Székely Nemzet, 1892 (10. évfolyam, 1-198. szám)

1892-01-03 / 1. szám

Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön ■ Alsó-sétatér 535. szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat, hová az ill­etési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. ^e). dik­. ' : " 'SZÉKELY POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer : vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési rt . : helyben házhoz hordva vagy vid­­­re postán küldve. Egész évre . 10 frt — fr. l'edévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. ______ Hirdetmények h­ijti : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában TC. In­k­e társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, vala­­mint előfizetési pénzek és hirde­tések bérmentesen küldendők. Udvarhely me­gye részére: társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva (u. p. Sz.-Udvar­hely) hová Udvarhelymegyéből a [ lapot érdeklő közrem, küldendők,­­ Nyíl­ttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS SZÉKELY NEMZET“ cziml­ politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik h­etenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és Vasárnap reggel egy nagy íven, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára : egész évre ... 10 frt. félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalvá­nyokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet" kiadótulajdonosa. A mi újságunk. — A „Székely Nemzet.“ — — jan. 2. Azért adtuk ezt a czimet ennek a­­ kis czikk­­nek, mert ma már a székelyek ezen a néven ne­vezik a Székely Nemzetet. S nekünk leg­szebb jutalmunk most, mikor a „Székely Nemzet" a tizedik évfolyamba lép, ha azt mondják, hogy ez a lap a mi újságunk.­­,, A székelyek, lapjára nemcsak (gy !­, , Három­szék- és Udvarhelyvármegye közönsége tart im­már számot, hanem az összes székelység ma­gáénak mondja azt. Mert nem partikulárs érdekeket képvisel a „Székely Nemzet", hanem szószólója egy nagy nemzeti ügynek, a magyar állam nemzeti egységének s abban a keleti hazarész állami fontos­ságának. Nekünk soha sem volt más érdekünk, mint a Székelyföld nemzeti fontosságú érdeke. S ha a Szé­kely Nemzetnek egyetlen száma sem jelenik meg a nélkül, hogy ennek a földnek, ennek a népnek nem­zetalkotó jelentőségét szavunk minden erejével ne hangsúlyoznék , csak­ az államiság magasabb gondo­latának vagyunk hirdetői. S mert ez a hazafias kö­telesség vezérel bennünket a nagy munkában, nem is vetheti szemünkre senki, hogy provincziális érde­keket szolgálunk. A „Székely Nemzet" kilencz esztendő alatt arról adott tanúságot, hogy a nemzeti politika ilye­tén művelése által fölül­emelkedett tartalomban és kifejezésben a vidékiesség színvonalán. S épen ma, mikor a nemzeti politika hirdeté­sére új kathedrát állítottak fel az erdélyi­ részekben, örömmel és büszkén mutatunk rá a Székely Nem­zet kilencz éves múltjára. Nem az ellenzéki pártok közlönyei voltak a Székelyföld érdekeinek szószólói, a­kik soha tudomást nem vettek erről a lakosság­ról, hanem igenis a „Székely Nemzet", a, szabadelvű pártnak egyik orgánuma terelte a figyelmet és köz­­érdeklődést a magyar állam eme legbecsesebb termő talajára, a Székelyföldre. A mi politikánk volt a tiszta, hamisítatlan nem­zeti politika : az a tan, a­melyet Apotonyi Kolozs­vártt hirdetett, a Székely Nemzet minden számában erős és határozott kifejezést nyert kilencz esz­tendő alatt.­­ Ebben az irányban fog tovább hialadni a Szé­kely Nemzet s ennek a nagy eszmjének kibontott lobogója alá gyűjti a székelyeket jövőre is ez a lap. A mi újságunk pártlap, a szabadelvű párt lapja , de első­sorban a magyar állan­ nemzeti egy­ségének s abban a leghatalmasabb­ tényezőnek, a székely­ségnek leszen szószólója­­m­inden időben. S ha olvasóink úgy látják, h­ogy ezt a nagy munkát jól végezzük, támogassanak bennünket jö­vőre is A „Székely Nemzet“ előfi/jfTO$i kitételei a lap homlokán olvashatók. A A szj'kesztöség. /'jAAl _________________.