Székely Nemzet, 1892 (10. évfolyam, 1-198. szám)
1892-01-03 / 1. szám
A bizottság az alap igénybevételével teljesítené abból az apaállatok beszerzését, gondoskodnék azok elszállításáról, valamint végezné ezeknek az ilyeneket szükségelő községekbe való elhelyezését. A gazdasági bizottság ténykedésének a többek között később ki kellene terjednie a gyümölcsészet és kertészet fejlesztésére is, amire a bizottságnak annak idején szintén módot nyújtanék; föl kellene karolnia a szövetkezeti ügyeket és az ezekkel kapcsolatos teendőket. Midőn a közölteket Méltóságodnak figyelmébe ajánlom, felkérem, hogy az említett gazdasági bizottság, melynek előadója a vármegye közgazdasági előadója lenne, szervezése czéljából a kellő intézkedést megtenni és annak eredményéről engem értesíteni szíveskedjék. Budapesten, 1891. deczember hó 7. Bethlen s. k. A közgyűlésnek egy másik fontos tárgyát a székely határőrezredek tulajdonában volt és Ő felsége által visszaajándékozott ingatlanok értékesítésének megoldása képezte. A régóta húzódó ügy, melyet olvasóink lapunkból is jól ismernek, a belügyminiszternek a vármegye közönségéhez intézett következő leiratával nyer befejezést. Magyar királyi belügyminiszter. 86,852. szám. I. i. Háromszékvármegye közönségének Sepsi-Szentgyörgyön. A fennállott székely határőrezredek tulajdonába tartozott és tőlük annak idején elkobzott, s az állam által használatba vett minden ingó és ingatlan javaknak az illető székely székek tulajdonába kegyelemből feltételesen lett visszaadása tárgyában a cs. és apostoli királyi Felségének 1869. évi február hó 16-án kelt legfelsőbb elhatározása végrehajtása során a különféle közigazgatási hatóságok és a bíróságok használatára visszatartott épületek és telkeknek ingyenes, vagy pedig dijfizetés mellett leendő használata iránt a kormány kebelében ellentétes nézetek merülvén fel, az ezen kérdésben folytatott hosszas tárgyalások után 1888. évi junius hó 30-án tartott vegyes miniszteri bizottsági ülésben hozott határozati javaslatot, mint az érdekelt összes miniszterek által egyértelműleg elfogadott kormányi megállapodást a f. évi augusztus hó 7-én kelt és a m. kir. pénzügyminiszter úr által is aláírt együttes legalázatosabb előterjesztésben legmagasabb jóváhagyás végett 0 cs. és apostoli királyi Felségéhez terjesztettem fel, mely együttes legalázatosabb előterjesztésünk folytán 0 cs. és apostoli királyi Felsége a f. évi október hó 1- én kelt legfelsőbb elhatározásával a fennállott székely határőrezredektől elkobzott és az illető székely székek tulajdonába feltételesen visszabocsátott fekvőségek között foglalt úgynevezett katonai épületek és telkek közül a magyar állam által különféle közhatósági czélokra visszatartottak után fizetendő használati díjak tekintetében a magyar kormány kebelében létrejött és ezen együttes előterjesztésben foglalt megállapodást, a szóban forgó előterjesztésben felhozott indokoknál fogva legkegyelmesebben jóváhagyni és engem, valamint a m. kir. pénzügyminiszter urat felhatalmazni méltóztatott, hogy azokként jóváhagyott megállapodás alapján szükséges további intézkedéseket megtehessük. Mivel a vármegye közönségét a szőnyegen levő kérdésben 1890. évi október hó 22-én 9186. sz. a. kelt alispáni jelentés kapcsán az említett legalázatosabb együttes előterjesztésben foglalt és a többször hivatott legfelsőbb elhatározással immár legkegyelmesebben jóváhagyott kormányi megállapodás szószerinti szövege hivatalos másolatának 1/. alatti idezárása mellett a m. kir. pénzügyi miniszter úr által a f. évi november hó 14-én 86680. sz. a. hozzám intézett átiratban kijelentett hozzájárulás alapján a nevezett miniszter úrral egyetértőleg tudomás végett azon A kereskedelmi szerződések értéke. Uram 1. Dr. Kautz Gyula a