Székely Nemzet, 1905 (23. évfolyam, 1-194. szám)

1905-05-15 / 73. szám

Sepsiszen­tgyörgy, hétfő, 1905. május 15. 73. szám, XXIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Lepes-Szent­ György, Létatér-uátcza 6. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza E­lőf­zetest rtr. Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . . 20 korona. Félévre . . 10 korona. Negyedévre . . 5 korona. Mf _ _____________________ _______ _ Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-restvény-timilai hová a tiltottért péntk­ét hadaink bérmentesen küldendők. I hirdetm­ények dija Nyilter sora 30 fillér. 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. A hirdetmények s nyiltterek dija elére fizetendő. »--------------------------------------ni Bérmentatlen levelek nem fogadtatnak el. ... ------. '. ■■ —Ú­I POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Reklamácziók a lap kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzkü­ldeményeknél czélszerűbben postautal­ványok használhatók. A nemzetiségek. — május 15. (V. L.) A felirati vitában élénk részt vettek a román képviselők. És nem ta­gadhatni, hogy nem állanak már a régi túlzó állásponton. Vádaskodnak még alaptalanul, de a magyar államiság ellen már nem törnek, mint tevék ezt csak a közelmúltban is. Sokat szelidült a program rájuk. Kezemben van a felirati javaslatuk. Lássuk mik az ők kívánataik. Hosszabb körülírással annak ad hangot a felirat, hogy a parlamenti válság mindaddig meg nem szűnik, a­míg a nép el nem foglalja ott a helyét. Ez pedig a felirat szerint, csak az ál­talános választói joggal érhető el. Ez oly álláspont, a­miért a nemzeti­ségi román fölfogásra követ nem dob­hatni. Ezen fölfogást sokan teszik ma­gukévá. Én ugyan soha híve nem le­szek az általános választói jognak, mert azt nemzetünk érdekében czélszerűnek nem látom. De azért az ily kivánatot államellenesnek nem lehet mondani. „Kívánjuk ezt annál is inkább — mondja a felirat — mert a legutóbbi választások alkalmával a nemzet és azokat a pártokat tüntette ki bizalmá­val, melyek az általános választói jog behozatalára nézve kötelező ígéretet tettek.“ Ebben igaza van a feliratnak. Nehéz ezt letagadni a szövetkezetieknek ! . . . De azért az ily választói­­programok­ból még­sem lesz semmi, mert a szö­vetkezettek vezérei nyíltan kijelenték a most lefolyt vitában, hogy az általános szavazati jog behozatalára gondolni sem lehet magyar nemzeti szempontból. Csak az a kár, hogy az ily magábaszállás, nem nyilvánult már a választások alatt is. Panaszkodik a felirat az egyesülési és gyülekezési jog megszorításáról; a sajtó- és szólásszabadság hatályon kívül helyezéséről; a politikai perek és po­litikai üldözésekről; a legtöbb adót fizetők intézményének törvénybe iktatá­sát elítéli, valamint a főispáni kijelö­lési jogot. Ezek mind olyan Jeremiás siral­mak, a­milyent nap-nap után olva­sunk a szövetkezettek lapjaiban. Egy­szerűen kisajátítása ez a román fel­irat részéről is, a­nélkül, hogy ma­gyar államellenes álláspont lenne. Hagy­juk tehát meg azon rögeszméikben, hogy szájkosár van téve a szájukra és tollakra. Panaszkodik a felirat, hogy a nem­zetiségi törvény nem hajtatik végre a maga valójában. Az anyanyelvükön való elemi oktatás lehetetlenné tétetik, gát vettetik az anyanyelvükön való iskola­­állítás ellen; az anyanyelven oktató közép- és szakiskolák hiányában van­nak ; a hitfelek ezek jogai sértetnek; az igazságszolgáltatás szenved, a­meny­nyiben a tolmácsi intézmény alkalma­zása által, a közvetlenség és szóbeliség elve illuzóriussá válik. Ezek megint mind oly vádak, a­mik egészen nem felelnek meg a valónak. Hiszen csak nemzetiségi népiskolát, 1867. óta közel négy­ezeret állított az állam és semmi gát az ellen nem vette­tik, hogy alsóbb-, közép-, szakiskolákat állítsanak, minden ilynemű intézeteiket segélyezi az állam; a hitfelekezetek automtások megsértéséről pedig senki nem tud semmit. Hanem az már igaz, hogy az igazságszolgáltatási intézmé­nyeinkben a magyar nyelv az egyedüli érintkezési nyelv és így az esküdtségi tagság is a magyar nyelv tudásához van kötve, de hát ez állam magyar állam és így bizony csak tolmács segé­lyével megy az aktus, a­ki nem tartja kötelességének elsajátítani az állam hi­vatalos nyelvét. Szól a felirat a kétéves katonai szolgálatról, hangoztatja a katonai okta­­­­tásnak az anya­nyelven való történé- i