Székely Nemzet, 1895 (13. évfolyam, 1-196. szám)
1895-01-01 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS SZÉKELY NEMZET“ n •ex int II politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik liéten mint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel Előfizetési Ara : egész évre . 10 Irt félévre . . 5 frt negyedévre 2 fit 50 lir. Az előfizetések el le|{(-zéU/.ni\!l l) postai utalványok fial küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés nlín lis/leletpéldény iial szolgálunk. Kórjuk az előfizetéseket minél elölik megtenni mivel felesleges példányokat nem nyomattathatuak A JOKAI-NYOMDA-KÉSZIIÍHETAKSUIAT, mint a „Széltől Ne hisz»k'‘ Iti a déltlajdonos M. ■v A Wekerle-kormány lemondása. — decz. 31. —.— Az ország sorsát két évig vezető kormány, mely oly hatalmas erőt, kitartást fejtett ki elvei megvalósításában, lemondott, s lemondását őfelsége tudomásul vette „buzgó“ szolgálatainak kegyes elismerése mellett. A szabadelvű párt egyhangú meleg lelkesedése s meg nem tört bizalma kiséri a lemondott kormány férfiak távozását. S nagyon természetes a káröröm azon hangossága is, mely a kormány ellenségeinek táborában a maguk diadalaként s a kormány elveinek vereségeként hirdeti azt az okot, melyet Wekerle lemondásának igazolására felhozni jónak látott, hogy tudniillik ő és társai a korona bizalmának meghanyatlását vették észre. Mindenek előtt az ellen kénytelenek vagyunk felszólalni, azon felfogás ellen, mintha a cselekvő és intéző személyek bukása egyúttal az elvek bukását is jelentené. E felfogást egyszerűen de megdönthetlenül cáfolja ama tény, hogy a király az egyházpolitikai fő javaslatokat , a kötelező polgári házasságról, az állami anyakönyvezésről s a vegyes házasságból származó gyermekek vallásáról szólókat legmagasabb szentesítésével ellátta s igy azok törvényerőre emelkedését lehetővé tette. S az iránt sincs kétségeskedni semmi ok, hogy a még hátralevő két javaslat, a vallások szabad gyakorlásáról s a zsidó vallás recepcziójáról szóló is akadály megvalósulásához a király ellenállásában nem talál, mihelyt azokhoz az országgyűlés másik faktora a felsőház is hozzájárult. Sajnáljuk e kormánynak hatalmas erőit, hogy azokat legalább egyelőre az ország dolgainak intézésében nélkülöznünk kell, de hát az opportunitás kívánja ezt. Korszakos reform működésük eredménye minden kímélet daczára mégis sok jogos és jogosulatlan érdeket érintett, s így elért törvényhozási sikereiknek az életbe való átültetésénél ők maguk az érdekek képviselői részéről a kelleténél több akadályra, ellenállásra találtak volna. Márpedig az az országos érdek, hogy a végrehajtásnak oly módozata lépjen életbe, amely a felkavart felekezeti s nemzetiségi érzékenységeket, vetélkedést, gyanakodásokat ne éestse, de inkább elsimítsa s megnyugtassa, — s ha ő felsége e czélra mások működését óhajtja igénybe venni, meg kell nyugodnunk s jó lélekkel meg is nyugodhatunk az ő bölcs előrelátó gondoskodásában. Hogy e czél elérhető lesz-e a mai pártviszonyok közt, s nem kivánja-e meg az esetleg az új pártalakulások kisegítő eszközét ? — ez még legjobb politikusaink megfontolásának tárgya. Nekünk midőn a lemondott kormány jeleseitől búcsút veszünk, csak azt kell kívánnunk, amit a képviselőházban dr. Szapáry Gyula oly általános mély benyomás közt kifejezésre hozott, hogy az új alakulás viselje magában az állandóság s közjórahatás áldásos feltételeit. Fúzió az előtérben. A Pesti Hírlap írja: Ha a jelekből jól tudunk olvasni, akkor a fúzió ma az eshetőségek között az első sorba került. Nem