Székely Nemzet, 1905 (23. évfolyam, 1-194. szám)
1905-05-15 / 73. szám
Sepsiszentgyörgy, hétfő, 1905. május 15. 73. szám, XXIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Lepes-Szent György, Létatér-uátcza 6. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Előfzetest rtr. Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . . 20 korona. Félévre . . 10 korona. Negyedévre . . 5 korona. Mf _ _____________________ _______ _ Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-restvény-timilai hová a tiltottért péntkét hadaink bérmentesen küldendők. I hirdetmények dija Nyilter sora 30 fillér. 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. A hirdetmények s nyiltterek dija elére fizetendő. »--------------------------------------ni Bérmentatlen levelek nem fogadtatnak el. ... ------. '. ■■ —ÚI POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Reklamácziók a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautalványok használhatók. A nemzetiségek. — május 15. (V. L.) A felirati vitában élénk részt vettek a román képviselők. És nem tagadhatni, hogy nem állanak már a régi túlzó állásponton. Vádaskodnak még alaptalanul, de a magyar államiság ellen már nem törnek, mint tevék ezt csak a közelmúltban is. Sokat szelidült a program rájuk. Kezemben van a felirati javaslatuk. Lássuk mik az ők kívánataik. Hosszabb körülírással annak ad hangot a felirat, hogy a parlamenti válság mindaddig meg nem szűnik, amíg a nép el nem foglalja ott a helyét. Ez pedig a felirat szerint, csak az általános választói joggal érhető el. Ez oly álláspont, amiért a nemzetiségi román fölfogásra követ nem dobhatni. Ezen fölfogást sokan teszik magukévá. Én ugyan soha híve nem leszek az általános választói jognak, mert azt nemzetünk érdekében czélszerűnek nem látom. De azért az ily kivánatot államellenesnek nem lehet mondani. „Kívánjuk ezt annál is inkább — mondja a felirat — mert a legutóbbi választások alkalmával a nemzet és azokat a pártokat tüntette ki bizalmával, melyek az általános választói jog behozatalára nézve kötelező ígéretet tettek.“ Ebben igaza van a feliratnak. Nehéz ezt letagadni a szövetkezetieknek ! . . . De azért az ily választóiprogramokból mégsem lesz semmi, mert a szövetkezettek vezérei nyíltan kijelenték a most lefolyt vitában, hogy az általános szavazati jog behozatalára gondolni sem lehet magyar nemzeti szempontból. Csak az a kár, hogy az ily magábaszállás, nem nyilvánult már a választások alatt is. Panaszkodik a felirat az egyesülési és gyülekezési jog megszorításáról; a sajtó- és szólásszabadság hatályon kívül helyezéséről; a politikai perek és politikai üldözésekről; a legtöbb adót fizetők intézményének törvénybe iktatását elítéli, valamint a főispáni kijelölési jogot. Ezek mind olyan Jeremiás siralmak, amilyent nap-nap után olvasunk a szövetkezettek lapjaiban. Egyszerűen kisajátítása ez a román felirat részéről is, anélkül, hogy magyar államellenes álláspont lenne. Hagyjuk tehát meg azon rögeszméikben, hogy szájkosár van téve a szájukra és tollakra. Panaszkodik a felirat, hogy a nemzetiségi törvény nem hajtatik végre a maga valójában. Az anyanyelvükön való elemi oktatás lehetetlenné tétetik, gát vettetik az anyanyelvükön való iskolaállítás ellen; az anyanyelven oktató közép- és szakiskolák hiányában vannak ; a hitfelek ezek jogai sértetnek; az igazságszolgáltatás szenved, amenynyiben a tolmácsi intézmény alkalmazása által, a közvetlenség és szóbeliség elve illuzóriussá válik. Ezek megint mind oly vádak, amik egészen nem felelnek meg a valónak. Hiszen csak nemzetiségi népiskolát, 1867. óta közel négyezeret állított az állam és semmi gát az ellen nem vettetik, hogy alsóbb-, közép-, szakiskolákat állítsanak, minden ilynemű intézeteiket segélyezi az állam; a hitfelekezetek automtások megsértéséről pedig senki nem tud semmit. Hanem az már igaz, hogy az igazságszolgáltatási intézményeinkben a magyar nyelv az egyedüli érintkezési nyelv és így az esküdtségi tagság is a magyar nyelv tudásához van kötve, de hát ez állam magyar állam és így bizony csak tolmács segélyével megy az aktus, aki nem tartja kötelességének elsajátítani az állam hivatalos nyelvét. Szól a felirat a kétéves katonai szolgálatról, hangoztatja a katonai oktatásnak az anyanyelven való történé- i sét. Erre nincs mit reflektálni, mert