Székely Nemzet, 1891 (9. évfolyam, 1-201. szám)

1891-01-01 / 1. szám

Január 1. a közgyűlés 200 forint segélyt engedélyezett a megyei iskolaalapból. Tuzson János bizottsági tag javaslatot teszen a gyámpénztári tartalékalapra nézve, hogy a levonás kisebb legyen. Séra Tamás árvaszéki elnök kijelenti, hogy a fenálló szabályzat megváltoztatása nem volna időszerű s különben is az árvák 54/io°,o -ot kapnak, melynél nagyobb %-ot alig fizet valamely gyámpénztár. Donáth József felszólal, hogy az összes tartalékalap ne használtassák fel, hanem annak bizonyos része biztosítékképen visszatartassék. Miután ez tényleg is így lett javaslatba hozva, felszólaló tudomásul veszi az adott felvilágosítást. A fiúárvaház létesítése tárgyában Pósa József főispán következő indítványt tette : Ezen határozattal kapcsolatosan mondja ki a megye közgyűlése, hogy a fiárvaház mentős előbbi beállítását fajfentartási érdekből már elodázhatatlannak tartja, miért is 1. Az e czélra vásárolt telken lévő épületet oly korba hozza, hogy oda még az 1891-dik év folytán a teljesen szegény figyermekek behelyezhetők legyenek. 2. Tekintve, hogy a kor kívánalmai szerinti árvaházi épületre még elég tőkével az alap nem rendelkezik, és mivel ezen fiárvaház nem csak megyei, de országos érdekű, mert az elhagyatott gyermekek épen fenntartása, az elzülléstőli megóvása a magyar fajnak erősbödésére szolgál, utasítsa a megye alispánját, hogy a) A megye közönsége nevében legalázatosabb hódolatteljes feliratban, felfejtve a gyermekhalandóság nagy mérvét, mely az elszegényedés következménye és felfejtve, hogy e megye azon 1%-on kívül, melyet e czélra örök időre megajánlott, annyi felé igénybe véve a társadalomtól, áldozni többet nem tud, Felséges Urunkat és Királyunkat kérje fel, hogy a legközelebbi magyar királyi sorsjáték jövedelméből a létesítendő nagy czélnak megfelelő adományban részesíteni kegyeskedjen. b) Feliratilag kérje fel a nagymélt, belügy- és igazságügyminisztereket, hogy a kihágási büntetésekből gyűlt alapból a ház építésre adományozni méltóztasson. c) Feliratilag kérje fel a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter urat, hogy tárczája terhére a fiárva és szeretetház azon személyzetét, mely az 53,671.,V./1889. évi aug. hó 28-án belügyminiszeri megerősített „Szabályrendelet“ 5-ik szakaszában szerveztetek, igazgató és minden 20—25 árva gyermekre egy családnevelő dotácziójára szükséges, megadni méltóztatna. d) Kérje fel az E. M. K. E. választmányát, hogy mennyire ezen árvaház azon kulturmiszsziót teljesíteni hivatott, melyet az egylet magasztos czéljai közé tűzött, ezen árvaházat úgy erkölcsi valamint vagyoni támogatásban részesíteni méltóztasson. 3. Ezeken kívül küldjön ki a közgyűlés egy állandó bizottságot, melynek kötelessége lenne: Előkészíteni az árvaház berendezését úgy, hogy a szabályrendelet 6) pontjában megjelölt bizottság minden fennakadás nélkül majd megkezdhesse áldásos működését. A kiküldendő bizottság teendője lenne : a) A jelenlegi nagy épületet oly kárba hozni, hogy az ideiglenes menhelyül szolgáljon az állandó épület elkészítéséig, tekintetbe véve azt, hogy annak utóbb rendeltetése lesz a megyei szegényeket befogadni. b) Az építendő új árva- és szeretetházi épü■et tervrajzát és költségvetését elkészíttetni, és ha annak czélszerű elhelyezésére még valamelyik szomszédos telek vagy telkek szükségesek lennének, azok bevásárlását esetleg kisajátítását eredményezni, és a kellő építési tőke beszerzése esetével a közgyűlésileg jóváhagyott építés felügyeletét teljesíteni. c) Megbizatik ezen bizottság az árvaház belső berendezéséhez szükséges minden anyagok beszerzésére szakértők meghallgatása után, gondoskodni és a megye társadalmát anyagi hozzájárulásra felhívni. d) Tekintve, hogy az árvaház