olyan fúzió ugyan, amilyenre sokan spekuláltak s ami a klerikálisok átmeneti vágyainak czélját képezi ; de fúzió mégis, a melyet rövidség okából hatvanhetes fúziónak kellene neveznünk. A jelekből ítélünk, mondjuk, mivel pozitívumok nem feküsznek előttünk ; de a mi a jeleket illeti, azok elég világosak. Ő felsége a király Budavárában sorra fogadja az államférfiakat a dualizmus alapján álló összes pártokból, töredékekből és árnyalatokból. Tegnap Apponyi Albert gr. volt a koronánál, ma Szapáry Gyula gróf. Szükségesnek találtatott Károlyi Sándor gr., valamint Bethlen András gr. meghívása is. Ez újabb érintkezés az agrárárnyalatokkal. Fálk Miksa pedig, — mint elég jó helyről tudjuk, — ma a fúzió eshetőségeiről referált a koronának. Ma megjött Khuen-Héderváry gr. horvát bán, aki a szabadelvű pártban is megjelent. Nem zárkóztak el már tőle, sőt több államférfi konferált vele. A Bánffy-kabinet ügye pedig nem fejlődött. A kombináczió tartja magát, de bágyadtan, anélkül, hogy az új és legújabb miniszterek neveit emlegetnék. Azonfelül Bánffy Dezső b. ma nem fordult meg a szabadelvű klubban. Szapáry Gyula gr. tegnapi nyilatkozata a hatvanhétre alapon álló pártok fúziójáról nyomatékos folytatást nyert abban, hogy a volt miniszterelnök Apponyi Albert gróffal a kihallgatás után külön konferált, mire Apponyi lefúvatta abbáziai útját és kijelentette, hogy itthon marad. A válság. — decz. 31. A fővárosi sajtó orgánumaiban oly fejtegetésekkel találkozunk, amelyek érdekes világot vetnek egyrészt a függetlenségi és 48-as párt belső viszonyaira, másrészt a szabadelvű pártban a fúziót illető hangulatra. Az Egyetértés Ugrón ellen így ír : Igen, ahogy a Wekerle-kormány megbukott, ebben van legnagyobb érdeme. Annál nagyobb határozottsággal tudjuk ezt hangsúlyozni, mentői kevesbbé hittük volna korábban, hogy oly kormány, amely a Tisza-rendszer örökségét veszi át, a parlamentáris rendszer komoly védelmében fog elbukni, és mentői mélyebb megbotránkozással tölt el bennünket, hogy oly ellenzéki férfiak, akik a legnagyobb nemzeti elvek elszánt bajnokainak, a legnagyobb alkotmányos küzdelmek kiválasztott hőseinek akarnának tekintetni, az elveket kijátszó opportunizmus legruganyosabb kijelentéseivel bírálják a letűnő kormánynak cselekedeteit. Mert lehet a Wekerlekománynak sokat szemére hányni, de bizonyos, hogy azok a szemrehányások, amelyeket Ugron Gábor tett, éppen az igaz függetlenségi gondolkozás előtt egytől egyig a kormány érdemeinek bizonyságául válnak be. Obidisz függetlenségi hazafi“, ki oly régóta képviselné a közjogi ellenzék álláspontját, ön a júniusi válság napjaiban már egyszer megtette azt a becses vallomást, hogy a kormánypártnak, a szolgaiságban kivonült kormánypártnak eljárásából tanulta meg csak, miként kelljen majd a függetlenségi elveket is a királylyal elfogadtatni. Hozzátehetnék hát most, hogy ön, a curiozus ellenzéki, mai nyilatkzatai szerint még igen sokat tanulhatna Wekerlétől, a hatalom ez állandó pártfelétől alkotmányos szellem és parlamenti önérzet dolgában, ha éppen nem látnók igen jól azt, hogy mindaz,amit ön mostanában megtanul, önt rohamosan készíti elő arra, hogy Zichy Nándor aulikus, feudális és centralista kabinetjének külön berendezett udvari és zsandárminiszteri állást töltse be. A Nemzet hasábjain Jókai Mór a fúzió kérdését ekképpen tárgyalja : Magyarországon más kormányforma, mint aarlament, nem állhat fenn, parlamenti kormány pedig csak a szabadelvű politika alapján tart , látja fenn magát. Nálunk mind a reakczioniárius, mind a radikális politika