Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)

1888-01-14 / 7. szám

Január 14. mint „hazug“, „ocsmány“, „buta“ (ez utóbbi epi­­thetont az orosz papságra értve), hogy a ház elnöke kénytelen volt őt e kifejezések helytelen­ségére figyelmeztetni. E különös fejtegetéseket csak az ellenzék egy­némely túlzói helyeselget­­ték. Helly interpellácziójának hangja, bár ennek is voltak felesleges részei, sokkal mérsékeltebb, a helyzetnek s az ily ügyek természetének job­ban megfelelő volt, mint a Perczel-féle interpel­­láczió. Mindkét beszéd alatt azonban egyformán érezhette minden politikus, mennyire igazuk volt azoknak, kik ily viszonyok közt, mint a maiak, e kérdésekben a lehető óvatosság követését tart­ják szükségesnek — a parlamenti tényezők ré­széről is. BELFÖLD. — jan. 13. A cseh tartománygyűlésből. A cseh tarto­­mánygyülésen ismét jónak látták az ifjú csehek Magyarország elleni ismert kifakadásaik egész szótárát forgalomba hozni. A magyar korona fénye sérti ez urak szemét s minden módon igye­keznek valami rendkívüli igazságtalanságnak tün­tetni föl, hogy ez a korona úgy ragyog s ha minden egyébből kifogynak, az egész világ bű­neiért felelőssé teszik a „magyar befolyást“, mely a monarchiát oda juttatta, a­hol van. Mi nem tulajdonítanánk az ifjú csehek meggondo­latlan s elszigetelt támadásainak jelentőségét, ha azokkal szemben ugyanazon testületből a megfelelő visszautasítást is hallanók; de mert ennek nyomát se látjuk, megjegyezzük e beszé­deket is, érdekes adalékul a jóakarat bizonyí­tására, mely irántunk eme körben él. Irodalom és művészet. Mikszáth új könyve. Mikszáth Kálmántól, a magyar olvasóközönség legkedveltebb humoristájától ismét új könyv jelent meg a Révay-testvérek (Bu­dapest, váczi­ utcza 11. sz.) kiadásában. A könyv czíme: „Club és folyosó.“ Politikai ötletek és rajzok változatos gyűjteménye az, mintegy 40 kis elbeszélés, melyekben csak úgy pattog az igazi hu­mor szikrája. Talán felesleges is ajánlgatnunk a könyvet ; Mikszáthnak a neve nem szorult arra. Legfeljebb székely olvasóink figyelmét hívjuk fel a jóízű elbeszélésekre. Mikszáth a székelyek képvise­lője lett, megérdemlik tőlünk olvasóink, hogy az irodalom eme jókedvű termékére, melyet a kiadók oly díszesen állítottak ki, figyelmeztessük e helyen is. A „Club és folyosó“ ára­­ írt s a­ki gyönyör­ködni akar a magyar előkelő élet mulatságos, de igaz képeiben, az ne mulaszsza el a könyvet meg­szerezni. Lapunk mai számában mutatványt közlünk az uj könyvből. — A Magyar tanítóképző nevelés-oktatásügyi közlöny szerkesztősége e közlöny Ill­ik évfolyamára hirdet elő­fizetést. — Kiadja a dévai állami tanitóképezde tanári kara. Felelős szerkesztője Hetyey Gábor áll. tan.­képez­­dei igazgató. Ara egész évre 3 írt, mely összeg a szer­kesztőséghez küldendő be. E lap első­sorban a tanító­képzés szolgálatában áll ugyan, de kiváló szolgálatokat tesz a tanügyi politika, a tanfelügyelet és a szorosabban A SZÉKELY NEMZET TÁ­RCZÁJA. Közigazgatási történetek. 