Székely Nemzet, 1893 (11. évfolyam, 1-193. szám)
1893-02-20 / 27. szám
Február 20. A nemzet jogai a történelmi fejlődésből vett argumentumokkal védelmezhetők meg legjobban. Werbőczy (H. K. I. r. 3 c. és II. r. 3 c.) tanúsága szerint a király az uralkodást és kormányzást a nemzet átruházása alapján gyakorolja. Ezt egész korábbi és későbbi közjogi törvényeink is tanúsítják. Még a király haduri joga is az 1715. VIII. tczikkben foglalt átruházásból származik. Általában véve alkotmányunk az átruházott jogok alapján áll. Az 1867. XII. téz is seregjogot ruházott át a koronára. Jus reservatum közjogunkban egyáltalán nincs is ; csak átruházott felségjog van (habár igen sok) s ezeket is csak az átruházó törvényekben foglalt korlátozások mellett gyakorolhatja a korona, mint pl. a hadügyi felségjogokat mindig az újoncz és költségmegajánlás korlátjai közt gyakorolta. A kath. egyház külső adminisztrácziója körül a királynak az u. n. apostoli kegyúri jogai szintén nemzeti eredetűek. A legfőbb kegyúri jog (javadalora-adományozás, kinevezés, áthelyezés, letétel) Werbőczy helyes megállapítása szerint szent István apostolkodásából, a kath. egyház alapításából, a folytonos gyakorlatból és zsinati (konstanci) megerősítéséből származik s nem pusztán az államfenségből. A pápa megerősítési joga (jus confirmandi) a magyar király apostoli joga rovására nem gyakorolható. A király nemcsak prezentálja, de kinevezi a püspököt s a pápa a kinevezett püspöktől a megerősítést meg nem tagadhatja. Ha megtagadná, kánoni eljárással kell biztosítania, hogy a püspök kánonilag alkalmatlan. A legfőbb kegyúri jog a római szentszéktől veszi eredetét, de sok százados fejlődéssel a magyar közjog kiegészítő részévé vált s a szentszék által vissza nem vonható. E jog nem a király személyes joga, hanem a nemzet és az állam joga, mint az Hunyadi János kormányzósága alatt először tűnt ki. A jus piaceti nem apostoli kir. kegyúri jog, hanem kizárólag állami souverainitás kifolyása. Megsértése esetén a büntető szankczió a püspök letételéig terjedhet. A kath. autonomia lehetséges és kívánatos. Legyen községi, püspökmegyei s orsz. központi autonomia, de mindez az állam felügyeleti jogai mellett, de csakis az u. n. közalapok (vallás- és tanulmányi alap) kérdéseinek megoldása után. Ha ezek jellege el van döntve, a kath. autonomia legyen olyan, mint bármelyik prot. autonomia, de addig nem lehet olyan. Addig nem is érdemes a kath. autonómiáról beszélni. A legfőbb felügyeleti jog a magyar államhatalom joga. Kiterjed az összes egyházi intézetekre, testületekre s egyházi javakra és alapokra. Szükséges volna, hogy a kormány valahára megvizsgáltassa a káptalanok kezein levő vagyon és alapítvány miként való kezelését. Álljanak itt végül a közjogi tanulmánynak befejező sorai: „Fejtegetéseimet azzal végzem, a mi jelen munkámnak összes lényegét és czélját képezi, hogy a magyar állam függetlenségét és a magyar nemzet szuverainitását minden irányban ki kell mutatni és megvédelmezni. A netán megújulható bécsi törekvésekkel szemben ki kell mutatni, hogy a dualizmus alapján felépült magyar állam független. De ki kell mutatni egyszersmind azt, hogy ugyanezen állam a külső egyházkorrmányzatban, független Róma irányában is. Nemzeti jogainkat ekkér is ismerve, azokat bátran kell és lehet érvényesítenünk.