Székely Nemzet, 1890 (8. évfolyam, 1-199. szám)

1890-02-23 / 31. szám

VIII. évfolyam. 31. szám. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1890. február 23. Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldenénk. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvénz-társulat SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton, ám­ helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre 10 frt — kr. Félévre . 6 frt — kr. Negyedévre . 2 fr 60 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 80 kr. HPZt)---------------------— IAtí TV Csikmegye részére: ^ szerkesztőség­i kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre tár­s-szerkesztő lakásán (kodd-utcza, saját ház) mott Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valat" mint eltüzetési pénzek 6a hirde* tének bérmentesen küldendők. Q giraritlyaigyt tistéri: Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. Szerkesztőségi iroda Sepai-Szentgyörgyön: hová s> ililutiil fiánk ii Urduink 2 bérmentesen küldendők. ^ 71**®-----------------------­«Sil­­­tAraszerkesztő Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva n. p. Bz.-Udvar* hely) hová Udvarhelymegyéből a ^ Vr lapot érdeklő közrem, küldendők, v juss-----------------------ajétü IET.0FI7.Tr.TF.RI IEFT.HTVAS „SZÉKELY NEMZET* IMtlit.ikai A« t.ái‘H»<laliiii la|»i» A „Székely Nemzet“ mely«*l«nik hetenkint négyszer: kedden, csütört«»kön, szombaton és Vasárnap reggel agy nagy '»“»”. ezliszaétl­aaozati melléklettel. (Előfizetést Ár*' egész évre. 10 frt félévre . . . . 5 frt negyedévre . 2 frt 50 ki Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­vény­okkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOPA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa A nemzet halottja. — febr. 22 A magyar parlament önmagát tisztelte meg, midőn gróf Andrássy Gyula szellemé­nek kegyeletteljesen bemutatta hódolatát. Az országgyűlés mindkét házában a mély gyász méltó kifejezései történtek az elhunyt állam­férfiért. Kifejezések, melyek a legtisztább vi­lágításba helyezték Andrássy szellemi nagy­ságát és hazafias érdemeit. Ritkán teljesítette hivatását becsületeseb­ben a parlament, mint ezen benső megemlé­kezés által: hivatását, hogy a nemzeti aka­rat kifejezője legyen. Mert az egész nemzet a Kárpátok szik­jeitől az Adria partjáig érzi a fájdalmat, mely egyformán megindító kifejezést talált a fő­rendek körében és a képviselőház termé­ben. A király palotájától a pór kunyhójáig minden kedélyen átrezg a siró gyász a pó­­tolhatlan után s fájdalomteljesen irányulnak a tekintetek a terebesi kastély árnyas parkjai felé, a melynek sírboltja holnap bezárul a drága hamvak fölött. Valóban illő volt az országgyűléshez, hogy megadja a közbánatnak egy nemzeti gyász szentségét és bélyegét s már a bánat első órájában megállapítsa a módot, mint rójja le a haza hálatartozásának adóját nagy fia emléke iránt. A közvélemény megelégedéssel fogja jó­váhagyni ezt a parlamenti aktust, mert nem ismeri félre a hervadhatlan érdemeket, me­lyeket gróf Andrássy Gyula a haza és trón körül szerzett. Nem ismeri félre érdemeit, hálatesten méltányolja odaadásteljes működé­sét, melynek Magyarország modern alakját, a monarchia pedig konszolidált nagyhatalmi állását köszönheti. Nem a mostani generáczió feladata, An­drássy históriai képét megrajzolni. Csak nem­zedékek, melyek az idők távolsága által vá­lasztatnak el napjainktól, fogják az ő világ­­történelmi alakját, hatalmas alkotásainak me­rész körvonalait tiszta pillantással szemlél­hetni. Tettei nem egy oldalát töltik be a világtörténetnek s eszerint csakis a világtör­ténet van hivatva, örök időkre érvényes íté­letet mondani felette. De a mi feladat nemzedékünknek jut, az a hálás megemlékezés róla s hű követése ama nagy tradiczióknak, melyek a halha­tatlan halottról az élőkre maradnak. Miben állnak eme tradicziók ? Korunk történetének annalesei fennen s érthetően hirdetik. Gróf Andrássy minden erejét utolsó pa­rányáig a haza önzetlen szolgálatának szen­telte ; küzdött a hazáért véráztatta csatame­zőkön, elszenvedte érette a számkivetés min­den keserűségeit; népéért, alig érkezett haza, a politikai küzdelem forró zajába vetette ma­gát s fáradhatlanul küzdött az erőszak el­len, mely Magyarországot államiságának biz­tosítékaitól akarta megfosztani. Ez a fárad­­hatlan, önfeláldozó s önzetlen hazafias törek­vés az első hagyomány, melyet a meghalt hagyott nemzetének. Midőn a merev negáczió a közjogi té­ren kénytelen volt helyet engedni a pozitív alkotásnak, legfőbb gondoskodása volt An­­drássynak az, hogy a magyar államiság kö­vetelményei mindig a legtisztább összhangban legyenek a dinasztikus érdekekkel, mert gyakran kifejezett s mindig vallott meggyő­ződése volt az, hogy csak a korona s nép közti zavartalan összhang lehet mindkettőnek jólétére a kezesség. Király és nép mindig értsék meg egy­mást, mert a­hol ez az egyetértés hiányzik, ott zavarok hasogatják a nemzeti életet s válságok ingatják a trónt. Andrássy ezen meggyőződéséből eredt tevékeny és bölcs működése a kiegyezés érdekében. Az űrt megszüntetni, királyt és nemze­tet egymáshoz közel hozni, kölcsönös szere­­tetet létesíteni, neki fényesen sikerült. A trón erőssége ma a magyar nemzet odaadó szeretete, valamint nemzeti erőnk gyökerei a dinasztikus érzelemből veszik a virágzás nedveit. Tántori­l­atlan királyhűség tehát a má­sodik hagyomány, melyet gróf Andrássy Gyula a magyar népnek hagy. Képtelenek lévén magas szellemszárnya­lása után törni, zsenijét ama régiókba kö­vetni, hova oly könnyen s oly merészen fel­nyomult, a sírbolt előtt csak fogadalmat te­hetünk, hogy követjük erényeinek példáját, világító előkép gyanánt folyton szemeink előtt tartjuk hazafias jellemét. Hogy megbecsüljük emlékét, Magyaror­szágnak tisztelnie kell az ő dicső tradiczióit. Hogy iránta hálátlanok ne legyünk, e nép­nek tántoríthatlanul ama ösvényen kell előre haladnia, melyet fiainak e legkitűnőbbike je­lölt ki eléje. (hf)­ ­ A bolgár dolgokra vonatkozólag a Times bécsi levelezője a következőket jelenti : Bulgária helyzete komoly aggodalmakat kezd kelteni a m­a­­gyar politikusok körében (?) 8 mozgalom indult meg abban az irányban, hogy a bécsi kül­ügyi hivatal tegye meg a kezdeményező lépést abból a czélból, hogy Ferdinánd fejedelmet a hatalmak elismerjék. Gróf Kálnoky aligha fogja ezt a felelősséget magára venni, ha csak a dele­­gácziók erélyes véleménynyilvánítása nem fogja őt erre indítani. A delegácziók azonban májusig nem ülnek össze s addig még sok minden tör­ténhetik. De ha időközben újabb zavarok törné­nek ki Bulgáriában, több mint valószínű, hogy legalább a magyar delegáczióban Ferdinánd fe­jedelem helyzetét nagy rokonszenvvel fogják tár­gyalni s több mint platonikus óhaj fog nyilvá­nulni az iránt, hogy a fejedelem kezeit összees­küvők ellen meg kell erősíteni.­­ A román törvényhozás újra megkezdette munkálkodását. A képviselőház igazolta a foksanii választást, melyet az ellenzék hevesen megtáma­dott. A szenátus megkezdte a tüzérségi és külön utász­csapat szervezéséről szóló törvényjavaslatot. Az ülésben a trónörökös is részt vett. Andrássy Gyula gróf temetése — A Székely Nemzet táviratai. —se I Budapest, február 21. A király paran­csára a királyi várpalotán a gyászlobogót kitűzték. ma 12 órakor N­o­p­c­s­a főudvarmester az Akadémiába a királyné második koszorú­­j­á­t hozta el. Majd 12 óra 10 perczkor a királyné érkezett meg, hol a ravatal lábánál elhelyezett imazsámolyra térdelt s buzgó imába merült tíz perczig, mire a koszorút sajátkezüleg elhelyezte a ravatal lábánál s eligazítván két sza­lagját, néhány perczig a koporsót szem­lélte. Ezután mély megilletődéssel távozva, a királyi palotába hajtatott. Sürü embertömeg levett kalappal, mély