Székely Nemzet, 1898 (16. évfolyam, 1-195. szám)
1898-01-03 / 1. szám
XVI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, hétfő, 1898. január 3. m2. 1. szám. Szerkesztőségi iroda: á©p«i-Szentgyörgy. Sétatér-utcza 6. szám. hová a lap szellemi részit illető közlemények küldenünk. Kéziratok nem adatnak vissza. Hérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. If Mejdilnik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton F.lőfiafotésier . helyben házhoz hordva vagy vidékre postán kidldva : Égés* évre . . 10 ff* — kr- Félévre . . 5 ht — kr. Negyedévre . . 2 frt 60 kr. Hirdetményekiklija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 80 kr. Kiadóhivatal: Ittai-nyomja-remeny-társulat hová J'v /llsiittít fémek és hidilélik bérmentesen küldendők. Reklamácziók a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Nyílttér sora 16 kr. A hirdetmények 8 nyiltterek dija előre fizetendő. I POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautalványok használhatók. rd.övnzír.Ticsi trrci.HivAs „SZÉKELY KEMZET“ minit politikai •A« társodalmi Iniţia A „Székely Nemzet" innitjelenik hetenkint négyezer: hétfőn, »Jerdán, pénteken és simbaton reggel egy nagy íven, szabaAd nyeténi m«NAUIoyt«. ElAtivet al ára egész évre 10 frt félévre . S frt negyedévre . 2 frt 50 kr Az nlfttlzeréeebel legetélasertliih pestei iitalvé "jókkal ti Ilid Mii. Mutatványavám kívánatra Ingyen. Gyüjtődnek 6 dlfkivetés után t.laztelet.példánynyal SzolgálntiK. Kérjük az előfizetéseket minél előbb menten, mivel felesleges példányokat nem nynaattathatunk. k J0KA1-RYORDA-HItSZVITHY-TARSOLAT, mint a .Székely Nemzeti kiadótulgjimnnsa Ex les-állapot. — jun. 3. Csak épen czimul adtuk , de a mai helyzet egyáltalában nem törvényen kívüli állapot. Tehát nem törvényellenes és így nem is alkotmányellenes állapot. A kormány nem bocsát ki rendeleteket — habár ebben az esetben annak igénybe vétele épen nem ellenkeznék a legszűkebben értelmezett alkotmányosság fogalmával sem , hanem intézkedéseket tett, amelyekkel a status quot fentartja a vám és bankügyre nézve. Egyszerűen átiratban értesítette az osztrák kormányt arról, hogy amennyiben a monarchia másik állama a jelenlegi állapot és viszonosság feltételeinek megfelel, ideiglenesen az 1897. decz. 31-én lejárt szerződéses viszonyt fogja tovább folytatni, miután az erre vonatkozó provizóriumos javaslat kellő időben törvénynvé nem válhatott. Kétségtelen, hogy a rendeleti intézkedés lett volna a legközvetlenebb folyománya a szélsőbaloldal alkotmányellenes törekvése által támasztott politikai helyzetnek. De ebbe a kormány még most nem ment bele. Az alkotmány integritását ezzel a természetes és nem kifogásolható eljárással sem akarta még csak látszatában is bántani. Fölhatalmazást kért és kapott tehát erre a koronától a mostani állapot folytatására. Királyunk alkotmányos érzéke döntött ebben a válságos pillanatban. Mert vannak körülmények, melyeket magunk okozunk és azokért mi felelünk, de vannak olyanok is, melyeket mások okoznak és azért feleljenek elő. Király és az ország, kormány és a szabadelvű párt, 40 ember terrorizmusának volt kitéve, ettől a terrorizmustól szabadulnia kellett és e szabadulással úgy szabadítással, csakis kötelességét tejezn tette. Ha ez az eset az abszolutizmus — mondjuk, alkotmányos abszolutizmus— korszakában, egy századdal ezelőtt történik, nem csináltak volna belőle lelkiismeretet. Összefogdosták volna és ártalmatlanná tették volna a negyven urat ; csakhogy egy századdal előbbre vagyunk, mégpedig a világosság egy oly századával, hogy a föld összes műveit emberiségének szeme előtt foly le minden országosnak nevezett cselekedet és habár idegen fegyveres beavatkozásnak helye nincs, a közvélemény beavatkozását, mint a lég áramának hullámos folyását, megakadályozni nem lehet. Ma a közvélemény a gát minden túlkapás ellen, egyéni, vagy parlamenti abszolutizmus ellen egyaránt, mely alól éppen úgy nincs kivéve az oroszok czárja, mint