“ A „Magyar Újság“: Megemlítettük, hogy Beksics Gusztáv újabb történelmi könyvet tervez, mely a magyar nemzet függetlenségét az állami és az egyházi külső kormányzatban, akarja tárgyalni. A jelzett munka tegnap az Athenaeum kiadásában megjelent. Czime : „A magyar nemzet függetlensége az állami és az egyházi (külső) kormányzatban különös tekintettel a magyar király apostoli jogaira s a katholikus autonómiára.“ Nagy örömmel konstatáljuk, hogy az előttünk fekvő könyv nem tartozik a „harcz és hercze-hurcza“ iratok közé, melyek a szenvedélyeket izgatni akarják, de kérdések megoldásához soha semmivel sem járultak. Beksics könyve komoly közjogi munka, melynek alaposságát a historikus megítélheti ugyan, melynek hangját és tendencziáját azonban nem panaszolhatja senki. A nyolcz nagy nyolczadrét évnyi munka annak a tételnek igazságát hirdeti s nagy történelmi apparátussal bizonyítani is igyekszik, hogy a nemzet minden jognak forrása s hogy a koronának nincsenek fentartott jogai. Ez az eszme vonult végig Beksicsnek „A dualizmusról“ írt nagyszabású munkájában. Mind a két könyv adatokkal dolgozik, s ezek segélyével igyekszik útját állani annak, hogy a jura reservaták hamis tanú közjogunkba becsempésztessék. A munka különösen a pápa megerősítési jogának tartalmát s közjogunkhoz való viszonyát, valamint a király, illetőleg a magyar állam legfőbb felügyeleti jogát igyekszik megvilágítani. A tudós szerző előszavában maga mondja ki, hogy a jelen egyházpolitikai kérdések sorsa nincs összefüggésben a fejtegetett nagy közjogi elvek érvényesülésével vagy bukásával, s hogy munkája azért nincs szoros kapcsolatban az egyházpolitikai programmal. Aktualitást csak amiatt nyer, mert a külön jogok tanát újabban székiben kezdik hirdetni, mert terjedni kezd az a nézet, hogy vannak oly közjogok, melyeket a korona a magyar nemzet törvényes képviselete a parlament s a felelős kormány nélkül gyakorolhat. Beksics tiz fejezetben tárgyalja felvetett thémáját s igen érdekes históriai fejtegetését adja a kath. egyház közjogi helyzetének Magyarországon, a legfőbb kegyúri jognak, a jus confirmandi és jus placetinak. Igen érdekes a könyvnek az a fejezete, mely a kath. autonómiát tárgyalja s a melyben azt fejtegeti, hogy az autonomia nem veheti hatáskörébe azoknak a jogoknak gyakorlását, melyek most az úgynevezett apostoli királyi jogok czimén a koronát, ez által az államot, vagyis a törvényhozást illetik. A szerző végezetül a legfőbb felügyeleti jogot ismerteti, mely nem tartozik szorosan a legfőbb kegyúri jog lényegéhez, mert az állami szuverenitásból folyik. A rendkívül érdekes munka ára 1 frt (2 korona.) SZÉKELY NEMZET, ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 18. Egy kis „czimbórságos“ vita vegyült ma a tisztviselői fizetést szabályozó törvényjavaslat tárgyalásába. Miután Sághy Gyula védte volna a tanárok ügyét, Helfy Ignácz hozta szőnyegre a divatos czimbórságot s ennek megszüntetésére határozati javaslatot is nyújtott be, melynek az volt a tartalma, hogy a kormány tegyen intézkedéseket a hosszadalmas hivatalos czimezgetések megszüntetésére. Wekerle Sándor miniszterelnök azonnal kifejtette, hogy a czimborságot a társadalomból nem lehet határozati javaslatokkal kiirtani, s rámutatott arra, hogy így minden előkészület nélkül nem lehet ily fontos reformot eredményesen keresztül vinni. A miniszterelnök meggyőző érvei még az ellenzéken is látható, mély hatást tettek. Szalay Imre a Helfy határozati javaslatát pártolja. Szalay Károly és Kováts Albert egymással polemizáltak. Veszter Imre