hiszen az oláh újonczczal — oláhul beszélnek most is a tanításakor, ha más nyelvet nem tud. De már az nem lehetséges, hogy a katonai bíróságok előtt a vádlott anyanyelvén védekezhessék. Ha a magyar nyelv elfoglalja helyét a katonai büntető bíráskodásban, ez nem vonja maga után az ország minden nemzetiségének, a magyar nyelvvel való egyenlő nyelvjogosultságát. A tolmács szerepe fog itt is előállani. Végül a felirat néhány sorban felsorolja rendre a szövetkezettek feliratából a már ismert tennivalókat. Ezen felirat is kerüli épp mint a szövetkezetekké, a részletezést, megelégszik a tárgy megemlítésével. Nincs tehát az egész feliratban semmi olyan, ami emlékeztetne az ezelőtti román álláspontra. Sőt az ily jelzések többször előfordulnak: „az egységes és osztatlan politikai magyar nemzetnek“ !.. . Nagy változáson ment át a hazai román politika. Ezt eléggé dokumentálja a feliratuk. A panaszos térről most sem léptek ugyan le, de hát ezt nem teszik elég unos-untig a magyar ellenzéki pártok is ? De nyoma sincs a feliratban a 81- ben proklamált föderatív államformának, amidőn a hírhedt nagyszebeni programmjukban, nemzetiségi területekre akarták az országot felosztani, ugyanígy rendezni be az igazságszolgáltatást is stb. stb. Követelték Erdély külön választását, tiltakoztak az unió ellen. Mindezen álláspontoknak most már semmi nyoma !... A magyar állameszmével megbarátkoztak a románok. És ez a múlthoz képest már haladás. Az első lépés a közeledés felé megtétetett, majd idővel elnémulnak a valónak meg nem felelő panaszok is. Az is igaz, hogy az észretévésre befolyt a magyar pártok szilárd állásfoglalása a nemzetiségi túlzásokkal szemben. Csak most panaszolták el a parlamentben a román képviselők, hogy a Tisza kormány szóba sem állott velük, érezték az erős kezét. De úgy a szabadelvű, mint a szövetkezettek felszólalói elég érthetően nyilváníták felfogásukat , hogy a nemzetiségi túlzásokat el nem nézik. Elég érthetően dokumentálták, hogy ez országban ellentétes politika és kormányzat nem követhető a magyar nemzeti érdekek ellenében. És így még csak eltüzelni sem fog a magyar állammal szembeni állásfoglalás. Az elnézés politikájának immár vége. Ezt észre vették a román vezetők és szakítanak régi merev álláspontjukkal. Persze pattogó szónoklatokat még most is tartottak a felirati vitakor, de azért föderatív álláspontra szóval sem helyezkedtek. A szászok meg éppen megtértek. Végképp feladták a magyarok elleni oppozícziózást. Felismerték érdeküket, hogy a magyarral karöltve kell haladniok, és hozzánk simulnak. Nem alakítanak már külön pártot, és ha fiai az egységes magyar hazának, mint melynek földjén nekik is élnie és halniok kell. Nem jó szolgálatot tesznek azok, akik feltűnési viszketegségből búvárkodnak a pangermán irodalomban és vádakkal állanak elő a szászokkal szemben. A szászok nem a régiek többé, el van örökre hántolva a magyar és szász közti zsörtölődés. De remélhetőleg idővel a románok is megtérnek, az első lépés e czél felé a feliratukkal megtevődött. Eljön az idő, amidőn nagyon csöndesen viselkednek a nemzetiségeink. TÁRCZA. Magyar regényirók. A tavalyi karácsonyi könyvpiac legértékesebb meglepetése egy nagyszabású regénygyűjtemény megindulása volt, Magyar Regényirók czímmel. Mikszáth Kálmán terve volt ez a gyűjtemény, amely a magyar regény száz esztendős pályafutásában felhalmozódott kincseket gyűjti egybe hatvan díszes formájú, művészileg illusztrált és emellett olcsó kötetben, s a nagy terv megvalósítására a Prankin-Társulat vállalkozott. A Magyar Regényírók szerkesztője Mikszáth Kálmán, nemcsak a gyűjtemény gondolatát és tervezetét adta a nagyszabású kiadványhoz, hanem vállalkozott arra is, hogy minden regény elé bevezető tanulmányt ír a regény szerzőjéről, essay-sorozatot a magyar regényírókról. Így vált a Magyar Regényírók megindulása elsőrangú irodalmi eseménynyé, s a tavaly karácsonyra megjelent első öt kötet, Kemény Zsigmond, Csiky Gergely, Vadnai Károly és Pálffy Albert egy-egy regényét, Mikszáth bevezetéseivel, R. Hirsch Nelli, Neogrády Antal, Nagy Sándor és Márk Lajos illusztráczióival, meleg érdeklődéssel fogadta és szeretettel karolta fel a műveit magyar közönség, mert méltányolta a nagy kiadványnak azt a jelentőségét, hogy a magyar irodalmi műveltség számára valósággal elveszett