Székely Nemzet, 1905 (23. évfolyam, 1-194. szám)

1905-10-20 / 157. szám

ói ' — — ". Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szent-György, Sétatér-utcza 6. szára, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Sepsiszentgyörgy, péntek, 1905. október 20. XXIII. évfolyam. 157. szám. Kiadóhivatal: Jókai-nyolfa-részvény-társulat hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Szerkesztőségi telefon-szám: 12. Kiadóhivatali telefon-szám : 23. Dí/intetési rtr. Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . . 20 korona. Félévre . . 10 korona. Negyedévre . . 5 korona. Reklamácziók a lap kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija. Nyílt tér sora 30 fillér. 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. ©-------------------- ■ —— Q-———-------—----------© Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautal­ványok használhatók. ©—---------------------------- A Fejérváry-minisztérium, Budapest, október 18. A Fejérváry-kormányt kinevezték. A kinevezés tényével a politikai hely­zet egy csapásra teljességgel átalakult. A mélyreható és nagy horderejű vál­tozás oka a kormány jellegének gyö­keres megváltozása. A­mikor a Fejérváry-kormány az év első felében helyét elfoglalta, a kor­mányelnök olyanképpen jelölte meg a kabinet misszióját, hogy a kormány a többség és a korona kompromisszumának egyengetését és előkészítését tekinti czéljának. Ezen az életczélján kívül pe­dig kizárólag a folyó ügyek intézésére fog szorítkozni. A kormány tehát a pár­tokon kívül állott, az államélet külön­féle ágazataira kiható politikája nem is volt. Fejérváry bárónak ez a közvetítő missziója nem járt sikerrel, becsületes jó szándékán azonban nem múlt az üdvös eredmény. A korona és a többség felfogásának áthidalása meghiúsulván, a kormány be­adta lemondását, melyet a király el is fogadott. Fejérváry Géza báró a par­lament illetékes fóruma előtt bejelentvén demisszióját, határozottan és minden kétértelműséget kizárólag fixírozta, hogy lemondásának oka közvetítő hivatásának balsikere. Azóta a kormány ideiglenesen ve­zette az ügyeket, a­míg most a király újra kinevezte a minisztériumot, mely formálisan is, lényegileg is új minisz­térium. Lényegileg is új a kabinet, mert az új kormány most teljesen és tökéletesen változott alapon vállalkozik az ügyek intézé­sé­r­e. Az új kormány nem fog kizárólag az ügyek intézésére szorítkozni, hanem nagyszabású, a politikai, gazdasági, szo­­c­iális és kulturális élet minden ágaza­tára kiterjedő programmal áll az ország elé s törekvéseinek megnyerni igyek­szik a parlamentet és az országot. Az új kormány nemcsak mint alkotmányos és felelős, hanem mint parlamenti minisz­térium mutatkozik be az országnak. E nagyjelentőségű ténynyel szemben a politikai pártok szerepe is teljesen átalakul. Valamennyi országos politikai pártnak most már az lesz a kötelessége, hogy a kormány programmjával szem­ben állást foglaljon. Ez lesz a köteles­sége azoknak a baloldali pártoknak is, a­melyek eddigelé parlamenti többség alkotása czéljából szövetkeztek. E pártok eddigelé szövetkezésüknek számbeli erejénél fogva arra voltak hi­vatva, hogy politikai bizalmuk exponense gyanánt alakult kormánynak legyenek hátvédje. Ez a kombináczió meghiúsult. A szövetkezeti baloldallal, mint kor­mányalakításra alkalmas tényezővel, a kinevezés ténye bizonyítja, határozot­tan