főrendiházban egy igen érdekes beszédben méltatta a kereskedelmi szerződéseket, melyek a középeurópai hatalmak közt létesültek s jövő évi február elsején lesznek életbe léptetendők. Magyarország, valamint a külföld, sok fontos tanulságot meríthet ennek a tudós nemzetgazdásznak beszédéből. Saját népünk megtudja belőle, hogy mit várhat a szerződésektől saját gazdasági érdekeire , a külföld pedig hivatott ajkakról hallotta, meg Magyarország ítéletét szerződési politikáról s ennek konkrét alakításáról. E szerint felvilágosítólag hat ez a kijelentés úgy benn, mint künny világosságot terjeszt mind a két felé. Két szempont volt az, melyekből szemügyre vette a kereskedelmi szerződések thémáját az e szakban egész Európa által kiváló tekintélynek elismert szónok. Általános tudományos álláspontról bírálta a szerződéseket, azután taglalta azok gyakorlati jelentőségét a magyar közgazdaságra. A tudós szónok elméleti szempontja a szabadkereskedelmi elv szempontja volt. Hogy a szerződések nem felelnek meg a szabadkereskedelmi eseménynek, az magától értendő. Hisz megtartották a védvámot s azt mintegy egyharmaddal leszállították. A haladás a korábbi állapottal szemben csupán az, hogy az autonóm vámtarifák helyébe, melyeket minden pillanatban meg lehetett változtatni, szerződéses tarifák léptek, melyek tizenkét évre érvényesek. A szerződések tehát nem képeznek szakítást a védvámmal, hanem csak szakítást az egyoldalúig megváltoztatható autonóm vámpolitikával. Igen jól tette dr. Kautz, hogy egy kissé lekötötte azt a túláradozást, melylyel e szerződések itt-ott üdvözöltettek. A szabadkereskedelem barátainak — és Magyarországon ki nem sorakozik közéjük ? — nincs okuk, hogy a lelkesedés mámorának engedjék át magukat s e szerződéseket a század legnagyobb vívmányaként ünnepeljék. Ha Magyarország e lelkesedéshez szintén hozzájárulna, az egyenlő lenne a védványos elv tökéletes megszüntetéséről való lemondással. Magyarországnak pedig ilyet tennie soha nem szabad Reánk nézve a szabadkereskedelem egyenlő a magyar népjólét legeszményibb kezességével. És valóban a nemzet lelkéből beszélt dr. Kautz, midőn kibontotta a szabadkereskedelem zászlóját s e mellett emlékeztetett egy Cobdennek Széchenyiekkel, egy Peelnek Dessewffynkkel való eszmeközösségére. Szabadkereskedelem volt s lesz végczélja Magyarország minden gazdasági törekvésének. És e szerződéseket, melyek csak a kölcsönös vámretorziókat szüntetik meg, a védvámot azonban fentartják, Magyarország csak mint első részletfizetést fogadja el, mi mellett elvileg fentartja igényét a feltétlen szabadkereskedelemre. Gyakorlati szempontból teljes igazságot szolgáltatott dr. Kautz a kereskedelmi szerződéseknek. Nem kicsinyelte a konkrét értéket, melyet a nekünk tett engedmények képviselnek, jóllehet itt is óvott gazdasági kritikájának magaslatáról a túlságos várakozásoktól. Különösen rendkívül fontosak hazánkra nézve fejtegetései ama lehetőségről, hogy egykoron Oroszország részese lehet a Német Birodalom részéről a mi mezőgazdaságunknak adott kedvezményeknek. És értékesek voltak e fejtegetések már azért, mert alkalmat adtak Baross miniszternek egy felette fontos nyilatkozat tételére. Baross ugyanis kifejtette, hogy ha a német tarifa az orosz mezőgazdaságnak is javára lenne, a magyar kormány dolga lesz megfelelő vasúti tarifák által földterményeink akadálytalan eladásáról gondoskodni a nyugati piacokon. Dr. Kautz főrendiházi tag beszédének nemcsak az az érdeme, hogy derék kereskedelmi miniszterünk eme kijelentéseit provokálta. Felvilágosította az a külföldet is Magyarország valódi érzelmeiről, és másrészt meg zsinórmértéket adott saját népünknek ama jelentékeny előnyök helyes megítéléséhez, melyeket a kereskedelmi szerződések nyújtanak nekünk A beszéd