Székely Nemzet, 1893 (11. évfolyam, 1-193. szám)

1893-02-20 / 27. szám

Február 20. A nemzet jogai a történelmi fejlődésből vett argumentumokkal védelmezh­etők meg legjobban. Werbőczy (H. K. I. r. 3 c. és II. r. 3 c.) ta­núsága szerint a király az uralkodást és kormány­zást a nemzet átruházása alapján gyakorolja. Ezt egész korábbi és későbbi közjogi törvényeink is ta­núsítják. Még a király haduri joga is az 1715. VIII. tczikkben foglalt átruházásból származik. Álta­lában véve alkotmányunk az átruházott jogok alap­ján áll. Az 1867. XII. téz is sereg­jogot ruházott át a koronára. Jus reservatum közjogunkban egyáltalán nincs is ; csak átruházott felségjog van (habár igen sok) s ezeket is csak az átruházó törvényekben fog­lalt korlátozások mellett gyakorolhatja a korona, mint pl. a hadügyi felségjogokat mindig az újoncz és költségmegajánlás korlátjai közt gyakorolta. A kath. egyház külső adminisztrácziója körül a királynak az u. n. apostoli kegyúri jogai szintén nemzeti eredetűek. A legfőbb kegyúri jog (javadalora-adományozás, kinevezés, áthelyezés, letétel) Werbőczy helyes meg­állapítása szerint szent István apostolkodásából, a kath. egyház alapításából, a folytonos gyakorlatból és zsinati (konstanci) megerősítéséből származik s nem pusztán az államfenségből. A pápa megerősítési joga (jus confirmandi) a magyar király apostoli joga rovására nem gyakorol­ható. A király nemcsak prezentálja, de kinevezi a püspököt s a pápa a kinevezett püspöktől a meg­erősítést meg nem tagadhatja. Ha megtagadná, ká­noni eljárással kell biztosítania, hogy a püspök ká­­nonilag alkalmatlan. A legfőbb kegyúri jog a római szentszéktől ve­szi eredetét, de sok százados fejlődéssel a magyar közjog kiegészítő részévé vált s a szentszék által vissza nem vonható. E jog nem a király személyes joga, hanem a nemzet és az állam joga, mint az Hunyadi János kormányzósága alatt először tűnt ki. A jus piaceti nem apostoli kir. kegyúri jog, hanem kizárólag állami souverainitás kifolyása. Meg­sértése esetén a büntető szankczió a püspök letéte­léig terjedhet. A kath. autonomia lehetséges és kívánatos. Le­gyen községi, püspökmegyei s orsz. központi auto­nomia, de mindez az állam felügyeleti jogai mellett, de csakis az u. n. közalapok (vallás- és tanulmányi alap) kérdéseinek megoldása után. Ha ezek jellege el van döntve, a kath. autonomia legyen olyan, mint bármelyik prot. autonomia, de addig nem lehet olyan. Addig nem is érdemes a kath. autonómiáról beszélni. A legfőbb felügyeleti jog a magyar államhata­lom joga. Kiterjed az összes egyházi intézetekre, tes­tületekre s egyházi javakra és alapokra. Szükséges volna, hogy a kormány valahára megvizsgáltassa a káptalanok kezein levő vagyon és alapítvány miként való kezelését. Álljanak itt végül a közjogi tanulmánynak be­fejező sorai: „Fejtegetéseimet azzal végzem, a mi jelen mun­kámnak összes lényegét és czélját képezi, hogy a magyar állam függetlenségét és a magyar nemzet szuverainitását minden irányban ki kell mutatni és megvédelmezni. A netán megújulható bécsi törekvésekkel szem­ben ki kell mutatni, hogy a dualizmus alapján fel­épült magyar állam független. De ki kell mutatni egyszersmind azt, hogy ugyanezen állam a külső egyházkorrmányzatban, füg­getlen Róma irányában is. Nemzeti jogainkat ekkér is ismerve, azokat bátran kell és lehet érvényesítenünk.