Székely Nemzet, 1897 (15. évfolyam, 1-194. szám)

1897-08-04 / 115. szám

Augusztus 4. SZÉKELY NEMZET­ ben . . . Ki hiszi azt el valaha, hogy az isten képére teremtett ember meghaljon ? Petőfi él! És élni fog, mig egy szív lesz e földön, mely áldozatra képes a szabadságért a hazaszeretet nevében. Ezért dobban e téren e pillanatban egész Magyarország szíve. A segesvári mezők nem a vég, hanem a megdicsőülés kezdete. Nem kripta, hanem Pantheon. Templom, melyben egész Ma­gyarország leborul, és hálás kegyelettel áldja azoknak emlékét, kik itt ontották vérüket érette. Mi, a kik veletek egy sorban küzdöttünk , de a kiket akkor a halál gyermekvoltunk miatt áldo­zatul nem követelt; a­kiknek a gondviselés meg­engedte, hogy a vénségben, az azóta felnőtt nemze­dékekkel együtt leborulhassunk megszentelt emlé­ketek előtt: mi lelkesedéssel hirdetjük a világ négy tája felé, hogy bár még igen sok kívánni való van hátra, de ma már a ti véretek árán, a ti sirhalmotok felett, uj életnek indult, boldo­gabb haza zárta neveteket szivébe. Mig egy vér­tanú lesz, mig egy magyar fog élni ezen a föl­dön , a ti emléketek élni fog. Sírotok felett lengjen béke. Ez emlék felett őrködjék a kegyelet. Hazánk felett a nagyság, a dicsőség és a bűnszeretetnek áldása­­i láttassanak meg újabb ezer esztendőkig. Áldás megdicsőült emléketeken ! Háromszékvármegye közigazgatási bizottságának üléséből. S.-S­zentgyörg­y, aug. 3. Pots­a József, v. b. t. t. főispán a gyűlést megnyitván tudatja, hogy a vármegye főjegyzője Szentiványi Miklós és Kelemen Lajos tiszti ügyész közbejött akadályok, illetve betegség miatt nem jelentek meg.­­ A havi jelentéseket következőkben ismer­tetjük : Közigazgatás. Gábor Péter alispán hati jelentése sze­rint a ■■vármegyei tisztikar létszámában változás annyiban történt, hogy Bács Jenő számgyakor­nok Szilágy vármegye központi számve­vőségéhez alszámvevőnek kineveztetvén, ottani állását elfoglalta. Szentiványi Zsigmond vármegyei kiadó 14, Barthos József vármegyei levéltárnok 30, Nagy Dénes árvaszéki ülnök 14, Kóréh Dénes árva­széki írnok 27, Gál Péter megyei útbiztos 8 és Gazda Gyula vármegyei főszámvevő 13 napi szabadságidőt élveztek. Iktatóra érkezett 2385 drb Tizenöt napos utazási igazolvány kiadatott 277 drb, egy éves útlevél kieszközöltetett 88 darab. A vármegyei pénztár megvizsgáltatván, rend­ben találtatott. A közrend és csendháborításért, valamint az éjjeli őrség elhanyagolásáért bejelentett egyé­nek részben elzárással, részben pénzbírsággal lettek büntetve. Gyámügyek. S­é­r­a Tamás, árvaszéki elnök jelenti, hogy június végén az árvák létszáma volt 11882, ju­­us hóban gyámság elé jött 72, összesen 11954 személy. Ebből felszabadult 22, július végén gyámság alatt maradt 11932. Június végén gond­nokság alatt volt 578, júliusban gondnokság alá jött 3, összesen 581 személy. Ebből felszabadu­­lás nem történt. A háromszéki megyei összesített gyám­­pénztárról leadott forgalmi kimutatás a követ­kezőket tartalmazza : Készpénz áthoza­s­ június hóról 3376 frt 39 kr Éhez bevezetett árvák javára az árvaszék beutalásai által 458 frt 41 kr. Adósoktól