sét. Erre nincs mit reflektálni, mert­ hiszen az oláh újonczczal — oláhul beszélnek most is a tanításakor, ha­ más nyelvet nem tud. De már az nem lehetséges, hogy a katonai bíróságok előtt a vádlott anyanyelvén védekez­hessék. Ha a magyar nyelv elfoglalja helyét a katonai büntető bíráskodásban, ez nem vonja maga után az ország min­den nemzetiségének, a magyar nyelvvel való egyenlő nyelvjogosultságát. A tol­mács szerepe fog itt is előállani. Végül a felirat néhány sorban fel­sorolja rendre a szövetkezettek fel­iratából a már ismert tennivalókat. Ezen felirat is kerüli épp mint a szövetke­zetekké, a részletezést, megelégszik a tárgy megemlítésével. Nincs tehát az egész feliratban semmi olyan, a­mi emlékeztetne az ezelőtti román álláspontra. Sőt az ily jelzések többször előfordulnak: „az egységes és osztatlan politikai magyar nemzet­nek“ !.. . Nagy változáson ment át a hazai román politika. Ezt eléggé doku­mentálja a feliratuk. A panaszos térről most sem léptek ugyan le, de hát ezt nem teszik elég unos-untig a magyar ellenzéki pártok is ? De nyoma sincs a feliratban a 81- ben proklamált föderatív állam­formá­nak, a­midőn a hírhedt nagyszebeni programmjukban, nemzetiségi területekre akarták az országot felosztani, ugyan­így rendezni be az igazságszolgáltatást is stb. stb. Követelték Erdély külön választását, tiltakoztak az unió ellen. Mindezen álláspontoknak most már semmi nyoma !... A magyar államesz­mével megbarátkoztak a románok. És ez a múlthoz képest már haladás. Az első lépés a közeledés felé megtétetett, majd idővel elnémulnak a valónak meg nem felelő panaszok is. Az is igaz, hogy az észretévésre befolyt a magyar pártok szilárd állás­­foglalása a nemzetiségi túlzásokkal szemben. Csak most panaszolták el a parlamentben a román képviselők, hogy a Tisza kormány szóba sem állott ve­lük, érezték az erős kezét. De úgy a szabadelvű, mint a szövetkezettek fel­szólalói elég érthetően nyilváníták fel­fogásukat , hogy a nemzetiségi túlzá­sokat el nem nézik. Elég érthetően doku­mentálták, hogy ez országban ellentétes politika és kormányzat nem követhető a magyar nemzeti érdekek ellenében. És így még csak eltüzelni sem fog a magyar állammal szembeni állásfogla­lás. Az elnézés politikájának immár vége. Ezt észre vették a román vezetők és szakítanak régi merev álláspontjuk­kal. Persze pattogó szónoklatokat még most is tartottak a felirati vitakor, de azért föderatív álláspontra szóval sem helyezkedtek. A szászok meg éppen megtértek. Végképp feladták a magyarok elleni oppozícziózást. Felismerték érdeküket, hogy a magyarral karöltve kell halad­­niok, és hozzánk simulnak. Nem alakí­tanak már külön pártot, és ha fiai az egységes magyar hazának, mint mely­nek földjén nekik is élnie és halniok kell. Nem jó szolgálatot tesznek azok, a­kik feltűnési viszketegségből búvárkod­nak a pangermán irodalomban és vá­dakkal állanak elő a szászokkal szem­ben. A szászok nem a régiek többé, el van örökre hántolva a magyar és szász közti zsörtölődés. De remélhetőleg idővel a románok is megtérnek, az első lépés e czél felé a feliratukkal meg­tevődött. Eljön az idő, a­midőn nagyon csöndesen viselkednek a nemzetiségeink. T­ÁRCZA. Magyar regényirók. A tavalyi karácsonyi könyvpiac­ legérté­kesebb meglepetése egy nagyszabású regény­­gyűjtemény megindulása volt, Magyar Regény­irók czímmel. Mikszáth Kálmán terve volt ez a gyűjtemény, a­mely a magyar regény száz esztendős pályafutásában felhalmozódott kin­cseket gyűjti egybe hatvan díszes formájú, művészileg illusztrált és e­mellett olcsó kö­tetben, s a nagy terv megvalósítására a P­r­a­n­k­­­i­n-T­á­r­s­u­l­a­t vállalkozott. A Magyar Regényírók szerkesztője Mikszáth Kálmán, nemcsak a gyűjtemény gon­dolatát és tervezetét adta a nagyszabású ki­adványhoz, hanem vállalkozott arra is, hogy minden regény elé bevezető tanulmányt ír a regény szerzőjéről, essay-sorozatot a magyar regényírókról. Így vált a Magyar Regényírók megindulása elsőrangú irodalmi eseménynyé, s a tavaly ka­rácsonyra megjelent első öt kötet, Kemény Zsigmond, Csiky Gergely, Vadnai Károly és Pálffy Albert egy-egy regényét, Mikszáth be­vezetéseivel, R. Hirsch Nelli, Neogrády Antal, Nagy Sándor és Márk Lajos illusztráczióival, meleg érdeklődéssel fogadta és szeretettel ka­rolta fel a műveit magyar közönség, mert mél­tányolta a nagy kiadványnak azt a jelentőségét, hogy a magyar irodalmi műveltség