Székely Nemzet, 1906 (24. évfolyam, 1-84. szám)

1906-01-20 / 10. szám

XXIV. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szent-György, Sétatér-utcza 6. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. io ! Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve : Egész évre . . 20 korona. Félévre . . 10 korona. Negyedévre . . 5 korona. Sepsiszentgyörgy, szombat, 1906. január 20. SZÉKELY­NÉ Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Szerkesztőségi telefon-szám: 12. Kiadóhivatali telefon-szám : 23. Ii . dipt­a 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. 10. szám. Jókai-nyomda-részvény-társulat hovA az iliázeu­si pszizik és fluittéuk bérmentesen küldendők. rNyiltK­i- sora 30 fillér. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. POLITIKAI, TÁRS­ADA­LMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. «­Kiadóhivatal: Reklamácziók a lap kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautal­ványok használhatók. Gazdasági válság. — január 20. : A koalíczió megcsinálta a pártok válságát, aztán megcsinált egy pár kor­mányválságot, végül belesodorta az országot az alkotmányválságba. Ezen túl még van egy állomás : a gazdasági válság. Most azt akarja a koalíc­ió, hogy ezt a válságot is zúdítsuk a fe­jünkre, dobjuk el legfontosabb gazda­sági érdekeinket és kapcsoljuk ki ma­gunkat a világforgalomból, mert ezt így kívánja a nemzet érdeke, a vezényszó, a hazafiság, az ádáz bécsi hatalom ellen irányuló küzdelem. A koalíczió harago­san zúdul föl a kormány ellen, melynek feje azt jelentette ki, hogy ha pe­dig a harsogó honfiak az utolsó órá­ban sem térnek jobb belátásra, akkor ők rendeleti úton is életbe léptetik a kereskedelmi szerződéseket. Jól tessék ügyelni erre a föltételes kijelentésre ! Itt arról van szó, hogy az uraknak eszükre kellene térni s csak az eset­ben nyúlna a kormány a rendelethez, ha az urak vonakodnának észre térni akkor, a­mikor csak arról van szó, hogy különben elvesztjük egyetlen nagy és jó kiviteli piaczunkat: a német piaczot. A miniszterelnök puszta figyelmezte­tése is nagy haragot támaszt az ellenzék táborában. Belátást nem, csak haragot. A belátás azt diktálná nekik, hogy mindaz, a­mit a miniszterelnök figyelmeztetéskép­pen mond, csakugyan igaz. A harag pedig azt diktálja nekik, hogy ám pusztuljon a kereskedelem minden érdeke, pusztuljon az ipar,pusztuljon a kis- és középbirtokos, pusztuljon minden — azért mégis, csak azért is — dongó! ők a méltóságos tízezer holdas uraságok kibírják ezt is, nekik nem kopik föl az álluk, ha Német­országba nem exportálunk, ha a horváti klauzula továbbra is megmarad, ha az olasz piacz bezárul lovaink, nyers fánk és szarvasmarhánk előtt, ha az egész világ­gal összeakaszkodunk, ha e mellett még inkább növekedik a kivándorlás, a sze­génység és nyomorúság. A latifundiumok urai azért vígan fognak élni, tovább fognak rezisztálni és tovább fogják hir­detni, hogy — csak azért is dongó! A latifundiumosok föl vannak bőszülve, hogy még ő rájuk merik fogni, hogy ők akasztották meg a szerződések letárgyalá­­sát s hogy ők az okai annak, hogy a kor­mánynak a végszükség és józanság oká­ból, most a rendeleti megoldáshoz kell nyúlnia. Érzik a szelét a viharnak, a­mely most ellenük kerekedik ? Vagy a vihart is más irányba akarják kormányozni ? ! A kormányerőknek, ha csak a koalíc­ió letörése és nem az ország érdeke volna szeme előtt, nem lett volna könnyebb dolga, mint az, hogy a függő gazdasági kérdéseket egyszerűen nem oldja meg. Sehogy sem oldja meg. Abból aztán lett volna olyan mérhetetlen