Székely Nemzet, 1891 (9. évfolyam, 1-201. szám)
1891-01-01 / 1. szám
Pf-- /*/ Szerkesztőségi iroda : Sepsi-Szentgyörgyön , Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Sepsi-Szentgyörgy, csütörtök, 1891. január 1.1. szám, IX. évfolyam. SZÉKELY NEMZE POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer : vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési rtr : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . 5 írt — kr. ______________Negyedévre ■ 2 frt 50 kr. Hirdetmények bltja : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csík-Szeredában T. Nagy Irax-e társszerkesztő lakásán (kedd-uteza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhely megye részére: társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva (u. p. Sz.-Udvarhely) hová Udvarhelymegyéből a lapot érdeklő közrem, küldendők. 5PT--------------------------T7 Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. p ----------*-------------- A székelyek lapja. — 1891. — Kilenczedik évfolyamába lépett a székelyek közkedveltségü lapja. Az 1891 -ik évvel kilenczedikszer hirdetünk előfizetési felhívást a „Székely Nemzet“-re. A lefolyt nyolcz esztendő arról teszen tanúbizonyságot, hogy a székelyeknek valóban szükségük van erre a lapra. A székelyek nagyfontosságú érdekei, melyeket a „Székely Nemzet“ hozott felszínre, ennek a falunak a hathatós védelme alatt hovatovább nagyobb figyelemben részesülnek. Egy elzárt, itt felejtett hazarész volt a Székelyföld, melynek kultúrája, ipara és közgazdasága magára hagyatva, a kifejlődés minden reménye nélkül pangott. Ma már ismerik a Székelyföldet, ennek minden ősanyagát, ami kifejlesztésre vár , a Székely Nemzetnek sikerült felébreszteni és folytonossá tenni az érdeklődést legszélesebb körben a székelyek közös érdekei iránt. Nagy munka volt ez, de a kitűzött nemzeti czélnak tudatában szükséges és elmaradhatatlan munka volt. S még nincs befejezve. Még sok tennivaló vár reánk. Az államtest eme legfontosabb orgánuma, a székelység csak ezután fog még minden alkatrészeiben egységesen fejlődni. A székelységnek van múltja a haza védelmében , most jövőt kér a maga számára ezen a fontos pozíczión, a magyar államiság keleti őrszemén, utolsó védbástyáján. Épen ezért a „Székely Nemzet“ bár a szabadelvű párt közlönye kíván maradni továbbra is, első és egyetlen feladatául tűzte ki maga elé a Székelyföld magas rendű érdekeinek művelését és erélyes védelmét. S habár, mint politikai lap híven vallja magáénak az országos szabadelvű párt vezéreszméit, de ahol székely érdekekről, a székelyek nagyfontosságú életmozgásának irányításáról van szó, ott a „Székely Nemzet“ nem ismer pártot. S mert ebben az általános érdekű munkásságban töltötte el a Székely Nemzet nyolc esztendejét, azért ez a lap közös házibarátja volt a Székelyföld olvasóközönségének pártkülönbség nélkül. Az kíván maradni jövőre is. Teljes bizalommal fordulunk tehát a Székelyföld olvasóközönségéhez, részesítse megtisztelő támogatásában lapunkat továbbra is. A Székely Nemzet előfizetési ára: Egész évre..........................10 frt; fél évre..................................5 frt; negyedévre............................2 frt 50 kr. Szíves előfizetéseket (legczélszerűbben postautalványnyal) elfogad a kiadóhivatal Sepsi-Szentgyörgyön; T. Nagy Imre társszerkesztő Cs.Szeredában és Szent-Királyi Árpád társszerkesztő Székely-Udvarhelytt. Uj év. — decz. 31. A múltra visszanézni s vizsgálni a jövőt, talán előre megjósolni a bekövetkezendő eseményeket: nincs alkalmasabb időpont, mint az új év első napja. Mintegy tükörből néznek reánk a múlt történetei; némelyiknek kezdete visszanyúlik messzire, több évet, sőt évtizedet kell emlékezetünkbe felidéznünk, hogy a csirázó magot megtaláljuk s láthassuk a pályafutást, mely a mult évben bevégződött ; mások még csak pályájuk kezdetén voltak, ismét mások