1. Korlátfa. Tegyük fel, hogy valamely országúton el­romlik egy hídon a korlátfa. Mert ha nem tesz­­szük is fel, elromlik. A községi biró észre veszi s igy szól ma­gában (azaz, hogy tegyük fel, mintha igy szólna): — Itt könnyen bedőlhet valami részeg fu­varos lovastól, kocsistól, ezt nem veszem a lel­­kemre. S jelentést tesz az elkorhadt korlátjáról az utbiztosnak. Az utbiztos fölterjeszti a dolgot a járási szolgabirónak. A szolgabiró felír az alis­pánnak. Az alispán átteszi az ügyet az állam­­építészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal kiküldi egy emberét, a­ki konstatálja, ha csak­ugyan el van-e romolva a korlát. Az államépí­tészeti hivatal embere bejelenti, hogy igenis, a korlát el van törve. Az államépítészeti hivatal tehát hozzá fog, megcsinálja a költségvetést s fölterjeszti a mi­nisztériumhoz. A minisztérium (hol keresztül­­megy az ügy darab az iktatón, a titkár és fogal­mazó kezén) kiadja a számvevőségnek. A szám­vevőség jóváhagyja a költségvetést, s újra vissza­terjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium le­­küldi a vármegyéhez. A vármegye kitűzi az árlejtést. A vállalkozók beadják az ajánlatokat. Ezekre tárgyalást tűznek ki. Letárgyalás után megbizatik valamelyik vállalkozó, hogy haladék­talanul csinálja meg a korlátot. A vállalkozó magával visz a helyszínére egy hasáb fát, kifaragja és beilleszti az elkorhadt korlát helyett. És most már önök nyájas olvasók azt hiszik, hogy a korlátja meg van csinálva s nincsen többé vele semmi gond. Ohé uraim, nem úgy van. A községi biró­k figyelme jelenti a szolgabirónak, hogy a kor­látja elkészült. A szolgabiró jelenti az alispán­nak. Az alispán átteszi az államépítészeti hiva­talhoz. Az államépítészeti hivatal kiküldi a kol­­laudálásra egy emberét, a­ki megvizsgálja és beterjeszsze, ha a beillesztett fadarab megfelel-e a feltételeknek? Vegyük a legjobb esetet, hogy megfelel. Az államépítészeti hivatal tudomásul veszi megbízottjának jelentését, hogy minden rendben van, s bekéri a vállalkozótól a költségszámlát. Megállapítja a fizetendő összeget és fölterjeszti a minisztériumhoz jóváhagyás végett. A minisztérium átteszi a számvevőséghez. A számvevőség jóváhagyja (mert már annak a leírásába csakugyan nem mernék belefogni, ha jóvá nem hagyja) és visszaterjeszti a miniszté­riumhoz. A minisztérium leküldi a vármegyéhez s egyúttal értesíti az adóhivatalt. A vármegye az egész aktacsomót beterjeszti az államépítészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal approbálja a számlát és most már folyóvá tétetik az összeg. A vállalkozó az adóhivatalba megy, a­hol az ellenőr és pénztárnok aláírják a megbélye­gezett nyugtáját és kifizetik. ... De már most csakugyan véget ért a szerencsétlen korlátja kurrikuluma — fogják önök mondani, Odé uraim, — most jönnek a mellékki­­ágazásai. Az államépítészeti hivatal két megbízott embere, az egyik a ki konstatálni járt a hídon mutatkozó hiányt s a másik, a ki kollaudálni járt az elkészült munkálatot, beterjeszti az úti­­naplóját, felszámítván fuvarbérét és napidíjait. Az államépítészeti hivatal fölterjeszti a minisz­tériumhoz. A minisztérium átteszi a számvevő­séghez. Vegyük a rövidebb eljárást és mondjuk, hogy a számvevőség helyben hagyja és vissza­terjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium leküldi a megyéhez és ér­tesíti az adóhivatalt. A vármegye értesíti az ál­lamépítészeti hivatalt, az a költségszámlát ellen­jegyző a két megbízott ember elmegy az adó­hivatalba, a­hol a napidíjaikat kifizetik. És most valahára lekerül a napirendről a közigazgatási fórumok tömkelegében vándorló