Székely Nemzet, 1890 (8. évfolyam, 1-199. szám)

1890-01-02 / 1. szám

koszorúkon szebbnél szebb feliratok : a szeretet, a kegyelet és részvét megemlékezései s utoljára mutatta magát a családi czímer (nyíllal átlőtt medve, kék mezőben) eleven színeiben, melylyel az egész palota díszítve volt. Az atlasztól burkolt koporsót a boldogult barátai emelték ki a gyászkocsira. Apor Gábor báró, Mikes Miklós és Armin grófok, Nemes János gróf, Potsa József főispán, Seethar Ferencz, Bódi Tivadar és László, ifj. Pállffy gróf és Szentkereszty Béla báró. A közönségen kívül ott voltak: Apor Gábor báró és Szentkereszty Béla báró családjai, gróf Pálffy és a gróf Mikes család, Szalay huszárezredes, M. Seethal Ferencz s a vidéki birtokosság nagy száma. A menet a római katholikusok temploma kertjébe vonult. A várfalszerű körfalba van ott beleépítve a családi sírbolt. A rokonok, jóbarátok környezte koporsó fölött a sirboltban még egyszer elhangzott a lelkészek imája s a sírbolt bezárult az utolsó székely Kálnoky gróf fölött. Nyugodjék csendesen a nemes férfi, ki csöndben, feltűnés nélkül szerette hazáját és vitt végbe jótetteket. A kápolna csöndjében egy grófné csöndes zokogása hallatszik. Az özvegy Ludmilla grófnő imádkozik ott, aki páratlan önfeláldozással végig ápolt és végig temetett három Kálnoky grófot, ezt a három minta testvért, köztük utoljára a szeretett férjet, akivel együtt elenyészett sok, nagyon sok, nem csak boldog családi élet, hanem maga a család is. Boldog újévet kiván a „Székely Nemzet“ olvasóinak a szerkesztőség és kiadóhivatal. NAPI HÍREK. decz. 31. — A tél. Az ujesztendő kemény hideggel virrad föl s ha hinni lehet az időjósoknak, január a tartós hideg hónapja lesz nagyon csekély borulással vagy havazással. Deczember hónap különben szokatlanul erősen tartotta a hideget, mely az utóbbi napok alatt a reggeli órákban 18—24 Celsius között váltakozott. S mig a fővárosból és az ország, sőt az erdélyi részek egyes vidékeiről is jelentékeny havazásokról jönnek a hírek, addig minálunk a Székelyföldön folyvást tartó szárazság van. A nap minden órájában tiszta derült az égbolt s egyetlen csipetnyi felhőcske sem mutatkozik rajta. Ami kevés hó deczember elején s napokkal ezelőtt esett, az legnagyobb részben megmaradt a földön s csak úgy csikorog most a járókelők lábai alatt. — Kinevezések. A m. kir. igazságügyminiszter: Weér György deési és dr. Pozsoni Gábor tordai kir. törvényszéki aljegyzőket a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblához fogalmazókká nevezte ki; dr. Dániel István székelykereszturi járásbirósági aljegyzőt a brassói kir. törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter, az államépitészeti hivatalok személyzeti létszámába , Bartha Zsigmond okleveles mérnököt ideiglenes minőségű III. oszt. kir. mérnökké nevezte ki. — Lövés czimmel lapunk egyik közelebbi számában bikszádi tudósítónktól közöltünk egy hírt, hogy tudniillik valami merénylő be akart lőni a Szőts András János ablakán, de a golyó irányt tévesztett s csak az ablak párkányát zúzta szét. Megemlítette tudósítónk azt is, hogy a merényletről az ottani községi bírót azonnal értesítették, de ez tudni sem akart a dologról. A bikszádi községi bírótól fölkérettünk most annak kijelentésére, hogy ő a lövés bejelentését nemcsak tudomásul vette, de a vizsgálatot is megindította, melynek eredményéül kisült, hogy a lövés nem az ablaknak volt irányozva, mert nem az ablakpárkányát zúzta be, hanem a küdő folyosó alsó szögletét. Nem is golyóval lőttek, hanem söréttel. Ebből nyilvánvaló, hogy emberélet ellen irányzott merényletről szó sincs; inkább valami suhancz csínjának lehet műve az egész eset, mely mint rendőrellenes kihágás, büntetésre méltó, csakhogy a tettes a leggondosabb nyomozás után sem volt kipuhatolható. Hunyady