részére vásárolt telek az egyedüli, mely e város társadalmának üdülőhelyül szolgálhat és bő vízforrásai a már meglévő fürdők czélszerű berendezésére alkalmasak, megbizatik a kiküldött bizottság, hogy mindent megtegyen erre nézve, hogy az e czélra teendő befektetések kellő jövedelmet adjanak az árvaház alapjának. e) A kiküldött bizottság tegyen meg mindent, hogy az árvaház az államtól nyerendő kertészszel, a gyermekek gyümölcsfaoltásra képeztessenek; továbbá, hogy a nagyterjedelmű kert czélszerű berendezéssel, az árvák megfelelő élelmi szükségletét ellátni képes legyen. Az ezen pontok alatti költségek az 1%-os pótadó megtakarított összegéből a megye alispánja által folyósíthatnak, minden kiadás elszámolásáért a kiküldött bizottság a megye közgyűlésének felelős. A közgyűlés az indítványt teljtartalmúlag elfogadta és végrehajtására a következő tagokból álló bizottságott küldötte ki. Elnök : főispán, tagok: báró Apor Gábor alispán, Gyárfás Győző kir. mérnök, dr. Antal Mihály megyei főorvos, Tompa Miklós főszolgabíró, Császár Bálint polgármester, Kelemen Lajos megyei tiszti ügyész, jegyző, Vajna Miklós tb. főjegyző, szakközegek : Eötvös K. Lajos kir. tanfelügyelő és Séra Tamás árvaszéki elnök. Alispán előterjesztésére a megyei szegényalap kamataiból egyénenként 25 forint állapittatott meg a menházban elhelyezett szegényeknek s a hiányzó összeg a községek által arány szerint hordozandó. A miklósvári választókerületbe törvényhatósági bizottsági tagnak Bartha Imre választatott meg. Gyárfás Lajos, sepsiszentgyörgyi főjegyző hivataláról történt lemondásával, részére 350 forint évi kegydíj állapíttatván meg, a közgyűlés a városi képviselőtestület határozatát elfogadja. A vármegye területén működő, leavató bizottságok polgári elnökeivé, a sepsiszentgyörgyihez hídvégi gróf Nemes János, a kézdivásárhelyihez alcsernátoni Damokos János választatott meg. Ezzel kapcsolatosan Seethar Ferencz lótenyészbizottsági elnök előterjesztésére, a csikólegelők szervezése érdekében teendő javaslat elkészítésére és annak a jövő közgyűlés elé beterjesztésére Seethal Ferencz elnöklete alatt bizottságot küldött ki, dr. Apor Gábor alispán, Ujjvárossy József, Damokos János, Bédi Tivadar, Nagy Károly közg. előadó, és Székely György tb. főjegyző, mint jegyző részvétele mellett. Több község tűzoltási szabályrendelete tárgyalása alkalmából Benedek János kir. közjegyző, bizottsági tag felszólal, hogy a szabályrendeleteket hiányosaknak, tökéletlennek tartja, javasolja, hogy a vármegye adjon ki egy tervezetet, melynek útmutatása szerint alkossák meg a községek tűzoltói szervezetüket. Szentiványi Miklós főjegyző megnyugtatóig válaszol. Kelemen Lajos tiszti ügyész felszólalására a közgyűlés az összes szabályrendeleteket kiadja véleményezés végett a megyei tiszti ügyésznek. A szavazásra kiküldött bizottság elnöke bejelenti, hogy 1891—1892. évekre közigazgatási bizottsági tagokká megválasztották: báró Szentkereszty Béla, Molnár Józsiás, Imreh Albert, Ujjvárossy József és Temesváry János. A községi költségvetések és számadások jóváhagyattak a számvevői véleményezés szerint. Szólásszabadság. Budapest, decz. 30. Mihelyest csillagot nem rúghatnak, mindjárt klotár. Az kell nekik amit a 25. §. tárgyalása alkalmával a budapesti korcsmáros rakonczátlankodó vendégeinek mondott: „Azt gondolják az urak, hogy ez országgyűlés? Kérem, ez korcsma!