Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)
1888-11-08 / 172. szám
November 8. bál nincs, a befizetett összeget adják vissza. Egy félév múltán sikerül a minisztériumnál tett lépések után erre választ kapni. S mi a válasz ? A végrehajtási költség és késedelmi kamat nem képezheti visszatérítés tárgyát, annál kevésbbé adatik a félnek 4°/0 betéti kamat, hanem a tiszta tőke visszatartatik a még csak első fokúlag — helytelenül a második fok által megállapított és felebbezés alatt álló 1881—1888. évre megállapítható illeték egyenértékre s mert ez a sérelmes kiszabás szerint sem merítené ki az évekkel ezelőtt befizetett összeget, a felesleg elszámolandó az 1888. évtől kezdve megállapítandó, de még akkor első fokban sem megállapított illeték egyenértékre. Ez igen tanulságos példa és az annál inkább, mert felfogásom szerint, a birtokosság egyáltalán nem volna köteles illeték egyenértéket fizetni. Továbbá, ez illeték egyenérték ügye 7 év alatt nem nyer elintézést, és bár érvényesen még egyetlen krajczár tartozás is megállapítva nincsen, már csaknem 2000 forintot fizetett s azt visszakapni nem képes, bár arra minden lehető lépést megtett. 7. A szemerjai birtokosság bár bírói ítéletekkel igazoltatik, hogy vagyona arányosítás alatt áll és haszonélvezete az egyes lakosok föld és házbirtokával elválhatlan kapcsolatban van, az 1881. 26. t. sz. 24. §. 2. pontja ellenére illeték egyenértékkel rovatik meg és megrovatik vármegyénk összes arányosítás alatt álló községei közbirtokosainak vagyona, a miért már többször, de eddig sikertelenül kértünk orvoslást. 8. Balog Zsigmond hagyatéka részére ügygondnok lett kinevezve s a hagyaték érdekében tisztéből kifolyólag felfolyamodást kellett beadnia, melynek hely is adatott. A felfolyamodásra, mert arra fedezet nem volt, bélyeget nem ragasztott, hanem feljegyzését kérte. Megkapta a leletet 14 írtban, felebbezéssel tudta csak leíratni. 9. Több bagatel ügyben, hol a másolati mellékletek feltétlen bélyegmentesek felet vétetik fel s csakis felebbezésekkel sikerült azt törültetni. 10. Az áyomarányositási ügyben, felperesek részéről azoknak ügyvéde a működő mérnöknek 1000 irtot működési dijjába fizet bélyegtelin nyugtára, kap 11 frt 25 kr leletet, melyet szintén csak fellebbezéssel lehetett leíratni. 11. Több esetben fordul elő, hogy perben az ellenfél helyett az avval szemben álló fél ügyvéde kapta meg a leletet, melyet fellebbezéssel némelykor orvosolnak, máskor nem, többek közt például : László Lajosnénak Menásy Róbert elleni rendes perében, Székely Ferencz és társainak Benke András elleni pereikben. 12. Beke Antalnak Incze Ferencz elleni rendes perében kiegészítés miatt ugyanazon felebbezési hatósághoz többször kellett felebbeznie. A gyakorlat megelőzőleg az volt, hogy valamint az ítéleti bélyeget, úgy a felebbezési bélyeget is csak egyszer kell leróni ilyen esetben. Volt tehát 50 kr a felebbezési példányokon, de mert az alap felebbezés 10 frt bélyeggel volt ellátva, 47 frt 50 kr felet lett felvéve. A pénzügyigazgatóság nem nyújtva orvoslást, a pénzügyi bíróságtól pedig azon válasz érkezett, hogy igaz ugyan, miszerint a pénzügyi bíróság 1885. június 26-án állapította csak meg, hogy ilyen esetekben teljes bélyeg kell, a fellebbezést benyújtó fél, fizessen legalább 9 frt 50 krt egy fellebbezés után, mely a pénzügyi bíróság döntvényét megelőzőleg másfél évvel volt beadva. 