Székely Nemzet, 1897 (15. évfolyam, 1-194. szám)

1897-01-02 / 1. szám

Január 2. V. Sepsi-Szentgyörgy város. Szaporodott a választók száma tehát 129 szavazatra jogosulttal egy év alatt, pedig a régi jogon választók száma 20 szavazóval apadt. Összesen . . 149 választóval. Ez pedig a megye vagyoni és szellemi gya­rapodását mutatja. 1897 1896 Különbs a) Régi jogon . . . 76 96 — 19 b) Földbirtok . . . 119 98 + 21 c) Házbirtok . 96 85 + 11 d) Föld és házbirtok— ____ e) Jövedelem . . . 121 171 — 50 f) Értelmiség . . 70 67 + 3 g) Füstök után . .— — — összesen 483 517 — 35 VI. K ó­z­d­i-V­ás­á­r b­e 11 g város. 1897 1896 Külömbs a) Régi jogon . . . 261 273— 12 b) Földbirtok .— — — c) Házbirtok . 15 13“b 2 d) Ház és földbirtok— — e) Jövedelem . 294 263~b 31 f) Értelmiség . 51 31 + 20 g) Füstök után . .— — — összesen) 621 580 + 41 VII. Bereczk város. 1897 1896 KÜlömbség a) Régi jogon . . . 141 150­­ 9 b) Földbirtok ._ — — c) Házbirtok . . .1 — + 1 d) Föld és házbirtok. 3­­ 1 e) Jövedelem . 28 22 + 6 f) Értelmiség . 17 14 + 3 g) Füstök után . .— —-— Összesen 189 189— A vármegye hat kerületében választó. 1897 1896 Különbség 1. Régi jogon . . . 4976 4996 - 20 2. Földbirtok . . . 457 387 1- 70 3. Házbirtok . . . 117 104 b 13 4. Föld és házbirtok 210 205 b 5 5. Jövedelem . 840 832 -1- 8 6. Értelmiség . 553 500­­- 53 7. Füstök után . . 183 183— Oaszeseu 7336 7207 + 129 Hanem szaporodott: 1. Földbirtok után ... 70 2. Házbirtok után ... 13 3. Föld és házbirtok után 5 4. Jövedelem után . . 8 5. Értelmiség után . . 53 VIDÉK. Kaszinó-estély. K.-V­á s­á r­h­e­l­y, decz. 31. A kézdivásárhelyi kaszinó f. hó 27-én Fejér Károly kir. járásbiró elnöklete alatt fényesen sikerült estélyt rendezett. Karácsony estéje volt ez, olyan hatással rendezve, a­mely önkénytelenül is felidézte a felnőttekben azt a váratlanságot s mesterkéletlen jókedvet, a­mit mint gyermekek saját karácsonyfájuk alatt éreztek. A programm minden pontja szokatlanul lepte meg a közönséget, mert ez az eddigi estélyek mű­sorát meghaladta kedvességben az által, hogy a szel­lemi élvezeteken kívül mindenki, mint egy kedves családi vagy baráti körben, a szíves házigazda ven­dégszeretetét is élvezte. A terem közepén egy alig elképzelhető tarkasággal gazdagon megrakott kará­csonyfa, fogadta a vendégeket, „Üdvözlet a hölgyek­nek“ czimü felirattal. Az első csárdás előtt felgyűl­­­tak a terebélyes fenyőn az apró csillagok s minden gavallér elvezette hölgyét, hogy részesítse a fa tete­jét őrző angyalka által összehordott mesés változata ajándékokban. A fa alatt aranyozott hordóban hü­ítő várako­zott a tánczban felhevült közönségre s dicséretére váljék az ügyes vegyésznek, hogy reggel felé a meg­döntött hordó már nem adott egy cseppecskét sem. Ezután K­i­s Lajos úr szavalt, kinek művészetét — hízelgés nélkül szólva — meg nem unná a leg­kritikusabb közönség sem. Az első négyes után — melyet a nagyszámú és előkelő közönség két kolon­­ban tánczott — bájos leányok kezdtek a legtöbbek előtt valami ismeretlen alakú s tartalmú tárgyakat árulni, a­melyek természetesen jóáron a rövid időn elkeltek. Erre csakhamar