“ Hát a mi ellenzékünknek olyan szabadság kell, a milyent még a korcsmában sem tűrnek meg. Ugyan kisértse meg Károlyi Gábor akár a gubacsi csárdában, hogy ne engedje beszélni azt a ki éppen a szót viszi, hanem inzultálja folyton. Úgy kidobják minden gróf Károlyisága daczára, hogy lába sem éri a földet. Hát a mi ellenzékünknek olyan szabadalom kell, a milyent még egy borozó paraszti kompániában sem lehet gyakorolni, különben: klotür. Nos hát régen kellett volna már ilyen klotür, s ha Tisza Kálmánnak valami mulasztást lehet a szemére vetni, hát az, hogy a parlamenti botrányokat szabad szárnyára eresztette, ez mindenesetre mulasztás volt. Mondja a kinek tetszik szerénységnek vagy szabadságszeretetnek, én azt mondom ma is amit akkor mondtam, mikor még Tisza Kálmán ült a miniszterelnöki székben, hogy az ő elnézése mulasztás és erélytelenség, ami meg szokta magát beszélni mindig, még ha csupa tiszta szivjóságból indul is ki, mert az emberiség nagy része úgy van alkotva, hogy az erélytelenségig menő szivjósággal össza szokott élni. És ha t. olvasóink közt akad olyan, ki szerény hírlapi működésemet becses figyelmére méltatja, emlékezhetik rá, hogy ahányszor a rokonczátlanság tombolása parlamentünkben kitört, szerény hatáskörömben mindig a házszabályok revízióját sürgettem. Csak is üdvözölhetjük Szapáry Gyula gróf miniszterelnököt, mikor a parlamenti nyugodt tanácskozásra nézve ezen elkészületlen reformot kilátásba helyezte. Reformot igenis, mert minden a haladás színvonalának emelését célzó újítást „reform“ elnevezéssel szoktunk megtisztelni. Házszabályaink reformálását is a haladás, a czivilizáczió, a művelődés és a finomuló értékek fokozódó igénye követeli. Miről van itt szó ? Arról, hogy szabad-e a parlamentben neveletlenkedni, durválkodni, tombolni, rakonczátlankodni, a szónokokat inzultálni, a szólásszabadságot lehetetlenné tenni, az ellenkező véleményüeket ki nem hallgatni, a minisztereket a sértegetések czéltáblájának tekinteni s bennük az állami tekintély képviselőit oly kifejezésekkel alázni meg, amily kifejezésekkel a képviselők egymás iránt élni nem mernek, mert tudják, hogy a privát képviselő felelősségre vonná őket, míg a miniszternek az efféle föllépést az állásával járó méltóság s az a körülmény tiltja, hogy felelősségét fegyveres elégtétellel elütni ne látszassák. Nem arról van itt szó, hogy a szabad szólás korlátoztassék, hogy ne mondhassa ki ki a mit akar és amit elmondani szükségesnek vél, még arról sincs szó, hogy a szónok éles kifejezésekkel ne élhessen, s hogy nevén ne nevezhesse a gyermeket, mert egy országgyűlési képviselőről annyit csak föltételezhetni, miszerint tudni fogja, hogy egy parlament méltóságát tekintve a kifejezések csípősségével meddig mehet; hát mindezekről itt nincsen szó, hanem szó van igenis: az inzultusokról, a szónokok ki nem hallgatásáról, a parlament méltóságát megalázó durvaságokról, a személyes gyűlölet és érdekharcz féktelenségének a botrányig való fokozásáról, szóval arról, amit semmiféle tanácsteremben, hol a műveltségnek s az egymás iránti türelemnek csak legprimitívebb fogalmaival bírnak is, megengedni, elszenvedni nem lehet. Szó van a parlamenti tanácskozás lehetőségéről, és a kissebbség zsarnokságának lehetetlenítéséről, szóval : a parlamentarizmus, megvédéséről azokkal szemben, kik azt veszélyeztetik s létezését kockáztatják. A törvényeket, a rendszabályokat mindig a körülmények alkotják. Spártában nem volt törvény az apagyilkosságra, mert nem volt apagyilkos. A magyar törvényhozás házszabályainak enyhesége is annak tulajdonítható, mert botrányt csinálók nem voltak. A rendi országgyűlésen nem lehettek, mert ott hamar végeztek az emberrel s igy a 48-iki szabad szellem, hogy a szólásszabadság korlátozásának még árnyalatait is eltávolítsa úgyszólván mindent megengedett. Daczára ennek, parlamenti botrányokat a legújabb időkig nem észleltünk. Ámde egy idő óta ezek a parlamenti botrányok annyira gyakoriak és annyira fokozódnak, hogy azokat a parlamenti tanácskozások lehetetlenné tétele nélkül tovább tűrni s fejlődni hagyni nem lehet. Minden, a szükség által megkövetelt rendszabályokról gondoskodni a kormány kötelessége, a