Székely Nemzet, 1896 (14. évfolyam, 1-195. szám)

1896-01-03 / 1. szám

Január 3. ben a millennáris ünnepségek az összes politikai pártokat harmonikus egyetértésben egyesítsék, az tagadhatatlanul szép és he­lyes czél, de annak módjait és eszközeit helytelenül választotta meg a nemzeti párt ékesszavu és tollú vezére s azért az egész czikkely nem egyéb írott malasztnál, a­melynek semmi hatása nem lesz. A leggyökeresebb tévedése ennek a czikkelynek az a felfogás, mely szerint a nemzeti párt vezére azt hiszi magáról, hogy ő van hivatva a politikai közélet irányítására. Ezt a felfogást azonban, bár­mily nagyra becsüljük is Apponyi tehet­ségeit, kénytelenek vagyunk, mint a parla­­mentarizmusnak ama legelemibb sarkelvébe ütköző tételt, hogy mindig csak a parla­menti többség lehet hivatva a politikai irány megadására, egyszerűen illuzóriusnak nevezni, és­pedig annál is inkább, mert Apponyi azt a hangsúlyozott békét olyan módon akarja elérni, hogy először az or­szág közviszonyainak általa ecsetelt ret­tentő szégyenlete­s állapotát az elnyomó többségnek tulajdonítja, melylyel szemben önmagát és elvtársait, valamint a többi el­lenzéki pártokat elnyomottaknak nevezi. Hogy ez a feljajdulás egészen mártír­­szerű, azt elég eklatánsan bizonyítja az a visszhang, melyet Apponyi czikke a ma­gyarellenes nemzetiségi sajtóban keltett, a­melynek közlönyei nem késnek helyben­hagy­ólag erősítgetni, hogy Apponyi a va­lóságnak megfelelő színekben ecsetelte az ország állapotait, s hogy ők, t. i. a nem­zetiségek még mennyivel inkább el van­nak nyomva. Másodszor pedig avval akarja a nem­zeti párt vezére a békét elérni, hogy el­nyomott létére az elnyomó többségnek föl­tételt szab. Ez a taktika meg éppenséggel nevetséges, mert képtelenség, hogy az el­nyomott kisebbség szabjon föltételeket az elnyomó többségnek, az meg éppenséggel nélkülözi a komoly szándék alaposságát, hogy a föltétel lehetetlen is legyen. S a­mit Apponyi kíván, az merőben lehetetlen. A választási reformot a budget után tár­gyalni nem lehet, mert a dolog nincs elő­készítve s a millennáris ünnepélyekig rövid is az idő. A békének ez a „szabott ár“-a félreisn­erhetlenül csak túllic­itálása a kú­riai bíráskodásról szóló javaslatnak, ame­lyet Apponyi eddig sürgetett s amely tár­gyalási sorát várja, úgy hogy ha ez sző­nyegre fog kerülni, a nemzeti párt vezére azt előreláthatólag keveselni fogja, amint mindent kérésért, a­mit a szabadelvű párt megvalósított. De hisz még azt se tudjuk, hogy mi­kor jutunk el odáig, mert egyelőre az is beláthatatlan, hogy a budgetvita mikor ér véget. Ha az ellenzék komolyan akarja a békét, annak egyedüli bizonyítéka, hogy a költségvetési vita útjába mindenféle mesterséges akadályokat ne gördítsen. Apponyinak tehát nem a szabadelvű párthoz kellett volna intézni szózatát, ha­nem az ellenzéki pártokhoz, mert ezek csi­nálták a háborúságot és visszavonást eddig is és a jövőre nézve is nem békés han­gulatokat, hanem barczi kedvet merítenek Apponyi czikkéből, vagy tán csak nem tű­rik el továbbra is a szabadelvű párt erő­szakoskodását és zsarnokságát, amit