megbomlott a rend a terem­ben s a szivárvány minden szine eső alakjában lát­szott elborítani a közönséget. Majd a czikázó villá­mok módjára furakodtak a közönség közé a confetti bombák szalagszálai. Valóságos harcz fejlődött ki, kedves háború, melynek azonban csak három láda papírbomba lett halottja. A második négyes után zeneszó mellett három fakir, Protop, Ali és Licsung lejtettek a pódiumra, a­kik szellemes társalgásukkal, helyi vonatkozású s alkalmi kupléjaikkal s a szuggerált Protophoz inté­zett kérdéseikkel huzamos időn át az elképzelhető leg­nagyobb vigságban tartották a közönséget. Protop, az alkalmi darab szerzője, kiváló elismerésben részesült. Szünet után három úr állott elő, a­kikről köz­tudomású, hogy életükben soha semmi zenéhez nem értettek. Előhúztak ezek három valóságos réztrom­bitát s olyan két darabot fújtak, hogy a közönség bámulatában nem győzött eleget tapsolni sikereikhez. Szünet után fokozott jókedvvel folyt a táncz a hajnali harangszóig s a fáradságot kipihent közönség azóta is szívből gratulál a gavallér elnök gavallér gárdá­jának, a­kik egy új s kedves oldalról tudták fel­frissíteni a megszokott mulatozásokat. A rendező bizottság ezenkívül fáradozásokért méltó anyagi sikerrel is dicsekedhetik. Jónás. Kő-e vagy könyv. A kegyelet újabb megnyilatkozását olvassuk e becses lap 1896. 190 ik számában. B­a­r­ó­t­b község nevében Zathureczky Gyula és Marik Lajos „Fölhívást“ intéznek a Báróik (talán: Köpecz) határán 1848 őszén dicsően elvérzett honvédek sirja fölé állítandó emlékkő tár­gyában. Igen szép jelenség. — Szinte félszázad moha fölibe az emlékezet virágait ültetni ! Adakozzunk hisz a csekély adományokból is — ha közös érzés hevít — fölépülhet az emlékkő. Adakozzunk, hogy majd mikor az egykorúak ajka elnémul, beszéljen a néma kő a múltakról, a honvéd csodadolgairól, ál­do­atairól, melyekkel áldoztak, s meghaltak azon re­ménynyel, hogy a Haza szabad leend. A remény va­­lósulását némileg mi értük meg s igy nemcsak a reménynek, a valóságnak is örökösei vagyunk. Méltó tehát hálásan megemlékezni róluk. Magyar hazánk e hanyatló (v. elhanyatlott) év­ben — fennállásának ezredik évében — mondhatni, egészen az emlékezet és remény két géniu­szának karjain élvezte ünnepélyekkel teljes napjait. Vissza-vissza néztünk a múltba, mélabúsan ismétel­getve : „Slesd nagy volt egykor a Magyar.“ Be-be tekintettünk a jövőbe, reménynyel biztatva magunkat hogy: „Még jönni fog egy jobb kor!“ Bérczen, síkon műemlékekkel jelöltük meg évezredes törté­nelmünk kiváló pontjait. E symbolikus emlékek emlé­keztetik a jó barátra, a jó szomszédot, hogy „El Magyar áll Buda még !“ Hadd szaporodjanak tovább is a kegyelet emlékei! Ezek által a lánczszemek szaporodnak a mult és jelen között s mentől több és erősebb a láncz­­szem, annál hosszabb jövőnk. Azonban a kő (emlék) elporlik, szétmálik, a szűkszavú felirat elkopik, megőrli, megemészti az idő s majd a késő századokban érthetetlen hierogliefekké válnak az emlékoszlopok feliratai, melyeket nem ért meg a maradék. Nem elég tehát, hogy az elhunytakról, a dicső­ség napjairól a szűkszavú kövek beszéljenek, kell hogy azok egészekben, részleteikben ismeretesek le­gyenek a maradék előtt. Ama, még élő 20 ezer, akik egykor „Nagyokat mertek és éltüket tették fel!