Székely Nemzet, 1897 (15. évfolyam, 1-194. szám)

1897-11-15 / 171. szám

November 15. SZÉKELY NEMZET: aulába később érkező zsidó és szabadelvű diáko­kat zajos pfuj kiáltásokkal és sértő megjegyzé­sekkel fogadták. Az utóbbiak rövid ellentállás után az egyetem árkádfolyosóira vonultak vissza, mialatt a Gloria német hazafias dalt énekelték. A német nemzetiek most ujult erővel nekik­­támadtak, hogy őket a folyosókról kiszorítsák. A két pedellus közbelépése daczára a duhajko­dás tovább tartott és mind nagyobb mérveket öltött. Fü­lsike­­tő lárma keletkezett és a német­nemzetiek , ki veletek, ki a zsidókkal­­ kiáltások között botokkal támadtak és ütöttek, míg sike­rü­lt nekik a zsidó és szabadelvű diákokat tel­jesen kiszorítani a folyosókról és az aula kapuit utánuk bezárni. A pedellusok erőfeszítése, kik nagy szorult­ságukban segélyért kiáltottak, teljesen hiábavaló volt, a német­ nemzetiek és konzervatívok addig nem nyugodtak, míg az egyetem falai között egyedül nem maradtak. Az egyetem előtti téren számos rendőr ál­lott e­gy rendőrtisztviselővel és a kiszorított diá­kokat a rendőrségre kisérték, hol jegyzőkönyvet vettek fel velük. B­é­c­s, nov. 17. A költségvetési bizottság folytatta a kiegye­zési provizórium tárgyalását. Mauthner több indítványt jelent be a rész­letes tárgyalásra. Krazaar elnök kijelentette, hogy Mauth­­nernek nem lesz alkalmi javaslatot tenni, mert több tárgyalás nem lesz. Abrahamovitz elnök ugyanis figyelmeztette őt, hogy részletes vita nincs helyén. Ha a bizottság osztja ezt a néze­tét, akkor meg kell kérdeznie a bizottságot, hogy újból megkezdjék-e a már bezárt vitát. Dr. Rusz tiltakozik az ellen, hogy a provi­­zóriumi javaslathoz módosítványokat adjanak be. Pininski javasolja, hogy ne részletes, hanem általános tárgyalás legyen a javaslat felett. A vitához hozzászólónak még Pergelt, Four­nier, Steinwender, Kaiser, Stansky és Menger, mire az elnök Gmninski indítványát szavazás alá bocsátja. A javaslat elfogadása után a tárgyalást fél órára felfüggesztették. EGYHÁZI ÉLET. A mai autonómiai kongresszus. Budapes­t, nov. 13. Mire másodszor is összeültek a főrendek vöröspados üléstermében a katolikus kongresszus képviselői, immár kiélesedtek és formát öltöttek az ellentétek, a­melyek a mérsékelt elemeket Zichy Nándor gróf néppárti túlzó híveitől el­választják. Ezen a második ülésen már pártok állotta­k egymással szemben és ezzel kapcsolato­san még az elhelyezkedés is másként történt. A néppárti tábor jobbról gyülekezett, még azok is, a kik a múltkor békésen telepedtek le a balol­dal mérsékelt elemei közé, míg a mérsékeltek a balmezőt népesítették be. A­mint valamivel tizenegy óra után V­a­s­z­a­r­y Kolozs herczeg­­primás mint elnök megnyitotta az ülést és meg­történt a végleges elhelyezkedés, úgy látszik, mintha kevesebben lennének jelen, mint az első ülésem A kitört viszály, úgy látszik, elkedvetle­nített és távolmaradásra késztetett egynéhány kongresszusi képviselőt. A mai ülés legfontosabb tárgya természete­sen a 27 tagú bizottság megválasztása Ebben a dologban ütközik meg a mérsékelt c­entrum a néppárti túlzókkal. Két lista forog közkézen. Mielőtt azonban a választásokat megejtették volna, előbb bőséges jegyzőkönyv-olvasásban volt része a kongresszusnak. A herc­egprimár bejelentvén, hogy a mai ülés jegyzőkönyvét Prohászka Ottokár egy­házi jegyző fogja vez­etni, a múlt ülés jegyző­könyvét, nemkülönben a mentelmi bizottság Schlauch kardinális által