Appo­nyi oly híven megirt? A SZÉKELY NEMZET TÁHOZAJA. Az unió. — Nagy Sándor „Háromszék megye önvédelmi har­­cza“ czimü kötetéből. — A mint a gyorsan fejlődő események örömre hangolták a hazafi sziveket, nem késett a ter­mészet is, hogy elhozza cserleveleit, rózsáit, mir­­tusait a hazai ügyei, a szabadság bajnokai szá­mára,­­ a nemsokára csatára kelt és nem egy elvérző vitéz honvéd csákójára vagy sirhalmára cyprusait. Május közepén vagyunk. Az erdélyi Karok és Rendek — akkori hitünk szerint — utolsó országgyűlésre Kolozsvárra május 29 re hivat­tak össze. Várjon elmaradhatott volna e innen az if­júság, — mintha lenne gyümölcstermő fa üde lombok nélkül ? — Erdély ifjúságának lelke­­java Kolozsvárra vándorolt. A három felekezeti főtanoda ifjainak, mint egy férfinak — szive egy érzelemtől — a haza dicsőségétől hevült. A kolozsvári lyceum nagy terme­tén gyülhelyül megállapítva. Itt lett az országos üléseket meg­előzőleg megbeszélve a tisztelgések programmja. Innen indultunk ki a Királyi személyes : Puch­­ner báró, Főkormányzó gróf Teleki József, az erdélyi Rendek elnöke (statium presidens) Br. Kemény Ferencz, és mint az anya hont szemé­­lyesítő vendég: az ősz hazafi Báró Perényi Zsigmond lakásaik előtt fáklyás zene mellett tisztelegni, és azután a Biasini vendéglőjében rá­juk s a haza dicsőségére nagy áldomást tartani. Szép és feledhetetlen napok és esték ! Az unió, egyenlőség, testvériség aranylánczai itt forr­tak össze. Itt fogott tényleg kezet a két testvér­ben, melyek közül a nagyobbat tűzlelkü fiai: Lisznyai Kálmán, Oroszhegyi Józsa, Székely Jó­zsef , még egy pár képviselték, a­kik eljövének hogy felverjék, ha szükség, Erdélyt letargiájá­ból , vagy ha felébredett, együtt zengjenek öröm­dalt a Haza dicsősége fölött. Kéjben úszik lelkem szinte 47 év után is, ha rágondolok amaz estékre a Biasini vendéglő­jében, a­hol a hosszú asztalok fején Bánffy-Hu­­nyad egyik egyszerű pitykés gomba polgára, Lisznyai Kálmán kedvencz embere ült, mint el­nök s mellette két felől, jobbról-balról a többi ifjúság. A lelkesebbnél lelkesebb áldomások sora végtelen vala — az érd­lyi ifjúság, melynek egyik lelke a többek között a kis Gyulai Pali vala, annyira nem maradt hátra a magyarhoniak mö­gött, miszerint Lisznyai­ék kénytelenek valának bevallani, hogy ők „oly gondolattal jöttek, hogy meghódítsanak minket s mi hódítók meg őket“. Megnyílt az országgyűlés: a karzatok első napokban, főleg az Unió elfogadásáig, zsúfolva voltak. Láttátok-e a szőke Marost zajlani ? — ehez hasonlított Kolozsvár az Unió tárgyalásának nap­ján. A karzatok, előcsarnokok, mellékszobák, udvar, bejáró tömve a Redutban, mely előtt az óriási néptömeg némán, szent kegyelettel állott, várva feszülten az eredményt. Rövid felszólalás után egyhangúlag elfogad­tatott az Unió. Az örvendetes „éljen“ moraj hangja, elmosódva bár, kihatott az utczára, a­hol a tömeg, a­mely aggódott főleg a szász követek (képviselők) ellenzésétől, az öröm hang­jának nem mert hitelt adni, míg kifejezett azon harsány kivonatára „hadd halljuk, hadd lássuk a szász követeket“ a terem nyitott