szenvedés és nyomor és olyan düh, hogy a koalícziós hazafiak nem igen sokáig tudták volna tartani a magyar népet. Előállott volna a gyomor égető kérdése és akkor elvált volna, hogy mi kell a magyarnak: szónok­­lat-e vagy kenyér. A miniszterelnököt azonban nem ez vezette, hanem az, hogy a kenyér kérdés rémével ne komplikálja az amúgy is súlyos helyzetet. A ko­alíczió nagyon bölcsen tudja ezt, de azért kiabál a nagy törvénytelenség miatt és a rendeleti életbeléptetés miatt. Azaz, hogy nem . . . Egyelőre még csak a miniszterelnök becsületes és hazafias ... Lilly — vagyis ma már — Czeczilia ked­ves testvér arczát olyan forrónak, izzónak érezte. Mintha szívéből a vér mind a fejébe szállt volna. Erei a homloka tájékán vadul lüktettek. Éjjeli álma nem hagyta nyugton, megint ő volt az eszébe, a­ki cserbenhagyta, elárulta, de a­kire még most is szerelemmel gondolt. A tavasz langy fuvallma Czecziliában fel­támasztotta az eltemetettnek vélt szerelmet. Pedig rá most már csak kötelességek, vezek­­lések­­ vártak. De mindhiába, lázongó szi­vének az apácza nem tudott parancsolni . . . Az ájtatosság véget ért, az apáczák vissza igyekeztek a czelláikba. Czeczilia beszélni kezdett, halkan, óvatosan, vigyázva, nehogy mások meghallják, de meg­fojtott hangjának volt ereje, tüze, a­mit még az életből hozott magával. Az ő társalgásuk nem illett a komor zárdába, mert profán, na­gyon világias dolgokról szólottak. — Tudod akkor, mikor még a boldog, irigyelt Lilly voltam és ő, a­kit már szivem­ben régen eltemettem, ott ült mellettem a zongoránál, valami divatos keringőt játszottam ; az alkony lassú szárnyakon ereszkedett alá, ő megfogta kezem és elsuttogta vallomását. . • Tavasz volt akkor is, az elmúlt tavasz. Szi­vem csordultig volt a boldogságtól . . . Csak még egy pár nap hiányzott az esküvőtől . . • De apa időközben agyonlőtte magát... tönkre jutottunk, szerte foszlott a szép álom ... Hozo­mányom nem volt ... s ő ott hagyott a fa­képnél !. . . Czeczilia elhallgatott egy pillanatra s aztán folytatta: — Milyen más tavasz is volt a tavalyi!... Szebbek voltak a virágok, az illatjuk is erő­sebb ... és ő szeretett... vagy legalább is mutatta... TÁRCSA. Künn az élet! . .. A rigó élesfütytyel felelt a párjának. A kis patak csendesen, lassan csörgedezve folydogált a vén, korhadt fűzfák alatt. A réten pedig ha­lomszámra nyíltak a különböző színű vadvi­rágok. A haragos piros pipacs versenyzett az üde, kék mezei nefelejcscsel, hogy melyiküknek jusson több napfény, több élet. . . Az odon klastrom kis, de erős szavú ha­rangja messzire hallható hangon szólott, s csendületére elült a zaj és a kicsiny virágok oda fordították fejecskéjüket, hol nincs élet, nincs szerelem, csak önként elvállalt nehéz kö­telesség, csak ájtatos ima s zsolozsma honol... Czeczilia nővér, az új noviczia, fáradtan, szomorúan lépdelt egy már idősebb testvér — Emerenczia — mellett. A kápolnába mentek májusi ájtatosságra. A kis harang zugott-bugott tovább és meg­nyíltak a nehéz tölgyfaajtók s párosával jöttek elő az apáczák. Czeczilia nehezen vonszora fáradt, kime­rült tagjait. A friss tavaszi szellő belopódzott a zárda hideg falai közé és elbágyasztotta az ifiju apáczát. Az olvasó nagy masszív fake­­resztje csörgött-zörgött a hogy lustán lépdelt, de meglátva a főnöknőt, Czeezilia össze­szedte magát; kiegyenesedett s léptei ruga­nyosak, katonásak lettek. Felcsendült a khorus, az apáczák lebo­rultak a jéghideg kőre és azután munkába vették az olvasókat... A kápolna nyitott ablakán, beszűrődött a zárdakertjéből az orgona és