Székely Nemzet, 1903 (21. évfolyam, 1-193. szám)

1903-01-03 / 1. szám

XXI. évfolyam. Sepsiszentgyörgy, szombat, 1903. január 3. 1. szám Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szent-György, Létatér-utcza 6. szám, tk lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. SZÉKELY­NÉ Előfizetési őr: Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . . 20 korona. Félévre . . 10 korona. Negyedévre . 6 korona. Kiadóhivatal: látei-noMa-EssiéBF-társulat I b.,vi­­­ez iltüzelési pirk és hitMénk I bérmentesen küldendők,­­ Reklamácziók a lap kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. S hirdetményes di­jt ! MNyilttítr sora 30 fillér. 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. A hirdetmények s nyiltterek dija előre li­.etemni.". Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Be­jelenik hetenként, négyszer, hétfőn, szerdán, pénfe­sn is azom­baton Pénzkü­ldetvényeknél czélszerűbben postautal­ványok használhatók. Előfizetési felhívás. A „Székely Nemzet“ huszonegyedik év­folyamának első számát bocsátjuk útjára. Nem­csak vidéki lapnál, de hatalmas eszközökkel dol­gozó fővárosi lapoknál is számottevő idő husz év. Nem lehet kicsinyelni tehát azt a két évtize­det, mely immár a krónikásé, ő van hivatva ítéletet mondani a történtek felett. Az a busz vaskos kötet, mely egymás mel­lett sorjába áll, hirdetve az idők elmúlását, minden ékes szónál szebben fejezi ki, hogy az eltelt hét deczenium alatt a székelységnek volt egy hű, odaadó dolgozótársa, zászlóvivője. Hogy ezt a hosszú időt lapunk minden zivatarok közepette szilárdan megállh­atta, az az olvasó­közönség párat­lan ragaszkodásának, szeretetének tudható be. A mi lapunk immár a székelység lapja. Húsz év közszükségleté tette a „Székely Nemzetet.“ Hosszú programm adására nekünk szükségünk épen ezért nincs, de annyit ígérünk és ezt be is fogjuk váltani, hogy ott, a­hol a székelység érdekeiről van szó, mint eddig, úgy ezután is tántoríthatatlan szószólók leszünk. Pártunk állása marad a régi: a szabadelvű­­ség harc­osai leszünk továbbra is. A „Székely Nemzet“ ezután is hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton fog megjelenni, mindenkor egy nagy ívén, s különös fontos esetekben a rendkívüli kiadást továbbra is fentartjuk. A „Székely Nemzet“ zászlója alá a legkitű­nőbb tollú munkatársak serge csoportosult, a­kik nap-nap után bekopogtatnak érdekes köz­leményeikkel lapunkhoz. T­á­r e­z a­ rovatunkat a fővárosi neves novellairók mellett, a vidék jelesebb elbeszélői teszik változatossá és élénkké. Többi rovataink­nál ezután is nagy súlyt fektetünk arra, hogy olvasóink, habár összefoglalva is, teljes, ha képet nyerjenek a világ folyásáról. Szóval minden igye­kezettel azon leszünk, hogy e­g­é­s­z l­a­p­o­t adjunk olvasóink kezébe, kerülve czikkeinkben és más közleményeinkben a személyeskedést és a bántó, trivális hangot. Közgazdasági rovatunkat különösen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az itt közlött mezőgazdasági dolgokat már előzetesen kipróbál­ták a kísérleti állomásokon ás a gazdasági akadémiákon. Az ajánlott módszerek pedig, úgy éghajlatunknak, mint talajviszonyainknak meg­felelnek és sikerrel be is válanak. Az ily irányú czile­kért, neves szaktudósok, gazdasági akadémiai ta­nárok, gyakorlati gazdák tollaiból kerülnek ki. Távirati rovatunkban mindig gyors és megbízható híreket hozunk, s az összes fővárosi lapokat egy nappal előzzük meg. Társadalmi kérdésekben, tan­ügyi dolgokban, egyesületi és ipari kérdésekben a legjobb tudásunk szerint referálunk s ha egyszer és máskor polémiának helyet is adunk, ezt is csak a jó ügy érdekében tesszük. A nagy közönségtől, sem elismerést, sem köszönetet nem várunk a jól teljesített munká­ért, de talán annyit mégis kérhetünk, hogy egy húsz esztendős tisztességes múlttal bíró lapot előfizetéseikkel fölkeressék. Mi igyekszünk a közönség megelégedésére szolgálni, s ha az olvasó­közönség fenntartja azt a szép viszonyt, mely eddig köztünk zavartalanul fennállott, csak a székelység ügyét pártfogolja. Ezt kérjük jövőre is! Előfizetési áraink: egy hónapra . . . 