Székely Nemzet, 1891 (9. évfolyam, 1-201. szám)

1891-01-01 / 1. szám

Pf-- /*/­ Szerkesztőségi iroda : Sepsi-Szentgyörgyön , Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Sepsi-Szentgyörgy, csütörtök, 1891. január 1.­1. szám, IX. évfolyam. SZÉKELY NEMZE POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer : vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési rtr : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . 5 írt — kr. ______________Negyedévre ■ 2 frt 50 kr. Hirdetmények bltja : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csík-Szeredában T. Nagy Irax-e társ­szerkesztő lakásán (kedd-uteza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, vala­mint előfizetési pénzek és hirde­tések bérmentesen küldendők. Udvarhely me­gye részére: társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva (u. p. Sz.-Udvar­hely) hová Udvarhelymegyéből a lapot érdeklő közrem, küldendők. 5PT--------------------------T7 Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. p ----------*--------------­ A székelyek lapja. — 1891. — Kilenczedik évfolyamába lépett a székelyek köz­­kedveltségü lapja. Az 1891 -ik évvel kilenczedikszer hirdetünk elő­fizetési felhívást a „Székely Nemze­t“-re. A lefolyt nyolcz esztendő arról teszen tanúbi­zonyságot, hogy a székelyeknek valóban szükségük van erre a lapra. A székelyek nagyfontosságú érde­kei, melyeket a „Székely Nemzet“ hozott felszínre, ennek a fal­unak a hathatós védelme alatt h­ova­tovább nagyobb figyelemben részesülnek. Egy elzárt, itt felejtett hazarész volt a Székely­föld, melynek kultúrája, ipara és közgazdasága ma­gára hagyatva, a kifejlődés minden reménye nélkül pangott. Ma már ismerik a Székelyföldet, ennek min­den ősanyagát, a­mi kifejlesztésre vár , a S­z­é­k­e­l­y Nemzetnek sikerült felébreszteni és folytonossá tenni az érdeklődést legszélesebb körben a székelyek közös érdekei iránt. Nagy munka volt ez, de a kitűzött nemzeti czélnak tudatában szükséges és elmaradhatatlan munka volt. S még nincs befejezve. Még sok tenni­való vár reánk. Az államtest eme legfontosabb orgánuma, a szé­­kelység csak ezután fog még minden alkatrészeiben egy­ségesen fejlődni. A székelységnek van múltja a haza védelmében , most jövőt kér a maga számára ezen a fontos pozíczión, a magyar államiság keleti őrszemén, utolsó védbástyáján. Épen ezért a „Székely Nemzet“ bár a szabadelvű párt közlönye kíván maradni továbbra is, első és egyetlen feladatául tűzte ki maga elé a Szé­kelyföld magas rendű érdekeinek művelését és eré­lyes védelmét. S habár, mint politikai lap híven vallja magáé­nak az országos szabadelvű párt vezéreszméit, de a­hol székely érdekekről, a székelyek nagyfontosságú életmozgásának irányításáról van szó, ott a „Szé­kely Nemzet“ nem ismer pártot. S mert ebben az általános érdekű munkásság­ban töltötte el a Székely Nemzet nyolc­ esz­tendejét, azért ez a lap közös házibarátja volt a Székelyföld olvasóközönségének pártkülönbség nélkül. Az kíván maradni jövőre is. Teljes bizalommal fordulunk tehát a Székelyföld olvasó­közönségéhez, részesítse megtisztelő támogatá­sában lapunkat továbbra is. A Székely Nemzet előfizetési ára: Egész évre..........................10 frt; fél évre..................................5 frt; negyedévre............................2 frt 50 kr. Szíves előfizetéseket (legczélszerűbben postautal­­ványnyal) elfogad a kiadóhivatal Sepsi-Szent­györgyön; T. Nagy Imre társszerkesztő C­s.