__I szor ba :ke •gj ért­ele­m P tál 311 lej üli k­i f éli -o ái IS I 'Ö t)( tfc M n rá s jr ij f' \ c t ! S t I I ( (-U-) As uj esztendőben. — jan. 1. Oda van, mint a tűnő álom. Jó volt-e, rosz-e a lefolyt esztendő , nem kérdezzük immár. Csakhogy átléptük az ó esztendő ha­tárát, könnyebbnek érezzük valamivel ma­gunkat. Mert a megszokott ócska terhet le­rázni magunkról nagyon jól esik és abban a reményben ringatózunk utána, hogy az ezután következő napok kedvesebbek lesznek s az uj terhek kevésbé elviselhetetlenek. Mi, a­kik politikai czikkírással foglalko­zunk, úgy véljük, hogy a beállott uj esztendő csak szaporítja a terhünket. Mert nem kel­lemes dolog nekünk az igazságot a maga ha­misítatlan formájában annyiszor és olyan sok változatban ráolvasni a mi ellenzékünk fejére, annyival inkább nem, mivel nagyon jól tud­juk, hogy az őszinte beszédünkkel nagy kel­lemetlenségeket okozunk a mi felebará­tainknak. De hát nem tehetünk róla. A választá­sok napjai közelednek s az új esztendő első napjait a mérsékelten „nemzeti“ párt is arra használja fel a többek között, hogy bennün­ket, kormánypártot az Apponyi dicsőségének emelésére minél simábbra daraszoljon a sárga földdel. S erre nézve most minél sűrűbben használja azt a felkapott jelszót, hogy a „nemzeti.“ Már­pedig „még a Kos­suth gyermekeinek sem állna jól, App­o­­n­y­i Albert gróf arra nézve pedig nagy to­lakodás, a miért hogy az ő vezetése alatt álló negyven főnyi párt­apróságnak, a nemzeti czim fölvételét megengedni méltóz­­tatott“ — mondta ezt egy igen tekintélyes Őri­ember egy igen tekintélyes társaságban. Mert úgymond : „tudja az ég, de vannak nevek, melyek ha a nemzet bizalmához jo­got tartanak, rész néven legalább nem veszi tőlük az ember, avagy hajlandó nekik meg­bocsátani e túlkapást, de vannak ismét n­e­v­e­k, melyek részéről ezt a jogformává­­lást tolakodásnak tekinti, sőt azt még erősebb kifejezéssel is illeti és szeretné oda kiáltani nekik : „Hátrább az agarak­kai uraim!“ Ki ne fogadná el, hogy Apponyira és pártjára nézve ez a rövid megjegyzés igen­igen találó. De koránt sem azért mondjuk, mintha azt akarnók állítani, hogy az ősök hibáit az utódnak jóvá tennie nem lehet, sőt igen dicséretesnek és hazafiasnak tartjuk e törekvést: csak az nem áll az efféle törekvés komoly színezetének jól, ha mindjárt a legmagasabb hangon kezdi, s a vezeklést az ő bűnbánó szerénységéből ki­vetkeztetve rögtön lóhátról kez­d beszélni a nemzethez, Messiásának vallja magát s hogy ennek még nagyobb nyomatékot adjon, a nemzet képviselőjének, megbízott­jának czím­ét azonnal föl is veszi. Nem kell, csak egy kissé jártasnak lenni a történelemben, s rögtön föltaláljuk hason­mását az ilyen „Pugatsew-féle“ trónkövete­lésnek, vagy „Sabbatti Levi és Hadzsi Laja­­féle“ álprófétáskodásnak, mely a hivatottság és komolyság teljes mellőzésével egyszerre ozt kezdi, hogy : „A magyarok nemzeti istene nagy, de Apponyi Albert az ő prófétája!