Székely Nemzet, 1903 (21. évfolyam, 1-193. szám)
1903-01-03 / 1. szám
XXI. évfolyam. Sepsiszentgyörgy, szombat, 1903. január 3. 1. szám Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szent-György, Létatér-utcza 6. szám, tk lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. SZÉKELYNÉ Előfizetési őr: Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . . 20 korona. Félévre . . 10 korona. Negyedévre . 6 korona. Kiadóhivatal: látei-noMa-EssiéBF-társulat I b.,viez iltüzelési pirk és hitMénk I bérmentesen küldendők, Reklamácziók a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. S hirdetményes dijt ! MNyilttítr sora 30 fillér. 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. A hirdetmények s nyiltterek dija előre li.etemni.". Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Bejelenik hetenként, négyszer, hétfőn, szerdán, pénfesn is azombaton Pénzküldetvényeknél czélszerűbben postautalványok használhatók. Előfizetési felhívás. A „Székely Nemzet“ huszonegyedik évfolyamának első számát bocsátjuk útjára. Nemcsak vidéki lapnál, de hatalmas eszközökkel dolgozó fővárosi lapoknál is számottevő idő husz év. Nem lehet kicsinyelni tehát azt a két évtizedet, mely immár a krónikásé, ő van hivatva ítéletet mondani a történtek felett. Az a busz vaskos kötet, mely egymás mellett sorjába áll, hirdetve az idők elmúlását, minden ékes szónál szebben fejezi ki, hogy az eltelt hét deczenium alatt a székelységnek volt egy hű, odaadó dolgozótársa, zászlóvivője. Hogy ezt a hosszú időt lapunk minden zivatarok közepette szilárdan megállhatta, az az olvasóközönség páratlan ragaszkodásának, szeretetének tudható be. A mi lapunk immár a székelység lapja. Húsz év közszükségleté tette a „Székely Nemzetet.“ Hosszú programm adására nekünk szükségünk épen ezért nincs, de annyit ígérünk és ezt be is fogjuk váltani, hogy ott, ahol a székelység érdekeiről van szó, mint eddig, úgy ezután is tántoríthatatlan szószólók leszünk. Pártunk állása marad a régi: a szabadelvűség harcosai leszünk továbbra is. A „Székely Nemzet“ ezután is hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton fog megjelenni, mindenkor egy nagy ívén, s különös fontos esetekben a rendkívüli kiadást továbbra is fentartjuk. A „Székely Nemzet“ zászlója alá a legkitűnőbb tollú munkatársak serge csoportosult, akik nap-nap után bekopogtatnak érdekes közleményeikkel lapunkhoz. Tár ez a rovatunkat a fővárosi neves novellairók mellett, a vidék jelesebb elbeszélői teszik változatossá és élénkké. Többi rovatainknál ezután is nagy súlyt fektetünk arra, hogy olvasóink, habár összefoglalva is, teljes, ha képet nyerjenek a világ folyásáról. Szóval minden igyekezettel azon leszünk, hogy egész lapot adjunk olvasóink kezébe, kerülve czikkeinkben és más közleményeinkben a személyeskedést és a bántó, trivális hangot. Közgazdasági rovatunkat különösen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az itt közlött mezőgazdasági dolgokat már előzetesen kipróbálták a kísérleti állomásokon ás a gazdasági akadémiákon. Az ajánlott módszerek pedig, úgy éghajlatunknak, mint talajviszonyainknak megfelelnek és sikerrel be is válanak. Az ily irányú czilekért, neves szaktudósok, gazdasági akadémiai tanárok, gyakorlati gazdák tollaiból kerülnek ki. Távirati rovatunkban mindig gyors és megbízható híreket hozunk, s az összes fővárosi lapokat egy nappal előzzük meg. Társadalmi kérdésekben, tanügyi dolgokban, egyesületi és ipari kérdésekben a legjobb tudásunk szerint referálunk s ha egyszer és máskor polémiának helyet is adunk, ezt is csak a jó ügy érdekében tesszük. A nagy közönségtől, sem elismerést, sem köszönetet nem várunk a jól teljesített munkáért, de talán annyit mégis kérhetünk, hogy egy húsz esztendős tisztességes múlttal bíró lapot előfizetéseikkel fölkeressék. Mi igyekszünk a közönség megelégedésére szolgálni, s ha az olvasóközönség fenntartja azt a szép viszonyt, mely eddig köztünk zavartalanul fennállott, csak a székelység ügyét pártfogolja. Ezt kérjük jövőre is! Előfizetési áraink: egy hónapra . . . 