“ A „Magyar Újság“: Megemlítettük, hogy Beksics Gusztáv újabb tör­ténelmi könyvet tervez, mely a magyar nemzet füg­getlenségét az állami és az egyházi külső kormány­zatban, akarja tárgyalni. A jelzett munka tegnap az Athenaeum kiadásában megjelent. Czime : „A magyar nemzet függetlensége az állami és az egyházi (külső) kormányzatban különös tekintettel a magyar király apostoli jogaira s a katholikus autonómiára.“ Nagy örömmel konstatáljuk, hogy az előttünk fekvő könyv nem tartozik a „harcz és hercze-hurcza“ iratok közé, melyek a szenvedélyeket izgatni akarják, de kérdé­sek megoldásához soha semmivel sem járultak. Bek­sics könyve komoly közjogi munka, melynek alapos­ságát a historikus megítélheti ugyan, melynek hang­ját és tendencziáját azonban nem panaszolhatja senki. A nyolcz nagy nyolczadrét évnyi munka annak a tételnek igazságát hirdeti s nagy történelmi appará­tussal bizonyítani is igyekszik, hogy a nemzet min­den jognak forrása s hogy a koronának nincsenek fentartott jogai. Ez az eszme vonult végig Beksicsnek „A dualizmusról“ írt nagyszabású munkájában. Mind a két könyv adatokkal dolgozik, s ezek segélyével igyekszik útját állani annak, hogy a jura reservaták hamis tanú közjogunkba becsempésztessék. A munka különösen a pápa megerősítési jogá­nak tartalmát s közjogunkhoz való viszonyát, vala­mint a király, illetőleg a magyar állam legfőbb fel­ügyeleti jogát igyekszik megvilágítani. A tudós szerző előszavában maga mondja ki, hogy a jelen egyházpolitikai kérdések sorsa nincs összefüggésben a fejtegetett nagy közjogi elvek ér­vényesülésével vagy bukásával, s hogy munkája azért nincs szoros kapcsolatban az egyházpolitikai prog­rammal. Aktualitást csak a­miatt nyer, mert a külön jogok tanát újabban székiben kezdik hirdetni, mert terjedni kezd az a nézet, hogy vannak oly közjogok, melyeket a korona a magyar nemzet törvényes kép­viselete a parlament s a felelős kormány nélkül gya­korolhat. Beksics tiz fejezetben tárgyalja felvetett thémá­­ját s igen érdekes históriai fejtegetését adja a kath. egyház közjogi helyzetének Magyarországon, a leg­főbb kegyúri jognak, a jus confirmandi­ és jus pla­­cetinak. Igen érdekes a könyvnek az a fejezete, mely a kath. autonómiát tárgyalja s a melyben azt fejte­geti, hogy az autonomia nem veheti hatáskörébe azoknak a jogoknak gyakorlását, melyek most az úgynevezett apostoli királyi jogok czimén a koronát, ez által az államot, vagyis a törvényhozást illetik.­­ A szerző végezetül a legfőbb felügyeleti jogot ismerteti, mely nem tartozik szorosan a legfőbb kegy­úri jog lényegéhez, mert az állami szuverenitásból folyik. A rendkívül érdekes munka ára 1 frt (2 korona.) SZÉKELY NEMZET, ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 18. Egy kis „czimbórságos“ vita vegyült ma a tisztviselői fizetést szabályozó törvényjavaslat tár­gyalásába. Miután Sághy Gyula védte volna a tanárok ügyét, Helfy Ignácz hozta szőnyegre a divatos czimbórságot s ennek megszüntetésére határozati javaslatot is nyújtott be, melynek az volt a tartalma, hogy a kormány tegyen intéz­kedéseket a hosszadalmas hivatalos czimezgeté­­sek megszüntetésére. W­e­k­e­r­l­e Sándor miniszterelnök azonnal kifejtette, hogy a czimborságot a társadalomból nem lehet határozati javaslatokkal kiirtani, s rá­mutatott arra, hogy így minden előkészület nél­kül nem lehet ily fontos reformot eredményesen keresztül vinni. A miniszterelnök meggyőző ér­vei még az ellenzéken is látható, mély hatást tettek. Szalay Imre a Helfy határozati javas­latát pártolja. Szalay Károly és K­o­v­á­t­s Albert egymással polemizáltak. V­e­s­z­t­e­r Imre azt igyekezett bebizonyítani, hogy