Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)

1888-01-01 / 1. szám

Január 1. végül hasztalan is, mivel lehetetlen azokat meg­győzni, kik magukat meggyőzni nem engedik. A „K. Z.“ szerint a herczegnek Tirnovoban tör­tént megválasztása nem lett volna egyéb tiszta komoediánál ; a lap második czikke szerint, az Ebenthalba menesztett küldöttség boszankodott azért, hogy a herczeg nem volt hajlandó hala­déktalanul Tirnovoba utazni. Már pedig ha a választás komoedia lett volna, akkor ez a kül­döttség bizonyára csak örülhetett volna azon, hogy a herczeg őt követni vonakodott. A philip­­pika írója bizonyára jól tenné, ha korábbi czik­­keit átolvasná, mielőtt újabb czikk írásához fog. A herczeg egyáltalán nem játszott komoediát, midőn az oroszokat kibékíteni igyekezett. Ellen­kezőleg őszintén óhajtotta ezt az eredményt és Európában hálával tartoznának a herczegnek ez igyekezetéért. Egyátalában nem az ő hibája, ha bizonyos hatalmak hódító politikája, nemes óhaj­tásait sikertelenné tette. — Itt mit sem tudnak az állítólagos hamisításokról, melyeket a „Köln, Zeitung“ legelőször a bolgárokra rótt. A szófiai kormánynak egyéb dolga van, mintsem okmá­nyokat gyártani, melyeknek hatályában nem bí­zik. A bolgár államférfiak politikája sokkal egy­szerűbb : nyíltan, becsületesen és világos nappal védelmezik az ország érdekeit és nemzeti füg­­getlenségét. A többször érintett lap azon állítása sem felel meg a valóságnak, mintha Stambulov kormányelnök Clementina herczegasszony eluta­zását kívánta volna. Sőt inkább tény, hogy a kormány örömmel látná, ha a herczegasszony állandóan Bulgáriában letelepednék; valamennyi képviselő, a herczegi palotában adott ebédeknél és estélyeknél arra kérte a herczegasszonyt, hogy az országot a jövő nyáron ismét látogassa meg. Községi ügyek: A rétyi községháza felavatása. Dec­ember 27-én lélekemelő kis ünnepély­nek volt tanúja R­é­t­y község lakossága. Ekkor adták át az újonan épült községházat a nyilvá­nosságnak megható ünnepélyességek között. A helybeli lelkész, tiszt. C­z­e­g­l­é­d­i Já­nos úr szívhez szóló imát mondott, melynek el­hangzása után R­á­p­o­lf­i Mózes, a község de­rék körjegyzője egy alkalmi beszédben igen szé­pen vázolta a község új házának létrehozásában fölmerült mozzanatokat s a lakosság páratlan részvétét, mely egy félév alatt fel tudta épít­tetni a csinos épületet s ez által maradandó emléket emelt áldozatkészségének és ügyszere­tetének. Azon nagy érdem — úgymond — hogy a község" közjava ezen értékes befektetéssel gazda­godott, nem az elöljáróságát, mert mi csak végrehajtói voltunk e község akaratának, hanem községünket, a helybéli birtokosságot illeti meg: erkölcsi tekintetben ők tisztelték meg magukat még akkor, midőn egyetértve, minden ellen­­mondás nélkül — a közügy iránti lelkesedéssel — e község házának létesítését elhatározták, ígérve, hogy becses türelmüket hosszasan nem fárasztom e községháza keletkezésének tör­ténelmét van szerencsém a következőkben hozni a tisztelt közönség szives tudomására, ugyanis : Az 1883. év folyamán a helybeli birtokos­­ság egy községháza felépítésére 1173 frtot aján­lott fel, ehez Róty község képviselő testülete a hiányzó összeget megszavazta, ebből létesittetett e községháza. Ezen épület vállalkozó építésze s.