13. Több a polgári bírósághoz beadott ingatlanra vonatkozó végrehajtási kérést, mely ivenként 50 kros bélyeggel volt ellátva, a leletező telekkönyvi beadványnak vette és 5—5 írtig leletezte s csak felebbezésekkel lehetett orvosolni. 14. Több esetet tudok arra, hogy első oszt. kereset adó, vagy más olyan adó ügyekben, melyeknél az adóalap biztos s a kirovás ha annak meg nem felelő, csak tévedésnek lehet a hatóság részéről tulajdonítani, bár e tévedést a hatóság beismerte, de mert a helyesbítési kérés az adólajstrom kitételét követő 8 napon túl, bár az adókönyvbe bevezetést követő 8 napon belül adatott be, elkésés czimén lett elutasítva. 15. Gróf Mikes Miklós kiadja haszonbérbe bodolai szeszgyárát s kiköti magának azt, hogy a haszonbérlő hizó marhái alá ő — a gróf — adja a szalmát, mely trágyául adandó vissza. A haszonbérlő kikészíti a szerződést, egy bizonyos napon aláírja s kiküldi aláírás végett a grófnak is Szent-Lászlóra, a gróf a napot, melyen a szerződést aláírja, kiteszi és bemutatja azt az illetékkiszabási hivatalnak, mely annyit sem tud vagy legalább is tudni nem akar, hogy egy szerződés csakis akkor szerződés, ha azt a szerződő felek mindegyike elfogadta, aláírta. Felemelt illetéket követelt, mert a szerződés nem lett bemutatva azon a napon belől, hogy azt a haszonbérlő aláírta. De még tovább mentek : megbecsültették, hogy a trágya, melyet a gróf kap, minő értéket képvisel s azt is megilletékezték. Felebbezésekkel ezen kirívó sérelmek ugyan orvosolva lettek, de mekkora költséggel és fáradsággal. 16. Egy eset a legújabb időből. A csak most életbe lépett szeszadótörvény értelmében a napontai 5 hektoliter alóli termelőknek a szeszmérő gépet az államkincstár díjmentesen adja. Egyik városunkbeli szeszgyárba is küldenek ilyen szeszmérő gépet, mely már akkor a mikor feltették, nem egész biztosnak mutatkozott, azonban a pénzügyigazgatóság 67.100—1888. szám alatt a helyett, hogy a rossz gépet az illető gyárosnak visszaadja, vagy az ő költségére mást adna, megrendeli a szeszgyárosnak, hogy 8 nap alatt gondoskodjék saját zsebére teljesen kifogástalan gépről ! Ennek pedig amint tudjuk, az ára 455 frt. Ez eset felháborító. De a t. bizottság figyelmét, ámbár állanának még adatok rendelkezésemre, nem fárasztom tovább, hanem ígérem, hogy az esetben, ha ezen gazdálkodás még tovább is tart, minden év végén — még szerencsés leszek ezen bizottságnak tagja lenni — a sokszor hangoztatott konkrét eseteket be fogom mutatni. Azt hiszem e változatos esetek, melyeknek valóságáért kezeskedem, meggyőzhetnek bárkit arról, hogy az előadásom elején említett panasz nem alap nélkül való. Az ügy megfontolást érdemel, különösen azért, mert túlnyomó azoknak a száma, akik személyi viszonyaiknál fogva nem képesek észrevenni sem azt, hogy minő jogsérelmet szenvedtek s legtöbb esetben a sérelem orvoslása több anyagi áldozatba kerül, mint a jogtalanul kirótt összeg, végül a megkárosított fél ha felebbezése árán megszabadul is a méltatlan fizetéstől, fáradsága és költségei árán éri csak el, melyért nincs kárpótlás ! Ellenzéki viszketeggel, azt hiszem, senki nem vádol, de midőn látom, hogy egyházmegyéink templom- és iskola pénzalapjai a súlyos tőke-kamat adóval megrovás czéljából megtámadtalak, s midőn látom, hogy amint csak közelebbről is történt, hogy Kézdi-Vásárhely rendezett tanácsú városnak