a bírák érde­keit sérti a javaslat, ezzel felszólalásra provo­kálta Szilágyi Dezső igazságügyminiszte­rt, ki alaposan kimutatta Veszter tévedéseit. Szederkényi Nándor pedig Csák­y Albin gróf közoktatási miniszternek adott alkal­mat, hogy a tanárok fizetése ügyében ismétel­ten nyilatkozzék. Madarász József a czim­bórság ellen rögtön megindította az akcziót s a képviselőket „polgártárs“-nak hívta. Ezután sza­vazásra került a sor s egy kis házszabály-vita fejlődött ki a szavazás módja fölött. E vitában P­o­l­ó­n­y­i Gézának volt a legtöbb jogérzéke az ellenzéken. Az első szakaszt a Hegedűs Sándor mó­dosításával fogadták el, mely tudvalevőleg a rangosztály helyébe a fizetési osztályt tétette. Helfynek a czimezések megszüntetése czéljából benyújtott határozati javaslatát csak a szélsőbal pártolta s úgy a szabadelvüpárt, mint a nem­zeti párt ellene szavazott. A szabadelvüpártról azonban P­a­p­p Samu és Boncza Miklós a Helfy javaslata mellett szavaztak. Az ülés végén P­á­l­f­f­y Elemér és Szász Károly beható referálása mellett kérvényeket tár­gyaltak, melyekhez B­o­d­a Vilmos, L­i­­­s Gyula, T­h­a­l­y Kálmán, Bartók Lajos (az „Otthon” memorandumát a képzőművészeti múzeum tár­gyában meleghangú, szellemes beszédében támo­gatva), Pázmándy Dénes szólották. B­ELFÖLD. — febr. 20. Pártértekezlet. A függetlenségi és 48-as párt f. hó 17-én délután Eötvös Károly elnöklete alatt értekezletet tartott, melyre az állami tiszt­viselők, altisztviselők, altisztek és szolgák illet­ményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása ker­ült napirendre. Az érte­kezlet ez alkalommal elhatározta, hogy határo­zati javaslatot nyújt be, melyben a képviselőház utasítja a kormányt, hogy a hatóságok és ható­sági közegek egymás közötti érintkezésében az eddig használatban levő érinzések használatát szüntesse be. Szalay Károly határozati javaslatot jelentett be, melyben a tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslatot olyképen kívánja módosítani, hogy a tisztviselők fizetési osztályai ne a legfelsőb­bektől lefelé, hanem a legalsóbb osztálytól fel­felé számoztassanak. Irodalom és művészet. Az Ország-Világ 4-ik füzete (7—8-ik szám) külön is megjelent s mint a szépirodalmi hírlap­­piacznak egyik kiváló diszével, méltónak találjuk la­punkban is foglalkozni vele. Ezt a kitűnő szépiro­dalmi képes hetilapot kiváló gonddal Benedek Elek szerkeszti, kit e munkájában Magyarország legjele­sebb írói támogatnak s kik úgyszólván ez általánosan kedvelt lap hasábjain adnak egymásnak szellemi ta­lálkát. A lap ezen füzetének gazdag és rendkívüli változatos tartalmából fölemlítjük : A zöld gyepen, eredeti regény, Beniczkyné­ Bajza Lenkétől. Aurette, regény, Greville Henriktől, fordította Dolores. Elbe­szélések : A paraszt, Szigmától. Pál úr, irta Patai Bertalan. Az én hollóm, irta Redfield R. A tűz, irta Vértesi Gyula. Egy reporter életéből, irta Gaal Mó­zes. A dunapentelei forradalom, irta Körösi László. Ismeretterjesztő czikkek : A székely havasokon, irta Lakatos Károly. Fényképezés távirati uton, K. L.