“ , ma már reszketeg kezökkel nehezen vállalkozhatnak erre, de ezeknek élő ajkaikról hallgathatja, felfoghatja, megörökítheti a munkabíró tollforgató ifjabb nemzedék. Öreg bajtársak , ha bírjátok a tollat: Írjátok le egyéni élményeiteket a nagy napokból, vagy mond­játok lelkes tollak alá. Az egyes kis részletek, mint annyi ékes mozaik darab összerakva egy későbbi munka által, fogják széppé, fényessé tenni a függet­len magyar állam szabadságtemplomát. E bajtársi, hazafi felhívásra szívem ösztönöz, s némi csekély jogosultságot is érezhetek, én, ki meg­tettem, a mit tehettem. Gyenge mécsemmel bevilágí­tani igyekeztem a múltba s annak, már szinte élbe borult mezejét bejárva, a felszínen porladó csontokat — a prófétakint, ha meg nem eleveníthettem is legalább az elismerés szerény babérleveleivel fedtem be azokat. Leírtam egyszerű, de ha tollammal a mit egykor hallotttam, vagy láttam a „zöldasztal“ mel­, lett, a „Csata síkokon“ , „Háromszék Önvé­delmi Harcza 1848—49 ben“ czimű mun­kámban. Megjelent Kolozsvárit a Gombos Ferencz nyom­dájában szerző költségén. Ára fűzve 4, kötve 5 ko­rona. Szives megrendelőnek „bérmentve“ küldetik meg. Régi bajtársaknak, lelkészeknek, ifjúsági és nép­könyvtáraknak egy-egy koronával olcsóbb. Kap­ható: Kolozsvártt Szabó Sámuel ref. tanárnál. A szerző Nagy Sándornál, Hid­vég (Háromszék) u. p. Brass­ó—F­ö­l­d­v­á­r, p.-u­d­v­a­r. Munkám csak egy futó meteor a homályos éj­­ben, s ha egyébre nem volna is jó, utat jelez, utat mutat a nagy éjben járatlannak s tanúsítja, hogy Nemcsak kővel kell megjelölni az események helyeit, hanem egyes részlet-emlékiratokkal, köny­vekkel kell fel-fel­deritgetni, meg-megnyitgatni az 1848—49 ki nemzeti dicső szabadságharcz napjait. Nagy Sándor, segítő társak, Kormány és törvényhozás figyelme terjedt ki a székely érdekek állami fontosságu­ védelmére. Mozgalom indult meg székely képviselőink körében a folytonos akc­ió gyakorlati irányú munkájára. S ezekkel a tényezőkkel áldás fogja kísérni a nemzeti állam őzpontján, keleti határ­szélünkön mozgásba hozott elemek küz­delmét. Ott leszünk a nagy munka folyamán szavunkkal, erőnkkel, hogy a székelység közös fontosságú érdekei diadalra juthas­sanak. Ezért kérjük az új évfolyamban lapunk előfizetőinek, munkatársainak, ba­rátainak addig is hálásan tapasztalt támo­gatását. A „Székely Nemzet“ előfizetési ára : egész évre . . . 10 frt, félévre .... 5 frt, negyedévre . . . 2 frt 50 fr. Az előfizetési pénzek postautalványnyal a „Székely Nemzet“ kiadóhivatalá­nak küldendők S­e­p­s­i-S­ze­nt­györg­y­r­e. A szerkesztőség. SZÉKELY NEMZET. A „Székely Nemzet“ olvasóihoz. Elő­fizetési felhívást bocsátunk ki a „Székely Nemzet“ tizenötödik évfolya­mára és kérjük a szíves támogatást. Arra a feladatra vállalkoztunk, hogy nyilvános őrei és szószólói legyünk a Székelyföld kifejlődésére szánt intézmények­nek kultúrában, közgazdaságban, iparban és társadalmi életforyásunkban. Ennek a feladatnak megoldásában látjuk nehéz mun­kánk biztos sikerét. És ebben a közös nagy vállalatban munkatársaink vannak már: hazafias, erős NAPI HÍREK. — január 2. — Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Bocs­­kor Antal fogarasi kir. járásbirósági aljegyzőt a Csíkszeredai törvényszékhez helyezte át. — A maksai ev.