Székely Nemzet, 1895 (13. évfolyam, 1-196. szám)

1895-01-01 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS SZÉKELY NEMZET“ n­ •­ex int II politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nem­zet“ megjelenik liéten mint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szomba­ton reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel Előfizetési Ara : egész évre . 10 Irt félévre . . 5 fr­t negyedévre 2 fit 50 lir. Az előfizetések el le|{(-zéU/.ni\!l­ l) postai utalvá­nyok fial küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés nl­ín lis/leletpéldény ii­­al szolgálunk. Kórjuk az előfizetéseket minél elölik megtenni mivel felesleges példányokat nem nyom­attathatuak A JOKAI-NYOMDA-KÉSZIIÍHE­TAK­SUI­AT, mint a „Széltől­ Ne hisz»k'‘ Iti a délt­lajd­onos M. ■v A Wekerle-kormány lemondása. — decz. 31. —.— Az ország sorsát két évig vezető kormány, mely oly hatalmas erőt, kitartást fejtett ki elvei megvalósításában, lemondott, s lemondását őfelsége tudomásul vette „buzgó“ szolgálatainak kegyes elismerése mellett. A szabadelvű párt egyhangú meleg lel­kesedése s meg nem tört bizalma kiséri a lemondott kormány férfiak távozását. S nagyon természetes a káröröm azon hangossága is, mely a kormány ellenségeinek táborában a maguk diadalaként s a kormány elveinek ve­reségeként hirdeti azt az okot, melyet We­­kerle lemondásának igazolására felhozni jónak látott, hogy tudniillik ő és társai a korona bizalmának meghanyatlását vették észre. Mindenek előtt az ellen kénytelenek va­gyunk felszólalni, azon felfogás ellen, mintha a cselekvő és intéző személyek bukása egyút­tal az elvek bukását is jelentené. E felfogást egyszerűen de megdönthetle­­nül c­áfolja ama tény, hogy a király az egy­házpolitikai fő javaslatokat , a kötelező pol­gári házasságról, az állami anyakönyvezésről s a vegyes házasságból származó gyermekek vallásáról szólókat legmagasabb szentesítésével ellátta s igy azok törvényerőre emelkedését lehetővé tette. S az iránt sincs kétségeskedni semmi ok, hogy a még hátralevő két javas­lat, a vallások szabad gyakorlásáról s a zsidó vallás rec­epcziójáról szóló is akadály­­ meg­valósulásához a király ellenállásában nem ta­lál, mihelyt azokhoz az országgyűlés másik faktora a felsőház is hozzájárult. Sajnáljuk e kormánynak hatalmas erőit, hogy azokat legalább egyelőre az ország dol­gainak intézésében nélkülöznünk kell, de hát az opportunitás kívánja ezt. Korszakos reform­ működésük eredménye minden kímélet daczára mégis sok jogos és jogosulatlan érdeket érintett, s így elért tör­vényhozási sikereiknek az életbe való átül­tetésénél ők maguk az érdekek képviselői ré­széről a kelleténél több akadályra, ellenál­lásra találtak volna. Már­pedig az az országos érdek, hogy a végrehajtásnak­ oly módozata lépjen életbe, a­mely a felkavart felekezeti s nemzetiségi érzé­kenységeket, vetélkedést, gyana­­kodásokat ne é­­­e­s­­­t­s­e, d­e inkább elsimítsa s megnyugtassa, — s ha ő felsége e czélra mások működését óhajtja igénybe venni, meg kell nyugod­nunk s jó lélekkel meg is nyugod­hatunk az ő bölcs előrelátó gondoskodásában. Hogy e czél elérhető lesz-e a mai párt­viszonyok közt, s nem kivánja-e meg az eset­leg az új pártalakulások kisegítő eszközét ? — ez még legjobb politikusaink megfontolá­sának tárgya. Nekünk midőn a lemondott kormány je­leseitől búcsút veszünk, csak azt kell kíván­nunk, a­mit a képviselőházban dr. Szapáry Gyula oly általános mély benyomás közt ki­fejezésre hozott, hogy az új alakulás viselje magában az állandóság s közjórahatás áldásos feltételeit. Fúzió az előtérben. A Pesti Hírlap írja: Ha a jelekből jól tudunk