Székely Nemzet, 1902 (20. évfolyam, 1-196. szám)
1902-01-03 / 1. szám
Január 3. A z Rt< yjve tv idy. Et 1. szám. Az első iskola felfogása szerint a magyar nyelv mind grammatikai alkotása, mind pedig szókincse tekintetében finn-ugor eredetű. Ezek a népek hosszú időn keresztül együtt laktak az Uralhegység két lejtőjén és közös nyelvet is beszéltek. Török eredetű szavaink az őshazából való kiköltözés után a délre lakó műveltebb török népek hatása alatt kerültek nyelvünkbe. A másik iskola szerint a magyar nyelv egy török és egy még nem ismert ugor nyelvjárás keveredéséből keletkezett, erre vall nem csak szókincsünk, hanem alaktanunk is. A szókincs legjava része a török nyelvjárásból való, a faji típus meg épen a törökkel közös. Az eredmény tehát az, hogy a magyar nyelv az ural-altáji (turáni) nyelvcsaládhoz tartozik és pedig vagy a finn-ugor vagy a török-tatár nyelvcsoporthoz. Az első csoport híveit finnistáknak, a másik csoport tagjait turcistáknak nevezik. Ez a két felfogás ellentmondást nem tűrő határozottsággal dominál minden irányban, s már annyira megcsontosodott, hogy szinte dogmává lett és maga a közönség is az iskolai könyvek nyomán ez irányok egyikének vagy másikának ad hitelt. Ismeretes, hogy a nagy turáni nyelvcsaládhoz még más nyelvek is tartoznak Ezektanulmányozására mindeddig elég gondot nem fordítottak, pedig csak az összes idetartozó nyelvek megismerése után lehet a probléma helyes megoldását várni. Bálint Gábor a híres orientalista nyelvész és utazó, a kolozsvári egyetem tudós tanára, kit olvasóink épen e lap hasábjain megjelent nyelvtudományi értekezései alapján jobban ismerik, semhogy részletesebben kellene jellemeznünk, hosszú időn át folytatott buzgó tanulmányai és gazdag nyelvismerete alapján arra meggyőződésre jutott, hogy a Kaukázusban élt s részben még most is ott lakó a dighe-kabard nép nyelve, mely szintén a turáni nyelvcsaládhoz tartozik, a magyarral nemcsak hogy rokon, hanem hogy a magyar nyelv sok jelensége e nyelv ismerete nélkül nem is fejthető meg. Már régebben megírta kaband nyelvtanát és kabard magyar szótárát, most pedig „A honfoglalás revíziója, vagyis a hunn, székely, magyar, kesetye, hun kérdés tisztázása (Revisio historiae occupationis Hungariae.)“ czímen új könyvet adott ki, melyben szembeszáll a magyarok eredetére vonatkozó s fent vázolt uralkodó nézetekkel és ,a honfoglalás elsőrendű okmányai és történeti kútfői tanulmányozása alapján a magyar és kabard nyelv szoros összefüggését és rokonságának okait vizsgálja s így a honfoglalás hiányos történetéhez uj oldalról nagybecsű adatokat nyújt. Kellően tudja méltányolni a hunn-magyarszékely kérdésre vonatkozó nemzeti hagyományt, melyet az akadémia tudósai alaposabb ok nélkül teljesen mellőzendőnek tartottak. Szerző szerint a székelyek Attila hunnjainak keleti ága, kik a honfoglalást Moldva és Oláhországtól kezdve a Tiszáig már akkor befejezték, midőn Árpád a szövetségesek többi részével még Átelkuzában volt. Mindez a történeti adatokból, Ibn Roszte arab író, a császáriró és Anonymus adataival van bizonyítva, de mellette szól ,azon ezeréves jogi és történeti felfogás, hogy a igazán hunn eredetü székelyek az ő különös kiváltságu földjüket első foglalási jogon (jure primae occupations) birták. A hunn-székely-magyar kérdés megfejtésénél a nemzeti hagyomány teljes mellőzése szerinte „olyan eljárás, mint a minő volna azé, a ki egy több ismeretlen számtani feladványt úgy fejtene meg, hogy az egyik alkalmatlan, ismeretlen elemet egyszerűen törülné a feladatból. A bunn-székely-magyar kérdést s igy a honfoglalás kérdését épen igy oldották meg az Akadémia nyelvészei és történészei, az ismeretlen hűim elemet törülték.