Székely Nemzet, 1894 (12. évfolyam, 1-195. szám)

1894-10-10 / 151. szám

151. szám. XII. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, szerda, 1894. október 10. ft® Szerkesztőségi iroda:­­Sepsi-Szente­vöröyön * Vinó­si'“liktiT :')Stn. szám, n­ova a lap szolleiai részét illői/* közlemények küldoml/ík. lvindól­i víltin : Jókai-n­ynin­da-részvén­y-társuliii, hová « d­é.'.zetesi pénztk­ét hirdtítstk bém­entesen küldendők. rti* : helyben házhoz hordva vagy vid ikr.ro postán küldve: Egész évre . 10 frt — kr. félévre . 6 frt — ftr Negyedévre . 2 frt 50 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként, négyszer : hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Isírdetm­ények ,l­ mn. : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 80 kr. Csikmegye részére: szerkesztőségi kiadóhivatal Csik-Sz­ered il van ill­e­lm­e tára­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház hováCsikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, vala­mint előfizetési pénzek s hirde­­tések bérmentesen küldendők. I téve iSztrr N­yilttér sora 16 kr. A hird­etmények s nyiltterek dija előre fizetendő. -aJIS T'----------------------” ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czíműl politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik h­etenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szomba­ton reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel álíjfizetési éra : egész évre . 10 frt félévre ... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket logezésszer­int postai utalvá­nyokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 6 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni mivel fölösleges példányokat nem nyomaltath­atunk A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁUSULAT, mint a „Székely Nemzet."* kiadótulajdonosa. Szabadakarat. — okt. 10. Engedje meg t. szerkesztő úr, hogy ezt a szőnyegen forgó felekezetiséget én is meg­beszélhessem, mert ez a téma, a­mennyire szokatlan, már mint nálunk, annyira érde­kes is. Ott ugyan, a­hol vallásszabadság van, már nagyon egyszerű, természetes és meg­szokott valami, a­mennyiben újságingerét elvesztette, pedig valamely tárgy mindig csak addig érdekes, mint például a felekezet nél­küliség most nálunk. Horrendum dictu ! Hát még ilyesmi is létezhet a világon ? A magyarországi papság persze, hogy föl van háborodva. Míg eddig csak hírét hallotta, mint katona a kávénak, hallgatag figyelt és elgondolta magában : Istennek hála ! Mi még nem vagyunk oly felvilágosodottak. Messzire van még tőlünk az a felekezetnél­­küliség, addig álldogálhatunk nyugodtan. S íme, egy szép reggel arra ébrednek, hogy a felekezetnélküliség réme itt van ! Talán csak nem. Vájjon jól látunk-e ? És csakugyan ! Itt van liz az, teljes pereputtyostól, minde­nestől ! Az a vasút! Az a vasút ! Távirda, telefon ! Hát ha még a repülőgépet is fölta­lálják ! . . . Szóval, nagy a rémület Izraelben! Mind­járt nyáj nélkül marad most a pásztor! Mindjárt nem lesz szüksége az emberiség­nek papra s ha a hívek elszélednek, miből él akkor a pap holtig. És összesúgnak, ösz­­szedugnak, összefognak. Főrendiházban jó Szász Károly Zichy Nándorral szavaz. Katho­­likus, református, luteránus, óhitű görög és nazarénus, mint vízözönkor tigris, oroszlán, őz és nyúl egy darabka szárazra kapasz­kodva a közös rémületben békésen megfér­tek egymás mellett, most ezek a jó pap urak is összeölelkeznek, összebruderkeznek, máglya és harmincz éves háború feledve, sőt ha szerit tehetnék ők akarnák azt most előidézni az áradatával mindent elbontással fenyegető szabadelvűség ellen. Most tanulják meg a szentekben nem hivő pap urak is, hogy olyan szent, a­kinek maga felé hajlik a keze még­is van, de elég. Kár pedig ez