olvasni, akkor a fúzió ma az eshetőségek között az első sorba került. Nem olyan fúzió ugyan, a­milyenre sokan spekuláltak s a­mi a klerikálisok átmeneti vágyainak czélját képezi ; de fúzió mégis, a melyet rövidség okából hatvan­­hetes fúziónak kellene neveznünk. A jelekből ítélünk, mondjuk, mivel pozití­vumok nem feküsznek előttünk ; de a mi a jeleket illeti, azok elég világosak. Ő felsége a király Budavárában sorra fogadja az államférfiakat a dualizmus alapján álló összes pár­tokból, töredékekből és árnyalatokból. Tegnap Apponyi Albert gr. volt a koronánál, ma Szapáry Gyula gróf. Szükségesnek találtatott Károlyi Sándor gr., valamint Bethlen András gr. meghívása is. Ez újabb érintke­zés az agrár­árnyalatokkal. Fálk Miksa pedig, — mint elég jó helyről tudjuk, — ma a fúzió eshető­ségeiről referált a koronának. Ma megjött Khuen-Héderváry gr. horvát bán, a­ki a szabadelvű pártban is megjelent. Nem zárkóz­tak el már tőle, sőt több államférfi­ konferált vele. A Bánffy-kabinet ügye pedig nem fejlődött. A kombináczió tartja magát, de bágyadtan, a­nélkül, hogy az új és legújabb miniszterek neveit em­legetnék. Azonfelül Bánffy Dezső b. ma nem fordult meg a szabadelvű­ klubban. Szapáry Gyula gr. tegnapi nyilatkozata a hatvanhétre alapon álló pártok fúziójáról nyomatékos folytatást nyert abban, hogy a volt miniszterelnök Apponyi Albert gróffal a kihallgatás után külön konferált, mire Apponyi lefúvatta abbáziai útját és kijelentette, hogy itthon marad. A válság. — decz. 31. A fővárosi sajtó orgánumaiban oly fejtege­tésekkel találkozunk, a­melyek érdekes világot vetnek egyrészt a függetlenségi és 48-as párt belső viszonyaira, másrészt a szabadelvű pártban a fúziót illető hangulatra. Az Egyetértés Ugrón ellen így ír : Igen, a­hogy a Wekerle-kormány megbu­kott, ebben van legnagyobb érdeme. Annál na­gyobb ha­tározottsággal tudjuk ezt hangsúlyozni, mentői kevesbbé hittük volna korábban, hogy oly kormány, a­mely a Tisza-rendszer örökségét veszi át, a parlamentáris rendszer komoly vé­delmében fog elbukni, és mentői mélyebb meg­botránkozással tölt el bennünket, hogy oly el­lenzéki férfiak, a­kik a legnagyobb nemzeti el­vek elszánt bajnokainak, a legnagyobb alkotmá­nyos küzdelmek kiválasztott hőseinek akarnának tekintetni, az elveket kijátszó opportunizmus leg­­ruganyosabb kijelentéseivel bírálják a letűnő kor­mánynak cselekedeteit. Mert lehet a Wekerle­­kom­ánynak sokat szemére hányni, de bizonyos, hogy azok a szemrehányások, a­melyeket Ugron Gábor tett, éppen az igaz függetlenségi gondol­kozás előtt egytől egyig a kormány érdemeinek bizonyságául válnak be. Obi­­disz függetlenségi hazafi“, ki oly régóta képviselné a közjogi el­lenzék álláspontját, ön a júniusi válság napjai­ban már egyszer megtette azt a becses vallo­mást, hogy a kormánypártnak, a szolgaiságban kivonült kormánypártnak eljárásából tanulta meg csak, miként kelljen majd a függetlenségi elveket is a királylyal elfogadtatni. Hozzáteh­et­­nék hát most, hogy ön, a curiozus ellenzéki, mai nyilatk­zatai szerint még igen sokat tanul­hatna Wekerlétől, a hatalom ez állandó pártfe­létől alkotmányos szellem és parlamenti önérzet dolgában, ha éppen nem látnók igen jól azt, hogy mindaz,­a­mit ön mostanában megtanul, önt rohamosan készíti elő arra, hogy Zichy Nán­­dor aulikus, feudális és c­entralista kabinetjének külön berendezett udvari és zsandárminiszteri állást töltse be. A Nemzet hasábjain Jókai Mór a fúzió k­érdését ekképpen tárgyalja :­­ Magyarországon más kormányforma, mint a­arlament­, nem állhat fenn, parlamenti kormány pedig csak a szabadelvű politika alapján tart­ , látja fenn magát. Nálunk mind