jogviszonyokat megállapító törvények a társadalomban előfordulható túlkapások fékezői s az emberi közös jogok védelmezői, és mert parlamenti jogok vannak, meg kell védelmezni a jogtalanságoktól ezeket. És ha az ellenzék a parlamenti jogoknak a parlamenti jogtalanságokkal szemben való védelmét a „klotür“ gúnynévvel illeti, nem kell megriadni e vigyorgástól, hanem annak a ki harap, igen is, kosarat kell a szájára tenni .... A. K. A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA, Rongyos ember. Azt hinnéd, hogy a lelkét akarja magába szívni annak a leánynak, úgy magához szorítja. Erős, feszülő melle majd szétrepeszti piszkos kék zubbonyát. És a kemény ember beszél lágyan, remegőn, akárcsak egy gyerek. — Tera, szeretsz-e ? A leány elpirul. A férfi megérti. — Mikor a nehéz kereket forgatja karom, akkor is azt hiszem, hogy tégedet ölellek. Ha az izzó vasfolyadék perzsel, hogy majd megvakulok tőle, akkor is mintha a te szemedbe néznék. Vad, szilaj voltam eddig, és most megjuhászodtam, mint a csinyen kapott kölyök. Máskor vártam a szombatot, hogy kikapjam a bért és ha a pálinka újra erőt vert elcsigázott tagjaimba, nem ismertem embert, szomjaztam a vért. Dolgoztam hat napon át, hogy a hetediken dőzsölhessek, beletemessem az üvegbe felgyűlt keserűségemet és ilyenkor ... oh milyen rut voltam ! Jó, hogy nem akkor ismertél meg. A kicsiny teremtés hallgat és reszket. Talán fél ettől az embertől, talán szereti . . . — Gyűlöltem az embereket, amiért a legtöbb közülök ingyen, dolog nélkül kap mindent a mit csak a lelke és gyomra megkívánhat, mig nekem izzadnom kellett éjjel-nappal, hogy éhen ne halljak. Estig dolgoztam, mint egy rabszolga , este ráértem, hogy tűnődjem a nincsen fölött. Sokszor nem volt pénzem egy darab kenyérre, nem egy üveg pálinkára. — Péter, de hát mi jó volt abban a pálinkában, hogy úgy kívántad. Egy nagyot nézett a levegőbe, úgy folytatta tovább: — Ti azt nem értitek. Mikor az életnek öröme nincs semmi, akkor ha szabad idejében gondolkoznék az ember, talán az esze bomolnék meg bele. Ezért esik jól a busitó méreg, mert elfeledteti velünk, hogy gondolkozni tudunk és érzéketlenek leszünk tőle s boldogok, mint egy állat. De ne nézz reám olyan szánakozva. Már nem vagyok a régi. Mióta a gyárban vagy, úrjá lettem. Boldog vagyok, ha közeledben fáradok el, örvendek munka után, hogy veled lehetek, vagy legalább gondolhatok reád ilyenkor is. Édes mind a kettő. A lány azt veszi észre, hogy a beszédtől mind lágyabbá, szelidebbé lesz a mogorva arca, a férfi pedig még jobban körülöleli. Olyan jól lehet így suttogni. — Most nem irigylem mások sorsát, nem gyűlölök senkit. Te az enyém vagy. Csókodat jobban szeretem, mint a világ bármely italát, hangodat szebbnek találom a hegedűház sírásánál. Jól esik tudnom, hogy munkámból foglak eltartani; repdes a szívem, ha rágondolok, hogy a te kebleden fogom kipihenni magam. Nem ismerek most semmit, ami még hiányzanék boldogságomból. Két ajk összetapad, a csók végét egyik sem várja. Péternek az arcza csupa láng, hangja meg reszket, amint beszél. — Ha gyűjtök majd egy kevés pénzt, elveszlek Tera. Akkor az enyém lesz, nem egy futó pillanatra, hanem egy egész életre. Hozzám jösz-e ? A lány úgy szeretne mondani valami szépet, valami nagyon okosat, de a helyett csak dadog, nézi a földet s a kötényével babrál. — Menjünk Péter Ma hamarább kell munkába állani. És mennek, Péter forgatni a nehéz kereket, Tera kőszenet hányni kohóba. Rongyos emberek szerelme időhöz van kötve. De azért remélni szabad. Dolgoztak egyik napon úgy, mint a másikon és várták az időt, melyen együtt lesz majd az a kis pénz. Hanem közbejött egy váratlan dolog. A gyárhoz új felügyelő jött. Fiatal, szemes. Észrevette Terát és egy pillantás elég volt rá, hogy vére megpezsdüljön