Székely Nemzet, 1896 (14. évfolyam, 1-195. szám)

1896-03-27 / 47. szám

Márczius 27. napi szenvedés után megszűnt élni. A boldogult fér­fiút még élete delén, legszebb korában ragadta el a halál s gyászoló özvegyének és családjának fájdalmában őszintén osztoznak Ügyvédtársai, barátai s mindazok, kik az elhunyt tehetséges férfiú közhasznú munkássága iránt igaz becsüléssel és tisztelettel viseltettek. Nyu­godjék csendesen! — Halálozás. Nagy részvét mellett adták át örök nyugalomnak Bart­ha Károly 1848—49-iki honvéd főhadnagy hamvait Bardoczon f. hó 23-án. Sokat szenvedett az agg férfiú, mig a megváltó halál megszabadította fájdalmaitól. Haláláról a gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki: Nagy­­borosnyói Bartha Imre és családja, Bartha Sándor és családja, Bartha Czeczilia és családja, néhai Szé­kely Elekné Bartha Mária családja a számos közeli és távoli rokonok nevében mély fájdalommal tudat­ják, hogy a szeretett jó testvér, sógor, önfeláldozó gondos és fáradhatlan nagybátya nagyborosnyói Bartha Károly 1848/49 iki volt honvéd főhadnagy életének 73-ik évében hosszas és kínos szenvedés után folyó hó 21-én reggel, szeretetteinek megmér­hetetlen fájdalmára megszűnt élni. A megboldogult­­ak tetemei folyó hó 23-án d. u. 3 órakor fognak Bardoczon a családi kertben elhelyeztetni. Béke po­raira, áldás emlékére­­ B­a r­d­o­c­z, 1896. már­­czius 21-én. — Gyászlap tudatja egy derék tanítónak, Kiss Zsigm­ondnak halálát Karatnáról. A boldo­gult férfiú 21 esztendeig volt fáradhatatlan buzgó munkása a népnevelésnek ; szülők és tanítványok egész serege kisérte ki f. hó 25-én örök pihenő helyére. Az elhunyt, ki még csak 45 éves volt, özvegyet és öt kiskorú árvát hagyott maga után. Nyugodjanak csendesen porai! — Estély A Kézdi-Vásárhely városi és vi­déki Rudolf-kórház javára K.-Vásárhely város tanácsháza dísztermében 1896. ápril 6-án társas vacsorával és műsorral összekötött társas es­tély lesz a következő műsorral : 1. Magyar népdalegyveleg tilin­kán, előadja zeneki­­sérettel R­e­m­e­n­­y­i­k Kálmán ur. 2. Szaval Kiss Lajos ur telekkönyvi átalakító. 3. Éne­k­­szóló, hegedű-kísérettel. Dr. B­a­r­d­o­c­z Gyula ur által. 4. Hegedűkettős, Pénzes Imre és Alföldi Vidor urak által. 5. Zon­gora Bartha Zsuzsika k. a. által. Ezután táncz világos virradtig. Belépti jegy ára személyenként 1 írt. Családjegy 3 frt. Kezdete 8 órakor. Az étkező szobákban az arra felkért hölgyek éte­lekkel és italokkal étlap szerinti árban szolgál­nak. — Tulkövetelés ki van zárva. Önkéntes felülfizetések hálásan fogadtatnak és hirlapilag is nyugtázva lesznek. — A nagybeteg pápa. Napok óta aggasztó hírek érkeznek XIII Leó pápa egészségi álla­potáról. Lapponi dr., a pápa orvosa tegnap egy újságíró előtt állítólag úgy nyilatkozott, hogy ő szentsége teljesen jól érzi m­agá­t . A félhiva­talos jelentésekkel szemben azonban Berlinen át arról értesítenek Rómából, hogy a pápa n­a­­gyon beteg és orvosa naponta háromszor látogatja meg őt. Aki a pápát az utóbbi időben láthatta, az egyházfőnök rendkívüli idegességét emlegeti és tény az, hogy most legbizalmasabb tanácsadójával sem érintkezik. — Munkácsy új képe. Munk­ácsy Mihály Ecce homo