“ A rendelkezésünkre álló tér sem engedi, de ezélunk sem lehet e rövid ismertetés kapcsán a munka részletes tartalmát adni, csak jelezzük, hogy a munka főbb szakaszai ezek : Kik a cserkesz néven ismert Adighe-Kabardok? Kik voltak a Hunnok? Az avarok és Khazarok ? Az arab és héber írók. A honfoglalás A Bolgárok. Az Uzok. (Kunok) Kik voltak a Jászok? Az Adi'ghe-kabard nemzet történeti emlékezései és régi vallása. A hunn és egyébb nevek görög alakjai. Az összesen 206 oldalra terjedő tartalmas munka a szerző költségén Kolozsvárt jelent meg és Stein János könyvkereskedő bizománya. Ara 4 korona. Nem tudjuk, hogy az Akadémia nyelvészei miként fogadják Bálint Gábor uj könyvét, hogy várjon a könyv megismerése és megértése előtt erre is kimondják-e az anathemát. De bármint történjék, Bálint Gáborra nézve vigasztaló lehet Eötvös mondása, hogy mint a csatamezőn, úgy a tudományok körében is az előőrsök ritkán aratnak dicsőséget. Majd eljön az idő, mely a maga érdeme szerint fogja méltányolni Bálint Gábor nyelvtudományi munkásságát. Több, mint harmincz év óta önzetlenül szolgálja a tudományt, s azt sok becses anyaggal gyarapította. S mégsem tartották méltónak arra, hogy az Akadémiába legalább levelező tagnak beválasszák. Hogy tovább is még hosszú időn keresztül hasonló szolgálatokat tegyen a magyar nemzetnek, a legmelegebben kívánjuk. A munka a honfoglalók emlékét tisztelni tudóknak van ajánlva. Mi is azzal zárjuk be ismertetésünket, hogy kik az ősök emlékét tisztelni tudják, ismerjék meg és értsék meg ezt a könyvet. —r—ó—7. Olvasóinkhoz. A XX-ik évfolyam első számát veszik kézhez olvasóink. Az a szives fogadtatás, meleg szeretet, melyet lapunk fennállása óta a nagyközönség részéről tapasztaltunk, felment bennünket a hosszas ajánlgatások alól. A székely eszmék harczosai közé lépett be ezelőtt húsz évvel a „Székely Nemzet“, lett szülőanyjává sok intézménynek. Az elért eredménnyel mi nem dicsekedni akarunk, hanem erőt merítünk abból a jövőre, hogy fokozottabb munkássággal teljesíthessük feladatunkat: küzdeni a székely érdekekért! A „Székely Nemzet“ jövőre is arra fog törekedni, hogy a székely vármegyék közigazgatási és társadalmi élet mozgásáról lehető hű képet nyújtson; gyors és mindenkor megbízható értesüléseivel a napi eseményekről híven tájékoztassa az olvasót. Szerencsés távirati összeköttetéseink révén, az összes fővárosi lapokat megelőzzük híradásainkkal, melyek, hogy teljesen hitelérdemlők, tapasztalhatták olvasóink. Munkatársaink a fővárosi és vidéki legjobb tóllukók közül kerülnek ki, akik minden más fontos kérdés mellett is, szeretettel dolgoznak a székely-kérdés megoldásán. Sok fáradsággal, még több anyagi áldozattal tudjuk csak fentartani a székelység igazi lapját, a „Székely Nemzet“-et, mely karácsonyi számával fennállásának huszadik évfordulóját rendkívül gazdag tartalommal ünnepelte meg, a munkatársaknak akkora serege gyűlt egybe ez alkalommal, hogy bármely lapnak is díszére válhatott volna ez az illusztris társaság. Minden eszközzel oda fogunk törekedni, hogy miképpen eddig, úgy ezután is teljes újságot állítsunk az olvasó elé. A napi politikai események mellett nagy figyelemmel kísérjük az ipar, kereskedelem, közgazdászat minden jelentősebb mozzanatát, nem hanyagolva el természetesen a lokális dolgokat sem. Bizalommal, a múltból mertett erős meggyőződéssel vesszük fel a harczot a beállott uj évben s nem lankadó munkakedvvel folytatjuk a székely ügyek érdekében a küzdelmet továbbra is. Azokat, akik a „Székely Nemzet“ eddigi irányával meg vannak elégedve, tisztelettel kérjük, terjesszék lapunkat környezetükben. Hiszen a székelységért munkáló újság támogatásával, magának a székelységnek tesznek hazafias szolgálatot. A „Székely Nemzet“, mint eddig, úgy ezután is hetenkint négyezer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton fog megjelenni, mindenkor egy nagy ivén. Fontosabb eseményeknél a külön kiadást továbbra is fentartjuk, társak kifejezni az újév alkalmából legjobb kivánságaikat. 