Székely Nemzet, 1899 (17. évfolyam, 1-194. szám)

1899-01-02 / 1. szám

Január 2. A „Székely Nemzet.“ Az 1899-ik esztendővel tizenhetedül évfolyamába lép a „Székely Nemzet.“ Ez a hosszú pályafutás fölment bennünket minden különösebb ajánlgatásoktól. A lefolyt tizenhat esztendő fölöslegessé teszi ránk nézve a „Székely Nem­zet“ múltjára való hivatkozást. Szükségtelenné vá­lik programmot mondani jövőre. A mi munkaterünk le van téve a „Székely Nemzet“ tizenhat év­folyamába. Az lesz a mi cselekvési körünk jövőre is. Lapunk, mint a szabadelvű pártpolitika egyik orgánuma, híven, lelkiismerete szerint és becsületesen képviseli a maga politikai irányát. Első és legfonto­sabb teendője azonban a székely érdekek védelme. Ebben a nagyjelentőségű, nemzeti fon­tosságú elhivatásban a „Székely Nemzet“ nem ismer sem pártokat, sem pártszempontokat. Tisztában vagyunk feladatunkkal, valamint azzal is, hogy törekvéseinket csak úgy éri a siker, ha ol­vasóink régtől fogva hálásan tapasztalt bizalmát bírhatjuk. Erre akarjuk magunkat érdemesekké tenni jövőre is. A „Székely Nemzet“ előfizetési ára a régi marad. Egész évre ... 10 frt. Fél évre ... 5 frt. Negyedévre ... 2 frt 50 fr. Az előfizetési összeget kérjük postai utalvány­­nyal a kiadóhivatalhoz küldeni. A szerkesztőség. A „SZÉKELY NEMZET-1 táviratai. Budapest, jan. 1. Horánszky Nándor Üchtritz Zsigmond és Bolgár Ferencz ál­tal k­i­h­i­v­a­tt­a Bánffyt, ki F­e­h­é­r­v­á­r­y minisztert és G­a­j­ár­y Ödönt nevezte meg segédeiül. Horánszky kihívása feltétle­nül történt. Hírlik, hogy a pisztoly­párbaj hétfőn (holnap) lesz. Budapest, jan. 1.Tisza István üdvözlő beszédében, melyet Bánff­y Dezső minisz­terelnökhöz intézett, a párt érzelmeit tolmá­csolta, komolynak mondja az ország hely­zetét, de nem válságosnak. Az alkotmányos tényezők közt nincs félreértés és meghasonlás, de van komoly szándék a parlamenti obstrukc­ió meg­szüntetésére. Az obstrukc­ió pusztításait ecsetelve, kiemeli, hogy orvoslásul az or­szág jövendő fejlődése intézményekkel biz­tosítandó ; ez a házszabály reví­ziója. Azok, kik a rombolás ösztönétől vezérelve ezt a helyzetet teremtették, tar­toznak bűnükért, a nemzetrontásért felelni. A parlamentet összetartva, alkotmányos úton kell helyreállítani a parlament rend­jét. A harczban a kormány számíthat a párt egységes elszánt támogatá­sára. Bánffy Dezső miniszterelnök megkö­szönte a jó kívánságokat, kijelentvén, hogy a támadás daczára megmarad helyén, hova az ország bizalma állította , hol a korona bizalmán kívül a nemzet iránti kötelesség is tartja. Nem szolgált rá az obstrukc­ió gyűlöletére sem mint ember, sem mint po­litikus. A törvényen kívüli állapotba ker­getve, a kormány mindent megtesz, hogy ez állapot veszedelmeit minél szűkebbre szorítsa. Az obstrukc­ió támadásaival szem­ben a párt és a kormány csak az ország jóléte érdekében nem élt eddig a megtor­lás hasonló fegyverével. A parlamenti rend helyreállítására a kormány el van tökélve. A­mi szükséges és czélszerű, azt a kor­mány megteszi. Nem járul hozzá semmi módon, hogy a ház több­ség­e k­a­p­i­t­u­l­ál­j­o­n a k­i­s­­­e­b­b­­ség erőszaka előtt. A pártkörben megelőzőleg Szemere Attila szép beszédben üdvözölte Podmaniczky Fri­gyes pártelnököt. Nem külellenség zsoldosai tá­madják három évtized törhetlen munkáját, — úgymond — hanem magunk testvérei, saját ha­zánk fiai teszik azt, mely ha sikerülne, egyforma siralom volna a győzőkre és legyőzöttekre. A