Székely Nemzet, 1895 (13. évfolyam, 1-196. szám)

1895-01-01 / 1. szám

J­anuár 1. vagy ha benne ragályos betegség üt ki, a hatóság­nak joga van beleszólani (1876. évi XIV. t. sz. 18. §.) és a látogatástól a növendékeket eltiltani. Azonban a kőröspataki leányiskola, tisztaság dolgá­ban sok hasonló iskolát felülmúl, egészséges fekvésé­nél fogva nem egészségtelen és végre jelenleg egy növendék sem beteg kanyaróban. Az utóbbi tényből nemcsak az derül ki, hogy a hatósági beleszólás in­dokolatlan, hanem az is, hogy a közleményben felho­zott egy betegestési esetnek sem lehet az oka. Még az is tudomásunkra esett, hogy abban az időben (decz. l­j.), a közlemény szerencsétlenségére, egyet­len árlidsi gyermek sem hiányzott a kőröspataki leány­iskolából, tehát beteg sem lehetett. Aztán a­mi a „hóban, esőben, sárban“ való já­rást illeti, talán mégsem oly borzasztó az, ha elgon­dolják, hogy az út egy negyed óránál tovább nem tart s ezt is az intézet nagylelkűségéből a gyerme­kek naponkint csak kétszer járják meg, holott nagy városokban, pusztai iskolákban ennél nagyobb utat is kénytelen a gyermek „hóban, esőben stb.“ négyszer megtenni. Még egy vád van, t. i. hogy a mulasztók névsorát a hatósággal (nyilván büntetés végett) nem köztik. Erre nézve legyen szabad a kö­vetkezőket mondanom. Mikor az árkosiak a gyermekei­ket minden kényszerítés nélkül küldik, ha a gyermek mulaszt, biztosan van oka, és ha van oka akkor a büntetés jogtalan és igazságtalan, így tehát pontról-pontra szigorúan a tárgy mel­lett maradva, mindenki beláthatja, hogy Árkoson nem fordult meg a világ, s nincs még itt az ideje a hatósági beleszólásnak, sőt ellenkezőleg ne­künk árkosiaknak kell hálával és köszönettel tartoz­nunk, hogy leány gyermekeink (saját leányiskolánk hiányában) Kőröspatakra járhatnak s ott jó kezek közt vannak. Legyünk igazságosak s ne igyekezzünk meg­gondolatlanságból légből kapott dolgokkal egy szép és reánk nézve hasznos, hézagot pótló in­tézményt a közönség előtt minden rész kútfejéül fel­tolni. Az ily eljárás sem az igazság, sem a hálaér­zettel nem egyeztethető össze. Arkosi.* * * pett fel annak idején járványszerűleg, a­minek­­ hatósági beavatkozás is lett a következménye, midőn a vármegyei lek. közigazgatási bizottság elrendelte a czigányoknak himlőellenes kényszer beoltását Sajnos, hogy ezek a Czigányok nem jártak iskolába , de miután nem jártak oda, nem is hozhattak az iskolából betegséget. Másodszor a kanyaró határozottan Árko­son jelentkezett ugyannyira, hogy Kőröspata­kon nem is fordult elő kanyaróbetegülés akkor, mikor Kőröspatakon vörhenyesetek merültek fel. Ez ekklatáns bizonyítéka annak, hogy egyikből a másik községbe betegség nem hurczoltatott át. De harmadszor a kőröspataki le­ányiskolába, mely úgy berendezés, valamint tisztasági és egész­ségi tekintetben mintaképül szolgálhat, egyáltalá­ban fertőző betegség nem fordult elő, tehát ilyet a tanulók el sem hurczolhattak. Dr. Antal Mihály, Háromszékvármegye főorvosa. Ugyanezen tárgyra vonatkozólag dr. Antal Mihály vármegyei főorvos úrtól a következő so­rokat vettük : S.-S z e n t g y r r g y, decz. 27. T. Szerkesztő ur ! A fentebbi czim alatt, Árkosról keltezve a „Székely Nemzet“ deczember 21-iki számában m­egjelent közleményt írója a hatóság fi­gyel­mébe ajánlja. Mint Háromszék vármegye főorvosa s így közegészségügyi kérdésekben már hivatásomnál fogva minden esetben érdekelt hatósági közeg­nek, de abszolút tekintetben is, mint orvosnak, kötelességem a helytelen ítéletre esetleg alkal­­mul szolgálható felszólalást a valóság adatai sze­rint rektifikálni. A közvélemény szerint a három év előtt Árkos községben fellépett hólyagos himlő s az utóbb jel­etkezett