Jenő temetése Hunyady Jenő műegyetemi tanárt nagy részvét mellett decz. 28-án délután három órakor temették el a vámház-körút 4. számú gyászházból. A ravatalra koszorút helyeztek a gyászoló család tagjain kívül a magyar tudományos akadémia, a műegyetem tanácsa, a műegyetem ifjúsága, báró Eötvös Loránd, az akadémia elnöke, König Gyula műegyetemi dékán és még számosan. A koporsót az elhunyt özvegyének díszes babérkoszorúja borította, melynek fekete selyem szalagján ez a felirat állott: „Forrón szeretett nődtől — 1889“. A halottas ház udvarán díszes és előkelő közönség gyűlt egybe, melynek soraiban ott voltak az egyetemi rektorok, dékánok és tanárok csaknem teljes számmal. A gyászszertartást Lollok Lanard belvárosi segédlelkész végezte, s ez alatt a templomi kar megható gyászdalokat adott elő. A beszentelés után a koszorúkkal borított koporsót négylovas halottas kocsin a kerepesi sírkertbe vitték, hol Föser István, a gépészmérnöki szakosztály dékánja mondott tanártársai nevében búcsúbeszédet, melyben méltatta az elhunyt érdemeit s vázolta azt a nagy veszteséget, mely halálával a műegyetemet s a hazai tudományos irodalmat sújtotta. — Károlyi Alajos gróf, a napokban elhunyt jeles diplomata, jótékonyságával itthon széles körben enyhítette a szegények és árvák nyomorát. Évente 20—25 ezer forintot fordított jótékony czélokra. A mellett, hogy uradalmaiban számos elemi iskolát és parochiát állított, évente mintegy 18 népiskolában a magyar nyelv tanítása körül buzgalmat és előmenetelt tanúsított tanítókat 300—300 írttal jutalmazta. Bár angol nevelésben részesült, angol szokásoknak hódolt, nagy háztartása mindvégig magyaros jellegű volt s ő maga családjában mindig magyarul beszélt. Halála, mint értesülünk, a templomból kijövet érte. Sógorával, Széchenyi Béla gróffal volt a templomban, melyből kijövet mintegy öt lépésnyire haladt Széchenyi gróf előtt, midőn hirtelen összerogyott és meghalt, így természetesen az ünnepélyek, melyeket jan. 1-ére tervezett, elmaradnak. Lányait a jogászbál alkalmából akarta bevezetni a társaságba s erre a családi eseményre örömmel gondolt. Holttestének beszentelése f. hó 30-án történt meg s most csak ideiglenesen temetik el, hogy aztán tavaszszal átszállítsák Kaplonba, Nagy-Károly mellé, a hol a családnak sírboltja van. — Nyilvános köszönet. Üdvözitőnk e szavai értelmében : „Úgy világoskodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék az Atyát, ki menynyekben vagyon“, sietek a nyilvánosság terére, hozni mikóujfaluitek. Sántha József urnak azon bőkezűségét, melyből kifolyólag a jelen évben a mikóújfalvi rk. templom teljesen használhatlan, két keresztlobogóját egészen megnyittatta, továbbá egy uj zászlót, 10 drb nagy, 18 drb kis stearin gyertyát ajándékozott a templomnak. Szívből kívánom, hogy az Isten a nagylelkű adakozót, családjával együtt hosszú élet s ezerszeres áldással jutalmazza itt a földön is. Mikó Újfalu, 1889. decz. 30. Pap Albert, lelkész. — A német császár egészségi állapotáról a Petit Parisien-nek a következőket sürgönyzik Berlinből: A német császár fülbaja nemrég igen komoly fordulatot vett. II. Vilmos nagyon szenved e bajában utolsó sziléziai vadászata óta, amidőn erősen meghalt. Az udvari orvosok komoly gyógykezelés alá akarják venni a császárt, de ő nem igen akar erről hallani, mert legalább két hétig kellene őriznie az ágyat. A német császár egészsége komoly elővigyázati intézkedésekre kényszeríti környezetét. Ha a betegség elhúzódik— és minden jel arra mutat, hogy így lesz — akkor a császár idegrendszere is okvetlenül szenvedni fog e miatt, mert a betegség nagyon fájdalmas. — Nyilvános számadás. Bikfalván deczember hó 26-án az aldobolyi tűzkárosultak javára megtartott táncreszély alkalmával volt a tiszta bevétel 37 frt 12 kr, ezen