tőke visszafizetésekből 290 frt. Kamatokból 3316 frt 46 kr. Együtt 4064 frt 88 kr, összesen bevéte­tett 7441 frt 27 kr. Ebből kiadatott 3217 frt 23 kr, melyet a bevételből levonva 4224 frt 4 kr készpénz jött át augusztus hóra, mely összeg kikölcsönzésre vár. Az ügyforgalmat illetőleg junius hóról elin­tézetten áthozatott 257, juninban iktatóra érke­zett 950, összesen 1207 ügyszám Adóügyek, pénzügy. Tusa Gyula pénzügyi tanácsos, kir. pénz­­ügyigazgató jelentése szerint iktatóra érkezett 2589, junius hóról átjött 331, elintézetlen ügy darab összesen 2920. Ebből elintéztetett 2043, hátralékban maradt 877 darab. Julius hóban befolyt: Egyenesadók czimée 20,062 frt, 1041 frttal kedvezőbb, hátralék 102,423 frt. Haddis 105 frt, 74 frttal kedvezőbb a meg­előző évi hason havinál. Julius hóban 6 mezőgazdasági szeszfőzde üzemét beszüntette s azok felül lettek vizsgálva, üzletben maradt egy ipari szeszfőzde. Az adókivetés haladására jelenti, hogy a fegyveradó összesítés felsőbb helyre föl lett ter­jesztve. Fogházügy, közbiztonság. B­o­c­s­k­o­r Kálmán kir. alügyész jelenti, hogy a kézdivásárhelyi kir. törvényszék, valamint a megye területén levő kir. járásbirósági fog­házakban 1897. julius hó utolsó napján le volt tartóztatva 31 elitélt, 17 vizsgálati, összesen 48, ezekből 38 férfi, 10 nő. Időközben megfordult 58 egyén. Rabélelmezésre kiadatott 155 frt 98 kr. Bűnvádi jelentés beérkezett 67 Súlyosabb bűneset nem merült fel. Törvényszéki bonczolás 4 esetben volt. Közoktatás. C­s­á­n­k­y Gyula kir. tanfelügyelő jelentette, hogy július hó folyamán a tanítás megyeszerte szünetelt, az iskolák bezárattak, tanítók és tanít­ványok élvezik a nagy szünidőnek pihenést és új erőt adó napjait. Hogy mikép szolgáltak rá a szorgalomidő alatt tanítványok és tanítók a nagy szünidőben rejlő jótéteményre, arra nézve az évzáróvizsgák lefolyásáról eddig beérkezett 81 jelentés alap­ján a következő adatok szolgálhatnak tájékozta­tásul a tek. bizottságnak. Kitűnő eredmény kon­­statáltatott 14, jeles 13, jó 44 és kelégítő 10 községben, mely adatok egyszersmind igazolják azon állításomat is, a­melyet e tárgygyal kap­csolatban múlt havi jelentésemben tettem már, hogy a vármegyénk népiskoláiban elért tanítási eredmény általában jónak mondható. A nagy szünidő azonban csak a tanítóknak és tanítványoknak ad pihenést. A kir. tanfel­ügyelőség adminisztratív teendői július és augusz­tus hónapokban nem hogy pihenést engednének e hivatalnak, hanem még fokozottabb mértékben veszik igénybe munkásságát. Ekkor még azok is előhozakodnak egy s más ügyükkel bajukkal, a­kik a szorgalomidő alatt talán nem értek rá, vagy nem akarták ezt tenni ; ezenkívül e hónapokra esik a népoktatási sta­tisztikai anyag gyűjtése és feldolgozása, e hóna­pokban kell megtenni a szükséges intézkedése­ket arra nézve, hogy jövő iskolai évben fenn­akadns nélkül megkezdhető legyen ismét a ta­nítás. Magam s hivatalom a fokozott teendőkkel szemben fokozott mértékben teljesítettük a re­ánk váró kötelességet s időt s fáradságot nem néző julius havi működésünk eredményeként örömmel jelezhetem a