korlátja. Csakhogy mit ér ? mert noha a legrövidebb eljárást vettük, annyi idő telt ebbe bele, hogy azóta ismét elkorhadt s ezt ismét jelenti a biró a szolgabirónak, a szolgabiró az alispánnak, az alispán az államépítészeti hivatalnak és igy tovább-tovább . . . örökön-örökké. Amen. SZÉKELY NEMZET. vett népnevelés-oktatás tekintetéből is. Munkatársai tan­­felügyelők, képezdei tanárok és jónevü néptanítókból ál­lanak, kik szakértelmük és komoly munkásságuk által ezen, a maga nemében egyetlen és igy hézagot pótló köz­lönyt kellő színvonalra emelték s általa a hazai tanügy­nek kiváló szolgálatot tettek. A napi sajtó e közlönyt figyelemre méltatta s nem egyszer nagy elismeréssel, mél­tánylással szólott róla Melegen ajánljuk azoknak figyel­mébe, a kik tartalmas és komoly irányú tanügyi lapot akarnak olvasni. K­Ü­LFÖLD. — jan. 13. A burgasi pucs. A legutóbbi bolgár pucs előzményeire vonatkozólag a „Pol. Corr.“ Kon­stantinápolyból a következő értesítést kapja : Kö­­rülbelől egy hónapja lehet, hogy Krivtsev, az ismert pánszláv lázitó Baktsevanaz, bolgár szö­kevény kíséretében Konstantinápolyba érkezett. A jövevények a galatai orosz kolostorban száll­tak meg, a­hol tekintélyes pénzösszeget osztot­tak ki a bolgár szökevények között és sűrűen érintkeztek Zankovval. Ez utóbbival együttesen határozták el, hogy hét fegyveres bandát alakí­tanak, melyeknek Bulgáriába kellett volna be­törniük. A török kormánynak ez a hír valahogy a fülébe jutott, s megparancsolta a drinápolyi és salonikii kormányzóknak, hogy minden fog­lalkozás nélkül kóborló montenegróit tartóztas­sanak le. Ilyenformán a tervezett bandákból négynek megalakulását sikerült megakadályozni. Az elfogottakat Serresben és Salonikiben vették őrizet alá. Az egyik bandát, melynek Wassilikából kellett volna a betörést megkísérelnie, Konstanti­nápolyban alakították meg a lehető legnagyobb titokban. E banda 70 montenegróit számlált, a­kik Bojanov és Guranov volt bolgár tisztek és egy bizonyos Popov nevű egyén vezetése alatt állottak. A vállalat tulajdonképi feje azonban a montenegrói illetőségű Kappa volt. A banda ja­nuár 2-án a török határtól észak felé 3 mért­­földnyire s Burgastól délre 15 mértföldnyire tanyázott. Itt egy Bakalov nevű egyén várta őket, kinek útmutatása mellett jöttek Köpsülüig. E falunál bolgár csapatok bukkantak elő, kik az egész bandát körülfogták, körülbelől 12 em­bert leöltek, Kappát foglyul ejtették, a többit pedig szétkergették. A bolgár kormány az e czélra felállított katonai táviró útján már négy óra múlva hírt kapott az esetről. Nikita mon­tenegrói fejedelem a portát ezelőtt 10 nappal figyelmeztette a banda üzelmeire, de a sür­göny, távirdai zavarok miatt, csak elkésve ju­tott rendeltetése helyére. Pétervárról sürgönyzik a „Pester Corres­­pondenz“-nek : „A czár többet ad, mint ígért, az egy békenyilatkozat helyett, melyet kilátásba helyezett, egyszerre fél tuczatot tesz. Schuwa­­loff küldetése, Schweinitzhez intézett enun­­cziácziója, a gárdahadtest tartalékosainak haza­bocsátása, szóbeli békeüzenet Ferencz József császár és királyhoz a bécsi orosz katonai at­­tadhé által, Lobanoff herczeg megbízatása egy hasonló üzenet átadására, az odesszai katonai kerület tartalékosainak elbocsátása. Ezek da­czára uj év napján (a naptár szerint) III. Sán­dornak egy újabb s ha lehet még osztentativebb békenyilatkozata fog megtörténni.