czímű új képét a napokban állítja ki párisi műtermében. A hatalmas kép azt a jelenetet ábrázolja, mikor Pilátus az ítélkezés előtt megmutatta a népnek Krisztust, azt mondván Ecce homo ! Krisztus véres palás­tot visel, homlokát töviskorona övezi. Az atelier­­ből egyenesen Budapestre szállítják a képet, melyet a mester is követni fog. A Krisztus alakjához szolgáló modellt Munkácsy azon zsidó száműzöttek közül választotta ki, a­kik Orosz­országból jövet, Párison keresztül Argentiniába utaztak. — Megszűnt hírlap. B­e­d­ő Árpád, az „alg­­rudbánya- Verespatak“ hetilap szerkesztője a szerkesztésről lemondott s mivel senki sem vál­lalkozott a szerkesztésre , a lap megszűnt. — A zabolai közs. tanítók nyomora. Z a b o- l­á­n államilag segélyezett községi iskola van 4 tanító vezetése alatt. Ezen tanítók a jelen tanév­ben még egy krajczár fizetést sem kaptak. A község kölcsön adott 50—50 irtot. De igy is ez az 5-ik hó, hogy fizetés nélkül, nyomorogva ten­getik életüket. Mind családosok. — Az iskola évi szükséglete átlag 1800 frt, melyből a helyi be­vétel, illetve födezet mintegy 400 frt. a többi államsegélyből jő. Fizetősök ki nem kapásának az a fő oka, hogy az 1895/96. tanévre az állam­segély még nincs kiutalva. Pedig ez a fő. Továb­bá az, hogy a költségvetésbe fölvett 315 frt 5°/- os iskolai adó már a mult tanévben elkelt. Ugyanis a magas állam a 80 as években a költ­ségvetésben megállapított szükségletből hol 20, hol 100/6-ot levont. Ezt a községnek kellett volna helyrepótolni, de sohasem tette. Emiatt az iskola háztartásában az egyensúly úgy fölbomlott, hogy a költségvetésbe fölvett iskolai adó tényleg nem létezik, mert az a tanév beállta előtt elkel a hátralékok kiegyenlítésére. Első­sorban tehát a val­l­ás- és közoktatási minisztériumnak kellene gyorsan kiutalni az államsegélyt, azután meg a községet kellene utasítani, hogy az egyensúlyt állítsa helyre az által, hogy az állam által le­vont százalékokat pótolja helyre. — Az állam­segély kiutalásáért úgy az iskolaszék, mint a tanítók folyamodtak a közoktatási kormányhoz. — A parlament nélkülözhetetlenei. A „HÉT“ czimű politikai és szépirodalmi lap érdekes kér­dést intézett volt közelebbről olvasóihoz: melyik az a hét mostani tagja a parlamentnek, akik bármily pártalakulás mellett okvetetlenül újból megválasztatnának, mint nélkülözhetetlen tagjai a képviselőháznak. A kérdésre tömegesen érkeztek a válaszok, összesen 3034 szavazat, melyeknek összeállításából a következő eredmény tűnt ki. A hét legtöbb szavazatot kapta : Szi­lágyi Dezső 2325, Wekerle Sándor 2311, Csáky Albin gróf 2071, Apponyi Albert gróf 1654, Tisza Kálmán 1512, Eötvös Károly 1353, Wlas­­sics Gyula 975. A plebiscitum eredménye mint látni, érdekes és nem egy tekintetben ta­­núságos is, ha tekintetbe vesszük, hogy A HÉT pártkülön­bség nélkül olvasott lap s a szavazatok mindennemű pártállású olvasóktól kerültek ki. — Hunyadmegye közgyűlése. S Hunyadmegye Szentke­reszty György báró főispán elnök­lete alatti közgyűlésén elhatározta, hogy a millennáris díszgyűlést május 14 én fogja megtar­tani. A főispán, az alispán, Kun Géza gróf és Réthy Lajos alkalmi beszédeket tartanak, melyeket a megye