Székely Nemzet, 1889 (7. évfolyam, 1-202. szám)

1889-02-23 / 31. szám

VII. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1889. február 23. 31. szám iüK®­t­­«Siti Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Olt-utcza, 326. sz. a. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: JIiM­ntoMa-részvétl Társulat SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt BO kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. -Csiti­­ Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, vala­mint előfizetési pénzek és hirde­tések bérmentesen küldendők. Udvarhely me­gye részére : társszerkesztő 7(IS®-------------------------­ hová íz slá­zatist piczik is hiristiszí bérmentesen küldendők. -------------------80K (9 Szent-Királlyi Árpád (Szombatfalva u. p. Sz.-Udvar­ra hely) hová Udvarhelymegyéből a g­ ^ lapot érdeklő közrem, küldendők. ^ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint ■négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és­­ vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén ■ melléklettel. ■ Előfizetési Ara: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . 2 frt 50 fr Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utas-t ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg- t­enni, mivel felesleges példányokat nem nyomat- l­áthatunk. A JÓKAI-NYOM1­A-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa Tisza és pártja. — febr. 22. (rs.) Azok az igen tisztelt választók és nem választók, kik magukat fölizgatottaknak érzik s ama alkotmányellenes országos hecz­­ben, mely a parlamenti kisebbség által a parlamenti többség megbokrositására rendez­­tetik, részt akarnak venni, ám siessenek. A „P. Napló“ egyenkint megnevezi ama vét­kes kerületeket, melyek eddigelé a parlamenti kisebbség által legújabban feltalált patent hazafiságnak meg nem feleltek, s felszó­lítja őket, hogy képviselőiknek a mandá­tumra függesztendő „arany bulla “-képen szolgáló utasításokat legfelebb nyolcz nap alatt küldjék be, különbeni hazafiságuk te­kintetbe vétetni nem fog. Reméljük, hogy a „P. N.“ jelzett nyi­latkozata nevezett kerületekben általános megdöbbenést fog okozni, s mindazok, kik a hazafi czímre jogot igényelnek, eddigi haza­fias mulasztásukat nyolc­ nap alatt nyélbe ütik. Sajnos, hogy ebben a hazafias nagy mozgalomban, melyet még a muszka újsá­gok is legnagyobb elismerésre méltatnak, ne­künk csak a pirulás szerepe jutott, a­meny­nyiben a tisztelt felizgatottaknak mestersé­gesen előidézett lázában és aggodalmaiban osztozni képtelenek vagyunk, sem pedig ma­gunkat a parlamenti kisebbség kormányt buktató eszközeképpen felhasználtatni nem engedjük. Hiszen ki lett már mondva ellenzéki részről sajtóban és parlamentben, miként ez a hecz csak arra való, hogy „Tisza pusztuljon“, hát hogy mi­­hez a rendkívül nagy honfiúi küzdelemhez segéd­kezet nyújtsunk, azt a bolondot nem tesz­­szük. A közönség felizgatott részét azonban, arra hogy ne tegye, eszünk ágában sincs kapac­itálni. De csak tegye. Utasításai, me­lyeket a képviselőknek adnak, úgy is tör­vénytelenek, és azok által a képviselők ál­tal, kik véleményszabadságukat elnyomatni nem engedik, úgy sem fognak figyelembe vétetni, hanem egy gyakorlati hasznuk min­denesetre lesz, és az . Be fogja látni mind a parlamenti kisebbség, mind pedig az ez által felizgatott közönség, hogy Magyarországban, a­míg a kormányon férfiak lesznek, egyetlen egy kormányt buktatási mód sikerülhet : a többség elpártolása, de a­mit egy fér­fias többség csak külső­ beha­tások és a kisebbség pressziója nélkül tehet meg. Mert a­mint ez az elv megszűnt, az alkotmányos békés kor­mányzat lehetősége is megszűnt, mert abban a pillanatban, melyben az utc­a dönt, beáll a forra­dalmi helyzet, és a legszélsőbb ele­mek veszik át az uralkodást. Véghetlenül csalódik a mérsékelt ellen­zék, ha azt hiszi, hogy ő, ezen az utón jutva kormányra, megállhatna a szélsőbal előtt, bár­meddig is. Ez a tér kérem, a forradalmi