-tól. Monstrumok és csodaemberek s több mások. Költe­mények : Jelenés, irta Gáspár Imre. Szegeden, irta Pap Zoltán. Ne zárd ki . . . Kulcsár Ferencztől. Dal, Gerő Károlytól. Dalolj, szeress . . . Lithvay Viktóriától. Heti tárczak A hétről ez­ alatt a Szé­kely Huszár kedvelt tárczairó tollából, jóizü humor­ral s itt-ott éles sarkazmussal vannak elmondva a heti események. A rendes rovatok a művészi s más hazai és külföldi fontosabb eseményekről nyújtanak be és elég kimerítő értesítést. A képek úgy művészi, mint technikai szempontból ítélve, méltán foglalhat­nak helyet e díszes füzetben. A külsőleg is csinos lapot csak olcsósága teszi még ajánlóbbá, mert elő­fizetési ára egész évre 8 forint, félévre 4 forint, ne­gyedévre 2 forint, egy hóra 70 k­r. Egyes szám ára 16 kr és a kettes számú füzeté 30 kr. (Szerkesztő­ség és kiadóhivatal : Budapest, Erzsébet­ körút 12.) KÜLFÖLD Coburg — Bourbon. — febr. 20. Bécsből írják a „Pester Correspondenz­“nek : „Immár nyilvánosságra jutott, a­mi eddig sem nagyon szűkre vont körök titka volt, külö­nösen mikor a bolgár alkotmány­dinasztia pa­ragrafusának módosítását forszírozták, Ferdi­­nánd Bulgária fejedelme nősül. Választottja egy pármai herczegnő, a Bourbon házból, Róbert herczeg legidősebb lánya, kinek háza dúsan meg van áldva gyermekekkel, mert tizennégy csemete ül asztala körül. Tágabb értelemben vett politikai fontosság nincs az összeköttetésben, mert Róbert herczeg egy depossedált fejedelem, a­kinek nincs kilá­tása, de nem is keresi, hogy mint tényleg ural­kodó souverain lépjen valamely trónra. A souve­­rain jelleget azonban megtartotta háza és a leg­régibb házbeli leghatalmasabb potentát sem adott volna fel dynasztiájának méltóságából sem­mit, ha Mária Lujza h­erczegnőnek nyújtotta volna kezét örök frigyre. Ebben az értelemben nem kicsinylendő be­csű politikai értéke is van Ferdinánd fejede­lem házasságának s előrelátható, hogy a nagy sobranje, mely azért fog egybehivatni, hogy szen­tesítse a dynasztia vallására vonatkozó szakasz említett módosítását, az összeköttetés előkelő voltát, melyet Bulgária választott fejedelme kötni készül, teljes értéke szerint fogja méltányolni s beleegyezik, hogy az ezen házasságból számazó gyermekek a katholikus vallásban neveltessenek. Van azonban az egybekelésnek külön családi po­litikai értéke is, és tudjuk, mily óriási sikereket tudtak már elérni a Koburgok, okos családi po­litikájuk által. Anyja, a „férfias“ Klementina her­­czegnő után Ferdinánd fejedelem vérrokona az Or­­leansoknak, ennek folytán házassága egy Bourbon­nal nagy családi politikai siker, amennyiben az egykori franczia uralkodó családnak sok minden­féle folytán egymástól elidegenedett két ága is­mét közelebb jut egymáshoz, hogy úgy mond­juk ostás által egyesül. Az a körülmény is, hogy a Párma-család Mária Terézia főherczeg­­nővel, Ausztria-Magyarország legközelebbi trón­örökösének, Károly Lajos főherczegnek nejével első fokon vérrokon, csak fokozhatja az összeköt­tetés társadalmi értékét. Monarchiánk politikai magatartására Bul­gáriával szemben, ez a körülmény nem fog hatni, mert felséges uralkodónk fenkölt szellemű kor­rekt alkotmányossága kizárja az állami politi­kának minden befolyásolását személyes tekinte­tek által ; de szerencsére nálunk nincs szüksége Bulgáriának, érdekei figyelembevételének fokozá­sára : azok a nélkül is fedezik magukat ama politikai czélokkal, melyeket monarchiánk vál­tozatlanul szemmel tart a Balkánon. Ferdinánd fejedelemnek tehát őszintén gra­tulálni lehet szerencsés választásához és a fiatal herczegnő, a­ki elhatározta magában, hogy osz­tozik sorsában, egészen olyan, a­ki egyszerre meg fogja hódítani a bolgár nép rokonszenvét és így felette becses támasza lesz választottja trónjának.