szól a külföldnek és a belföldnek, és kétségtelenül itt is, ott is alapos megfigyelésre talál. (re.) A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. Itt az új esztendő. Azt mondom biz én, hogy a vén Szilveszter se különb a diákné vásznánál, olyan vén kokett mint a többi. A ki tetszik neki, a ki meg tudja nyerni a kegyét, arra rámosolyog, pirosra csipkedi az orczáját s ad neki jó puha ágyat, terített asztalt, meleg szobát; ámde, ha valakin nem tetszik valami, akár a szeme, akár az orra, akár a szája, arra oly mogorván néz, hogy a szegény belesüppad, az alul kirántja a derékaljat, kiveszi szájából a falatot, kidobja a fagyra és észre se veszi többé. Ez a sors ! Könnyű a kalendárium csinálóknak! Mily gyönyörűen ki tudják színezni az új esztendőt. Teljes díszben kel ki a tojásból, fél lábával máris kirúgva a mennybolt oldalát a la Pepitta, míg a másik a tojásból sincs ki egészen. Még egy napos sincs, máris ballerina, s hogy miféle mesteremberek szabhatták rá a tojásban azt a pánczél derekat, pillegő ruhát és aranyos szárnyakat, az igazán furcsa. És miért hogy tánczolva jön a világra valamennyi új esztendő? Ez a rébusz sincs megfejtve. Mert annyi igaz, hogy az emberiség nagy része inkább sír mint nevet s ha a kalendáriumok csak boldog embereknek lennének szánva, a kalendárium csinálóknak (de hát ők boldogok-e ?) fölkopnek az álluk. íme uram teremtőm, ilyen az ember! Csakhogy élhessen, igy bolondítja magamagát. A kalendáriumok már októberben elébe svindliznek az uj esztendőnek és elfoglalják a perront, hogy amint a tojás-vagyonból kilép s a kalendáriumok tisztelgő, bókoló, hízelgő, dicshymnuszokat zengő szolgalelkü táborán átküzdhette magát, már is meg van a világtól émelyedve. Hát amint meglátja, hogy töri magát hozzá az egymás hátán keresztül ezerféle rangú és fajtájú ember, hogy még mint „boldog új évet“ csíphesse el embertársának az orra elől. Mert csak kettőt, hármat forduljon is már, vége a zománczának, a himporának. Amit magával hozott, aranyat, drága követ, ékszert, illatszert és füstölt kolbászt, azt „in einem Nu“ letépik róla, akik közelebb férkőzhetnek hozzá s a másik órában már úgy néz ki, mint egy vedlett kakas. Mi természetesebb, minthogy a hozzáférésben első akar lenni mindenki s itt bontja ki szárnyát az ő teljes nagyságában a spekuláczió. Mint a halál kapujánál, semmi rangkülönbség. Ott áll a rettentő sok parádés, udvari és nem udvari fogat, bérkocsi és omnibusz, magánosoktól és vendéglősöktől, hogy amint az éjfélig feldőzsölő vén Jatnés Szilvesztert (rendesen berúgva) az induló vonathoz kikisérték, az új év, a „Bol dog új év !“ fogadtatásán, az érkező vonatnál már ott legyenek. És van ünnepélyes hangulat, mikor az indóházcsengettyűje megszólal s az érkező vonat füttye élesen hasítja át a hideg levegő fátyolét. Egy pillanat múlva van tolongás, orditozás, kiabálás, jót kívánás, gratuláczió és mindjárt melegében insezenkrozott veszekedés, börzei zsivaj . — Ide ide „Boldog uj esztendő !“ — Fölség ! Ide méltóztassék beszállni! — kiáltja az udvari lakáj : „Ez ő felségének a czárnak fogata.“ És ordítoz valamennyi lakáj, hogy melyik, melyik uralkodónak a fogata. És ordítoznak a főherczegi lakájok, a lordok, grófok, márkik, bálók, stb inasai; ordítanak a hol inas nincs, maguk a kocsisok, a fogattulajdonosok, a kapusok, a frakkeresek, a vének, a középkorúak és a fiatalok és az éjjelezéstől többnyire ittas állapotban, amely állapot a reménység által csak fokozódik : „Ide ide, Boldog új esztendő!