­­Szeredában és Szen­t-K­irá­lyi Árpád társ­szerkesztő Székel­y-U­dvarhelytt. Uj év. — decz. 31. A múltra visszanézni s vizsgálni a jö­vőt, talán előre megjósolni a bekövetke­zendő eseményeket: nincs alkalmasabb idő­pont, mint az új év első napja. Mintegy tükörből néznek reánk a múlt történetei; némelyiknek kezdete vissza­­nyúlik messzire, több évet, sőt évtizedet kell emlékezetünkbe felidéznünk, hogy a csirázó magot megtaláljuk s láthassuk a pályafutást, mely a mult évben bevégző­dött ; mások még csak pályájuk kezdetén voltak, ismét mások már előfélben. S míg a bevégzett egész eseményekről tanul­ságokat vonunk le , a folyamatban levők­nek jövő sorsát kutatjuk. Gazdagabbnak érezzük magunkat egy küzdelmes év tapasztalataival és szegé­nyebbnek sok kedves reményünk meghiú­sulásával. Hanem azért az új évnek ismét remé­nyekkel gazdagon ellátva indulunk. Meg­vannak a maga reményei mindenkinek, mint állampolgárnak, mint az egyetemes társadalom tagjának, mint vidéke sorsa iránt érdeklődőnek s mint magánembernek. Az állam életében nevezetes kérdések várnak megoldásra. Hogy milyen lesz a megoldás, avagy egyáltalában megoldat­nak-e, oly kérdések, mikre felelni nehéz. A kormány oly eszméket akar meg­valósítani, melyek hivatva vannak a nem­zet fejlődését századokra biztosítani, ha a mód is, melylyel ezek a gyakorlati életben alkalmazva lesznek, gyakorlatinak fog bizonyulni; ellenkező esetben meg lesz akadá­lyozva a haladás nagyon sok ideig. Az állam kormányzása tisztán gyakorlati tudomány , a gyakorlati tudományban pe­dig nem szabad transzc­endentális szemlélő­dés után indulni, hanem a tapasztalást kell vezérül választani; csak ez biztosíthat ar­ról, hogy az elvek, melyekből elmélkedés közben kiindulunk, valóban helyesek s csak tapasztalás által ismerhetjük meg, mint kelljen azokat az egyes esetekre al­kalmazni. Vannak olyan eszmék, melyek megva­lósítása a nemzet, sőt az emberiség legna­gyobb részének óhajtását képezi s ha az összes élén állók, a kormányok, igyekez­nek is azt megvalósítani, számíthatnak mindig ennek a többségnek a támogatá­sára, de csak bizonyos mérvben. Számíthatnak arra, hogy ez az eszmé­jéért b­evü­lő többség a legvégső esetben kész elsöpörni az útból mindent, a­mi akadály. Az angol nép elsöpörte a király­ságot, mikor ez a szabadság ellen volt; a franczia nép megsemmisítette a nemes­séget is. Számíthatnak arra, hogy ha megtalál­ták a formát, melyben az eszméket meg lehet valósítani ; a többség mellettük lesz. De arra nem számíthatnak, hogy a forma megkeresésében segélyükre legyen csak egy tagja is annak a többségnek, mely oly forrón óhajtja a megvalósítást. A nép óriási zsarnok; a csillagokat kívánja sokszor, mint a gyermek s ha nem kapja meg , összezúz mindent, de az eszközök­kel, melyekkel a czélt el lehetne érni, egy perczig sem törődik. Pedig bármely eszme megvalósításában leglényegesebb a forma. Ezek az úgyne­vezett uralkodó eszmék ugyanis nem ma­gukban véve állanak ellentétben a megle­vőkkel, hanem az ellentét a formában rej­lik, melyben ezen eszmék felállíttatnak. A jelenleg formájukat váró eszmék közül kettő magaslik ki: a közigazgatás államosítása és az egységes középiskola. Nem olyan eszmék ugyan, hogy ellenfeleik ne lennének; mindazáltal uralkodó esz­mék ; a nagy többség mellettük van. Emel­kednek hangok a közigazgatás államosí­tása ellen éppen úgy, mint az egységes középiskola ellen. S ezt rossz néven venni nem is lehet, mert a maradás mindig el­lensége a haladásnak. A jobbágyság eltörlésének éppen úgy meg voltak a maga ellenségei, mint meg­vannak jelenleg a közigazgatás államosí­tásának. A jelszavak ma is ugyanazok. S mert ebben a kérdésben ilyen for­dulat akar előállani: mindenki élénk ér­deklődéssel néz a küzdelem elé úgy is, mint a társadalom tagja. Reményeket fűz hozzá úgy is, mint magánember. Hanem a múltból ítélve, talán remél­hető, hogy a jobb győzni fog. Remélhető, hogy ha mindjárt az első kísérlet nem si­kerülne is , sikerülni fog a második. A nemzetek története telve van sok meghiúsult kísérlettel, melyek később dia­dalt arattak. Az új év reggelén, ha a jövő bizony­talan eseményeit vizsgáljuk: reményt és bátorságot merítünk mindig a múltból, mely azt tanítja, hogy az igaz mindig győzni fog, bármily eszközökkel, fenyegetésekkel, gúnynyal, rágalommal igyekezzenek is azt megsemmisíteni. Id.