parlament számos kiváló alakja szegődött ezen törekvéseknek szolgálatába. Hogy miért ? Nem kutatja. Az alkotmánynak sarkalatos pontja az, hogy törvényt csak a parlament, illetőleg az al­kotmányos többség hozhat. A rágalmakat és gyanúsításokat tűrtük, mert éreztük, hogy van­nak magasabb hazafius kötelességek, mint az egyéni indulatok. Elviseltük a támadásokat azoktól is, kikké tegnap még egy csatasorban küzdöttünk ; azok­tól, kiknek nagy része a pártot sohasem tar­ SZÉKELY NEMZET. tetta méltónak arra, hogy beléletében tevékeny részt vegyen ; de azonnal megragadták az alkal­mat a kilépésre. A párt önhibáján kívül kompli­káltabb akc­ióba sodortatott, most azonban a pártban nem maradt senki, ki ne haladna azon az úton, melyet a kötelesség írt elő számára. Végül Podmaniczky negyven évi működését hálás elismeréssel említi. Podmaniczky báró válaszában azt mondja, hogy nem érti, miért kell most harminc­ év munkálkodását összetörni, mely a hazát oly állapotba hozta, a­milyenben soha sem volt. Mikor elérkezett a pillanat önállóságunkra, mi­kor a magyar nemzet alkotmányos léte kidom­borodhatott volna, és valóban irányt szabhatott volna a monarchiának : ezt a pillanatot választ­ják arra, hogy az alkotmányt lábbal tapos­sák. Nem érti hogyan lehetséges, hogy valaki ilyen eszméktől lelkesüljön hónapokig s ne­­tér­hessen észre s ne legyen képes átlátni, hogy mi nem rosszat, hanem csak javát akarjuk a ha­zának. Budapest, jan. 2. Bánff­y Dezső miniszterelnök tegnap este Bécsbe uta­zott s igy a párbaj visszajöveteléig elhalasztatott. NAPI HÍREK. — január 2. — Az Uj esztendő. Uj lesz-e vagy régi : hoz-e áldást, boldogságot, vagy folytatása lesz volt küzdelmeknek, elmúlni nem akaró szenvedé­seknek, ki tudná azt most megmondani. Ne­künk a tova tűnt esztendő után nem szabad fel­adnunk a reménységet, hogy a fejlődés, a foly­tonos bontakozás természeti törvényei szerint a jobbulásnak, a haladásnak újabb ösvényére lépünk. Mert semmit sem tesz az, hogy a po­litikai újév reménytelen állapotokkal köszöntött be Azok, a­kik ezt a helyzetet rákényszerítették a kor­mányzásra, viseljék érte a felelősséget. A magyar nemzet tiszta esze, jó­zan ítélete rég megalkotta már a maga véleményét az obstrukc­iós merénylők go­nosz játéka felett s nyugodtan várja az események tovább fejlődését. A helyett teljes bizalmával árasztja el a hazafias kormányt országszerte s ott is, a­hol politikailag felesleges a közhangu­lata­ik hivatalos formában való nyilvánulása, mint Háromszékvám­egyében, a vidék­ipraja-nagyja, testületek, egyesületek és magánosok egész serege özönlött a kormány mandatariusához, Hatolykai Pots­a József v. b. t. t. főispánhoz, hogy kife­jezést adjon nemcsak a szeretett férfiú iránt ér­zett igaz tiszteletének, hanem annak a politikai bizalomnak is, melylyel a mai válságos napokban is rendületlenül viseltetik a kormány iránt. Há­­r­mszéken megváltottuk az újévi üdvözleteket, de azok a jókívánságok, melyek ennek daczára elhangzottak vármegyénk főispánjánál az ujesz­­tendő első napján, azt bizonyítják, hogy a sze­retet és bizalom pénzen meg nem váltható ná­lunk. S ebben látjuk mi erős alapját a magyar nemzet jövőjébe vetett hitünknek s ezért nem vagyunk banálisok, mikor most boldog újévet kívánunk a„SzékelyNemzet” olvasóinak is. — Parlamenti afferek. Az Ivánka Oszkár és Galéri Ödön, m am­nt a Hentaller Lajos és Há­tai Ferencz között támadt lovagias ügyek kö­l­önös