Székely Nemzet, 1901 (19. évfolyam, 1-195. szám)

1901-01-04 / 1. szám

XIX. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szent-György, Sétatér-utcza 6. szám, s lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Klőfizetési rtr: Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . . 20 korona. Félévre . . 10 korona. Negyedévre . ■ 5 korona. Sepsi-Szent-György, péntek, 1901. január 4. ^ SZÉKELY NEMZ Hirdetin­ények «Kijsi: 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. tóton ^ Sf^ritu-Sheo­­he szeritg^öi^y I Nemzet» 1. szám. „A sviadalii val iil: ^ Jókai-nyomda­i részvén­y­tár hová u il­vittsí pinzek it hírdtlitik bérmentesen küldendők. Nyilttér sora 30 fillér. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton Reklamácziók a lap kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézemlők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautal­ványok használhatók. Politikai esztendő. Ú­jan Hiába fázunk a politikától, meg kell vele barátkoznunk. Még inkább meg kell barátkoznunk vele, mint eddig, holott nem lehet panaszunk rá, hogy a magyar ember eddig is nagyon idegenkede­t volna tőle. Hiszen az volt a baj mindig, hogy kultú­ránkat, gazdasági életünket, belső fejlődé­sünk gépezetének minden regulátorát tel­jesen abszorbeálta a politika. Nos, ebben az esztendőben még inkább fog az dominálni. Mert ez az újév egészen a politika jegyében született. Az ezer­­kilenczszázegyedik esztendő uralkodó pla­nétája tehát megérdemli, hogy annak rendje és módja szerint megismertessük. Az ország ebben az esztendőben vá­laszt az új parlament számára. S akár tavaszszal, akár őszszel legyenek az új választások, ez az esztendő van arra ki­jelölve, hogy a magyar törvényhozó testü­­let restauráltassék. A­kik a mi dolgainkat szeretik össze­kapcsolni az osztrák parlament életrendjé­vel, azok úgy vélekednek, hogy a szom­szédságban beállott tehetetlenség siettetni fogja a mi országgyűlési cziklusunk idő­­előtti bezárását. Nagyon valószínűnek tart­ják, hogy az új választások már ez év tavaszán okvetlenül megtörténnek. Ránk nézve természetesen nem bír nagy jelentőséggel, hogy három-négy hó­nappal előbb vagy később adja le a nemzet a maga szavazatát. Nekünk az a lényeges, hogyan alakul az új parlament. Az pedig függ a választásoktól. Vagy a­mint némely politikai Cassandra magát kifejezi, a választások módjától. Mert tudni kell. — Írják többen, hogy most már szabad választás lesz. Széll Kálmán a tiszta választás híve. Tehát megszűnik a korrupczió, vége a hivatalos presszionáli­s erőszakoskodás helyébe lép a nemzet szabad akarata. Ennek pedig előreláthatólag súlyos kö­vetkezései lesznek az „úgynevezett“ libe­rális pártra nézve. Mert ez a párt min­den valószínűség szerint meg fog bukni. Vagy legrosszabb esetben is úgy átalakul, hogy a­mint Hollóék mondják, ,,a vén Tisza nem fog ráismerni.“ Mert ez a párt leélte már magát. Érdekhajhászat, szem­fényvesztés s több ilyen magas államfen­­tartó tulajdonságok nem szerepelnek többé. Ellenben kiveszszü­k eladott jogainkat az osztráktól : megcsináljuk a külön vámte­rület mellett a külön hadügyet és bank­béli függetlenséget és igazgatjuk Magyar­­országot ha nem is egészen önfejűen, de legalább is önállóan, úgy, a­mint azt a szélsőbaloldalon sokszor elmondták és még többször megírták. Ha az ember az ilyen nyájas biztatá­sokat olvassa, rémültében kénytelen­­ elmosolyogni magát. Ha pedig elgondol­juk, hogy az efféle kritika szerint Ma­gyarországot csupa korrupczióval és ha­szonleső érdek­hajhászattal kormányozták több mint három évtizeden keresztül s ebből a kharaktertelen kormányzatból fej­lődött ki a mai nemzeti kultúra, a keres­kedelmi és ipari, gazdasági és művészeti élet arra a magas polctra, a­honnan a világváros legközelebbi kiállításán is cso­dálatra és tiszteletre ragadta a czivilizált nyugat legműveltebb népeit is , tehát, ha csak úgy röptében is átfutjuk a szabadelvű párt politikájának ezt az eredményét, bizony