monográfiájába is felvesznek. A köz­gyűlésen nagy visszatetszést keltett Hosszú Fe­­rencz ügyvédnek felszólalása a millennium ellen. A közgyűlés elhatározta, hogy Algyógynál a Marosiadat kiépítteti, a bródi vasutat anyagi támogatásokban részesíti és a solyvaosi híd vám­­jövedelmét az államra átruházza. A Pulszky Károly bünpöre Pulszky Károly bűnpörében valószínűleg még e hét végén meg­történik a döntő lépés. A törvényszék a napok­ban megkapja annak a bizottságnak jelentését, a­mely tudvalevőleg már hetek óta végzi a vizs­gálatot az országos képtárban. Miután mindin­kább megerősödik a h­ír, hogy a bizottság h­­­­é­n­y­t nem konstatált, Pulszky­t a jelentés beterjesztése után m­inden valószínűsg szerint szabadon bocsátják, a­mit nem fog befolyásolni az orvosszakértők előterjesztése. Különben Ajtur és MoravCsik orvosszakértők szombatig szintén beterjesztik a törvényszékhez megfigyelésük ered­ményét.­­ A szabadság hősnője Temesváron egy nagyon érdekes múltú nő, Mészáros Anna hunyt el, a­ki a szabadságharcz idejében férje, Mészáros honvédaltiszt mellet­t küzdött és tizen­hét csatában vett részt. Azok közül a lelkes honleányok közül való volt, a­kik épp oly lelkesedéssel és kitartással küzdöttek, mint a férfiak és életüket is koczkára tették hazájukért és szerelmükért. A tizenhét ütközet közül csak egyetlen egyben sebesült meg, Hegyes mellett s akkor Guyon tábornok a csatatéren altisztté léptette elő. A derék asszonyt múltjához méltó részvét kísérte örök nyugalmára. — Jegeső Melbourneban, Melbourneban, Ausz­tráliában e hó közepén oly rettenetes jégeső volt, a­milyen nem a problematikus legöregebb embe­rek, de komoly s minden légköri jelenséget föl­jegyző meteorológusok szerint sem volt azon a vi­déken. A jég, mely ökölnyi darabokban esett, le­bombázta számos háznak és templomnak tetejét, az athoresalei vasút összes műhelyeinek és gépházának a tetejét pedig apróra leverte, úgy, hogy csak a puszta falak maradtak meg. Az iszonyu viharban a melbournei kikötőben több hajó elsülyedt. Háromszékvármegye zászlója. — Adományok a vármegye zászlójára. — (Folytatás.) Kocsis Gáborné 190. számú ivén: Szörcsei Vilmosné 20 kr, Bódé Anna, Mántó Juliánna, Koós Andrásné, Szőcs Lázár, Szőcs Lászlóné, Orbán Ilona, özv. Székely Józsefné 10—10 kr, Bakk Andrásné 5 kr, Bakk András 5 kr, Hat­­házy Ádámné 4 kkr, Balog Juliska 10 kr, Becző Zoltánná 50 kr, Márton Géza 20 kr, Becző Dénesné 20 kr, Becző Albertné, Becző János, Becző Pál, Czifra Borbála, Becző Györgyné, Mátis Andrásné 10—10 kr, Forró Ignáczné 25 kr, Ferencz Lina, Ferencz Dénes, Jancsó Birike, Incze István, Garai István, Székely András, Garai Józsefné, Sánta Istvánná, Sánta Beniám, Mihály Margit 10 —10 kr, Vitályos Sándor 15 kr, András Józsefné 10 kr, id. Balog Józsefné 10 kr, Sánta Jóska 5 kr, Nyágui András 5 kr, Kovács Ádámné 10 kr, Deme Ferencz 10 kr, Garai Te­réz 10 kr, Már Sándorné 5 kr, Dóczé Györgyné 5 kr, Nagy Lajosné 20 kr, Nagy Imréné 10 kr, Ráduly András 10 kr, Ráduly Mári 5 kr, Séra Áron 5 kr, ifj. Ráduly András 10 kr, Szőcs Róza és Mári 10 kr, Szász Józsefné 5 kr, Czakó Hana 5 kr, Czakó Rózália 5 kr, Nagy Sán­dor, Kupán Danes, Barabás Gyula, Bitai Ádámné, Balog