéről kiindulva Hétfalu, Tatrang és Prázsmár érintésével vezettet­nék Háromszék vármegye határához és innen Sepsi- Szentgyörgyre ; másrészt a magy. államvasutak brassói állomásából kiindulva Szász-Hermány és Prázsmár érintésével haladna határunkig és to­vább. A sepsi-szentgyörgy-kézdi-vásárhelyi vonal­ról engedményes úr megbízottja — bár erre nézve is felhivatott — tervet egyelőre nem ké­szített. A bemutatott általános tervek szerint az előbb említett s kiépíttetni szándékolt kitérő vonal hossza Derestyétől Prázsmáron át Sepsi- Szentgyörgyig 361/­ kilométer, miből 24 kimtr brassómegyei, 121/, pedig háromszéki területre esnek ; ehhez azonban a brassó-derestyei magy. államvasút hossza 57, kiméterrel hozzászámí­tandó lévén, e vonal tulajdonképeni teljes hossza 42 kilométer. Az utóbbi közvetlen összekötte­tésű vagy egyenes irányú vonal hossza ellen­ben 31 kimter, miből 181/2 Brassó­ és 121/2 Há­­romszék vármegye területén vezetne. A két irány összehasonlítása mellett kitűnik tehát, hogy a dereselyi állomásnál kezdődő görbe vonal a há­­romszéki határig 11 kiméterrel hosszabb, mint a brassó-szentgyörgyi egyenes vonal. Az építési költségek — mindegyik módozat mellett — az időközi kamatok tekintetbe véte­lével kilométerenkint 24197 írttal vannak számítva. A tervezett állomások és megálló helyek a Háromszék vármegyét egyedül érdeklő egyenes összeköttetésű vonalnál a következők : u. m. állo­mások : Prázsmárnál, Uzon-Szotyor között és Sepsi-Szentgyörgynél, megálló helyek : Kökösnél és Kilyénnel. A tárgyalás folyamán, a múlt év szeptem­ber hó 12-én tartott tanácskozáson hozott hatá­rozatához képest, gróf Nemes János és megbí­zottja előtt újólag kinyilatkoztatta a bizottság, hogy S­áromszék vármegye az engedményes úr által első ízben javaslatba hozott derestye­­szentgyörgyi görbe vasúthoz, semmi körülmé­nyek között hozzá nem járul s azt a maga részéről el nem fogadja, hanem egyedül azon vasutat kívánja létesíteni, mely Sepsi-Szentgyör­­gyöt egyenes irányban kötné össze a brassói állomással. Engedményes gróf úrral is csak azon esetben lévén tehát hajlandó a bizott­ság további tárgyalásokba bocsátkozni, ha az utóbbi vasúti vonal kivitelét magára vállalja. E határozott nyilatkozat folytán engedmé­nyes úr megbízottja, ki azon hiedelemben volt, hogy Háromszék vármegye a vasút építési költségei­nek fedezésére csak az engedélyezett 2°/6-os pót­­adóból befolyandó 7000 frt felett rendelkezik, a nél­kül, hogy útfentartási alapját is igénybe vehetné, azon ajánlatot tette a bizottság előtt, mit írás­ban is benyújtott, hogy egyelőre a brassó-sepsi­­szentgyörgyi egyenes irányú vasutat kiépíti oly feltétel mellett, ha Háromszék vármegye a saját területén átvonuló vonalrész költségeinek fede­zéséhez 140,000 írttal hozzájárul; a Sepsi-Szent­­györgytől K.-Vásárhelyig folytatandó második sza­kasz építését pedig akkor kezdené meg s foganatosí­taná, a midőn a vármegye azon helyzetben lesz, hogy annak költségeit is elviselni képes leend, mely esetben a megajánlandó 140,000 frt a tervezett tel­jes vasúti vonal által igényelt 8 a vármegye által megállapítandó hozzájárulási összegbe betudandó lesz. — Az építési költségeket engedményes úr megbízottja kilométereként 24.000 írtban kíván­ván megállapítani. Minthogy azonban Háromszék vármegye kö­zönsége a vasutat egyszerre és egész kiterjedésé­ben kívánja létesíteni Brassótól Sepsi-Szentgyör­­gyön át Kézdi-Vásárhelyig, s a bizottság saját maga nézetével sem találja megegyezőnek, hogy az a jelzett módon vagyis szakaszonkint építtes­sék ki, annál is inkább, mivel nem csak, hogy a befolyandó pótadót felajánlhatja, hanem út­fentartási alapjából is nélkülözhet annyit, a­meny­nyi a saját területére eső vonalak aránylagos költségeinek méltányos fedezésére a — kormánytól várandó és törvényileg biztosított anyagi hoz­zájárulásokon kívül — kivántatni fog; — en­nélfogva elhatározta a bizottság azon kö­rülmény hangsúlyozása mellett, hogy e kö­zös érdekű vasút létesítése érdekében Brassó­­vármegye törvényhatóságával egyetértőleg kíván eljárni s reményű, hogy ez iránt a megegyezés a szomszédos megyével létre jövend, — hogy : 1. A fennebbiekben körülírt feltételek mel­lett — a kiindulási pontot illetőleg — csak a