kanyaró, a kőröspataki róni kath. leányiskolában csírázott volna ki és onnan hurczolták volna az­ oda járó árkosi tanulók haza Valóságban pedig úgy áll a dolog, hogy a hó­lyagos himlő az árkosi őzi­gúnyok között lé Egyik asztalnál tarokk, a másiknál filkó, a harmadiknál piquet, a negyediknél felbli járta Természeti hajlamomat követve az utóbbi asztal felé tartottam, hogy ott majd átkibicze­­lem a délutánt. Épen akkor távozott egyik játékos mikor odaléptem. — Nem ülsz be negyediknek ? — kérdé egyik czimborám. — Köszönöm a mulatságot, és az elébb gratulálták ki zsebemből az utolsó forintot. — Ha parancsolod, készséggel szolgálatodra állok. Az ördög nem hagyott békén. Kértem tíz forintot, mikor az elúszott, még tizet, azután még tizet. Mikor a játéknak vége lett, maradt még öt forintom. No, a sok jó kívánat ugyan kárba veszett — nekem elég boldogan kezdődött az uj esz­tendő. Kihajtattam a vasúti állomáshoz s elzónáz­­tam apámhoz. Egy hét múlva kerültem vissza. Azt hiszik kérem, hogy akkor már vége volt minden szenvedéseimnek ? Hogy is ne ! Akik újév napján meg nem találtak, egytől egyig eljöttek boldog újévet kivárni s az azért járó salláriuraot zsebretenni. Azért mondom én, hogy nem képzelek bol­dogabb embert mint azt, kinek senki sem kíván „boldog újévet“ és nem képzelek szerencsétleneb­bet, mint a­kinek azt sokan kívánják. Hanem azért önnek, ki e keserves tárczát végig olvasta, még­is „b o l­d­o­g u­j é­v­e­t k­i­­v­á­n­­o­k.“ Ne tessék félni tőle, — nekem nem jár honorárium. G. O. B. SZÉKELY NEMZET ,Székely Nemzet“. — decz.31. : Nemzeti Uj évfolyamba lépett a „Széke s mi hirdetjük rá az uj előfizetést. Vidéki lapoknál számot tesz tizenkét esz­tendő s a mi lapunk háta mögött ennyi idő áll. Nem indult meg a lap hangzatos programmal , any­­nyit ígért csak, hogy a székelyek érdekei­nek lesz szószólója. Sok idő telt el azóta és hova­tovább öregbedünk éveink számában, annál inkább érezzük ennek az egyszerű programainak nagy jelentőségét. Minél előbb haladunk az éveinkkel, an­nál hangosabban szólít munkára a székely faj érdeke, melyről el van immár ismerve, hogy nem provincziális kérdés az többé, hanem állameszmei, nemzeti fontos­ságú magyar érdek. A „Székely Nemzet“ beszegődött ennek a nemzet­­fentartó gondolatnak szolgálatába és igyekezett a maga ereje szerint becsülettel, híven istápolni a széke­lyek közös érdekeit. Azok, a­kik velünk együtt ennek a földnek és ennek a fajnak szerepet szántak a második ezredév messze jövendőjében is a magyar állam fentartásának és kifejlesztésének nagy munkája körül, meg tudják ítélni, bir-e fontossággal az a szol­gálat, a­mit a „Székely Nemzet“ teljesít. Mikor tehát újabb munkára hívjuk fel lapunk tisztelt barátait, elismeréssel adózunk mindazoknak kik szívesek voltak bennünket nagy feladatunkban nemes önzetlenséggel támogatni. S ha ez a munka méltó az elismerésre, köszönettel vesszük, ha lapunl, olvasói előfizetésökkel minél inkább megkönnyítik a kiadó részvénytársaság hazafias készségét, a „S­z­é­­kely Nemzet“ anyagi berendezése körül. Lapunk a szabadelvű eszmék harczosai sorában fog küzdeni jövőre is. P­á­r 11 a­z, mert van politikai állása. De sem pártoknak sem kormányok­nak nem rendeli alá a székelyek érdekeinek képvise­lését. Irányunk, álláspontunk ebben a tekintetben ismeretes olvasóink előtt. S ha megemlítjük még, hogy a politikai és napi események gyors és hiteles közlése czéljából jövőre is teljes mértékben igye­kezni fogunk olvasóink igényeit kielégíteni, az új előfizetésre, azt hisszük, egész bizalommal kérhetünk fel mindenkit, kikhez e sorok eljutottak. A „Székely Nemzet“ előfizetési ára : egész évre...................................10 