­ref egyházközségből. Hogy a nemzetünkre nézve oly fontos millennáris év egy­­házközségünkben is örvendetes tettek által örökítte­­tett meg, igazolják a következők : községünk tagjai, több évi előkészület és áldozatkészég után, a millen­náris évre készíttették el és vették használatba a kor igényeinek megfelelő s mintegy 13 ezer forintba ke­rült csinos, szép templomukat minden szükségesekkel ellátva s minden egyházi rovatai kikerülésével, sőt a községi képviselőtestület, hogy annak díszét külsőleg is növelje, a templom előtti tért közmunka által ki­egyenlítette, bekeríttette és azt a millennáris év em­lékére 40 drb vadgesztenyével és hársfával beültette Nem mulaszthatom el azt is örömmel jelezni, hogy a szép templom belső fölszereléséhez kegyadományaik­kal járultak a következők : Bányai Kristófné sz Tompa Irma őnagysága és többek adományaiból ké­szittetett a szószékre, egy szép bordóbársony takaró arany rojttal szegélyezve 32 frt értékben, ifj. Mál­nási Lajosné szül. Maksai Vilma úrasszony sajátkezű­leg készített az Úrasztalára egy szép bordóbársony takarót, aranyrojttal szegélyezve, értéke 40 frt, Nagybaczoni énekvezér tek. Barabás Elek és neje Kónya Borbála úrasszony pedig ajándékoztak egy 30 frt értékű szép ezüst poharat az Úr asztalára Midőn mindezek eléggé jelzik, hogy községünkben is többen vannak, kik a millennáris év jelentőségét föl­fogva, hazájuk és egyházuk iránti szeretetüket nemes és kegyes tettekkel tudják igazolni, nem mulasztha­tom el, egyházközségünk és magam nevében is, a nemes munkát végzőknek és kegyes adakozóknak, a nyilvánosság előtt is, hálás köszönetet nyilvánítani Maksán, 1896. decz. hó 28-án. Jancsó Ferencz, maksai ev. ref. lelkész. — Nyilvános köszönet és számadás. Jóté­kony szélű nőegyletünk nevében és azok nevében,­­a kiknek nyomorúságán segítettünk, ezennel nyilvános hálás köszönetet mondok mindazoknak, akik gyüjtő­­ivenken adakozni, mindazoknak, a kik azokat elfogadni és azokkal eljárni szívesek voltak, és a kiknek nevei a részletes tételekkel együtt a „Szé­kely Nemzet“ következő számában közölve lesznek Fogadják egyúttal hálás köszönetünket a követke­zők : Barabás Mari­k­­a, Török Ferencz, Hadnagy Antal, Jakab Álmos és Remenyik Kálmán urak, kik az estély erkölcsi sikerét szives közreműködésekkel emelték. A begyült jövedelmekről és azok mikénti kiosztásáról a következőkben számolunk be : Bevé­telek: 1. 12 gyüjtőiven összesen 180 frt 96 kr 2. Weiss Berthold orszgy. képv. adakozott 10 frt, 3. Dr. Neumann Armin orszgy. képv. adakozott 10 frt. 4. Benke Gyula orszgy. képv. adakozott 10 frt. 5. Estély jövedelme (brutto) 68 frt 66 kr. 6. Jó szivü úrnő adománya 2 frt, összesen 281 frt 62 kr­­. 