azt igyekezett bebizonyítani, hogy a bírák érdekeit sérti a javaslat, ezzel felszólalásra provokálta Szilágyi Dezső igazságügyminisztert, ki alaposan kimutatta Veszter tévedéseit. Szederkényi Nándor pedig Csáky Albin gróf közoktatási miniszternek adott alkalmat, hogy a tanárok fizetése ügyében ismételten nyilatkozzék. Madarász József a czimbórság ellen rögtön megindította az akcziót s a képviselőket „polgártárs“-nak hívta. Ezután szavazásra került a sor s egy kis házszabály-vita fejlődött ki a szavazás módja fölött. E vitában Polónyi Gézának volt a legtöbb jogérzéke az ellenzéken. Az első szakaszt a Hegedűs Sándor módosításával fogadták el, mely tudvalevőleg a rangosztály helyébe a fizetési osztályt tétette. Helfynek a czimezések megszüntetése czéljából benyújtott határozati javaslatát csak a szélsőbal pártolta s úgy a szabadelvüpárt, mint a nemzeti párt ellene szavazott. A szabadelvüpártról azonban Papp Samu és Boncza Miklós a Helfy javaslata mellett szavaztak. Az ülés végén Pálffy Elemér és Szász Károly beható referálása mellett kérvényeket tárgyaltak, melyekhez Boda Vilmos, Lis Gyula, Thaly Kálmán, Bartók Lajos (az „Otthon” memorandumát a képzőművészeti múzeum tárgyában meleghangú, szellemes beszédében támogatva), Pázmándy Dénes szólották. BELFÖLD. — febr. 20. Pártértekezlet. A függetlenségi és 48-as párt f. hó 17-én délután Eötvös Károly elnöklete alatt értekezletet tartott, melyre az állami tisztviselők, altisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása került napirendre. Az értekezlet ez alkalommal elhatározta, hogy határozati javaslatot nyújt be, melyben a képviselőház utasítja a kormányt, hogy a hatóságok és hatósági közegek egymás közötti érintkezésében az eddig használatban levő érinzések használatát szüntesse be. Szalay Károly határozati javaslatot jelentett be, melyben a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot olyképen kívánja módosítani, hogy a tisztviselők fizetési osztályai ne a legfelsőbbektől lefelé, hanem a legalsóbb osztálytól felfelé számoztassanak. Irodalom és művészet. Az Ország-Világ 4-ik füzete (7—8-ik szám) külön is megjelent s mint a szépirodalmi hírlappiacznak egyik kiváló diszével, méltónak találjuk lapunkban is foglalkozni vele. Ezt a kitűnő szépirodalmi képes hetilapot kiváló gonddal Benedek Elek szerkeszti, kit e munkájában Magyarország legjelesebb írói támogatnak s kik úgyszólván ez általánosan kedvelt lap hasábjain adnak egymásnak szellemi találkát. A lap ezen füzetének gazdag és rendkívüli változatos tartalmából fölemlítjük : A zöld gyepen, eredeti regény, Beniczkyné Bajza Lenkétől. Aurette, regény, Greville Henriktől, fordította Dolores. Elbeszélések : A paraszt, Szigmától. Pál úr, irta Patai Bertalan. Az én hollóm, irta Redfield R. A tűz, irta Vértesi Gyula. Egy reporter életéből, irta Gaal Mózes. A dunapentelei forradalom, irta Körösi László. Ismeretterjesztő czikkek : A székely havasokon, irta Lakatos Károly. Fényképezés távirati uton, K. L.