beterjesztetett jegyzőkönyveit Z­i­c­h­y Aladár gróff jegyző ol­vasta fel. Szó nélkül vettek tudomásul vala­mennyit. — És most, határozatképesnek mondván ki a kongresszust, mély tisztelettel kérem a kép­viselő urakat, méltóztassanak a szavazást a vi­lági alelnöki, a világi és az egyházi jegyzői ál­lások betöltése felett megejteni. — Egyszerre szavazunk mindnyájan ? — kérdezte Horánszky Nándor. — Egyszerre ! — volt a válasz. Felállt erre megint Zichy Aladár gróf jegyző és felolvasta — mint rendeli a szavazás megejtését a törvény. A jegyző felolvassa a ne­veket, a képviselő urak fogják a szavazólapjukat, oda fáradnak a középasztalhoz és a czédulájukat bele­dobják a kaszettába, így is történt. Nem olyan gyorsan és to­longva azonban, mint a­hogy az a képviselőház­­ban menni szokott. A katholikus képviselő urak szépen bevárták a helyükön, a­míg Latinovics Gáza jegyző szólította őket, akkor fölkeltek és ki lassan — ki meg lassabban, már a mint a temperamentuma meg az — arányai engedték, odasétált a kaszettához és leszavazott. Elég las­sacskán ment ez bizony, de egyszer mégis csak vége lett. Alelnöknek a két lista mindenike S­z­a­p­á­r­y Gyula grófot, világi jegyzőknek dr. Günther Antalt és dr. Z­i­s­k­a­y kir. tanácsost jelölte, csak az egyházi jegyzői állás betöltése felett volt köztük differenczia. A mérsékeltek dr. Párvy Sándor egri kanonokát jelölték, a néppárt dr. Giesswein Sándor kanonokot kandidálta. Egy kis negyedóra eltelt azzal is, a­mig a szavazatokat összeolvasták. Meglehetős feszült várakozással hallgatták az eredményt, a­melyet Latinovics Géza hirdetett ki. E szerint beadatott összesen 140 szavazat. Alelnökké egyhangúlag gróf Sz­apáry Gyulát választották ; a két világi jegyző mindegyikét 137 szavazattal választották meg. Egyházi jegyző a néppárt jelöltje, Giess­wein Sándor lett, a­ki 82 szavazatot kapott, a mérsékeltek kandidátusának, Párvy Sándornak 65 szavazata ellenében. Az eredmény hirdetése után gróf S­z­a­p­á­r­y Gyula emelkedett fel, hogy megköszönje az iránta egyhangúlag megnyilatkozott bizalmat. ígéri, hogy pártatlan és buzgó alelnöke lesz a kon­gresszusnak. A katolikus autonómiát szükségesnek tartja és pedig úgy, hogy adassák meg az egy­háznak a mi az egyházé, hagyassák meg az államnak, a mi az államé. Ellentét a kettő kö­zött ne le­jen, jogai egynek se csorbuljanak. Nagy helyeslés hangzott fel ezekre a sza­vakra, majd Giess nem­ köszönte meg a megválasztását, azután az új jegyzők felváltot­ták a régieket. A kongresszus megalakult. Felállt a herczeprimás, felállt vele az egész gyülekezet is és igy indítványozta meleg és ma­gasan szárnyaló szavak kíséretében a bíboros főpap, hogy intézzen a kongresszus hódoló távi­ratot ő Felségéhez, a királyhoz és a pápához. Zugó alján volt a visszhangja az indítvány­nak, de gróf A­p­p­o­n­y­i Albert pompás kis be­szédének is, a ki kívánta a bíboros herczeg­­érseknek, hogy ép erőben érje meg eredményét is annak a nagy műnek, a minek a kezdemé­nyezésében olyan jelentős része volt. — Köszönöm, köszönöm — bólingatott mosolygó és meghatott arczc­al a herczegprímás. Ezután megejtették a 27-es bizottság vá­lasztását, a­mely éppen úgy folyt le, mint az előbbi választás, csakhogy most Ziskay Antal olvasta a neveket. Két óránál tovább tartott a szavazatok összeszámlálása és fél háromra járt, mikor ki­hirdették az eredményt. Száznegyvenegyen sza­vaztak és az eredmény szerint a néppárt, mely előbb még jókora többséggel