Székely Nemzet, 1897 (15. évfolyam, 1-194. szám)

1897-01-02 / 1. szám

XV. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1897. január 2.­1. szám. Alsó-sétatér 535. szám, hogy a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Előfizetési rtr : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán egész évre . 10 frt — kr. Félévre . . Negyedévre . . 2 frt 60 kr. SZÉKELY NEMZETI POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdái­, pénteken és szombaton küldve : 5 frt —­kr Hirdetmények dija : 4 hasábot petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 80 kr. ÍNyIl­ttér sora 16 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. £ 185 f Kiadóhivatal: I ótai-nyomda-résítén­y-társulat hová az ilktutlit fiúik it kitiltik­k bérmentesen küldendők. Reklamácziók a lap kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postantal-­ít­ványok használhatók. -----------------------­ 21_ _--------------------------S& Szerkesztőségi iroda: Sepsi-­Szent György, ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ sz­­­inti politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet" megjelenik hetenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szomba­ton reggel egy nagy ivón, szvUq^g pqptAi ElőliiPt^Bt ár» • egész évre . 10 frt félévre . . 5 frt negyedévre ?. frt 50 kr. Az előfizetéseket legexél­verűbb postai utalvá­nyokkal küldeni. Mutatványaiévi kívánatra ingyen. Nyű­j­őknek 6 előfizetés Illan tisztelet,példánynyal szolgáimig. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni mivel felesleges példányokat nem nyomtattathatunk. 4 JÓKAI-NYOMDA-HÉSZV­ÉNY-TAPSOLAT, mint a „Székely Nemzeti kiadótulajdonosa. Újévi elmélkedés. — jan. 2. (F.) Az ellenzék le van verve. Az or­­szággyű­lésen — élén gróf Apponyi Al­berttél — hallgat. Passziveskedik és re­­zistál ! S ez a hallgatása olyan hatással van a közönségre, hogy még a kormánypárton is sajnálkozást kelt és vannak, akik azt tartják, hogy nem kellett volna az ellen­zéket ennyire megtörni — így megsem­misítem. Mi ezt a nézetet nem tehetjük magun­kévá, mert azt tartjuk, hogy nem a mér­ges ellenzéki dikéziókban, hanem a parla­menti munka sikeres folytatásában rejlik az ország legfőbb érdeke, ennek a garan­­cziáit pedig — fájdalom — az ellenzéki pártok megtörése nélkül nem lehetett meg­teremteni. Sőt még így is kérdéses és egyáltalában nem bizonyos, hogy rendes parlamenti állapotok helyreállítása sike­rülni fog e ? S éppen azért annál indokoltabb volt kísérletet tenni. Az ellenzéket utolérte a nemezis. Az ellenzéki pártok rontották meg a parlamenti állapotokat, ők térjenek tehát észre. A­mikor a véderővita alkalmával az első „hoch“ fölhangzott, s az ellenzék ki­mutatta szándékát, hogy botrányokkal buk­tassa meg Tiszát, a parlamenti viszonyo­kat megrontotta. Olyan bűnt követett el a nemzet érdekei ellen, amelyért bűnhőd­nie kell, van ha még életerő ebben a nem­zetben. Lett volna ideje és alkalma az ellen­zéknek hibáját Tisza lelépése után jóvá tenni. De nem cselekedte. Sőt vérszemet kapott. Azt hitte, lehetséges minden kor­mányt botrányokkal, obstrukc­ióval meg­buktatni. Mély sajnálkozással tapasztaltuk, hogy Apponyi ebben a tulajdonkép szélbali tak­tikában és praktikában sokszor segédke­zett — néha szövetkezett is — a hozzá nem illő elemekkel. A nemzet azonban végre megunta ezt a taktikát, a­melynek vége valóságos h­aos lett volna, és megemberelte magát. A nemzet lec­kéztette meg az ellenzé­ket, nem pedig a „szolnok-dobokai főispán.