semmi hazafiságot nem találunk az ellenzéki fanok gyalázkodásaiban, a­me­zekkel a liberális pártot illetni elég mer­­­észek. De hát közelednek a választások és i­lyenkor minden szabad. Még a politikai ágalmazás is erénye az ellenzéknek. Mert­­ őszen ebből fog táplálkozni az az úgy­­nevezett „tiszta választás“, a­mire annyi : rikott, vagy bukó­félben lévő hazai nagy­ig oly régen sóvárog. És jól is szá­mítanak. A választási aktus természetéből folyik tudniillik, hogy akkor a szót nem mérle­gelik. Az sem, a­ki mondja, azok sem,­­ kikhez intézve van. S a tiszta válasz­tások tiszta eszközei között első he­lyen fog szerepelni a szabadelvű pártnak és történeti fontosságú sikereinek leszólása. Vezető férfiainak ócsárlása. Alkotó elemei­nek megrágalmazása. És mindennek leta­­gadása, a­mi látható, a fényes nap alatt. Ezeket a beszédeket hamarosan be­veszi a választó az izgalmas napok és órák befolyása alatt. Arról pedig az izgató urak már jó eleve meg vannak győződve, hogy a szabadelvű párt jelöltjei hasonló udvariassággal és igazságszeretettel nem fogják ezeket ellensúlyozni. Persze, ilyen viszonyok között megle­hetősen egyenlőtlen küzdelemnek néz elébe a szabadelvű párt és semmi egyébre nem támaszkodhatik, mint a nemzet józan­ságára, értelmiségére és hazaszeretetére. A magyar nemzet józan ítélete eddig is sok és nehéz válságtól mentette meg a hazát, semmi kétségünk nincs benne, hogy a közelgő választások alatt is hű lesz önmagához és dicséretes politikai belátá­sához. Mindezeket már most, az esztendő ele­jén el kellett mondanunk, mert az ellen­zéki sajtó egy része pedzi már a választás eme tiszta eszközét. Már kezd olyan kritikát gyakorolni a szabadelvű párt nagy múltja fölött, a­mi testvérek között is beillik rágalma­zásnak. Hova fog az ellenzéknek ez a raethodikája fejlődni a választások idejére, a­mikor szóra és beszédre kerül a dolog ! Az argumentácziónak, a kapac­itálás­­nak épen politikai pártkérdéseknél nagyon is meg van a maga jelentősége. De tisz­tességes ellenfelek közt meg­van a maga határa is. Ezt a korlátot a tisztesség állította fel és becsületes politikus nem lépi azt keresztül. Mit szóljunk azokhoz a mozgalmak­hoz, a melyek néhány vármegyében meg­indultak s a melyek a vármegyei tisztújí­­tásokra a leendő kandidátusok politikai magatartását már előre lekötötték. Több helyen kimondták, hogy vármegyei hiva­talokra csak azokat választják, kik az országos képviselőválasztásoknál — az el­lenzékre szavaztak. Hát ez is hozzátartozik a tiszta választások tiszta eszközéhez ? (im.) ről szóló új törvényjavaslatot. Két év előtt adott program­jának újabb részét váltja be ezzel a miniszterelnök, a­ki beszédében kiemelte, milyen fontosnak tartja e tárgyak elintézését Ugyancsak tárgyalás alá kerül még több, a közigazgatás körébe tartozó javaslat és majd minden tárc­a körében a javaslatok egész soro­zata. Íme, az országgyűlésnek még utolsó tanács­kozásaiban is alkalma nyílik, hogy az országot serény tevékenységgel szolgálja.­­ Az országgyűlés munkaprogrammja Széll Kálmán miniszterelnök újesztendei beszédében telhető részletességgel nyilatkozott azokról a feladatokról, melyek még a jelen országgyűlési cziklusban várják a megoldást és néhány vo­nással megfestette annak a nagyszabású reform­­mű­ködésnek képét is, mely a jövő országgyűlési cziklusnak nagy jelentőségét már előre is meg­adja. A január 15-ikén összeülő képviselőház mindenek előtt folytatni fogja a költségvetés letárgyalását, melynek a belügyi kormányzatra vonatkozó előirányzatát a 15-ikén tartandó ülésre már kitűzték. A költségvetés letárgya­­lása után elintézendő ügyek közt első helyen említette a kormányelnök az új összeférhetetlen­ségi törvényjavaslatot és a helyiérdekű vasutak- A szabadelvűpárt. — Széll Kálmán miniszterelnök újévi beszéde.