győzött, m­o­s­t ki­sebbségben maradt. Az egyházi és a pót­tagoknál a két tiszta jelöltjei vegyesen választot­ták meg, a mérsékelt párt világi jelöltjei azon­ban egytől-egyig megválasztanak és a néppárti lista teljesen elbukott. Megválasztottak a követ­kezők : Egyháziak: Dr. báró Hornig Károly, veszpr. püspök. Ivánkovics János, rozenyói püs­pök. Molnár János, p. prelátus Dr. Prohászka Ottokár, papnöv. tanár. Dr. Rajner Lajos, pré­post-kanonok. Dr. Steiner Fülöp, sz. fehérvári püspök. Dr. Vajda Ödön, zirczi apát. Samassa József, A­pássy György. Világiak: is mérsékelt párt listájának valamennyi tagja. Póttagok: Egyháziak: Dr. Bita Dezső, dr. Váro­sy Gyula. Világiak: Bakony Elek, Kubina, Borsodi Géza, Petrovácz József. Ir­odla­lom és művészet. András a gazda. Gotthelfnek, a kinek szüle­tése napjat épp most Ünnepük századik évfordulójá­ban, van egy hires regénye András a s­olgalegény­­ről, mely évtizedek óta a magyar népnek kedvelt olvasmánya. Ennek a régi és sokat olvasott könyv­nek a folytatását beszéli most el jó magyar nyel­ven Szívós Béla. A­mily érdeklődés kísérte annak idején a szegény szolgalegény kemény sorsát, épp olyannal olvassuk most a tehetős gazdáét, a­ki a maga erejével és becsületes szívével szerezte meg a jómódját. Roszindulatú emberek félrevezetik egy-egy pillanatra az egyenes útról, bajba is keverik, míg az ő józan esze vissza nem téríti és helyre nem állítja a megbontott nyugalmat. A könyv­­ részben kitűnő példával szolgál s mint a nép erkölcsét javító olvasmány, e téren a legkiválóbbak közül való. Az ily könyv terjesztése az arra hivatott közegeknek nemes feladata volna. Megjelent a Vasárnapi Könyv­tár tetszetős füzetei közt, és ízléses képei a Frank­­lin-Társulat ily olcsó munkánál igazán dicséretre méltó buzgalmára vallanak. Ára 40 kr. A tatárok Napóleonja. A nagy Dzsengisz-Khán történetét beszéli el a Történelmi Könyvtár legújabb füzetében Lázár Gyula dr. A latin közmondás igaz­sága, hogy a történet az élet mestere, e vállalatnál valóban bebizonyult. Évtizedek óta látja el ifjuságun­kat és a mivelt közönséget történelmi kézikönyvek­kel, melyek megelevenítik a világtörténelem és a hazai história nagy eseményeit, korszakalkotó alakjait. A jelen füzet a nagy tatár vezér életét beszéli el, a­ki dicsőséges pályafutásban egy világuralom alapját veti meg. Érdekesek a mongolok szokásairól és er­kölcseiről való leírások és kellemes általán az elbe­szélés közvetlen, meleg hangja. Képek is bőven van­nak a csinos könyvben, mely 40 krajczáron kapható. KÜLFÖLD. — november 15. A porta erőszakoskodása. A porta még a mai napig sem tette meg a kellő lépéseket arra nézve, hogy az állítólagos örmény üzelmeiért a török hatóságok által bántalmazott Brazzaroli merzillói Lloyd-ügynök ügyében az osztrák-magyar lobogó s a szerződésszerű konzulária védelem megsértéséért konstantinápolyi követségünk elég­tételkérését teljesítse. A P. Lloyd írja, hogy : ha a porta nem ébred kötelességének tudatára, vele szemben is érvényesíteni kell azt a rendsza­bályt, a­mely Bulgáriával szemben is sikeresnek bizonyult. Bulgáriát ugyan­is a külügyi hivatal a múlt nyáron hasonló afférból kifolyólag csak diplomácziai ügyvivőnk visszahívása által tudta észre téríteni. Emke. — Az igazgató választmány gyűlése. — Kolozsvár, nov. 13. Az Emke igazgató választmánya tegnap délután 3 órakor ülést tartott a városház nagytermében. Jelen voltak : Gróf Béldi Ák­os alelnök, gróf Bethlen Bálint, Deáki Albert, Eöry Ernő, Fekete Nagy Béla, Feilitzsch Arthur báró, Gyárfás Bene­dek, Jósika Lajos báró, Kornis Viktor gróf, Kuun Géza gróf alelnök, Kuszkó István, Merza Lajos, Radnóti Dezső, Sándor József, Szabó Samu, Szeka­a Ákos, Tokaji László Elnökök­: Béldi Ákos gróf. Előadott: S­á­n­dor József. Jegyzett: Fekete Nagy Béla. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hite­lesíttetik. T. alelnök-főtitkár havi jelentésében előadja a közgyűlési előkészületek ügyében tett előintézkedé-­­eket. Ezek szerint a programra 1000 példányban kinyomatva szétküldetett, az igazoló és vendégje­gyek elkészíttettek ; a vidéki tagok számára ked­vezményes vasúti jegyek eszközöltettek ki ; a fiók­választmányok fölhivatták, hogy a közgyűlésre je­lentkező tagokat jelentsék be. A közgyűlés helyi­ségéül, miután a Redout nagyterme az egyetemi ünnepély által már előzőleg lefoglaltatott, az uj vármegyeháza díszes nagyterme követett el, melyet a vármegye közigazgatási bizottsága kivételesen az Erykének és pedig díjtalanul, a rendező bizottság ké­résére, felajánlott. A november 13 iki zárt értekez­let, mely a városházán lesz, délután 6 órára tétetett, hogy a tövisi és deési vonatokon beérkező tagok részt vehessenek az értekezleten. A bankett a New- York szállodában lesz. Merza Lajos főpénztáros jelentése szerint az Emke október havi bevétele 7137 frt 93 kr, összes vagyon 1.262,038 frt 80 kr, szolgál örvendetes tu­dásai. Béldi Ákos gróf alelnök felhívja a t. alelnök­­főtitkárt, hogy a directorium nevében terjeszsze elő azt a határozati javaslatot, melylyel a közgyűlés Ő Felsége a király iránti hódolatát fejezi ki. Az elő­terjesztés lelkes éljenzéssel egyhangúlag elfogadtatik. Elnök jelenti, hogy közgyűlési indítvány a zá­ros határidőn belől egy érkezett be, Reményi Antal Emkő jogtanácsostól a t. alelnök főtitkárnak szava­zandó köszönet tárgyában , egyhangúlag elfogadtatik. Ezután a többi folyó ügy tárgyaltatott és egy pár újabb segély szavaztatott meg. Az ülés gróf Béldi Ákos elnök éltetésével vé­get ért. NAPI HÍREK. — november 15. — A királyné, mint Bécsből jelentik, noha az idő egészen télire fordult, folytatja gyalog­sétáit Schönbrunnból Lainzba. Egy és négy óra között sétál, rendesen egy-egy udvarhölgye kísé­retében. A király is gyakran van vele együtt a parkban, de rövid séta után egyedül tér vissza a Hofburgba. November 19-ikén lesz a királyné nevenapja, a­melyet az idén is fényesen ülnek meg a királyi családban. A királyné legkésőbb dec­ember végén több heti tartózkodásra Biar­­ritzba megy, ahonnan később Cap Martinba utazik. — Kérelem. A „Zágoni Mikes Kelemen-emlék“ bizottsága azon kéréssel járul mindazon hazafiakhoz, a­kiknél még gyűjtő ívek vannak, hogy szíveskedje­nek ezeket — bármily csekély hazafias adományaik­kal — a bizottsághoz vissza­juttatni. Egyben — több oldalról történt megkeresésre — a következők­ben tudatjuk az érdeklődőkkel ügyünk jelenlegi állá­sát : A begyült adományok összege 1633 frt 56 kr. Kiadás 72 frt. Ebből látható, hogy az összeg, mely felett rendelkezünk, oly csekély, miszerint ez idő sze­rint gondolnunk sem lehet az eszme kivitelére. Épen ezért bizalommal fordulunk a nagy történeti alak barátaihoz, tisztelőihez, v­agy székely testvéreink­hez is, — kérve őket hazafias támogatásra, hogy igy ügyünket sikerre juttathassák. A bizottság nevé­ben dr. Tóth Samu, titkár. — A köröspataki bál. A kőröspatakiak olvasó­társasága f. hó 6-án este a gróf Kálnoky Félixné