frt — kr félévre..........................................5 frt — kr negyedévre.....................................2 frt 50 kr. A szerkesztőség. A „SZÉKELY NEMZET“ táviratai. Budapest, decz. 31. A király teg­nap fogadta Brankovics pátriárkát, Horánszkyt, Darányit, Fabinyit, Beth­len András gr. és Huszár báró kép­viselőket ; ezenkívül délután három óra­kor Khuen-Héderváry bánt, ki délben huzamosabban értekezett Wekerlével. Este a bán a szabadelvű körbe jött, hol a jelenlevők közül töb­bekkel társalogva, hosszabb ideig ma­radt. A király ma reggel kilencz órakor elutazott Bécsbe, valószínűleg január 3-án érkezik vissza. A kormányválság folytán a sza­­badelvű párt szokásos újévi üdvözletei a miniszterelnöknél elmaradnak, csak dr. Bán­ffy Dezső elnöknél lesz testületi üdvözlés. A „Székely Nemzet“­t. előfize­tőit kérjük előfizetéseik szives megújí­tására, hogy a lap pontos küldésében a kiadóhivatal akadályozva ne legyen. NAPI HÍREK. — Lapunk legközelebbi száma pénteken délelőtt jelenik meg. — A sepsi­szentgyörgyi ref. egyház új orgo­nája felszentelési ünnepét január 12-én tartja meg Az orgonaszentelés programmját közelebbről kibo­csátja az egyháztanács. Ugyanazon alkalommal fog­nak szétküldetni a január 12-én tartandó bálra is a meghívók. A bál, mint tudva van, közvacsorával lesz összekötve, melynek beszerzését és rendezését a helybeli nőegylet választmánya vállalta el az egyház iránt tanúsított meleg érdeklődésének jeléül. — Az „Orgona-bál“ ezúttal tehát a város és vidék értel­miségének teljes részvételére számit s mint az elő­készületekből látszik, a siker nem is fog elmaradni. — Királyasszonyunk és a pápa. Erzsébet ki­rályné — ez évben is megküldte karácsonyi aján­dékát XIII Leó pápának. Az ajándék átadása a pápa karácsonyi miséje után történt. A misén jelen volt az egész pápai t­emes család, a szuveré­nek számára föntartott helyen pedig Bourbon Matild herczegnő (egykor Trani grófnéja) foglalt helyet, mellette volt gróf San Martino, II. Fe­rencz nápolyi ex király képviseletében. Bourbo Matild a mise után Erzsébet királyasszony és a nápolyi ex-király péterfilléreit adta át a pápá­nak karácsonyi ajándékul, amit a pápa nagy örömmel fogadott. XIII. Leó viszonzásul diszes, mozaikkal kirakott biroukat adott át a herczeg­­nőnek, Erzsébet királyasszony és a nápolyi ex­­királyi család számára. Féltüle­, hogy csak Habsburg- és Bourbon-család vett ily intim részt a pápa karácsonyában. — Műkedvelők előadása. A zágoni műked­velők által e hó 29-én adatott elő „Az Isten keze“ czmm­ű­ népszínmű s hogy a helybeli és vi­déki közönség mily nagy részvétele mellett mutatja az is, hogy az elkészített jegyeket nem­csak hogy mind eladták, de még „rögtönzött jegyek“ is szép számmal keltek el. A bevétel tesz 130 frtot, ebből tiszta jövedelem a könyvtár ja­vára közel 80 frt. — Részletesebb tudósítást is közlünk az előadásról. — Jókai Mór, a királyné ő felségének a legutóbbi udvari­ estély alkalmával tett kegyes nyi­latkozataivá, megkü­ldötte a királynénak „Mag­n­­é­­­a“ és „A Krao“, a jövő év elején megje­lenendő regényeit, mire Bellegarde gróf főudvarmester a költőhöz intézett szeretetreméltó levélben azon meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a királyné A felsége nagy örömmel fogadja majd e könyveket. — Arczkép leleplezés. Marosvásárhelytt — mint lapunknak írják — a rom. kath. egyház hívei karácsony második napján szép meglepe­tésben részesítették Kovács Ferencz apátplébá­­nost, azzal, hogy megfestették a derék plébános­nak életnagyságu arczképét s azt a rom. kath. felső leányiskola és növelde dísztermében a mon­dott napon nagy közönség jelenlétében ünnepé­lyesen leleplezték. Az ünnepeltet