Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)
1888-08-02 / 119. szám
VI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, csütörtök, 1888. augusztus 2. 119. szám. Szerkesztőségi iroda. s Sepsi-Szentgyörgyön: Olt-utcza, 326. sz. a. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részFÉnF-társulat hová az előízizett pénzek és htmelétek bérmentesen küldendők. f) tíJSS)--------------------------SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési sbr: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre 2 frt 50 kr. Hirdetmények dlija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. KJKs-S5V Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hova Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy íven, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre... 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . .. 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa Mezőgazdasági hitel. — aug. 1. Apponyi Albert gróf a választások előtt dicséretes tevékenységet fejtett ki a mezőgazdasági hitel terén, de sajnos, mióta a választások lezajlottak, a nemes gróf ismét és teljesen ama tevékenységre adta magát, mely nem annyira a gazdaközönségnek a bukástól való megmentésére, mint inkább a kormány megbuktatására lenne jó. S a nemes gróf teljesen az elméleti idealizmus segélyével akar a kormányra jutni a helyett, hogy nagy tehetségét s üdvösebb munkára érdemes idejét ne csak a szónoklat terén fejtené ki és pazarolná el. Ha mint egykor Széchenyi István gróf tette, a cselekvés mezejére lépne s oly érdemekre tudna mutatni, melyek megnyernék a nemzet elismerését és rokonszenvét. A helyett üres szóbeszédre fekteti a fősulyt, ami persze legkevesebb fáradságba kerül, sőt élvezet is. Perorál, jobbra balra, bámultatja és éljenezteti magát a gyengébbek által, ámde életében kivívott két garas ára gyakorlati eredményt nem képes felmutatni, s fényes szónoklati tehetségén kívül semmi egyéb jó oldalát nem ismerjük, s az egyszeri emberrel felkiálhatnánk mi is. „Nem ér az a sok beszéd semmit, hanem a medvét lássuk! “ Itt van a mezőgazdaság hitel kérdése. Az az ember, aki ezt a kérdést megoldaná, többet használna hazájának, mintha százszor megbuktatná a kormányt, és több népszerűségre tenne szert, mint bármiféle vándorapostoli utazással. Mert amíg ez a kérdés megoldva nem lesz, addig a magyar gazdaközönség csak tengeni fog s előnyösebb gazdasági műveletekre, nagyobb haladásra, nem lesz képes. A mostani „részvényszédelgési“ kor, melyben csak az osztalék uzsora számit s minden humanitás ki van zárva, épenséggel nem arra való, hogy a gazdaközönség nehéz helyzetén segítsen. Amig valaki a dolog élére nem áll, nagy tehetségével és rábeszélő képességével, országos nevével és előkelő állásával közre nem hat s szét nem robbantja a lethargia ködét. Igenis Apponyi Albert tehetségéhez és állásához lenne méltó feladat felzavarni a pénzvilágot, állítani egy nagy bankot Budapesten, fiókokat a vidéken, kimondani, hogy nem „részvény svindli és osztalék uzsora“ a czél, hanem a magyar mezőgazdaság emelése. Lehetővé tenni a helyes gazdálkodást és a legszükségesebbek beszerzését. Félre tenni a vaskalaposságot, a rideg manipulácziót s az emberek sorsa iránti részvétlenséget, ha nem lenne az az intézet a gazdaközönség őszinte támogatója, istápolója, sőt gondnoka ha kell. Venné tekintetbe az igyekezetet, a szorgalmat, a helyes művelési érzéket, s nyújtana az ilyen gazdának segédkezet. És hogy ezt megtehesse, tartani bírálókat, kik megjelennének a gazdálkodási helyszínen, figyelembe vennék a haladást, a birtok értékesítését, a gazdaság rendszerét, mely azonnal feltünteti a szakértő előtt, hogy mit lehet várni az illető gazdától és mit nem, okszerű-e a terv avagy beruházás, melynek kivitelére az intézet támogatását akarja igényleni. Tartson az intézet utazó felügyelőket, kik a támogatott gazda működését folytonosan szemmel kísérik és jelentéseiket megteszik. Hogy nagy uradalmaknál lehetséges, országosan