már előfélben. S míg a bevégzett egész eseményekről tanulságokat vonunk le , a folyamatban levőknek jövő sorsát kutatjuk. Gazdagabbnak érezzük magunkat egy küzdelmes év tapasztalataival és szegényebbnek sok kedves reményünk meghiúsulásával. Hanem azért az új évnek ismét reményekkel gazdagon ellátva indulunk. Megvannak a maga reményei mindenkinek, mint állampolgárnak, mint az egyetemes társadalom tagjának, mint vidéke sorsa iránt érdeklődőnek s mint magánembernek. Az állam életében nevezetes kérdések várnak megoldásra. Hogy milyen lesz a megoldás, avagy egyáltalában megoldatnak-e, oly kérdések, mikre felelni nehéz. A kormány oly eszméket akar megvalósítani, melyek hivatva vannak a nemzet fejlődését századokra biztosítani, ha a mód is, melylyel ezek a gyakorlati életben alkalmazva lesznek, gyakorlatinak fog bizonyulni; ellenkező esetben meg lesz akadályozva a haladás nagyon sok ideig. Az állam kormányzása tisztán gyakorlati tudomány , a gyakorlati tudományban pedig nem szabad transzcendentális szemlélődés után indulni, hanem a tapasztalást kell vezérül választani; csak ez biztosíthat arról, hogy az elvek, melyekből elmélkedés közben kiindulunk, valóban helyesek s csak tapasztalás által ismerhetjük meg, mint kelljen azokat az egyes esetekre alkalmazni. Vannak olyan eszmék, melyek megvalósítása a nemzet, sőt az emberiség legnagyobb részének óhajtását képezi s ha az összes élén állók, a kormányok, igyekeznek is azt megvalósítani, számíthatnak mindig ennek a többségnek a támogatására, de csak bizonyos mérvben. Számíthatnak arra, hogy ez az eszméjéért bevülő többség a legvégső esetben kész elsöpörni az útból mindent, ami akadály. Az angol nép elsöpörte a királyságot, mikor ez a szabadság ellen volt; a franczia nép megsemmisítette a nemességet is. Számíthatnak arra, hogy ha megtalálták a formát, melyben az eszméket meg lehet valósítani ; a többség mellettük lesz. De arra nem számíthatnak, hogy a forma megkeresésében segélyükre legyen csak egy tagja is annak a többségnek, mely oly forrón óhajtja a megvalósítást. A nép óriási zsarnok; a csillagokat kívánja sokszor, mint a gyermek s ha nem kapja meg , összezúz mindent, de az eszközökkel, melyekkel a czélt el lehetne érni, egy perczig sem törődik. Pedig bármely eszme megvalósításában leglényegesebb a forma. Ezek az úgynevezett uralkodó eszmék ugyanis nem magukban véve állanak ellentétben a meglevőkkel, hanem az ellentét a formában rejlik, melyben ezen eszmék felállíttatnak. A jelenleg formájukat váró eszmék közül kettő magaslik ki: a közigazgatás államosítása és az egységes középiskola. Nem olyan eszmék ugyan, hogy ellenfeleik ne lennének; mindazáltal uralkodó eszmék ; a nagy többség mellettük van. Emelkednek hangok a közigazgatás államosítása ellen éppen úgy, mint az egységes középiskola ellen. S ezt rossz néven venni nem is lehet, mert a maradás mindig ellensége a haladásnak. A jobbágyság eltörlésének éppen úgy meg voltak a maga ellenségei, mint megvannak jelenleg a közigazgatás államosításának. A jelszavak ma is ugyanazok. S mert ebben a kérdésben ilyen fordulat akar előállani: mindenki élénk érdeklődéssel néz a küzdelem elé úgy is, mint a társadalom tagja. Reményeket fűz hozzá úgy is, mint magánember. Hanem a múltból ítélve, talán remélhető, hogy a jobb győzni fog. Remélhető, hogy ha mindjárt az első kísérlet nem sikerülne is , sikerülni fog a második. A nemzetek története telve van sok meghiúsult kísérlettel, melyek később diadalt arattak. Az új év reggelén, ha a jövő bizonytalan eseményeit vizsgáljuk: reményt és bátorságot merítünk mindig a múltból, mely azt tanítja, hogy az igaz mindig győzni fog, bármily eszközökkel, fenyegetésekkel, gúnynyal, rágalommal igyekezzenek is azt megsemmisíteni. Id. Bukarestből sürgönyzik a „Pester Correspondenz“-nek. Az osztrák-magyar-német szerződési tárgyalások eddigi menetéről szóló