“ TANÜGY. „A székelyudvarhelyi állami főreáliskola sorsa a magyar közoktatási politika keretében.“ Ezen a czimen dr. Török Albert, Udvarhely­megye derék alispánja nyílt felszólalást ir. A közoktatási tárcza 1888-ik évi költségvetési elő­irányzata szolgáltatta az erélyes hangú felszóla­lásra az okot. A székelyudvarhelyi főreáliskola ugyanis még mindig bérházban éli napjait s a megye többszöri sürgetésére sem adott a kor­mány segélyt az iskolaépület fölépítésére. Pedig a megye részben pótadóval biztosított, részben már föl is hajtott erre a czélra 25.000 frtot, fölajánlott ingyen telket és építési anyagokat. Ezenkívül ott van a Dávid Antal Mózes-féle alapítvány s ezzel együtt 50.000 frt segély ál­lott a kormány rendelkezésére, hogy Székely­ Udvarhelyen fölépíttesse a reáliskolát. Az idei költségvetésben sincs fölvéve a reáliskola épí­tése, daczára annak, hogy a megye például a szükséges tornahelyiségek és fölszerelések szá­mára ezenkívül fölajánlotta erre az előirányzott költségeket készpénzül, kamat nélkül kölcsön. A czikkíró a tárgyszeretet kissé keserű hangján szól a kormány ilyen eljárásáról, de azt nem annyira jóakaratának, mint inkább tájékozatlan­ságának tudja be. S ezt a körülményt kapcso­latba hozza a Klamarik min. oszt. taná­csos és E 1 i 8 c h e­r tankerületi főigazgató személyével. Dr. Török Albert szemrehányó hangon panaszol végül Brassóért, mely a közoktatási kormány figyelmét és teljes jóindu­latát birja a székelység rovására. A minthogy a költségvetésben 105,000 frt van a brassói új reáliskola építésére előirányozva. Nincs kifogásunk a sz.­udvarhelyi közönség ellen azért, mert egy meglévő tanintézetét min­den áron fenn akarja tartani. Hogy azonban az ottani két főgymnázium mellett még egy állami reáliskola is teljes mértékben prosperálhasson, arra nézve, azt hisszük, hazafiságnál és a reális irány sikereiben vetett reménységnél valamivel több is kell. Kell közönség. Három középiskolát pedig Udvarhely megye közönsége aligha sokáig ki tud bírni. Lám, Háromszék megyének egy sincs. Igen érdekes és a székelyek közös panaszait nagyon is jellemző eset gyanánt említjük fel, hogy a dr. Török Albert nyílt soraival majd­nem ugyanazon órában kaptuk egy kis röpiratnak az első levonatát ismertetés végett. A röpirat „Nincs pénz“ czimen S.-Szent­­györgyön kelt s az udvarhelyihez hasonlóan, Há­­romszék megye közoktatási hiányait veszi éles tollal Konczkés alá. A röpiratot lapunk holnapi számában fogjuk olvasóinkkal megismertetni. Hangverseny az E. M. K. E. javára. — Megkésett tárczalevél. — S­z.-U d v­a r­h e l­y, jan. 8. A kultur-egylet udvarhelymegyei női választ­mánya által indítványozott s Flórián János törv. el­nök vezetése mellett rendezett hangverseny folyó hó 2-án úgy szellemi, mint anyagi tekintetben kitűnően sikerült. A hangverseny iránt általános volt az érdeklő­dés, úgy annyira, hogy a jegyek már napokkal az előtt mind elkeltek. Az érdekesen összeállított mű­sor, melyben zeneszerzőink első rangú egyénei sze­repeltek, az érdeklődést nagy mértékben fokozták. Nézzük azonban az e lapokban is közzétett mű­sor egyes pontjait. A 6 drbból álló műsornak mindenesetre legki­tűnőbb két száma volt a 3-ik és 6-ik. A 3-ik szám alatt Flórián Helén k. a. adta