leszámoltak. Ha a koalíc­iónak ed­digelé az volt a hivatása, hogy kor­mányt alakítson, úgy ez a missziója most megszűnt, mert a Fejérváry-kormány vállalkozott arra, hogy parlamentáris minisztériummá alakuljon. Ez a tények­nek kényszerű folyománya. Nagyszabású politikai programmal rendelkező kormány állván az ország élén, a koalíc­ió, mint egész, továbbá alig jöhet tekintetbe és véleményünk szerint befejezte létjogosultságának ide­jét. Mert nem lehet átsiklani a felett, hogy a szövetkezésben önálló pártok állanak, melyek nem adhatják fel a jo­got, hogy a maguk egymástól elütő politikai programmja alapján foglalja­nak állást a kormány törekvéseinek irányában. A helyzet ez új mozzanatá­nak ez az egyedüli logikus folyománya, mert a koalíczió egy pár exc­ellencre többség­i és kormányalakításra ala­kult figuráczió volt, mely a pártok ön­álló politikai életét meg nem semmisít­hette. Ha pedig nem semmisítette meg, úgy a pártok különállásának ki kell derülnie, a­mikor olyan problémák ál­líttatnak előtérbe, melyekkel szemben a baloldali pártok beigazolhatólag kü­lönbözőképpen vélekednek. A legközelebbi politikai jö­vendőt tehát a pártoknak a kor­mány publikálandó programm­­jához való állásfoglalása fogja dominálni. A helyzet fejlődésé­nek mindenesetre ez lesz a leg­előbb várható új mozzanata.­­ A király kézirata. Ő császári és apos­toli királyi felsége a következő legfelső kéz­iratot méltóztatott legkegyelmesebben kibo­csátani : Kedves báró Fejérváry! Minthogy a magyar képviselőház több­ségévé szövetkezett pártokból kor­mányt alakítani nem sikerült, az ál­lamügyeknek más olyan alkotmá­nyos és felelős ellátásáról kell gondoskodnom, a­mely a törvényhozási tényezőknek alkotmányos együtt­működését újra biztosítani alkalmas. A szövetkezeti pártok vezérei előtt legutóbb tett kijelentéseimnek valódi értelméből nyilvánvaló, hogy Magyarországnak alkotmánya által biztosított önállósága tekintetében a szent korona viselője és a nemzet közi teljes összhang uralko­dik és ezt az összhangot a két té­nyező egyike sem akarhatja megzavarni. Ezekből kiindulva, Önt, vonatko­zással folyó évi szeptember hó 12-én kelt elhatározásomra, magyar minisz­terelnökömmé újból kinevezem, ille­tőleg ezen eddig is viselt állásában ismét megerősítem és a kormány alakítása iránti javaslatait elvárván, utasítom Önt, hogy az Ön által előterj­esztett és Általam el­fogadott programm alapján a jelen válságos helyzetből a kibon­takozást alkotmányos uton mielőbb megvalósítani igye­kezzék. Kelt Bécsben, 1905. évi október hó 16-án. FERENCZ JÓZSEF s. k. Báró Fejérváry Géza s. k. TÁRCZA. A dramaturg. Nemrégiben egy elhanyagolt külsejű em­ber állított be hozzám. — Nevem — szólt — Berkes Flórián. A budapesti Magyar Bolha színház súgója va­gyok (sajnos nálunk már a bolhák is sovinisták.) — Örvendek. Mivel lehetek szolgálatára? — Uram. Az igazgató úr megbízásából jövök. Hallotta tán ön hírét vállalatunknak, melynek sikere felül előre is biztosíthatom. Uram ! az állat­védelem napról-napra jobban hódit, kezdünk egyenlők lenni az állatokkal. — Személye válogatja — jegyzem meg. — Kérem, hagyjon beszélni, tehát mi fel­adatul tűztük ki, hogy az állatokat kiragadjuk az értelmetlenség posványából, adjunk neki bizo­nyos szell­emi munkakört. Tisztelt uram! Van­nak kik indiai kígyókat, vannak kik afrikai oroszlánokat ragadtak ki semmittevésükből, mi a bolháknak