jelentések itt oly kedvező benyomást keltettek, hogy a kormány elhatározta Ausztria-Magyarországgal újra megkezdeni a tárgyalásokat. Újév után a kormánynak egy bizalmi embere, talán egy miniszter megy Bécsbe, hogy egyelőre bizalmasan kezdje fonni a fonalat. Bizton számítanak itt most előzékenységre, különösen Magyarország részéről. Háromszékvármegye közgyűléséből. — decz. 30. Háromszékvármegye törvényhatósága ma rendkívüli közgyűlést tartott. Pósa József főispán úr küldöttségileg meghivatván, elnöki székét éljenzések között elfoglalta. Megnyitó beszédében bejelentette, hogy a vasúti kölcsön ügyében a vármegye alispánja Budapestre távozott el, mit a közgyűlés tudomásul vett. Ezek után a tárgysorozatban foglalt ügyek tárgyaltattak. A volt székely határőri épületekért fizetendő használati díj ügyében a belügyminiszter azon leirata vétetett tudomásul, hogy a minisztérium kebelében az ügy tárgyalás alatt van és annak eredménye bevárandó. Hont vármegyének és a körjegyzők központi egyletének a közigazgatás államosítása iránt kelt átirata tudomásul vétetett. A megyei közigazgatási bizottságba a tiszti ügyész helyetteséül Kökössy Árpád tiszteletbeli ügyész választatott meg. Az igazoló választmányba megválasztottak szotyori Nagy Károly, Hartha József, Kökössy Árpád, Bogdán Arthur és ügyvéd Nagy Károly; a főispán által kineveztettek elnöknek: Ujjvárossy József; tagokul: Pünkösti Lajos, Szentiványi Miklós, Dálnoki Károly. A közigazgatási bizottságból 1890. év végével kilépett tagok helyébe uj tagok választására bizottság küldetett ki: 20.000 forint. A Sepsi-Szentgyörgyön felállítandó fuárvaház tárgyában Séra Tamás árvaszéki elnök előterjesztésére, a háromszékvármegyei gyámpénztári tartalékalapot árvaházi czélra ajándékozta a közgyűlés, elfogadva a beterjesztett indítványt, melyet belügyminiszteri jóváhagyás után végrehajtatni rendelt. Az ügy fontosságánál fogva az egész indítványt közöljük a következőkben : Korunk humanisztikus törekvései egy czél felé összpontosulnak , a szenvedő emberiség sorsán segíteni. Ezek között legfontosabb és a pauperizmus terjedésével legfigyelemre méltóbb az árvák segélyezése és gyámolítása, kiket önhibájukon kívül juttatott a mostoha sors azon helyzetbe, hogy a magára hagyatottság keserű kenyerét kell enniük. E magasztos eszme vezérelte azokat, kik megyénkben árvaház létesítését határozták el. Az eszme valósult. Az ige testté vált. Ma már két árvaházról van szó, mindkettő a törvényhatóság két emperiális városában K.-Vásárhelyit és Sepsi-Szentgyörgyön. Az 1873-ik évben K.-Vásárhelyit létesített háromszékvármegyei Erzsébet árvaleány-nevelőintézet ma már 40 leány árvának nyújt biztos menedéket és egyúttal módot arra, hogy elemi iskoláztatás után a nőiparban is kiképeztessenek. Ezen intézetet törvényhatóságunk közel 10 ezer frtot érő telekhez juttatta és azonkívül 1000 frt alapítvány és évi 400 írttal segélyezte. Az intézet alaptőkéje 30708 frt 46 kr. Ennek kamatjából, úgy az intézet tanügyi kiadásaira adott 1800 írt államsegély és a törvényhatóság említett segélyösszege még könyör adományokból tartotta fenn az intézet magát. Az 1886. junius 16-án kelt törvényhatósági közgyűlési határozattal Sepsi-Szentgyörgyre tervezett háromszék megyei fiárvaház számára a törvényhatóság 1 % pótadót fizet, évi 3500 írtban , míg a háromszéki takarékpénztár 10 ezer és Horn Dávid 2 ezer forint alapítványnyal örökítette meg nevét. Ezen intézetnek van egy 2600 frttal vásárolt telke Sepsi-Szentgyörgyön és 12580 frt 73 kr pénztőkéje, mely a háromszéki takarékpénztárban kamatoz. Bár ha ez kezdetnek elég és az érdekeltek áldozatkészségének és az ügy szentsége iránti meggyőződésüknek kétségtelen jele , még sem lehetett eddig az intézetet életbeléptetni és abba árvákat venni föl. Az árvaszék naponta meggyőződvén mindkét árvaház szükségességéről, most midőn a szerencsés