Sándorné, Barabás Vilma, Balog Amália, Erős Mihály 10—10 kr, Csomós Mari 15 kr, Kelemen Győzőné 10 kr, Báró Apor Miklós 20 kr, Karácson Józsefné 10 kr, Ká­dár Antal 10 kr, Német János 10 kr, Bakk Teréz 5 kr, Bakk Janka 5 kr, Tuzson Lajosné, Bakk Zsigmondné, Bakk Anna 10—10 kr, Forró Juliánna 20 kr, id. Pali Miklósné 5 kr, Boér Boris, Boér Miklós, Csomós Mi­­hályné, Kovács Áronné, Orbán Anna, Barabás Imre, ifj. Karda Bertacska, Barabás Mari 10—10 kr, össze­sen 10 frt. Vitályos Sándorné 345. számú ivén : Vitályos Sán­dorné 20 kr, Forró József 20 kr, Szörcsei Vilmos, B. Apor Miklósné, K. L. 10—10 kr, Deme Miklós 5 kr, K. Gy. 5 kr, id. Kocsis Gáborné 15 kr, Sipos Györgyné Barabás Pál, Sipos Irma, Sipos Maris, Sipos Anna, Bara­bás Istvánná, Váncsa Istvánná 10—10 kr, B. Gy. 5 kr, Becző Zoltánná 10 kr, Becző Ignácz 19 kr, Imreh Bene­­dekné 15 kr, Kocsis Istvánná 10 kr, Kocsis Zsuzsa 10 kr, Kos András 10 kr, Vitályos Sándor 15 kr, összesen 2 frt 50 kr, Popovics Györgyné 328. számú ivén: Popovics Ghiorghné 1 frt, Lázár Györgyné, Minisza Vasilné, Miculescu Miklósné, Csobán Miklósné 50—50 kr, Czuluka Jánosné 25 kr, Groszu Anna 20 kr, Miku Györgyné 50 kr, Krinti­ Jánosné 10 kr, Papuk Jánosné 10 kr, Niculau Ardelián 20 kr, Spiridon Rusu 10 kr, összesen 4 frt 45 kr, Barthó Jánosné és Papp Istvánné 335. számú ivén : Jakab János 6 kr, Gyergyai Károly 4 kr, Felszegi Ká­roly 4 kr, Biró István 5 kr, Barthó Lajosné 6 kr, id. Kelemen Tamás 10 kr, Ilyés Dénes 7 kr, ifj. Kelemen Lajos 10 kr, György István Mihályé 10 kr, Kádár István Mihályé 5 kr, Reich Sámuelné 10 kr, Molnár Jánosné 10 kr, Mátyás Balázsné 4 kr, Szabó Mari és Róza 15 kr, Cserei Jánosné 5 kr, Papp Istvánné 20 kr, ifj. Gyergyai Balázsné 4 kr, Kozma Anna 10 kr, ifj. Kelemen Tamásné 5 kr, ifj. Kelemen Andrásné, Mátyás P. Pálné, Indra Ferencz, Kovács Simonné 10—10 kr, Fábián Balázsné 5 kr, Felszegi Jánosné 4 kr, Biró Antalné 10 kr, Stefán Borbála 5 kr, Kovács Lujza 5 kr, Felszegi Lajosné 50 kr, Bartha Mihályné 4 kr, Kelemen Gáborné 20 kr, Mol­nár Antalné 10 kr, Bartha Mihályné 4 kr, Kockbánoski Demeterné 20 kr, Biró Lajosné 7 kr, id. Bertalan Imréné 5 kr, Csüdör Istvánné 4 kr, Szőllősi Jánosné 4 kr, Né­met Péterné 4 kr, Gyergyai Józsefné 4 kr, Jakab Si­monná 5 kr, Felszegi Józsefné 5 kr, Bartók Istvánné 5 kr, Kelemen Gyárfásné 20 kr, Kelemen Istvánné 10 kr, Paizs Rózsa 5 kr, Kelemen Jánosné 3 kr, Kelemen Györgyné baksai, Bertalan Máténé, Nagy Györgyné 10—10 kr, Kádár Balázsné 1 kr, Mátyás Simonná 2 kr, Székely Dávidné 4 kr, Barthó Mihályné 6 kr, id. Kelemen Fe­­renczné 10 kr, Barthó Andrásné 10 kr, id. Bertalan And­rás 5 kr, Fábián Gergelyné 4 kr, Lénárt Lajosné 5 kr, Vörös Jánosné 5 kr, Kelemen Gizella 4 kr, Biró Ágnes 4 kr, Gyergyai Anna 20 kr, Ilyés Anna 10 kr, Jakab Fe­­renczné 50 kr, Jakab Péterné 3 kr, Fábián Györgyné 6 kr, Gyergyai Antalné 9 kr, Fábián Antalné 10 kr, Ber­talan Mihályné 6 kr, Dimény Andrásné 5 kr, Antal Elekné 10 kr, Kopacz Andrásné 10 kr, Német Andrásné 5 kr, Kovács Györgyné 5 kr, Fábián Mári 5 kr, Varga György 5 kr, ifj. Fábián Lajosné 14 kr, Molnár Lajosné 5 kr, Fábián Ilka 5 kr, ifj. Bertalan Imréné 20 kr, Bartha Jánosné 