“ TANÜGY. Polgári iskolai tanerők fizetése. — febr. 19. A „Nemzet“ írja : A polgári iskolák tan­erőinek fizetése legújabban, a képviselőhöz által tárgyalt törvényjavaslat kapcsán több ízben ké­pezte nyilvános felszólalás és megbeszélés tár­gyát. A polgári iskolai tanárok kongresszusa ez ügyben nem rég kérvényt terjesztett a képvise­lőház elé s minap a polgári iskolai tanáregye­sület elnöke a miniszterelnöknél tisztelgett s az ez alkalommal tett nyilatkozat felöl a lapokban közleményt bocsátott ki, a­melyet a miniszter­­elnök, mai beszédében tévesnek jelentett ki. E kérdésre vonatkozólag illetékes helyről nyert in­­formác­ió alapján a következőket közölhetjük. A polgári iskolai tanárok kongresszusa által be­nyújtott kérvény némely állítása alaptalan és el­lentétben áll a törvénynyel, melyre benne hivat­kozás történik ; nevezetesen az 1868-iki XXXVIII. t. czikk a polgári iskolai tanerők fizetésének mi­nimumát nem 800 írtban állapítja meg s igy a törvényjavaslat az idézett törvénynyel szemben nem képez visszaesést. A fizetési minimum az 1868-iki törvény szerint rendes tanítókra nézve 700 forint és se­gédtanítókra nézve 350 forint a polgári iskolák­nál, ámde a javaslathoz csatolt tabellák a felső népiskolai tanerőkre is kiterjednek, a­kiknek fizetési minimuma a törvény szerint segédtaní­tóknál egész 250 írtra megy le s igy jelenté­keny haladás az, hogy az uj törvény szerint még a felsőnépiskolai segédtanítóknál sem lesz kisebb fizetésük, mindjárt első kine­­veztetésü­kkor 500 írtnál. Nem egészen ért­hető, hogyan támadhatott a polgári iskolák körében az a hit, hogy rendes tanerőik is a XI. rangosztályba lesznek sorolva, holott egy pillan­tás a törvényjavaslat mellékletét képező A­ ta­bellára, felvilágosíthatta volna az illetőket a fe­lől, hogy oda csak a segédtanítók soroltattak. Alaposabb volt az aggodalom a­miatt, hogy a segédtanítók száma, a javaslat 3-dik mellék­letét képező kimutatásban (mely azonban csak tájékozásul szolgál és nem képezi törvényhozási megállapítás tárgyát) fölötte nagyra lett előirán­­ nyozva, (172) a­mi oka volt annak is, hogy a­­ közoktatásügyi miniszter az utóbbi időben az­­ eddiginél gyakrabban volt kénytelen megüresedő­­ állomásokra segédtanítókat nevezni ki. Ez az anomália úgyszólván a törvényjavaslat beterjesz­tése óta tárgyalás anyagát képezte a pénzügyi és közoktatási miniszter urak között, míg végre most az a megállapodás jött létre, hogy már az 1894-iki budgetben mintegy 50 segédtanítói állomás a X. rangosztályba sorolt rendes tanítói állomások közé emeltessék s a XI. rangosztály létszáma ennyivel apasztassék. Ezen kívül azonban még egy más elvi je­lentőségű engedmény iránt is megegyezés jött létre a kormány körében, mely szerint a jelen­legi költségtöbbletnek igen csekély emelkedésével — inkább csak a fizetési fokozatok létszámának máskénti beosztása és az illetők igazgatói díjai­nak beszüntetése által előállandó megtakarítás felhasználásával — 50 igazgatói teendőkkel meg­bízott polgári iskolai tanerő a IX. rangosztály legalsóbb (1100 frtos) fizetési fokozatába helyez­tessék bele már az 1894-iki költségvetésben. Az előbbire nézve a kormány a javaslat il­lető tételénél fog nyilatkozni, az utóbbira nézve pedig az A­ tabella illető rovatának tárgyalásá­nál módosítvány is fog benyujtatni. V­IDÉK. Mulatság. Kovászna, febr. 16. Pásztor Ferencz kovásznai vendéglős és az ő közkedvességben álló felesége saját házuk­nál f. hó 11 én este igen szépen sikerült „kosa­ras bál“-t rendeztek. A kovásznai iparos osztály­nak sz ne-java részt vett a kedélyes mulatság­ban ; a birtokos osztály is jóformán képviselve volt ottan , meg akarván ezzel mutatni, hogy