-tól. Monstrumok és csodaemberek s több mások. Költemények : Jelenés, irta Gáspár Imre. Szegeden, irta Pap Zoltán. Ne zárd ki . . . Kulcsár Ferencztől. Dal, Gerő Károlytól. Dalolj, szeress . . . Lithvay Viktóriától. Heti tárczak A hétről ez alatt a Székely Huszár kedvelt tárczairó tollából, jóizü humorral s itt-ott éles sarkazmussal vannak elmondva a heti események. A rendes rovatok a művészi s más hazai és külföldi fontosabb eseményekről nyújtanak be és elég kimerítő értesítést. A képek úgy művészi, mint technikai szempontból ítélve, méltán foglalhatnak helyet e díszes füzetben. A külsőleg is csinos lapot csak olcsósága teszi még ajánlóbbá, mert előfizetési ára egész évre 8 forint, félévre 4 forint, negyedévre 2 forint, egy hóra 70 kr. Egyes szám ára 16 kr és a kettes számú füzeté 30 kr. (Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, Erzsébet körút 12.) KÜLFÖLD Coburg — Bourbon. — febr. 20. Bécsből írják a „Pester Correspondenz“nek : „Immár nyilvánosságra jutott, ami eddig sem nagyon szűkre vont körök titka volt, különösen mikor a bolgár alkotmánydinasztia paragrafusának módosítását forszírozták, Ferdinánd Bulgária fejedelme nősül. Választottja egy pármai herczegnő, a Bourbon házból, Róbert herczeg legidősebb lánya, kinek háza dúsan meg van áldva gyermekekkel, mert tizennégy csemete ül asztala körül. Tágabb értelemben vett politikai fontosság nincs az összeköttetésben, mert Róbert herczeg egy depossedált fejedelem, akinek nincs kilátása, de nem is keresi, hogy mint tényleg uralkodó souverain lépjen valamely trónra. A souverain jelleget azonban megtartotta háza és a legrégibb házbeli leghatalmasabb potentát sem adott volna fel dynasztiájának méltóságából semmit, ha Mária Lujza herczegnőnek nyújtotta volna kezét örök frigyre. Ebben az értelemben nem kicsinylendő becsű politikai értéke is van Ferdinánd fejedelem házasságának s előrelátható, hogy a nagy sobranje, mely azért fog egybehivatni, hogy szentesítse a dynasztia vallására vonatkozó szakasz említett módosítását, az összeköttetés előkelő voltát, melyet Bulgária választott fejedelme kötni készül, teljes értéke szerint fogja méltányolni s beleegyezik, hogy az ezen házasságból számazó gyermekek a katholikus vallásban neveltessenek. Van azonban az egybekelésnek külön családi politikai értéke is, és tudjuk, mily óriási sikereket tudtak már elérni a Koburgok, okos családi politikájuk által. Anyja, a „férfias“ Klementina herczegnő után Ferdinánd fejedelem vérrokona az Orleansoknak, ennek folytán házassága egy Bourbonnal nagy családi politikai siker, amennyiben az egykori franczia uralkodó családnak sok mindenféle folytán egymástól elidegenedett két ága ismét közelebb jut egymáshoz, hogy úgy mondjuk ostás által egyesül. Az a körülmény is, hogy a Párma-család Mária Terézia főherczegnővel, Ausztria-Magyarország legközelebbi trónörökösének, Károly Lajos főherczegnek nejével első fokon vérrokon, csak fokozhatja az összeköttetés társadalmi értékét. Monarchiánk politikai magatartására Bulgáriával szemben, ez a körülmény nem fog hatni, mert felséges uralkodónk fenkölt szellemű korrekt alkotmányossága kizárja az állami politikának minden befolyásolását személyes tekintetek által ; de szerencsére nálunk nincs szüksége Bulgáriának, érdekei figyelembevételének fokozására : azok a nélkül is fedezik magukat ama politikai czélokkal, melyeket monarchiánk változatlanul szemmel tart a Balkánon. Ferdinánd fejedelemnek tehát őszintén gratulálni lehet szerencsés választásához és a fiatal herczegnő, aki elhatározta magában, hogy osztozik sorsában, egészen olyan, aki egyszerre meg fogja hódítani a bolgár nép rokonszenvét és így felette becses támasza lesz választottja trónjának.