főhajtással üdvözölte a felséges asszonyt. A királyné koszorúját a felséges asszony óhajtására a terebesi sírboltban a koporsóval együtt helyezik sírboltba. A főváros lakossága óriási szám­ban szemlélte a ravatalt. Tizenegy óra­kor bezárták az oszlopcsarnokot a kö­zönség elől. Kora délután óriási néptömeg gyűlt össze az Akadémia közelében. Két óra tájt gyülekezni kezdett az arisztokrá­­czia, hadsereg, miniszterek, klérus, államtitkárok, képviselők, főrendek. Je­len voltak Taaffe, Kálnoky, Kállay, a magyar kabinet összes tagjai, élü­kön Tisza miniszterelnökkel, a főren­diház Szlávy József alelnökkel, a kép­viselőház Péchy Tamás elnökkel élén, magyar gyászdíszben testületileg. Ple­­ner, Ch­lumeczky, Süss osztrák képvi­selők, a tábornoki kar teljes számmal s a közélet számos kitűnősége. A diplomácziai kar részéről Reuss herczeg német, Nigra gróf olasz, Pa­get angol nagykövetek, Ginka román követ, konzulok. Háromnegyed három órakor érke­zett K­­­o­­­i­­­d főherczegnő leányával s József Ágost és László főherczegek­­kel, kíséretükben volt­­Nyáry főudvar­mester; ugyanekkor érkezett a gyá­szoló család, Andrássy Manó, Aladár, Tivadar, Gyula gróffal, Simor herczeg­­primás, Császka és Hornig püspökök. Pontban három órakor ér­kezett az Akadémia elé király­i felsége Paar főhadsegéd kísé­retében. A jelenlevők levett ka­lappal tiszteletteljesen üd­vözölték a felséget. A király belépett az Akadémia oszlop­­csarnokába, hol a koporsó bal­oldalán állott meg környezve a jelenlevő főherczegektől, főherczegnő­ktől. Simor herczegprimás röviddel a ki­rály megérkezte után Császka szepesi és Hornig veszprémi püspökök asszisz­­tálása mellett megkezdte a beszentelési szertartást, mely csaknem félóráig tartott. A koporsó körül három sorban sű­rűen viasz gyertyák égtek, közöttük óriási mécsesek lobogtak. Fekete dra­périával bevont falakon az Andrássy­­család czímerei díszlettek. A gyászoló család tagjai a koporsó jobboldalán térdepelve hallgatták végig az egyházi énekeket. Beszentelés végeztével Szlávy József koronaőr tartott gyászbeszé­­d­e­t, melyben Andrássy halhatatlan érdemeit méltatta, végül köszönetet mondott a királynak, hogy a gyászünnepély jelentőségét jelenlétével emelte, bizonyságául annak, hogy mint mindig, akkor is együtt érez a nem­zettel, midőn nagy fia iránt a hála és kegyelet adóját rója le. A király ezután meghajtotta magát a koporsó előtt s Paar gróf kíséretében a jelenlevők tisztelet­­teljes üdvözlése közt nyílt kocsijára szállott s Budavárba hajtatott. A király távozása után a kopor­sót gyászkocsira tették. Ezt megelő­zőleg kihordták az óriási mennyiségű szebbnél-szebb koszorút, melyeket há­rom kocsin helyeztek el. Ezután meg­indult a menet. Elől ment Pejacsevich hadtestparancsnok vezénylete alatt a katonaság, két lovasszázad, egy zászló­alj gyalogság és a zenekar. Ezt kö­vette a fekete lepellel betakart gyász­paripa. Ezután a papság következett, utánuk három virágkoszorus kocsi, me­lyek után az elhunyt érdemjeleit vit­ték két párnán. Ezt követte a halot­taskocsi, majd a pánczélos lovag kö­vetkezett. Ezután gyalog mentek a gyászoló család tagjai, a miniszterek élükön Tiszával, a diplomácziai kar, főrendek, képviselők, az Akadémia küldöttsége, az államhivatalnokok, a tisztek, tanulóifjúság és egyesületek zászlókkal. A menetet egy zászlóalj honvéd­gyalogság Becker tábornok vezény­lete alatt s nyolcz ágyúból álló tüzér­üteg zárta be. A menet a fürdőutczán, Andrássy­­úton, Erzsébet-körúton, Kerepesi­ úton végig ment a magyar államvasutak pályaudvarába. Az utczákon véges-végig gyászlo­bogók lengtek, égő gázlámpák fekete fátyollal voltak bevonva, az üzletek zárva. A menet lovas- és gyalog ka­tonaság kettős sorfala közt haladt. A házak ablakaiból és mellékutczákból tengernyi bánatos nép nézte a gyász­menetet, melynél impozánsabbat Deák Ferencz temetése óta nem látott a főváros.

Next