vasútnak teljes kiterjedésben és egyidejűleg leendő kiépítésébe egyezhetik bele. Megjegyezvén e helyütt, hogy miután a sepsi­­szentgyörgy-kézdi-vásárhelyi szakasz, annak el­helyezéséhez és irányához képest 401/a—44 klmt. közt változhat, a háromszéki vasút összes hossza a fennebbi 31 klmt. beszámításával 711/s—75 klmt. tenne, miből a brassó megyei rész levonása mellett vármegyénk területére eső vonal 53—561/* klmt. hosszúsággal bírna, 2- szor. A létesítendő vasút Háromszék me­­gye területén átvonuló részének tényleges épí­tési költségeire kilométerenkint s egyre-másra 23,000 frtot elégségesnek tart. 3- szor. A kilométerenkint kikötött dij sze­rint számítandó és megállapítandó tényleges vagy effektiv építési költségek kétötöd részének fedezését — a törvényhatóság nevében magára vállalja. 4- szer. Az 1880. évi XXXI. t. sz. és annak módosításául kiadott uj vasúti törvény által nyújtott postaszállítási kárpótlást, kormány­segélyt és egyéb kedvezményeket — a várme­gye közönsége czéljaira és javára — a kormány­nál kieszközli. Azon reményének adván egy­szersmind kifejezést, hogy e részben óhajat fel­sőbb helyen meghallgattatván, azok lehető leg­kedvezőbb mérvben teljesittetni fognak. 5- ször. A bizottság gróf Nemes János enged­ményessel illetve megbízottja Horovitz Sámuellel csak azon esetben hajlandó szövetkezni s a há­romszéki vasút kiépítésére nézve további tárgya­lásokba bocsájtkozni, ha a fenti feltételeknek eleget tesznek és Brassó vármegye közönségével, illetve érdekeltjeivel az 1-ső pontban jelzett egye­nes irányú vonal létesítéséhez leendő aránylagos hozzájárulásukat engedményes úr illetve megbí­zottja előlegesen kieszközlik és biztosítják. Mely határozat engedményes úr megbízott­jával közöltetvén, felhivatott, hogy arra záros határidő alatt nyilatkozzék. _______ M.h a. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház február 20-iki ülése rövid volt. Az Olaszországgal kötött szerződés végszö­vegezésében is elfogadtatván, a folyó évi k­ö­lt-­ségvetési törvényjavaslat került tárgyalás alá, melyet Hegedűs Sándor előadó röviden indokolt. Utána az ellenzék soraiból Királyi Pál, majd Tars Kálmán szintén rövid szavak­ban, a bizalmatlanság álláspontjáról szóltak a törvényjavaslat ellen. Észrevételeikre Tisza Kálmán adta meg a választ, utalva egyebek közt arra, mily igaztalan az ellenzék ama vádja, mintha a költségvetés mérlege romlott volna, holott ennek éppen ellenkezője az igaz. Erre a budget-törvényjavaslat név szerinti szavazás nélkül, nagy többséggel úgy általános­ságban, mint részleteiben elfogadtatott. Legközelebbi ülés szerdán lesz, mikorra az állategészségügyi javaslaton tett főrendi módo­sítások, a tenger alatti kábelekre vonatkozó tör­vényjavaslatok s a Romániával kötött határrendezési egyezmény tűzettek ki napirendre. Ez utóbbi azonban a miniszterelnök mai nyilatkozata sze­rint a szerdai ülésből vissza fog küldetni a köz­­igazgatási bizottsághoz — egynémely helynevek kiigazítása végett. BELFÖLD. — febr. 22. Az öröklési jogról szóló javaslat f. hó 19-iki tárgyalásáról a képviselőház igazságügyi bizott­ságában a következő tudósítást közölhetjük : Az előző ülés elvi megállapodásai alapján a 38-ik §. második bekezdése a következőleg szövegeztetett: „Az életben maradt házastársat az örökö­södési jog abban az esetben sem illeti, ha az elhalt házastárs ellen a házasság érvénytelení­tése iránt, vagy pedig házasságtörés, hűtlen el­hagyás, vagy élet elleni törés alapján a végel­választás iránt a keresetet megindította és vagy az e tárgyban beadott kereset, avagy az annak megindítására szolgáló különös meghatalmazás az elhalt házastársnak szabályszerűen hitelesített aláírásával, illetőleg kézjegyével van ellátva, vagy pedig a megindított kereset folytán a bí­róság előtt való békéltetés sikertelenül kísérel­­tetett meg. Ez a következmény azonban csak akkor áll be, ha az életben maradt házastárs ellenében a házasságtörés, hűtlen elhagyás, vagy élet elleni törés, avagy a házasság érvénytelen­ségét eredményező tények az örökösödési jog tár­gyában lefolytatott per során bebizonyíttatnak.“ Ezután áttért a bizottság a törvényes örö­kösödési részbe való betudásról szóló fejezet (46—58. §§-ok) tárgyalására.

Next