tek. bizottság előtt ma is, hogy a vármegye népoktatásügyi adminisztrácziója terén fennakadás július hó folyamán sem állott elő, a hivatali igtatómra érkezett 200 drb be­advány 503 kiadványnyal nagyobb részben elinté­zést nyert. A beérkezett ügydarabok közül nevezeteseb­bek s mint ilyeneket megemlítem a tek. bizott­ság előtt azokat a melyekben a vallás- és közok­tatásügyi miniszter úr ő nagyméltósága a papolczi államilag segélyezett községi és az albisi állami iskolának 18, illetőleg 111 frt pótállamsegélyt, Józsa Lajos bodoki elaggott tanítónak 50 frt nyugdíjtpótló segélyt, a s.-szentkirályi és nagy­ajtai állami iskolának külömböző taneszközöket, a helybeli polgári fiúiskolának ugyancsak tan­eszközökre 146 frt 23 frt, a rótyi állami isko­lánál az ev. ref. hitoktatónak 44 frt tiszteletdijt engedélyez, illetőleg utalványoz, a­melyekben továbbá ugyancsak a miniszter úr ő nagyméltó­sága a Kézdivásárhelyen szeptemberben megnyíló állami iskolához szükséges tanerőket (a volt községi iskolánál alkalmazott tanítókat) kinevezni; a kisborosnyói állami iskolához szükséges mel­lékhelyiségek létesítését engedélyezi s végül a melyben az algyógyi, illetőleg lugosi tanfolyamra Butyka Vilmos nagy-borosnyói, Balog Albert zabolai, Fábián Károly árkosi, Cseh Lajos al­­csernátoni és Csusz Tamás zágoni tanítók fel­vételnek Jelzem továbbá, hogy a kovásznai állami óvodák létesítése munkába vétetett; a hídvégi állami iskola építésnél a falak felrakatván, a vállalkozó első kereseti kimutatása (4660 frt) kifizettetett. Erősdön engedélyezett iskola­építés biztosí­tása czéljából tartott versenytárgyalás alapján az építkezési szerződés megköttetett. Végül megemlítem még, hogy a tankerület egyik állami tanítója, Benkő András erősdi tanító ugyancsak július hó folyamán nagyküküllő megyei tanfelügyelőségi tollnokká neveztetett ki. Közmunka, közlekedés. Gyárfás Győző kir. főmérnök jelentése szerint a gyakori nagy esőzések, melyek pedig többnyire egészen izolált kisebb területeken je­lentkeztek, tömérdek kárt okoztak úttestben, mű­tárgyakban és más tartozékokban. Különösen a szemerja—hidvég—baróthi tör­vényhatósági közút szenvedett a 10—15 k­m. szakaszon, a­hol huszonegy helyen konsta­­táltatott kisebb-nagyobb árvízrongálás. B­ö­l­ö­n község között a lakóházakat is elsodrással fe­nyegető árvíz a Nagy-Bölön patak hidat július hó 20-án teljesen elsodorta Arapatak között a hídfeljáró elmosatván, azonnal való feltöltések által állíttatott helyre a közlekedés. Jelentékeny károkat a Bálványos-Torjapatak völgyében július 25-én jelentkezett zápor, illetve áradás okozott, mely által az úttest több helyen elsodortatott és csuszamlások támadtak. A közlekedés helyre­állítása iránt közmunkaerő kirendelésével történt itt intézkedés s az úttest egy nyomra járhatóvá is tétetett, mig a végleges munkák csak foko­zatosan teljesíthetők. Általában a közlekedés akadálytalan fentartása, habár néhol csak átjá­róval, azonnal biztosíttatott s a szükséges ter­vezések munkába vétettek. A brassópojtozi állami közúton a 112. számú Ojtoz-patakhíd helyreállítása műszaki ve­zetés alatt a