Székely Nemzet, 1896 (14. évfolyam, 1-195. szám)
1896-01-03 / 1. szám
Január 3. ben a millennáris ünnepségek az összes politikai pártokat harmonikus egyetértésben egyesítsék, az tagadhatatlanul szép és helyes czél, de annak módjait és eszközeit helytelenül választotta meg a nemzeti párt ékesszavu és tollú vezére s azért az egész czikkely nem egyéb írott malasztnál, amelynek semmi hatása nem lesz. A leggyökeresebb tévedése ennek a czikkelynek az a felfogás, mely szerint a nemzeti párt vezére azt hiszi magáról, hogy ő van hivatva a politikai közélet irányítására. Ezt a felfogást azonban, bármily nagyra becsüljük is Apponyi tehetségeit, kénytelenek vagyunk, mint a parlamentarizmusnak ama legelemibb sarkelvébe ütköző tételt, hogy mindig csak a parlamenti többség lehet hivatva a politikai irány megadására, egyszerűen illuzóriusnak nevezni, éspedig annál is inkább, mert Apponyi azt a hangsúlyozott békét olyan módon akarja elérni, hogy először az ország közviszonyainak általa ecsetelt rettentő szégyenletes állapotát az elnyomó többségnek tulajdonítja, melylyel szemben önmagát és elvtársait, valamint a többi ellenzéki pártokat elnyomottaknak nevezi. Hogy ez a feljajdulás egészen mártírszerű, azt elég eklatánsan bizonyítja az a visszhang, melyet Apponyi czikke a magyarellenes nemzetiségi sajtóban keltett, amelynek közlönyei nem késnek helybenhagyólag erősítgetni, hogy Apponyi a valóságnak megfelelő színekben ecsetelte az ország állapotait, s hogy ők, t. i. a nemzetiségek még mennyivel inkább el vannak nyomva. Másodszor pedig avval akarja a nemzeti párt vezére a békét elérni, hogy elnyomott létére az elnyomó többségnek föltételt szab. Ez a taktika meg éppenséggel nevetséges, mert képtelenség, hogy az elnyomott kisebbség szabjon föltételeket az elnyomó többségnek, az meg éppenséggel nélkülözi a komoly szándék alaposságát, hogy a föltétel lehetetlen is legyen. S amit Apponyi kíván, az merőben lehetetlen. A választási reformot a budget után tárgyalni nem lehet, mert a dolog nincs előkészítve s a millennáris ünnepélyekig rövid is az idő. A békének ez a „szabott ár“-a félreisnerhetlenül csak túllicitálása a kúriai bíráskodásról szóló javaslatnak, amelyet Apponyi eddig sürgetett s amely tárgyalási sorát várja, úgy hogy ha ez szőnyegre fog kerülni, a nemzeti párt vezére azt előreláthatólag keveselni fogja, amint mindent kérésért, amit a szabadelvű párt megvalósított. De hisz még azt se tudjuk, hogy mikor jutunk el odáig, mert egyelőre az is beláthatatlan, hogy a budgetvita mikor ér véget. Ha az ellenzék komolyan akarja a békét, annak egyedüli bizonyítéka, hogy a költségvetési vita útjába mindenféle mesterséges akadályokat ne gördítsen. Apponyinak tehát nem a szabadelvű párthoz kellett volna intézni szózatát, hanem az ellenzéki pártokhoz, mert ezek csinálták a háborúságot és visszavonást eddig is és a jövőre nézve is nem békés hangulatokat, hanem barczi kedvet merítenek Apponyi czikkéből, vagy tán csak nem tűrik el továbbra is a szabadelvű párt erőszakoskodását és zsarnokságát, amit Apponyi oly híven megirt? A SZÉKELY NEMZET TÁHOZAJA. Az unió. — Nagy Sándor „Háromszék megye önvédelmi harcza“ czimü kötetéből. — A mint a gyorsan fejlődő események örömre hangolták a hazafi sziveket, nem késett a természet is, hogy elhozza cserleveleit, rózsáit, mirtusait a hazai ügyei, a szabadság bajnokai számára, a nemsokára csatára kelt és nem egy elvérző vitéz honvéd csákójára vagy sirhalmára cyprusait. Május közepén vagyunk. Az erdélyi Karok és Rendek — akkori hitünk szerint — utolsó országgyűlésre Kolozsvárra május 29 re hivattak össze. Várjon elmaradhatott volna e innen az ifjúság, — mintha