Székely Nemzet, 1902 (20. évfolyam, 1-196. szám)

1902-01-03 / 1. szám

XX. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szent-György, Sétatér-utcza 1. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Előfizetési ár: Melyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész ávra . . 20 korona. Félévre . . 10 korona. Negyedévre . . B korona. Sepsi-Szent-György, péntek, 1902. január 3. SZÉKELY POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. hlirdetinőiij’ek ilijn: 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. 1] 1. szám. Kiadóhivatal: lókai-nyomda-részvész-társulat ho.A az itlBzitési pintik és hírhilétik bérmentesen küldendők. A lamácziók a lap kézbeítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél azélszerűbben postautalványok használhatók. Nyilt tér sora 80 fillér. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. Gazdasági politika és a nemzeti állam. — írta : Bekics Gusztáv. — I. Budapest január 1. A gazdasági politika Magyarországon nem pusztán gazdasági, hanem egyszersmind nemzeti politika. Mint gazdasági politikának feladata: gondoskodás az állami és társadalom gazdasági létfeltételeinek biztosításáról. Mint nemzeti politika, kettős szempont alá kerül. Miután Magyarországon csak az állam kész, de a nemzeti állam még nem készült el teljesen, a nemzeti politikába olvadó gazdasági politikának elő kell teremtenie nemcsak az állam, hanem egyszersmind a nemzeti állam költségeit. Vagyis azon költségeket, amelyeket a nemzeti állam előkészítésének munkája okoz. A második szempont azonban még sokkal fontosabb. A gazdasági politikának s főleg az ipari és mezőgazdasági politikának lehetségessé kell tenni, hogy Magyarország népe egyáltalán gyorsan fejlődjék. Különösen pedig, hogy teljesen érvényre jusson a magyarságban rejlő propagatív erő. Magyarország lakossága elég gyorsan bontakozik ki. A mult évtized bajai mellett is meghaladta a deczennális szaporodás 10 pro millet s csak valamivel maradt el a nyolczvanas évek fényes eredménye mögött. A magyar állam lakossága máris tekintélyes számú és rövid idő alatt a nagy, vagy legalább a nagyobb népek soraiba lép. És különösen örvendetes, hogy a magyarság fejlődik leggyorsabban. A 80-as években szinte kétszer gyorsabban fejlődött, mint fejlődött a románság vagy tótság. Főleg születési nagy fölényével tündökölt a magyarság a nyolczvanas évek elején. Alig haladta túl bármely más faj a külföldön is a magyarság születési százalékait. Ezért tartozik a magyar faj a legéleterősebb fajok közé. A nagy halálozás csak álkultúrát és klimatikus bajokat jelez, amelyeken lehet is, kell is segíteni. A közegészségügy tényleg javult Magyarországon s e javulás főleg az ország fővárosában s épp a magyar faj lakta vidékeken mutatkozik s tényleg itt voltak les tűrhetetlenebbek a viszonyok. A halálozási arány leszállása és a növekvő asszimiláczió eddig még lehetőleg ellensúlyozták a magyarság fényes születési perczendjének fenyegető apadását. Ez az apadás, némi hullámzásoktól eltekintve, következetes és állandó, épp azért egyszersmind komolyan megszívlelendő. A közegészségügy még további javítása egy ideig még eltüntetheti a születésekben nyilvánuló hátrányos differencziát. Francziaország is ezzel fedezi úgy, ahogy népének kétségbeejtő meddőségét. A magas életkorok tömegeit állítja fel spanyol fal gyanánt s franczia nép belső erős züllése előtt. Szerencsére a magyarság még mindig óriási propagativ erőt mutat. Hasonlóan szerencse, hogy gazdasági eszközök segítségével vissza lehet állítani a születések régebbi arányait. Valóban csak