­­— január 4. Széll Kálmán miniszterelnök a szabadelvű­iért újévi üdvözletére a következő beszéddel vá­­aszolt : Mélyen tisztelt barátaira! Lelkem mélyéig it vagyok hatva azon érzelmek nagy becsétől, a­melyeket nevetekben t. barátom, a ti szónoko­­tok, annyi ékesszólással és melegséggel tolmá­­csolt. (Éljenzés.) Szivem egész melegével mon­­dok azokért a jó kívánságokért a magam és minisztertársaim nevében forró és őszinte kö­szönetet. Ez a mai nap az érzelmek megnyilatkozá­sának és a jó kívánságok kicserélésének van szentelve. Talán felesleges is volna, ha e napon tüzetes politikai fejtegetésekbe bocsátkoznám, a­mikor nap nap után volt alkalmam a parlament tanácskozásaiban minden kérdésről nyilatkoznom, a­­mely a politikai helyzetre nézve fölmerült. Nem is szeretek kérdéseket fejtegetni ott, a­hol az eltérő véleménynek nincs alkalma meg­nyilatkozni. (Tetszés.) És mégis lehetetlen, hogy azokból, a­mik az elhangzott szavak visszhangjaként az ajkamra tolulnak, némelyeket el ne mondjak, (Halljuk ! Halljuk!) annál is inkább, mert a ti szónokotok oly húrokat érintett és hozott rezgésbe szívem­ben, hogy ki kell előttetek tárnom azt, a­mit szavai bennem keltettek. Közel két éve, hogy előttetek állva, meg­kérdeztelek benneteket, nyújthatjátok-e nekem támogatásokat azon programm alapján, a­me­lyet eléjek tártam. A bizalmat, a melylyel akkor megajándékoztatok, magamhoz vettem talizmánnak, a mint magához vés­i a vándor, a ki nehéz útra kél, azt, a miről hiszi, hogy erejét növeszti, hogy megvédelmezi és áldást hoz reá. (Tetszés.) Becsülettel igyekeztem meg­őrizni e kincset. (Éljenzés.) Azokat az elveket követtem és vallottam ez időn át és vallom ma is, a melyekkel akkor elétek állottam (Igaz! Úgy van !) Azt a zászlót lobogtatom ma is, a melyet akkor kezembe vettem. (Igaz! Úgy van! Élénk éljenzés.) Erre a zászlóra ugyanaz a po­litikai hitvallás van írva, a­melyet akkor rá írtam. Hosszú politikai pálya érlelte azt meg bennem. (Lelkes éljenzés.) A­mit az ifjú lelke­sedése belém oltott, megszilárdította a kor ta­pasztalata. (Tetszés.) Az idő mutatója, a­mely, mikor Janus­­arczával visszatekintve, a lefolyt éveket mutatva, szédítő sebességgel pereg le, az én politikai mű­ködésemnek immár 33 évét jelzi. (Éljenzés.) Ezen 33 év politikai múltjának patináját hordja magán az én politikai hitvalláson­; és ez talán feljogosít arra, hogy nyílt homlokkal mondhas­sam, hogy ez a politikai hitvallás alkalmon soha sem volt frázis és a zászló kezemben nem ha­talmi eszköz egyéni politikai sikerek elérésére. (Hosszas élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) A­míg itt állok, nem cselekszem semmit azért, hogy itt maradjak; nem hagyok el sem­mit abból, a­mit a kötelesség tennem parancsol azért, hogy távozni ne legyek kénytelen. (Élénk tetszés és éljenzés.) Az a szellem, a­melyben az ügyek vezetéséhez fogtam, fog irányítani ezután is; irányítani fog utógondolat, mellékezés nél­kül ; attól elvonni sem személyi, sem tárgyi, sem egyes, sem többes tekintet nem fog. (Élénk tet­szés és éljenzés.) Az én politikai hitvallásom világos és ha­tározott : a fennálló közjogi alapon igazi libe­rális irányban vezetni az ország ügyeit. (Élénk helyeslés ) Ez a két alapvető gondolat a mi közös kap­csunk és választóvonal a két politikai ellentábor­ral szemben. Az elsőről azok után, a­miket a parlamentben legutóbb is elmondani alkalmam volt, e körben egészen felesleges bővebben nyilatkozni. Azok, a­kik a közjogi kapcsot lazább kötelékekkel akarják felcserélni, reámutatva ma az osztrák politikai helyzetre, elérkezettnek látják az időt politiká­juk érvényesit­­sére. A­, osztrák politikai helyzet se gyógyult ki abból a nenez betegségből, mely belbékéjét feldúlta. A bizonytalanság szür­­ülete ül az osztrák politikai láthatáron. Sziv­­el kívánom, hogy ne sötétség, de a béke nap­ínye váltsa fel e szürkületet, a­mely már amúgy­­ tovább tart, mint a szürkület a természetben, hol átmenetnek ismerjük, tartani szokott. Elénk tetszés és helyeslés.) Bármiként legyen, a­míg a 67-iki alkotás agy motívumai fennállanak és annak alapfelté­­elei