felvilágosítások után jegyzőkönyvileg békés utón intéztettek el. — Egy zöld-szász agitátor bű­nhödése. Méltó büntetésben részesült a napokban egy zöld-szász agitátor, a­ki életevésül tűzte ki a magyarok el­leni izgatást. Korodi Luczról, a szászré­­geni polgári leányiskola igazgató tanárjáról van szó, a­ki ugyancsak furcsa hazafi­­ságra tanít­hatta a szász leánysereget, mert tudvalévő, hogy ez az úr rögtön megvadul, ha magyar embert lát, vagy magyar szót hall. Úgy viselkedik, mint a szamár, mikor ezerb tövist dugnak a farka alá. Most azonban keservesen bűnhődött Korodi Lucz úr és zöld létére m­ég csak zöldeket sem hordhat össze az égbekiáltó magyar igazságtalan­ságról és elnyomatásról, mert saját vérei törtek pálczát felette. Ugyanis Korodi Lucz a „Kronst lihh­­ter Zeitung“ szász-régeni levelezője hevesen meg­támadta lapjában Fromm Traugott szász-régeni polgármestert, mert ez megengedte, hogy leánya egy magyar ünn­epélyen részt vehessen. E kvalikálhatlan tette miatt a szász-régen­i kerületi konzisztórium Korodi Lucz­ot elmozdí­totta a leányiskolánál viselt állásától. Korodi felebbezett az ítélet ellen, de bajosan akad fórum, a­mely megvá­toztatná. — Kriványt elfogták. A „Meg“ irja decz. 31-éről . Az aradi árvatal hírhedt pénztárosát — utolérte végzete — elfogták. Bécsből érkezett a Szűkszavú távirat, mely hírül adja, hogy Krivány Jánost, a­ki háromszázezer forin­tot sikkasztott, a­kit félév óta Európa-szerte­­ túl a tengereken is kerestek, szegényen, nyomo­rult állapotban megtalálták a bécsi rendőrök. Egy Szautner János nevű csavargó koldust állí­tottak elő valemelyik bécsi kapitányságon. Ron­gyosan, alig volt a testén ruha. A nyomor­­­esztő jeleivel sáppadt arczczal állt az inspekcz­iós tisztvi­selő előtt Ötött hatolt, a mikor nevét tudakolták tőle. Megmotozták s a rongyos koldus zsebeiből ira­tok hulltak a földre, okmányok, a­melyek Sírivány nevére szóltak. Nyomban megszerezték Krivány arczképét, összehasonlították a koldussal é­s két­ségtelen beigazolást nyert, hogy Szautner János nem volt más, mint Krivány János, az aradi árvatár megszökött sikkasztója. Azonnal értesí­tették a bécsi rendőrigazgatóságot, innen távirat ment Aradra Sarlót Domokos főkapitányhoz, melyben értesítették a szerencsés fogásról. Kri­sányt erős fedezet mellett a bécsi országos tör­vényszék fogházába szállították. Aradról tudó­sítanak, hogy a bécsi rendőrség híre pár percz alatt elterjedt a városban. Fábián László aradi főispán a be­ügyminisztert táviratilag értesítette, hogy Kriványt Bécsben elfogták, egy­úttal az­ aradi büntetőtörvénysz­éket is né­gkereste, hogy a kiadatás iránt haladéktalanul intézkedjék. Kriványnál egy krajczárt sem találtak. — II Vilmos császár és az őrszemek. A német császár a karácsony előtti estén meglepte az új palotánál álló őrszemet. — Jó estét kívánok, alezredes úr ! — szólt a vártán álló katona. — Azt hitte ugyanis a homály­­ban, hogy a gyalogsági iskolazászlóalj parancsnoka áll előtte. Mikor aztán a császár megkérdezte, hogy olyan katonás megjelenése van-e neki is, mint az alezredesnek , a szegény Őrszemnek torkán akadt a szó. A császár egyetlen kérdésére sem tudott fe­lelni az ijedtségtől. Egy másik őrszem, a­kit a császár megszólított, másképp viselkedett. A császár azt kérdezte tőle, elfogadna-e egy aranyat ajándékba. A katona azon­ban, biven a katonai szabályzathoz, elutasította az ajánlatot. Mikor a császár azt kérdezte, hogyan