elő zongorán Chopin „Grande polonaise“-t (op. 22.) ritka műérzékkel, művészi praeczizitással és me­legséggel. A kiváló erőt és kitűnő technikát követelő da­rabot a k. a. oly közvetlenséggel s megrázó erővel interpraetálta, mely csak oly kiváló tehetségek tu­lajdona, mint az övé. A darab újrázására Lisztnek egyik magyar rhapsodiájával villanyozta fel a kö­zönséget. Különben a k. a. a budapesti hangverse­nyekből is ismeretes, hol praeczis játékával a nagy­mester Liszt figyelmét is magára vonta. A közönsé­get valóban elbűvölte játékával s két gyönyörű cso­kor átnyujtásával fejezé ki háláját a k. a. iránt, a nyújtott ritka műélvezetért. Az 5-ik sz. a. dr. Vajda Emil reál tanár, a kolozsvári hangversenyek kedvelt alakja adta elő he­gedűn, Erkel „Bánk bánjából“ Rydley Kohn által át­irt hangversenyét a tőle megszokott művészi praeczi­zitással. A tanár úr ritka technikával, melegséggel és elegancziával kezeli vonóját; a flageolettek oly tisztán és a lyrai részletek, továbbá a darab végén megrázó allegro oly melegséggel s erővel voltak elő­adva, hogy a közönség frenetikus tapsban tört ki. E kitüntetést a tanár úr azzal viszonozta, hogy Huber Jenő egyik magyar ábrándjával kedveskedett. Mindkét darabban Flórián H. k. a. kisérte, kimutat­ván itt is, hogy a helyes kiséret egy külön művé­szet, melynek hasonlólag birtokossá a k. a. Nagy hatást idézett elő szintén dr. Vajda Emil ur által hegedűn előadott „Vadászdal“ Vieuxterops (op. 32.) egyik legkitűnőbb alkotása. E darabban Draskóczy mérnök úr kísért zongorán igen csinosan. Szép összhang volt a vonós ötös játékában, melyben Olasz Gyula, Lukács J., dr. Vajda Emil, Stummer Gusztáv és Schuster J. jeleskedtek. A hang­versenyt egy dupla férfi négyes nyita meg, előadva Erkel Sándornak „Dalra Magyar“ cz. jeles ének­darabját. A darab jelesen lévén előadva, szintén nagy hatást tett. Ez od­ettben működtek : Bedő Ferencz, Győrfy Ferencz, dr. Vajda Emil, Schuster János, dr. Kassay Albert, Hermann György, dr. Ráczkövy Sá­muel, Joó Gáspár urak. Méltó befejezésként említhető fel a Flórián Helén k. a. által zongorán előadott Liszt. F.­l-ső hangversenye (Es-dúr), második zongorán kisérve Draskóczy mérnök úr által. E hangversenydarab tulajdonképen zenekar kíséretre van írva, de ezt jól pótolta a második zongora. Liszt e kompozí­­c­iója hatás és instrumentális tekintetben elsőrangú ; hogy a kitűnő előadás megtette hatását, könnyű el­képzelni. A közönség a nyújtott műélvezettel teljesen megelégedve tért haza, azon boldog tudatban, hogy Sz.­Udvarhely városának lakosságához képest oly nagy számú intelligencziájának többször lesz alkalma ily műélvezetben részesülni. Ritka a vidéki városok közül az, hol annyi tehetséges erő van, mint itt, kik hivatva vannak a klassikus zenét is megkedvel­tetm s megértetni, élveztetni a közönséggel. A hangverseny sikerét nagyban biztosítá az, hogy ily előadásokra oly díszes és valóban kitűnő akusztikával bíró terme van a városnak, mint a törvényszéki épület nagy terme, berendezése a pesti redout kistermét juttatja eszünkbe. A hangverseny anyagilag is szépen sikerült, 220 frttal gyarapítván a magyar nemzet első egy­letének, a kultur-egyletnek pénztárát. E kis expo­nált város, melynek lakosaiban székely vér lüktet, rövid idő alatt 1400 frttal járult a nemzeti misz­­sziót teljesítő egyesület alaptőkéjének gyarapításá­hoz, eltekintve az alapító és rendes tagok tagsági díjától. A rendezőség élén Flórián János törv.