13 kr, összesen 7 frt 15 kr, Elekes Józsefné 236. számú ivén : Elekes Józsefné 50 kr, összesen 50 kr. Bálint Gyuláné 334. számú ivén: Bálint Gyuláné 25 kr, Bálint Gyula 25 kr, id. Réti Ferenczné 10 kr, ifj. Mátyás Pálné 5 kr, Zsigmond Imréné 10 kr, Boros Bé­­láné 3 kr, Kádár Istvánné 5 kr, Lenárt Imréné 2 kr. Varga Ferencz 5 kr. Pál Ferencz 5 kr. Zonda Balázs 4 kr. Veres Istvánné 10 kr. Veres Mihályné 5 kr. Gál Já­nosné 4 kr. Veres Istvánné 10 kr. Gál Lajos 4 kr. Baka Sándorné 8 kr. Gál Gergelyné 5 kr. ifj. Gál Gergelyné 5 kr. Demeter András 8 kr. ifj. Veres Istvánné 4 kr. Miklós Antalné 4 kr. Miklós Ferenczné 4 kr. id. Opra Jánosné 3 kr. ifj. Opra Jánosné 3 kr Zsigmond Józsefné 5 kr. Szacsvai Zsigmondné 10 kr. Sós Pálné 3 kr. ifj. Veres János 10 kr. Híró Fü­löpné 4 kr. Soós Györgyné 5 kr. Varga Lajosné 2 kr. Zsigmond Gyárfásné 5 kr. Bokor Péterné 4 kr. Fésűs Jánosné 10 kr. Dobos Mi­hályné 8 kr. Lázár Andrásné 3 kr. Nagy Józsefné 4 kr. Bogdán Gyuláné 2 kr. Zsigmond Lászlóné 12 kr. Román Györgyné 5 kr . Demeter Istvánné 10 kr. Demeter Györgyné 10 kr. Hella Mihályné 5 kr Miklós Mihályné 5 kr. Veres Mihályné 10 kr. Veres Tamásné 4 kr. Gál Ferenczné 5 kr. Mátyás Lajosné 2 kr. Székely Györgyné 20 kr. Ben­­cze Andrásné 5 kr. Molnár Antalné 6 kr. Varga András 3 kr. Varga Pálné 10 kr. Zsigmond Ferenczné 10 kr. Bartók Gyuláné 10 kr. Kovács Mártonné 10 kr. Bodó Gyárfásné 10 kr. Nagy Józsefné 2 kr. Zsigmond Istvánné 3 kr. Nagy Lajosné 4 kr. Zsigmond Antalné 3 kr. Zsigmond Boldizsárod 4 kr. Tuzson Ferenczné 5 kr. Orbán Lajosné 10 kr. Orbán Antalné 10 kr. Finta Károlyné 10 kr. Bodó Andrásné 10 kr. Csurulya Andrásné 4 kr. Bene Györgyné 4 kr. Veres Mózesné 5 kr. Zsigmond Lajosné 10 kr. Bene Lajosné 20 kr. Bitai Ferenczné 10 kr. Jakab La­josné 3 kr. Ferencz Jánosné 4 kr. Bodó Györgyné 5 kr Réti Mihályné 8 kr. Mátyás Lajosné 3 kr. Zsigmond György 4 kr. Zsigmond Ferenczné 5 kr. Zsigmond Já­nosné 10 kr. ifj. Tuzson Györgyné 10 kr. id. Tuzson György 10 kr. Bitai Károlyné 20 kr. özv. Janka Jánosné 10 kr. Hella Mihályné 10 kr. Mihálcsa Mózesné 10 kr. Boros Rudolf 10 kr. Sárkány Ferenczné 10 kr. Kovács Györgyné 10 kr. Fogas Györgyné 10 kr. Lukács Tódor Miklósné 10 kr. Lukács Tódor Andrásné 10 kr. össze­sen 6 frt 86 kr. Sepsi-Szentgyörgyön, 1896. márcz. 22-én. Potsa József, főispán. Ez ígéretemhez híven Dániel Elek úrral és szövetségeseivel további szóváltásokba nem bocsátko­zom, hanem kizárólag a nagy közönséghez fordulok e zárszóval. Daniel úr a titkos liga látható feje és a hajsza rendezője, ama hitben látszik ringatózni, hogy ő az ősök és hősök nyomdokaiban lépdelt, midőn a Ba­rabás úr pajzsa alatt lépett a porondra, valószínűen Petőfi kedélyhangulatában áradozva s e szavakat reczitálva: Egy gondolat bánt engemet: ágyban párnák közt halni meg“. A 43-ik számban nyújtott kenetteljes „utolsó kenet“ czimü förmedvényében már nem a lovag sze­repében tetszeleg, hanem a közerkölcsök hi­vatott őrének, Cato Censornak tisztét arrogálja magának. Daniel úr jónak találta, pórias szóla­mokba öltöztetett szitkolódásokra ragadtatni magát, a kép okoskodván, hogy a legkisebb tényleges alapot nélkülöző szitkolódó szavai engem