a magyar parlament negyven zsarnoka, mely az ország alkotmányával szemben erőszakos álláspontot elfoglalni nem átallott. Egy század óta óriási az átváltozás ! Egy század előtt az abszolút hatalmaktól, az egyeduralkodási túlkapásoktól kellett félteni az emberiség szabadságát és meg kellett alkotni a parlamenteket, hogy azok ellensúlyozzák, s íme, a parlamentek viselkednek ma úgy, hogy a társadalom felfordítását velük szemben kell megvédelmezni. Ám kísérjük figyelemmel a világsajtót, az egész világ társadalmának úgynevezett közvéleményét, az anarcikus irányú lapokat kivéve, nem akad egyetlen lap se, mely parlamenti helyzetünk jelen eseténél, ne a negyvenek erőszakoskodó zsarnokságát ítélné el. Ne beszéljünk mi, ne beszéljen pro domo sua a szabadelvűpárt sajtója, hagyjuk beszélni a világsajtót, legyen cselekedetünk bírája az egész emberiség ! Velünk szemben, a szabadelvűpárt sajtójával szemben, beszélhet a szélsőbal sajtója elfogultságról, de nem beszélhet az egész világ részrehajlatlan sajtójával szemben, amelyre úgy látszik, midőn alkotmányt gyilkoló merényletét elkövetni készült, nem számított. Azt hitte, elkövetheti e gyilkosságot titokban, a mindent elborító pártszenvedély sötét leple alatt és kibeszélheti magát az orruknál lógva vezetett párthivek előtt; azt hitte, csupán a magyar koronás királylyal, csupán a szabadelvű párttal és magyar kormánynyal áll szemben, melyre összebeszélhet minden tereferét, de midőn agyilok kezében megvillant s alkotmányunk védelmére kinyúlt a királyi kéz s a felforgató merénylő kezére tette jobbját, egyszerre kigyultak a világsajtó világító tornyai is, a villanyos áram nappali fénye összetépte a pártszenvedély sötét leplét, íme, a világ tekintete előtt leleplezetten áll a merénylő s magasra emelten fölötte a királyi, mentős kéz ! Erre a világosságra nem méltóztattak számítani ! Ám méltóztassanak most önmagukat szemlélni, van szemük elé tartott tükör elég! De ne higyye senki, hogy a világsajtó e megnyilatkozását mi már olvastuk. Nem ! Ebben az órában, mikor a kormány intézkedéséről tudomást veszünk, előre látjuk és olvassuk a külföld józan kritikáját is , de van bennünk az alkotmányosság és az igazság iránt annyi érzék, hogy a világsajtónak itt jelzett véleményére mérget merünk venni, s ez a véleménymegnyilatkozás lesz legnagyobb bizonyítéka annak , hol az igazi alkotmányos érzék, a mi sziveinkben e, vagy amott ? . . . A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. A lélek mint egyén. Irta : Tóvölgyi Titusz. (34. folytatás.) A szellemek jelentkezésénél is észre lehet venni a gyakorlottabb szellem föllépését, éppen úgy, mint az életben, a társaságokhoz szokott vagy nem szokott egyének fesztelenségét vagy félszegségét. Hanem aztán a gyakorlottabb szellemek, ha nem egészen szolidak és szélhámosságra hajlandók, a gyakorlatlan kísérletezőkkel teljesen a bolondját járják. Voltam feanceokon, ahol csupa királyok, fejedelmek, herczegek, hadvezérek, világhírű tudósok és írók sat. jelentkeztek Egyszerű magunk fajta ember soha De még az ókor tudósai és császárai is csak úgy hemzsegtek és nincs, de nem is volt a világnak oly hírneves országa honnan a leghíresebb emberek (3—4—5000 évvel ezelőtt élők is) ne jelentkeztek volna. Nos hát én nem voltam képes elhinni de nem is hiszem, hogy Cresusnak, Cirusnak, Semiramisnak, vagy Nagy Sándornak, Nagy Károlynak vagy oroszlán szivű Rikárdnak, Sulla és Mariusnak meg Scipionak miféle nagy kedve kerekedhetnék, itt, Magyarország egyik kis szobájába jelentéktelen emberek elébe jönni csupán azért, hogy semmit se beszéljenek, legfelebb is jó estét kívánjanak. Mert amint a körben ülők közül valaki valami történelmi kérdést intézett hozzájuk, elpárologtak azonnal. De mert látták, %■ ■' V/ ' hogy az ily hírneves magas vendégek látogatása az illetőket véghetlenül boldogitja, hát ahány nevezetes neve a történelemnek volt, azt mind fölvették s hol mint római consulok, császárok, pápák sat. prezentálták