a törvényhatóság fölülvizsgálata alatt álló költségvetése szerinti fedezeti alapja, melylyel állami közigazgatást közvetít, iskoláit tartja fenn, tőke-kamat s járadék adóval rovatik meg s ilyképpen jövedelmének egytized részétől fosztatik meg ; s midőn látom a szegény embert kezében a fizetési rendelvénynyel, melyben egy törvénytelen illetékkel rovatik meg és mert a pénzügyi közegek felebbezni utasítják, azt pedig pénzért írják meg, elkeseredetten a város utczáin bolyogni , fel kell jajdulni és segítségért folyamodni, arról lévén meggyőződve, hogy nem teljesítettem kötelességemet, nem feleltem meg a bizalomnak, melylyel törvényhatóságunk bizottsága akkor, midőn ide küldött, megajándékozott. Meg kell tehát hogy mondjuk : „ne tovább“ és azért tiszteletteljesen indítványozom . Írjunk fel pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságához és kérjük meg, legyen kegyes az adó és illetéket kirovó közegeit, pénzügyi hatóságokat nemcsak szigorúan utasítani, hogy a törvénynek és rendeleteknek megfelelően járjanak el, hanem őket, az állam polgárainak törvény s rendeletek világos határozata ellenére követett eljárásokkal s intézkedéseikkel okozott költségekért és károkért felelőssé tenni. A SZÉKELI NEMZET TÁBLZÁJA. Kolozsvár története. — Irta: Jakab Elek. — III. „Mig Magyarország önállásáért végharczát vívta, s legyőzetvén a trónvesztett királyné és fia hívei új fejedelemség alkotásán munkálkodtak, a versengő két nagyhatalom s a királynő párthiveinek s pártelleneseinek folytonos harcza foglalta el évekig a hazafiak figyelmét és tetterejét, fölemésztve tengernyi vér és vagyonáldozatot. Ez oka, hogy Kolozsvár beléletéből ez időszak alatt kevés a följegyzés. A plébánia anyakönyveit, a szerzetesrendek házi emlékiratait (História Dooms), ha voltak is, a hitújítás megsemmisítette, a száz férfiak és esküdtpolgárok jegyzőkönyvei később egy szerencsésebb korszak kezdetén szólaltak meg, a szébeknek nem maradt fenn ez időből jegyzőkönyve, a krónikák, országos események és történetek rendszertelen tárai. Oklevelekből, közemlékek nyomán, s főleg az újabb történelmi forrásközlésekből állítható össze nem rendszeres történet, de csak halvány korrajz.“1) 1542. május 1 -je körül érkezett a királynő Erdélybe és ugyanazon év jul. 27-én jelen volt Kolozsvártt férjének királyi pompával végbevitt halotti tisztességtételén. Ettől kezdve a királyné és fia folytonosan élénk részt vettek Kolozsvár küzdelmeiben, melyek Erdély önállóvá léte után mindjárt az első évben megkezdődtek s négy főirányban hatottak átalakitólag Kolozsvár állami, közjogi és mivelődési viszonyaira; ezek : az adó, katonáskodás, törvényhozás és a hitujitási eszmék feltarthatlan terjedése. 1540. szept. 27. Maylát István és Balassa Imre ország főkapitányai a török császárnak küldendő némi ajándék fejében minden kaputól 15 dénár fizetését rendelték Kolozsvárra 39 és VI6 kaputól 500 frt esett. Egészen új adónem, a török védelemért. A régi királyi adó a királyságok értelmében 52 és fél budai súlyú finom ezüst márka volt ; háború alkalmával, ha a király a keleti országrészekbe vitte hadait, egy évben egyszer 200 arany forint... Kat évvel később, 1542. a márcz. 29-iki tordai országgyűlés eltörölvén hallgatólag Kolozsvár Zsigmond királytól nyert azon kiváltságot, hogy polgárai hadba menni nem tartoznak, hanem magukat 200 arany forinttal váltják meg, meghatározta , „hogy a háború tartamáig köteles 50 puskás gyalogot tartani, s ha a szükség kívánja, polgárainak két része hadba menni, harmada a város őrizetére maradván.