­elnök úr állott, kinek fi­adhatatlan tevékenysége, ügybuz­galma biztos garancziát nyújtott a hangverseny si­kerét tekintve. A közönség egy része az Erzsébet-szállodába ment aztán vacsorára, hol a fiatalság tánczra per­dülve, reggeli órákig mulatott vidor jó kedvében, 7. szám. MEGYEI ÜGYEK. A csikmegyei közigazgatási bizottság üléséből. C­s­i­k-S­z­e­r­e­d­a, jan. 9. Megyénk közigazgatási bizottsága mai nap tartotta meg ez idén első havi rendes ülését, melyről az alábbiakat kívántam feljegyezni. Mikó Bálint főispán úr a gyűlés tagjait üd­vözölvén, szokás szerint Becze Antal alispán úr olvasta fel elsőbben is havi jelentését, mely sze­rint deczember havában alispáni iktatóra érke­zett 564 ügydarab, ebből elláttatott 532, ellá­tatlan maradt 32. Ezen ügydarabok közül má­sodfokú ellátást igényelt 7. Tüzeset bejelentett 3, és pedig mindenik Csik-Szt.­Imréről az év különböző szakából, melyek által 3678 főt kár okoztatott. Marhalevélárlap az elmúlt hónapban ki­adatott 5900 drb, lólevél 1100, sertés, juh és kecskeigazolvány 550. Tizenöt napra szóló uta­zási igazolvány 13 drb, fegyverszabadalom 4 drb. Külföldre szóló egy évre érvényes útlevelet kért 170 egyén, marhacsempészet miatt elárve­rezett marhákból vételár befolyt 27 frt 22 kr. Egyúttal bejelenti, hogy a személy és va­gyonbiztonság feltűnő módon nem zavartatott meg, és általában a közigazgatás egyik ágában sem észleltetett semmi oly jelenség, mire a köz­­igazgatási bizottság figyelmét különösebben irá­nyítani kellene. Böjthy Endre árvaszéki elnök jelentése sze­rint az árvaszék deczember havi ügyforgalma 472 volt. Beadatott azonkívül 28 drb gyáras számadás, gyámság alá került 16, hivatalból felszabadíttatott 10 és saját kérelmére 12 árva. A gyámpénztárba deczember havában be­folyt 4546 frt 90 kr, kiadatott 2824 frt 94 kr, maradt a hó végén pénzkészlet 1721 frt 96 kr. Dr. Molnár József megyei főorvos jelentése szerint a közegészségi állapot dec­ember havá­ban kedvezőtlen volt, mert a légző és emésztő szervi bántalmak nagyobb számmal fordultak elő, s a heveny fertőzési betegségek is több köz­ségben uralkodtak és pedig járványilag: a) A kanyaró : Csik-Bánkfalván, Csik-Szent­­györgyön, Szent-Királyon, Madéfalván, Szépvizen és Gyergyó-Alfaluban, mely községekben 318 be­­tegülési, ebből 254 gyógyulási és 9 halálozási eset fordult elő; b) A roncsoló torokláb Csik-Szentmihályon mutatkozott, hol megbetegült 16, meggyógyult 5, elhalt 11. A csik­szeredai közkórházban ápolás alatt volt 57 beteg, ezek közül felgyógyult 30, elhalt 1, további ápolás alatt maradt 26 beteg. Orvosrendőri bonczolás bejelentetett 8, és pedig: öngyilkosság felakasztás által 2, lövés által 1, gyufa általi mérgezés miatt 1, vizbefu­­lás 1, agygutaütés 2 és szivhüdés esetében 1. Paál István kir. adófelügyelő jelentése sze­rint deczember végével az adófizetés eredménye következő volt: Az 1886-ik év végén maradt hátralékban 12,363 frt 94 kr, a mult évre előiratott 266,932 frt 761/2 kr, összes tartozás volt tehát 279,296 frt 701/a kr. Ebből deczember végéig töröltetett 4248 frt 18 kr, maradt helyesbített tartozás 275,048 frt 521/a kr. Erre deczember végéig be-

Next