­szentgyör­­gyi Rudler Ferencz volt. Ez épület felépítési költségei tesznek 2119 frt 84 krt, a községi lakosok részéről kiszolgál­tatott kézi napszám 836, igás 471, melynek ér­téke pénzben képvisel 1071 frt 50 krt. Ezek előrebocsátása után legyen szabad ne­kem magam és elöljáró társaim nevében — igy végzi beszédét a körjegyző — azon őszinte és forró óhajunknak kifejezést adni, hogy ez újon­nan épült községháza századokon keresztül szi­lárdul álljon fenn és szolgáljon egyaránt hasz­nára úgy a községnek, valamint annak minden egyes tagjának. S a midőn ezek után, ez ujonan épített községházat ezennel a közhasználatnak, hivata­losan, nyilvánosan és ünnepélyesen átadom s a midőn arra és az abban foglaltakra isten áldá­sát kérem, egyúttal a helybeli birtokosságnak, e község minden tagjának e községháza létesí­tése körüli szives áldozatkész fáradozásaiért és a tisztelt közönségnek szives megjelenéséért há­lás köszönetet nyilvánítok. VIDÉKI LEVELEZÉS. — Az Olvasókör gyűlése. — C s.-S o m 1 y é, decz. 26. Olvasókörünk Imets F. Jákó köri elnöknek pápa ő szentsége jubileuma alkalmából Rómába tör­tént eltávozása folytán alelnök Földes József elnök­lete alatt e hó 24-én tartotta meg évi rendes köz­gyűlését, melynek tárgyait a pénztárnok és gazda évi számadásainak megvizsgálása, a jövő évi költség­­vetés elkészítése s a tisztikar és választmány újra­alakítása képezte. Elnök indítványára mindkét számadást a gyű­lés kebeléből kiküldött két számvizsgáló bizottság vizsgálat alá vevőn, azokat rendben találta, melyek szerint a kör kiadásai nemcsak fedezhetők voltak, hanem számottevő pénzkészlettel is rendelkezünk az év végén. A kör világítását a kártya után befolyt jövedelem majdnem fedezte, pedig a kártyázás nem annyira nyerészkedésből, mint inkább időtöltésből folytattatott s leginkább a téli évadban. A jövő 1888-ik évre megrendelteim határozta­­tott: a Pesti Napló, Nemzet, Magyar Állam, Buda­ SZÉKELY NEMZET, pesti Hírlap, Kolozsvár, Ellenzék, Székely Nemzet, Vasárnapi Újság, Borsszem Jankó. A régi tisztikar és választmány közfelkiáltással újra megválasztatott. E szerint a kör elnöke a jövő évre is Imets F. Jákó főgymnáziumi igazgató, alel­­nöke Földes József tanítóképezdei igazgató, jegyzője Sántha Simon megyei iktató, pénztárnoka Jakab An­tal és gazdája Glósz Miksa főgymn.­tanárok. A vá­lasztmány tagjai : Adorján Imre, Kőváry László, Paál István, Pál Gábor, Fodor Ignácz, Nagy István, Salamon Alajos és Körmendy Lajos. A gyűlés a leg­szebb egyetértéssel folyt le. a.hu. Az árvaház estélye. K.­V­á s­á r­h­e­l­y, decz 29. Hetekkel ezelőtt gazdag műsorral kiállított meg­hívó jelezte, hogy a f. évi karácsonyi ünnepen a háromszék megyei „Erzsébet“-árvaház javára élőké­pek és tánczmulatság rendeztetik. A műsor gazdag­sága, a rendezők népszerűsége, vagy az ügy iránti meleg érdeklődés vonzza-e a közönséget ez estélyre : nem tudom, de soha jobban bebizonyítva nem volt, hogy mennyire szükséges e terem kibővítése, mint most. A zsúfolásig megtelt terem közönsége varázs­hatással bírt úgy a rendezőkre, mint a szereplőkre, mert mintha el lett volna bűvölve , úgy megállta mindenik helyét. A 12 pontból álló műsor lefolyása valódi érvet nyújtott az egész közönségnek. A tapsvihar élénk bizonyítékát képezte a teljes megelégedésnek. Az alkalomszerű szép képek nemcsak a cso­portosítás és kivitelben, hanem eszményiségükben is kiváló hatást gyakoroltak és rendezők magasabb aeszthetikai ízléséről művészi talentumáról, szép al­kotó tehetségéről tett fényes tanúbizonyságot. A szereplők választékos öltözete, zsidók, zsidónők, an­gyalok, szolgák