lenne gyümölcstermő fa üde lombok nélkül ? — Erdély ifjúságának lelkejava Kolozsvárra vándorolt. A három felekezeti főtanoda ifjainak, mint egy férfinak — szive egy érzelemtől — a haza dicsőségétől hevült. A kolozsvári lyceum nagy termetén gyülhelyül megállapítva. Itt lett az országos üléseket megelőzőleg megbeszélve a tisztelgések programmja. Innen indultunk ki a Királyi személyes : Puchner báró, Főkormányzó gróf Teleki József, az erdélyi Rendek elnöke (statium presidens) Br. Kemény Ferencz, és mint az anya hont személyesítő vendég: az ősz hazafi Báró Perényi Zsigmond lakásaik előtt fáklyás zene mellett tisztelegni, és azután a Biasini vendéglőjében rájuk s a haza dicsőségére nagy áldomást tartani. Szép és feledhetetlen napok és esték ! Az unió, egyenlőség, testvériség aranylánczai itt forrtak össze. Itt fogott tényleg kezet a két testvérben, melyek közül a nagyobbat tűzlelkü fiai: Lisznyai Kálmán, Oroszhegyi Józsa, Székely József , még egy pár képviselték, akik eljövének hogy felverjék, ha szükség, Erdélyt letargiájából , vagy ha felébredett, együtt zengjenek örömdalt a Haza dicsősége fölött. Kéjben úszik lelkem szinte 47 év után is, ha rágondolok amaz estékre a Biasini vendéglőjében, ahol a hosszú asztalok fején Bánffy-Hunyad egyik egyszerű pitykés gomba polgára, Lisznyai Kálmán kedvencz embere ült, mint elnök s mellette két felől, jobbról-balról a többi ifjúság. A lelkesebbnél lelkesebb áldomások sora végtelen vala — az érdlyi ifjúság, melynek egyik lelke a többek között a kis Gyulai Pali vala, annyira nem maradt hátra a magyarhoniak mögött, miszerint Lisznyaiék kénytelenek valának bevallani, hogy ők „oly gondolattal jöttek, hogy meghódítsanak minket s mi hódítók meg őket“. Megnyílt az országgyűlés: a karzatok első napokban, főleg az Unió elfogadásáig, zsúfolva voltak. Láttátok-e a szőke Marost zajlani ? — ehez hasonlított Kolozsvár az Unió tárgyalásának napján. A karzatok, előcsarnokok, mellékszobák, udvar, bejáró tömve a Redutban, mely előtt az óriási néptömeg némán, szent kegyelettel állott, várva feszülten az eredményt. Rövid felszólalás után egyhangúlag elfogadtatott az Unió. Az örvendetes „éljen“ moraj hangja, elmosódva bár, kihatott az utczára, ahol a tömeg, amely aggódott főleg a szász követek (képviselők) ellenzésétől, az öröm hangjának nem mert hitelt adni, míg kifejezett azon harsány kivonatára „hadd halljuk, hadd lássuk a szász követeket“ a terem nyitott ablakán Schmidt Konrád kihajolva, ki nem nyilatkoztatta s meg nem éljenezte az Uniót. Egetverdeső örömriadal kísérte szavait. Nem volt szegény ház, melynek ablakaiból hiányzott volna a nemzeti lobogó, este pedig fényben úszott az egész város. Nem lehet célom az országgyűlés tárgyalásait végig elősorolni, de egy megható jelenetet felemlíteni el nem mulaszthatok. A királyi javaslatok (propositiók) során az Urbériség, vagy a jobbágyok fölszabadítása tárgyaltatott, s elfogadtatott egyhangúlag az örökfelszabadítás. Az elnöki kijelentést halk „éljen“ követte. Föláll ekkor a „Vak-óriás“, a nagy martír hazafi Wesselényi Miklós, s az elkeseredés hangján dörgi: „Uraim ! Soha se hittem volna, hogy egykor szemeim világának elvesztése vigasztalásomra lehessen — , most elértem , mert midőn ily törvényt mond ki egyhangúlag az országgyűlés,falakat repesztő örömvisszhangnak kellene megcsendülni. S midőn ez nem történt, jól esik hinnem, hogy üres e terem, vigaszul szolgál, hogy meg nem cáfolhat szemem világa !