összegen felül azon alkalommal felülfizettek : lisznyói Barabás Sándor úr 20 kr, ifj. Bedő Károly úr 10 kr, Jakab Álmos ur 20 kr, bikfalvi Magyari András 10 kr, Zakariás Pál úr 20 kr, Kerekes Sándor úr 50 kr, Harkó Sándor ur 1 frt, Darabont Ferencz ur 20 kr, Széplaki Antal ur 10 kr, Darabont Sándor úr 50 kr, id. Bene Mózes, ur 50 kr, Bántó Lászlóné úrasszony 1 frt, Pál Lajosné úrasszony 1 frt, Pál Istvánné úrasszony 1 frt, Sigmond Mózes úr 50 kr, Reznek Kálmán úr 50 kr, Páljános István ur 50 kr, összesen 8 frt 10 kr. Midőn ezt a nyilvánosság elé hozzuk, egyidejűleg nem mulaszthatjuk el a nemesszivü adakozóknak, valamint mindazoknak, kik ezen tánczestély jövedelmét gyarapították, hálás köszönetünket nyilvánítani. A rendezőség. — A csókolódó Gladstone. Lady Mulgrave londoni előkelő hölgy termeiben jótékony bazár volt a karácsonyi ünnepek alatt s a bazárt meglátogatta Gladstone is, az angol nemzet nagyhírű agg államférfia. Alig hogy a terembe lépett, véletlenül egy zöld galy alatt talált megállani, a melyre pirosló földieper volt felkötve. Több ilyen galyacska is volt felaggatva a teremben. Alig hogy ezt a fiatal ladyk észrevették, megrohanták az öreg urat és követelték, hogy most már vesse alá magát ő is a szokásos „büntetésinek, mely mind azokat éri, akik egy ily galy alatt megállanak. Valami régi hagyomány ez Angliában s abból áll, hogy az ily alkalmakkor felaggatott epres-galy alatt megpihenők tartoznak magukat a varázslat alól csókkal megváltani. Ebben az esetben a hölgyecskék azt követelték, hogy Gladstone pénzzel váltsa meg magát a jótékony czél érdekében. A nagy férfiú mosolygott és miközben mindenik kis zsarnoknak kifizetett egy csomó sterlinget, meg is csókolta arczukat, így azután kétszeresen váltotta meg magát a ravasz öreg úr a varázslat alól. — Akasztófahumor. Newyorkból Írják : Fort Worthban (Texas) nemrég nagyon különös kivégzés volt. Azt hitte volna az ember, hogy inkább valami vidám családi ünnepélyen van, mint kivégzésen. Az elítélt gyilkos, Tim Kelly, azt az óhaját fejezte ki, hogy szeretné „meghívni“ néhány ismerősét, s óhajtásának eleget tettek. Ennek következtében nem kevesebb, mint 60 „meghívót“ küldött szét a következő tartalommal : „Drága uram és testvérem ! Mint ön bizonyára értesült, e dicsőséges ország igazságszolgáltatása által azon tiszteletteljes megbízatásban részesültem, hogy tanulmányutat tegyek a túlvilágra. Nem lehetett e megkérést visszautasítanom. Minthogy ez újra nov. 27-ikén reggel 6 órakor indulok — kötél által, ami a legrövidebb út — e hó 26-ikán estére szívesen látnám egy kis búcsuünnepélyre. A félreeső hely, hol utamat elkezdem, kényszerít, hogy kérjem önt, hozzon magával némi italt stb. Biztos megjelenésére számít Tim Kelly.“ — E meghívás folytán 27 „kollega“ jött össze, kik a fogház csarnokában az elitélttel és a hivatalnokokkal dőzsöltek, mig az elitélt a reggeli órákban szívélyesen és vidáman elbúcsúzott s túlvilági útjára oly bátorsággal indult, mely az összes meghívott vendégeket elragadtatással tölte el. Habár ez az akasztófahumor Fort Worth környéke lakosságának bizonyos rétegeiben nagy tetszéssel találkozott, úgy hogy a legközelebbi „utazó“ kétségkívül hasonló kívánattal fog előállni, a kormány elhatározta, hogy ezt többé nem fogja megengedni. Egy 1849-iki honvéd-zászló. Az 1848—49-es honvédeknek Sepsi-Szentgyörgyön ez év őszén tartott gyűlésén bemutatott zászlóról, melyről annak idejében mi is megemlékeztünk, Herman Ottó, a „Vasárnapi Ujság“-ban, többek között, a következőket írja : Annak a kornak, amelyet nagy egyszerűen egy összevont évszámmal, az 1848—9-czel elégséges megjelölni, hogy a történet menetében nyilatkozó törvényszerűség hatalmát legalább megsejdítsük — annak a kornak cselekvő alakjai mind gyorsabb egymásutánban