utána. Kezdett legyeskedni körülötte. Ilyenkor a nehéz kerék sebesebben forgott, mintha kétszeres erővel hajtanák. Egyik ebéd után kevesen voltak a gyárban. A felügyelő úr valamit otthon feledett, Terát kellett utána küldeni. Tera késett, ő is utána ment, hogy lássa : mi van vele ? Péter is követte, mint a falánk egérre leső macska. Ekkor történt valami, ami nem volt rendjén. Elcsattant egy csók s rá nyomban egy pofon. Azt a felügyelő adta Terának, ezt Péter a felügyelőnek. Ami ezután következett, nagyon természetes. Péternek kitelt a gyártól és bekerült a bíróság egyik lakatos pincze-helyiségébe. Míg ő ült, a felügyelő haladt előre, Tera , hátra. De semmi sem tart örökké, kiszabadult ő is. Arcza fakó volt és beesett, lelke teli keserűséggel. Se munkája, se hű szeretője. Volt most üres ideje gondolkozni, de pénze hiányzott arra, hogy feledtesse magával a gondolkozást. Addig tépte bajuszát, míg kieszelt valamit. Nem szólott róla senkinek, hanem a markába fogta keményen utolsó pár garasát és neki indult egy piszkos utczának. Ott bebotlott a „Fekete kutyába“ és vett egy kötés gyufát. A boltos nem kérdi, hogy rongyos embernek minek ennyi ? csak fogyjon a portékája. Haza vitte és valami üvegbe beledörzsölte a gyufavégeket. Aztán vizet töltött rá. Felemelte az üveget, meg-megnézte és biztatta magát: — Csak az első korty keserű, Péter. Nem itta ki még sem. Hiányzott a bátorsága Meg a gyufásviz nem is illő munkáshoz. Azt csak szolgáló cselédek iszszák. Eszébe jutott, hogy van egy pisztolya. Rég nem használta, de azért jó lessz. Töltény is maradt még hozzá. Elővette. Beletett egy golyót, jól oda illett. Hanem mégis furcsa, hogy az ember ily szomorúan vegyen búcsút a világtól. Aztán meg józanon mintha félne az ostoba golyótól. Nem árt gyűjteni egy kis erőt. Legyen legalább az utolsó perez édes , igy jobb kedvvel lehet a hosszú útnak neki vágni. Magához vette a töltött fegyvert és egyenest a korcsmának tartott. Pénze nincs, de hitele talán van. Régen sok ezüstöt hagyott ott. Vén korcsmáros elhalt, mikor meglátta. — Azt hittem már, hogy a világ dűlt ki alólad. Régen láttalak Péter. Péter oda se ügyelt az ügyetlen beszédre . — Bort, pálinkát, vagy akármit ide — de sokat. Ma még iszom. És leült egy félreeső zugba. Aztán ivott. Lement torkán annyi, mintha lyukas hordó lett volna. Még ekkor is győzte, csak a keze reszketett már. Éjfél felé ismerősök ültek asztalához. Péter busult és őszintéskedett. Azok nevettek. — Bolond vagy Péter. Csak nem ölöd meg magad egy leányért ? ! Örvendj, hogy még mást is szeret, így el se kell venned, beéri vele ha szeretője lessz is. Munka pedig akad, csak keresni kell. Péternek villan a szeme egyet. Szeretője ! Ah, azok a rózsás, húsos ajkak , kemény, domború mellek ! Közbe kiált: — Igazad van pajtás. Néha bolond az ember, de megint visszajön az esze. Isznak tovább. A pisztolyra is hitelezvén korcsmáros. Jó, hogy magával hozta. Mikor a hajnal kifeslik a sötétségből, Péter az utczán van. Maga se tudja hogyan? miért? Bandukol előre, ahova a lába viszi. Az esze már nem számít. Sáros utczán halad, de már eszébe sem jut, hogy mihez akart erőt gyűjteni a pálinkás bódéban. Aztán botlik egyet. Beleterül a pocsolyába és hörög, mint akit az ördög szállít. Nem sokáig tart ez sem. Elhallgat, mintha halott volna. Az is — másnap reggelig. SZÉKELY NEMZET. 1. szám. Az ő felsége személye körüli miniszter. Budapest, decz. 28. Az ő felsége személye körüli miniszteri székben történt változásról — mint előre jeleztük — a hivatalos lap meghozta a legfelsőbb kéziratokat. A király ő felségének f. hó 24-ikén kelt elhatározásával Orczy Béla báró, saját kérelmére, fölmentetett a miniszteri állástól s helyére Szögyény-Marich László kineveztetett. Ő felsége felhasználta az alkalmat arra.