1 25 „ A „SZÉKELY NEMZET“ szerkesztősége és kiadóhivatala: egész évre ... 20 korona — fillér fél évre .... 10 „ A „ negyed évre . . . 5 „ — „ A „SZÉKELY NEMZET11 TÁRCZÁJA. Rendek Nácziné karácsonya. Irta: Beksics nnsztávné. Éden Vilim! Hála Isten, víge az ünnepeknek és a régi kerékvágásba jövünk. Köszönöm a finom pulykákat, nyulat, kolbászt és füstölt malaczot. És csak győzzek köszönni, annyi disznóféle érkezett, igaz, hogy mind megdézsmálva. A Náczi két interpelláczióra készül ezek miatt, mert nem tudja, fi fess Liláng Lajoson követelje hurkáinak felét, avagy a furfangos Lukács pénzügyminiszteren. Persze, hogy mind a kettőn, mert a fináncz és a vasúti postás olyan, mint a holló, egy sem ássa ki a másiknak a szemét, ha prédára lelt. A szent karácsony estét itthon töltöttük, meghíván ez ünnepélyre egy pár honatyát. Tudod, a Náczi mindjárt közös ügyez velem, ha tele a spájzom és elrontja a kedélyes, családi ünnepet a politikával. De hát asszony a nevem, engedelmeskedni tartozom. Náczi, mint igazi diplomata, minden pártról hitt képviselőket. — Minek az ? — kérdem. — Hiszen nem egy hiten vagytok! Csak azokat szólítsd magadhoz, akik Széll Kálmánt szeretik! — Óh, te nyám-nyám! Akkor az egész Házat beinvitálhatnám, mert mindenki szereti ezt az aranyszájú Szent Jánost. — No, a feleségek nem — duzzogám — mert ő az oka, hogy a leves éltél, a pecsenye kiszárad, a tészta megég. — Igyekezzél karácsony estére kárpótolni minket. — Hát hányan leszünk? — Náczi elővette az ujjait és számolni kezdte. — Én, te, Pista, Tyukody és neje, Thaly Kálmán, Pichler, Rizkovszky, Catti lelkész, egy olasz abbé, a ki karácsonyra felkeresett s a kit Náczi Abbáziában meghívott, Sipulusz, Hentaller, kuriózum- I nak meg Makkay Zsiga — Akkor csak rendelj elég pezsgőt, amondó vagyok ! Ő mellé ültetem a Stanczi nénit. — Minek hívtad meg azt a vén tudákost? Akkor én nem eszem jószót ! — Eh, messzi lesz tőle. De Stanczi nénit meg kellett hívnom, mert ő házról-házra jár zsúrokra, ebédekre, vacsorákra, mint egy élő krónika. Már pedig én jobb politikus vagyok Szélinél, mivel én inkább juttatok egy kis konczot az ellenséges hírmondóknak is, nehogy egy novellájában, vagy irigy szájjal lepiszkolja fényes karácsonyi esténket. — Úgy a világias Catti reverendissimét teszem melléje, ketten prédikálhatnak! Úgy tudom, Stanczi tud olaszul. — Hívj meg egy kegyelmes urat is, Náczikám! Ez emeli az est fényét. — A miniszterek ilyenkor vagy Bécsbe utaznak, vagy aki családos, otthon kap karácsonyfát, vagy pediglen valamely jótékony intézetben leplezi le a Krisztuska fáját. _ — Hívd meg Podmaniczky bárót. Ő legalább jószagú, mindig virág van a gomblyukában. És hozzá nem hoz magával senkit. — Pichler sem hoz, sem Molnár, sem Thaly Kálmán. Meghívom még Sipuluszt, mert az szebben énekel, mint a főpolgármester. Tán egy pár reportert is beinvitálok. — Azt fölösleges tenned. Itt a Stanczi néni! Élő krónika. — Jó, de pár művésznő is kéne! — Minek? Egyenek, igyanak? Az meg lesz elég. Tán csak nem vágyal Fedák Sárira, mint a