Győrffy Pető nyugalmazott törvényszéki elnök üdvözölte, ki­emelvén beszédében, hogy Kovács Ferencz a le­ányiskola létesítésével maradandó becsű alkotást hozott létre s azért a hívek hálából megörökíteni kívánták ez intézetben ezzel is az alkotó emlékét. Erre a képről lehullt a lepel. Kovács Ferencz tar­talmas beszédben meghatva mondott a kedves kitüntetésért híveinek köszönetet. A képet Sikó Miklós agg festő művész festette nagy élethü­séggel. — A székelyudvarhelyi m kir. áll. főreál­­iskola önképzőkörének ifjúsága a tápintézet, ön­képző kör stb. javára 1895. év január be - én az intézet tornacsarnokában tánczczal egybekö­tött jótékonyczélu hangversenyt rendez. A hang­verseny műsora : 1. Nyitán­y, Nechwalszkytól, Előadja az ifj. zenekar. 2. Hus­zá­r-i­n­d­u­l­ó Verő Gy. „Virágfakadás“ cz. dalművéből. Ének­­kettős. Előadják : Neszvadba Katicza k. a. és dr Vajda Emil a helybeli első zenekar kísérete mellett. 3. Elégia: Ernstől. Vonós négyes. Előadják : dr. Vajda Emil (I. hegedű), Balázs Ernő (II. hegedű), Kohn Ármin (viola), Weisz György (violoncello). 4. N­o­r­m­a. Bell­­dtől, zon­gora négyes Renaud de Vilhactól. Előadják : dr. Pongrátz Elemi (I hegedű), dr. Pongrátz Károly (II. hegedű), dr. Vajda Emil (violoncello), és dr. Rózsa Géza (zongora). 5. Nem tudok sza­valn­i. Monolog. Irta Rózsa Miklós. Szavalja Staibl Andor. 6. Tündér álom. Keringő. Irta dr. Vajda Emil. Zongorára átírta Kozák M. Előadják : Györfy Anna Oalga (zongorán), Ba­lázs Ernő, Mezey Zoltán (I. h.), Binder András, Nagy Dénes (II. h­.), Kiss Sándor, Staibl Andor (III. h­.), Wächter R. (viola), Weisz Gy. (cello), Pásztói V. (violon). 7. Hegedű hangver­n­y. Wieniawszky „Legendá“-ja. Előadja dr. Ida Emil, zongorán kiséri dr. Rózsa Géza. 8. Né­pdal-egyveleg. Előadja az ifj. énekkar 9. Me­n­n­y­e­g­z­ő­i induló. Mendelsoh­ntól. Elő­adják : Neszvadba Katicza k. a., dr. Rózsa Géza (négykézre zongorán), dr. Weisz György (gor­donka). Végül táncz reggelig. — Ezermester tanító. A Népnevelők Lap­jának legutóbbi számában folyt polémiából vész­­­züti át K. J. fővárosi tanító következő sorait: „Különben azért, mert valaki a saját maga és családja ruháját szabályszerűen kiszabni, tisz­tességesen megvarrni és kivasalni tudja, még nem következmény arra nézve, hogy szabó legyen. Értek én a szabóságon kívül az asztalos-, ács-, fazekas-, kőmives-, lakatos-, bádogos-, rézműves­­mesterségekhez is ; patkoltam én már lovakat is elég jól (atyám­ házánál), készítettem gazdasági eszközöket; megtanultam szántani, vetni, kaszálni, aratni, kötni, csépelni, növényeket termeszteni, gyümölcsfákat nemesíteni, fonni, szőni, paszo­­mántot kötni stb. Tudok folyékonyan magyarul, oroszul, németül, tótul, csehül beszélni, latinban szótár nélkül is, francziában szótár mellett for­dítani, költeményeket írni, bármely tudomány nyelvén beszélni, gyorsírni, tisztességesen vitat­kozni. Tudok még nemesen szórakozni is: tor­nászni, labdázni, úszni, vívni, lőni, billiárdozni, sakkozni, kártyázni, rajzolni, hegedülni, dalolni ; még ízletesen főzni, sütni és jóízűen enni meg szivarozni — csak az italt nem veszi be a ter­mészetem. A kétkedőnek mindezt be is tudom bizony­itani.“ — Nyilvános számadás, a s.