18 gyereknek ruhaszövet csizmával és 2 gyerek­nek ruhakelme, kiosztott pogácsa és alma ára 93 frt 79 kr. 2. A Székely-Mikó tanoda 8 növendéké­nek 32 frt. 3. A sepsi-szentgyörgyi polg. fiúiskolába 8 növendéknek 32 frt. 4. A sepsi-szentgyörgyi polg. leányiskola szegényeinek 28 frt. 5. Egyleti szolga­személyzet szokott karácsonyi ajándékai 11 frt. 6. A várostól ajánlott 10 szegénynek és 3 házi sze­génynek 23 frt. 7. A szemerjai iskolából ajánlott 5 gyermeknek és 7 városi szegény gyermeknek a fölöslegből pénzsegély összesen 10 forint. 8. Kiosztatott az ott megjelent szegény gyermekek­nek az estély jövedelméből 15 frt 55 kr. 9. Az es­tély kiadásai 30 frt 62 kr. Összesen 275 frt 96 kr. összes bevétel 281 frt 62 kr. Összes kiadás 275 frt 96 kr. Egyenleg, mint pénztármaradék 5 frt 66 kr. I. Szász Béla, egyl. titkár.. . Bál. Deczember 27-én Sepsi-Kőröspata­­kon az „Unitárius Dalkör“ javára az ifjúság igen szép és sikerült bált rendezett, melynek jö­vedelméből bejött 47 frt. Mindamellett, hogy falusi mulatság volt, városi közönség is részt vett benne, még Budapestről is volt jelen egy szobrász. Midőn e sorokban megemlékezni óhaj­tunk a szépen sikerült bálról, nem mulaszthat­juk el azon egyének nevei felsorolását se, a­kik szívesek voltak a dalkör javára rendes a díjon felül is adakozni. Ezek pedig a következők : Dénes Barabásné 1 frt, Simó János, Fejér Ká­roly, Kocsis Sándor, Salamon Adolf 20—20 kr, Bedő Ferencz 10 kr, Téglás Albert 10 kr, Szi­­jjártó József 10 kr, Reszegi Lajos 20 kr, Be­nedek Gyula 20 kr, Császár Berta k. a. 10 kr és Herlicska Nándor 15 kr. Fogadják a nemes szivű adakozók e helyen is hálás köszönetünket az „Unitárius Dalkör“ nevében : ifj. András Dé­nes, ellenőr. Kádár Sándor, dalkörvezető. — Az Albatrosz dicsősége A király az A­l­­b­a­t­r­o­s­z hadihajó több tisztjét és matrózát kitün­tette azért a hősiességért, melylyel a Guadalkar ausztráliai szigeten az emberevő benszülöttek orv­támadása ellen viselkedtek. Budik Ferencz sorhajó­­zászlós a harmadosztályú vaskoronarendet kapta díjtalanul. Hiersche Szilárd dr. fregat-orvosnak a koronás arany érdemkeresztet, Kurcsics, Szepcsics, Lovrics és Wagemann matrózoknak az elsőosztályú ezüst vitézségi érmet, Skoda, Kovacsevics, Babics, Car és Skaricsics matrózoknak a másodosztályú vi­tézségi érmet. Azonkívül a király megelégedését nyil­vánította Budlay Ferdinánd elsőosztályú sorhajó­hadnagynak.­­ Az ítélet Korotnai perében kedden este kilencz órakor hirdette ki dr. Haupt Albin törvényszéki bíró Korotnainak az ítéletet, amely így hangzik : A budapesti büntető királyi törvény­szék a vád és védelem meghallgatása után dr. Korotn­a­i Erick Árpádot a 333. és 334. §-okba ütköző lopás és a 122. §-ba ütköző hamis tanuzásra való rábírásban vétkesnek mondja és őt a 340. és 341, továbbá a 222. 