is lehetséges, sőt a gazdák ellenőrzése, amennyire azt az önállóság veszélyeztetése nélkül tenni lehet, nagyon is kívánatos lenne, terjesztené az okszerűséget, az indusztriát, sőt az értelmiséget is. Aztán meg az olyan gazda, ki csakis az intézet támogatása mellett boldogulhatna, szívesen alávetné magát az intézet ellenőrzésének. Persze, hogy egy ily nagy terv megbeszélése nem pusztán egyes vidékeket képviselő vidéki lapba való, hanem felemlíteni itt is lehet, meg lehet rá adni az impulzust, csak ember kellene a gátra, aki felkarolja. Egy Apponyi Albert kellene hozzá, aki tudna az ügynek országos lendületet adni és meg tudná teremteni, ha akarná. A helyett nem azt teszi Apponyi Albert, hanem várja az ügyek fordulatát keleten, hogy politikai tőkét csinálhasson, támadást intézhessen. S várjon mit nyer vele ? És mit nyer vele a haza ? A népiskolákról. - júl. 31. „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes“ ! Ez a czélja minden nevelésnek. Az ókori népek nevelési rendszeréből azt tanuljuk, hogy Hellász a testi és szellemi képzés összhangzását igyekezett elérni. Róma a gyakorlati életre nevelt. Jeruzsálem összekötötte a vallást a paedagogiával. A főczél azonban mindeniknél mindig az állam és a nemzet volt. Az egyénre nem figyeltek. Amit azonban Athenae, Róma és Jeruzsálem nem adhatott, azt megadta Judának igénytelen Bethleheme. Krisztus óta az embert nem azért nevelik, hogy egyik vagy másik nemzetnek a tagja legyen, hanem azért, hogy emberré váljék. Az óvilágban minden az egyes nemzetnek különleges érdekeiért történt; az ember csak azért élt, hogy nemzetének eszköze lehessen ; az emberi méltóság le volt alacsonyitva, az ember nem ismerhette meg magasabb rendeltetését. Eljött végre az időnek teljessége. És a keresztyénség kirontott a nemzetiség szűk határai közül s kimondta, hogy mindnyájan isten fiai vagyunk. Ez által el lett ismerve az egyes ember méltósága. Ez még nem volt elég, mert a kinek méltósága van, annak magasabb rendeltetésének is kell lenni. És e rendeltetés e szavakban van fenségesen kifejezve : „legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes“. E szavak teljesítésében áll a keresztyénségnek azon érdeme, hogy megtörte a zárkózott nemzeti nevelést s megalapíta az egyetemes emberi (humán irányú) nevelés áldott korszakát. Az állam szabadságának és boldogságának két biztosítéka a polgárok erénye és műveltsége. Ez pedig a nevelés-oktatás irányától függ. Az ismeret, a tudomány csak úgy tiszteletes, ha az élet ösvényein szövétnekül szolgál, különben több nála a tanulatlan józan ész. A gyermeket élni kell nevelni, hogy bármiféle pályán életrevaló derék ember legyen. Annak, amit a bölcsőnél a szülők elvétettek vagy elhanyagoltak, kijavító műhelye a népiskola. A jól berendezett népiskolának tehát olyannak kell lenni, mint egy szép gyümölcsös kertnek, melynek virágai a gyermekek, kertészei a tanítók, tisztító eszközei a tanszerek, harmatja a szorgalom, melegítő napja a rend, tápnedve a tisztaság, gyökere a Krisztus szellemében uralkodó vallás, bimbói a hit, remény szeretettel kapcsolt műveltség és gyümölcse az egyesek jólléte, a népek boldogsága s a haza és nemzet fölvirágzása. A népiskolákban testvérjobbot kell fogni az oktatásnak a neveléssel s ekkor lesznek a népiskolák a kicsinyek templomai s csak így lehetnek aztán a templomok a felnőnek iskolái. Nekünk, az egyházhoz, államhoz és a természethez való viszonyainkból kiindulva, a vallás, történelem és természettudomány alkotja azt a három főcsoportot, melyből a népiskolai tananyagot merítnünk kell. A fődolog nem az ismeret nagy terjedelme, hanem az alaposság. Ex omnibus aliquid, ex toto nihil-féle eredmény szellemi félszegség, álműveltség, humbug, vakulj magyar! Non multa, séd múltam. A nevelésoktatás rendszerének alkalmazásánál mindenekelőtt alaposan kell ismerni a nép életviszonyait, észjárásának eredetiségét és sajátos lelki világát, hogy aztán csak olyan lelki táplálékot nyújtsunk a gyermekeknek, ami igazán nekik való. A Teremtő kezéből csak jó gyermek kerül ki, de az emberek kezei között elfajul. Az emberi álbölcsesség még a természetet is megkísérti kiforgatni eredeti alakjából; erőszakkal akarja idomitni, mint a lovat. Azt tanultam Fichtétől, hogy a tanítást úgy kell berendezni minden rendű és rangú iskolában, hogy az alakjára és tartalmára nézve lépést tartson a gyermek ereje és fejlődésével, hogy ama elkészítse a holnapnak útját, mert „In dem Gestern ruht das Heute, in dem Jetzt, was kommen wird.