az esetben örvendetes s csak az esetben méltó a további fokozásra Magyarország lakosságának szaporodása, ha e szaporodás nem történik a magyarság hátrányára. Oly szaporodás, mely a magyarságot elnyomná, egyjelentőségű volna a nemzeti katasztrófával. Ámde legörvendetesebb tény, hogy főleg a magyarság növekszik s pedig nemcsak beolvasztás által, hanem még sokkal nagyobb mérvben természetes szaporodás segítségével s mint publiczisztikai dolgozataimban kimutattam, a faji propagáczió mellett szinte kicsiny a beolvasztás eredménye. A nyolczvanas évek eredményét véve alapul, már több év előtt kiszámítottam és munkáimban közöltem azon aproximatív eredményt, hogy ha a népesedési feltételek nem változnak, Magyarországnak ötven év múlva, Horvátország nélkül is, 24 millió lakosa lesz. Most Horvátországgal együtt csak a 19 milliót haladja meg s nem éri el a 20 milliót. De legörvendetesebb az, hogy a magyarság nagyszerű expanzivitása folytán a 24 millió lakosságból közel 17 milliót fog képviselni, míg a románság ötödfél milliót s a tótság 2 és fél milliót. Vagyis a magyarság az ország lakosságának több, mint hetven perczentjét képezné a Dráván innen, az ötven évre szóló aproximativ számítás szerint. Mily nagyszerű és fényes kép! És hozzá nem ábránd, hanem létesíthető valóság, ha az előfeltételeket teljesítjük. A magyarság e nagyszerű kibontakozása s a magyar nemzeti állam e feltétlen érvényesülése megragadta képzelmemet s kerestem a megvalósítás módjait. Az ipar népfejlesztő hatásáról nem feledkeztem meg, habár a régebbi munkáimban közzétett adatok bizonyították, hogy az agykultúra segítségével nagyobb eredményeket lehet elérni , de természetesen csak bizonyos fejlődési fokozatokon. Bizonyos, hogy az ipart is segítségül kell vennünk s különösen a népkivándorlást másként meg nem gátolhatjuk. Külön vámterület esetén azonban, amely tömegesebb népimportot föltételez, jól meg kellene választani a régiókat nemzeti szempontból is, nehogy az import a nemzetiségeket erősítse a magyarság rovására. Külön vámterület nélkül pedig az ipar megközelítőleg sem gyakorolhat akkora befolyást népesedési viszonyainkra, mint az agrikultúra. Eltép tehát, főleg az agrikultúra körében kell keresni a nemzetalkotó gondolatot. És megadhatja e gondolatot bár ■ kinek Magyarország agrikulturai és nemzetiségi térképe. A magyarság régiója, kevés kivétellel, összeesik a nagy és a kötött birtok régiójával. Az erdőkoszoruzta bérczrégiók pedig s többnyire nemzetiségi vidékek. A nagybirtok, főleg a kötött nagybirtok, mindenütt e világon gátja a nép terjeszkedésének s különösen gátja a siklöljön, mint az Alföld és a Dunántúl, amely legalkalmasabb a kis- és középbirtok, vagyis a társadalom terjeszkedésének számára. A hátrányos hatás mutatkozni is kezdett már a múlt évtizedekben, részint a születések apadása által, részint a szocialista üzelmekben. A helytelen beosztás és elhelyezkedés némi megigazitása föltétlenül megszünteti a bajokat és tág kaput nyit a magyarság terjeszkedése előtt. A magyar faj terjedéséről hat év előtt irt munkámban kimutattam, hogy egy okszerű megigazitás 25 agrikultur és főleg magyar vármegyében négyöt millióval szaporítaná meg a lakosságot, vagyis a magyarságot. Ez alapon bontakozik ki azután a föntebb rajzolt fényes kép. De miben áll a megigazítás? Három egymásra következő munkámban kimutattam a részleges birtokáthelyezés, illetőleg értékcsere elvi szükségességét és gyakorlati megvalósíthatását. Javaslatba hoztam a síkföldön a parczellázást és telepítését s a hegyvidéken, névszerint Felső-Magyarországon és Erdélyben