ablakán Schmidt Konrád kihajolva, ki nem nyilatkoztatta s meg nem éljenezte az Uniót. Egetverdeső örömriadal kísérte szavait. Nem volt szegény ház, melynek ablakaiból hiányzott volna a nem­zeti lobogó, este pedig fényben úszott az egész város. Nem lehet c­élom az országgyűlés tárgya­lásait végig elősorolni, de egy megható jelene­tet felemlíteni el nem mulaszthatok. A királyi javaslatok (propositiók) során az Urbériség, vagy a jobbágyok fölszabadítása tárgyaltatott, s el­fogadtatott egyhangúlag az örök­­felszabadítás. Az elnöki kijelentést halk „éljen“ követte. Föláll ekkor a „Vak-óriás“, a nagy martír hazafi Wesselényi Miklós, s az elke­seredés hangján dörgi: „Uraim ! Soha se hittem volna, hogy egykor szemeim világának elvesztése vigasztalásomra lehessen — , most elértem , mert midőn ily törvényt mond ki egyhangúlag az or­szággyűlés,falakat repesztő örömvisszhangnak kel­lene megcsendülni. S midőn ez nem történt, jól esik hinnem, hogy üres e terem, vigaszul szolgál, hogy meg nem c­áfolhat szemem világa !“ — Az elnök nyugtatta meg azon nyilatkozattal, hogy csakugyan üres a karzat! (A­mi igaz is volt — alig voltunk 5-en.) Így érzett egy Wesselényi Miklós, annyi jobbágy ura ; igy éreztek az or­­szággyülés többi tagjai, majd mindnyájan földes urak ! És mégis tartja magát lelketlen bujtoga­­tók miatt, kik ma már hosszú oláh verseket írnak ellenünk s terjesztik azokban a nép közt azt a balhitet, mintha nem az ország rendei sza­badították volna fel a jobbágyokat! Már az országgyűlés végnapjaiban megérke­zett a hír, hogy a reakc­ió titkos közegei által elhintett nemzetiségi izgatás magvai, a­melyek 1­6 táplálékot nyertek a balázsfalvi május 15- diki oláh népgyűlésen, megtermették átkos gyü­mölcseiket, hogy az oláhok Mihálczfalvánál nyíl­tan felütötték a parasztzendülés lobogóját. Visszatértem néhány barátommal N.­Enyedre, lefoglaltam szobámat a főtanodában, a­hol alig volt már egy-két deák. Szét, hazaoszolván az egész ifjúság, illetőleg a húsvéti szünidő után össze se gyűlhetvén. Az oláh lázongás hírére rettegés szállta meg a kebleket; főleg, midőn hire jutott, hogy a Há­romszéki székelyek, a kik a vármegyei lázongás megfékezése, s a megyékben szétszórtan lakó ma­gyarság biztonságáért kifelé indíttattak vala,azon­­tól, árulási gyanú miatt s izgató szónoklatok után visszatértek tűzhelyeikhez. Báró Kemény István — ez az örök mozgé­kony hazafi volt az, ki biztatva, bátorítva futotta be N.­Enyed utczáit; ő volt az, a ki velünk még ott lévő háromszéki fiukkal érintkezésbe téve magát, s úti költségül 100 frtot ajánlva föl ne­künk, a Biasini gyorsszekerén Háromszékre indí­tott, hogy rábeszéljük véreinket, miszerint az erdélyi magyarság megmentésére sietve kiindul­janak. Bodola Samu, Bodola Lajos, Erősdi Mihály, Demeter Samu és én 24 óra alatt Brassóban va­­lánk. Onnan Uzon felé véve utunkat, Rétyen a lelkes Antosné vendégszerető házához érkeztünk, a­hol több székely tisztet s azok között a házi úrnő két derék fiát: Jánost és Ferenczet együtt találók, a­kiktől örömmel értesültünk, hogy az uzoni szétoszlás után, az újból összegyűjtött két székely századdal, éppen útban vannak. Másnap tehát a rétyi keresztutcai katonai menetrendben fölállított két századdal útnak in­­dulunk, szintén mi is gyalog, most nem az omi­nózus Uzon — a­mely közbe legyen mondva Brassó felé viszen, hanem Sepsi-Szentgyörgy felé, honnan minket engedi küldötteket futár­képen, egy derék székely huszár Vitályos László nevű fuvaros, jó két szürkéjével, nem épen ró­zsás utón, de hazafi rózsás kedvvel ismét N.