“ — Az elnök nyugtatta meg azon nyilatkozattal, hogy csakugyan üres a karzat! (Ami igaz is volt — alig voltunk 5-en.) Így érzett egy Wesselényi Miklós, annyi jobbágy ura ; igy éreztek az országgyülés többi tagjai, majd mindnyájan földes urak ! És mégis tartja magát lelketlen bujtogatók miatt, kik ma már hosszú oláh verseket írnak ellenünk s terjesztik azokban a nép közt azt a balhitet, mintha nem az ország rendei szabadították volna fel a jobbágyokat! Már az országgyűlés végnapjaiban megérkezett a hír, hogy a reakció titkos közegei által elhintett nemzetiségi izgatás magvai, amelyek 16 táplálékot nyertek a balázsfalvi május 15- diki oláh népgyűlésen, megtermették átkos gyümölcseiket, hogy az oláhok Mihálczfalvánál nyíltan felütötték a parasztzendülés lobogóját. Visszatértem néhány barátommal N.Enyedre, lefoglaltam szobámat a főtanodában, ahol alig volt már egy-két deák. Szét, hazaoszolván az egész ifjúság, illetőleg a húsvéti szünidő után össze se gyűlhetvén. Az oláh lázongás hírére rettegés szállta meg a kebleket; főleg, midőn hire jutott, hogy a Háromszéki székelyek, a kik a vármegyei lázongás megfékezése, s a megyékben szétszórtan lakó magyarság biztonságáért kifelé indíttattak vala,azontól, árulási gyanú miatt s izgató szónoklatok után visszatértek tűzhelyeikhez. Báró Kemény István — ez az örök mozgékony hazafi volt az, ki biztatva, bátorítva futotta be N.Enyed utczáit; ő volt az, a ki velünk még ott lévő háromszéki fiukkal érintkezésbe téve magát, s úti költségül 100 frtot ajánlva föl nekünk, a Biasini gyorsszekerén Háromszékre indított, hogy rábeszéljük véreinket, miszerint az erdélyi magyarság megmentésére sietve kiinduljanak. Bodola Samu, Bodola Lajos, Erősdi Mihály, Demeter Samu és én 24 óra alatt Brassóban valánk. Onnan Uzon felé véve utunkat, Rétyen a lelkes Antosné vendégszerető házához érkeztünk, ahol több székely tisztet s azok között a házi úrnő két derék fiát: Jánost és Ferenczet együtt találók, akiktől örömmel értesültünk, hogy az uzoni szétoszlás után, az újból összegyűjtött két székely századdal, éppen útban vannak. Másnap tehát a rétyi keresztutcai katonai menetrendben fölállított két századdal útnak indulunk, szintén mi is gyalog, most nem az ominózus Uzon — amely közbe legyen mondva Brassó felé viszen, hanem Sepsi-Szentgyörgy felé, honnan minket engedi küldötteket futárképen, egy derék székely huszár Vitályos László nevű fuvaros, jó két szürkéjével, nem épen rózsás utón, de hazafi rózsás kedvvel ismét N.Enyedre repített, mint olajágat vivő Noé-galambokat az oláh tengerben hánykodó magyar nemzeti bárka lakóinak örömére. Utunkban, mely Fogarason, Szebenen vitt keresztül, nem egyszer találkoztunk egy egy tribün vezette tömeggel, melynek útból való kitéritésére elég vakmerők voltunk, az „Isten áldd meg a magyart“ hymnus rázenditését használni föl, melyre az ürényt a derék Vitályos barátunk vére, tiszta székely fajta pompás két szürkéje hátára. Mire felocsúdott a vakmerő tömeg , már üthette volna nyomunkat. Enyed örömmel karolt, s mi boldogok valánk, hogy biztos és jó hírt vihetünk. A pár nap múlva kiérkezett székely gyalogság egy része Tordára, más Enyedre szállásoltatott el, hogy onnan a fenyegetett pontokra kiszállhasson. Megszámlálva voltak már a mi napjaink is Enyeden és még csak néhány napot töltünk ott. Barátaim is eltávozva szülőföldjükre, én még megtoldván ottani mulatósomat, mint az angyaljósági özvegy Imecs Andrásné úrnő fiainak : Domokos és Dénes tanítójuk. Ott hagyván végre én is Enyedet, szintén oly nehezen, mint Telemach Kalipsó bűvös szigetét, s egy pár hetet még Háportonban Miksa Miklós és Imecs Mariuj házasoknál töltve onnan aggódó atyámnak utánam küldött szekerével Háromszékre, Gidófalvára, a családi tűzhelyhez jövök haza. Az egymásra torlódó események habjai itt hányják már életsajkomat, s egyéni élményeim ezután már összefüggésbe