Székely Nemzet, 1893 (11. évfolyam, 1-193. szám)

1893-01-02 / 1. szám

XI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, hétfő, 1893. január 2.­1. szám. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy­ön • Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldenénk Kiadóhivatal : Jókai-nyomrta-részvény-társulat, hová az sZSF.zitést pénzek és hirdetésik bérm­entesen küldendők. A céST z '*Ti POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAB Megjelenik hetenként négyszer : hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Előb­'/.d­esi rtr : helyben házhoz hordva vagy vidl­re postán küldve. Egész évre . 10 írt — kr. 11 lévre , 5 frt — Negyedévre . 2 Irt 50 kr.______ Ih­i­detm­ények­ dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztősén s kiadóhivatal Oaik-Szoredábati T. M­jijjv Tiui*o társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, Kaját, biz) hová ORikTnegytílifil a lap szellena' részét illető közlemények, vala- Tmint előfizetési pénzek ,s hirde­tések bérmentesen­ küldendők. Udvarhelymegye részére: társszerkesz.tf) Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva (u. p. Sz.-Udvar­hely) hová Udvarh­elymegyéböl a lapot érdeklő közrem. küldendők. -N­­y­il­ttér- sora 15 kr. A hird­etmények s nyiltterek dija előre fizetendő. A tizenegyedik esztendő. — A „Székely Nemzet“ olvasóihoz. — Egy hírlapnak addig nincs története, a mig az első deczenniumot át nem élte. Egy-két esztendő a mai „hírlap-korszakban 11 annyi mint semmi. Tíz esz­tendő már valami. S ha egy hírlap a Székelyföldön, a székelyek ér­dekeinek védelmében megéri a tizenegyedik év­folyamát, akkor ez a lap talán a szerénytelenség vádja nélkül hivatkozhatik már a maga múltjára. De mi nem erre a múltra apellálunk, hanem arra a jövőre, a mely a Székelyföld előtt áll és a melynek épitgetésében részt akar venni a „Székely Nemzet“ továbbra is. Nagy fontosságú elhivatása van ennek a haza­résznek a magyar állam nemzeti tartalmú életfolyá­sában s ezzel az állameszmei jelentőségű feladattal akar a „Székely Nemzet“ lépést tartani jö­vőre is. Hív lesz ez a lap és rendíthetetlen a maga nevéhez : sem pártok, sem politikai tekintetek el nem terelik nagy útja ösvényéről. A „Székely Nemzet“ politikai állásában nem változik , de hűr marad a székely nép érdekei­hez is. A­kik lapunkat eme nagy czéljában elősegíteni akarják, jöjjenek hozzánk , mi a munkát megbecsül­jük és köszönettel fogadjuk. Tisztelt előfizetőinket, lapunk barátjait arra kér­jük, ha méltónak találják lapunkat rá, ne vonják ■eg tőle továbbra is szíves támogatásukat. A „Székely Nemzet“ előfizetési ára: egész évre . . . 10 frt; félévre .... 5 frt; negyedévre . . . 2 frt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, 1893. jan. 2-án a szerkesztőség. A sepsi-szentgyörgyi kisdedóvó tanitónő-képző intézet. — jan. 2. Kezdjük egy kissé elején a dolgot. Sepsi-Szentgyörgy város, Háromszékvár­­megyének központja s mint ilyen a város karakterének hova-tovább több feltételével rendelkezik. A város maga exponált pozi­­cziót foglal el állameszmei és nemzeti mű­velődési szempontokból s már azon a ponton áll, hogy a kormányok figyelmét és teljes mértékű érdeklődését nemcsak felhívta maga iránt, hanem kezdi meg is érdemelni azokat. Hogy várossá váljék Sepsi-Szent­györgy és ezt a jelleget a szó becsesebb ér­telmezésében mindinkább fejlessze, az egyik nemes feladata magának a város lakosságá­nak is. A sepsi-szentgyörgyi polgár a leg­első hivatalnoktól a legutolsó szegény embe­rig igaz lélekkel és nagy odaadással szol­gálja azt a fontos eszmét, hogy Sepsi-Szent­györgy város a városok minden feltételeivel rendelkezzék s hogy központjává fejlődjék a vármegye közi­gazgatási életén kívül a kul­túra, ipar és kereskedelem életmozgásának Háromszék vármegy­ében. Ezért, hozott