jut­tathatná mégis hozzá az ajándékot, a katona kérte, helyezze el valamelyik közeit szobron. — Hát aztán mit csinálsz a pénzzel ? Bizonyára jó ünnepnapot csapsz vele ? — Nem, fölség ! — Hát? — Emlékül teszem el. Mikor föl­váltott­ák az őrszemet, odarohant a legközelebbi szoborhoz s csakugyan ott talált egy ötmárkás aranyat. — A vasúti betyárok. A neveletlensé­g, a be­tyárizmus, a durvaság sehol sem oly szem­b tüllő, mint utazás közben a vasúton Az emberek teljesen kimuta­ják rossz természetüket — viszont a finom, művelt embert is azonnal meg lehet ismerni. Így például igen gyakran lehet látni, hogy valaki pia­kos czipőit felrakja az ülés párnáira — még az első osztályban is; ha az ember maga van a Lupában, hagyján , de a legtöbben nincsenek erre tekintettel. Főkép az „utazó angolok“ azok a kisebb kaliberű „business men“-ek, a­kik az egész világot bejárják szünidőik alatt, s a­hol lehet, lopnak egy darab mo­zaikot vagy más e fajta trd­kes tört­ö­két. Ezek kímélet nélkül szivják kurta pipáikból az erős illatú angol dohányt s nem sok tekintettel vannak arra, hogy hölgyek társaságában utaznak Hatalmas köpködésük is a leggyakoribb rossz szokásuk közé tartoznak ; főkép Olaszországban és Angliában lehet ezt rendkívül gyakran fájdalommal és kellemetlenül tapasztalni, bár Magyar és Németországban is elő­fordul, még pedig elég gyakran. Azután az­ ablak­nyitással meg csukással mennyi baja van az utasok­nak ! Gyakran ebből veszekedés, s ha a kalauz közbeszól s rendet akar csinálni, durva lehordás a jutalma. És ezért, ennek a sok visszaélésnek meg­szüntetése végett, a német államvasutak vezetőcége egy kódex szerkesztését határozta el, mely tartal­mazni fogja, hogy az egyes spec­iális esetekben mi az utasok magatartása. Talán nálunk sem ártana egy ilyen kódex, sok kellemetlenségtől szabadulnának meg az utasok. Piaczi árjegyzék 1839.január hó 2 án. Felnid* tr/pi |ip|'/|/ W A life Józant Buza, tiszta, hektoliterje . . . 7frt30kr közepes „ . . 5­n­­50n Rozs „ . . 5n20n Arpa . . 3n30n Törökbuza „ . . 3n30n Zab . . 1n70n Borsó „ . . 4n—n Lencse „ . . --n—rn Fuszulyka „ . . 4n 20n Kása „ . . 7 r. —n Burgonya „ . . —n 80p Marhahús kilogrammja . . --n 40n Sertéshús „ . . ---n 58n Berbécsh­ás „ . . --n 24n Szalma mm........................... . . 1n 200 Széna mm............................. . . 3n 30n Ökör párja...................... . . 280n —n Tehén „ ...................... . . 170n —n Ökörből* párja . . . . . 12n—n Tehénből­ „ . . ". . . 10n—D T­aggyúgyertya kilogrammja . ---1»44n faggyú mm...........................— M—p Tűzifa (1 méter) . . . . . . 7n80n Malacz darabja . . . . . 2 r­ 40*n Lúd „ . . . . . . 1 T)50n Bárány.................................. . . — „—n Csirke párja...................... . . —p90n 10 tojás............................ . . —n20n Tehéntej egy liter . . . —p 9p Bivaltej egy liter . . ---n 12n Hirdetmény: Fadoboly közbirtokosság Cso­port, Csememnek, Pappatak nevű­ erdei­észből 150 holdat 1899 évi februárius 5-én délután 1 órakor a község há­zánál legtöbbet ígérőnek örök áron el fog adatni. Kikiáltási ár hol­danként 00 frt; a feltételek bár­mikor megtekinthetők Feldoboly, 1898. decz. 31-én Dobolyi Gyula, közbirtokossági elnöknél. Húzás holnapután. Sorsjegyeket ajánl: Háromszéki Takarékpénztár Sepsi-Szent-Györffy. Nyomatott Sepsi-Szent-GyörgyÖD, 1699. a laptulajdonos­át kiadó Jókai-nyoroda-reménytár­sulat kö­nyvnyomdájában, 1. szám.

Next