magukat. Ha aztán később kisül, hogy mindezek felültetések voltak, az ülésezések egész ideje kárba veszett. Természeténél fogva a leghitelesebb szellem látogató az, kit valami régibb ismeretség, barátság, rokoni kötelék avagy szellemi rokonság vonz hozzánk. Ez utóbbiak közt aztán lehetnek a földi lét mindenféle osztályában élt szellemek királyok is, miért ne ; a túlvilágon nincs e földi rangnak semmiféle jelentősége, s ha mint szellem, szellemünkhöz vonzódik, miért ne közeledhetnék felénk ? Ámde hogy csupa világhírű nevek csoportosuljanak körültünk és pedig, mintha nem is tudnának máshová menni, a föld minden sarkából ide gyűlve ? Abban consequentia nincs ! Még ha közölni valójuk lenne, de mikor az sincs! Nagyobb társulatok, ha kutatás és tudományos szempontból rendeznek üléseket és ennek a szellemvilágban hire megy, semmi kétség benne, hogy góczpontjává válhatik a legsajátságosabb szellemi érintkezésnek, de kicsiny privát körök kicsiny emberekből, ilyen vonzerőt nem igen szoktak gyakorolni. Nagy hatással van egyébként a szellemvilág lakóira az ülések czélja s ez határozza meg leginkább a jelentkező szellemek értékét. Kicsi pletyka társaságok, amelyek tudni akarják ki ment férjhez; ki váltott jegyet; kinek ki udvarol ; ki hogy találta magát a bálban; kinek milyen a jövedelme, háztartása; ki hol varratja a ruháját ? sat Ezek rendesen hasonló szellemek által lesznek fölkeresve, akik pompásan mulatnak velük s esetleg hazudnak annyit amennyit csak hazudhatnak Hogy aztán az ily társalgások a spiritizmus hitét, becsét és tekintélyét nem emelik, az gondolható, pedig ilyen szokott lenni a legtöbb. Fordulnak aztán elő anyagi spiritiszták kik a spiritizmust anyagi hasznuk fokozására szeretnék fölhasználni. Kérdéseket intéznek a szelemekhez, vájjon mit szólnak ehez vagy ahoz a vállalathoz és hogy tanácsoljanak neki valami számot stb. Szóval azt hiszik, hogy a spiritizmust nyerészkedésekre, anyagi haszonlesésekre lehet fölhasználni. Magasabb spherákban lakó szellemek értesítése szerint a spiritizmus egyáltalában nem arra való, hogy az emberiség hivatását megváltoztassa és az alkotás czélját sarkaiból kiforgassa. Az emberiség hivatása közreműködni az alkotás czéljainak valósításában : tenni, haladni, eszméket testesíteni, találékonyság által villanyozni föl a tevékenységet, az igyekezetét, a szorgalmat. És mi lenne most már, ha az emberek helyett egyszerre csak a szellemek kezdenének gondolkozni ? Semmivé lenne az alkotásnak egész czélja. A materialisták fölfogása szerint az alkotás anyagi öntudatlan működés, amelynek semmiféle öntudatos czélja nincs, ami ha igaz lenne, akkor a spiritizmus valóban nem lenne más, mint himera, de ha nem igaz ? ha az alkotás egy öntudatos erő és a spiritizmus ezen erő megnyilatkozásának eszköze ? Akkor bizonnyal nem arra való, hogy amaz öntudatos czélt tönkre tegye. De hát akkor mire való ugyebár ? Mit érünk vele ha nem húzhatunk belőle anyagi hasznot ? Íme a materializmusnak észbontó behatása : mintha az anyag lenne képes arra, hogy megalkossa az emberiség boldogságát! Mintha nem nagyobb kincs lenne egy megelégedett lélek, mint összes aranybányája a világnak ? Diogenes példáját akarta adni annak, hogy mily kevéssel kielégíthető az ember s a monda szerint Nagy Sándor megirigyelte a Diogenes boldogságát. Ez mindenesetre allegorikus magyarázata a semmi anyagi kincseset nem biró ember elégedett és a világ ura elégedetlenségének, de az alkotás czélja gyanánt el nem fogadható. A semmivel való megelégedés épp oly szélsősége az emberi gyarlóságnak mint a teljes elégedetlenség. Az egyik a tespedésnek, a másik a boldogtalanságnak szülője , és miután az ember tevékenységre, eredmények kivivására s ezzel a haladás lánczszemének toldására van hivatva, a semmivel nem elégedhetik meg, de éppen úgy nincs szellemi alapja az olyan elégedetlenségnek, mely az anyagi vágyak Danaidák hordáját kívánná megtölteni. Isten minden embernek adott annyi ítélőképességet, hogy