az iparosok társaságában is jól lehet időt tölteni. A gyülekezés jókor megkezdődött; estéli 8 órakor már zsúfolásig tömve voltak a vendéglő termei. A tánczmulatság javában folyt kivilágos virradtig. Hogy hány pár tánczos állott föl egy tour­­ban tánczolni, főleg a „csárdásában , azt az olyan magamféle gyenge ember bajosan tudta volna a nagy gyuradás közt megszámlálni; any­­nyit azonban tudok, hogy a tánczterem szűk volta miatt sok tánczvágyó fiatal asszony nem tánczolta a franczia négyest. Ezek aztán megiri­gyelvén a lányok boldogságát , Pásztor vendég­lősünket azon elhatározásra bírták, hogy egy jövő bálra a nagyterem és egy mellékszoba közti falat lebontassa. Pásztor úr a megnyugtató ígéretetet szíve­sen megtette, csakhogy vendégeinek kedvet sze­rezzen ; hogy aztán lesz-e valami belőle , az már más kárdés. Alig vártam az éjfél utánt, hogy meglássam, hogy voltaképpen mi jellemzi a kosaras bált ? Eljött a várt idő is. A töltött csirkével, liba-, pulyka- és malaczpecsenyével és drága sütemé­nyekkel teli kosarak tartalmából szünet beálltá­val pár percz alatt gyönyörű kirakat lett. Va­csora után újból kezdetét vette a táncr­a tartott szép reggelig. Ez vo­t a farsangon Kovásznának legjobb bálja ; nem volt senki egy másik által feszé­lyezve ; mindenki megelégedetten tánczolt és társalgott. Egy jelen volt. 27. szám NAPI HÍREK. — febr. 20. — A „Székely Nemzet“ időjárási jelentése f­bruár 20. reggeléről. Légnyomás: 760 mm. (sülyesb­ben), hő­fok : — 0.0, ködösen borult, csendes — Jelzésünk bevált: a lágyulás tovább is tartott, a légny. hétfő táján valóban lesülyedt stb. Európában: a nagy légny. Oroszországban és Palermo körül, a kicsi ENy.-on; két egyenlő magas légny. között vagyunk, azért a szélcsend. Kilátásunk: egyelőre még tovább is enyhe, de csapadékosabb idő várható, azonban az oroszországi maximum lassanként közeledő lényeges változásnak a jele: megújuló télies hidegnek, mi széllel, esetleg hósiva­­tarral köszönt be. — A Székely „Mikó-kollégium“ tápintézete javára a kollégium ifjúsága id. D­o­n­á­t­h József és dr. Bodor Tivadar kollégiumi gondnok urak védnöksége alatt Sepsi-Szentgyörgyön, márczius 4-én, a városház dísztermében tánczc­al egybekötött hangversenyt rendez. A ren­dező­bizottság élén a tápintézet ügybuzgó, derék elnöke Demján István áll; a többi rendezők a VII. és VIII. osztály választottai, a­mint következnek : Bodor József, Császár Géza, Csiszár Ferencz, Dávid József, Hinléder Jenő, Jancsó Ferencz, Jasek Sándor, Kolumbán Ferencz, Kovács Gyula, Kökössy Gábor, Nemes Elek, Pünkösti János, Takács Károly, Szilágyi Gyula, Vajna Sándor, Zajzon Géza. A hangverseny kezdete este 7 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtat­nak 8 hirlapdag nyugtáztatnak. Személyjegy 60 kr, karzat 30 kr Jegyek előre válthatók Bernstein Mór, Boér István és Fogolyán Kristóf urak kereskedésében. Az estély műsora : 1. Nyi­tány a zenekar által. 2. Énekel a kollégiumi vegyes dalkar tiszt, Benedek Árpád úr vezetése alatt. 3. Szaval Puskás Lajos VII.­­o. tanuló. 4. Vonósnégyes. Előadják: Dr. F­a­r­n­o­s Dezső (I. hegedű), Dr. P­á­l­f­f­y Gyula (II. hegedű), tiszt Benedek Árpád (viola), F­a­b­r­i­t­i­u­s Hugó (cello) urak. 5. Sza­val Pál Károly VII. o. tanuló. 6. Énekel a kollégiumi vegyes dalkar tiszt, B­e­­n­e­d­e­k Árpád úr vezetése alatt. 7. Táncz. A közönség, mely a kollégium tápintézetét minden erejéből támogatta eddig is, ez alkalommal szí­vesen fog ismét hozzájárulni a nemes czél elő­mozdításához.

Next