a jázmin össze­­vegyült, erős, átható, vágyakat érlelő illata ... Sepsiszentgyörgy, január 19. Rendkívüli közgyűlés összehívását ered­ményezte a belügyminiszter 128961. számú rendelete, a­melylyel az önként fizetett köz­adók kezelése és az önként szolgálatra jelent­kező újonczok állítása körül gyakorlandó el­járás tárgyában a törvényhatósági közgyűlés által hozott múlt évi kétrendbeli törvény­­hatósági határozatot a miniszter megsemmi­sítette. Az állandó választmány néhány nap előtt hozott határozati javaslatot, melyet a választ­mány hosszas vita után állapított meg, a köz­gyűlés teljtartalmúlag és egyhangúan elfogadta. A közgyűlést gróf Haller János, főispán a bizottsági tagok üdvözlésével megnyitván, felkérte az előadót­ Vajna Miklós ura. fő­jegyzőt, a közgyűlés egyetlen tárgyának refe­rálására. Előadó az alábbiakban ismertette a kér­dést, illetve az ügy histórikumát és terjesz­tette elő az állandó választmány határozatát. „Törvényhatósági közgyűlésünk az 1905. évi julius hó 15-én 254. jkv. pont alatt meg­határozta, hogy a kormány által az ország­gyűlés részéről meg nem szavazott adók behaj­tása , vagy a meg nem ajánlott ujonczok ki­állítása iránt netán kibocsátandó rendeleteknek végrehajtását megtagadja és tisztviselőit, az 1886. évi XXI. t.-cz. 20. §-ban adott törvényes jogánál fogva ezen irányú kormány­rendeletnek végrehajtásától eleve eltiltja; meghatározta, hogy az önként befizetendő adók elfogadan­­dók ugyan, hanem a kir. adóhivatalokba be nem szállitandók, hanem takarékpénztárilag . Lásd, nekem nem volt tavaszom !... — szakította félbe Emerenczia — én sohasem szerettem ... s engem se szeretett senki... Mint nagyon szegény és csúnya leány kerül­tem ide, könyörületből vettek fel. Nem tudom mi az a szerelem !... Pedig azt mondják ... nagyon halkan, kipirult arczc­al súgta — hogy jó szeretni... s látszott rajta, hogy óriási megerőltetésébe került az utolsó szavakat ki­mondania ... — Igen úgy van!.. . — helyeselte lelkesül­ten czeezilia. Idősebb apáczák haladtak el mellettük, fejüket lecsüggesztve, gondolataikba mélyen elmerülve, szinte semmire sem figyelve. — Szegény, mindenkitől elhagyatott leány voltam; az árvaházban nevelődtem s már ott megfogadtam, hogy ha kikerülök onnan — apácza leszek . . . Férfi még soha se érintette ajkam ... de azért néha, olykor, ilyenkor tavasz táján, mikor rügyeznek a fák, virág nyílik, olyan különös érzés fog el... Múltkor is, egy topprongyos koldus asszony jött a zár­dába kéregetni, karján szurtos kis gyerekkel és hidd el, hogy úgy irigyeltem azt a szegény asszonyt, mert van kit szeretnie . . . — Néked könnyű, te még nem tudod, hogy — mi az szeretni ?! ... de én, a­ki oly közel állottam a boldogsághoz, én tudom, hogy mit vesztettem el! . . . — De te legalább egy ideig boldog voltál, egy ideig szerettél ... és szerettettél... Mi ahoz­­képest az én sivár életem ? . . . És Emerenczia ritkás pilláin ott rezgett a köny, a fájdalom, a bánat néma és biztos jele. — Oly hideg itt minden: a falak, a czel­­lák . . . olyan komor minden, mintha a teme­tőben volnék . . . beszélt Czeczin­a. — Ne károrod­j, ne zúgolódj!... hisz majd­­ ...Kinn a réten, egy magas karcsú, szalma­kalapos, bohó fiú és egy szőke molett leány tarka szárnyú pillangót kerettek. A gyorsröptü fürge lepke virágról-virágra szállott... A fiú s a leány nyomába voltak. Sok-sok vadvirágot tapsoltak le, hisz értékesnek ígérkezett a zsák­mány. És már-már elérték, de a pajzán fiú megbotlott s végig terült a földön. Az aggódó leányka pedig hozzásietett és segített néki