­­ Bukarestből sürgönyzik a „Pester Corres­­pondenz“-nek. Az osztrák-magyar-német szerződési tárgyalások eddigi menetéről szóló jelentések itt oly kedvező benyomást keltettek, hogy a kormány el­határozta Ausztria-Magyarországgal újra megkezdeni a tárgyalásokat. Újév után a kormánynak egy bizalmi embere, talán egy miniszter megy Bécsbe, hogy egye­lőre bizalmasan kezdje fonni a fonalat. Bizton számítanak itt most előzékenységre, különösen M­a­­gyarország részéről. Háromszékvármegye közgyűléséből. — decz. 30. Háromszékvármegye törvényhatósága ma rendkívüli közgyűlést tartott. P­ó­­­s­a József fő­ispán úr küldöttségileg meghivatván, elnöki székét éljenzések között elfoglalta. Megnyitó be­szédében bejelentette, hogy a vasúti kölcsön ügyében a vármegye alispánja Budapestre távo­zott el, mit a közgyűlés tudomásul vett. Ezek után a tárgysorozatban foglalt ügyek tárgyal­tattak. A volt székely határőri épületekért fize­tendő használati díj ügyében a belügyminiszter azon leirata vétetett tudomásul, hogy a minisz­térium kebelében az ügy tárgyalás alatt van és annak eredménye bevárandó. Hont vármegyének és a körjegyzők központi egyletének a közigazgatás államosítása iránt kelt átirata tudomásul vétetett. A megyei közigazgatási bizottságba a tiszti ügyész helyetteséül Kökössy Árpád tiszteletbeli ügyész választatott meg. Az igazoló választmányba megválasztottak szotyori N­agy Károly, Hartha József, K­ö­­kös­sy Árpád, Bogdán Arthur és ügyvéd Nagy Károly; a főispán által kineveztettek elnöknek: Ujjvár­ossy József; tagokul: Pünkösti Lajos, Szentiványi Miklós, Dálnoki Károly. A közigazgatási bizottságból 1890. év végé­vel kilépett tagok helyébe uj tagok választására bizottság küldetett ki: 20.000 forint. A Sepsi-Szentgyörgyön felállítandó f­­­u­­árvaház tárgyában S­é­r­a Tamás árvaszéki elnök előterjesztésére, a háromszékvármegyei gyámpénztári tartalékalapot árvaházi czélra ajándékozta a közgyűlés, elfogadva a beterjesz­tett indítványt, melyet belügyminiszteri jóváha­gyás után végrehajtatni rendelt. Az ügy fontosságánál fogva az egész indít­ványt közöljük a következőkben : Korunk humanisztikus törekvései egy czél felé összpontosulnak , a szenvedő emberiség sor­sán segíteni. Ezek között legfontosabb és a pau­­perizmus terjedésével legfigyelemre méltóbb az árvák segélyezése és gyámolítása, kiket önhibá­­jukon kívül juttatott a mostoha sors azon hely­zetbe, hogy a magára hagyatottság keserű ke­nyerét kell enniük. E magasztos eszme vezérelte azokat, kik megyénkben árvaház létesítését ha­tározták el. Az eszme valósult. Az ige testté vált. Ma már két árvaházról van szó, mindkettő a tör­vényhatóság két emperiális városában K.-Vásár­helyit és Sepsi-Szentgyörgyön. Az 1873-ik évben K.-Vásárhelyit létesített háromszékvármegyei Erzsébet árvaleány-nevelő­­intézet ma már 40 leány árvának nyújt biztos menedéket és egyúttal módot arra, hogy elemi iskoláztatás után a nőiparban is kiképeztessenek. Ezen intézetet törvényhatóságunk közel 10 ezer frtot érő telekhez juttatta és azonkívül 1000 frt alapítvány és évi 400 írttal segélyezte. Az inté­zet alaptőkéje 30708 frt 46 kr. Ennek kamat­jából, úgy az intézet tanügyi kiadásaira adott 1800 írt államsegély és a törvényhatóság emlí­tett segélyösszege még könyör adományokból tartotta fenn az intézet magát. Az 1886. junius 16-án kelt törvényhatósági közgyűlési határozattal Sepsi-Szentgyörgyre ter­vezett háromszék megyei fiárvaház számára a tör­vényhatóság 1 % pótadót fizet, évi 3500 írtban , míg a háromszéki takarékpénztár 10 ezer és Horn Dávid 2 ezer forint alapítványnyal örökítette meg nevét. Ezen intézetnek van egy 2600 frttal vásárolt telke Sepsi-Szentgyörgyön és 12580 frt 73 kr pénztőkéje, mely a háromszéki takarék­­pénztárban kamatoz. Bár ha ez kezdetnek elég és az érdekeltek áldozatkészségének és az ügy szent­sége iránti meggyőződésüknek kétségtelen jele , még sem lehetett eddig az intézetet életbelép­tetni és abba árvákat venni föl. Az árvaszék naponta meggyőződvén mind­két árvaház szükségességéről, most midőn a