a reakczioniárius, m­­ind a radikális politika mesterségesen tá­bor­ , ott csekély kisebbségnél egyébre nem számíthat. A magyar parlamenti ellenzékek tízféle zászló alá szétzilált szakadártömegével szemben él a szabadelvű tábor egy zászlót követő párt­­ügyessége. Ez a párt haladni fog az eddig kö­vetett utón. S ha az új kormány ezen az utón vetérkedik, követni fogja azt. Amit a szabadelvű reformok terén kivívott, annak életbeléptetését követelni fogja : elveinek valódi lényegéből sem­mit ma nem alkuszik ; az eltérőnek látszó véle­ményeket pedig, amelyek hazafias irányzatúak, a magáév­al szerencsés kiegyeztetésre juttatni tö­rekszik. — Ez az én meggyőződésem. A „Pesti Napló“ ezeket írja : A második Wekerle-kormány ma buc­szott el az országgyűlés mindkét Házától. Működését ezzel befejezte. Több tényét nem látja, több nyilatkozatát nem hallja senki. Örülhetnek már,­­ akik erre törekedtek. íme elvégeztetett. Nincs a tragikum megindító vonása nélkül­­ ez a vég. Ha volt kormányban valaha eszmei­­ tartalom, fölfegyverezve nagy képességekkel, erő-­é­vel s azzal az elszántsággal, hogy eszméiért föl­veszi a harczot akár az­ egész világ ellen is, el­tökélve a győzelemre vagy halálra, h úgy ez a kormány volt az. S ha szemközt állt valaha államférfi tenger ellenséggel s ezek tenger gyű­löletével, mely nem elégszik meg vele, hogy egy­szer él, — úgy ezek az államférfiak állottak. Állottak fenn és lenn, nyílt harc­,ban és fondor­lat­­tól behálózva. Két éven át nem volt nyugodt napjuk, minden lépést csak erejük teljes megfe­szítésével tehettek előre, s mindig előre mentek ; az akadályok nem csü­ggesztették el, a sikerek nem tették elbizottá. A kitűzött czél, az eszmék győzelme lebegett előttük, s ennek rendeltek alá minden hiúságot, kényelmet, fáradalmat és ve­szedelmet. És most, az utolsó h­arczok közepett, mikor a zászló már az elfoglalt sánczon lobog, a sorsharag, az antik végzet egy neme őket kí­vánta emberáldozatul, s ők átadják magukat nyugodtan, büszkén, föláldozzák a győzelemérzés minden dicsőségét. De várjon csakugyan elestek, vájjon csaku­gyan tragédia hősei voltak-e? Keressük a tragikum nélkülözhetetlen en­gesztelő elemét bukásukban, s nem találjuk sehol. A tragikus alakok meghalnak, mert a világ­rend gyarlóságai ellen küzdve, magát a rendet támadják meg, ami csak az isteni akaratnak szabad. A nagyobb erő lesújtja őket s a katasz­trófával kibékít a világrend győzelmes összhangja, amely a válság tisztító tüzén át újból helyreáll. Ellenben ezek a magyar államférfiak reformtö­rekvéseikkel nem a világrendet ostromolták, ha­nem a rendetlenséget. Harczuk győzelembe vitt, czélhoz jutott; ők maguk nem véreznek el ha­lálos sebben, nem a fegyvert, csak a vezérbotot teszik le s mint közh­arczosok állnak ki a sorba, fejjel igy is kimagasolva belőle, az ország tapsai, le­gesedése közepett. S végre is hol van az a helyreállt világrend, hol az engesztelő összhang, amelynek ők útjában álltak s föláldoztattak, s amely most jogához jutna, érvényesülne, ha csakugyan tragédia folynék le­ a válságban sze­meink előtt? Akár a törvényhozás összezavaro­dott pártviszonyaira, akár a budai várpalotában megindult tétova kísérletezésre nézünk, a világ­rend helyreállítását s az összhang akkordját, amelyekért ez a válság, ez a katasztrófa szük­séges lett volna,­­ fölismerni képesek nem va­gyunk. Nem, ni­m a rend diadalmaskodott tra­gikus hősök felett, hanem a khaosz jutott mo­mentán sikerhez; nem az összhang, hanem a diszszonanczia az, amely­­az esemény hírével az­­ országon átrezeg. S­ ahogy ők buktak, az nem­­­ikás, hanem allegória, nem egy tragikus ter­­m­et, inkább egy