elemek tere. Itt még a szélsőbal mérsékelt elemei is mielőbb háttérbe szorulnának s a legtéktelenebbek vinnék a szót. És igy, a 25. §. megszavazásával most már ott vagyunk, hogy meg kellene szavazni még akkor is, ha e paragrafust illetőleg az ellenzéknek volna igaza, meg kell szavazni annál inkább, mert nincs igaza, de meg kell szavazni minden áron. Meg kell szavazni, mert a kormány bukása ily körülmények közt: forradalom. És ne méltóztassanak hinni, hogy nagy sza­vakat használunk. Nagy szó az igaz, de nem elő­rántva, hanem előállítva a körülmények és a körülmények logikája által. Mert ugyan mi ál­líthatná meg a szélsőbalt mindaddig folytatni ezt a hecrctet, a­míg kormány állna előtte? Ha ki lenne mondva és el lenne fogadva, hogy az utcza dönt, hogy a népgyűlések döntenek, egyszerre előtérbe lépne a „ma nekem, holnap neked.“ Vagy fegy­veres erőt kellene használni még mielőtt egészen fel nem fordulna az ország, vagy buknék Tisza ma, Apponyi holnap és vala­mennyi kormány, mely az utczák és nép­gyűlések vezetését kezében tartó legszélsőbb elemeknek útjában állna. Avagy Apponyi uraimék, ha majd kor­mányra állnának, azt mondanák a további demonstráczióknak : Állj ? És eb­bek állíta­nák a szuronyt ? De mi joggal, ha elfogad­ták a demonstráczió jogát s az utczák által emeltették magukat kormányra ? A kinek joga van kormányra emelni, annak joga van a kormányról leejteni is és ha azok, kik a jogot behozták és e jogot a maguk érdeké­ben felhasználták, később fegyverrel igye­keznének leverni, azok aztán megmutatnák a nemzetnek az erőszak útját és vagy a rémuralmat hoznák be az országba, mi a mai körülmények közt tarthatatlan,­­ vagy az anarchiát. Én szívem mélyéből szoczialista vagyok, de a szó legnemesebb értelmében, éppen azért ezt az elvet szivem fenekére rejtem és egy arra még éretlen nép előtt nem te­szem nyilvánosan hirlapi diskussziók tár­gyává, mert nem akarok sem zavart fogal­makat, sem anarchikus érzelmeket felidézni, hanem azok, kik magukat pláne konzerva­­tíveknek hirdetik, azonban politikai pártvak­ságukban még­is az utczákra apellálnak, azok igen­is, az anarchia rémének felkorbá­csolására működnek. Mert ma már nem lehet forradalom a nélkül, — és ezt jól jegyezzék meg maguknak az illetők, — hogy az anarchiának rést ne nyisson. Ezer és ezer anarchista tódulna az országba a külföldről és vegyülne a fel­izgatott nép közé, megadva a jelszót, hogy mi is tulajdonképpen a vagyontalan, pláne kenyörtelen osztály érdeke ? Talán az Apponyi Albert kormánya vagy akár az Ugroné?... A ki ma forradalomra törekszik uraim, az vessen számot önmagá­val. Ma dinamit van a levegőben s az Is­ten irgalmazzon annak a társadalomnak, mely politikát játszás közben lobbantja fel. Hát csak tessenek a kisebbség által fel­izgatott bölcs hazafiaknak népgyülésezni és demonstrálni, a kormány és pártja a tűzol­tóság szerepét játsza és meg fog akadályozni minden tüzet, ámde ha ez a felizgatott ha­­zafiság majd higgadt lesz és világos észszel fogja látni a lejtőt, melyre e zavar homá­lyában a kisebbség által vezettetett, majd akkor fogja áldani istenét, hogy volt egy józan párt, mely az eséstől megóvta s hála­feliratot intéz ama képviselőkhöz, kik a lázban hozott, máskülönben is törvénytelen utasításokat ad octa téve, józanságukhoz, a nemzet és haza iránti kötelességeikhez hívek maradának... Hegedűs Sándor beszédéből. — Mondotta a képviselőház febr. 20-iki ülésében. — Hegedűs Sándor : Apponyi gr. egy igen szép és határozott nyilatkozatot tett arra nézve, hogy miért mondjon le Tisza Kálmán, t. i. a minisz­terelnöki széknek méltósága követeli azt (ügy van­ balfelől.) és igen helyesen azt mondta, hogy ez nem az övé, nem egy párté, ez az or­szágé. És igazsága van. Többet mondok, any­­nyira nem egy párté, hogy nem is az oppozí­­c­ióé. (Derültség jobbfelő­l.) Ha tehát ebben mindnyájan egyetértünk, mi következik ebből ? Hogy azt a széket, bárki üljön abban, nekünk mindnyájunknak respektálnunk