“ Semmi se legyen alap és kapocs nélkül s akkor fölösleges lesz kérdezni: értitek-e gyermekek? Taníts teljes érdekeltséggel és egész lélekkel ; tárgyadat kösd az élethez s az alkalmazást soha se mellőzd ; gondod legyen, hogy e tébb magad jól megérts és rendbe szedj mindent s akkor nem szükség mondogatni: figyeljetek gyermekek! Tagadhatlan, hogy feltűnően el voltunk maradva a nyugati nemzetektől, de az is igaz, hogy a természetben nincsen ugrás. Ha tehát a czivilizált külföldöt akartuk utólérni, nem kell vala repülni, mert ha a még kifejletlen szárnyú kis madár fészkéből kirepül, hogy az erős szárnyúakkal versenyezzen, aláhull és elpusztul. Semmit sem szabad elhamarkodni, még a haladást sem. Az évszázadokkal előbb álló nemzeteket évtizedek alatt utólérni akarni veszedelmes erőlködés. A jól elkészített útón haladóval járatlan utakon versenyt futni akarni eszélytelenség és biztos bukás. Folytonos experimentácziónak kitenni a gyermekeket, nemzedék nyomorító bűn. Inkább maradjon némely dologban tudatlan a gyermek, mint hogy tévedéseknek essék áldozatul s lelke önállóságát elveszítse s a tanulástól a túlhalmozott tananyag megemészthetlensége miatt megcsömöröljön és megundorodjék. Tizenhétféle tárgyat tanulni a népiskolában észelleni merénylet, lélekölő bűn, testgyengítő vétek. Innen van az a keserű tapasztalás, hogy a statisztikai táblázatok, rubrikák úgy tele vanak adatokkal, hogy azoknak avagy csak fele részben sem felel meg a valóság, mert nem is felelhet meg s igy amit az állam anyagilag áldoz a népnevelési-oktatás ügyért, megközelítőleg sem áll arányban a szellemi eredménynyel. Miért kell tudni a népiskolai növendékeknek, hogy az ausztráliai pulyka mit eszik s a barczos termita hogy eszi meg maga magát, ha kettévágják s a szibériai menyétet hogy fogják meg s a Missisippi vidéki majom mekkorát képes ugrani stb. ? Mondom, miért kell ezeket tudnia addig, mig sem olvasni, sem írni helyesen nem tud, sem Magyarország geográfiáját s honszeretetét fölébresztő történelmét és hazánk természetrajzát csak úgy ismeri, hogy a szülők szégyenük hallgatni a feleleteket ? Kérem alásan ez nem mese, hanem bár pirító igazság, de igazság ! Nincs kifejlesztve a gyermeknek a nyelvérzéke, mert úgy a tanító, mint a gyermekek el vannak álélva a kiszabott tárgyak halmaza miatt. És óh Istenem ! mit mondjunk az „egy szükséges“-ről, s a szivet-lelket nemesítő énektanításról ?! Ezek csak úgy pro forma figuráinak, mert talán a modern iskolában lényegesebb a fütam, mint a hittan. A tanügy terén a tárgyak rangja egyenlő, s a túlterhelés fényűzés és bűn. S ha ezt azért teszszük, hogy a világ bámuljon bennünket, akkor az olyanforma eljárás, mint mikor a végzett földesúr a maga megerőltetésével is a bakkra ülteti kopott libériában inasát a tekintélynek. De hiszen nemcsak az észképzésre, hanem a szívnemesítésre, a jellemképzésre is nagy súlyt kell ám fektetni, mert e nélkül félszeg és veszedelmes embereket képezünk; mivel soha sem tanulja meg a gyermek az erkölcsi jónak és szépnek egyszerű, fenséges tanait, nem sajátítja el a vallás boldogító érzését, a társadalmi és erkölcsi élet igazságait, az önmunkásság szent törvényeit; és az eredmény az lesz, hogy az eszét miveljük, de a szive ugarban marad; a miveltség halad, de az élet mindig kellemetlenebb leend; a börtönök épülnek és tömve lesznek, de a templomok szétromlanak és üresen maradnak. Aki az eszet miveli s a szivet éhezteti, úgy tesz, mint az a fösvény, aki