a nagy rémület — sem­miért! A képzelt mumus ködfátyolkép és nem egyéb. Csak messziről ijeszt, de kö­zelről oszló lég és semmi egyéb. Az ameri­kai papok szeme előtt már régen feloszlott. Templom és imádság, pap és felekezet, a szabad Amerikában éppen úgy meg van, mint nálunk, pedig nem kényszeríti azon embereket senki és semmi. A sza­bad akarat bibliai hagyatéka, a világ teremtésének és minden vallási tannak ez az Isten szájából jövő szent dogmája, a templomokat, papokat, vallásokat, felekeze­teket ez tartja fenn , kényszer nélkül. Én Uram ! Én Istenem ! Hiszen az ember­nek a szabadakaratot te adtad ! A társadalmi rend fentartásának az e­m­­beriség közös beleegyezé­sével hozott szabályain és törvényein kí­vül a szabadakarat szentsé­gének megsértése minden más korlátozás! A papoknak, Isten szolgáinak lenne tu­lajdonképpen legnagyobb erkölcsi kötelessé­gük, hogy az Isten akaratából folyó emberi szabadakaratot minden túlkapástól megőriz­zék. És furcsa, de mióta történelmet isme­rünk, mindig és mindenütt azt látjuk, hogy a papi elem az, (tisztelet a kivételeknek) mely a vallást nem az emberi szabadakarat őréül, hanem annak békája gyanánt kon­­templálja. És mert az emberiség ezen bé­­kék közt ösztönileg feszélyezve érzi magát, keletkeznek újabb és újabb szekták, melyek lelki szabadságukat saját igényeik intencziói szerint igyekeznek fölhasználni. A pap, ha élni akar, ebben teljesen igaza van, de ha az ember, kit a társada­lom anyagi rendje annyi számtalan korláttal szabályoz, hogy hol az egyikbe, hol a másikba ütődik bele, legalább lelkileg szintén szabad akar lenni, hát az embernek is igaza van. Ámde a papnak csak addig van igaza, a­míg élni akar, de ha megélhetésének lehetőségét abban találja, hogy az ember ezen lelki­szabadságának útját állja, akkor már nincs igaza. Az olyan vallás, mely az én meg­győződésemmel nem kvadrál és még is rám erőszakoltatik, kény­szer zubbonya az én lelkemnek s a ki ezt a kényszerzubbonyt reám erőlteti, Isten azon törvénye ellen vét, mely az embernek a s­z­a­­ba­dák­aratát dogmailag biztosítja. Avagy a vallás dogmáinak csak azon részei kötelezők, melyek a papi érde­keket támogatják, de a­mint oly emberi érdekről van szó, a mely emberi érdek a papi érdekkel ellentétbe jő, mellőzendő, ha dogma is, pláne bűnné lehet deklarálni ? Íme, ez oka az újabb és újabb szekták keletkezésének. A legtöbb ember a papi erő­szakoskodásért és nem magáért a vallásért hagyja el a vallást, melynek keretében saját szabad meggyőződésével is megférne, ha nem háborgatnák, de mikor a pap a híveket a vallás minuéziáinak oktrojálásával üldözi, az illető, kinek más véleménye lehet, megbok­rosodik és menekül. Nem a vallástalanok alapítják a külön szektákat, hanem a vallá­sosok, de a kiket papjuk — pedig azt min­den eszesebb pap megtehetné — kielégíteni nem képes , mert egy pap sem akarja el­hinni s egy pap sem akarja magát ama is­teni törvényeknek alávetni hogy : a világ halad! Ugyan ezt a haladást akarnák most meggátolni azzal, hogy a vallássza­badságot és felekezetnélkül­iséget érvényre jutni nem engedik, indokolván ellentállásu­­kat azzal , hogy élni akarnak! Éljenek ! Teljes szívünkből óhajtva ki­áltjuk ezt ! Éljenek , de ne az emberi sza­bad ak­arat, az emberi lelki szabadság ro­vására. Ne akarják magukat ráerőszakolni arra, a­kinek nem kellenek s ne akarják a lélek mennyei üdvösségét, a földi rabszolga­az utóbbi napokban annyira fokozódott, hogy a szel­lemi működésnek ideges bénulását vonja maga után. Szen­t-P­étervár, okt. 8. Valamennyi orto­dox templomban imákat mondanak a czár életéért. A hadügyminiszter rendeletet bocsátott ki, hogy az összes helyőrségi templomokban a czár erejének meg­tartásáért imákat mondjanak. A czár állapota mind­inkább