kastélytermeiben fényesen sikerült bált rendezett. A helyből s vidékről összesereglett szép és díszes közönség a termeket zsúfolásig megtöltötte s Bónis zenekara mellett majdnem virradtig mulatott. Az olvasó társaság e sorok utján is kötelességének ismeri a legmelegebb köszönetét n­ilvánítani a nemes grófnő ő méltó­ságának, hogy szép és fényes termeit átenged­i kegyeskedett. A bál fényes sikerét bizonyára a tánczhelyiség kényelmességének lehet tulajdoní­tani. Örömmel jelzi az olvasó társaság a sepsi­szentgyörgyi kereskedők nagy részvétét, kik nem­csak azt kívánják, hogy a vidék őket felkeresse, de ők maguk is szívesen elviszik jó kedvüket és pénzüket, hogy biztosítsák a vidéki bál anyagi és erkölcsi sikerét. Az olvasó társaság hálás kö­­szönettel hozza nyilvánosságra a következő fölül­­fizetéseket : Méltóságos gróf Kálnoky Félixné 10 frt, Wiedersperg bárónő ő méltósága 5 forint. Ügybarát 2 frt, Bogdán Emil 2 frt, Bakó János (Csik Szereda) 2 frt 50 kr, András Mózes ny. honvéd őrnagy. Bokor György (Balassa-Gyarmat), Autós Manó, Czintos Ferencz 2—2 frt, Fejér István 1 frt 50 kr, Stamm János, Dénes Bara­básáé, Séra Ferencz, Pánti István, Bíró András, Nagy Móra 1 — 1 forint, Bedő Dánielné, Csiszár Mihály, ifj. Ötvös Pál, Veres Pál, Fogolyán Sán­dor, Kis Lajosné, Vitályos Efraim, Istvánfy Já­nos, Joós Elek 50—50 krajczárt, id. Fejér Jó­zsef 60 kr, Salamon Adolf, N. N., Fejér Károly,­ Szántó Ferencz, Kocsis Sándor és Kádár Sándor 50—50 krajczár Összes bevétel 108 frt 10 kr. Tiszta jövedelem 51 frt 82 kr. Az olvasó-egylet. — Uj napilap. A fővárosban november köze­pén új politikai napilap indul meg „O r­s z á g­o­s Hírlap“ czímen. A lapot, a­mely nagyszabású, előkelő hírlap lesz, negyven, különböző pártállású, országos nevű politikus adja ki, főszerkesztője pedig Mikszáth Kálmán országgyűlési kép­viselő lesz. Az új hírlapot a fővárosi hírlapírók olyan előkelő gárdája csinálja, amely teljes garanciia a vállalkozás fényes sikerére. Li­p­­c­­­e­y Ádáma, a lap felelős szerkesztője eddig a következő nevesebb hírlapírókat nyerte meg az új laphoz : Papp Dániel, Méray Horváth Károly, Papp Dávid, Lovassy Andor, Keszler József, Kahns Ede, Lendvay Sándor, dr. Guthi Soma, dr. Molnár Géza, Lakatos Sándor és még töb­beket A lap segédszerkesztője Kálnoki Izidor, a Magyar Hírlap és Pesti Napló volt helyettes szerkesztője, aki tavaly az ezredévi kiállítás saj­­tóügyi előadója volt. Az új lap fényesen beren­dezett szerkesztősége és kiadóhivatala VII., Jó­zsef körút 65. szám alatt lesz. — Bismarck — nagybeteg. A Berliner T­a­g b 1 a­z­t jelenti, hogy állítólag kitűnő helyen szerzett értesülése szerint Bismarck á­l­l­a­­pota rosszabbra fordult és hogy már az egész családot a beteg ágyához hívták. Ennek a hírnek ellentmond a Localanzeiger egy friedrichsruhei sürgönye, amely sze­rint gróf Bismarck Herbert onnan ismét elutazott és hogy a herczeg állapota jobbra fordult. Az egész világ feszült figyelemmel kiséri, hogy minő hírek érkeznek a Szászerdő tölgyei felől, Hamburgból táviratozzák . Friedrichsruheból írják, hogy a Bismarck herczeg betegségéről el­terjedt hírek alaptalanok. Az exkanczellár egé­szen jól érzi magát. Az igaz, hogy e napokban a köszvény miatt erős fájdalmai voltak, de azok is elmúltak. A Kölnische Zeitungnak is azt jelentik Fried­­richsruhéból, hogy az exkanczellár jól van. Orvosa nem engedi, hogy a szobából kimenjen, mert az idő kedvezőtlen a sétára. — Andrée elesége, Kopenhágából