“ Bánffy csak azt cselekedte, amit a nemzet érzületében és gondolkozásában helyes és éles pillantásával fölismert. Az ellenzék vonja le ebből a tanulsá­got, okuljon és ne duzzogjon, mert ez bi­zony semmit sem használ neki. Duzzogás helyett fogjon a munkához. Ne űzzön fak­­czióz­us ellenzéki politikát, hanem telje­sítse becsületesen ellenzéki ellenőrző köte­lességét, s akkor visszahódíthatja a nem­zet rokonszenvét, a melyet elég könnyelmű módon eljátszott. Legyen komoly ellenzék, ne bramar bas. Lássa be hibáját, tévedését. Apponyi Albert gróf legutóbbi hallga­tását erre magyarázzuk. Nem szégyen be­látnia, hogy évedett. Errare humánum est. Nagy szellemét és előkelő jellemét a nem­zet pártkü­lönbség nélkül tiszteli, ezek meg fogják neki súgni, hogy mi az igaz út, a jó út! És azt is, hogy a „hoch“-olás útja mocsárba, kátyúba vezetett, a­melyben a legnagyobb erőnek is örökre meg kell fe­­neklenie.­­ A közigazgatási bunság életbelépése, a közigazgatási bíróság újév napján lépett életbe s első aktusa az volt, hogy Weterle Sándor elnök, L­u­d­v­i­g­h János másodelnök és Szmrecsányi Jenő tanácselnök s a bírák, valamint az akkoráig beosztott segédszemélyzet letették a hivatalos esküt. Elnöki titkárok : Farkas Zoltán és Vályi László, tanácsjegyzők pedig Lupkovich Egyed, Grün János dr., Halász Sándor és Végh Ödön. A közigazgatási bíróság egyelőre az országos levéltár épületébe költözik.­­ A pápa a herczegprimáshoz, V­a­s­z­a­r­y Kolozs bíboros érsek herczegprimás karácsony napja alkalmából szokás szerint az idén is üdvözlő levelet küldött a pápához. A levélre XIII. Leó pápa a kö­vetkezőleg válaszolt: „Kedves Fiunk ! Üdvösséget és apostoli ál­dást ! Leveledet, a melyet Krisztus születése napja alkalmából hozzánk küldöttél, mint a te odaadásod tanúságát örömmel fogadtuk. Mert szeretetünket úgy te, mint az egész magyar nemzet nagyon ki­érdemelted. Ezt mindég emlékezetünkben tartjuk. Azon jóakarat felől pedig, a melylyel irántad és néped iránt a jövőben is viselkedünk, legkevésbé sem kételkedjél. S mig a ránk bízott hivatalért hálát adunk, apostoli áldásunkat, szeretetünk zá­logát, a legkedvesebben küldjük neked és te gond­jaidra bízott híveknek. Gazdasági meteorologia, i­ f jaD. 2. Közelebbi czikkünkben az agrár-meteorologia fontosságát nagyjában vázoltuk, de azt az 1880-ban tartott agrár-raeteorologiai értekezlet tárgyai és határozatai legjobban megvilágítják. Remélve, hogy érdekes lesz, adjuk szabadon a következőkben. Megjegyezzük, mielőtt a gyűlés érdekes és mindenek felett fontos s tudományos vitatkozá­sait s annak eredményét leírnék, hogy a meg­levő franczia, német és orosz meteorológiai ál­lomások ugyanazon országoknak csaknem a székely vidékeknek megfelelő kritikus vidékein vannak felállítva. Ebből következik, hogy helyze­tük fontos, tanulságos és ügykörük a viszo­nyokra nézve kiterjedt és főleg eredménydús. I. Micsoda meteorológiai ele­mek vannak befolyással a vege­­táczióra? A kérdés igen egyszerű, melyre csak a fe­lelet lehetne egyszerűbb: a meleg, mely szár­­mazhatik a talajtól, a jégtől és naptól, a csa­padék összes nemei és a légáramlás irányát, a vegetáczióra nézve kevés befolyásúnak találták. Azonban a talaj hőmérsékleti ismerete igen fon­tos a vegetáczióban ; nagyban kiható a nedvke­ringésre, leülepedésére és ez módosítja a növény alsó vagy felső részeinek fejlődését. A növény geográfia és fiziológia, valamint az erdő és mezőgazdasági tapasztalatok nyomán azt mondhatni, hogy minden elem befolyással van a vegetáczióra. De fontosabb e tételben az