10 óra után jelentek meg Potsa József v. b. t. t. főispánnál a vármegye tisztikara, a hivatalok vezetői, a m. kir. méntelep parancsnoksága, az iskolák és különböző egyesületek elöljárói, hogy ragaszkodásuknak és mély hálájuknak előszóval is kifejezést adjanak. A vármegye jó kívánságait Szent-Ivániyi Miklós alispán a tőle már megszokott ékes beszéddel tolmácsolta, amire Potsa József főispán meleg szavakban mondott köszönetet a megemlékezésért. A templomok is zsúfolásig megteltek hivő közönséggel, hogy lelküket az éghez emelve, uj erőt merítsenek az uj esztendő küzdelmeinek elviselésére. — A sepsi-szentgyörgyi Székely Társaság holnap a szokott helyen összejövetelt tart, melyre a tagok ez után is meghivatnak, kezébe vette. A párbajban Szojka hadnagy esett el és Löwenfeld gyárosnak a fegyház, vagy a menekülés között kellett választania. Holott ha megfordítva esett volna, Szojha hadnagy a fegyvertársai gratuláczióit fogadta volna ás zavartalanul élvezte volna a győzedelmes dón Juan irigyelt nimbuszát. A törvény rideg szelleme siker e nyilvánvaló igazságtalansággal szemben, de szerencsére egy nemesen érző sziv trónol a törvény feletti királyunk szive. A leglovagiasabb király ezúttal is méltó maradt a jelzőhöz, amelyet hozzája ragasztott népének szeretete. Becsből táviratozzák, hogy a király elrendelte a Löwenfeld Ede ellen folyó büntetőeljárás megszüntetését és a pör törlését. — A földadó revíziója. Egy kőnyomatos azt jelenti, hogy illetékes helyen a legkomolyabban foglalkoznak a földadó revíziójának ügyével s e nagyfontosságú kérdés már közeledik a megvalósulás stádiuma felé. Lukács László pénzügyminiszter a földadókataszter hivatalnokai közül tizenkét szakembert fog kiküldeni az országba, kik a több vármegyéből alakított kerületekben egyenként fogják elvégezni a minősítési osztályozást, mely alapul fog szolgálni a földadó nagyjelentőségű reformjának keresztülvitelénél. Ez ügyben az egységes eljárás megállapítása czéljából már szakértekezletet is tartottak a pénzügyminisztériumban, melyen a kiküldött hivatalnokok között végleges megállapodás jött létre a beszerzendő adatokra vonatkozólag s a vizsgálat keresztülvitelére nézve. A kiküldöttek legközelebb megkezdik munkájukat. — Váltóhamisitó joghallgató. Előkelő úri családbűnbeesett fiát körözi most a budapesti főkapitányság. Idősebb Liptay Pál kecskeméti földbirtokos a minap azt a felszólítást kapta egy budapesti ügyvédtől, hogy fizesse meg hatszáznegyven koronás váltótartozását. A földbirtokos, aki sehogy sem emlékezett arra, hogy valaha is aláírta volna a most rajta követelt váltót, tüstént feljött Budapesre és csakhamar megállapította, hogy a váltón lévő aláírása hamis. Rögtön feljelentést tett a rendőrségen az ismeretlen okmány hamisító ellen akit azonban a főkapitányság csakhamar kinyomozott a földbirtokos tulajdon fsa, ifjabb Liptay Pál joghallgató személyében. A könnyelmű ifjú hamar neszét vette, hogy a rendőrség keresi s egyszerre csak úgy eltűnt, hogy teljesen nyoma veszett. A rendőrség ezért elrendelte országszerte való körözését. A köröző levél adata szerint a megszökött hamisitó lm - szondateves, barna, nyúlánk termetű, feketehajú és bajuszú, fekete szemű, hosszas arczú, jól öltözött fiatal ember. Beszél magyarul és németül. — Öthetes álom. Nógrád Vadkerten, a falu leggazdagabb földmivesének felesége, Molnár Mária, már öt hét óta alszik. Az orvosok azt hiszik, hogy a kemény agyburok senyvedése okozza ezt a hosszantartó álmot. Az alvó asszony teljesen érzéketlen minden külső hatás iránt. Csípés, szúrás, a nyelvének tűvel való szurkálása semmi itatást nem idéz elő nála. Egyedül az orr nyakhártyája érzékeny és ennek izgatása vagy éles szagoltatása folytán magához tért egy pillanatra, hogy aztán annál mélyebb álomba essék. Mesterségesen táplálják. Az alvó asszony megvizsgálására most Budapestről több orvos utazik