számára valósággal elveszett kincseket tár újra a mo­dern magyar közönség és a jövendő nemzedékek elé, megalkotván a magyar regényirodalom tárát s egyben történetének monográfiáját is. Mindezt a Magyar Regényírók második, öt­kötetes sorozatának a megjelenése alkalmából mondjuk el. Öt újabb díszes kötettel gyarapo­dott a tavaly megindult hatalmas gyűjtemény, öt értékes regényt, Mikszáth négy újabb gyö­nyörű tanulmányát és több mint hetven érté­kes, új illusztrácziót nyújt az új sorozat ismét a magyar olvasóközönségnek. Kemény, Csiky, Vadnai és Pálffy után most Jósika Miklós, Tolnai Lajos, Justh Zsigmond és Herczeg Ferencz következtek a sorban. Jósika egyik legszebb regénye, A csehek Magyarországban, adja az új sorozat első két kötetét. Egyik legértékesebb történeti regénye irodalmunknak ez a hatalmas műalkotás, a­melyhez Kimnach László készített harminc­ gyönyörű illusztrácziót. Tolnai Lajos, irodalmunknak ez a hatal­mas, nagyméretű alakja, a­kinek ma már a legnagyobbak koszorúja jut, a­melyet életében csaknem megtagadtak tőle, talán egyik leg­jellemzőbb művével, a Bárónő ténsasszonynyal illeszkedik bele a gyűjtemény keretén belül regényirodalmunk klasszikusai közé. A haza­szeretetei keserűségéből fakad az az erő, a­mely e regényben a Bach korszak gyász­magyarjait örökre megbélyegzi. Tolnai regényét Kriesch Aladár illusztrálta, a maga sajátos, szimbolisztikus modorában, a­mely nagy művé­szettel érzékíti meg a regénynek legfinomabb hangulatait is. Méltó emléket emel az új sorozat irodal­munk egyik korán elhunyt, nagytehetségű alakjának, Justh Zsigmondnak, a­kit nagyra­­törő pályája derekán vesztettünk el. Két szép regényét közli a sorozat egy kötete: A pénz legendáját és a Gányó Julcsát. Mind a két regény eredeti kiadása régóta elfogyott, s a Franklin-Társulat nagy mu­lasztást üz helyre, mikor Just érdekes egyéni­ségét újra szóhoz juttatja. Mind a két regényt Túri Ödön illusztrálta. Az új sorozat ötödik kötete Herczeg Fe­rencz nagy történelmi regényét, a Pogányokat közli, Pataky László szép illusztráczióival. Herczeg Ferencz ebben a regényében csatlako­zik kiváló egyéniségével legközvetlenebbül iro­dalmunk régi, nemes hagyományaihoz, a nagy úttörők méltó utódjának mutatkozván be. Mikszáth Kálmán bevezető tanulmányai ritka művészettel világítanak bele az írók és koruk lelkébe, a psychológiai látás és a mű­vészi előadás minden pompájával. Jósika, Tolnai, Justh és Herczeg arczképei R. Hirsch Nelli művészi rajzonját dicsérik. Az öt kötet a vállalat programmjához hí­ven különböző korok íróit foglalja egybe. Ha teljes lesz a gyűjtemény, az egyes kötetek időrendben követik egymást, a mostani soro­zat kötetei mint a 10. és 11. (Jósika), a 49. (Tolnai), az 53. (Justh) és az 55. (Her­czeg) kötet. Az új sorozat kiállítása mindenben párja az első sorozatnak, a­melynek kiállítása or­szágszerte elismerést keltett. Finom, famentes papiros, tiszta, szép nyomás, elegáns Gragset­­betűvel, egész oldalas művészi képmellékletek, díszes bekötési tábla. A hatvan kötetes gyűj­temény ára díszes kötésben 300 korona. Fél­évenként ötkötetes sorozatban jelenik meg. Megrendelhető csekély havi részletfizetésre bármely könyvkereskedésben. * Mutatványul Herczeg Ferencz életrajzát Mikszáth Kálmán mesteri tollából itt közöljük: Herczeg Ferencz még él, róla még nem írok életrajzot. Nem az tart vissza, mintha rosszul esnék őt (mint kedvencz írómat) azzal a tárgyilagossággal és abból a hangnemből tárgyalni, a­melylyel a meghalt jeleseket: erre nézve az előírás parancsol; a legszebb termetű legénynek is le kell vetkőznie, mikor katona­mértéket vesznek róla; visszatart azonban a princzipiumom, hogy a­minek a végét nem tudom, az elejét nem merem tudni. Nem csak él még és remélhetőleg sokáig fog élni (hiszen csak negyvenkét éves), de folytonos emelkedésében, mely egy fénylő ívet ír le, még nem jutott addig a pontig, hol az iv hajlásából teljesen kivehetők az emelkedés vasoktól mint hathatós szer­v tüdőbetegégeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint: idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. . . Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet, s megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint é.— kor.-ért kapható. — zzzzzmzzzzi Figyeljünk, hogy minden üveg alanti ezéggel legyen ellátva. ^zzizzz: F. HOFFMANN-LA ROCHE & Co vegyészeti gyár BASEL (Svájcz.)

Next