írják : Mos­tanság, a­mikor az egész czivilizált világ a legna­gyobb érdeklődéssel várja, hogy mikor ad hírt ma­gáról Andrée, mindenkit érdekelni fog az is, hogy mennyi és milyen ennivalót vitt magával a bátor északsarki léghajós. Erről a kopenhágai nagy kon­zervgyár főnöke, Beauvais dr., a­ki Nordenskjöld, Nanzen és most Sverdrup expedíc­ióját is ellátta élelmiszerrel, a következőket mondja: — Andrée expedícziójánál a konzerveket mind rézedényben helyeztük el, mert a vas befolyásolja a delejes kutatásokat. Továbbá, hogy minél kevesebb helyet foglaljanak el, nem kerek, hanem négyszögle­tes tartókban helyeztük el. Mindenféle pecsenye és kolbász, sódar, hal, szárnyas állat, zöldség és sokfajta gyümölcs Andréenek és bajtársainak az élelme. Ha Andréenak sikerült ezt az élelmet megmenteni, akkor jó időre el van látva, annál is inkább, mert a vadá­szattal és halászattal fölfrissítheti a raktárát. Andrée erősen konc­entrált czitromlével készült pasztillákat is vitt magával, a­mit először használnak északsarki expedíc­ión. Az a rendeltetése, hogy a résztvevőket megvédje a skorbuttól. Végül csokoládé-kalácsot is vittek magukkal a léghajósok, a­melyben porrátört pemmikán is van. A pemmikán egy indián módra szárított bus, a­mely nyersen is megehető és rend­kívül tápláló. Ebből az ennivalóból ötven fontot vittek lapos dobozokban s hogy a nedvesség hozzá ne fér­hessen, pergamentbe, majd staniolba és aztán légmen­tesen elzárt bádogdobozokba csomagoltattam. Nanzen expedícziója is vitt volt magával semmikánt. Végül Beauvais dr. kijelentette, hogy az ő vé­leménye szerint, mindig hozzágondolva, hogy Andrée megmentette az élelmiszereket, a bátor léghajósok mintegy kilencz hónapra vannak táplálékkal ellátva. — A brassói betörések tettese. Segesváron elfogták Szucsu Jánost, a­ki mint borfiú két hétig volt alkalmazva Brassóban az „Európa“ vendéglőben. Szucsu bevallotta, hogy ő követte el múlt szerdán hajnalban a betörést Brassóban az „Európa“ szállodában. Szucsu Jánost Brassó­ba szállították és átadták a kir. ügyészségnek. Szucsu azt állítja, hogy nem 377 frt 70 krt ra­bolt el — a­mint a lapok írták — hanem csak mintegy 200 frtot. 163 frt 08 krt meg is talál­tak nála, a többit Segesváron a Frank féle szál­lodában kedvesével elköltötte. — A Dreyfus-affér. Az Ördög-sziget foglya fölött újra mindjobban beborult a láthatár. Az Echo de Paris — mint Párisból tá­viratozzák — egy közleményt tartalmaz, mely szerint a kormány tagjai új vizsgálat alá vették az aktákat és ezekből megállapították, hogy Drey­fus kapitány ellen nem egy, de nagyon sok bizo­­nyíték van. A törvényszék fontos tanúvallomá­sokra is támaszkodhatott, de még Dreyfus volt az első alosztály egyetlen tisztje, a­ki a hadgyakor­latokon részt vett — a sokat emlegetett levélben pedig épen az áll, hogy írója a hadgyakorlatokra készül utazni. Megállapították továbbá, hogy Dreyfus sokat közlekedett egy emberrel, a­ki an­nak a gyanújában állott, hogy idegen kormányo­kat informál és a­ki a kapitány elfogatásának napján eltűnt Párisból. Dreyfust — mondja az említett közlemény — a mellőzés vitte az áru­lásra. Szere­tett volna ugyanis katonai küldetésben a külföldre menni, minthogy azonban ily küldetést nem bíztak rá, elkeseredésében mindazokat a tiszteket, a­kik szerencsésebbek voltak, mint ő, elárulta, hogy missziójuk teljesítését lehetetlenné tegy . íme, ez — a nyilván sugalmazott — fe­lelet Scheurer-Kestner kísérleteire. 171. szám.

Next