­­Enyedre repített, mint olajágat vivő Noé-ga­­lambokat az oláh tengerben hánykodó magyar nemzeti bárka lakóinak örömére. Utunkban, mely Fogarason, Szebenen vitt keresztül, nem egyszer találkoztunk egy egy tri­bün vezette tömeggel, melynek útból való ki­­téritésére elég vakmerők voltunk, az „Isten áldd meg a magyart“ hymnus rázenditését használni föl, melyre az ürényt a derék Vitályos barátunk vére, tiszta székely fajta pompás két szürkéje hátára. Mire felocsúdott a vakmerő tömeg , már üthette volna nyomunkat. Enyed örömmel ka­rolt, s mi boldogok valánk, hogy biztos és jó hírt vihetünk. A pár nap múlva kiérkezett székely gyalog­ság egy része Tordára, más Enyedre szállásol­­tatott el, hogy onnan a fenyegetett pontokra ki­szállhasson. Megszámlálva voltak már a mi napjaink is Enyeden és még csak néhány napot töltünk ott. Barátaim is eltávozva szülőföldjükre, én még megtoldván ottani mulatósomat, mint az angyal­­jósági özvegy Imecs Andrásné úrnő fiainak : Domokos és Dénes tanítójuk. Ott hagyván végre én is Enyedet, szintén oly nehezen, mint Telemach Kalipsó bűvös szi­getét, s egy pár hetet még Háportonban Miksa Miklós és Imecs Mari­uj házasoknál töltve on­nan aggódó atyámnak utánam küldött szekeré­vel Háromszékre, Gidófalvára, a családi tűzhely­hez jövök haza. Az egymásra torlódó események habjai itt hányják már életsajkomat, s egyéni élményeim ezután már összefüggésbe jönnek szülőföldem, Háromszék, eseményekben gazdag forradalmi történelmével. SZÉKELY NEMZET. A millennium programmja. — jan. 3. Az ez évi millennáris ünnepély hivatalosan május hónap elsején kezdődik. Az emlékezetes esztendő programmja iránt méltán nagy az érdeklődés úgy a palotákban, mint a kunyhókban. Az esztendő első napján programmba vettük tehát az összes eddigi tervezgetéseket, melyek mozaik­­szerűen csoportosulnak egy teljes, egész, fényes és nagy nemzeti ünneppé. Azt az előzetes programmot hozzávetőleg álta­lános tájékozásul a következőkben foglaljuk össze : Május. Május 2-án : A kiállítás megnyitása. Május 3 án : Hálaadó isteni tisztelet a budavári koronázási templomban a király jelenlétében. Május első felében: a törvényhatóságok ünne­pélyes közgyűlései. A kiállítási nagy súlv alakulása. Nemzetközi hirlapirói kongresszus. Május többi napján : tudományos és művészeti intézetek közgyűlései. Időleges virág- és gyümölcs-kiállítások. Nagy lóversenyek. Junius. Junius 5-én: A szent korona és a koronázási jelvényeknek három napi közszemléje kitétele a ko­ronázási templomban. Junius 8-án : Hódoló fölvonulás a király elé a budai váriakba, élén a bandériummal. Időleges állatkiállítás. Időleges gyümölcs és virágkiállítások. Június 15-től 28-ig: társadalmi és kiállítási ünnepélyek. Interparlamentáris kongresszus. Július és augusztusban. Nemzetközi és hazai kongresszusok és a Szt.