Lipótvárosiak?! — Na, majd meglássuk. Talán hívok egy tárogatást, hogy a szép, őszfejű Thaly jól érezze magát. — Ne, ne! mert akkor Rakovszkynak meg a Gotterhaltét kell játszani. — Hát aztán ? Én jó magyar ember vagyok, engem egy nóta nem alterál. Egyszer húzzák a himnuszt, egyszer azt. Pezsgőt rendeltem és mivel üvegkorsókba öntve adatom fel, hát jó lesz a Törley Talizmánja! — No, no ! megfájul a fejed! — Én nem iszom belőle! — felelte Náczi hamisan és elrohant a vendégeket meghívni. Pista karácsonyfát vett és két napig aranyozott, gyémántozott a szalonban, mégis a kis angyalt, melyet a tetejébe aggatott, nem tudta egyenes állásba hozni. A kis meztelen az ülőkéjét mutatta felénk. A villanyt megszaporító pár körtével, úgy hogy a karácsonyfa tündéri fényben úszott. De volt is azon minden. Náczinak papuca, nekem kalap-bonbonniere, Tyukodynénak katonasapka telve czukorral, a szakácsáénak egy huszár, Panninak bölcső és annyi csintalanság, hogy az ember a czukrászati dobozok diszmóiparát csak elismeréssel emlegetheti. Az én szívem a humanizmusról sem feledkezett meg, mert a vieze gyermekeit is mind felrendeltem, ami a karácsonyest szentségét emeli. Jó rongyosan jött a három csemete és a viezéné felhozta magával a részeges urát is. A hat órai csengetésre már mind egybegyülekeztünk és a tündérfényü karácsonyfa előtt magam is sírva fakadtam. A kis rongyos gyerekek térdre estek és imádkoztak, mialatt reverendissirae Catti, Tyukodynéra sanctitva, magyarázni kezdé a kis Jézus születésének szentségét olaszul; egy szót sem értettem. Pichler, mint római katolikus térdre esett és hányta a keresztet, mint egyike a keleti fejedelmeknek. Thaly Kálmán zsoltárba fogott, jelezve, hogy ő kálomista és a kegyelmes báró mosolyogva nézte a pártokat. Végre az áhítatot Sipulusz törte meg, aki Hentallerrel együtt a nekünk hátat fordított angyalra mutatott: — Dombormű! — kiabálta Sipulusz, —s Hentaller befogta Molnár apát szemeit, nehogy megbotránkoztassák. Mikor már beteltünk a látványnyal, áhítattal és ajándékkal, amely utóbbi nem volt valami ügyes dolog, mert én például négy utazóplaidet kaptam, mivel a Náczi is azt vett, Tyukodyné is, te is, meg Pista is. Igaz, hideg van, hát elfér a kilóéban ! — A Náczi meg hét szivartárczát kapott. Tyukodyné öt legyezőt, s a háziorvosunk nálunk kapta a kilenczvenkilenczedik doboz regália médiát! No, ez legalább mind elszívhatja. De mijét legyezze öt felé Tyukodyné? Pista villamos lámpát kapott mindenkitől, későn járván haza, mikor már a lépcsőn sötét van. Annyi lámpája lett, hogy egy évig ne vegyen gyufát. Végre leülhettünk a vacsorához. A hal pompás volt, a hideg úgy, mint a rántott. Jó borocskával locsolták le, mert a bal nem szeret kétszer is vízben úszni, mint a Náczim szellemesen megjegyzé. A fáczánok szép porhanyósra sültek, úgy, hogy még a kegyelmes ur is kétszer vett. Ésetekor fölállott a korsó champagneival a kezében Náczikám és oly szépen szónokolt, hogy már magamat miniszternének láttam a jövőben. — Kedves vendégeim, kollegáim, pártkülönbség nélkül! Üdvözöllek benneteket! Ma született a kis Jézus, a béke, a megváltás teremtőjeként! Hallgassuk meg, amit tanított: egyetértés, testvéri szeretet legyen a mi jelszavunk is! Ne zavarja gyűlölködés soha a mi munkánkat! Együttesen Istenért, királyért, hazáért! — Gotterhalte nélkül! — dörgő Thaly Kálmán. — Kossuth-nótával ! — tolda Hentaller. iarm® Sémi keserítrta az egyedül elismert kellemes izak természetes hashajtószer. Az új közigazgatás. Sepsiszentgyörgy, január 3. (X.) Beköszöntött az újév. Az