hogy minden növénynek meg van az elemek szélső­ségei közt maximuma és minimuma, melyen túllépve károsan hat a növényzetre. E két szélsőség közt van az optimum, melyben a növény fejlődése legtökéletesebb. Ezen három határ kifürkészése kizárólag az agrármeteoroló­­gia körébe tartozik. Itt magyarázatra szorulna az egyöntetű megállapodás azon passusa, hogy a lég­áramlat iránya nincs semmi befo­lyással a növényéletre. Hát e tételt bizony megköszönnék mi Háromszékiek, de tud­nunk kell, hogy a nálunk uralkodó keleti szél nem meteorológiai, hanem geográfi­ai szempont­ból bírálandó s igy tényleg a tétel is megállhat a maga igazával általánosságban. E tétel alosztályai: a) A hőmérséklet nagy fontossága a nö­vény életben ismeretes, de jelentékeny meteoroló­giai igazság, hogy a növény kü­lömböző fejlődési fokán külömböző temperatúrát igényel. A növény a hőt részint a naptól, részint a községtől kapja s bár mindkettő fontos, de nem azonos. Arra a kérdésre, hogy mennyi összefüg­gés van a termés nagysága és a meleg közt, még a jövő kutatásának van fenntartva a fele­let. A napsugárzás s a fény szerepe a növény­életben már rég ismeretes; a növekedést is be­folyásolja. b) A hőn kívül a növény fejlődésének leg­fontosabbika a meteorológiában a hydrometeo­­rok, csapadékok, melyhez számítandók a levegő abszolút és negatív nedvessége is. A növényélet­tan tanúsága szerint a növények a talajból a táplálékot csak cseppfolyós alakban veszik fel. A nedvesség az, mely a talaj tápanyagalkatré­szeit feloldja s a növénynek élvezhetővé teszi. A nedvesség tehát meteorológiai tekintetben igen fontos része a vegetácziónak. c) A légáramlás a maga szélsőségeivel szin­tén károsan, vagy hasznosan hat a vegetáczióra, de sok növény magképzésénél igen fontos szere­pet játszik, mint a fogamzás közvetítője. Ide sorolható a légáramlás befolyása a pá­rolgásra is. A légnyomás befolyása nem fontos a vege­­táczióra. II. Képes-e a vegetáczió a mete­orológiai elemeket befolyásolni? E tekintetben a vélemények abban a már százados tapasztalatban összpontosulnak, hogy­ igenis képes, de csak nagy kiterjedésű kultúrák által. Nyilvánvaló, hogy az erdősítés úgy a lég és hőmérsékletre, mint a csapadék mennyiségre jelentékeny befolyást gyakorol és viszont. Példa rá Siczilia és Görögország, de közelebb megyénk is. A nagymenyiségű erdőirtások a légmérsékle­­tet nálunk annyira befolyásolták, hogy egy fél­­század óta több mint 1° általános hőmérsékleti változás van. A­mi már nagy sor, ha tekintjük az izobár-vonalak párhuzamos fekvéseit, mert egyetlen fok, a mérsékelt égöv alsó vagy a felső izobor vonalai közé lökhet, ami geográfiailag fe­jezve ki, 40—80 mfd. bosszúságot jelent. I. M. illik. A kormány és cselekményei méltók voltak a nemzethez és a nagy ünnephez, melyet Magyarország ez évben egész Eu­rópa szemei előtt és részvétele mellett ült meg. Az egész ünnepélyt, annak minden kiemelkedőbb mozzanatát elárasztotta a korona legális részvétele páratlan dicső fényével, amely fény abban az emlékeze­tes ülésben érte el csúcspontját, mikor a koronát a magyar országgyűlés új büszke házába kisérték és az egész világ ünne­pelte és áldotta. Azután a magyarok legalkotmányosabb királya, a legelső magyar ember egy áj­­tatos imát mondott és az isteni Gondvise­lés minden áldását kérte e nemzet számára. A nemzet imája a király imája volt, a nemzet kivánatai a király szívéből foly­tak. Ez az ima és közös kivánat két szív­ből egybe folyt össze és bebizonyította, hogy ez a nemzet csak ezen uralkodó alatt