széttörve nincsenek, végzetes hiba lenne azt , bizonytalan helyzetet a közjogi alap félretéte­­ével még súlyosbítani. (Igaz! Úgy van!) Arra a­ajnos esetre, ha a közös ügyek kezelésének fel­ételei átmenetileg vagy ideiglenesen önönmagáb­­ól szünetelnek, elmondtam általánosságban, de elég világosan a parlamentben, mily alapeszmék­re­­ kell az ország jogainak csorbítása nélkül, sőt kidomborításával a megoldást arra nézve ke­resni, hogy a pragmatika szankc­ióból folyó kö­telezettségek értelmében azok a nagy érdekek ellátás nélkül ne maradjanak. Ezeket nem ismétlem, csak annyit jegyzek meg, hogy a 67-iki alkotás nem arra való, hogy egyik vagy másik fél kisebbsége a törvényen kívül álló okból és más és saját czéljaira ki­­játszsza és prémiumként kihasználja. (Élénk he­lyeslés.) Ezekből a törekvésekből és ebből a tendencziából, miután azok a törvény és azon alkotás szelleme ellen törnek, ezen sajnos esetre ki kell kapcsolni azt az alkotást. (Helyeslés ) Ezen az alapon akarjuk megvédeni, erősí­teni és gyarapítani a haladás vívmányait, a­melyek az ország közjavait és fejlődésének fel­tételeit képezik. (Élénk helyeslés.) Mindig előre óvatosan, az adott viszonyok számbavételével néha talán lassabban, de soha sem bátra, mint a hegymászó, a­ki előbb meg­vizsgálja a talajt, mielőtt lábát ráteszi, hogy vissza ne csúszszék. (Tetszés.) Nagy munkát kell a nemzetnek végezni minden téren, hogy megállja helyét és biztosítsa jövőjét azzal a sok nehézséggel szemben, melyek­kel körül van véve, melyekkel küzdenie kell. (Úgy van !) Összes szellemi és gazdasági erejét ki kell fejlesztenie és fokoznia. Ezek az erők azonban csak a liberalizmus éltető friss levegő­jében fejleszthetők ki. (Igaz! Úgy van!) és a liberalizmus termékenyítő talaján egyesíthetők­. (Elénk tetszés.) Igenis, azért van a liberaliz­­musra feltétlen szükségünk, mert azt a nagy munkát csak ennek segélyével végezheti a ma­gyar állam és a magyar társadalom. (Igaz ! Úgy van!) Egyesíteni kell az összes erőket, mert a szétválás gyengítés. (Úgy van !)­­Azt mondják, az egyes csoportok és osz­tályok érdekei különbözők. Igaz! A munka­felosztás elvénél fogva a társadalomban nem minden érdek helyezkedhetik el egyenlően, de ha ezek az érdekek mind hajszálnyira pontos és mértani párhuzamossággal nem haladnak is, a­mint halad a vasúti sínpár, végelemezésben mind egy czélt szolgálnak, épen úgy, a mint az emberi testben a véredények sem futnak párhuzamosan, de azért egymást kiegészítve, ugyanazon czél szolgálatában állanak. (Élénk tetszés.) A végc­­élban tehát mindezeket egyesíteni kell és hogy ez megtörténhessék, nem szabad azok érvényesítésében és védelmében külön uta­kon indulni, külön csoportokra oszlani, mert akkor egymással szemben álló és ellentétes irányba jutnának. (Igaz! Úgy van !) Áll ez minden téren : a gazdasági életben épen úgy, mint másutt. Hirdessük a nemzetnek, hogy nem elég, hogy kiki a kis kátéból czitálja, hogy a földmivelés, ipar és kereskedelem egy­másra van utalva. (Igaz! Úgy van !) Hanem hir­dessük, hogy nem szabad engedni, hogy a tár­sadalom szétváljon két táborba. (Élénk helyeslés.) Nem szabad egyiknek sem a másik rovására boldogulni és a másik kárában keresni saját előnyét. (Élénk helyeslés.) Minden érdek számára az állami életben külön spec­iális politikát csi­nálni nem lehet. (Úgy van!) Czélhoz csak az a politika vezet, mely összefoglal, egyeztet, az egyensúlyt keresi és találja és a végczélokban egyesít (Igaz ! Úgy van.); az a hajó fog a fel­korbácsolt hullámokon a viharral sikeresen meg­küzdeni, a­mely egyenletesen van megterhelve. (Elénk tetszés) Erre pedig csak a szabadelvű politika lehet hivatva, mely általános szemponto­kat az összesség egyetemes érdekeit tartja szem előtt, a mellett, hogy mindeniket védi és támo­gatja a maga igazságos elveivel és méltányos módszerével. (Élénk helyeslés.) A modern lakház azok számára, a kiket befogad, lakályos és tág helyet igyekszik biztos

Next