erdőgazdaságok vásárlását. A nagybirtoknak s különösen a kötött nagybirtoknak különben is az erdőgazdaságban van a helye, mint ezt a józan gazdasági elv és a külföld különösen Csehország példája bizonyítja. Eképp, ha a nagy, tehát nem pusztán a hitbizománnyal lekötött nagybirtok egy része helyett cserél s így tér jut a magyarság terjeszkedésére a szoczialisztikus bajok orvoslására, a nemzetiségi vidékekre pedig a helyet cserélő nagybirtok kapcsán magyar társadalom és magyar társadalmi erő költözik be, nemzeti problémánk megoldást nyerhet. Nem követeltem az összes hitbizományok eltolását. Munkáim egyikének különösen kifejtettem, hogy különben is csak társadalmi akczió mindenkinek meghagyja elhatározási szabadságát. Senkit sem kényszerít, csak a haza nevében kér. Kér arra egyes nagybirtokosokat, hogy a nemzeti érdek, de egyszersmind saját érdekük miatt parczellázzák birtokuk egy részét az Alföldön és Dunántúl s vegyenek erdőt Felső- Magyarországon és Erdélyben. Mind a két üzleten csak nyerhetnek. A parczellázáson és erdővásárláson egyaránt. De legtöbbet nyer a nemzeti érdek. Segítségemre jött az erdőkultúra nagyszerű kifejlődése Darányi Ignácz örök érdemeket szerzet magának az erdészet ügyének példátlan sikerű felkarolása által. E nagytehetségű miniszternek keze nem csak fáradhatatlanul munkabíró, hanem bámultosan szerencsés is s munkája és szerencséje egyaránt a nemzet javára kamatozik Az erdőügy segítségével jött továbbá a technika vívmánya. Az impregnálás emeli a bükkerdők értékét; csak a keleti régiókban, tehát főleg Erdélyben nem kevesebb mint négy millió hold bükkerdő van . Még mindig nagyon alacsony az erdők hozamának átlaga, de már sok és sok ezer hold erdőnk van különösen az állat kezelésében, mely jelentékeny s főleg biztos jövedelmet ad. A porosz erdők jövedelmezőségét még legjobb erdőink sem értél el, mert azok hozama 10 és 11 márka köz közt ingadozik. A mi legjobb erdőink jövedelmi átlaga azonban már közel jár a porosz eredményhez, a mennyiben elér: hektáronkint 10 kor. jövedelmet, sőt némileg meg is haladja. ” Megczáfolt miniszterválság. A „Pesti „Térj magadhoz drága Sión . . — január 2. Nem régen hallottuk egy művelt lelkű paptól eszmecsere alkalmával, hogy az egyházi énekvezetők — kántorok — kétszáz koronával meg vannak fizetve, de hozzátette: az egyházi dalárdák vezetői hatszáz koronával sincsenek megjutalmazva. Nem kérdjük, mi sugalmazta e nyilatkozatot a hit szolgájának; arra sem vagyunk kiváncsiak, hogy hová czélzott ama egyenes nyilatkozatával, sőt azt sem akarjuk bonczolni: vajjon helyes volt-e a felfogása az egyházak, de különösen a vallásosság érdekeit érintve, egyre azonban kiváncsiak vagyunk: miért üresek a templomok a Székelyföldön ? Miért általános a panasz, hogy nincs kinek hirdetni az Úr igéjét?! S egyáltalán miért van az, hogy némely helyen a templomjárással egészen felhagytak? Miért van község, hol 25 — 28 év óta ünnepek délutánján még senki sem óhajtozott a lelkiek után? . . . Erre, bizony, igen nehéz volna megfelelni. Ki ezt, ki ami azt hiszi a vallástalanság kutforrásának, de azért — bár meggyőződésből beszél — , még senki sem állott elő kézzelfogható bizonyítékokkal érvei mellett. Talán beleszületik az ember, talán nevelni kell arra, hogy ne csak higyje az Istent, a mindenség örök atyját, hanem imádja is ? . . . Annyi bizonyos, hogy a vallásos érzés külső apadásával, a hitélet lanyhulásával, az iskolára függeszti mindenki tekintetét. Ez természetes, s mert a vallásosság is, mint egyéb, ami az élet terhei elviselésére előkészít, csak az iskolák kompott