hősköltemény befejezéséül. A „Pesti Hírlap“ ezeket írja : Az egyházpolitika egészséges pártalakulások iményét keltette. Kiderült, hogy a közjogi fol­­­gás egysége sem elég szoros kapocs, ha ehhez társadalmi világnéz­et közössége nem járul. A szabadelvű párt nagy áldozatok árán a tár­­adalmi kérdésekben is megalkotta elvi egysé­­gét. A szabadelvű egyházpolitika fölvetése előtt akább 67-es koalíc­ió volt, csak most lett sza­­badelvű párttá. A Szapáry követői mint 67 es konzervatív csoport mutatkoztak. A független­ségi és 48-as pártban is megkezdődött a kristá­­yosodás folyamata : a szabadelvű függetlensé­giek elváltak a konzervatív függetlenségiektől. Ha most nagyobb részben egy párt keretében is helyezkednek el, a két különböző társadalmi föl­­fogású töred­k­egysége csak külső látszat. Meg­volt rá a remény, hogy a közjogi kérdések domi­náló hatalma megtörik, a társadalmi fölfogás azonossága döntő súlylyal esik latba a pártok vakulásánál és út a czéltudatos demokratikus haladás ösvényén járhatunk. Most mindezt visz­­szafelé akarják csinálni. Ennek csak a stagnáczió lehet következménye. Csak egy fúzió lehetséges, mely a társadalmi haladást nem károsítja : az egyesülés elvi ala­pon. A szabadelvű párt tagja csak az lehet, a ki a három szentesített törvény becsületes vég­rehajtását és a két hátramaradt javaslat csonkí­­tatlan föntartását óhajtja és minden klerikális törekvés ellen h­arczba menni kész. Igen szép dolog az, amit Szapáry Gyula gróf hangsúlyozott, valóban „kívánatos, hogy helyreálljon a törvény­hozás faktorai közt a bizalom“. De a bizalom helyreállítása nem képzelhető olyanformán, hogy a képviselőház nagy többsége alkalmazkodjék a főrendiház törpe többségéhez és a szabadelvűség romjain csinálja meg a fúziót. A szabadelvű párt hangulata olyan, hogy az elvtelen fúzió sikere teljesen ki van zárva. Az a támogatás pedig, melyet ma a szabadelvű függetlenségiek nevében Justh Gyula fölajánlott, kezesség arra, hogy a szabadelvű kormányrendszer megdöntésére irány­zott minden kísérlet szánalmas kudarc­ot vallana, így nyugodtan várhatjuk a válság megoldását. Széli kabinet ? A királyhoz meghívott politikusok legnagyobb része miniszterelnökül Széll Kálmánt ajánlotta, mint aki leginkább van hivatv­a tartós, állandó állapotokat teremteni. Erre vonakozólag a bécsi félhivatalos Pol. Korr. a következőket írja: „Széll Kálmánnak a kabinet-alakítástól való idegenkedése még mindig nem szűnt meg és az ő kívánalmai a parlamenti viszonyok mélyreható változását illetőleg még mindig teljesítetlenek. De nem lehetetlen, hogy végre is a beállott változások arra a pontra fognak érni, hogy szükségesnek fog mutatkozni ezeknek a feltételeknek megfe­lelni. A szabadelvű párt képes és hivatott a további alakulásoknak góczpontját képezni. De a párt semmi esetre sem fog, úgyszólván, ön­­gyilkosságot elkövetni magán és belső visszavo­nás által gyöngíteni magát.“ A búcsúzó Pulszky Ferencz. — decz. 31. Midőn e sorok napvilágot látnak, a buda­pesti nemzeti múzeum dísztermét, melyet L­é­chényi ereklyéi díszítenek a magyar szellemi ki­tűnőségek népesítik be, hogy ünnepélyessé te­gyék Pulszky Ferencznek búcsúját a nemzeti mú­zeumtól, melyet 25 évi lankadatlan munkával páratlan ügyszeretettel és lelkes odaadással emelt föl alacsony színvonaláról. A magyar szellemi világ megjelenése és né­hány elösmerő szó fog csak a búcsúzó jutalma lenni, a ki a nyugalomba vonulók ebablonszerű kitüntetését ép úgy perhorreskálta most, a­mint mindig, a­midőn érdemrenddel való feldíszítését akár itthon, akár külföldön szóba hozták. Pulszky a legmagasabb kitüntetéseket oly indifferensen tá­

Next