“ Ez a teher azonban a körülmények szerint sokszor növekedett. Ez időközi törvényhozást és Kolozsvár közszellemét jellemzi az, hogy a legalkotmányosabb s a királynénak és fiának a legkedvezőbb törvények mindig ott hozattak. Hogy a hitujitási mozgalmaknak 1541-től 1551-ig, amelyek pedig Erdélyben akkor már székében folytak, különösen a szászok között. Kolozsvárott, noha ekkor Heltainak már több ezer hive volt és megalapított egyház, a közemlékekben oly kevés nyoma van, annak az lehet oka, hogy a katholikus királynő és helytartója Kolozsvárott és a gyalui várban gyakran s hosszasan mulatott, a kolozsmonostori apátság a szomszédban Martinuzi birtokában volt, a ki a hitujitók ellen nyíltan irtó háborút viselt, s a kolozsvári mozgalmakat szigorú figyelem és ellenőrzés alatt tartotta. Honterust, a brassói ág. hitv. lelkészt és reformátort vallásújító irataiért Gy.-Fehérvárra idézte, de ez a dolog a vádlott előnyére dőlt el. Kolozsvártt azonban sikerült a mozgalmakat korlátoznia az előbb említett okokból, mert, amint Hauer irja : „értesülvén Martinuzi helytartó 1546. arról, hogy Heltai nehány kolozsvári iskolai tanárral a bibliát magyarra kezdette fordítani s azt kiadni akarja a városra, hol az történik, kemény büntetést szabott s Heltait nyomatáss szándékától elrettentette. A fordítás azonban folyt, de a kiadás csak az üldözőnek halála után, 1551. jöhetett létre.“ Amíg azonban a hitujítási és az evvel karöltve járó irodalmi mozgalmakat bővebben ismertetnők, nem tartjuk feleslegesnek annak az A képviselőház november 5-iki ülésének elején az elnök meleg szavakban emlékezett meg Kemény Gábor báró elhunytáról. A ház részvétét jegyzőkönyvileg s az elhunyt családjának is kifejezi. Tudata elnök a házzal azt is, hogy a még mindig beteg Kovách László háznagy, egészsége helyreállítására, egy havi szabadságot kér, mit a ház meg is adott. Most Fabiny igazságügyminiszter nyújtott be törvényjavaslatot „a bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről, valamint az ezzel összefüggő kérdések szabályozásáról — báró Fejérváry honvédelmi miniszter pedig beterjesztő jelötéseit a Ludovica akadémiáról és a közös hadsereg nevelő és tisztképző intézeteiben levő magyar ifjakról. A napirend apró tárgyait gyorsan elintéző a ház. Csupán a gazdasági bizottságnak a képviselőhöz irományainak kinyomatása és irodai szerek szállítása iránti intézkedésről beadott jelentésénél szólalt fel Lukács Gyula, azt fejtegetve, hogy a pesti részvénynyomda ajánlata 21.000 forinttal volt drágább, mint a Pallasé s a bizottság mégis az előbbivel kötötte meg a szerződést. Erre Csávossy Béla előadó összehasonlító számadatokkal azt bizonyíta be, hogy ellenkezőleg, éppen a Pesti részvény-nyomda 10.000 írttal dolgozik olcsóbban. A ház a bizottsági jelentést tudomásul vette. Barba Miklós és Ugron Gábor mentelmi jogát a ház a bizottsági javaslat szerint ünnepélynek leírását, mely akkor folyt le Kolozsvárit, midőn a Ferdinánddal kötött szerződés értelmében Izabella és fia a kezükben levő minden várat és várost stb. Magyarországon és Erdélyben a szent koronával és királyi jelvényekkel együtt az átvételre felhatalmazott kir. biztos kezébe átadta. „Ünnepi díszben