emberek milliói ilyenkor önmagukba szálnak és fogadást tesznek a jóra, hogy ez, amaz kártékony szenvedélyükkel szakítani fognak. Az ily fogadások rendesen csak addig tartanak, amig belemelegedünk az újévbe, s azután megint erőt vesz rajtunk a kártékony szenvedély s az újévi fogadás el van felejtve. De ha ez nagyban illusztrálja az ember gyarlóságát, annál fényesebben üt be a valamely téren való állami intézkedés. A kormány rendezni akarja közigazgatásunkat, s e munkálkodását az emberi gyarlóság meg nem akasztja, hanem a kormány ily irányú akcióját a nagybani siker koronázza. A közigazgatás egyszerűsítésének akcziója fényesen bevált. Széll Kálmán belügyminiszter egyszerűsítési reformja minden fennakadás, a legcsekélyebb rázkódtatás nélkül, zavartalan egymásutánban megy át a gyakorlatba. Pedig ezek az új ügyviteli szabályok,utasítások, végrehajtási rendeletek igen mélyreható újításokat jelentenek a közigazgatási eljárásban. Újév tehát, valódi újévi ajándékot hozott a nemzetnek. Rend, pontosság, a felügyelet és ellenőrzés fokozása fog érvényesülni a közigazgatási eljárásban az egész vonalon, még a közigazgatási szervezet legszélső perifériáin is. A felek a legrövidebb úton jutnak a közigazgatási határozatok birtokába, melyek a régi rendszer nyomán évekig is elhúzódhattak a hosszadalmas, körülményes, mindenféle írásos, jelentéssel kapcsolatos eljárás során. Az új ügyviteli szabályok fegyelmi felelősség terhe mellett megparancsolják, hogy a közigazgatási tisztviselő a felekkel szemben udvarias, készséges legyen és minden ügyben elfogulatlan, részrehajlás nélküli jóakaratot tanúsítson, úgy, hogy ezt az ügyes bajos ember mindjárt észre is vegye. Legyen a közigazgatási tisztviselő legjobb tanácsadója, gyámolítója a népnek. Ebből a czélból a főszolgabíró és a körjegyző a hónap bizonyos napjain ellátogatni tartozik a hatósági kerületéhez, illetve körjegyzőségéhez tartozó falukba és ott a nép között, a helyszínen, a legrövidebb úton intézkedni tartozik az élőszóval előterjesztett panaszok iránt. Az új rend mellett sokkal több ideje és munkaereje marad a közigazgatási tisztviselőnek arra, hogy az ügyet érdemben elintézze, mivel a régi rendszer szerint a merő eljárási formalizmusok sokszor teljesen kimentették erejét és idejét, kifárasztották, kedvét elvették. Széll Kálmán alatt tehát átalakult a közigazgatási ügyvitel szelleme. Minden fokozaton a legszebben érvényesül a pártatlanság és részrehajlatlanság. A közönség érezni fogja az új rend jótékony hatását, melylyel Széll Kálmán azt a fenkölt gondolatot iparkodott törvényes intézményekkel megvalósítani, hogy a közigazgatás első és legfőbb feladata, hogy nyomban és készségesen segítségére legyen a nagyközönségnek. Ez pedig viszont bizalommal forduljon a közigazgatási hatóságokhoz, melyeknek segítségét eddig talán csak legvégső szükségben vette igénybe, mert félt a sok hercze-hurczától, utánjárástól és költségektől. A Széll Kálmán által most életbe léptetett reformnál előkészíttetett a talaj a nagy közigazgatási szervezeti reformokra, amire oly régen vágyakozik a nemzet. Ezzel a közigazgatási eljárásnak az egész országra kiterjedőleg egységessé, egyöntetűvé tétele által a nagy reformot igen jelentékenyen megközelítettük. A szervezeti egység már a gyakorlatban fogja találni az ügyviteli egységet. Ekként a nagy munka fele már megvan. Az újév tehát jól köszönt be az országra nézve. Modern és magyar nemzeti állam csakis jó közigazgatással építhető ki. Az első lépés e czél felé most megtevődött. A másik újév bizonynyal még