aggasztóbb lesz, úgy látszik, műtétet fognak rajta végrehajtani. Az udvarhoz közel álló méltóságok és notabilitások tegnap sür­gősen Livádiába utaztak. A czárevics még a czár­­nak korfui utazása előtt fog régenssé kineveztetni. ság árán megvásárolni. (—o—)­­ A czár betegsége. Krakkó, okt. 8. a lengyel újságok táviratai szerint a czár állapota foly­ton aggasztó, sőt az a hír is hallatszik, hogy a k­a­­tasztrófa kikerülhetetlen. A­mi a czá­­revics szerelmi viszonyát illeti, az a ballettánczosnő, akiről azt állítják, hogy a czárevics kedvese, már­­ elhagyta Szent-Pétervárt B­é­c­s, okt. 8. Diplomatakörökben azt tartják, hogy a czár mostani állapotát nem annyira krónikus bajai okozzák, mint inkább nagy idegessége, amely A föld ellenségei. — Aranka. Apion. — — okt. 10. Sajátságos működése a természetnek az, hogy áldásaival a csapást is osztogatja. A mezőgazdaság s különösen vidékünk fontos gazdasági terménye­­a lóherénél látjuk ezt teljes nagyságában beiga­zolva. Az okszerű gazdaság keretét teljesen ki­­kiegészítő lóhere ez évben két oldalról támadta­­tott meg, azaz helyesebben a gazdaság fontos terménye kétféle csapás által lett megtámadva úgy annyira, hogy már-már kétségessé kezd válni elő­nynyel való termesztése. Az aranka, mint élősdi növény, gyors elter­jedése által nagy károkat tett, melyet nyomon követett az apion hatalmas pusztítása. Egyik is elég volna csapásnak, de a kettő, már sok arra, hogy a gazdák sikerrel küzdhessenek ellene s csak vállvetett és jól megfontolt s erélylyel végre­hajtott munka vezethet sikerhez e két ellenség­gel szemben s bizonyára a mezőgazdák érdeké­ben áll küzdeni velők csak azért is, mivel igen fontos termény nemcsak gazdaságilag, hanem jól fizetett magja által is. Munkaköröm s viszonyaim módot nyújtottak arra nézve, hogy figyelemmel kisérhettem mind az­ aranka, mind az apion terjedése mozzanatait s kísérletek által bizonyos eredményhez is jutot­tam mind a kettő mérséklésével szemben. Bár nem csalhatatlan az eredmény, mégis látszólag figye­lemre méltó és kísérlettétel végett ajánlom gazda­társaim figyelmébe. Az aranka sokkal ismeretesebb már, hogy sem bővebb leírásába bocsátkoznám s csakis azokat a módokat említem meg, melyek által terjedni szokott. Ha a vetőmaggal nem kerül a talajba, akkor vagy a trágyával, vagy pedig a legelő barmok ürülékeivel jut oda, természetesen úgy, ha az állatok arankával fertőzött herét esz­­nek, vagy pedig a csépléshulladék a trágyadombra kerül. Mivel kísérletek beigazolták, hogy az aranka magja, ha három állatgyomron keresztül megy is, nem veszti el a csiraképességet, nincs cso­dálni való tehát azon, hogy a legelő barom által elhordatik. Valamint a múlt évben az arankás herehulladékot a trágyagödör aljába helyezve, teljes évi korhadáson engedtük keresztül m­enni és mi lett az eredmény ? Talán egyetlen aranka­­mag sem volt, mely csiraképességét elveszítette volna; legalább arra mutatott az a borzasztó mennyiségű aranka, mely a kihordott herepolyva­­trágya után a kísérletül reá­vetett tiszta here közé kikelt Ezek tekintetbe vételével könnyű megállapí­tanunk, hogy mitől óvjuk beréseinket. Fődolog, hogy a vetőmag tiszta legyen. Barmokat legel­tetni rajta pedig semmi körülmény között ne en­gedjünk, mert nem vagyunk bizonyosak benne, mit evett a jószág az előtt. Az arankás here hul­ladékát, mely amúgy is kevés értékkel bir, azon­nal tűz által semmisítsük meg, vagy megenged­hető még, h­ogy komposzttrágya közé keverjük, hol kikelvén, az többször átforgattatik és igy megsemmisül. És végre kérésünket, melyről ez évben a magherét levettük, jó mélyen még az ősz beállta előtt, vagyis azonnal szántsuk fel. De mindenek felett arra törekedjünk, hogy öt, vagy hat év előtt ugyanazon területre herét ne