ritkulnak. A történeti nevet szerzett vezér épen úgy, mint a „névtelen hős“ időhaladtával eléri azt a pontot, ahol nem veszi többé hasznát a magyar nyakasságnak, a honvéd hajthatatlanságnak : megtörik és sírba száll. Egy emberöltőnél is hosszabb idő választ el a nagy kortól. Az a 14—15 éves fiu-honvéd, ki az iskolából került legtöbbnyire az ágyú mellé és elő, ma már megdelelt: élete pályája völgynek tart, nem vig menetben, hanem hanyatlásban s nem tart már soká, a midőn szárnyra kél majd az igazi gyászos hit, mely bejelenti a nemzetnek s egyszersmind a történetnek is az utolsó 1848/9-iki honvéd elköltözését. Mintha ennek, hogy úgy mondjam, ösztönszerű tudata reá is borulna a régi bajnokok és bajtársak lelkületére ! — Az egykoron oly nagyon is hangos gyűlések elcsöndesednek ! Budapesten, október 6-án, ott a barátok templomában egy végtelen bus vonás jelenik meg a vénülök és vének arczulatján, a szem keresve tévedsz a könybe lábbal, mert észreveszi a ritkulást, a nagy közöket, amelyeket a világ semmiféle „ujonczozása“ sem tölthet be többé! Hát reá szegzik szemöket a szent asszonyra, ki térdre borulva, mély áhítattal hajtja meg fejét a ravatal előtt; néha megjelenik egy galambősz fej, övig érő szakáll — örülnek egymásnak, hogy még meg nem haltak. Oh ! sőt e gyászos kereten messze kívül — s mindnyájunk fölött — ott áll a szent öreg még ma is hajthatatlanul — a „modern állam“ kereke akárhogy kerüli is, itt-ott útjában találja, megzökken, s e zökkenést megérzi a nagy Alföld utolsó tanyája, a legkisebb falu népe is — — mert szivébe fogadta. A népet 1849 tavaszán nagy düh fogta el a korona jelvény ellen. A sok magyar czimeres kokárdákon a koronát letördelték ; igy tettek a honvédek a csákó-czimerekkel, a mennyiben csákójuk volt; a középületekre festett magyar czimerek koronáit bemeszelték, befestették, s az kétségtelen tény, hogy mind azok az 1848/9-ből származó tárgyak, a melyeken korona nélküli magyar czimer van, vagy 1849 április 14-ke után vesztették el a koronát, vagy már e nap után készültek korona nélkül. Az utóbbiak közé tartozik a mindenesetre történeti becsű honvéd-zászló, mely csak most jutott nyilvánosságra. Történetének egyik részét maga mondja el felirataival, de bizonyos öltésekkel is ; a többit kiegészítette a Bikán belüli honvédegylet háromtagú küldöttsége, mely a közelebb megtartott országos honvédgyűlés ötletéből Budapestre lőve magával hozta az ereklyét, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban elhelyezze. A zászló nehéz fehér selyem, szegélyzete köröskörül le van szakítva, valószínűleg azért, hogy kisebb tért foglaljon el s igy könnyebben elrejthető legyen ; középen áll a vörös selyemből való czimerpajzs, a melyből azonban már csak a zöldselyemhímzésü hármashegy van meg; a kettős keresztet, a választékot és a négy folyót már csak az öltések jelzik ; ezek a részek alkalmasint ezüst himzésüek voltak. A czimer alatt áll.. 84 . .. a kipontozott helyeken az öltések világosan kitüntetik az 1 és 9 számot; a kiirt szám arany hímzésű s igy az egész évszám 1849. alatta vörös selyemhímzéssel kivarrva, s minden betű körrajza finom aranyszegélylyel díszítve, Június Napján. A czímert és a dátumot egy igazán remek koszorú keríti be, melynek jobboldali fele szőlő, a bal búza, s rajz és kivitel szerint nagyon szép. A szőlő levélzete finom és árnyékolt zöld selyemhímzés; a gerezdje fénytelen, vastag, sodrott arany fonallal varrott; a buza levélzete zöld selyemhímzés, a kalász aranyhímzésű, mégpedig felváltva egyik kalász fényes, a másik fénytelen ; a fényes kalászokon az egyes buzaszemek finom aranylemezből vannak verve. A koszorú fölött vörös selyemmel és aranynyal szegett hímzéssel írva : „85 Honvéd Zászlóallj , a koszorú alatt: Ellyen a Független Magyarhon Szabadsága.