ragyogott Zsigmond király tisztes egyháza belseje. Az ország kir. és kr. ide voltak felgyűlve. Az orgona szakgatva szólott. „Orgonák zugának nagy visszavonásban“ írja a szemtanú Tinódi. A királynő fiával, Ferdinánd nevében biztosai megjelentek. A főoltártól jobbra Izabella, a szép özvegy és 11 éves szőke fürty fia, a kis II. János (Zsigmond), közelükben Martinuzi, a gyám és helytartó s a királynő első tanácsosai , balfelől Castaldó, Ferdinánd főbiztosa és főhadvezére, mellette Nádasdy Tamás, Magyarország országbírója, Báthori Endre és Losonczi István, kettő mint kir. biztos, valamennyien a Tisza melléki hadsereg parancsnokai. Tovább ott voltak egyfelől az ország kb. és rr., másfelől a két gróf Arco, Aidona, Oppersdorf, Zierotin német tábornokok s nagyszámú kiváncsi közönség. Isteni tisztelet után oltár elé lépvén egyfelől a királynő és fia Martinuzival, másfelől Castaldo, Nádasdy és Báthori, mindkét fél esküt tőn a kötött szerződés megtartására, az elsők önmaguk, az uttóbbiak Ferdinánd király nevében, kieszközlését ígérvén, hogy a király Johanna nevű leányát nőül a felnövendett királyfinak adja; az ígéret erősségére Castaldo annak a ki. rr. előtt jobb kezét adta, megölelte s atyailag megcsókolta, mire a sokaság öröme oly hangosan nyilvánult, hogy az, az ország nevében köszönetet nyilvánító hivatalos beszédek alatt is hallható volt. Más forrás szerint az örömujjongás közé dobszó és trombitaharsogás is vegyült. Tinódi Sebestyén, magyar lantos, azt állítja, hogy ez öröm csak Martinuzi öröme volt. Király kis leányát neki kötelezték-------------Baptista, (Castaldo nemzetségneve) Nádasdy leányért eskünek-------------Rajta a Fráter György jön ott nagy vigságba, Hogy király leányát törvényházasságba kötelezte volna királyfi hasznára. Azonban bár az ország kir. és rr. egy része osztozott is az örömben, az csakhamar bura és Háromszék vármegye közig, bizottsága ma tartotta meg november havi gyűlését. A választott tagok közül jelen voltak : gróf Nemes János, dr. Szentkereszty Béla, Künle József kir. tanácsos, Nagy Károly szotyori, Ujjvárosy József, Zathureczky Gyula, Bartha János, Damokos Albert, Imreh Albert, Molnár Józsiás. Potsa József főispán a gyűlést megnyitván, bejelenti, hogy igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága a kir. ügyész helyetteséül dr. Kovács Gyula kir. alügyészt nevezte ki. Éljenzéssel fogadtatott. Báró Apor Gábor alispán jelenti, hogy a lefolyt hóban a tisztikar teljes létszámban volt. Szabadságot élveztek Heuter Béla főszolgabíró, Vajna István árvaszéki jegyző és Forró Béla ellenőr. Iktatóra érkezett 1219 ügyszám, ebből elintéztetett 1270, elintézetlen volt 49. sírásra változott. Midőn az eskünek vége jön : a korona, királyi palást, aranyalma, melyről egy arany kereszt függött le, saru, mente (stola), öv, egy tört és egy aranyba foglalt más kristály, egy arany láncz, drága kövekkel foglalt őket mellény s egy aranynyal és gyöngygyel átvert szövetdarab, szóval : a koronázáshoz tartozó minden kellékek, az oltár mellé vitt kemény készületü ládából kivétetvén, a főoltárra tétettek, a királyné először fiához — fájdalmas zokogás közt — bus érzései miatt el-elfojtódva igy szólott : „Ne neheztelj rám fiam, hogy e jelvényeket, melyekkel megkoronáztatva egykor az országot általad kormányoztatni reméltem, átadom Ferdinándnak, a legjobb királynak, a ki maga is nem kevés reményt hagyott fenn az iránt, hogy azokat számodra megőrizvén, egykor ismét visszaadandja.