üzleti viszonyok mellett sikerült ezen év végére a háromszékvármegyei gyámpénztári tartalékalapot 30 ezeret meghaladó összegre szaporítani ; midőn állam, törvényhatóság és társadalom egymást támogatva működik az árvák segélyezésén ; és más törvényhatóságok életében nem áll egyedül a tartalékalapoknak árvaházak felállítására való igénybevétele; az árvaszék a háromszékvármegyei gyámpénztári tartalékalapnak a megyénkbeli két árvaházra való fordítását felajánlja és annak az arra illetékes törvényhatósági közgyűlés által való meghatározásáért előterjesztést tesz. Miután a leányárvaháznak elől említett vagyoni állapota a s.-szentgyörgyi fiárvaházét túlhaladja és miután a s.-szentgyörgyi fiárvaház évi fentartására a törvényhatóság pótadóból bejövendő összeget nagyobb részben igénybe kell venni, míg a k.vásárhelyi leányárvaház hasonló kiadásait részben az államsegélyből nyeri, véleményünk szerint előbb a sepsiszentgyörgyi fiárvaházat kell a törvényhatóságnak azon állapotba hozni, hogy ez tőkéje és évi fentartási költségeire nézve a kvásárhelyit közelítse meg. Ez úgy lenne elérve , ha a gyámpénztári tartalékalapból 20 ezer főt a háromszékmegyei fiárvaházra fordíttatnék és csak ezen felül maradó összeg bocsáttatnék át egyenlő arányban mindkét árvaház tőkevagyona gyarapítására. Tekintve, hogy az eddig kikölcsönzött és jövőre az eddigi rendszer szerint kölcsön adandó összegekért az 1877. évi XX. t. sz. 299. §. értelmében némi felelősséget kell vállalni és az a szabályok megtartása esetén a tartalékalapot terhelné : a két árvaház az említett 20 ezer forinton felül egyenlő arányban kapandó tőkepénzhez képest a kölcsönökért való felelősséget magára kell hogy vállalja, amit az eddigi tapasztalatok szerint bármelyik minden nagyobb kárveszély nélkül elvállalhat. Egyben megjegyeztetik, hogy ha már a törvényhatóság a k.vásárhelyi árvaleánynevelő-intézetet ily pártolásban részesíti, azon intézet nem maradhat magánigazgatás és felügyelet alatt, hanem kell hogy azon intézet a törvényhatóság kezelése alá jöjjön, ami által az alapítók jogköre nem szándékoltatnék korlátoltatni. Ezek előrebocsátása után indítványunk és javaslatunk a következő lenne : Háromszék vármegye törvényhatósági közgyűlése határozza el. Hogy a Sepsi-Szentgyörgyön létesítendő fiárvaház javára elidegeníthetlen törzsvagyonul a háromszékvármegyei gyámpénztári tartalékalapból 20 ezer azaz húszezer forint örök alapítványt teszen és az arra vonatkozó közgyűlési határozat belügyminiszteri jóváhagyása után az árvaszéket utasítja, hogy a tisztiügyész által kellő számú példányokban az alapítólevelet készíttesse el és azokat úgy a 4% magyar aranyjáradék kötvényekből a 20 ezer forintot Háromszékvármegye házi pénztárának a fiárvaház részére utalja ki. 2. Hogy a tartalékalapnak a 20 ezer forintot meghaladó részét a gyámpénztári kölcsönökért (1877. évi XX. t. sz. 299. §.) átvállalandó törvényes felelősséggel felerészben a hároraszékvármegyei Erzsébet-árvaleánynevelő intézetnek a mennyiben az intézet igazgatása és felügyelete a törvényhatóságnak átengedtetik, és másik felerészben pedig a háromszékvármegyei fiárvaháznak törzsvagyonul ajándékozza és mig ezeknek kiadása teljesíthető lesz, 1892. január 1-től kezdve a tartalékalap által kapandó kamatok aránylagos kiutalására az árvaszéket utasítja. A kisdedóvónőképező intézet felállítása tárgyában tett indítvány tárgyalására a közgyűlés egy bizottságot küldött ki, ugyanazt mint az árvaház ügyében, melyben képviselve van a vármegye közönsége, Sepsi-Szentgyörgy város és több referens. Császár Bálint polgármester, bizottsági tag felszólalván a város újabb megterheltetése ellen, megnyugodott abban, hogy észrevételeit a kiküldött bizottságban érvényesítse. Ezen javaslatot lapunk mult számában ismertettük. A kézdi-vásárhelyi Erzsébet-leányárvaház részére az 1891. évi költségvetés elfogadásával