1­­ 25 „ A „SZÉKELY NEMZET“ szerkesztősége és kiadóhivatala: egész évre ... 20 korona — fillér fél évre .... 10 „ A „ negyed évre . . . 5 „ — „ A „SZÉKELY NEMZET11 TÁRCZÁJA. Rendek Nácziné karácsonya. Irta: Beksics nnsztávné. Éd­en Vil­im! Hála Isten, víge az ünnepeknek és a régi kerékvágásba jövünk. Köszönöm a finom pulykákat, nyulat, kol­bászt és füstölt malaczot. És csak győzzek köszönni, annyi disznóféle érkezett, igaz, hogy mind megdézsmálva. A Náczi két interpelláczióra készül ezek miatt, mert nem tudja, fi fess Liláng Lajoson követelje hurkáinak felét, avagy a furfangos Lukács pénzügyminiszteren. Persze, hogy mind a kettőn, mert a fináncz és a vasúti postás olyan, mint a holló, egy sem ássa ki a másik­nak a szemét, ha prédára lelt. A szent karácsony estét itthon töltöttük, meghíván ez ünnepélyre egy pár honatyát. Tudod, a Náczi mindjárt közös ügyez velem, ha tele a spájzom és elrontja a kedélyes, családi ünnepet a politikával. De hát asszony a nevem, engedelmeskedni tartozom. Náczi, mint igazi diplomata, minden párt­ról hitt képviselőket. — Minek az ? — kérdem. — Hiszen nem egy hiten vagytok! Csak azokat szólítsd magad­hoz, a­kik Széll Kálmánt szeretik! — Óh, te nyám-nyám! Akkor az egész Házat beinvitálh­atnám, mert mindenki szereti ezt az aranyszájú Szent Jánost. — No, a feleségek nem — duzzogám — mert ő az oka, hogy a leves éltél, a pecsenye kiszárad, a tészta megég. — Igyekezzél karácsony­ estére kárpótolni minket. — Hát hányan leszünk? — Náczi elővette az ujjait és számolni kezdte. — Én, te, Pista, Tyukody és neje, Thaly Kálmán, Pichler, Rizkovszky, Catti lelkész, egy olasz abbé, a ki karácsonyra felkeresett s a kit Náczi Abbáziá­ban meghívott, Sipulusz, Hentaller, kuriózum­- I nak meg Makkay Zsiga — Akkor csak rendelj elég pezsgőt, amondó­­ vagyok ! Ő mellé ültetem a Stanczi nénit. — Minek hívtad meg azt a vén tudákost? Akkor én nem eszem jószót ! — Eh, messzi lesz tőle. De Stanczi nénit meg kellett hívnom, mert ő házról-házra jár zsúrokra, ebédekre, vacsorákra, mint egy élő krónika. Már pedig én jobb politikus vagyok Szélinél, mivel én inkább juttatok egy kis­­ konczot az ellenséges hírmondóknak is, nehogy­­ egy novellájában, vagy irigy szájjal lepiszkolja fényes karácsonyi esténket. — Úgy a világias Catti reverendissimét teszem melléje, ketten prédikálhatnak! Úgy tudom, Stanczi tud olaszul. — Hívj meg egy kegyelmes urat is, Náczikám! Ez emeli az est fényét. — A miniszterek ilyenkor vagy Bécsbe utaznak, vagy a­ki családos, otthon kap kará­csonyfát, vagy pediglen valamely jótékony in­tézetben leplezi le a Krisztuska fáját. _ — Hívd meg Podmaniczky bárót. Ő legalább jószagú, mindig virág van a gomblyukában. És hozzá nem hoz magával senkit. — Pichler sem hoz, sem Molnár, sem Thaly Kálmán. Meghívom még Sipuluszt, mert az szebben énekel, mint a főpolgármester. Tán egy pár reportert is beinvitálok. — Azt fölösleges tenned. Itt a Stanczi néni! Élő krónika. — Jó, de pár művésznő is kéne! — Minek? Egyenek, igyanak? Az meg lesz elég. Tán csak nem vágyal Fedák Sárira, mint a Lipótvárosiak?! — Na, majd