jönnek szülőföldem, Háromszék, eseményekben gazdag forradalmi történelmével. SZÉKELY NEMZET. A millennium programmja. — jan. 3. Az ez évi millennáris ünnepély hivatalosan május hónap elsején kezdődik. Az emlékezetes esztendő programmja iránt méltán nagy az érdeklődés úgy a palotákban, mint a kunyhókban. Az esztendő első napján programmba vettük tehát az összes eddigi tervezgetéseket, melyek mozaikszerűen csoportosulnak egy teljes, egész, fényes és nagy nemzeti ünneppé. Azt az előzetes programmot hozzávetőleg általános tájékozásul a következőkben foglaljuk össze : Május. Május 2-án : A kiállítás megnyitása. Május 3 án : Hálaadó isteni tisztelet a budavári koronázási templomban a király jelenlétében. Május első felében: a törvényhatóságok ünnepélyes közgyűlései. A kiállítási nagy súlv alakulása. Nemzetközi hirlapirói kongresszus. Május többi napján : tudományos és művészeti intézetek közgyűlései. Időleges virág- és gyümölcs-kiállítások. Nagy lóversenyek. Junius. Junius 5-én: A szent korona és a koronázási jelvényeknek három napi közszemléje kitétele a koronázási templomban. Junius 8-án : Hódoló fölvonulás a király elé a budai váriakba, élén a bandériummal. Időleges állatkiállítás. Időleges gyümölcs és virágkiállítások. Június 15-től 28-ig: társadalmi és kiállítási ünnepélyek. Interparlamentáris kongresszus. Július és augusztusban. Nemzetközi és hazai kongresszusok és a Szt.István-szobor alapkőletétele. A vidéki millennáris emlékművek alapkőletétele. A kiállítási sorsjáték húzása. Nemzetközi sportversenyek. Torna-ünnepélyek és ifjúsági torna-mutatványok. Ünnepélyek a faluban (lakodalom, néprajzi fölvonulások stb.) A jury ítéletének ünnepélyes kihirdetése. Munkakiállítás (iparostanulók, segédek és munkások időleges kiállítása). Ünnepélyek a kiállítási tavon. Tejgazdasági kiállítás (időleges méh-, baromfi- és eb-kiállítások rövidebb időhöz kötve). A kassai dóm felavatása. Szeptember. Szüreti ünnepélyek a faluban. Kézműipari és gyáripari kongresszusok. A kiállítási jury jutalmak kiosztása. Időleges állat-kiállítások. Torna-ünnepélyek. Nemzetközi sakk-verseny. Magyar zene-hangversenyek az ünnepségek csarnokában. Külföldi szak-egyletek testületi látogatása. Municzipiumok testületi látogatása. Szeptember öt első napján az országszerte újonnan fölállított iskolák ünnepélyes megnyitása. Vilmos német császár látogatása. Szeptember 11-én: Mária-Terézia-szobor alapkőletétele és Dévényben a millennáris emlékoszlop fölavatása. Szeptember 20-án: a zimonyi millennáris emlékmű felavatása. A londoni lordmayor látogatása. Szeptember 27-én: a Vaskapu közforgalomba adása a király jelenlétében. A Vágó féle történelmi díszfelvonulás. Október. Október elején: a Vámház-téri híd ünnepélyes megnyitása. A hónap végén a kiállítás ünnepélyes bezárása. BELFÖLD. — jan. 3. Újévi fogadtatás a királyi várban. Decz. 31-én voltak a királyi várba az újévi fogadtatások Apponyi Lajos gróf magyarországi udvarnagynál és felesége, szül. Scherz Thoss Margit grófnőnél. A fogadtatáson a következő személyiségek jelentek meg : báró Bánffy Dezső miniszterelnök, Wlassics Gyula, Perczel Dezső, Fejérváry Géza báró, Erdély Sándor, Darányi Ignácz és Dániel Ernő miniszterek, Graeuzenstein Béla, Latkóczy Imre, Gromon Dezső és Vörös László államtitkárok, Szapáry Géza gróf titkos tanácsos és neje, Károlyi Sándor gróf titkos tanácsos és neje, Zichy Nándor gróf titkos tanácsos, Reinka György csendőrezredes, Stesser György csendőrezredes, Ráth Károly főpolgármester, Rudnay Béla rendőrfőkapitány, Harkányi Frigyes báró, Wekerle Sándor titkos tan., Entz Géza műegyetemi tanár, Nikolics Fodor báró, Berzeviczy Albert, Pulszky