Székely Nemzet, 1892 (10. évfolyam, 1-198. szám)
1892-01-03 / 1. szám
Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön ■ Alsó-sétatér 535. szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat, hová az illetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. ^e). dik. ' : " 'SZÉKELY POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer : vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési rt . : helyben házhoz hordva vagy vidre postán küldve. Egész évre . 10 frt — fr. l'edévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. ______ Hirdetmények hijti : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában TC. Inke társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhely megye részére: társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva (u. p. Sz.-Udvarhely) hová Udvarhelymegyéből a [ lapot érdeklő közrem, küldendők, Nyílttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS SZÉKELY NEMZET“ cziml politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és Vasárnap reggel egy nagy íven, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára : egész évre ... 10 frt. félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet" kiadótulajdonosa. A mi újságunk. — A „Székely Nemzet.“ — — jan. 2. Azért adtuk ezt a czimet ennek a kis czikknek, mert ma már a székelyek ezen a néven nevezik a Székely Nemzetet. S nekünk legszebb jutalmunk most, mikor a „Székely Nemzet" a tizedik évfolyamba lép, ha azt mondják, hogy ez a lap a mi újságunk.,, A székelyek, lapjára nemcsak (gy !, , Háromszék- és Udvarhelyvármegye közönsége tart immár számot, hanem az összes székelység magáénak mondja azt. Mert nem partikulárs érdekeket képvisel a „Székely Nemzet", hanem szószólója egy nagy nemzeti ügynek, a magyar állam nemzeti egységének s abban a keleti hazarész állami fontosságának. Nekünk soha sem volt más érdekünk, mint a Székelyföld nemzeti fontosságú érdeke. S ha a Székely Nemzetnek egyetlen száma sem jelenik meg a nélkül, hogy ennek a földnek, ennek a népnek nemzetalkotó jelentőségét szavunk minden erejével ne hangsúlyoznék , csak az államiság magasabb gondolatának vagyunk hirdetői. S mert ez a hazafias kötelesség vezérel bennünket a nagy munkában, nem is vetheti szemünkre senki, hogy provincziális érdekeket szolgálunk. A „Székely Nemzet" kilencz esztendő alatt arról adott tanúságot, hogy a nemzeti politika ilyetén művelése által fölülemelkedett tartalomban és kifejezésben a vidékiesség színvonalán. S épen ma, mikor a nemzeti politika hirdetésére új kathedrát állítottak fel az erdélyi részekben, örömmel és büszkén mutatunk rá a Székely Nemzet kilencz éves múltjára. Nem az ellenzéki pártok közlönyei voltak a Székelyföld érdekeinek szószólói, akik soha tudomást nem vettek erről a lakosságról, hanem igenis a „Székely Nemzet", a, szabadelvű pártnak egyik orgánuma terelte a figyelmet és közérdeklődést a magyar állam eme legbecsesebb termő talajára, a Székelyföldre. A mi politikánk volt a tiszta, hamisítatlan nemzeti politika : az a tan, amelyet Apotonyi Kolozsvártt hirdetett, a Székely Nemzet minden számában erős és határozott kifejezést nyert kilencz esztendő alatt. Ebben az irányban fog tovább hialadni a Székely Nemzet s ennek a nagy eszmjének kibontott lobogója alá gyűjti a székelyeket jövőre is ez a lap. A mi újságunk pártlap, a szabadelvű párt lapja , de elsősorban a magyar állan nemzeti egységének s abban a leghatalmasabb tényezőnek, a székelységnek leszen szószólójaminden időben. S ha olvasóink úgy látják, hogy ezt a nagy munkát jól végezzük, támogassanak bennünket jövőre is A „Székely Nemzet“ előfi/jfTO$i kitételei a lap homlokán olvashatók. A A szj'kesztöség. /'jAAl _________________.