feltápászkodni. Arczuk összeért és lopva meg­csókolták egymást... A fiú a leányt átölelve tartotta s a klastrom felé néztek . . . És a komor, sötét zárda olyan volt ott a virágos mezőség kellő közepén, mint valami óriási kripta . . . Az apáczák kimeresztve tágra nyílt sze­müket, szinte mozdulatlanul állottak az ablaknál. Arczukon végig futott a vérhullám, össze­néztek ... Czeczilia a szerelmes párra mutatva, rekedt hangon mondta: — Künn az élet!... S a másik sóhajtva ismételte: — Künn az élet !... A nap búcsút intett s a hegyek felől jött a sötétség. A csendes szellő pedig vitte-vitte tova a virágok himporát. És a piros pipacs, a szende kis nefelejcs, fejecskéjüket hajtogatva sugdosták: — Az élet, a szerelem !... figyelmeztetése miatt. Egyelőre csak azért, mert a miniszterelnök bátorkodott fölhívni figyelmüket, hogy jó lesz észre térni az utolsó pere­ben legalább. Háromszék vármegye köz­gyűléséből­ kezelendők. Eltiltotta a közgyűlés az újonczok előállításához szükséges bármely intézkedés megtételét és meghagyta a tisztviselőknek, hogy ilyen ügyekben minden közreműködéstől tar­tózkodjanak. Utasította a vármegye alispánját, hogy azon esetre, ha a szabadságolt tartalékos, avagy póttartalékos katonák a törvényben meg nem engedett időben és módon szolgálatra behívat­nának és ha bármely a törvénynyel ellenkező rendelet végrehajtása akár a kormány, akár annak kinevezett képviselője által követeltet­­nék, úgy az 1886. évi XXI. t.-cz. 68. §-a e) pontja alapján a rendkívüli közgyűlés azonnali összehívása iránt intézkedéseket tegyen és addig is a törvényhatóság a tisztviselőket az ily rendeletek végrehajtásától eltiltja. Kimondotta végül, hogy a tisztviselőket érhető sérelemért erkölcsi és anyagi felelős­séget vállal. A törvényhatósági közgyűlés ezen határo­zatát belügyminiszter úr az 1905. évi 76932. szám alatt kelt rendeletével megsemmisítette. A miniszteri határozat végrehajtását a vármegye alispánja nem rendelte el, hanem az 1905. év augusztus hó 4-én vett rendeletre még aznap 8343. szám alatt az 1886. évi XXI. t.-cz. 68. §. e) pontja értelmében az el­len, főispán ur utján előterjesztést tett, kérve úgy az idézett t.-cz. és §., mint a közgyűlési határozat értelmében a miniszteri rendeletnek közgyűlés elé terjesztését. Ezen előterjesztésre főispán úrhoz érkezett 83751. számú belügyminiszteri rendeletre a miniszteri megsemmisítő rendelet a múlt év október 14-én tartott rendes közgyűlés elé terjesztetett, mely 324. ikvi pont alatt hozott határozatával a belügyminiszteri rendeletet nem vette tudomásul, hanem azzal szemben a 254. ikvi pont alatt hozott határozatát teljtartal­múlag fentartotta. A törvényhatósági közgyűlés ezen hatá­rozatával szemben belügyminiszter úr folyó hó 4-ről 128961. szám alatt a következő ren­deletet adta le: ,Az 1905. évi július hó 15-én tartott bi­zottsági közgyűlésében 254—7003,7096., 7272. szám alatt hozott határozatot, melyben egye­bek között kimondotta a vármegye közönsége, hogy az önként befizetett adók elfogatlan­kárpótolva leszünk a túlvilágon ! . . . Imádkoz­zunk !... ez a mi hivatásunk ... — szólt a má­sik és keresztet vetett. . . Czeczilia követte példáját. Megcsendült újból a kis harang. „Ave Mária"-ra harangoztak s az apáczák imádkoz­tak buzgón, megkönnyebülést keresve ... És ugy látszott, hogy a forró, ájtatos ima­ meg is hozta azt számukra. Sirolin Emeli az étvágyat ér­t testsúlyt, ít megszen­­teli a köhögést, váladékot, éjjeli izzadtat. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Stormm­ann­-II.1 .Boche & Co. Stasd (Svájc).

Next