mindannyian kitűnően töltötték be helyeiket. A jelenetek alatt szóló ének, zene és harmo­­niumhangok egész mennyeivé varázsolták lelki sze­meink előtt e vallásos szent képeket. Úgy az egyes szereplők, mint a dalkör és ze­nekar méltán kiérdemelik a legméltóbb elismerésün­ket. Szabó István úr szellemes felolvasása, Székely Malvin, Fejér Vilma, Barcsa Miklós és Csiszár Sán­dor urak quartettje Barabás Mór vezetése mellett igen kellemesen lepett meg mindnyájunkat. E kedélyes szép estély rendezői nemcsak az ügynek tettek szolgálatot, hanem a közönségnek is, mivel alkalmat nyújtottak arra, hogy az újabbkori ne­mes mulatságokat városunk és vidékünk lakói is meg­ismerhessék. A jótékonyság angyala báró Szentkereszty Ste­phanie ő méltósága, mint elnök buzgón fáradozott az est sikeréért s Dobay János rendőrkapitány, mint tervező, rendező és alkotó mindent megtett, hogy a közönség igényeit kielégítse. A jó ügyben tett önzetlen nemes fáradozásuk teljes sikert aratott úgy erkölcsi, mint anyagi te­kintetben. Nagyon is méltók tehát arra, hogy itt a nyil­vánosság terén azon hő óhajunknak adjunk kifejezést, hogy a gondviselés a humán ügyek támogatására, e haza javára soká és boldogul éltesse, Kantai­ aljakká alakíttassanak át és az e czélra szükséges hitelt engedélyezte. Az archangeli tartalék-törzszászlóalj háború esetén két zász­lóaljból álló ezreddé egészíttetik ki. Konstantinápoly, decz. 31. A „Reuter­­ügynökség“ jelentése szerint Nelidow tegnap magánkihallgatást kért a szultánnál. 1. szám. -fej? £ 15—is. - A „SZÉKKÉV NEMZET“ táviratai. Kolozsvár, decz. 31. A városi képviselő­testületnek tegnap délután J­ó­s­i­ka Sámuel főispán elnöklete alatt tartott ülésén felol­vastatott Albach polgármester jelentése a ki­rály látogatásáról, mely tudomásul vétetvén, elhatároztatott, hogy a királynak megtisztelő látogatásáért feliratban hódoló köszönet fe­jeztessék ki . Groisz Gusztáv városi képvi­selő indítványára a király ittlétének megörö­kítésére iparmuzeum létesítése határoztatok el, mely czélra 30 éven át 1000 frt ada­tik ki. Róma, decz. 31. A magyarokat tegnap fogadta a pápa. H­a­y­n­a­­­d bíbornok üd­vözlő beszédet intézett a pápához, mire a pápa allokácziót olvasott fel, melyben hang­súlyozta, hogy a magyarokon egy nemzet sem tesz túl a pápához való ragaszkodásá­ban. A társadalmat fenyegető veszélyeket, úgymond a pápa, csak úgy lehet elhárítani, ha az iskola nemcsak tanítani, hanem nevelni fog. Vajha mindenfelé keresztyén érzületet csepegtetnének az ifjúság szívébe. Azon re­ményben, hogy ez meg fog történni, áldását adta a pápa a tanítókra, ifjúságra és a ma­gyarokra. A pápa szavait háromszoros éljen­nel fogadták. Délután a Pallazzo cancella­­riában a római és magyar tanítók kongresz­­szusa tartatott meg. Pétervár, decz. 31. A hadügyminiszter­nek tegnap közzétett napiparancsa szerint a czár elrendelte, hogy az archangeli, petrosa­­vodski, permi, orenburgi és astrakani zászló­aljak öt-öt századból álló tartalék-törzszászló­ NAPI HÍREK. — decz. 31. — HÓ. Annyiszor volt már telünk----egy­egy félnapig az idén, hogy most, a­mikor örven­dezni kezdünk a tegnapi és múlt éjjeli havazás­nak, alig is merjük leírni az örömünket. Attól tartunk ugyanis, hogy mire a jubiláló sorok megjelennek, akkorra már hire-hava sem lesz a télnek : elviszi vagy az eső vagy a szél. De hát most tényleg konstatálható a hó s ezzel össze­függésben a tél is. Úgy látszik, a nyugati hó­zivatarok szelídebb kiadásban csak most jutot­tak el hozzánk, mert tegnap délután minden szelesebb bevezetés nélkül csendesen kezdett ha­vazni s egész éjjel hullott szaporán. — B. U. E. K. Ez a négy betücske járja most nyílt levelező lapban, névjegyeken, illatos bo­rítékok alatt: „boldog uj évet kívánok!