“ Teszi pedig ezt Apponyi Albert gróf, a 19-ik­ század végén, még az említettekénél is nagyobb vakmerőséggel, mert azok lega­lább hasonlítottak egy-egy czárra, prófétára vagy a vallásos fanatizmus dervizseként lép­tek föl, míg ez sem semmi hasonlatosság, sem semmi nemzeti fanatizmus, a­k­ire számít, nem bátoríthatta e merész vállal­kozásra, semmi más, mint ama szerencséjé­ben­ elbizakodottság , hogy beszélni­­tud. Ezen beszélni tudás adta neki a nemz­et megnyergelésére az impulzust, s magát ezen beszélni tudásban elbizva egészen megfeledkezik ama szerénységről , hogy mielőtt nem jó hangzású nevének a nemzet bizalmát meg nem nyerte, addig a n­em­zet prenipotencziárus­a és vezére lenni ne akarjon. S várjon mivel árulta el a nemzet, Ap­ponyi Albert grófba fektetett bizalmát ez ideig ? Azzal talán, hogy pártja minden vá­lasztásnál megfogy és mindössze talán negy­ven tagból sem áll s igy a nemzetnek még csak egy tizedrészét sem képviseli. Hát most Apponyi Albert gróf abba a helyzetbe képzeli magát, a melyben volt egykor Nagy Sándor, Caesar avagy első Napoleon, hogy a meghódított nemzetek nyakára megkoronáz­tatta magát királylyá. Avagy a mint azt a muszka császárok művelik, saját fölkent fe­jeikre maguk teszik föl a koronát ? . . . De hát mikor hódította meg a magyar nemzetet Apponyi gróf miként oly hatal­masnak tartja magát ez országban, hogy a nemzetnek, a mely elégszer megmutatta már, hogy neki nem kell, erőszakkal a nyakára varrja magát, s főnként egyéniségét Isten ke­gyelméből „nemzeti vezérnek“ jelenti ki ... . Még ha egy Kossuth Lajos tenné is, megneheztelne érte az ország, mert palás­­tolhatlan arrogancziát, erőszakoskodást és ab­szolutisztikus vonást látna benne ; mondom, ez az eljárás még egy Kossuth Lajos nép­szerűségéből is levonna, s íme egy Appo­nyi Albert, ez által akar népszerűséget szerezni. De hát persze! Minden e világi válla­lathoz érzék kell, és legyen az a vállalkozás társadalmi avagy politikai, e nélkül az érzék nélkül nem fog menni semmire. A­ki a né­pet szívében nem érzi, az a népszerűséget sem fogja soha de soha elérni, mert a nép­szerűség olyan madár, melyet üres tarisznyá­val, üres szívvel, pusztán szép fütyüléssel, háló alá csalni nem lehet. Ám lenghetnek az Apponyi gróf hír­lapjai a nemzet szeme előtt mint lobogók, mint szimbólumok és csalétkek ; isteníthetik Apponyi grófot és szidhatják a kormányt a nemzet nevében ; prókátoroskodhatnak a nemzet nevében ; rosszulhatnak és jóváhagy­hatnak : annyit sem ad azokra a nemzet mint egy bakfity ! És ha bár nagy garral fogadták a nagy szónokot az ország külön­böző részeiben, hát a művészetnek mindig meg vannak az ő méltánylói", de azért Nero óta színész uralkodót, e világnak gyermekei még nem élveztek. közgyűléséről, melyen a sok érdekes dolog kö­zött két fontos tárgy is szőnyegre került, a me­lyek Háromszék vármegye lakosságát közelebbről érdeklik. Az egyik főként a gazdaközönségre bir nagy jelentőséggel s mert gróf Bethlen András földm. miniszternek vármegyénk főispánjához in­tézett leirata egy általunk is régóta hangozta­­tatott hiányon van hivatva segíteni, múltkori tu­dósításunk kiegészítéséül közöljük a miniszteri leiratot a mint következik: Földmivelésügyi m. kir. minister. 69501. sz. ív: Méltóságos Főispán Ur! Méltóságod bizonyára legjobban ismeri azon mezőgazdasági üzletvitelt, mely Háromszékvár­megye területén a kisgazdák által követtetik és a mely a maga egészében a változott és haladó viszonyoknak már meg nem felel. A vármegye a most épült vaspálya által belevonatott a nagy nemzetközi forgalomba. A tagosítás, mely sürgősen szükséges már, több községben folyamatban van. Egy fontos, mezőgazdasági iparág, czukorgyártás telepedett ott meg, mely a gazdák általi kihasználást kí­vánja és az a mezőgazdasági üzemnek megvál­toztatását, megfelelőbb alapra fektetését követeli. A mezőgazdasági gyáripar odatelepülése és a könnyű, olcsó vasúti közlekedés teremt szük­ségleteket, melyek kielégítendők és ezek a há­romszéki gazdára haszonnal fognak járni, de hoz­nak egyúttal versenytársakat más vidékről, kikkel meg kell küzdeni. Hogy erre a vármegye kisgazdái is képe­sítve legyenek, elérkezettnek látom az időt arra, hogy a most már meg nem felelő, a kellő hasz­not már nem biztosító gazdálkodási rendszer