ves­sünk. A megszokott here vetése helyett pedig azt ajánlom, hogy ne őszi után vessük, melyet rendesen trágyázni szoktunk, hanem a vetésváltó rendszer alapján az őszi kalászos után egy ka­pás növényt vegyünk le és a jól elkészített ta­lajba a rá következő évben tavaszi kalászos közé vessük, melyben sokkal jobban kel és még­is biztosabb, a­mennyiben a trágyával esetleg ki­került mag két év leforgása alatt még is meg­semmisülhet. Nem hagyhatom említés nélkül a folyó évi XII. t. ez. 7-ik fejezetének végrehajtása alkal­mával elért tapasztalataimat sem ez alkalommal, mely egyenesen a káros gyomok irtásáról szól részben s mely törvény kifolyásaként az év ele­jén az aranka irtása közigazgatási rendelettel szorgalmazta­tott. Hogy mennyire hajtatott végre nevezett ren­delet, arról annak idején megemlékeztem, de most, midőn a gazdák zsákot akasztanak a gép nyílására, hogy folyjon bele az áldás, önmaguk győződnek meg gazdai mivoltukról, mely egyszer­smind tanúságot tesz arról is, hogy az aranka kevesbítését a rendeletben körülírt módon is le­het eszközölni s tehát fontos annak végrehajtása. Az arankás herék cséplésénél az eredmény három féle: Vannak magherék, melyek tiszták s csak egy-eg selejtes, csiraképtelen arankamag zöldellik közte, melyet nagy lyuku szitával köny­­nyen eltávolithatni belőle. Ezeknek jó ápolói vol­tak ; gyakran kikaparták az aranka foltokat, gondos gazdára vallanak. Más alkalommal meg a szépen kifejlett heremag között a selejtes mel­lett egy-egy ép, csiraképes arankamag is talál­ható ; ezek tulajdonosai egyszer végrehajtották a rendeletet és aztán a többit bízták a maga sor­sára. És végül láttam olyan eredményt is, hogy az arankamag között egy-egy heremag húzódott meg szerényen. Ennek gazdájáról könnyen kö­vetkeztettem a csalhatatlan igazságot .... De tanulságul mégis megjegyeztem magamnak, hogy erős akarattal minden felett győzedelmeskedni lehet, és a vörös here annyira fontos miveleti növény vidékünkön, hogy önmagunknak teszünk szolgálatot az által, ha minden erőnket oda for­dítjuk, hogy megmentsük gazdaságunk számára a nemcsak mint kitűnő takarmányt és értékes magú terményt, hanem mint az okszerű gazda­ság egyik kiegészítő terményét, mely mint lé­­génygyűjtő a mi talajaink számára csaknem nél­külözhetetlen . . . Az a p­­­o­n, a hereféléknek másik és nem kevésbé veszélyes ellensége már ismeretlenebb s noha régidőtől fogva lehetett észlelni nyomait, csak egy pár év alatt lépett fel megyénkben na­gyobb mértékben. Ezen apró kis orrmányos rovar birodalma a hevés ; ott születik, ott él és ott végzi be pályá­ját, mely ez év tanúsága szerint nem valami ör­vendetes eredményű a maghere termeléssel fog­lalkozó gazdákra nézve. A természetvizsgálók ezen kis rovar fajfen­­tartási ösztönét illetőleg két szakot különböz­tetnek u. m. tavaszit és nyárit, a­mi nagyon természetes is, mert a here, mely petelerakási fészkül szolgál nekik, két szakban virágzik. De a tapasztalat azt bizonyítja, hogy szaporodási ké­pességük száraz időjárás alkalmával végére me­­hetetlen, ha meg van az alkalom, illetőleg a hely a petelerakásra. Folyó évben tett észleletem oda vezetett, hogy kétségbe kell vonjam a ter­mészetbúvárok állítását, mert keresem, mely fele­részben agyagos, felerészben pedig homokos ta­lajon volt, az ellenkezőről győzött meg. Az agyagos területen levő here sem volt ment az apiontól, de tényleg sokkal kevesebb nyoma látszott pusztításainak ; annál több a ho­mokos területen levőben. Ennek oka a követ­kező lehet: Az agyagföldben termett here első kaszá­lása után mérsékelt gyorsasággal nőtt, virágzott, de egy időben és bojtjai magfojtás után egy­szerre értek meg. Ellenkezőleg a homokos talajon. A száraz időjárás alatt a homokos, televénydús talaj job-

Next