“ TANÜGY. Polgári iskolai tanerők fizetése. — febr. 19. A „Nemzet“ írja : A polgári iskolák tanerőinek fizetése legújabban, a képviselőhöz által tárgyalt törvényjavaslat kapcsán több ízben képezte nyilvános felszólalás és megbeszélés tárgyát. A polgári iskolai tanárok kongresszusa ez ügyben nem rég kérvényt terjesztett a képviselőház elé s minap a polgári iskolai tanáregyesület elnöke a miniszterelnöknél tisztelgett s az ez alkalommal tett nyilatkozat felöl a lapokban közleményt bocsátott ki, amelyet a miniszterelnök, mai beszédében tévesnek jelentett ki. E kérdésre vonatkozólag illetékes helyről nyert információ alapján a következőket közölhetjük. A polgári iskolai tanárok kongresszusa által benyújtott kérvény némely állítása alaptalan és ellentétben áll a törvénynyel, melyre benne hivatkozás történik ; nevezetesen az 1868-iki XXXVIII. t. czikk a polgári iskolai tanerők fizetésének minimumát nem 800 írtban állapítja meg s igy a törvényjavaslat az idézett törvénynyel szemben nem képez visszaesést. A fizetési minimum az 1868-iki törvény szerint rendes tanítókra nézve 700 forint és segédtanítókra nézve 350 forint a polgári iskoláknál, ámde a javaslathoz csatolt tabellák a felső népiskolai tanerőkre is kiterjednek, akiknek fizetési minimuma a törvény szerint segédtanítóknál egész 250 írtra megy le s igy jelentékeny haladás az, hogy az uj törvény szerint még a felsőnépiskolai segédtanítóknál sem lesz kisebb fizetésük, mindjárt első kineveztetésükkor 500 írtnál. Nem egészen érthető, hogyan támadhatott a polgári iskolák körében az a hit, hogy rendes tanerőik is a XI. rangosztályba lesznek sorolva, holott egy pillantás a törvényjavaslat mellékletét képező A tabellára, felvilágosíthatta volna az illetőket a felől, hogy oda csak a segédtanítók soroltattak. Alaposabb volt az aggodalom amiatt, hogy a segédtanítók száma, a javaslat 3-dik mellékletét képező kimutatásban (mely azonban csak tájékozásul szolgál és nem képezi törvényhozási megállapítás tárgyát) fölötte nagyra lett előirán nyozva, (172) ami oka volt annak is, hogy a közoktatásügyi miniszter az utóbbi időben az eddiginél gyakrabban volt kénytelen megüresedő állomásokra segédtanítókat nevezni ki. Ez az anomália úgyszólván a törvényjavaslat beterjesztése óta tárgyalás anyagát képezte a pénzügyi és közoktatási miniszter urak között, míg végre most az a megállapodás jött létre, hogy már az 1894-iki budgetben mintegy 50 segédtanítói állomás a X. rangosztályba sorolt rendes tanítói állomások közé emeltessék s a XI. rangosztály létszáma ennyivel apasztassék. Ezen kívül azonban még egy más elvi jelentőségű engedmény iránt is megegyezés jött létre a kormány körében, mely szerint a jelenlegi költségtöbbletnek igen csekély emelkedésével — inkább csak a fizetési fokozatok létszámának máskénti beosztása és az illetők igazgatói díjainak beszüntetése által előállandó megtakarítás felhasználásával — 50 igazgatói teendőkkel megbízott polgári iskolai tanerő a IX. rangosztály legalsóbb (1100 frtos) fizetési fokozatába helyeztessék bele már az 1894-iki költségvetésben. Az előbbire nézve a kormány a javaslat illető tételénél fog nyilatkozni, az utóbbira nézve pedig az A tabella illető rovatának tárgyalásánál módosítvány is fog benyujtatni. VIDÉK. Mulatság. Kovászna, febr. 16. Pásztor Ferencz kovásznai vendéglős és az ő közkedvességben álló felesége saját házuknál f. hó 11 én este igen szépen sikerült „kosaras bál“-t rendeztek. A kovásznai iparos osztálynak sz ne-java részt vett a kedélyes mulatságban ; a birtokos osztály is jóformán képviselve volt ottan , meg akarván ezzel