és hoz Sepsi-Szentgyörgy város majdnem hallatlan és példátlan áldo­zatokat közművelődési intézményei számára. A „Székely Mikó-kollégium“ egymaga száz­­ezer forintos alapítóját és jóltevőjét bírja Sepsi-Szentgyörgy város kö­zönségében. És nincs ezen kivül közintézet, egyesü­let, nincs kérdés a kifejlődés nemes verse­nyében, melyek Sepsi-Szentgyörgy város kö­zönsége részéről a legmelegebb támogatásra ne találnának. S a város fejlődik, csinosodik és izmo­sodik. Már külső képe is kellemes benyo­mást tesz. Belsőleg erős faji szeretettel pá­rosult intelligenc­iája napról-napra hatalma­sabb bástyája lesz a Székelyföldnek, a ma­gyar állami érdekek védelmének. Nem is cserélné fel Sepsi-Szentgyörgy város közönsége a maga lakóhelyét sok nagy várossal és valódi megbotránkozással fogadta például C­s­i­k-S­z­e­r­e­d­a város kicsinyes­kedését, mikor az magát saját életczélja fel­adása árán nagyközségé akarta l­e­f­o­k­ozni. De hát azért a nemes ambícziónak, a hazafias becsvágynak is van határa. Ez a város annyi nagy áldozattal járult már a maga városiasságának fejleszté­séhez, hogy a józan ész végre tiltó szóval is fenyegethetné meg az önfeláldozást. Pedig még van teendője. Sok van. Azok között van egy kötelezettsége is. Ez a kisdedóvón­ő-k­é­p­z­ő intézet állandó elhelyezése Sepsi-Szentgyörgyön. A város közönsége már hónapokkal ez­előtt kimondta egyik közgyűlésében, hogy a kisdedóvónő-képző intézetnek, mely most ideiglenes és valóban nagyon kezdetleges el­helyezést nyer, állandó helyiségéről gondoskodni fog. Igaz, ebben az elhatározásában biztatta az a jó reménység, hogy a törvényhatóság és a kormány megfelelő segítséggel lesz a nagy munkában. S ez a jó reménység nem is volt hiába­való. Legalább a város közön­sége a közoktatásügyi kormány képviselője részéről azt a kilátást nyerte, hogy a kö­zönség csekély anyagi hozzájárulása mellett a közoktatásügyi miniszter hajlandó lesz egy nagy monumentális épületet fölépíttetni a képző­intézet számára Sepsi-Szentgyörgyön, ha a város közönsége megfelelő alkalmas helyiséget enged át erre a czélra. Nos, a helyiség kérdése eltérő nézetek­nek szolgált alapul. Egyik rész a piac­ mel­lett lévő, parknak kiszakított tért szerette volna erre a czélra fölhasználni. Azzal indo­kolták a javaslatot, hogy a város legszebb tere, a főtér egy 100—120 ezer forintba kerülő díszes, stylszerű épülettel gazdagodott volna ott. A másik rész nem szívesen áldozná fel a parkot, mert — úgymond — szüksége van egy fejlődő város főterének levegőre, egy modern ízlésű parkra, a­mely üdülő helyét képezze az idővel amúgy is sűrűn beépítkező városnak. S van igaza ennek a nézetnek, valamint nem egészen terv nélkül való az ellenkező felfogás sem. A város képviselete úgy oldotta meg a kétfelé ágazó kérdést, hogy egyelőre csupán annyit mondott ki határozatul, hogy helyi­séget az építendő képző­intézet s­z­ám­ára adni fog. Hol fogja adni, arról még nem tanács­kozott, csupán annyit mondott határozottan, hogy „alkalmas helyen“ adni fog. Előttünk, a­kik eme sorokkal ráirányoz­zunk eme nagy kérdésre a közvélemény fi­gyelmét, szintén nem bír fontossággal a he­lyiség itt vagy amott leendő felajánlása. Előt­tünk első és utolsó kérdés, a­mit meg kell oldani, hogy a képző­intézet Sepsi-Szent­­györgyön nyerjen állandó elhelye­zést. Nem óhajtandó a város külső szépí­tése czéljából, hogy egy nagy, modern íz­lésű iskola valamely félreeső, látatlan zug­ban épüljön, de ha a parkon kívül más al­kalmas helyet ad a város közönsége a képző­intézet épülete számára, az ellen sem tehe­tünk észrevételt, úgy tudjuk, maga a kht. tanfelügyelő is, ki teljes lélekkel csüng a kisdedóvó-képző itteni elhelyezésén, hasonló véleményben van. Itt most már az a fődolog, hogy a képző­intézet ügye minél előbb végleges meg­oldást nyerjen. Vagyis