“ Ismerősök, jóbarátok, lappangó ellenségek kezet szo­­rítnak egymással és megkívánják a boldog újévet. Még a­kik pénzen meg is váltották a gratulácziót, azok is felkeresik egymást legalább a látogató­je­gyeikkel. Hiszen a jó kívánság sohasem felesleges. A magyar embernek annyi sok nyomorúsága volt már, annyi sok rossz esztendő mérte rá már eddig tuczatszámra a csapást, hogy nem lehet csodálkozni, ha minden esztendő első napjaiban fölcsillan a re­ménynek egy kis sugára jobb idők után s azt bele­foglalja abba a négy kis szócskába, az uj esztendő­ben. Mi azért küzdünk tollal e lapok hasábjain, hogy a székely népre virradjon rá valaha a „bol­dog új esztendő“. Sok nyomdafestéket fogyasztanak el ezek a kis fekete betűk, míg a toll kitartó mun­kája meghozza a várva-várt eredményt. De mert mi abban fáradozunk s lapunk minden száma a székely­­ség érdekeinek emeléséért jelenik meg , azért tőlünk valamivel több a megszokott jókívánságnál, midőn most boldog új évet kívánunk a „Székely Nem­zet“ olvasóinak. — A vonatkésedelem, mely országos kelle­metlenséggé nőtte ki magát a napokban a nagy hózivatarok miatt, nálunk is éreztette a maga hátrányait tegnap, tegnapelőtt és ma. Tegnap­előtt a budapesti posta teljesen kimaradt, s csak tegnap érkezett be ; a tegnapi postát pedig még ma sem kaptuk meg Budapestről. Külön­ben a közlekedés fennakadásáról távirataink már értesítették olvasóinkat. — Búcsú estély. Gyöngyösi István kéz­­di-vásárhelyi felsőnépiskolai tanító szolgálatté­telre a helyi kir. tanfelügyelőséghez rendeltetvén be, távozása előtt tisztelői és kartársai szépen sikerült búcsu-estélyt rendeztek deczember h­ó 2­9-én. Részt vettek benne az ottani felső­­népiskola, községi fiú- és leányiskola s gymna­sium tanítói és tanári kara, a felsőnépiskola gondnoksága, a községi iskolaszék, az iparisko­­kolai felügyelő-bizottság, a városi tanács és a tisztikar tagjai nagyszámban, mintegy dokumen­tálni akarván a távozó férfiú iránti meleg ro­­konszenvüket, melyet a tanügy szolgálatában 16 év alatt kitüntetett buzgó szakmunkássága s a közügyek fejlesztése körül kifejtett példás tevé­kenységével s kiválóan az iparostanoncz iskola létrehozása által méltán megérdemelt. Az estély a Kölönte Mózes vendéglőjében fél 8 órakor vette kezdetét s az első fogás után megeredt a po­hárköszöntések hosszú sora : Erdélyi Ká­roly igazgató nyitván meg azt, éltetve a tá­vozót. Pohárközöntéseket mondtak még: M. Székely János, Nagy Károly, Székely János, Várnay Sándor, Kovácsy Bálint, Szabó Géza stb. Végül Gyöngyösi István egészen meghatott han­­gon köszönte meg az iránta nyilvánult bizalmas tiszteletet és szeretetek A társaság késő éjjel oszlott el. — Tűz. Kézdi-Vásárhelytt decz. 28-án dél­után 4 óra tájban ismét tűz volt. A csernátoni utón Szőcs Dániel tímár csűre gyuladt ki s a benne lévő takarmánynyal s a mellette lévő istállóval együtt leégett. A helyszínen azonnal megjelentek a tűzoltóegylet tagjai, élükön Ko­vács Dániel fő- és Nagy Károly alparancsnokkal és sikerült rövid időn lokalizálni. A tűz oka is­meretlen.­­ Közgyűlést tartott a k.