__I szor ba :ke •gj értelem P tál 311 lej üli ki f éli -o ái IS I 'Ö t)( tfc M n rá s jr ij f' \ c t ! S t I I ( (-U-) As uj esztendőben. — jan. 1. Oda van, mint a tűnő álom. Jó volt-e, rosz-e a lefolyt esztendő , nem kérdezzük immár. Csakhogy átléptük az ó esztendő határát, könnyebbnek érezzük valamivel magunkat. Mert a megszokott ócska terhet lerázni magunkról nagyon jól esik és abban a reményben ringatózunk utána, hogy az ezután következő napok kedvesebbek lesznek s az uj terhek kevésbé elviselhetetlenek. Mi, akik politikai czikkírással foglalkozunk, úgy véljük, hogy a beállott uj esztendő csak szaporítja a terhünket. Mert nem kellemes dolog nekünk az igazságot a maga hamisítatlan formájában annyiszor és olyan sok változatban ráolvasni a mi ellenzékünk fejére, annyival inkább nem, mivel nagyon jól tudjuk, hogy az őszinte beszédünkkel nagy kellemetlenségeket okozunk a mi felebarátainknak. De hát nem tehetünk róla. A választások napjai közelednek s az új esztendő első napjait a mérsékelten „nemzeti“ párt is arra használja fel a többek között, hogy bennünket, kormánypártot az Apponyi dicsőségének emelésére minél simábbra daraszoljon a sárga földdel. S erre nézve most minél sűrűbben használja azt a felkapott jelszót, hogy a „nemzeti.“ Márpedig „még a Kossuth gyermekeinek sem állna jól, Apponyi Albert gróf arra nézve pedig nagy tolakodás, a miért hogy az ő vezetése alatt álló negyven főnyi pártapróságnak, a nemzeti czim fölvételét megengedni méltóztatott“ — mondta ezt egy igen tekintélyes Őriember egy igen tekintélyes társaságban. Mert úgymond : „tudja az ég, de vannak nevek, melyek ha a nemzet bizalmához jogot tartanak, rész néven legalább nem veszi tőlük az ember, avagy hajlandó nekik megbocsátani e túlkapást, de vannak ismét nevek, melyek részéről ezt a jogformáválást tolakodásnak tekinti, sőt azt még erősebb kifejezéssel is illeti és szeretné oda kiáltani nekik : „Hátrább az agarakkai uraim!“ Ki ne fogadná el, hogy Apponyira és pártjára nézve ez a rövid megjegyzés igenigen találó. De koránt sem azért mondjuk, mintha azt akarnók állítani, hogy az ősök hibáit az utódnak jóvá tennie nem lehet, sőt igen dicséretesnek és hazafiasnak tartjuk e törekvést: csak az nem áll az efféle törekvés komoly színezetének jól, ha mindjárt a legmagasabb hangon kezdi, s a vezeklést az ő bűnbánó szerénységéből kivetkeztetve rögtön lóhátról kezd beszélni a nemzethez, Messiásának vallja magát s hogy ennek még nagyobb nyomatékot adjon, a nemzet képviselőjének, megbízottjának czímét azonnal föl is veszi. Nem kell, csak egy kissé jártasnak lenni a történelemben, s rögtön föltaláljuk hasonmását az ilyen „Pugatsew-féle“ trónkövetelésnek, vagy „Sabbatti Levi és Hadzsi Lajaféle“ álprófétáskodásnak, mely a hivatottság és komolyság teljes mellőzésével egyszerre ozt kezdi, hogy : „A magyarok nemzeti istene nagy, de Apponyi Albert az ő prófétája!“ Teszi pedig ezt Apponyi Albert gróf, a 19-ik század végén, még az említettekénél is nagyobb vakmerőséggel, mert azok legalább hasonlítottak egy-egy czárra, prófétára vagy a vallásos fanatizmus dervizseként léptek föl, míg ez sem semmi hasonlatosság, sem semmi nemzeti fanatizmus, akire számít, nem bátoríthatta e merész vállalkozásra, semmi más, mint ama szerencséjében elbizakodottság , hogy beszélnitud. Ezen beszélni tudás adta neki a nemzet megnyergelésére az impulzust, s magát ezen beszélni tudásban elbizva egészen megfeledkezik ama szerénységről , hogy mielőtt nem jó hangzású nevének a nemzet bizalmát meg nem nyerte, addig a nemzet