-árkosi önk.tüzoltó­­egylet által 1894. évi d­ez. 25-én rendezett zártkörű tánczestély bevétele volt belépti jegyekből 79 frt 90 kr, felülfizetésekből 2 frt 70 kr, összesen 82 frt 60 kr, mely összegből levonva 43 frt 16 kr kiadást, maradt tiszta jövedelem 39 frt 44 kr. Felülfizettek : Bíró András 1 frt, Kempf Zoltán, Kis István, Lepe­­dus Mihály 50—50 krt, Csiszár Mihály és Karácson Dénes urak 10—10 krt. Fogadják a nemes szivü urak, az egylet érdekében tanúsított jó indulatukért e helyen is a rendező bizottság leghálásabb köszönetét — Egy custozzai vitéz halála. Waldman Herman zsidó magántanuló e napokban Két köz­ségben hirtelen megbetegedvén, Abaúj-Szántóra vitette magát az orvoshoz, de útközben meghalt. Egy sokat hányt-vetett élet fejeződött itt be. Waldman a szabadságharc­ot mint fiatal önkén­tes végig küzdötte. Schlick ellen a Kassa előtti csatában sebet is kapott, de abból kiépülvén, újból zászlóaljához vonult. A világosi fegyverle­tétel után besorozták a császári hadseregbe a tüzérséghez, amelyben sokáig szolgált. Részt vett az 1859-iki és 1866-iki harczokban. Custozza előtt — mint maga gyakran kedvteléssel beszélte — önkéntelenül nagy vitézi tettet követett el, amelyért azonban nem ő, hanem a kapitánya kapott arany vitézségi érmet. Egy erdei ösvényen fáktól eltakarva egy üteg ágyú volt felállítva. A katonák végképpen ki voltak már merülve, s a kapitánytól kezdve az utolsó emb­eig mindnyá­jan nyugalomra dűltek az erdő hűvös árnyéká­ban és elaludtak Csak Waldman köztüzér őrkö­dött az üteg előtt, nem merve otthagyni az ágyu­kat. Egyszerre csak az országúton nagy csapat ellenséges huszár tartott éppen az erdei ösvény felé, nyilván, hogy a mi ha­seregünket a fedet­lennek vélt ösvényen megkerülje. Waldman, nem tudva hirtelenében jobbat tenni, egymásután sü­tögette el valamennyi ágyúját Leírhatatlan zavar támadt erre az ellenség soraiban, szá­mosan el is hullottak. Az üteg legénysége elő­szaladt, a kapitány is rémülve rohan elő, de látva a szituácziót, új sortüzet adatott az immár esze­veszetten visszavonuló ellenségre. Ennek a kö­vetkezése volt a custozzai fényes győzelem. A csata után az üteg parancsnok az arany vitézségi érmet kapta éberségéért és azért, hogy a legal­kalmasabb időben tüzet adott. Waldman meg csak nézte miként — tulit alter honores. Leg­nagyobb öröme az volt, hogy a csata után haza­­bocsátották. — Hárommilliós főnyeremény. Sennor Alar­­ciának hívják azt a szerencsés halandót, aki a spanyol nemzeti sorsjáték legutóbbi húzásán a hárommil­ió frankos főnyereményt megütötte. Sen­nor Alarcia egyszerű havannai kereskedő, aki pár évvel ezelőtt vándorolt ki a gyarmatokba szerencsét keresni, és a szerencséjét mégis ott­hon, a hazájában találta meg. A nyáron ugya­nis pár hónapra Spanyolországba rándult s Bur­gos városában járván, támadt az a szerencsés ötlete, hogy sorsjegyet vegyen. A 8653. számú sorsjegyet vette meg, s Havannába visszatérve alkalmasint rá sem gondolt tö­lé, midőn — hat nappal ezelőtt — egy kábel­hír tudatta vele, hogy a 8643. számú sorsjegy háro­m millió frankot nyert. Hogy Senior Alar­cia erre az örömhírre mit csinált, azt nem tud­juk, de elképzelni is alig lehet. — Bátor leány. Fernbach Valentin zombori nagybirtokos Erzsi nevű leánya a napokban vé­letlenül egyedül maradt odahaza a család zogla­­ticzi birtokán. Négyabló fel akarván használni ezt az alkalmat, szerencsét próbáltak. H­rom rabló a házon kívül maradt, egyik bement a házba A kutyák elkezdték ugatni, mire a kis­asszony beeresztette a szűkölő állatokat és jól bereteszelte az ajtót. A rabló hasztalanul zörge­tett és azt erősítgette, hogy valamit kell, hogy mondjon a kisasszonynak, a fiatal hölgy nem hitt szavának és gondolván, hogy a kutyák ugatására a házi cselédség majd csak előjön, ki nem moz­dult a szobából. A kutyáknak azonban konczot dobtak, és ezek a falással voltak elfoglalva. A leány ekkor leakasztotta a falról a puskát és kilőtt az ablakon. A lövésre a háznap csakugyan elősietett és a rablók megugrottak. A vizsgálat még semmit sem derített ki. Azt hiszik, hogy az egyik rablót nemrég a váczi fegyházból bo­csátották ki, ahol gyilkosság miatt ült. 1. szám.

Next