szükséges, hogy a város közönsége korábbi határozata effektuá­­lása gyanánt megnevezze az iskola­épület számára szánt telket, hogy az építkezés iránt a közoktatási kormány is tájékozva legyen. A dolog sürgős és annyival sürgősebb, mert ha a kérdés végleges megoldása a vá­ros közönsége részéről késik, a közoktatási kormány kénytelen lesz a kisdedóvónő-képző állandó el­helyezés­ei iránt más várossal megkezdeni a tárgya­lásokat. Mert a képző-intézet, mostani ideig­lenes helyén a jövő év szeptemberétől kezdve már nem maradhat, két osztályra bővülvén az intézet, annak felszerelései és a képző-in­tézet rendeltetésével összefüggő berendezése teljesen beruházott iskolaépületet feltételeznek. Fentebb elmondtuk az okokat, a­melyek ezt a várost kultúrintézményeire hozott tete­mes és nagymérvű áldozatai daczára is arra bírták, h­ogy a kisdedóvónő-képző iskolát meg­tartsa Sepsi-Szentgyörgy város részére. Nem is kételkedünk mi abban, hogy az a nagy­szabású monumentális épület, melynek terv­rajza már készen van s mely legnagyobb részben a kormány költségén épülne fel, meg fogja találni méltó helyét S.-Szentgyörgyön. S ezt annyival inkább van okunk re­mélni, mert ellenkező esetben sokat veszí­tene a város. Azon esetben tudniillik, ha bárminő okok közreműködésével megvál­nék Sepsi-Szentgyörgy város a kisd­­óvónő­­képzőtől. Nem is szólunk egy felsőbb tanintézet állandó elhelyezésével járó erkölcsi nyeresé­gekről, arról a szellemi befolyásról, állami és társadalomképző tényezőkről, melyek a do­log természete szerint együtt járnak egy mo­dern tanintézettel stb.; csupán, hogy úgy szól­junk, üzleti szempontokra tesszük figyel­messé azokat, kiket ez a fontos kérdés ér­dekel. Egyáltalában nem túlzunk ugyanis, midőn a képző­intézet két osztálya növendé­keinek, tanártestületének, szolgaszemélyzeté­nek, tehát átlag véve 100 személynek évi fogyasztási szükségletét ruházati, élelmi, föl­szerelési stb. czikkekben 200 írtra tesszük. Ez a fogyasztási forgalom évenként húszezer forintot tesz ki. Ez a pénz minden esztendőben Sepsi-Szent­­györgy város kereskedőinél, iparosainál, kü­lönféle fogyasztási szállítóinál fordul meg s egy fejlődésben álló városra nézve bizonyára tekintélyes összeg az. A kisdedóvó-képzővel a közoktatási kor­mánynak kapcsolatosan kell berendeznie a minta­óvó iskolát, nem is egyet, hanem ket­tőt és ezenfelül legalább két gyermek-mene­dék házat, a­melyekért a város költségvetését a már tényleg folyamatban lévő 1400 trtnyi kiadásnál több nem terhelné. Míg ha a kis­dedóvónő-képző intézetről lemond a város, az óvó iskolák és gyermek-menedékházak építése, berendezése és évi fentartása a tör­vények értelmében a város­község elmulaszt­­hatatlan kötelességévé válik. Ezeknek az épü­leteknek előállítása és berendezése legalább is 20—25 ezer forintba kerül, évi fentartása pedig 3—4 ezer forint­tal fog szerepelni minden esztendőben a kiadási rovatban. Csak általánosságban és nagyjában ve­tettük ide ezeket a dolgokat, hogy tűnjék ki, mikép Sepsi-Szentgyörgy város jó üzle­tet köt a kisdedóvónő-képző itt való állan­dósításával. Még ha bármiféle okból elejti a kérdést, megfosztja magát mindazoktól az előnyöktől, melyeknek egy felsőbb tanintézet elhelyezése közvetlen forrásul kínálkozik. S mert rátelt az idő s a közoktatásügyi kormány is tájékozni akarja magát további teendőire nézve, annálfogva a kérdést a vá­d A nagylaki képviselőválasztás. Nagy-Lak­ról sürgönyzik, hogy a decz. 30-án megejtett képvi­selőválasztáson Herénymi Károly belügyminiszter 578, Malek Lajos függetlenségi jelölt pedig 830 szavazatot kapott, tehát az utóbbi 252 szótöbbséggel megválasztatott. Ez az­ eredmény azokat, a­kik a kerületnek és a felléptetésnek viszonyait, valamint az ott lefolyta­tott választási küzdelmet ismerik, egyáltalán nem lep­heti meg annál kevésbé, mert köztudomás szerint a belügyminiszter hivatalos elfoglaltságánál fogva még arra sem szakíthatott időt, hogy a nagylaki kerület választóival személyesen érintkezésbe lépjen.