Nógrád-Vadkertre. — Lefokozott halott. A Wiener Allgemeine Zeitung ezen a czímen érdekes esetett közöl. Egy bécsi nagykereskedő, aki az 5. ulánus ezredben tartalékos hadnagy volt, hűtlenségen érte feleségét. Perbe fogta boldogságának megrontóját, de nem vett rajta fegyveres elégtételt. A bíróság el is ítélte a csábítót, a nagyiparos pedig nemsokára meghalt bánatában. Erre a nagyiparos riválisa feljelentette az elhunyt tartalékos hadnagyot s a tiszti becsületbíróság megfosztotta őt rangjától, mert nem torolta meg a sértést fegyveresen. A tiszti becsületbíróság felszólította a degradált halottnak fivérét, hogy adja át boldogult testvérének kinevezési pátensét, de a fivér ezt megtagadta. Beszélik, hogy ennek az afférnek még folytatása lesz, mert a lefokozott halottnak fivére is tartalékos hadnagy a 6. ulánus ezredben. — Ellátás csókért. Tronten amerikai városban különös ügy került a bíróság elé. Egy asszony bepörölte lakóját, hogy 300 dollárral tartozott már neki ellátásért. Mikor tárgyalásra került a sor, a vádlott kijelentette, hogy ő egyáltalán semmivel se tartozik, mert ő mindent kifizetett mégpedig csókokban. Mikor ugyanis a házhoz ment, úgy egyezett meg a háziasszonnyal, hogy nem fizet semmit, de tartozik mindennap megcsókolni az asszonyt. A legény pedig ezt mindenkor hűségesen megcselekedte. A bíróság megkérdezte az asszonyt, hogy pontosan lefizette-e a csók-dijat s lakó ? Mire az asszony kijelentette, hogy igen. Ezért a törvényszék a fölperes asszonyt elutasította keresetével. — Furcsa hozomány. Königgrätzben történt az alábbi érdekes eset: Dusatsek József ottani földbirtokos férjhez adta a leányát Buchleni Véneidhez. A vő a lakodalom napján a hozomány mennyisége felől kérdezősködött apósától. Dusatsek azt felelte, hogy annyi súlyos ezüst koronát ad hozományul, mint, amennyit a leánya nyom. A menyasszonyt megmérték és 52 kilogrammot nyomott. Az após erre ugyanannyi súlyú ezüst koronást adott a vejének, vagyis 13 500 koronát. A „Székely Nemzet“ előfizetési ára: Előfizetéseket bármely naptól kezdve elfogad a kiadóhivatal s kívánatra mutatványszámokkal is készséggel szolgál. A „SZÉKELY NEMZET” szerkesztősége és kiadóhivatala. Egy évre 20 korona (10 frt). Félévre 10 „ (5 „). Negyedévre 1s „ (2 „ 50 kr.) NAPI HÍREK. Sepsi-Szent-György, január 3. — Uj esztendő. A szokásos uj évi üdvözletek, mint minden évben, úgy az idén is ünnepélyes színezetet adtak Sepsi-Szent-György városnak. Már kora reggel megindult a mindenféle rangú és rendű czigánybandák seregei, házrólházra járva ugyancsak szólott a hegedű. Hivatottak és nem hivatottak egyaránt igyekeztek kivenni részüket anyagilag is a keresztyénség általános örömünnepéből. Délfelé pedig batyuval hátukon a cselédek raja indult meg, hogy elfoglalják uj helyüket. Közbe-közbe nagy stácziókat tartva még rendesnél is hosszabb ideig és válogatottabb kifejezésekkel szapulták régi gazdáikat és gazdasszonyaikat s az uj tűzhelynél — nem egy helyen — már megtörtént az első patalia. Konstatáljuk végre, hogy már ebből az esztendőből is lezajlott egy nap, hogy megszokott utján tovább haladva a föld a napokból sok búval és örömmel megint egy esztendő szedődjék össze. — Újévi tisztelgések. Régi jó szokás, hogy ismerősök és jó barátok az esztendő első napján szerencsét és boldogságot kívánnak egymásnak az uj esztendőre. A hivatalok főnökeinél már a reggeli órákban megjelentek a Hivatali Beiratás a kolozsvári egyetemen. A kolozsvári Ferencz József m. kir. tudomány-egyetemen az 1901/2-ik tanév II. felére a beiratkozások a tanulmányi-, fegyelmi- és leczkepénzszabályzat 24. § a értelmében 1902. évi január hó 7-én kezdődnek, ugyanezen hó 18 -ig bezárólag tartatnak. Akik ezen határidőben valamely elháríthatatlan akadály miatt személyesen nem jelentkezhetnek, a tanulmányi , fegyelmi- és körkepénz-szabályzat 25. § a értelmében a fentebb megszabott