kell. (Zajos el­lenmondás balfelől.) respektálnunk kell addig, míg a parlamentet respektáljuk, mert az, annak kifolyása, (ügy van­­ jobbfelől.) Ha a parlamen­tet nem respektáljuk, akkor természetes, hogy annak kifolyása iránt sem viseltetünk tisztelet­tel. (Nagy zaj belfelől.) Hegedűs Sándor: Méltóztassék megen­gedni, hogy pár szerény észrevételt tegyek, hogy tulajdonképen hogyan respektáljuk e szé­ket. (Halljuk!) Előre bocsátom, hogy itt nem Tisza Kálmán személyéről van szó, mert róla, mint emberről, azt hiszem itt nem kell be­szélni, hanem itt egyszerűen arról van szó, hogy a­ki e székben ül, akár ki legyen az, a parlament törvényes hatalma ül benne. Nem akarok rekriminácziókba bocsátkozni, mert csak tisztelettel veszem azt, hogy az ellenzék mindkét árnyalata részéről is legilletékesebb és legszebb erőfeszítés történt arra nézve, hogy odakünn a rend és nyugalom helyre álljon és azt az érde­mét az ellenzéknek meg nem tagadhatja senki. De bocsássanak meg, most egészen magunk közt beszélek. (Derültség) abban az esetben, hogy ha olyan hangok emelkednek, a­minőket itt a mult napokban hallottunk s a melyek közt — csak szemelvényként említem — szerepelt ama bizonyos szeg, a gyűlölet, a megvetés, a szétté­­petés és az őrült róka, (Nagy derültség.) csu­­dálom, hogy a veszett czinegét elfeledték (Hosz­­szan tartó derültség) s ha az ily kifejezések, a mint természetes és szükséges, a házból, mint jelszavak kimennek, ugyan kérem, mily respek­­tussal viseltethetik a nagy közönség és a világ az iránt a szék iránt (Helyeslés jobbfelől. El­lentmondás balfelől.) Tudom, hogy azok nincse­nek oly szigorúan és komolyan értve, mint a­hogy mondva vannak. Hisz érintkezünk mi tár­sadalmilag , meg van a magunk véleménye egy­más értéke, jelleme iránt egész világosan, hatá­rozottan és nagyon jól tudom, hogy a­kik ezt így félig tréfából és különösen a taps és neve­tés czéljából odadobják, nincsenek attól oly mé­lyen áthatva, hogy egyébből történt volna, mint pusztán pillanatnyi felhevülésből , de ennek a közönségre, a nagyvilágra hatása, egészen más lehet, mert ott szó szerint vesznek mindent. Mi­­nálunk megvan az in usum Delphini, de ott nincs meg, ott szó szerint veszik a dolgot (ügy van­­ jobbfelő­l. Mozgás a szélsőbaloldalon.) El­képzelhetik tehát, hogy ily fermentáló anyagot szolgáltatni a közönségnek mely ezt hallja, mily veszedelmes dolog lehet. De kérem, tény az, hogy sokat megmagya­ráz egy körülmény és ez a körülmény az , hogy egy kissé lázban vagyunk. (Úgy van­­ jobbfelől, mozgás a szélsőbaloldalon.) Én kutattam, hogy miféle láz ez : Tisza-gyűlöleti epeláz-e, vagy pe­dig más efféle és arra a meggyőződésre jutot­tam, hogy nem , hanem egyszerűen olyanforma külső hatásoktól eredő és talán külső hatásokra számító tüntetési láz, mint p. o. a lámpaláz. Meszlényi Lajos : A feketesárga láz ! (Elénk derültség a szélsőbaloldalon.) Hegedűs Sándor: A kérdés csak az, hogy szükséges-e, hogy ezt a lázat fentartsuk és eb­ből a következményeket levonjuk, vagy ellenke­zőleg czélszerű-e és eljött-e az ideje annak, hogy ezt a lázat megszüntessük és ennek következté­ben normális viszonyokat teremtsünk. Én e te­kintetben nem hivatkozom pártokra, mert én e tekintetben szerencsés vagyok személyesen is is­merni gondolkozási módjában és magatartásá­ban az ellenzéknek majdnem minden 1. tagját és pedig hogy az a törhetetlen hazafiság és fá­­radhatlan buzgalom folytán a közügyek iránt, mely őket áthatja, lehetetlenség, hogy ez alter­natívából az első konklúzióra ne jussunk és az­után a másodikra, a mi természetes kötelessé­günkké teszi mindnyájunknak, hogy e tekintet­ben a­mi tőlünk kitelik, mindent elkövessünk erre a czélra. (Helyeslés, ügy van­ jobbfelől. Mozgás a szélsőbalon.) Károlyi Gábor gr.: Ott a recept, mondjon le. (Derültség a szélsőbalon.) Hegedűs Sándor: Nagyon jól tudom, hogy mielőtt erről szólnék, meg kell, hogy szerezzem rá a jogot, hogy szóljak, és a jogot nem szerez­hetem meg