prenipotencziárusa és vezére lenni ne akarjon. S várjon mivel árulta el a nemzet, Apponyi Albert grófba fektetett bizalmát ez ideig ? Azzal talán, hogy pártja minden választásnál megfogy és mindössze talán negyven tagból sem áll s igy a nemzetnek még csak egy tizedrészét sem képviseli. Hát most Apponyi Albert gróf abba a helyzetbe képzeli magát, a melyben volt egykor Nagy Sándor, Caesar avagy első Napoleon, hogy a meghódított nemzetek nyakára megkoronáztatta magát királylyá. Avagy a mint azt a muszka császárok művelik, saját fölkent fejeikre maguk teszik föl a koronát ? . . . De hát mikor hódította meg a magyar nemzetet Apponyi gróf miként oly hatalmasnak tartja magát ez országban, hogy a nemzetnek, a mely elégszer megmutatta már, hogy neki nem kell, erőszakkal a nyakára varrja magát, s főnként egyéniségét Isten kegyelméből „nemzeti vezérnek“ jelenti ki ... . Még ha egy Kossuth Lajos tenné is, megneheztelne érte az ország, mert palástolhatlan arrogancziát, erőszakoskodást és abszolutisztikus vonást látna benne ; mondom, ez az eljárás még egy Kossuth Lajos népszerűségéből is levonna, s íme egy Apponyi Albert, ez által akar népszerűséget szerezni. De hát persze! Minden e világi vállalathoz érzék kell, és legyen az a vállalkozás társadalmi avagy politikai, e nélkül az érzék nélkül nem fog menni semmire. Aki a népet szívében nem érzi, az a népszerűséget sem fogja soha de soha elérni, mert a népszerűség olyan madár, melyet üres tarisznyával, üres szívvel, pusztán szép fütyüléssel, háló alá csalni nem lehet. Ám lenghetnek az Apponyi gróf hírlapjai a nemzet szeme előtt mint lobogók, mint szimbólumok és csalétkek ; isteníthetik Apponyi grófot és szidhatják a kormányt a nemzet nevében ; prókátoroskodhatnak a nemzet nevében ; rosszulhatnak és jóváhagyhatnak : annyit sem ad azokra a nemzet mint egy bakfity ! És ha bár nagy garral fogadták a nagy szónokot az ország különböző részeiben, hát a művészetnek mindig meg vannak az ő méltánylói", de azért Nero óta színész uralkodót, e világnak gyermekei még nem élveztek. közgyűléséről, melyen a sok érdekes dolog között két fontos tárgy is szőnyegre került, a melyek Háromszék vármegye lakosságát közelebbről érdeklik. Az egyik főként a gazdaközönségre bir nagy jelentőséggel s mert gróf Bethlen András földm. miniszternek vármegyénk főispánjához intézett leirata egy általunk is régóta hangoztatatott hiányon van hivatva segíteni, múltkori tudósításunk kiegészítéséül közöljük a miniszteri leiratot a mint következik: Földmivelésügyi m. kir. minister. 69501. sz. ív: Méltóságos Főispán Ur! Méltóságod bizonyára legjobban ismeri azon mezőgazdasági üzletvitelt, mely Háromszékvármegye területén a kisgazdák által követtetik és a mely a maga egészében a változott és haladó viszonyoknak már meg nem felel. A vármegye a most épült vaspálya által belevonatott a nagy nemzetközi forgalomba. A tagosítás, mely sürgősen szükséges már, több községben folyamatban van. Egy fontos, mezőgazdasági iparág, czukorgyártás telepedett ott meg, mely a gazdák általi kihasználást kívánja és az a mezőgazdasági üzemnek megváltoztatását, megfelelőbb alapra fektetését követeli. A mezőgazdasági gyáripar odatelepülése és a könnyű, olcsó vasúti közlekedés teremt szükségleteket, melyek kielégítendők és ezek a háromszéki gazdára haszonnal fognak járni, de hoznak egyúttal versenytársakat más vidékről, kikkel meg kell küzdeni. Hogy erre a vármegye kisgazdái is képesítve legyenek, elérkezettnek látom az időt arra, hogy a most már meg nem felelő, a kellő hasznot már nem biztosító gazdálkodási rendszer megváltoztatása a viszonyoknak megfelelőbb