­vásárhelyi 0r­­v­a­s­ó-e­gyesület decz. 28-án Székely János ref. pap elnöksége alatt. A 230 tagból álló egylet most gyors fejlődésnek indult, mint az elnök évi jelentése konstatálta, bevételei meg­háromszorozódtak s az egyleti élet és társalgás nagyon élénkké vált. Az évi jelentést a pénztá­ros, könyvtáros, gazda, számvizsgáló bizottság jelentése követte, s kimondatván a meghozatandó 22 lap iránti határozat, a tiszt­újítás ejtetett meg a következőleg: Elnök: Székely János pap, al­elnök: Kovács István­­bíró, pénztáros: ifj. Ja­kab István, könyvtáros : Vajna Károly, jegyző : Hankó Iván, ezenkívül választatott még 25 vá­lasztmányi tag. A gyűlést az elnök lelkes szavai zárták be. — Áthelyezés. A kézdi-vásárhelyi kir. járás­bíróságnál Sylvester Dénesnek nagyajtai járásbiróvá történt kinevezése folytán megürese­dett aljárásbirói állásra Fásztohi Tibor, koszvaszói aljárásbiró helyeztetett át. — Nagy szélvihar dühöngött deczember 28-án éjjel és 29-én egész nap Csikban, mely sok helyen az utakat úgy befúrta hóval, hogy a közlekedést is megnehezítette. — Kedélyes mulatság volt decz. 27-én — mint lapunknak írják — Rétyen. A községháza felavatási ünnepélye alkalmával rendezték s a szép számmal egybegyült közönség mindvégig igen jól mulatott. A tiszta jövedelem 35 frt 53 kr volt, ez az összeg a községháza feldíszítésére fordittatott. Felülfizettek ez alkalommal : Székely Albert 70 krt, Kovács Zsigmond, Zágoni Pál, Pacsa János, Rápolti Mózes, Gyárfás Zsigmond, Péter József, Incze Kálmán, Bántó László, Ágos­ton István, Maksai András, Keresztes József és tiszteletes Czeglédi János urak 50—50 krt, Ká­­nyádi György 40 krt, Majos László 30 krt, Edel­stein Herman 1 frtot és Veres József 20 krt. — Kinevezés. Komárom­i Andort, Há­­romszékm­egye volt királyi tanfelügyelőjét a vallás- és közoktatásügyi miniszter hasonló minőségben Ugo­­csa megyébe helyezte át. — Esküvő. A kolozsvári állami tanitónőké­­pezde igazgatónője Kasztner Janka ma d. e. tartotta esküvőjét dr. Lázár Gyula nőképezdei tanárral. Az esküvő — miután a menyasszony gyászban van — a legszűkebb családi körben, az ő lakásán ment végbe. Az esketést G­r­á­t­z Mór lutheránus lelkész, a vőlegény papja vé­gezte. Násznagy Kozma Ferencz királyi tanfel­ügyelő, tanult Benedek Áron és Sárdi István ta­­nítóképezde-intézeti tanárok voltak.­­ László Domokost, a csik­szeredai kir. törvényszék biráját és családját szomorú csapás érte. Két éves írónk, leányuk f. hó 27-én hosz­­szas betegség után meghalt. A szomorú család fájdalmát enyhítse a részvét, melyben rokonai, barátai és ismerősei osztoznak. — Komoly aprószentek napjára viradt fel Hutter Pál Csíkszeredai vendéglős deczember 28-án. Megelőző este, talán kissé berúgva, be­ment a „Csillag“ vendéglőbe, hol előbb a pin­­czérekkel, azután meg a princzipálissal történt komoly alakja. Minek az lett a vége, hogy Hut­­tert a „Csilagból“ jól bezúzott fővel lábították ki, úgy hogy a vérnyomok másnap is bő tanú­ságot tettek a járókelőknak a „Csillag“ előtti véres alakról. A hivatalos vizsgálat súlyos testi sértést konstatált, a­minek eredményéül a „Csil­lag“ egyik pinczére le is tartóztattatok — Roncsoló torokláb ismét nagyobb mérv­ben mutatkozik Nagy-Szebenben. — Petroleum robbanás. A nagyszebeni disz­­nódi­ utcza egyik vegyes kereskedésében, Bugarsky­­nál, a napokban tűz volt. A bolthelyiséggel szomszé­dos raktárban vigyázatlanság folytán szétrobbant egy petroleumos hordó és a raktár azonnal lángban állt. A tüzet sikerült lokalizálni, mielőtt még átjuthatott volna a boltba és a szomszéd raktárakba. A keres­kedő sógora oltás közben égés­ sebeket kapott arczán és kezein.