fogtuk pártját. Kinek ne in­dulna meg a szive az apró tehetetlen állat­kákon, kiket csak azok üldöznek, kikben nincs emberi érzés. Kiknek reszketve kell a fentar­­tásukhoz szükséges anyagot megszerezni és sokszor megtörténik, hogy egy durva erősza­kos kéz megfosztja szegény védtelen ártat­lanokat életüktől , különösen kik, kik az asszonyok, az asszonyok, ha, ha, ha nem elég­szenek meg a mi megrontásunkkal, durva szövetséget kötnek azok pusztítására is. Emberemen a meghatottság vett erőt s egy könycseppet morzsolt ki szeméből. — De kérem — szóltam — mivel szolgálha­tok, tessék a tárgyhoz beszélni. — Uram! önnek erkölcsi kötelessége, hogy rám hallgasson. Főnököm megbízott, hogy önt kérjem fel dramaturgusnak színházunk számára. — Köszönöm a megtiszteltetést, de itthon is eleget vakarózhatom. — Uram, ön nem tudja, milyen ajánlatot uta­sít vissza. Hisz önnek ez roppan jövedelmet fog hozni, önnek ezt el kell fogadni s ne is tétovázzék, hanem jöjjön gyorsan velem az igazgatóhoz s ott megcsináljuk a szerződést. — Ugyan, ugyan s miképpen hozna ez ne­kem jövedelmet? — Ne kérdezzen, az Istenért egy szót se szóljon Uram, hisz ez önnek ezreket, milliókat fog hajtani. El sem tudja képzelni, milyen zse­niális ez a vállalat. — Jó. Hanem kérek 24 órai gondolkozási időt. — Megadom. Holnap ugyan­ezen órában itt leszek. — Gondolkodtam ezen a nem mindennapi dolgon. Szép lehet az egy bolha-színház dramaturgjának lenni. De aztán eszembe ju­tott, hogy mennyi jó és rossz életnek lennék a czéltáblája. Elég volna rám nézni, hogy va­laki vakaródjék. Az asztalnál messze ülnének tőlem az emberek, egy napon azt venném észre, hogy a vendéglőben a pinczér sótartó helyett Zacherlines üveget tenne elém. Nem, nem fogadom el. De a pénz, a pénz, ez nem hagyott nyugodni. Elvégre is mit bánom én az embereket, ha pénzem van. Természetes, el fogom fogadni. El én. Ezt határoztam s izga­tottan vártam a következő napig. Emberem el is jött s elvezetett az igazgatóhoz. Az igaz­gató alacsony vérmes ember volt. Beléptemkor éppen az orrán ebédelt a drámai hős. — Jó napot kívánok. — Bocsánat — felelte halkan — ne tessék lármát ütni, mert hősöm rendkívül ideges és zavarja a legkisebb tej is ebédközben. Én tisztelettel néztem az orrára s ő intett, hogy üljek le, így ültem szótlanul vagy három perczig, mikor az igazgató elővett zsebéből egy augsburgi lánczot s azt szépen a hős hátsó lábára hurkolva, betette a hőssel együtt a ska­­tulyába. — Most már beszélhetünk. Remélem, tudja uraságod, hogy miért fárasztottam. Hall­hatott ön már bolha színházról, de ilyen genre-u mint ez, ilyenről nem. — E színháznak az a czélja, hogy az állatok kellő dressure után maguk adják az emberiség tudatára, hogy mennyit kell tőlük szenvedniük. Ennyit bevezetésül. — Kérem térjünk a tárgyra. Én a dráma... — Kérem azonnal. Azzal hosszadalmasan elbeszélte, hogy az ő bolhái kivétel nélkül mind nemesi bolha­ősöktől származnak. A drámai szendét meg éppen Nubiából szerezte be, a­ki miatt már her­­czegek, sőt királyok vakaróztak. Az én munka­köreim abból állanak, hogy balett-librettókat kellene írnom a színház számára, mert azt csak elhiszem, hogy társulata nagyszerűen tud ugrálni. — De uram — folytatta — egy feltételt ne felejtsünk ki: önnek kosztba és kvártélyba kell néhányat fogadni­— De erre már felpattantam. — Micsoda, hogy én a maga bolhái Ho­tel Garnija legyek ? Abból ugyan nem eszik sem maga, sem a társulata. — Bocsánat — szólt ő rendületlenül. — Ön ide eljött s önnek az én feltételeimbe bele kell egyeznie, külömben kiadom a jelszót s az összes szereplőket kóristákkal együtt önre szabadítom. Gondolja meg, jól gondolja meg. Ez végkép kihozott a sodromból. Ilyen fenyegetés, no hisz szépen néznék ki. — Uram, három percznyi gondolkozási időt adok Ha nem fogadja el, majd visszaidézem emlékébe a spanyol inkvizícziót. — Mit a spany... — ordítottam, s előrántva 24 személyre szóló revolveremet, ráfogtam az igazgatóra. Dumm-dumm golyóval van meg­töltve, halálfia a­ki mozdulni mer. Nagyszerű lehettem e pillanatban. Az igazgató mosolygott. — Kérem édes úr, én állottam már töltött ágyuk torka előtt is Fáterlónál Indiában. — Fáterlónál, Indiában ne mozdulj, mert lövök ! E közben Heródes a rendező hirtelen a hátam mögé kerül s kicsavarta kezemből pisztolyomat. —­ Halál reád, ha nem fogadod el — kiál­tott ádáz haraggal. Megszeppentem, szembe nézni egy 24 sze­mélyre szóló pisztolylyal nem gyerekség. Elfogadom a feltételeket — szóltam. A igazgató elém tette a papirost s én aláírtam. — Most következik a próbaétkezés. Hadd lám, hogy lesz megelégedve a naiva — szólt a direktor s ezzel kivette a naivát s rátette az orromra. Iszonyú düh fogott el. Ilyen históriába ke­verem én bele magamat. Forrt bennem a mé­reg, így még orr nem viszketett az özönvíz óta. A nyomorultak fogva tartották mindkét ke­zemet s igy képtelen voltam orromat meg­vakarni. Éreztem, hogy nem bírom sokáig. Hirtelen egy nem eléggé őrzött pillanatban egy őrölt rántással kiszabadítottam egyik kezemet, or­romhoz kaptam s a naiva megszűnt élni. Az igazgató kétségbeesett kiáltással, seb­zett oroszlánhoz hasonlóan rontott reám, fel­kapta az asztalon heverő pisztolyt s rám sü­tötte. Erre felébredtem. Az orrom azonban még mindig viszketett. Ekkor nyílik a szobám ajtaja s belép rajta az inasom. — Tiz óra nagyságos ur, tessék felkelni. — Jól van fiam, de előbb jer ide s vakard meg az orromat. Háromszékvármegye köz­gyűléséből. — Szent-Iványi Miklós, alispán jelentése. — Sepsiszentgyörgy, október 20. n­. A törvényhatóság állapotáról a f. év III. negyedében vagyis julius 1-től szeptember 30-ig terjedő időszakról tisztelettel jelentem. A tisztviselők létszámában változás nem fordult elő ; úgy a központban, mint a járások­ban egyes tisztviselők az ügyviteli szabályzat 33. §-ában biztosított szabadságidőt a nyár folyamán igénybe vették, de leginkább egész­ségi okból, a­kiknek távolléte az ügymenetre akadályozólag nem folyt be. Gróf főispán úr f. hó 2-án kinevezte Biró Sándor végzett jogász államtudományi állam­vizsgát tett kőröspataki lakost díjtalan köz­­igazgatási gyakornoknak a központba beosz­tással és f. hó 12-én Csutak Lajos szintén jog­végzett kovásznai lakost díjtalan közigazgatási gyakornoknak beosztva az orbai járásba. Ügyforgalom. A központban a mult időszakokból fennmaradt hátralék 274 drb. Beérkezettt a jelentésem tárgyát képező időszakban közigaz­gatási bizottsági 730, alispáni 3051, központi választmányi 11, összesen 4066 darab. Elintéz­­tetett: a múlt időszakokból maradt hátralékok­­ból 254, közigazgatási bizottsági 541, alispáni 2767, központi választmányi 11, összesen 3573 darab; hátralék a múlt időszakokból 20, a kimutatás időszakából közigazgatási bizottsági 189, alispáni 284 darab.

Next