­­István-szobor alapkőletétele. A vidéki millennáris emlékművek alapkőletétele. A kiállítási sorsjáték húzása. Nemzetközi sportversenyek. Torna-ünnepélyek és ifjúsági torna-mutatványok. Ünnepélyek a faluban (lakodalom, néprajzi föl­vonulások stb.) A jury ítéletének ünnepélyes kihirdetése. Munkakiállítás (iparostanulók, segédek és mun­kások időleges kiállítása). Ünnepélyek a kiállítási tavon. Tejgazdasági kiállítás (időleges méh-, baromfi- és eb-kiállítások rövidebb időhöz kötve). A kassai dóm felavatása. Szeptember. Szüreti ünnepélyek a faluban. Kézműipari és gyáripari kongresszusok. A kiállítási jury jutalmak kiosztása. Időleges állat-kiállítások. Torna-ünnepélyek. Nemzetközi sakk-verseny. Magyar zene-hangversenyek az ünnepségek csar­nokában. Külföldi szak-egyletek testületi látogatása. Municzipiumok testületi látogatása. Szeptember öt első napján az országszerte újonnan fölállított iskolák ünnepélyes megnyitása. Vilmos német császár látogatása. Szeptember 11-én: Mária-Terézia-szobor alap­kőletétele és Dévényben a millennáris emlékoszlop fölavatása. Szeptember 20-án: a zimonyi millennáris em­lékmű felavatása. A londoni lordmayor látogatása. Szeptember 27-én: a Vaskapu közforgalomba adása a király jelenlétében. A Vágó féle történelmi dísz­felvonulás. Október. Október elején: a Vámház-téri híd ünnepélyes megnyitása. A hónap végén a kiállítás ünnepélyes bezárása. BEL­FÖL­D. — jan. 3. Újévi fogadtatás a királyi várban. Decz. 31-én voltak a királyi várba az újévi fogadta­tások Apponyi Lajos gróf magyarországi udvar­­nagynál és felesége, szül. Scherz Thoss Margit grófnőnél. A fogadtatáson a következő személyi­ségek jelentek meg : báró Bánffy Dezső minisz­terelnök, Wlassics Gyula, Perczel Dezső, Fejér­­váry Géza báró, Erdély Sándor, Darányi Ignácz és Dániel Ernő miniszterek, Graeuzenstein Béla, Latkóczy Imre, Gromon Dezső és Vörös László államtitkárok, Szapáry Géza gróf titkos tanácsos és neje, Károlyi Sándor gróf titkos tanácsos és neje, Zichy Nándor gróf titkos tanácsos, Reinka György csendőrezredes, Stesser György csendőr­ezredes, Ráth Károly főpolgármester, Rudnay Béla rendőrfőkapitány, Harkányi Frigyes báró, Wekerle Sándor titkos tan., Entz Géza műegyetemi tanár, Nikolics Fodor báró, Berzeviczy Albert, Pulszky Ágost képviselők, Forinyák Gyula altábornagy, Lobkovitz Rudolf herczeg, hadtestparancsnok, Rohonczy altábornagy és neje, Czorda Bódog, a királyi kúria alelnöke, Hunyady László gróf va­lóságos belső t. tanácsos, Szilágyi Dezső, a képvi­selőház elnöke, Beniczky Ferencz, Pest megye fő­ispánja, Nákó Kálmán gróf, titkos tanácsos, An­­drássy Aladár gróf, főkamarás mester, Podma­­niczky Frigyes báró, v­b. t. t., Csáky Albin gr. és neje, Clai­ Gyula tábornok, Thoroczkay Mik­lós gróf, képviselő, Quasco Bisio márki, olasz főkon­zul, Andrássy Gyula gróf, kamarás, Halassy Pál ez­redes, Zichy Ferencz gróf, tárnokmester, Zichy Ágost gróf, titkos tanácsos, Matlekovics Sándor és neje, Szász Károly ref. püspök, Pallavicini Ede őrgróf és neje, Lukács Béla, v. b. t. t., Nopcsa Elek báró, az Opera intendánsa, Szapáry István gróf, 1. szám, titkos tanácsos, Turenne gróf, franczia főkonzul Miklós Ödön képviselő, Vértessy Sándor, a kir.