disqualifikálni ké­pesek. Azonban : facta loquuntur, a tények beszélnek . Daniel úr, észrevévén, hogy az általa a nagy közönség elé vitt vitás ügyben nem nyerte el a pal­­mariumot, bánem ellenmondásaival hajója zátonyra, Scylla és Charybdis közé, jutott, nem átallotta, szerencsét próbálni azzal, hogy más térre játszódja át a vitát , mert „utolsó kenete“ abban kulminál, hogy személyemet az ő egészében megsemmi­síteni, a közgyűlölet és közmegvetés tárgyává tenni iparkodik. Ez „utolsó kenetnek“ sem volt meg a várt ha­tása, a „cam­mniare audacter, semper aliquid haeret“ ez alkalommal meddő kísérletnek bizonyult, mert higgadt és a becsület féltett kincse iránt finom ér­zékkel biró és bölcs belátása egyének nem hogy fel­háborodásba törtek volna ki az „uzsorás báró“, a „kofa“, marha“, „hazug gazember“ Binder ellen, ki Dániel ur szemében már a „lopásig“ vetemedett, s kit nem sokára már mint útonállót, fosztogatót és rablógyilkost fog bemutatni, hanem hahotára fakadva azzal a megjegyzéssel kisérték az „utolsó kenetet“ : „Az orvtámadás nem sikerült ; Dániel úr eldobá a sulykot; a másnak szánt verembe ő maga esek bele ; mert argumentálás helyett csak szitkolódik, a mihez nem kell értelem, hanem csak rossz akarat, melylyel azonban a kiérdemelt kudarczot nem lehet leplezni“. Azonban tanácsos, a megjegyzés találó voltát ellenőrizni s az ügyet, audita et instincta causa, bonczkés alá venni. Lássuk hát, mit eredményez a gondos elemzés, a melyhez Dániel urnak mint okle­veles marha orvosnak s nekem mint gyógyszerésznek (vegyésznek) értenünk kell ? Várjon azt-e, hogy én vagyok a hazug, a gyáva, a kofa és marha ? Vagy azt e, hogy a szépészettanból kiszemelt eme jelzők másokat díszítenek ? Dániel úr, első nyilatkozata szerint, engem „elégtételadásra hívott fel, s minthogy én ezt „meg­tagadtam“, mivel a „lovagias ügyekhez nem értek“, Barabás úr (ügyfele) engem „lovagias elégtételadásra képtelennek nyilvánít”. Második nyilatkozatában hazug és gyáva embernek vagyok bélyegezve. Har­madik nyilatkozatában pedig, azaz a 42-ik számban megjelent, szellemességtől és leleményességtől, vala­mint genialitástól csak amúgy sziporkázó, s irodalmi és irályi remeknek beváló „utolsó kenetében“ leta­gadni méltóztatik a párbajra kihívást, hályog lévén nem csak szememen, de fejemen és fülemen is. Ha „párbajról csakugyan nem volt szó“ és nem a párbajra kihívással kezdődött az ügy, mi okból nyilvánít engem Dániel úr „gyávának“, és miért nyil­vánított Barabás úr „képtelennek lovagias elégtétel­­adásra“ ? S ha nem az állítólagos „kidobás“, hanem becsmérlő nyilatkozatom miatt történt az „elégtétel­­adás" követelése, az „utolsó kenet“ szerint pedig csak „kérdőre vonásom“ : miért lett a „takarékpénz­tári ügy­“ is, melyet Dániel ur közömbösnek állít oda, felemlítve,­­s mi okom volt nekem egy ügyben, mely Barabás és Dániel urakra nézve közönyös volt, „az igazgatóság háta mögé húzódni“, azaz Dániel ur fel­fogása szerint „gyávának mutatkozni ? Hát megegyez­tethető e ez előadás a lélektani tapasztalatokkal ? Dániel ur három izbeni nyilatkozata alapján vonjuk le kérlelhetetlenül a conclusiót. Ha Dániel úr „elégtételadás“ alatt talán nem párbajt, hanem