mutatni, hogy az iparosok társaságában is jól lehet időt tölteni. A gyülekezés jókor megkezdődött; estéli 8 órakor már zsúfolásig tömve voltak a vendéglő termei. A tánczmulatság javában folyt kivilágos virradtig. Hogy hány pár tánczos állott föl egy tourban tánczolni, főleg a „csárdásában , azt az olyan magamféle gyenge ember bajosan tudta volna a nagy gyuradás közt megszámlálni; anynyit azonban tudok, hogy a tánczterem szűk volta miatt sok tánczvágyó fiatal asszony nem tánczolta a franczia négyest. Ezek aztán megirigyelvén a lányok boldogságát , Pásztor vendéglősünket azon elhatározásra bírták, hogy egy jövő bálra a nagyterem és egy mellékszoba közti falat lebontassa. Pásztor úr a megnyugtató ígéretetet szívesen megtette, csakhogy vendégeinek kedvet szerezzen ; hogy aztán lesz-e valami belőle , az már más kárdés. Alig vártam az éjfél utánt, hogy meglássam, hogy voltaképpen mi jellemzi a kosaras bált ? Eljött a várt idő is. A töltött csirkével, liba-, pulyka- és malaczpecsenyével és drága süteményekkel teli kosarak tartalmából szünet beálltával pár percz alatt gyönyörű kirakat lett. Vacsora után újból kezdetét vette a táncra tartott szép reggelig. Ez vot a farsangon Kovásznának legjobb bálja ; nem volt senki egy másik által feszélyezve ; mindenki megelégedetten tánczolt és társalgott. Egy jelen volt. 27. szám NAPI HÍREK. — febr. 20. — A „Székely Nemzet“ időjárási jelentése fbruár 20. reggeléről. Légnyomás: 760 mm. (sülyesbben), hőfok : — 0.0, ködösen borult, csendes — Jelzésünk bevált: a lágyulás tovább is tartott, a légny. hétfő táján valóban lesülyedt stb. Európában: a nagy légny. Oroszországban és Palermo körül, a kicsi ENy.-on; két egyenlő magas légny. között vagyunk, azért a szélcsend. Kilátásunk: egyelőre még tovább is enyhe, de csapadékosabb idő várható, azonban az oroszországi maximum lassanként közeledő lényeges változásnak a jele: megújuló télies hidegnek, mi széllel, esetleg hósivatarral köszönt be. — A Székely „Mikó-kollégium“ tápintézete javára a kollégium ifjúsága id. Donáth József és dr. Bodor Tivadar kollégiumi gondnok urak védnöksége alatt Sepsi-Szentgyörgyön, márczius 4-én, a városház dísztermében tánczcal egybekötött hangversenyt rendez. A rendezőbizottság élén a tápintézet ügybuzgó, derék elnöke Demján István áll; a többi rendezők a VII. és VIII. osztály választottai, amint következnek : Bodor József, Császár Géza, Csiszár Ferencz, Dávid József, Hinléder Jenő, Jancsó Ferencz, Jasek Sándor, Kolumbán Ferencz, Kovács Gyula, Kökössy Gábor, Nemes Elek, Pünkösti János, Takács Károly, Szilágyi Gyula, Vajna Sándor, Zajzon Géza. A hangverseny kezdete este 7 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak 8 hirlapdag nyugtáztatnak. Személyjegy 60 kr, karzat 30 kr Jegyek előre válthatók Bernstein Mór, Boér István és Fogolyán Kristóf urak kereskedésében. Az estély műsora : 1. Nyitány a zenekar által. 2. Énekel a kollégiumi vegyes dalkar tiszt, Benedek Árpád úr vezetése alatt. 3. Szaval Puskás Lajos VII.o. tanuló. 4. Vonósnégyes. Előadják: Dr. Farnos Dezső (I. hegedű), Dr. Pálffy Gyula (II. hegedű), tiszt Benedek Árpád (viola), Fabritius Hugó (cello) urak. 5. Szaval Pál Károly VII. o. tanuló. 6. Énekel a kollégiumi vegyes dalkar tiszt, Benedek Árpád úr vezetése alatt. 7. Táncz. A közönség, mely a kollégium tápintézetét minden erejéből támogatta eddig is, ez alkalommal szívesen fog ismét hozzájárulni a nemes czél előmozdításához.