­­ Négy új adóhivatal kezdte meg működését e hó első napjával. Az egyik Szilágy megye területén Szilágy-Cseh községben (az eddig a tasnádi és zi­lahi adóhivatalok körzetéhez tartozott több községre kiterjedő kerülettel); a második Szatmár megye terü­letén Mátészalka községben (a szatmári és nagy­károlyi adóhivatalokhoz tartozott községekből alko­tott kerülettel); a harmadik Tolna megye területén Bony­hád községben (a szegzárdi adóhivatal eddigi kerületéből beosztott községekkel), s a negyedik Mo­­sonmegye területén Nezsider községben (a magyar­óvári adóhivatal eddigi körzetéből beosztott közsé­gekkel.) Jos közönségének a legrövidebb idő alatt meg kell oldania. (im.) A háromszékvármegyei háziipar-egyesület. — Vántsa György egyi. titkár jelentése a decz. 28-án megtartott közgyűlésen. — — jan. 2. Mily rövid egy év, mely úgy az egyes egyé­nek, mint a társadalmat alkotó kultúrintézmé­nyek élete felett tova röppen, s mégis, ha an­nak utolsó perczeiben visszatekintünk azon ese­ményekre, melyek úgy az egyeseket, mint az in­tézményeket foglalkoztatták, az e foglalkozásokra fordított idő mily hosszúnak, az eszmék megtes­tesítésére fordított küzdelem mily nagynak, a rájuk fordított áldozat mily soknak tűnik fel. Az eszmék harcza és egyesek küzdelme rövidítik meg az év napjait, a rideg való teszi látszólag hosszúvá az időt. A nagy nemzet­test, alapvető és erősbítő munkálatán fáradozó társadalmi intézmények élete és működése szüli azon eredményeket, me­lyeknek élén fölvirágzik a szellemi élet és az anyagi jóllét. A társadalmi élet különböző ré­tegeiben alakuló intézmények föntartására adott áldozati fillérekből befolyó összeg azon tőke, melynek közös kamataiból nyernek fejlődést mindazon eszmék, melyeknek közös törekvése nagygyá, hatalmassá tenni magát a nemzetet. Egy nemzetnek a kebelében élő­ társadalmi intézményei azon örök mozdonyok, melyeknek működése és az ezt követő eredmények szolgál­nak legbiztosabb adatokat életképességéről. A meglazult társadalmi működés az egész nemzet hanyatlását, a folyton pezsgő és előre törekvő munkálkodás pedig az egészséges alapon nyugvó nemzeti élet fejlődését mutatja. Egyesületünk, mely ezelőtt 17 évvel alakult, a kezdet első perczétől a küzdelmek és az át­alakulások egész sorozatán ment át, mert önma­gára hagyatva, egyedül csak lelkes tagjainak áldozatkészségére volt utalva. Csendben, zajtala­nul, de azért folytonos tevékenykedés között gyűjtötte össze azon porszemeket, melyek egy­kor, a nép szellemi és anyagi életének erős szik­láját fogják képezni. Egyesületünk 17 éves mű­ködését nem a látszat sokat ígérő, de annál ke­vesebb belső becsértékkel biró bit ábrándképei vezették, hanem egy ez ideig a nagy nev­zettest­­től elszigetelten élő népfaj, a székelység szellemi és anyagi életét biztosító intézmények létesítése. Egyesületünk törekvése volt a múltban és fő tö­rekvése a jövőben is, megtartani itt a délkeleti Kárpátok aljában ezt a maroknyi népet és meg­tanítani arra, hogy a tisztességes munka által tudja megélhetését biztosítani. Hogy e törekvésében egyesületünk mennyi­ben ért ezért, mutatják azon mozgalmak, melyek vármegyénkben az utóbbi időben az ipar- és ke­reskedelem fejlesztése érdekében történtek. Ves­sünk egy futólagos áttekintést vármegyénk ipa­rának és kereskedelmének fejlődésére azon czél­­ból, hogy meggyőződést szerezzünk, mit tett egyesületünk részben közvetlenül, részben köz­vetve azok érdekében. A nyers­anyagában leggazdagabb faiparunk, mely ezelőtt 10 évvel háziiparszerüleg űzetett, ma már mint hatalmas gyáripar űzetik s több ezer embert foglalkoztat.

Next