“ Két oldalt iszonyú sorfal a lapok előfizetési fölhívásaiból. Egyik fehér, a másik sárga, a harmadik violaszin stb. papiroson. Az egyiknek Blaháná írja a tárczát, a másiknak Zsül Zsané, a harmadiknak Margó Czeczilia. Egyen pláne ott fityeg mind a 40,000 prenumeráns. És amint a ballerina a rettentő zsivajban a tojásból kilép, ezt pillantja meg legelőször is. A világ sorsát magában rejtő ajkai mosolyra nyílnak és halkan susogják : „Ez idénre elég lesz ennek a fele is. Más érdemesebbekkel kell megosztani..." Hogy aztán mi történt vele, arról lehetetlen számot adni A másik szempillantásban már eltűnt. Szétszedték-e, avagy önmagától foszlott szét milliárdnyi és milliárdnyi parányra, avagy a szerencse gyermekeiből csakis egy néhányan vágták zsebre .Annyi mindenesetre igaz, hogy a legszerényebbíék, a visszahúzódónak jutott belőle a legkevesebb, a legélelmesebbnek, a legtolakodóbbnak a legtöbb. Hogy pedig mennyi jutott belőle neked kedves olvasó s hoty mennyi jutott belőle nekem ? Azt, ha Isten élükt, jövő ilyenkor tudjuk meg. Ne kívánjunk sokmi,, elégedjünk meg a kevéssel s boldogabbat simi fik mint az, ki tele marékkal szedte fenekeit Trlisznyájába . Tóvölgyi Titusz: felhívással értesítem, hogy a vármegye közönsége tulajdonába visszaadott és még ezidőszerint is valamely közhatóság ingyenes használatában épületek és telkek után fizetendő dij megállapitása iránt az illető m. kir. miniszter úrhoz forduljon, tájékozás végett megjegyezvén, hogy a kérdéses kormányi megállapodás legfelsőbb jóváhagyása felől egyidejűleg jelen szám alatt kelt átiratomban az érdekelt többi miniszter urakat is értesítettem. Budapesten, 1891. évi decz. hó 6-án. Gr. Szapáry, s. k. BELFÖLD. — jan. 2. A házalási ügy szabályozása. A vándor-ipar gyakorlását szabályozó még 1889-ben kidolgozott törvényjavaslat felett — miután az az ipartanácsban és az egyes minisztériumokkal folytatott tanácskozások alapján átdolgoztatott, ez idő szerint a kereskedelmi miniszter és az osztrák kormány között folynak tárgyalások, minthogy a vám és kereskedelmi szövetség értelmében a házalási engedélyek kiadása körül mindkét állam területén lehetőségig egyenlő elvek követendők. A tárgyalások befejezésükhöz közelednek s a törvényjavaslat még ez év elején be fog nyuttatni. KERKÁPOLY KÁROLY 1824—1891. Kerkápoly Károly, a magyar tudományos egyetemen a politikai tudományok rendes tanára, Magyarországnak egyizben pénzügyminisztere, decz. 31-én délután fél 2 órakor hosszas szenvedés után elhunyt. Betegsége már körülbelül fél évvel ezelőtt keletkezett. A hátán anyajegye volt, amely huladásba esett, úgy, hogy operáczió vált szükségessé. Kovács tanár, az agg tudós régi jó barátja, annak idején végre is hajtotta a műtétet. A beteg egy ideig jól érezte magát, később azonban a seb újból kifakadt és ismét operálni kellett a tanárt. Ez a második műtét nem járt a kellő eredménynyel, mert a seb folyton terjedt befelé, olyannyira, hogy újabb operációra már nem volt alkalmas. Kovács tanár a legnagyobb önfeláldozással kezelte a beteget, de már két héttel ezelőtt lemondott életéről, mert a sebnek ily módon való elharapódzása után semmi reményt sem táplálhatott , minthogy nem is volt már a beteg számára segítség. Hívták hozzá Billroth bécsi tanárt, de az nem jöhetett el, mert maga is beteg. De különben ő se segíthetett volna már. Öt nap előtt Kerkápoly oly rosszul lett, hogy minden pillanatban a katasztrófa bekövetkezésétől lehetett tartani. De aztán megint hol jobban lett, hol rosszabbul, míg végredecz. 