bocsánatkérést találna érteni, mit­ azonban a „lovagias“ jelző nem enged meg, s ha én a deprecatiót, a bocsánatkérést megtagadtam, lehe­tett-e oka Dániel úrnak és Barabás úrnak arra, hogy engem „gyávának“ nevezzenek, s nem lettem volna-e ez esetben merész, vakmerő, bátor sértegetőnek nyil­vánítható, de semmiesetre sem gyávának ? Éppen ez a kérdés merül fel, ha, mint az „utolsó kenet“ ál­lítja, csak kérdőre vonattam, de elégtételadás tőlem nem követeltetett. Hát különben a két állítás közül melyik már az igaz : a lovagias elégtételadást vagy pedig csak a kérdőre vonást vitató állítás ? Lehet-e menekülni e fatális dilemmából ? Ha párbajra hivattam ki, és én a kihívást „az igazgatóság háta mögé húzódva“, visszautasítottam , akkor Dániel úr szemében lehetek gyáva, de nem lehetek hazug is, és nem hazudhattam, midőn azt állítottam, hogy a párbajra a „kidobás“ miatt hi­vattam ki. Vagy — vagy : hazug voltam-e vagy gyáva ? mert a kettő közül csak egyik lehettem. A nagy közönség szíveskedjék eldönteni, hogy ki a „hazug“, ki a „gyáva“, és ki a logika és lé­lektan törvényeiben merőben járatlan „marha“ és ki a kotnyeleskedő „kofa“ ? Én azt tartom : habemus confitentem reum ! S Dániel úr egy kis változtatás­sal elzengheti: „Én logikám, én logikám, miért ha­­gyál el engemet! Szövetségeseim, segítsetek ha lehet“. Áttérve a száraz logikáról a lovagias térre, me­­ilyen Dániel ur, ez oroszlánszívű Richard s a daliás lovagoknak eme mintaképe oly annyira otthonos: egy talánynyal állunk szemközt. Dániel ur ugyanis, persze csak „utolsó kenetében“ Chrysostomusra em­lékeztető irmodorában oly személynek mutat be en­gem, ki hírhedt „gazember“, „marha“, „kutya“, SZÉKELY NEMZET. Felelős szerkesztő : Málik József. M­­IN­ITTÉR.*) Henn­eberg-selyem­ csakis akkor valódi, ha közvetlen gyáramból rendelik — fekete, fehér és szí­nes 35 krtól 14 forint 65 ki­g méterenként — sima, csikós, koczkázott, mintázott, damasztot stb. (mint­egy 240 különböző minőség és 2000 mintázatban) stb. a megrendelt áru, postabér és vámmentesen a házhoz szállítva ősmintákat postafordultával küld. Henneberg G. (cs. és k. udvari szállító) selyemgyára Zürichben. Svájczba czimzett levelekre 10 kros és levelezőlapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. Magyar nyelven irt megren­delések pontosan elintéztetnek. Daniel Elek és Zathureczky László uraknak­ A „Székely Nemzet“ 43-ik számában „Utolsó kenet Binder urnák“ czimü közleményüknek azon részére — mely igy szól: De a sógorságra való tekintetből az ügy napirendről levétetett“ — kije­lentjük, hogy a kaszinó életében ilyesmi nem fordult elő. Binder úr személye sem köz- sem bizottsági gyű­lésen nem volt tárgysoron, ilyen nem tárgyaltatott, miért is személyünknek ezen polémiába bevonása in­dokolatlan. Baróth, 1896. márcz. 24. A sógorság: Incze Gyula, Gáspár Antal, kereskedő. A tisztelt olvasó közönséghez! Epilog a Dánie­l—B­arabás ügyben. A Dániel Elek ur és szövetségesei részéről elle­nem nagy kedvteléssel viscenirozott hajszára vo­natkozó viszonválaszomat e becses lap 39-ik számá­ban eme szócskával végeztem: Dixi I *) Az e rovat alatt közlöttekért nem vállal felelős­séget a szerk. 47. szám.

Next