padjai között épülhet fel, nyerheti fundamentumát. A hitélet szilárdítására, építésére azonban nem elég az iskola, követnie kell a templomnak Az Urnák háza pedig csak a vallásos ének növelésével teljes; az ének, a zene szólt, közvetlen a szívhez, az az ihlet szárnya, mely az Istenhez röpíti a lelket, mely miatt ismét csak a tanítóra, mint énekvezetőre esik tekintetünk. A nevelőnek tehát nemcsak átadni kell neveltjeit a hitéletnek, hanem tovább is kell őket támogatnia, a megkezdett munkát fejlesztenie. ] Az előbb említett lelkiatya talán erre czélzott, midőn oly leplezetlenül szőtte bele meggyőződésébe az anyagit? Nem tudjuk, úgy van-e, de ez ügynél erősen bánt egy fejlődésében levő anomália, mely tulajdonképen ma munkára serkent. Elmondjuk: e A nevelés-oktatásügynek régi alakjából való l* kivedlésével a népiskolák jellege napról-napra változik. Az egyházak jogköréből az állam, a községek kormányzatába mennek át az iskolák. If E változások egyszersmind a tanítói fizetések If rendezését is jelentvén, amily lépésben halad ű az iskolák jellegének változtatása, épen oly ■ arányban fejlődik napra-napra egy viszásság az ■ egyházak kebelében. Ez anomália igen fontos f úgy az egyházi életre, mint a vallásos érzés, a hitélet szilárdítására nézve s akkor, midőn a nevelés-oktatás feladatául az erkölcsi és vallásos nevelés első helyen van kitűzve, nem mulaszthatjuk el szóvá tenni ezen anomáliát s egyúttal figyelmeztetni különösen az egyházi sajtót arra, hogy emelje fel tiltó szavát ellene, mig ez a ferdeség jobban el nem harapódzik, gyakorlattá , s igy törvénnyé nem válik. Megbotránkoztat az a könnyelmű gondolkozás s szinte sajog a szi■ vünk a hitélet jövője miatt. Sión, kedves Siónunk! ! hozzád szólunk azután a te érdekedben, mert igen rut dolog a hálátlanság. Volt idő, mikor tanítóid, hiven az oltárhoz, s melyre esküdtek, kitartottak jó- és balsorsodban ■ egyaránt s nem hagyták ott kebeledet: szeretettel csüngtek rajta; szegénységgel, szorgalommal s küzdöttek híveid gyermekeinek nevelésén ; hiúság , és panasz nélkül igyekeztek tehetség szerint emelni a vallásosságot, a hitéletet templomban, iskolában egyaránt és te, ime háládatlan akarsz lenni? Nem! Annál több: meg akarsz élni tanítók, kántorok, énekvezetők nélkül! . . . „Térj magadhoz drága Sión!“ — így kiáltunk fel a ■ gályarabokkal . . . ! És most elmondjuk az okot, mely felszólalásunkra alkalmat adott. Az iskolák átváltoztatásával, községi, vagy állami jellegűvé tételével, a kántorok, énekvezetők, mint tanítók, szintén megváltoztatják jellegüket : kántorok helyett községi vagy állami tanítók lesznek; úgy hiszszük, ez átváltozásban az anyagi az irányadó. Hogy teljes legyen ezen leszürődés, az egyház szintén oldó szerepet viszen, de azért, hogy újra kössön és kivegye belőle a maga anyagiját. A kötésnél azonban a ma lebeg az egyházak szeme előtt s kevés tekint vissza a múltba s talán egy sem néz a jövőbe. A tény ez. Az egyházi tanító eddig tanított a képéért s még a viszonyok, körülmények szerint meg_ Napló“ után több fővárosi lap azt a hírt kolportálta, hogy Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter állásától már a közeljövőben megválik. Ezzel szemben a jól értesült M. T. I a következőket sürgönyzi nekünk : Illetékes helyről fel vagyunk hatalmazva annak kijelentésére, hogy a hír, mely szerint Hegedűs Sándor legközelebb lemond a kereskedelmi tárczáról, melyet Széll Kálmán vesz át, alaptalan. Nem igaz ezen híresztelés alapjául szolgált azon állítás is, hogy a kereskedelm tárczát a pénzügyi bizottságban Széll Kálmán képviselte volna.