meggazdagodva is agarat produkál az éhezés miatt. Bokor nélkül nincs nyúl, jó karba helyezett iskola nélkül nincs tanuló vagy legalább eredmény nem lehet. Hiában van a szigorú rendelet az iskolaköteles gyermekek feljárásra kényszerítésére , mert míg olyan iskolahelyiségek lesznek, melyekhez képest egy jó gazdának az ökrei jobb hajlékban tartatnak, addig a gyermekük egészségét féltő szülők még csak nem is kényszeríthetők az iskolába küldésre. Márpedig nem egy nagy községet ismerek olyat, hol 2—300 iskolaköteles fiú van, s mégis oly mizerabiás községi iskolái vannak évek óta, hogy valóságos bűn abba följáratni a gyermekeket, ha csak azt nem akarjuk, hogy a patika legyen a konyhájuk. Ezen kell mindenek előtt segítni s a tanmódszeren, s akkor aztán sem a papok, sem a tanítók nem lesznek a bűnbakok a népnevelés és valláserkölcsiség hanyatlása miatt; de mig ezeken nincs segítve s míg a nevelés-oktatás ügyét a modern irány üzletté teszi, addig legyen elég a papok és tanítóknak a silány fizetésen kivül az a szenvedés, melyet lelkében érez minden hivatásának élő lelkész és ügybuzgó néptanító a társadalom morális sülyedése miatt, és mondjanak le a szülők s a felettes hatóságok is arról a méltatlan szokásról, hogy ha a nép erkölcsös, vallásos, templomjáró, csak a népet dicsérik meg, de a jó papról mit sem szólnak, s hogy ha jók a gyermekek, csak azokról mondják, hogy milyen jó kis gyerekek; de ha a gyermekek rosszak, akkor azt mondják, hogy a tanító a hibás; és ha a nép templomkerülő, vasárnap is kaszál, kapál, arat és trágyáz anélkül, hogy a polgári hatóság szigorúan betiltaná az effélét, azt mondaná a világ, hogy haszontalan papja van annak a községnek, hol ilyenek történnek. A társadalom összes hivatalnokai között egyedül a pap az, aki minden körülmények között levett kalappal keresi kenyerét isten országának építése alatt, s ma már oda czivilizálódtunk, hogy kezdik a papot szükséges rossznak tekinteni, s a legszentebb ügy munkájának legsilányabb fizetése, legkisebb tekintélye van. És ez így lesz mindaddig, míg a közel 1900 éves keresztyénség nemes törekvésének áldott gyümölcse, a humanizmus, az egyetemes moral, melynek kormányozni és szabályozni kell a haladás útját, sülyedőben van. Immedicabile vumus ense recidendum est, ne sincera pars trabatur. Ne takargassuk a veszedelmes sebet, hanem gyorsan gyógyítsuk. Nincs miért szépíteni a dolgot, mert látnivaló, hogy az igazán emberies szellem nálunk veszendőbe indult s helyét az érdek sajátszerű cynizmusa válta fel. És ha korán meg nem tanuljuk, mekkora sulylyal bir egy mivelt ország életében az igazi humanizmus : végtelen kára lesz a nemzetnek belőle. De hát hol van a falba s mi annak a korrektivuma ? ! Videant consules! Még csak azt jegyzem meg, hogy nagyon kívánatos lenne, hogy a tanfelügyelők a helyi viszonyok tekintetbe vételével az iskolaszéki tagok és isk. széki elnökök megválasztásánál nem engednék a népiskolák szent pf) . Rangemelés a tengerészeti tiszti- és orvoskarnál. A cs. kir. haditengerészet rendeleti lapja legutóbbi számában közölte a rangemeléseket a tengerészeti tisztikarnál és a tengerészeti orvosi karnál, melyeket Steineck báró tengernagy már a delegáczió legutóbbi ülésszakán kilátásba helyezett. E szerint hadilábon a tengerészeti tiszti karban van : 1 tengernagy, 2 altengernagy, 6 ellentengernagy, 22 sorhajó-kapitány, 20 fregatte-kapitány, 35 corvettekapitány, 183 első osztályú sorhajó-hadnagy, 90 másodosztályú sorhajó-hadnagy, 257 sorhajó-zászlós és 180 tengerészeti hadapród és tengerészeti gyakornok. A tengerészeti orvosi tisztikarnál a következő új rangfokozatokat léptették életbe : 1 tengernagyi törzsorvosi állást évi 4200 frt fizetéssel; 1 tengerészeti-főtörzsorvosi állást évi 3600 frt fizetéssel és két másodosztályú tengerészeti főtörzsorvosi állást 3000 frt évi fizetéssel és az ezzel járó mellékjövedelmekkel. Ezenkívül még 3 magasabb tiszti rangfokozatot rendszeresítettek a tengerészeti egészségügyi szolgálatnál.