meglássuk. Talán hívok egy­­ tárogatást, hogy a szép, őszfejű­ Thaly jól érezze magát. — Ne, ne! mert akkor Rakovszkynak meg a Gotterhaltét kell játszani. — Hát aztán ? Én jó magyar ember vagyok, engem egy nóta nem alterál. Egyszer húzzák a himnuszt, egyszer azt. Pezsgőt rendeltem és mi­vel üvegkorsókba öntve adatom fel, hát jó lesz a Törley Talizmánja! —­ No, no ! megfájul a fejed! — Én nem iszom belőle! — felelte Náczi hamisan és elrohant a vendégeket meghívni. Pista karácsonyfát vett és két napig ara­nyozott, gyémántozott a szalonban, mégis a kis angyalt, melyet a tetejébe aggatott, nem tudta egyenes állásba hozni. A kis meztelen az ülő­kéjét mutatta felénk. A villanyt megszaporító pár körtével, úgy hogy a karácsonyfa tündéri fényben úszott. De volt is azon minden. Náczi­­nak papuca, nekem kalap-bonbonniere, Tyukody­­nénak katonasapka telve czukorral, a szakácsáé­nak egy huszár, Panninak bölcső és annyi csin­­talanság, hogy az ember a czukrászati dobozok diszmóiparát csak elismeréssel emlegetheti. Az én szívem a humanizmusról sem feled­kezett meg, mert a vieze gyermekeit is mind felrendeltem, a­mi a karácsonyest szentségét emeli. Jó rongyosan jött a három csemete és a viezéné felhozta magával a részeges urát is. A hat órai csengetésre már mind egybe­­gyülekeztünk és a tündérfényü karácsonyfa előtt magam is sírva fakadtam. A kis rongyos gyere­kek térdre estek és imádkoztak, mialatt reveren­­dissirae Catti, Tyukodynéra sanctitva, magyarázni kezdé a kis Jézus születésének szentségét olaszul; egy szót sem értettem. Pichler, mint római katolikus térdre esett és hányta a keresztet, mint egyike a keleti fejedelmeknek. Thaly Kálmán zsoltárba fogott, jelezve, hogy ő kálomista és a kegyelmes báró moso­lyogva nézte a pártokat. Végre az áhítatot­ Sipulusz törte meg, a­ki Hentallerrel együtt a nekünk hátat fordított angyalra mutatott: — Dombormű! — kiabálta Sipulusz, —­s Hentaller befogta Molnár apát szemeit, nehogy megbotránkoztassák. Mikor már beteltünk a látványnyal, áhí­tattal és ajándékkal, a­mely utóbbi nem volt valami ügyes dolog, mert én például négy utazóplaidet kaptam, mivel a Náczi is azt vett, Tyukodyné is, te is, meg Pista is. Igaz, hideg van, hát elfér a kilóéban ! — A Náczi meg hét szivartárczát kapott. Tyukodyné öt legyezőt, s a háziorvosunk nálunk kapta a kilenczvenkilencze­­dik doboz regália médiát! No, ez legalább mind elszívhatja. De mijét legyezze öt felé Tyukodyné? Pista villamos lámpát kapott mindenkitől, későn járván haza, mikor már a lépcsőn sötét van. Annyi lámpája lett, hogy egy évig ne vegyen gyufát. Végre leülhettünk a vacsorához. A hal pompás volt, a hideg úgy, mint a rántott. Jó borocskával locsolták le, mert a bal nem szeret kétszer is vízben úszni, mint a Náczim szellemesen megjegyzé. A fáczánok szép porhanyósra sültek, úgy, hogy még a kegyelmes ur is kétszer vett. És­etekor fölállott a korsó champagneival a kezében Náczikám és oly szépen szónokolt, hogy már magamat miniszternének láttam a jövőben. — Kedves vendégeim, kollegáim, párt­­különbség nélkül! Üdvözöllek benneteket! Ma született a kis Jézus, a béke, a megváltás te­­remtőjeként! Hallgassuk meg, a­mit tanított: egyetértés, testvéri szeretet legyen a mi jel­szavunk is! Ne zavarja gyűlölködés soha a mi munkánkat! Együttesen Istenért, királyért, hazáért! — Gotterhalte nélkül! — dörgő Thaly Kálmán. — Kossuth-nótával ! — tolda Hentaller. iarm® Sémi keserítrta az egyedül elismert kellemes iza­k természetes hashajtószer. Az új közigazgatás. Sepsiszentgyörgy, január 3. (X.) Beköszöntött az újév. Az emberek