“ A dátum a felirat és a koronátlan czimer mindent megmagyaráz, s az ember az elsőre való tekintetből szinte elbámul, hogy hol találták meg az időt ily gondos hímzések befejezésére ? De a zászlónak más története is van, melyet a Bikán belüli honvéd-küldöttség vezetője, Szász Dániel vezérkari őrnagy, s a harmadosztályú érdemrend birtokosa a következőkben foglalt össze. A zászló fölavatásánál az anya tisztét Benkő Ráfaelné Lázár Rozália asszony teljesítette. E zászló ott lobogott a tömösi szoros erődjén, amelyet a nevezett őrnagy Bem tábornok rendeletéből a szászokkal ingyen építtetett. Ezt az erődöt hat honvéd század, négy ágyú és egy szakasz lovas a betóduló muszkák és osztrákok ellen két napon át védelmezte, állott pedig az ellenség 8000 kikergetett és viszszatérő osztrákból Clam-Gallas alatt és 25,000 muszkából Lüders alatt, összesen tehát 33,000 emberből. Ismeretes dolog, hogy nem az ellenség óriási száma, hanem az árulás, melyet egy brassói erdész követett el azáltal, hogy erdei utakon az erőd hátában vezette az ellenségnek egy részét, veszítette el a honvédség ügyét. Az is ismeretes, hogy az erőd hősies parancsnoka, Kiss Sándor ezredes megsebesült, hadifogságba esett, hol a sanyargattatást kikerülendő, méreggel vetett véget életének. A zászlót Kocsis Gábor márkosfalvi birtokos, honvéd mentette meg — s el nem árung, noha a rémnapokban a beczirkerség mindenkeppen megsanyargatta, tömlöczbe vetette miatta. Egy hitelen cseléd a zászlóhoz férve, lopni kezdte az ezüst és arany fonalat; innen eredt a czimer és évszám csonka volta. Az újabb alkotmányos időben a zászló a Bikán belüli honvédegyesület tulajdonába ment át. — Ám tagjai ritkulnak, pusztulnak, s ha nem is hirdetik, de hát nagyon is érzik, hogy jó lesz az ereklyéket biztos helyre tenni, mert elfogynak annak legméltóbb őrei: az 1848/49-iki honvédek. A hármas zászlóvivő küldöttség tagjai voltak : Szász Dániel őrnagy, Kocsis Gábor a zászló megmentője és Gyulai Károly honvéd huszár főhadnagy. H. D. Társszerkesztők : Csíkszeredában : T. NAGY IMRE. Udvarhely megyében : SZENT-KIRÁLLYI ÁRPÁD Felelős szerkesztő : MÁLIK JÓZSEF. „Fontos royale-ümök: Rum, szilvorium, törkölyés seprőpálinka úgy nemkülönben mindennemű likőr, szeszesital és eczet hideg után minden készülék nélkül előállítható ■Watteiich. Arnold Budapest, Dohány-utcza 65. sz. (az izr. imaház átellenében) a jutalomdíjazott esszencziák és atherikus ólajok által. Vizahólyag, glycerin, bor zamat, savtalanító por, bőrszínek, bőrszesz, derítő por és mindennemű bőrbetegségek elleni szerek raktára. Kezelési utasítások és árjegyzék ingyen. Parafa-dugaszok és czinkupák. Szesz megtakarítására való pálinka-erősítő esszenczia IMS- Ügynök felvétetik. •••HHtHMN ••• MINtNnHU«! „Répáti“ égvényes-savanyuviz a monarchia legszénsavdúsabb és legtisztább égvényes-savanyuvizei közé tartozik. Orvosi tekintélyek nyilatkozata szerint kitűnő sikerrel használtak : a légzőszervek betegségeinél, vese- és gyomorbajokban, a húgyszervek bántalmainál stb. Ezen betegségek ellen a „répáti“ savanyuviz a legkellemesebb s egyszersmind a leghathatósabb gyógyító szer. Gazdag szonsavtartalmánál fogva mint élvezeti viz igen kellemes ízzel bír. Borral vegyítve pompás üdítő ital, savanyúbb borokhoz használva páratlan. A töltés egy legkitűnőbb töltőkészülékkel eszközöltetvén, a palackba töltött viz a forrás vizével vegytartalmilag teljesen azonos marad. A „répáti“ savanyúviz mindig friss töltésben és valódi minőségben kapható raktáron. Gál János Séra István Kupán József Kohn Dániel A „répáti“ savanyuviz kutkezelősége György József, Kászon-Impéren (Csikmegye.) Sz.-Udvarhelyit: S.-Szentgyörgyön: K.-Vásárhelyit: Azonban : Sepsi-Szentgyörgy, 1889. Nyomatott a laptulajdonos 63 kiadó Jókai-nyomda részvénytársulat könyvnyomdájában.