mesterségesen tábor , ott csekély kisebbségnél egyébre nem számíthat. A magyar parlamenti ellenzékek tízféle zászló alá szétzilált szakadártömegével szemben él a szabadelvű tábor egy zászlót követő pártügyessége. Ez a párt haladni fog az eddig követett utón. S ha az új kormány ezen az utón vetérkedik, követni fogja azt. Amit a szabadelvű reformok terén kivívott, annak életbeléptetését követelni fogja : elveinek valódi lényegéből semmit ma nem alkuszik ; az eltérőnek látszó véleményeket pedig, amelyek hazafias irányzatúak, a magáéval szerencsés kiegyeztetésre juttatni törekszik. — Ez az én meggyőződésem. A „Pesti Napló“ ezeket írja : A második Wekerle-kormány ma bucszott el az országgyűlés mindkét Házától. Működését ezzel befejezte. Több tényét nem látja, több nyilatkozatát nem hallja senki. Örülhetnek már, akik erre törekedtek. íme elvégeztetett. Nincs a tragikum megindító vonása nélkül ez a vég. Ha volt kormányban valaha eszmei tartalom, fölfegyverezve nagy képességekkel, erő-ével s azzal az elszántsággal, hogy eszméiért fölveszi a harczot akár az egész világ ellen is, eltökélve a győzelemre vagy halálra, h úgy ez a kormány volt az. S ha szemközt állt valaha államférfi tenger ellenséggel s ezek tenger gyűlöletével, mely nem elégszik meg vele, hogy egyszer él, — úgy ezek az államférfiak állottak. Állottak fenn és lenn, nyílt harc,ban és fondorlattól behálózva. Két éven át nem volt nyugodt napjuk, minden lépést csak erejük teljes megfeszítésével tehettek előre, s mindig előre mentek ; az akadályok nem csüggesztették el, a sikerek nem tették elbizottá. A kitűzött czél, az eszmék győzelme lebegett előttük, s ennek rendeltek alá minden hiúságot, kényelmet, fáradalmat és veszedelmet. És most, az utolsó harczok közepett, mikor a zászló már az elfoglalt sánczon lobog, a sorsharag, az antik végzet egy neme őket kívánta emberáldozatul, s ők átadják magukat nyugodtan, büszkén, föláldozzák a győzelemérzés minden dicsőségét. De várjon csakugyan elestek, vájjon csakugyan tragédia hősei voltak-e? Keressük a tragikum nélkülözhetetlen engesztelő elemét bukásukban, s nem találjuk sehol. A tragikus alakok meghalnak, mert a világrend gyarlóságai ellen küzdve, magát a rendet támadják meg, ami csak az isteni akaratnak szabad. A nagyobb erő lesújtja őket s a katasztrófával kibékít a világrend győzelmes összhangja, amely a válság tisztító tüzén át újból helyreáll. Ellenben ezek a magyar államférfiak reformtörekvéseikkel nem a világrendet ostromolták, hanem a rendetlenséget. Harczuk győzelembe vitt, czélhoz jutott; ők maguk nem véreznek el halálos sebben, nem a fegyvert, csak a vezérbotot teszik le s mint közharczosok állnak ki a sorba, fejjel igy is kimagasolva belőle, az ország tapsai, legesedése közepett. S végre is hol van az a helyreállt világrend, hol az engesztelő összhang, amelynek ők útjában álltak s föláldoztattak, s amely most jogához jutna, érvényesülne, ha csakugyan tragédia folynék le a válságban szemeink előtt? Akár a törvényhozás összezavarodott pártviszonyaira, akár a budai várpalotában megindult tétova kísérletezésre nézünk, a világrend helyreállítását s az összhang akkordját, amelyekért ez a válság, ez a katasztrófa szükséges lett volna, fölismerni képesek nem vagyunk. Nem, nim a rend diadalmaskodott tragikus hősök felett, hanem a khaosz jutott momentán sikerhez; nem az összhang, hanem a diszszonanczia az, amelyaz esemény hírével az országon átrezeg. S ahogy ők buktak, az nemikás, hanem allegória, nem egy tragikus termet, inkább egy hősköltemény befejezéséül. A „Pesti Hírlap“ ezeket írja : Az egyházpolitika egészséges pártalakulások iményét keltette. Kiderült, hogy a közjogi folgás egysége sem elég szoros kapocs, ha ehhez társadalmi világnézet közössége nem járul. A szabadelvű párt nagy áldozatok árán a táradalmi kérdésekben is megalkotta elvi egységét. A szabadelvű egyházpolitika fölvetése előtt akább 67-es koalíció volt, csak most lett szabadelvű párttá. A Szapáry követői mint 67 es konzervatív csoport mutatkoztak. A függetlenségi és 48-as pártban is megkezdődött a kristáyosodás folyamata : a szabadelvű függetlenségiek elváltak a konzervatív függetlenségiektől. Ha most nagyobb részben egy párt keretében is helyezkednek el, a két különböző társadalmi fölfogású töredkegysége csak külső látszat. Megvolt rá a remény, hogy a közjogi kérdések domináló hatalma megtörik, a társadalmi fölfogás azonossága döntő súlylyal esik latba a pártok vakulásánál és út a czéltudatos demokratikus haladás ösvényén járhatunk. Most mindezt viszszafelé akarják csinálni. Ennek csak a stagnáczió lehet következménye. Csak egy fúzió lehetséges, mely a társadalmi haladást nem károsítja : az egyesülés elvi alapon. A szabadelvű párt tagja csak az lehet, a ki a három szentesített törvény becsületes végrehajtását és a két hátramaradt javaslat csonkítatlan föntartását óhajtja és minden klerikális törekvés ellen harczba menni kész. Igen szép dolog az, amit Szapáry Gyula gróf hangsúlyozott, valóban „kívánatos, hogy helyreálljon a törvényhozás faktorai közt a bizalom“. De a bizalom helyreállítása nem képzelhető olyanformán, hogy a képviselőház nagy többsége alkalmazkodjék a főrendiház törpe többségéhez és a szabadelvűség romjain csinálja meg a fúziót. A szabadelvű párt hangulata olyan, hogy az elvtelen fúzió sikere teljesen ki van zárva. Az a támogatás pedig, melyet ma a szabadelvű függetlenségiek nevében Justh Gyula fölajánlott, kezesség arra, hogy a szabadelvű kormányrendszer megdöntésére irányzott minden kísérlet szánalmas kudarcot vallana, így nyugodtan várhatjuk a válság megoldását. Széli kabinet ? A királyhoz meghívott politikusok legnagyobb része miniszterelnökül Széll Kálmánt ajánlotta, mint aki leginkább van hivatva tartós, állandó állapotokat teremteni. Erre vonakozólag a bécsi félhivatalos Pol. Korr. a következőket írja: „Széll Kálmánnak a kabinet-alakítástól való idegenkedése még mindig nem szűnt meg és az ő kívánalmai a parlamenti viszonyok mélyreható változását illetőleg még mindig teljesítetlenek. De nem lehetetlen, hogy végre is a beállott változások arra a pontra fognak érni, hogy szükségesnek fog mutatkozni ezeknek a feltételeknek megfelelni. A szabadelvű párt képes és hivatott a további alakulásoknak góczpontját képezni. De a párt semmi esetre sem fog, úgyszólván, öngyilkosságot elkövetni magán és belső visszavonás által gyöngíteni magát.“ A búcsúzó Pulszky Ferencz. — decz. 31. Midőn e sorok napvilágot látnak, a budapesti nemzeti múzeum dísztermét, melyet Léchényi ereklyéi díszítenek a magyar szellemi kitűnőségek népesítik be, hogy ünnepélyessé tegyék Pulszky Ferencznek búcsúját a nemzeti múzeumtól, melyet 25 évi lankadatlan munkával páratlan ügyszeretettel és lelkes odaadással emelt föl alacsony színvonaláról. A magyar szellemi világ megjelenése és néhány elösmerő szó fog csak a búcsúzó jutalma lenni, a ki a nyugalomba vonulók ebablonszerű kitüntetését ép úgy perhorreskálta most, amint mindig, amidőn érdemrenddel való feldíszítését akár itthon, akár külföldön szóba hozták. Pulszky a legmagasabb kitüntetéseket oly indifferensen tá