sze­rencsés üzleti viszonyok mellett sikerült ezen év végére a háromszékvármegyei gyámpénztári tar­talékalapot 30 ezeret meghaladó összegre szapo­rítani ; midőn állam, törvényhatóság és társada­lom egymást támogatva működik az árvák segé­lyezésén ; és más törvényhatóságok életében nem áll egyedül a tartalékalapoknak árvaházak felál­lítására való igénybevétele; az árvaszék a há­romszékvármegyei gyámpénztári tartalékalapnak a megyénkbeli két árvaházra való fordítását fel­ajánlja és annak az arra illetékes törvényható­sági közgyűlés által való meghatározásáért elő­terjesztést tesz. Miután a leányárvaháznak elől említett vagyoni állapota a s.-szentgyörgyi fiár­­vaházét túlhaladja és miután a s.-szentgyörgyi fiárvaház évi fentartására a törvényhatóság pót­adóból bejövendő összeget nagyobb részben igénybe kell venni, míg a k.­vásárhelyi leány­­árvaház hasonló kiadásait részben az állam­segélyből nyeri, véleményünk szerint előbb a sepsi­szentgyörgyi fiárvaházat kell a törvény­­hatóságnak azon állapotba hozni, hogy ez tő­kéje és évi fentartási költségeire nézve a k­­vásárhelyit közelítse meg. Ez úgy lenne elérve , ha a gyámpénztári tartalékalapból 20 ezer főt a háromszékmegyei fiárvah­ázra fordíttatnék és csak ezen felül maradó összeg bocsáttatnék át egyenlő arányban mindkét árvaház tőkevagyona gyara­pítására. Tekintve, hogy az eddig kikölcsönzött és jövőre az eddigi rendszer szerint kölcsön adandó összegekért az 1877. évi XX. t. sz. 299. §. ér­telmében némi felelősséget kell vállalni és az a szabályok megtartása esetén a tartalékalapot terhelné : a két árvaház az említett 20 ezer fo­rinton felül egyenlő arányban kapandó tőke­­pénzhez képest a kölcsönökért való felelősséget magára kell hogy vállalja, a­mit az eddigi ta­pasztalatok szerint bármelyik minden nagyobb kárveszély nélkül elvállalhat. Egyben megjegyeztetik, hogy ha már a tör­vényhatóság a k.­vásárhelyi árvaleánynevelő-in­­tézetet ily pártolásban részesíti, azon intézet nem maradhat magán­igazgatás és felügyelet alatt, hanem kell hogy azon intézet a törvény­hatóság kezelése alá jöjjön, a­mi által az alapí­tók jogköre nem szándékoltatnék korlátoltatni. Ezek előrebocsátása után indítványunk és javaslatunk a következő lenne : Háromszék vármegye törvényhatósági közgyű­lése határozza el­­. Hogy a Sepsi-Szentgyörgyön létesítendő fiárvaház javára elidegeníthetlen törzsvagyonul a háromszékvármegyei gyámpénztári tartalékalapból 20 ezer azaz húszezer forint örök alapítványt teszen és az arra vonatkozó közgyűlési határo­zat belügyminiszteri jóváhagyása után az árva­széket utasítja, hogy a tisztiügyész által kellő­ számú példányokban az alapítólevelet készíttesse el és azokat úgy a 4% magyar aranyjáradék kötvényekből a 20 ezer forintot Háromszékvár­megye házi pénztárának a fiárvaház részére utalja ki. 2. Hogy a tartalékalapnak a 20 ezer forin­tot meghaladó részét a gyámpénztári kölcsönö­kért (1877. évi XX. t. sz. 299. §.) átvállalandó törvényes felelősséggel felerészben a hároraszék­­vármegyei Erzsébet-árvaleánynevelő intézetnek a mennyiben az intézet igazgatása és felügyelete a törvényhatóságnak átengedtetik, és másik fele­részben pedig a háromszékvármegyei fiárvaház­­nak törzsvagyonul ajándékozza és mig ezeknek kiadása teljesíthető lesz, 1892. január 1-től kezdve a tartalékalap által kapandó kamatok aránylagos kiutalására az árvaszéket utasítja. A kisdedóvónőképező intézet felállítása tár­gyában tett indítvány tárgyalására a közgyűlés egy bizottságot küldött ki, ugyanazt mint az árvaház ügyében, melyben képviselve van a vár­megye közönsége, Sepsi-Szentgyörgy város és több referens. Császár Bálint polgármester, bizottsági tag felszólalván a város újabb m­eg­­terheltetése ellen, megnyugodott abban, hogy észrevételeit a kiküldött bizottságban érvénye­sítse. Ezen javaslatot lapunk mult számában is­mertettük. A kézdi-vásárhelyi Erzsébet-leányárvaház részére az 1891. évi költségvetés elfogadásával

Next