intenzív eljárás meghonosítása és ezáltal a kisgazdák érdekeinek előmozdítására a kellő intézkedések megtétessenek. Az okszerű gazdálkodás követésére a szakoktatás és a gyakorlati példaadás volnának azon eszközök, melyek az óhajtott siker elérését remélhetővé tennék. A szakoktatás útján való előmenetel egy mezőgazdasági iskola felállításával volna ugyan elérhető, tekintettel azonban arra, hogy a szakoktatásnak berendezése csak később, évek múltával vezetne sikerre, a létező állapot és ebből folyó hátrányok pedig ez idő szerint már sürgősebben igényelnek orvoslást, ennek folytán leginkább czélra vezetőnek vélném, ha útmutatások nyújtása az egyes művelési ágak támogatása, különösen pedig gyakorlati példaadás által buzdíttatnának a kisgazdák a vármegyében jelenleg létesült viszonyok folytán megkövetelt okszerűbb gazdálkodási rendszer követésére. Mielőtt az említett irányban a czélszerűnek mutatkozó intézkedések megkezdetnének, kívánatosnak vélném a mezőgazdaság, valamint az állattenyésztés terén kellő tájékozottsággal és a helyi viszonyok ismeretével bíró egyénekből a törvényhatósági bizottság általi kiküldéssel egy „vármegyei gazdasági bizottság“nak nevezhető testület szervezését, amely bizottságnak feladatát képezné a szükségesnek mutatkozó intézkedések kezdeményezése és azoknak végrehajtása. Azon feltevésből kiindulva, hogy a mutatkozó bajok gyors orvoslására a legczélszerűbbnek látszik a gyakorlati példaadás, véleményem szerint a létesítendő gazdasági bizottság első teendőit az képezné : a vármegye erre legalkalmasabb helyein olyan kisgazdákat jelölni ki, akik a bizottság által megállapított módon kellő segélyezésem mellett kezelnék gazdaságaikat, hogy ezekről a környékbeli kisebb gazdák a saját gazdaságuk mikénti berendezése és vitele tekintetében példát vehessenek. Ezen eljárásról, az elmondottak miként való kiviteléről tervezetet, a költségeket illetőleg pedig előirányzatot várok a szervezendő gazdasági bizottságtól. A helyes beosztás, talajművelés, növénytermelés mellett az állattenyésztés fejlesztése volna azon második feladat, melyre a gazdasági bizottság figyelmének ki kellene terjednie. E czélra mindenekelőtt 2000 forintos öszszeggel, melyet tárczám terhére adományoznék, a szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztés emelésére szolgáló állattenyésztési alap létesítése mutatkozik kívánatosnak, amely alapot a gazdasági bizottság számadás és felelősség terhe alatt kezelne. A jövedéki kihágással vádolt, vagy kincstári tartozással hátralékban maradt, illetve hadmentességi díjköteles ismeretlen tartózkodású felek lakhelyeinek kinyomozása tekintetében a pénzügyi hatóságok eddig azt az eljárást követték, hogy az említett felek kinyomozása czéljából köröző megkeresvényeket intéztek az összes társhatóságokhoz. Ezt az eljárást, mely a legtöbb esetben nem vezetett czélhoz, az ügymenet egyszerűsítése érdekében megszüntette a pénzügyminiszter, elrendelvén hogy jövőre e körözések, amenynyiben a pénzbüntetés vagy kincstári tartozás még nem évült el, kisebb ügyekben csak a pénzügyigazgatóság területén, a midőn pedig jövedéki kihágásnál a lefoglalt tárgy értéke vagy a pénzbüntetés 200, másnemű kincstári tartozás 100 irtot meghalad, a szomszédos pénzügyigazgatóságok területein is eszközöltessenek. A körözésekben a kinyomozandó egyének legutóbbi tartózkodási helye, foglalkozása s lehetőleg fölismerésre szolgáló egyéb adatok is fölemlítendő!«. Háromszékvármegye törvényhatósági közgyűléséből. — jan. 2. A „Székely Nemzet" közelebbi számában részletes tudósítást vett az olvasó Háromszékvármegye törvényhatósági bizottsága rendkívüli