kincseket tár újra a modern magyar közönség és a jövendő nemzedékek elé, megalkotván a magyar regényirodalom tárát s egyben történetének monográfiáját is. Mindezt a Magyar Regényírók második, ötkötetes sorozatának a megjelenése alkalmából mondjuk el. Öt újabb díszes kötettel gyarapodott a tavaly megindult hatalmas gyűjtemény, öt értékes regényt, Mikszáth négy újabb gyönyörű tanulmányát és több mint hetven értékes, új illusztrácziót nyújt az új sorozat ismét a magyar olvasóközönségnek. Kemény, Csiky, Vadnai és Pálffy után most Jósika Miklós, Tolnai Lajos, Justh Zsigmond és Herczeg Ferencz következtek a sorban. Jósika egyik legszebb regénye, A csehek Magyarországban, adja az új sorozat első két kötetét. Egyik legértékesebb történeti regénye irodalmunknak ez a hatalmas műalkotás, amelyhez Kimnach László készített harminc gyönyörű illusztrácziót. Tolnai Lajos, irodalmunknak ez a hatalmas, nagyméretű alakja, akinek ma már a legnagyobbak koszorúja jut, amelyet életében csaknem megtagadtak tőle, talán egyik legjellemzőbb művével, a Bárónő ténsasszonynyal illeszkedik bele a gyűjtemény keretén belül regényirodalmunk klasszikusai közé. A hazaszeretetei keserűségéből fakad az az erő, amely e regényben a Bach korszak gyászmagyarjait örökre megbélyegzi. Tolnai regényét Kriesch Aladár illusztrálta, a maga sajátos, szimbolisztikus modorában, amely nagy művészettel érzékíti meg a regénynek legfinomabb hangulatait is. Méltó emléket emel az új sorozat irodalmunk egyik korán elhunyt, nagytehetségű alakjának, Justh Zsigmondnak, akit nagyratörő pályája derekán vesztettünk el. Két szép regényét közli a sorozat egy kötete: A pénz legendáját és a Gányó Julcsát. Mind a két regény eredeti kiadása régóta elfogyott, s a Franklin-Társulat nagy mulasztást üz helyre, mikor Just érdekes egyéniségét újra szóhoz juttatja. Mind a két regényt Túri Ödön illusztrálta. Az új sorozat ötödik kötete Herczeg Ferencz nagy történelmi regényét, a Pogányokat közli, Pataky László szép illusztráczióival. Herczeg Ferencz ebben a regényében csatlakozik kiváló egyéniségével legközvetlenebbül irodalmunk régi, nemes hagyományaihoz, a nagy úttörők méltó utódjának mutatkozván be. Mikszáth Kálmán bevezető tanulmányai ritka művészettel világítanak bele az írók és koruk lelkébe, a psychológiai látás és a művészi előadás minden pompájával. Jósika, Tolnai, Justh és Herczeg arczképei R. Hirsch Nelli művészi rajzonját dicsérik. Az öt kötet a vállalat programmjához híven különböző korok íróit foglalja egybe. Ha teljes lesz a gyűjtemény, az egyes kötetek időrendben követik egymást, a mostani sorozat kötetei mint a 10. és 11. (Jósika), a 49. (Tolnai), az 53. (Justh) és az 55. (Herczeg) kötet. Az új sorozat kiállítása mindenben párja az első sorozatnak, amelynek kiállítása országszerte elismerést keltett. Finom, famentes papiros, tiszta, szép nyomás, elegáns Gragsetbetűvel, egész oldalas művészi képmellékletek, díszes bekötési tábla. A hatvan kötetes gyűjtemény ára díszes kötésben 300 korona. Félévenként ötkötetes sorozatban jelenik meg. Megrendelhető csekély havi részletfizetésre bármely könyvkereskedésben. * Mutatványul Herczeg Ferencz életrajzát Mikszáth Kálmán mesteri tollából itt közöljük: Herczeg Ferencz még él, róla még nem írok életrajzot. Nem az tart vissza, mintha rosszul esnék őt (mint kedvencz írómat) azzal a tárgyilagossággal és abból a hangnemből tárgyalni, amelylyel a meghalt jeleseket: erre nézve az előírás parancsol; a legszebb termetű legénynek is le kell vetkőznie, mikor katonamértéket vesznek róla; visszatart azonban a princzipiumom, hogy aminek a végét nem tudom, az elejét nem merem tudni. Nem csak él még és remélhetőleg sokáig fog élni (hiszen csak negyvenkét éves), de folytonos emelkedésében, mely egy fénylő ívet ír le, még nem jutott addig a pontig, hol az iv hajlásából teljesen kivehetők az emelkedés vasoktól mint hathatós szerv tüdőbetegégeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint: idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. . . Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet, s megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint é.— kor.-ért kapható. — zzzzzmzzzzi Figyeljünk, hogy minden üveg alanti ezéggel legyen ellátva. ^zzizzz: F. HOFFMANN-LA ROCHE & Co vegyészeti gyár BASEL (Svájcz.)