be bírja látni: megtesz-e a kitűzött czél elérésére mindent, amit tehet ? Erre a kérdésre megfelelhet önnönmagának mindenki; és ha az a czél nem pusztán anyagi, de nemesebb indokkal is összekötött ? és ha ama kérdésemre, megtettem e elérésére mindent amit megtehettem, a felelet igenlő ? Habár nem koronázta is küzdelmét a kívánt siker, a mindent megtevés tudata legyen megnyugtató s elégedjünk meg annyival, amennyit elérhettünk. Ámde menjünk e bölcselkedésben tovább. (20—) A szabadelvűpárti szász képviselők közül többen a napokban kilépnek a párt kötelékéből. Nem önszántukból teszik ezt, hanem azon kényszerítő nyomás alatt, amelyet választókerületük a községi és egyéb helynevekről szóló törvényjavaslatok miatt reájuk gyakorolnak. Személyesen is fölkeresték választóikat s igyekeztek meggyőzni őket arról, hogy a szabadelvű pártból való kilépésük ellenkezik a kerületeik jól felfogott érdekeivel. Mindziában, a választók egyenesen megkövetelték képviselőiktől a kilépést. Azok sorában, akik legközelebb kilépnek, emlegetik M e 11z I Oszkár, Trauschenfels Emil és Lebwicker Henrik képviselőket. A közigazgatási reformjavaslatok Perczel Dezső belügyminiszter, mint értesülünk, a képviselőház pénzügyi bizottságának egyik legutóbbi ülésén kijelentette, hogy a kormány a legközelebbi — az 1899 ik évre szóló — állami budget előirányzattal egyidejűleg a képviselőház elé fogja terjeszteni az összes közigazgatási reformjavaslatokat s hogy eme javaslatok törvényerőre emelése lesz a parlament legfontosabb feladata az 1899 ik évnek folyamán. Dr. Bánffy miniszterelnök újévi beszéde. — A „Székely Nemzet“ tudósítása. — Budapest, jan. 1. A országgyűlési szabadelvű párt teljes számmal megjelent újév napján b. Bánffy miniszterelnök üdvözlésére és az ezen alkalommal tartott üdvözlő beszédektől az egész ország felvilágosítást és ha lehet, a helyzet tisztázására várta. Kétségtelen, hogy a politikai helyzet felett e pillanatban az Ausztriával való gazdasági kiegyezés uralkodik, de a közelgő események nagyobb megértése végett ki kell emelni mindama körülményeket, melyek szoros összefüggésben vannak a politikai helyzettel. Báró Podmaniczky Frigyes konstatálta a párt tömör egységét, mely párt híven és becsületesen érvényt szerzett két alapelvének. A párt az 1867. kiegyezés alapján áll, mely biztosítja Magyarország önállóságát és függetlenségét és minden alkotásában és cselekvésében szabadelvű szellem vezette a pártot, ami biztosítja Magyarország jövőjét, mert Magyarország azelőtt is csak akkor volt igazán nagy, mikor szabadelvű volt és hanyatlott, mikor a reakció kerekedett felül. A szabadelvű párt bizalmát K. Bánffy miniszterelnök iránt Lukács Béla tolmácsolta, mint a párt szónoka, aki a percekig tartó, zugó éljenzéssel üdvözölt miniszterelnökhöz hosszabb kitűnő beszédet intézett, melyben K. Bánffy érdemeit szép és emlékezetes méltatás alá vette. Kiemelte, hogy a jelenlegi kormány az állami élet minden terén a legnagyobb sikereket mutathatja fel és hogy a feladatokat, melyek teljesítésére vállalkozott, minden irányban teljesítette is. Magyarország pénzügyi egyensúlyát egy pillanatra nem kellett megingatni és mégis képzelhető legmesszebb menő áldozatot hozta kulturális téren. A kormány gondoskodott a közoktatásról és a szépművészetekről ; javította a közigazgatást s e téren alig sejtett sikereket ért el ; a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság érdekei a kormány állandó gondoskodását képezték és e téren elért sikerei az egész országot kielégítették. Ezen felül egyetlen tere sem volt a közéletnek, amelyen a kormány a magyar nemzet javára tevékeny nem lett volna. Báró Bánffy miniszterelnök az egyházpolitikai törvényeket bevitte a gyakorlati életbe, anélkül, hogy csak a legcsekélyebb megrázkódás történt volna is, melytől annak idején az ellenzék félt. A kormány gondoskodott a hadügy fejlesztéséről és e téren a magyar katonai nevelőóriképzőintézetek létesítése által a magyar