megváltoztatása a viszonyoknak megfelelőbb in­tenzív eljárás meghonosítása és ez­által a kis­gazdák érdekeinek előmozdítására a kellő intéz­kedések megtétessenek. Az okszerű gazdálkodás követésére a szak­oktatás és a gyakorlati példaadás volnának azon eszközök, melyek az óhajtott siker elérését re­­mélhetővé tennék. A szakoktatás útján való előmenetel egy mezőgazdasági iskola felállításával volna ugyan elérhető, tekintettel azonban arra, hogy a szak­oktatásnak berendezése csak később, évek múl­tával vezetne sikerre, a létező állapot és ebből folyó hátrányok pedig ez idő szerint már sür­gősebben igényelnek orvoslást, ennek folytán leginkább czélra vezetőnek vélném, ha útmuta­tások nyújtása az egyes művelési ágak támoga­tása, különösen pedig gyakorlati példa­adás által buzdíttatnának a kisgazdák a vár­megyében jelenleg létesült viszonyok folytán meg­követelt okszerűbb gazdálkodási rendszer kö­vetésére. Mielőtt az említett irányban a czélszerűnek mutatkozó intézkedések megkezdetnének, kívána­tosnak vélném a mezőgazdaság, valamint az ál­lattenyésztés terén kellő tájékozottsággal és a helyi viszonyok ismeretével bíró egyénekből a törvényhatósági bizottság általi kiküldéssel egy „vármegyei gazdasági bizottság“­­nak nevezhető testület szervezését, a­mely bizott­ságnak feladatát képezné a szükségesnek mutat­kozó intézkedések kezdeményezése és azoknak végrehajtása. Azon feltevésből kiindulva, hogy a mutat­kozó bajok gyors orvoslására a legczélszerűbb­­nek látszik a gyakorlati példaadás, vélemé­nyem szerint a létesítendő gazdasági bizottság első teendőit az képezné : a vármegye erre leg­alkalmasabb helyein olyan kisgazdákat jelölni ki, a­kik a bizottság által megállapított módon kellő segélyezésem mellett kezelnék gazdaságaikat, hogy ezekről a környékbeli kisebb gazdák a sa­ját gazdaságuk mikénti berendezése és vitele te­kintetében példát vehessenek. Ezen eljárásról, az elmondottak miként való kiviteléről tervezetet, a költségeket illetőleg pe­dig előirányzatot várok a szervezendő gazdasági bizottságtól. A helyes beosztás, talajművelés, növényter­melés mellett az állattenyésztés fejlesztése volna azon második feladat, melyre a gazdasági bizott­ság figyelmének ki kellene terjednie. E czélra mindenek­előtt 2000 forintos ösz­­szeggel, melyet tárczám terhére adományoznék, a szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztés emelé­sére szolgáló állattenyésztési­ alap létesítése mu­tatkozik kívánatosnak, a­mely alapot a gazda­sági bizottság számadás és felelősség terhe alatt kezelne.­­ A jövedéki kihágással vádolt, vagy kincstári tartozással hátralékban maradt, illetve hadmentességi díjköteles ismeretlen tartózkodású felek lakhelyeinek kinyomozása tekintetében a pénzügyi hatóságok eddig azt az eljárást követték, hogy az említett felek kinyomozása czéljából köröző megkeresvényeket intéz­tek az összes társhatóságokhoz. Ezt az eljárást, mely a legtöbb esetben nem vezetett czélhoz, az ügymenet egyszerűsítése érdekében megszüntette a pénzügymi­niszter, elrendelvén hogy jövőre e körözések, a­meny­nyiben a pénzbüntetés vagy kincstári tartozás még nem évült el, kisebb ügyekben csak a pénzügyigaz­­gatóság területén, a midőn pedig jövedéki kihágásnál a lefoglalt tárgy értéke vagy a pénzbüntetés 200, másnemű kincstári tartozás 100 irtot meghalad, a szomszédos pénzügyigazgatóságok területein is eszkö­zöltessenek. A körözésekben a kinyomozandó egyének legutóbbi tartózkodási helye, foglalkozása s lehetőleg fölismerésre szolgáló egyéb adatok is fölemlítendő!«­. Háromszékvárm­egye törvény­ható­sági közgyűléséből. — jan. 2. A „Székely Nemzet" közelebbi számában részletes tudósítást vett az olvasó Háromszék­­vármegye törvényhatósági bizottsága rendkívüli

Next