milliói ilyenkor önmagukba szálnak és fogadást tesznek a jóra, hogy ez, amaz kártékony szenvedélyükkel szakítani fognak. Az ily fogadások rendesen csak addig tar­tanak, a­mig belemelegedünk az újévbe, s azután megint erőt vesz rajtunk a kár­tékony szenvedély s az új­évi fogadás el van felejtve. De ha ez nagyban illusztrálja az ember gyarlóságát, annál fényesebben üt be a valamely téren való állami intézkedés. A kormány rendezni akarja közigazgatásunkat, s e munkálkodását az emberi gyarlóság meg nem akasztja, hanem a kormány ily irányú akc­ióját a nagybani siker koronázza. A közigazgatás egyszerűsítésének ak­­cziója fényesen bevált. Széll Kálmán belügy­miniszter egyszerűsítési reformja minden fennakadás, a legcsekélyebb rázkódtatás­ nélkül, zavartalan egymásutánban megy át a gyakorlatba. Pedig ezek az új ügyviteli szabályok,­utasítások, végrehajtási rende­letek igen mélyreható újításokat jelente­nek a közigazgatási eljárásban. Újév tehát, valódi újévi ajándékot hozott a nemzetnek. Rend, pontosság, a felügyelet és ellenőrzés fokozása fog érvé­nyesülni a közigazgatási eljárásban az egész vonalon, még a közigazgatási szer­vezet legszélső perifériáin is. A felek a legrövidebb úton jutnak a közigazgatási határozatok birtokába, melyek a régi rendszer nyomán évekig is elhúzód­hattak a hosszadalmas, körülményes, min­denféle írásos, jelentéssel kapcsolatos el­járás során. Az új ügyviteli szabályok fegyelmi felelősség terhe mellett megparancsolják, hogy a közigazgatási tisztviselő a felek­kel szemben udvarias, készséges legyen és minden ügyben elfogulatlan, részrehaj­lás nélküli jóakaratot tanúsítson, úgy, hogy ezt az ügyes bajos ember mindjárt észre is vegye. Legyen a közigazgatási tisztviselő leg­jobb tanácsadója, gyámolítója a népnek. Ebből a czélból a főszolgabíró és a kör­jegyző a hónap bizonyos napjain ellátogatni tartozik a hatósági kerületéhez, illetve kör­jegyzőségéhez tartozó falukba és ott a nép között, a helyszínen, a legrövidebb úton intézkedni tartozik az élőszóval előterjesz­tett panaszok iránt. Az új rend mellett sokkal több ideje és munkaereje marad a közigazgatási tisztviselőnek arra, hogy az ügyet érdem­ben elintézze, mivel a régi rendszer szerint a merő eljárási formalizmusok sokszor tel­jesen kimentették erejét és idejét, kifárasz­tották, kedvét elvették. Széll Kálmán alatt tehát átalakult a közigazgatási ügyvitel szelleme. Minden fokozaton a legszebben érvényesül a pár­tatlanság és részrehajlatlanság. A közön­ség érezni fogja az új rend jótékony hatá­sát, melylyel Széll Kálmán azt a fenkölt gondolatot iparkodott törvényes intézmé­nyekkel megvalósítani, hogy a közigazga­tás első és legfőbb feladata, hogy nyom­ban és készségesen segítségére legyen a nagyközönségnek. Ez pedig viszont biza­lommal forduljon a közigazgatási hatósá­gokhoz, melyeknek segítségét eddig talán csak legvégső szükségben vette igénybe, mert félt a sok hercze-hurczától, utánjárás­tól és költségektől. A Széll Kálmán által most életbe lépte­­tett reformnál előkészíttetett a talaj a nagy közigazgatási szervezeti reformokra, a­mire oly régen vágyakozik a nemzet. Ezzel a közigazgatási eljárásnak az egész országra kiterjedőleg egységessé, egyönte­tűvé tétele által a nagy reformot igen jelentékenyen megközelítettük. A szervezeti egység már a gyakorlatban fogja találni az ügyviteli egységet. Ekként a nagy munka fele már megvan. Az újév tehát jól köszönt be az or­szágra nézve. Modern és magyar nemzeti állam csakis jó közigazgatással építhető ki. Az első lépés e czél felé most meg­tevődött. A másik újév bizonynyal még

Next