369. és 264. §§-ok alapján összbüntetésként a mai nap­tól számítandó három évi börtönre ítéli; mellékbüntetésként pedig öt évi hivatalvesztésre, politikai jogainak felfüggesztésére és az orvosi gyakorlattól való eltiltásra ítéli. A büntetésből egy hónap a vizsgálati fogság által kitöltöttnek számíttatik. Egyben intézkedik a törvényszék, hogy a bűnperben lefoglalt takarékpénztári részvény, valamint a fülbevalók és a broche Patsy Miklósné örököseinek nyomban kiadassák, az 1100 forintról szóló takarékpénztári könyv, valamint a Török Linánál talált 465 frtos takarék­­pénztári könyv Hets Ödön ügyvéd kezeihez rögtön kiszolgáltattassék. A Strausz Johanna tulajdonét képező 4000 frtról szóló takarékpénz­tári könyvről pedig feloldatik a bírói zár. Úgy a védő, mint a vádló felebbeztek. — Milán Magyarországban Milán exkirály Budapesten való tartózkodása alatt, a karácsonyi ünnnepek mindkét napján nagybátyjánál, gróf Hunyady László v. k. t. tanácsosnál ebédelt. A sz­erb király több napig való itt tartózkodása állítólag ama kifejezett szándékának a kifolyása, hogy állandóan Magyarországon akar letelepedni. Ez elhatározásának oka egyfelől az, hogy közel akar lenni Szerbiához, másfelől pedig az, hogy igen szereti a magyarokat.­­ Mint Nagyvárad­ról írják, Milán szerb exkirály napok óta Zichy Jenő grófnak biharmegyei birtokán vadászik. A vendégek : Schwarzenberg herczeg, Bethlen Gábor, Zichy Ráfael, Klebersberg Runó grófok, Gomonens báró, Elek Gusztáv ezredesek, Telegdi József kép­viselő, Juricskai Dezső és Zoltán nagybirtokosok, Flatz Károly uradalmi főtiszt gróf Zichy Jenő gyönyörű vadászkastélyában, Magaslaton tartóz­kodnak. A vadászat eredménye — kedvezőtlen idő daczára — nagyszerű. A vadászat január 3 áig tart. — Vonatösszeütközés Várad-Velenczén. Kön­nyen végzetessé válható vonatösszeütközésnek volt színhelye kedden reggel a várad-velenczei állomás. Ugyanis a reggel 5 órakor Belényes felé induló ve­gyes vonat neki­ment a tolatás alkalmával helytelen vágányra kallódott négy rakott kocsinak, melyeket a vonat két mozdonya feldöntött és teljesen össze­tört. A mozdonyok közül az első annyira megron­gálódott, hogy hasznavehetetlenné vált. Összeütközés alkalmával a sűtő szerencséjére leguggolva a tüzet piszkálta s ha ily helyzetben nincs, okvetlen össze­tört a mozdony fedele, melyet a felboruló kocsik egészen beszakítottak, így is súlyosan megsebesült, a mozdonyvezető még ideje korán elzárva a szabályo­zót leugrott a mozdonyról minden komolyabb sérülés nélkül. Az összeütközésnek hibás váltóállítás s vigyá­zatlanság volt az oka. Az állomásfőnökség a legszi­gorúbb vizsgálatot indította meg annak kiderítésére, hogy kinek a gondatlansága idézte elő a vasúti sze­rencsétlenséget. —­­ II. Ferdinánd boldoggá avatása. Gróf Zichy Nándor több magyar mágnás nevében az­zal a kérelemmel fordult a római kúriához, hogy II Ferdinándnak, a XVI. század első felében volt magyar király és római császárnak, a bol­doggá avattatása iránt indítsák meg a hivatalos eljárást. A kérelem fölemlíti a király jámbor életét s ezenkívül egy csodát is elmond, a­mely II. Ferdinánddal történt. A monda szerint, min­denkitől elhagyatva, a feszület elé térdelt, az emberek ellen az isten segedelmét kérve. A fe­szület meghajlott s a király e szavakat hallotta : „Ferdinande, non te deserum !“ Ferdinand, nem hagylak el. A túlvilági ígéret be is teljesedett, mert Ferdinandot nemsokára kimentették szo­rongatott helyzetéből. A boldoggá avatásról szóló kér­elmet a római kúria legközelebb tárgyalás alá veszi. 1. szám.

Next