31-én, délután fél kettőkor a halál megváltotta minden szenvedését. Halálos ágyánál a neje szül. Gömbös Petra és Kovács egyetemi tanár voltak. Halálának hstére az egyetemre és több középületre kitűzték a gyászlobogót. Kerkápoly utolsó óráiról a következőket jelenthetjük : Hat nap óta Kerkápoly úgyszólván folyton öntudatlan volt, de azért az állapotára vonatkozó tudósításokat szándékosan úgy adták ki, hogy azokat esetleg elolvashassa a beteg is, aki többször vett kezébe lapot. Utóljára decz. 29-én este evett egy falat apróra vágott húst, melyet már alig tudott lenyelni. Decz 29. és 30-án éjjel kábultan volt s másnap reggel 5 és 6 óra közt beállott az agónia. Kevéssel a halál beállta előtt Szász Károly református püspök volt a betegnél. Alig távozott el, bekövetkezett a katasztrófa. A temetés ma, szombaton délután 3 órakor ment végbe a csillag-utczai gyászházból. A szertartást Szász Károly ref. püspök végezte. Kerkápoly halálát, mint valóságos belső titkos tanácsosét, a szabályok értelmében megtelegrafálták a király főudvarmesteri hivatalának. Irodalom és művészet. Jókai Mórnak, a „Nemzet“ főszerkesztőjének tollából a „Nemzet“ új, 4 kötetes történelmi regényt közöl e czímmel : „Fráter György.“ A midőn ez örvendetes Iirit lapunk olvasóival tudatjuk, csupán arra az egy tényre kívánjuk közönségünk figyelmét kötelességszerűleg fölhívni, hogy a „Nemzet“ ma az egyedüli lap, mely a magyar irodalom ez óriásának legremekebb műveit, a nagyszerűek közül is a legnagyobb szerűeket közölheti. Juttat azért néha Jókai másnak is , hisz kiapadhatlan az ő költészetének forrása ; de munkásságának legnagyobb része mégis a Nemzetet disziti. Ma, amikor az irodalom és a költészet legalaposb bírálói némi joggal panaszkodnak a fölött, hogy a napi sajtó falánksága jórészt apró novellák, rajzok, tárczák írására szorítja az írókat, ésannyira, hogy lassan kint megfosztja őket még attól a képességüktől is, hogy egyebet, nagyot is alkossanak, — ma, mondjuk, ilyen körülmények között, százszoros értéke van egy eredeti Jókai-regénynek. Hasonlít ez az állapot az ország szőlőtermeléséhez : a legjava borvidékeket elpusztította a filloxera s szerte az országban alig termelnek ma már mást, mint big, savanyú homoki bort: ilyenkor az igazi, nemes, erőteljes tokajit alig lehet eléggé megbecsülni. S ebből a tokajiból ad a Nemzet az ő közönségének, a legnemesebb és legmagyarabb bor zamatját, erejét és édességét találja meg az olvasó Jókai „Fráter György“ cz. regényében. KÜLFÖLD. jan. 2. nad-Hadi készülődések. Páris, decz. 31. A ügyi költségvetés tárgyalása alkalmával Yupy tábornok rosszalta a keleti határon eszközölt erődítési munkálatoknál tapasztalt tékozlást. Állítása szerint ott 3 milliamot költöttek el a legesztelenebb módon. Az er-...tés terén tett modern találmányok nem egyebek, mint „kínai bölcsességé Freycinet hadügyminiszter tiltakozott ezen állítások ellen, mert amaz erődítések nagyon is szükségesek voltak és egyébként nem is kerültek többe, mint 753 millió frankba. PéterAsz, decz. 31. A varsói katonai kormányzóság isegújabban intézkedett, hogy a vasúti igazgatóség redkívüli szállítóeszközökről gondoskodjanak s rendelkezett, hogy Varsó külvárosaiban esetleg katonaságot lehessen elszállásolni. Az első intézkedést avval indokolják, hogy közigazgatási tekintetekből fog kelleni néhány csapatot elhelyezni, a másodikat azzal, hogy Varsó nagy erőd jellegével bír, ami megköveteli, hogy esetleges összpontosításoknál a külvárosok katonák elszállásolására előkészíttessenek. TANÜGY. Az „Erdővidéki tanítótestület“ folyó évi január hó 25-én délelőtt 9 órán kezdve Nagy- Ajtán a községi iskola helyiségében gyermek isteni tisztelettel és gyakorlati tanítással egybekapcsolt vándorgyűlést tart, melyre a t. tagtársak és tanügybarátok tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. Gyermek isteni tisztelet, tartja t. Benke Ferencz nagybaczoni ev. ref. lelkész ur. 2. Gyakorlati tanítás órarend szerint, tartja Boda Sámuel ur. 3. A gyakorlati tanítás bírálata. 4. A mult gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése. 5. A könyv- és pénztárt vizsgáló bizottság jelentése. 6. Felolvasás : „Visszaemlékezés Commenius életére, vonatkozással a magyar közoktatásügy állapotára“, tartja Zöld