befejezéshez közeledett, míg a 81. számú műtárgy árokszabályozással kapcsolatosan újból építtetett. A 35. számú híd felhagyásával kapcsolato­san levezető árok építése munkában van. A 97. számú átalakított Ojtozpatak-híd (Rákóczi híd) vasszerkezetének szállításával a Danubius- Schweniche­n-H­a­r­t­m­a­n­n budapesti egye­sült hajó és gépgyár részvénytársaság bíza­tott meg. Művelet szerkesztetett a kézdi­vásárhely— kászoni útvonalon építendő három műtárgyhoz, a s­oli­szentgyörgyi Olthid felszerkezetének helyre­állításához a ezekre az árlejtés ki is tűzetett. Bükszád községből a Bükszád-Bálványos vasút­ Közegészségügy. Dr. Antal Mihály megyei főorvos jelenté­sét következőkben közöljük : Az általános közegészségi állapot — hason­lóan a megelőző hóhoz — nem volt kielé­gítő. A bejelentésre kötelezett heveny ragályos betegségek közül, a múlt hóról visszamaradt és július hóban szaporodott betegülási esetekkel együtt, előfordult a roncsoló toroklob: Bodzavámban 13, Angyaloson 6, Nyénben 7, Papolczon 5, Karam­án 4, S.-Szentgyörgyön 9, Málnáson 5, Szitabodza, Bodzaforduló, Bita, Felcsernáton, Ikafalva, S.-Martonos, Árkos köz­ségekben 2—2, Zágon, Nagyborosnyó, M.-Újfalu, Besenyő, Bodola, Réty, Zalán, Alcsernáton, Már­­kosfalva, Lemhény, Albis, Oroszfalu, Arapatak, Nagybaczon, Szentkatolna, Kovászna és Szotyor községekben 1­­­1, összesen 31 községben 80 esetben, ugyanannyi községben 2 megbetegülési esettel több, mint a megelőző hóban ; ezek kö­zül gyógyult 39, meghalt 11, további gyógyke­zelés alatt maradt 30. A vörheny előfordult: Dobollón 4, Ilye­falva, Kökös, Élőpatak községekben 1—1 és Sepsi- Szentgyörgy városban 2, összesen 5 községben 9 esetben, 1 községgel és 7 betegülási esettel ke­vesebb, mint a megelőző hóban, ezek közül meg­gyógyult 4, további gyógykezelés alatt maradt 5. A hasi hagymáz előfordult Bodolán 6, Mikó-Ujfaluban 3, Gelencze, Bereczk községek­ben 2—2, Aldoboly, Bikfalva, Laborfalva, Albis és K.-Szentlélek községekben 1—1, össze­sen 9 községben 18 esetben, 1 községgel több és 1 betegülési esettel kevesebb, mint a mege­lőző hóban; ezek közül gyógyult 5, további gyógykezelés alatt maradt 13. A kanyaró e­lfordult Hidvégen 1, Elő­patakon 2, összesen 3 esetben, 2 községgel és 30 beteggel kevesebb, mint a megelőző hóban. Himlő előfordult Felcsernátonban 2 eset­ben ; a vérhas előfordult Szentkatolna, K.-Pólyán, Esztelnek, Csomortán, Hilib, Lemhény községek­ben 1—1 és Sárfalván 4, összesen 7 községben és 10 esetben, 2 községgel és 5 betegüléssel több, mint a megelőző hóban ; ezek közül gyó­gyult 3, gyógykezelés alatt maradt 7. A szamárhurut előfordult Szárazpata­kon 10, Altorján 4, Kovásznán 3, Lemhényben 2 és Páván 1, összesen 5 községben 20 esetben, 1 községgel kevesebb és 10 betegülési esettel több, mint a megelőző hóban ; ezek közül meg­gyógyult 2, további gyógykezelés alatt maradt 18. Másnemű heveny megbetegülések is fordul­tak elő, azok nagy részben az emésztő szervek hurutos bántalmai közé tartoztak, többnyire kedvező lefolyással. A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA, Az arató leány. Olaszból: Koós Fer­e­n­c­­. (Folyt.) A balkonon, melyet fekete vászon mennyezet­­ezerüleg védelmezett a nap heve ellen, L­i­d­d­a szüntelenül rakta a kévéket a fényes rézajku gép kielégíthetlen szájába, ő maga kérte a jó­szágigazgatót, hogy őt oda küldje, hogy ott egyedül lehessen, kissé távol másoktól és min­denek felett T­o­n­­­o és Tinától. Másfelől még sem tetszett ez a hely neki, mert úgy vette észre ODoan a magasból, hogy az emberek mind reá néznek és mintegy az ő szivéből olvasnak. Tonio és Tina is előjöt­tek a kazal mögül s gyakran integettek feléje, egymás között nevetgélve. A h­ ő sem bírta a szemeit mindig lesütve tartani, szükségképen kénytelen volt rájuk letekinteni s gyötrő félté­kenységgel lesni minden mozdulatukat, magatar­tásukat; minden lopva vetett pillanatra újabb aggály keserítette el szívét. Szegény jó lélek, mirevaló így szenvednie, hiszen már vége volt mindennek. Tina az emberek között bájosan mosoly­gott, nevetgélt, szép száját, mintegy akaratlanul fölnyitván, Tonio a legfehérebb fogakat bá­multa , egészen elbűvölték a szeretett nő bájai. L­i­d­d­a mindezt nézte-nézte ; azok a légbeszálló nevetgélések, melyeket alig értett, tőrként ha­toltak a szívébe. Alig hunyta szemeit, a szomorú látvány tüstént előtte állott. Hát még az utolsó este az az iszonyú látomány, az a gúnyos neve­tés!. . Oh milyen keserű volt az erre követ­kező éjszaka ! Oh mennyit sírt, zokogott! Még a Jézusra mosolygó bánatos Madonna sem szánta őt meg, mind, mind elhagyták őt. Ta­lán mert nem volt méltó, talán nem szeretett eléggé ? . . . Korán reggel T­o­n­­­o­h­o­z rohant és száraz szemek­, és egyszerűen igy szólott neki: — Vagy velem, vagy Tinával, felelj ! Tonio mosolygott s ezt dadogta: — Milyenek vagytok ti nők, hát már még tréfálni sem lehet ? — Nem, nem, tudd meg, hogy értem ; tehát még egyetlen, utolsó szót. Tonio újra mosoly­gott s vállát húzogatva ezt dönnyögte: „Még van idő!“ Lidda még egy perczig helyt állott és T­o­n­­­o­r­a meresztette szemét, a ki ez alatt el­távozott ; de ekkor fellázadt szive egész keserű­ségével kiáltotta utána : — Gazember vagy! S ettől fogva többé nem sirt, nem, még egy könyvt sem ejtett, de szive búskomorságba esett s úgy látszott, mintha halálra vált volna. Visszatért a munkához, előbb kalászokat szede­getett a tarlón, aztán Jugal­ara a cséplő­géphez. A jó szivü és alázatos Lidda mindig a magányt kereste, a midőn csak tehette, szivé­ben azzal a fájdalommal, mely őt megölte. És a többiek, kik tudtak valamit, látva, hogy mily halvány és szomorú, igyekeztek őt kikérdezni, de ő nem felelt, szívében őrizte a titkot a nél­kül, hogy ajkán egy panaszos, egy átkozódó szó kitört volna. Jugallnban tűrhetetlen volt a hőség, a szérvből visszaverődő forróság csaknem elfojtotta a lélekzetet, legcsekélyebb szellő sem lengett. A munkások bágyadtan folytatták a dolgot a­nél­kül, hogy beszélgettek volna, abban a levegőben úszó nagy porban, mely a férfiak szürke ingeire és a nők élénkszínű ruháira visszahullott. Lidda úgy érezte magát, mintha ereje lassan-lassan el­hagyná , mert a szennyes menyezeten beszűrődött a