­ tábla elnöke, Barlovácz, szerb főkonzul, Millbanque angol főkonzul és De Basilie, oa­sz főkonzul. Irodalom és művészet. Uj könyv. A napokban jelent meg Kilyéni Székely Gergely tollából: „73 év itthon“ czimü korrajz. A mű a kilyéni ev. ref. egyház tulajdona, s az egyház a tiszta jövedelmet papiház építésére kí­vánja fordítani. Megrendelhető az érdekes és tanul­ságos könyv, melyre még visszatérünk, K­o­ó­s Fe­rencz kir. tan. ny. tanfelügyelő urnál Brassóban, Malom-utcza 12. szám, vagy Kovács Antal adm. ev. ref. lelkész, vagy Pap György gon­dnoknál S.-K­i­l­y­é­n­b­e­n. A mű ára 1 frt. Olvasóink figyel­mébe a legmelegebben ajánljuk. Pályázati hirdetés. Az orbai­ járás tanítótestü­lete folyó évi deczember hó 5-én Zágonban tartott gyűlése alkalmával tiszteletes Bodor János ev. ref. lelkész úr 10 Kv pályadíjat ajánlott fel „Az er­kölcsi érzés iskolai fejlesztésének módszere“ czímű tétel megfejtésére. Erre nézve az orbai tanítói járáskör pályázatot hirdet. Az idegen kézzel irt és a szerző nevét rejtő jeligés levélkével ellátott munkák legkésőbb 1896. évi április hó 1-ig Cseh Lajos járásköri elnökhöz Kőrösre küldendők. A munka két nyomtatott ívnél többre nem terjedhet. Csak az orbai járáskör tagjai pályázhatnak. Az orbai jk. elnösége. KÜL­FÖLD. — jan. 3. Elfogatások Konstantinápolyban Szenzáczió számba mehet az a legutóbbi hír, hogy Konstan­­tinápolyban a szultán főlovászmesterét, Izzet pasát, rangjától megfosztották s Mossulba szám­űzték. Továbbá Aziz bey őrnagyot haditörvény­szék elé állították, azonkívül sok főbb hivatal­nokot elfogtak s rövid uton elbántak velük Re­mélhetőleg, csak száműzték őket. Különben a Bosporus vize elég mély és azelőtt is már sok zs­ikba varrott szerencsétlent fogadott hideg mé­­hébe. Mi történhetett, hogy ennyi török került a veszedelembe? Hir.szerint a szultánnak valaki elárulta, hogy az elfogottak a forradalomra törő titkos török bizottságnak tagjai. Ezért ütött kö­zéjük a törökök istennyila.­­ A török kormány­körök eddig mindig tagadták ilyen titkos bizott­ság létezését, annál meglepőbb, hogy most egy­szerre a szultán közvetlen közelében fedeztek föl magas állású udvari méltóságokat, kiknek állí­tólag az összeesküvésben részük volna. Ha van valami a dologban, akkor ez arra mutat, h­ogy Törökországban nem csak a keresztény elemek elégedetlenek, han­em részben a mohamedán törökök is. Ezen különben csodálkozni sem lehet, mert a török elem visel minden terhet s igy jogosan vágyakozik oly forma után, mely a széles birodalom összes alattvalóit megosztoztatja a terhekben. Érdekkel lessük a közelebbi híreket, melyből valószínűleg meg­tudjuk, hogy a száműzöttek nem-e áldozatai valamelyik gonosz intrikusnak, ki most a Yildis­­kivszkban a gondviselés szerepét játsza. Mert végre ez is lehetséges.

Next