juthat erőhöz, tekintélyhez, hatalom­hoz és gazdagsághoz, hogy viszont ennek a királynak és trónjának az egész föld kerekségén nincs hűbb támasza, nincsenek hivebb alattvalói, odaadóbb barátai, mint a hű, lejális, hódoló magyar nemzet. A legelső magyar ember a király, kiért az egész magyar nemzet az utolsó emberig kiáll és utolsó csepp vérét feláldozza. Ez a nagy tanulsága az elmúlt eszten­dőnek és ezzel a tudattal lépett át a nem­zet a második évezredbe. Szüksége van a király szeretetére és a korona jóakaratára és e két elengedhetetlen feltétel biztos és zavartalan birtokában bizalommal tekint a magyar nemzet a jövő elé. Magyarország szabadságának és önállóságának legfőbb őre szereti hű nemzetét, magát egynek érzi vele és elválaszthatatlannak húban és örömben. És ebben van a biztosítéka a magyar állam békés fejlődésének. Újév. — jan. 2. A magyar államiság egy évezredének utolsó napja is letelt. Amint ennek az esz­tendőnek felvirradtát, nagy terveivel és ünnepélyeivel együtt, üdvözöltük, úgy szen­teljünk egy utolsó üdvözletet a lefolyt év­nek és vigyük legjobb kivonatainkat a jövő évezred első éve elé. Igazságosoknak kell lennünk mindenki iránt, főleg magunk iránt, midőn az év eseményeire visszapillantunk és nagymérvű megnyugvás tölt el bennünket, ha a mai napon gyors ütemben még egyszer átéljük az év történetét. A testvérviszály nem za­varta az ünnepélyeket, melyekkel a ma­gyar államiság ezeréves fennállását ünne­peltük. A kormány minden irányban fáradhatla­­nul törekedett Magyarországot oly módon képviselni, amint egy független, önálló és előkelő államhoz az európai konc­ertben Magyarország czímere. Budapest, deci, 31. A hivatalos lap mai száma Bánffy Dezső báró miniszterelnök aláírásával hitelesítve, Ma­gyarország külön czimerének leírását és rajzát közli. Magyarország és a magyar birodalmat al­kotó egyes országok czimereinek tartalmát és alakját ezredévi történelmi fejlődés alapján sok századnak törvényes gyakorlata állapította meg. A gyakorlati alkalmazásban azonban külö­nösen az utóbbi időkben, az ország czimere a­z egyes elemeinek ábrázolása, mint azoknak össze­tétele tekintetében a legkülönbözőbb módon hibásan rajzoltatott, a­minek következtében az ország czimerének helyes rajzára nézve egészen ingadozó felfogás és bizonytalanság kezdett ural­kodni. E körülmény már egyik hivatali elődömet arra indította, hogy az ország czímerét történeti és heraldikai szempontból vizsgálat alá vétesse arra hivatott tudományos testületek által, neve­zetesen az országos levéltár, a magyar heraldikai és geneológiai társulat, s végre a magyar tudo­mányos akadémia által. E tudományos testületek azután történelmi kutforrások nyomán s a heraldika szabályai sze­rint egybehangzó véleménynyel meghatározták az ország czimerének történelmileg és heraldikaiig helyes leírását és rajzát. Minthogy pedig nagyon kívánatos, hogy az ország czimerének helyes ábrázolására nézve ta­pasztalható bizonytalanság megszűnjék és a köz­életben is az ország czimere helyesen és hibát­lanul ábrázoltassék, még az előbbi kormány mi­nisztertanácsi végzéssel elhatározta, hogy az or­szág czimerének helyes leírása és rajza közzé­­tétessék. E minisztertanácsi határozat foganatosítása­­képen, addig is, míg a törvényhozás e részben intézkednék , Magyarország külön czimerének, valamint a magyar korona országai egyesített czimerének az említett tudományos vizsgálat alapján meg­határozott helyes leírását és rajzát, e czimereknek úgy a hivatalos, mint az 1883: XVIII. tvet.

Next