mindaddig, míg mindekét kérdés­ről röviden nem nyilatkoztam. A 14-ik szakasz­ról már körülbelül szóltam. A 25-ik szakasz, fájdalom, még nem tárgyaltatik, és ezért nem követhetem el azt az illetlenséget, hogy annak tüzetes fejtegetésébe bocsátkozzam. De azt hi­szem, mert bizonyos praemisszákra szükségem van, meg méltóztatik a t. hát engedni, hogy csak egy-két szóval jelezzem. (Halljuk ! Halljuk !) Engem meglepett az, hogy e szakaszból jelszó­ként mindenütt a nemzeti nyelv megaláztatását, germanizácziót, a nemzet beolvasztását és min­dig ilyen hazafiatlan törekvéseket olvastak ki. Méltóztassanak e szakaszt akárhányszor elolvasni, fájdalom, hogy ezerből, a­kik kiabálnak és fel­­jajdulnak e tekintetben, 999 bizonyosan nem olvasta el — (ügy van­ jobbfelől.) mondom, méltóztassanak elolvasni e szakaszt, van abban egy hátrányos intézkedés, én ismerem, a máso­dik évről szól, de a nyelvkérdést semmi nem érinti. (Úgy van­­ jobbfelől.) Thaly Kálmán: Megmagyarázza a Csáky­­rendelet! (Helyeslés a szélsőbalon. Mozgás és felkiáltások a szélső­baloldalon : Az a baj, a­mi nincs benne!) Hegedűs Sándor : Nem fogok kitérni a nyelv kérdése elől, csak azt mondom, hogy a szakasz a status quon, a­mely 20 év óta fennállott, a szövegben abszolúte semmit sem változtatott a nyelvkérdés tekintetében. (Úgy van­­ a jobbolda­lon. Ellenmondások a baloldalon.) Ha tehát va­laki a szakaszt elítéli, vagy módosítani, vagy annak intézkedéseit megfelelő intézkedések által enyhíteni kívánja, a­mik a második évi szolgá­latra vonatkoznak, azt indokoltnak találom , de konstatálom, hogy a nagy­közönség előtt a pla­kátokon a beszédekben nem erről van szó, ha­nem folytonosan a nemzet nyelvének meggyalá­­zásáról van szó. (Úgy van­­ a jobboldalon. Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon : Igaz is !) Igaz, hogy miután olyan szigorú feltételeket szab a szakasz az önkénytesi vizsga letételére és miután az önkénytesi vizsga eddig túlnyomóan német nyelven tartatott, de ez a régi állapoton semmit sem változtatott — ezt csak konstatá­lom, a­nélkül, hogy helyeselném — az eddigi állapot sem vezetett sem a magyar nyelv elnyo­mására, sem germanizáczióra. (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : De vezetett!) és miután a második évi szolgálat kikötése mellett is csak egyszeri önkéntesi vizsgáról van szó, a túlnyomó legtöbb esetben, ha maradna is, — a­mit nem helyeselnék — minden intézkedés úgy, a­mint eddig volt, az germanizácziónak, a magyar nyelv meggyalázásának semmi esetben sem mondható. (Helyeslés a jobboldalon. Élénk ellenmondások a bal- és szélső­baloldalon. Egy hang a szélsőbal­oldalon : Érzék kell ehhez!) Ezt csak a nagy­közönség kedvéért kíván­tam konstatálni, és pedig csak azért, mert ha­mis jelszavak alatt indult meg ilyen izgatás . (Élénk zajos ellenmondások a bal- és szélsőbal­oldalon) melynek semmi alapja nincs. Ennek következtében tehát a kérdés ezen oldalára többé nem reflektálok. De miután a vizsga le nem tevése esetén ezen szakaszból hátrányok származhatnak, ennélfogva mindenkinek, tehát a törvényhozásnak is gondoskodnia kell arról, hogy vagy maradjanak el egészen a hátrányok, vagy lehetőleg a minimumra redukálassanak. I­II. Vimos és Bismarck herczeg. Ismere­tes, hogy a német sajtó egy idő óta sokat foglal­kozik Bismarck herczeg visszalépésének, vagy halá­lának eshetőségével s fölveti a kérdést, ki lesz akkor kanczellár. Az ily irányú czikkek közé tartozik a „Hannov. Courier“ egy közleménye is, melyet, mint a táviratok jelentettek, tegnap a német külügyi hi­vatal lapja, a „Nordd. AUg. Ztg.“ szó szerint át­vett s megjegyzi, hogy teljesen osztozik a czikk fel­fogásában. A hannover­i lap a Bismarck ellen az utóbbi időkben indított machinacziókról szól s hozzá­teszi, hogy II. Vilmos császár bizalma Bismarck irányában rendíthetetlen s a kanczellár halála ese­tén élete fáradalmas műve fölött senki éberebben és hivebben őrködni nem fog, mint maga Vilmos császár.

Next