határidőn belül tartoznak akadályoztatásukat igazoló hiteles okmánnyal felszerelt és az illető kar dékánjához intézett kérvényben előjegyeztetésüket kikérni s meghatározni azt az időpontot is, amikor személyesen megjelenhetnek s beiatásukat úgy a quaesturában, mint az egyes tanároknál teljesíthetik. E határidő azonban február hó 14-án túl nem terjedhet. — Újévi üdvözlet a királyi várban. A budai kir. váriakban deczember 31-én este 8—10 óra között fogadták Apponyi Lajos gróf udvarnagy és neje szül. Scher-Thoss grófnő az ő Felségének szánt újévi üdvözleteket. A fogadáson megjelentek a kabinet tagjai, élükön Széll Kálmán miniszterelnökkel, a tábornoki kar Lobkowitz herczeg hadtestparancsnok vezetésével, valamint a politikai és társadalmi élet kiválóságai. — Bécsben Liechtenstein herczeg első főudvarmester és Harrach Mária grófnő, a főudvarmesternői teendőkkel megbízott palotahölgy, szintén decz. 21-én szilvester estéjén fogadták a Burgban a király nevében az újévi üdvözleteket. Ebből az alkalomból Liechtenstein herczegnél megjelentek a legfőbb udvari méltóságok, a közös és az osztrák miniszterek, a közigazgatási hatóságok fejei, a főpapság, a diplomácziai és a tábornoki kar. Délután az ujesztendő alkalmával a Burg templomban a szokott módon istentisztelet volt, amelyen 0 Felysége, valamint az uralkodócsalád Bécsben levő összes tagjai jelen voltak. — A hazai agyagipar regenerálása. Az Iparművészeti Társulat idei karácsonyi tárlatán nagy feltűnést keltettek azok az egyszerű mázas, paraszt fazekas edények, melyeket a kereskedelmi miniszter az ország egyes vidékein kísérletképpen készíttetett, meggyőződést szerzendő, vájjon a mi fazekas iparunk alkalmas-e az újraélesztésre. A kísérletek fényesen beváltak, úgy hogy most Hegedüs Sándor kereskedelmi miniszter az egész ország agyagházi iparának alapos és gyökeres regenerálását vette tervbe. A miniszter a hazai fazekas- s általában agyagipart központilag óhajtja szervezni, amely kellő műszaki berendezéssel ellátva és teljes garancziát nyújtó művészi vezetés mellett valósítja meg erre vonatkozó terveit, úgy azonban, hogy minden egyes, agyagiparral nagyobb mértékben foglalkozó vidék jellegzetes házi ipart nyerjen. E végből elhatározta a miniszter, hogy Budapesten egyelőre 3 évi időtartamra központi agyagipari műhelyt állít. Feladata lesz e műhelynek, hogy az egyes vidékek számára egy-egy sorzat piaczképes mintaedényt és tárgyat készítsen, melyek mintául szolgálnak az illető vidéki iparosainak. Hogy minden vidéknek jellegzetes agyagipara legyen, törekednie kell a központi műhelynek a specziális magyar, az u. n. paraszt majolika tipus megteremtésére, mely természetesen vidékenkint változó modorban és alakban lehetőleg újat nyújtson e téren. Minden új fajtájú edényt a forgalomba hozatal előtt az iparművészeti társulat fog megbírálni. A létesítendő központi műhely vezetését Hegedűs miniszter Horti Pál kiváló iparművészre bízta, kinek megfelelő segéderőt is adott rendelkezésre. A műhelyt már legközelebb berendezik s gyakorlati működését a Székelyföld agyagiparának fejlesztésével kezdi meg. — Tánczmulatság Bikfalván. Jól sikerült mulatságot rendeztek karácsony harmadik ünnepén az ev. ref. egyház javára Bikfalván. A dalkör éneke után Farkas György szavalt és Vén Mihály esperes humoros felolvasást tartott. A népes összejövetel több mint 100 koronát jövedelmezett a jótékony czélra. A rendezőség ez után is hálás köszönetét fejezi ki az estélyen közreműködött uraknak és a szives felülfizetőknek. — A király kegyelme. Löwenfeld Ede bécsi gyáros megölte a felesége csábítóját, Szojka huszárhadnagyot. Párbajban lőtte le, egyenlő küzdelemben. Azaz hogy a küzdelem mégsem volt egyenlő. Mert a hadnagyot a katonai törvények védték mindennemű következmények ellen, de a gyárosnak egy szigorú paragrafsal kellett számolnia, amikor a fegyvert