fojtó, fullasztó hőség, mert körülötte vakító, sűrü por szállingózott , lábai alatt a gép réme­sen dübörgött s egy-egy véletlen rázkódásra ösz­­szerezzent. Azonban szokott ügyességével mégis helyt állott, fel nem véve a fáradságot, egyedül fájó szíve által támogattatva. « Tina nem nevetett többé a munkások kö­zött, de mindig előttük járt ez az ifjúságában virágzó, szép alak. Tonio csak őt szereti any­­nyira, hogy nyomorult gaz lett, ki elfeledte adott szavát, elfeledte a szerelemben fogantatott te­remtmény emlékét is. Az a szegény születendő, a­ki árván, megátkozva jövend e világra ! Lidda nem várja többé aggódva az új házban a szülés óráját, nem a boldog bűnt, nem az anyai boldogságot, semmit, de semmit. Lett volna átkozott, gyűlölt, csak Tonio egyedül védené, szeretné a szegény ártatlant. Hát olyan nagy volt-e a szerelmi bűn, hogy azt semmi ve­­zeklés nem törülheti el ? Nem volt-e ő jó, nem volt-e vőlegényéhez hű, örökre ha szíve egész teljességével ? ... És ha bűnt követett el, nem volt-e elég nagy szenvedése is ? Midőn szere­tünk és egészen feláldozzuk magunkat, hogy szerettessünk ; midőn a gyönyör, a kéj megszen­telik a szerelmet: mi kell még, hogy boldogok legyünk ? . . . Lidda nem tudott ennél többet; a szelíd, a szerelmes szív elemésztette magát s fellázadt a kárhozatos, a meg nem érdemlett vértanúság ellen. Nem kérdezett egyebet csak azt, hogy váljon szeretik­e, hisz ő hozott a szerelemnek áldozatot, de meg akarta védeni magzatát. így, így, forduljon rá minden gyűlölet­, legyen az övé minden fájdalom, csak a születendő legyen meg­áldva, legyen szerettetve. És a jövendő édes képre Lidda emelkedni érezé szivét s levert­ségben kimerült ereje újra éledni kezdett s mintha nevetett is volna .. . Azonban hasztalan, eltűnő volt minden s a pillanatnyi csalkót még siralmasabb bubánatba merítette. Mi történt volna, ha a titok kitudódott volna , ha atyja és mindenek felett bátyja észrevették volna. És az a szegény, mindig beteges anyja ? Agyon sírta volna magát és keserűségében meghalt volna ... (Vége kev.) 115. szám. állomáshoz vezető összekötő út kiépítése tárgyá­ban megtartott helyszíni tárgyaláson a tervezet elfogadtatott. Az ágostonfalvi kiágazó közutnak, Ulibidnak és ártéri hidaknak kiépítése államsegélylyel en­gedélyeztetvén, a terület megszerzése és az ár­lejtés előkészítése a tervezést végző sepsiszent­györgyi kir. államépítészeti hivatalra bízatott, úgyszintén a munkáknak vezetése úgy Három­szék vármegye valamint Nagyküküllő vármegye területére. Július hónapban folyamatban voltak a töb­bek között a vármegyeház átalakítási munkái, a vármegyei szegénymenház és a kézdi­vásárhelyi honvédségi lőszerraktár építése. Bita és Ilidvég községekben az állami iskolaépületek munkáit folytatták, az erősdi állami iskola építése pedig árlejtésen biztosíttatott. A bereczki határvillon­gás ügyében kirendelt nemzetközi bizottságban a kir. államépítészeti hivatal főnöke vett részt. A hivatal személyzetéből Vajna Lajos kir. mérnök Csik-Szentmártonba a kir. járásbíróság­nál folyamatba tett építkezésekhez művezetőül rendeltetett ki.

Next