­­ A német trónörökös állapotáról dr. Mackenzie dec­. 28-án reggel a következőket mondta a trónörökösnek: „Kevés mondani­valóm van, de ez a kevés jó. A betegség természetesen egyelőre nem állapítható meg véglegesen, de hasonló forra­dás és visszafejlődés, a­minő eddig történt, nem tu­lajdonsága a rákszerű betegségeknek.“ Azt a hírt, hogy dr. Mackenzie Algírba utaznék, hogy ott a trónörökös számára alkalmas lakásról gondoskodjék, határozottan megc­áfolják. Erről a tervről soha szó sem is volt. — A brüsseli világkiállítás. A jövő évi brüsseli világkiállítás bejelentései minden vára­kozást felülmúltak. A német birodalom legalább 10.000 négyszögméternyi kiállítási területet fog igénybe venni. A franczia kereskedelmi kama­rák külön bizottságot alakítanak a kiállítás ren­dezésére s Lesseps Ferdinánd a bizottság elnöke. Különösen fényesen lesz képviselve A­u­s­z­t­r­i­a-M­agyarország. Anglia több, mint 20,000 négyszögméternyi kiállítási terü­letet bérelt, tekintettel a speciális indiai ki­állításra, mely különösen gazdagnak ígérkezik. Nem kisebb sikerrel folynak a tárgyalások Orosz­országgal és Spanyolországgal. Az észak-ame­rikai egyesült államok is képviselve lesznek a ki­állításon. — Nyilvános számadás Kilyénben folyó hó 26-án tartott V-ik műkedvelői színi előadás bevétele és kiadá­sáról. Bevétetett összesen 42 írt 53 kr, mely összeghez felülfizetéseikkel hozzájárultak : Csek­e László mérnök 2 frt, Kohn Jakab 1 frt 50 kr, dr. Székely György 1 frt, Bernstein Samu 30 kr, Dergán József 30 kr, Goldstein Jakab, özv. Nagy Györgyné és Ehrlich Hermann 50—50 kr, Páljános Ferencz 40 kr, Lurcz Gyula 30 k­r, Incze Ferencz 14 kr, Szabó Imre 10 kr, Tusa János 5 krral. Kiadás: 20 frt 98 kr, melynek levonásával maradt tiszta jövedelem 21 frt 55 kr, mely összeg átadatott a községi iskola pénztárába a „kútalap“ növelésére. Fogadják úgy az egyes megjelenők, mint a felülfizetők­ megjelenésükért s a jóté­kony czél megvalósulásáért tett szives adományokért, itt a nyilvánosság terén is hálás köszönetünk kifejezését. A műkedvelői társulat megbízásából, annak nevében : Pap György, tanító. — Szives felü­lfizetések. A háromszékmegyei „Er­zsébet“ árvaleány-nevelő intézet javára 1887. deczember 27. és 28-án tartott mulatságokon felülfizettek : Br. Szentke­reszty Stefánia 10 frt, br. Szentkereszty Ferencz 2 frt, br. Szentkereszty Irén 3 frt, ifj. Dézsi Bálint 30 kr, özv. Kovács Dánielné 20 kr, Kovács Istvánné papné 40 kr, Könczei Ferencz 20 kr, Fülöp Józsiás 30 kr, Weilreiter György 30 kr, Kovács János borkereskedő 40 kr, Kovács János czipész 40 kr, Csekme Lajos 20 kr, Száva Dávidné 20 kr, Fejér János keresk­. 11 kr, Boda Gergely 20 kr, Egy valaki 20 kr, Kovácsi Tamás 30 kr, Ponory Sándor 2 frt, Kovács Károly keresk. 50 kr, Dobál Lajos 20 kr, Balogh Gyuláné 50 kr, Kovács Lázár 50 kr, Benedek István őrnagy 1 frt, Kun Béla 30 kr, Benkő Gyula 20 kr, Popovics Andrásné 10 kr, Török Pál 10 kr, Potoczky Pál 50 kr, Benkő István 50 kr. — Igazítás. Lapunk közelebbi számában a csik­szeredai korcsolyázó egyesület közgyűlé­séről szóló tudósításban, az egyesület pénztár­­maradványaképen 61 frt 7 kf volt tévedésből kimutatva, mit az elnökség megkeresésére oda igazítunk, hogy az egyesületnek összesen 106 frt 15 kf készpénze van.

Next