“ Ezután a nagy számban körülálló ország rr.-hez igy szólott: „Íme magyarországi férfiak — Nádasdyhoz és Báthorihoz fordulva — a ti jelenlétetekben átadom a koronát és királyi palotát, Magyarország királyi jelvényeit, Ferdinándnak küldés végett. Isten adja, hogy az átadás nektek, az országnak és az egész keresztyénségnek javára legyen. De lelkem azt sejti — vajha csalódnám ! — hogy ti azokkal a ti nemzetetek és véretekből valót soha többé meg nem koronáztok. Jól tudom, hogy ez az én magam és fiam kárára van, de nekem tennem kell azt, amit mások akarnak, mindazáltal nagy a reményem az iránt, hogy ide hátrább fiamra is jobb sors várakozik, bár most lakhelyét változtatva, máshoz kell költöznie, mint a ki a haza reményére neveltetett, ha isten úgy akarja s ti is igyekezni fogtok, régi állását és fényét visszanyerendi.“ És erre oly jelenet következett, amit leírni nem lehet: a királynéval és fiával az egész gyülekezet könyekre fakadt, a baret férfiai sem tartóztathatták meg magukat a könnyezéstől. Csoda nagy siralma jön királyné asszonynak. Lefüggesztett feje a király fiának. Sok könnyhullatása minden udvarának Sirás, nagy sóhajtás jön az Erdélyországnak. Ezután a királynő alattvalóit a hozzá való hűségi eskü alól feloldotta, az uralkodást Ferdinándnak átadta.“ ) I. k. 20.1. SZÉKELY NEMZET. ORSZÁGGYŰLÉS. 172. szám. felfüggesztő, még pedig vita és ellenvetés nélkül. E két ügyet Mohay Sándor referálta. Legközelebbi ülés valószínűleg csütörtökön lesz. kölföld. — nov. 7. Az orosz czár viszontlátogatásáról egész határozottsággal beszél már néhány berlini lap, azt mondván, hogy a czár e hó második felében fog Berlinbe érkezni, amikor is Bismarck herczeg néhány napra elhagyja falusi magányát és a fővárosba lő. Egyidejűleg azt jelentik Berlinből, hogy jól értesült körökben a látogatásról még nem tudnak semmit. A czár mindenesetre eljön Berlinbe, de a látogatás ideje még nincs meghatározva. A borkii katasztrófához érdekes adalékul szolgál az angol lapok egy közleménye. Pár perccel, mielőtt a vasúti vonat, mely a czári családot Bakuba hozta, az ottani indóházba érkezett, az orosz rendőrök ugyanott elfogták a bakui angol követség egy hivatalnokát s két londoni lap levelezőjét, mégpedig azon gyanú alatt, hogy merényletet akarnak a czár ellen intézni. E gyanúra azzal szolgáltattak okot, hogy néhány hinduval, kik Indiából jöttek a czárt megbámulni, hindu nyelven beszélni kezdtek. Az orosz rendőrök, kik e beszélgetést nem értették, nyomban gyanakodni kezdtek s letartóztatták a három angolt. Hasztalan igazolták magukat , tiltakoztak az otromba föltevés ellen, mintha a czár ellen bármit terveznének, fogva maradtak mindaddig, mig a czári család Bakuból el nem utazott. A „Standard“ levelezője, a foglyok egyike, mint lapjának írja, mikor végre kiderült ártatlansága, tartózkodás nélkül elmondta véleményét a rendőrségnek ez együgyű magaviseletről. „Ti orosz rendőrök — mondotta a tisztnek — azt nem gátoljátok meg, hogy a czárt saját fővárosa utczáin meggyilkolják , de annál buzgóbbak vagytok ártatlan és békés emberek nevetséges üldözésében.“ A borkis esemény valóban sajátszerű módon világítja meg az orosz hatóságok éberségét. MEGYEI KÖZLEMÉNYEK. Háromszékvármegye közigazgatási bizottsága gyűléséből. — nov. 6.