Ágost képviselők, Forinyák Gyula altábornagy, Lobkovitz Rudolf herczeg, hadtestparancsnok, Rohonczy altábornagy és neje, Czorda Bódog, a királyi kúria alelnöke, Hunyady László gróf valóságos belső t. tanácsos, Szilágyi Dezső, a képviselőház elnöke, Beniczky Ferencz, Pest megye főispánja, Nákó Kálmán gróf, titkos tanácsos, Andrássy Aladár gróf, főkamarás mester, Podmaniczky Frigyes báró, vb. t. t., Csáky Albin gr. és neje, Clai Gyula tábornok, Thoroczkay Miklós gróf, képviselő, Quasco Bisio márki, olasz főkonzul, Andrássy Gyula gróf, kamarás, Halassy Pál ezredes, Zichy Ferencz gróf, tárnokmester, Zichy Ágost gróf, titkos tanácsos, Matlekovics Sándor és neje, Szász Károly ref. püspök, Pallavicini Ede őrgróf és neje, Lukács Béla, v. b. t. t., Nopcsa Elek báró, az Opera intendánsa, Szapáry István gróf, 1. szám, titkos tanácsos, Turenne gróf, franczia főkonzul Miklós Ödön képviselő, Vértessy Sándor, a kir. tábla elnöke, Barlovácz, szerb főkonzul, Millbanque angol főkonzul és De Basilie, oasz főkonzul. Irodalom és művészet. Uj könyv. A napokban jelent meg Kilyéni Székely Gergely tollából: „73 év itthon“ czimü korrajz. A mű a kilyéni ev. ref. egyház tulajdona, s az egyház a tiszta jövedelmet papiház építésére kívánja fordítani. Megrendelhető az érdekes és tanulságos könyv, melyre még visszatérünk, Koós Ferencz kir. tan. ny. tanfelügyelő urnál Brassóban, Malom-utcza 12. szám, vagy Kovács Antal adm. ev. ref. lelkész, vagy Pap György gondnoknál S.-Kilyénben. A mű ára 1 frt. Olvasóink figyelmébe a legmelegebben ajánljuk. Pályázati hirdetés. Az orbai járás tanítótestülete folyó évi deczember hó 5-én Zágonban tartott gyűlése alkalmával tiszteletes Bodor János ev. ref. lelkész úr 10 Kv pályadíjat ajánlott fel „Az erkölcsi érzés iskolai fejlesztésének módszere“ czímű tétel megfejtésére. Erre nézve az orbai tanítói járáskör pályázatot hirdet. Az idegen kézzel irt és a szerző nevét rejtő jeligés levélkével ellátott munkák legkésőbb 1896. évi április hó 1-ig Cseh Lajos járásköri elnökhöz Kőrösre küldendők. A munka két nyomtatott ívnél többre nem terjedhet. Csak az orbai járáskör tagjai pályázhatnak. Az orbai jk. elnösége. KÜLFÖLD. — jan. 3. Elfogatások Konstantinápolyban Szenzáczió számba mehet az a legutóbbi hír, hogy Konstantinápolyban a szultán főlovászmesterét, Izzet pasát, rangjától megfosztották s Mossulba száműzték. Továbbá Aziz bey őrnagyot haditörvényszék elé állították, azonkívül sok főbb hivatalnokot elfogtak s rövid uton elbántak velük Remélhetőleg, csak száműzték őket. Különben a Bosporus vize elég mély és azelőtt is már sok zsikba varrott szerencsétlent fogadott hideg méhébe. Mi történhetett, hogy ennyi török került a veszedelembe? Hir.szerint a szultánnak valaki elárulta, hogy az elfogottak a forradalomra törő titkos török bizottságnak tagjai. Ezért ütött közéjük a törökök istennyila. A török kormánykörök eddig mindig tagadták ilyen titkos bizottság létezését, annál meglepőbb, hogy most egyszerre a szultán közvetlen közelében fedeztek föl magas állású udvari méltóságokat, kiknek állítólag az összeesküvésben részük volna. Ha van valami a dologban, akkor ez arra mutat, hogy Törökországban nem csak a keresztény elemek elégedetlenek, hanem részben a mohamedán törökök is. Ezen különben csodálkozni sem lehet, mert a török elem visel minden terhet s igy jogosan vágyakozik oly forma után, mely a széles birodalom összes alattvalóit megosztoztatja a terhekben. Érdekkel lessük a közelebbi híreket, melyből valószínűleg megtudjuk, hogy a száműzöttek nem-e áldozatai valamelyik gonosz intrikusnak, ki most a Yildiskivszkban a gondviselés szerepét játsza. Mert végre ez is lehetséges.