Székely Nemzet, 1906 (24. évfolyam, 1-84. szám)
1906-01-20 / 10. szám
XXIV. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szent-György, Sétatér-utcza 6. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. io ! Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve : Egész évre . . 20 korona. Félévre . . 10 korona. Negyedévre . . 5 korona. Sepsiszentgyörgy, szombat, 1906. január 20. SZÉKELYNÉ Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Szerkesztőségi telefon-szám: 12. Kiadóhivatali telefon-szám : 23. Ii . dipta 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. 10. szám. Jókai-nyomda-részvény-társulat hovA az iliázeusi pszizik és fluittéuk bérmentesen küldendők. rNyiltKi- sora 30 fillér. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. «Kiadóhivatal: Reklamácziók a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautalványok használhatók. Gazdasági válság. — január 20. : A koalíczió megcsinálta a pártok válságát, aztán megcsinált egy pár kormányválságot, végül belesodorta az országot az alkotmányválságba. Ezen túl még van egy állomás : a gazdasági válság. Most azt akarja a koalíció, hogy ezt a válságot is zúdítsuk a fejünkre, dobjuk el legfontosabb gazdasági érdekeinket és kapcsoljuk ki magunkat a világforgalomból, mert ezt így kívánja a nemzet érdeke, a vezényszó, a hazafiság, az ádáz bécsi hatalom ellen irányuló küzdelem. A koalíczió haragosan zúdul föl a kormány ellen, melynek feje azt jelentette ki, hogy ha pedig a harsogó honfiak az utolsó órában sem térnek jobb belátásra, akkor ők rendeleti úton is életbe léptetik a kereskedelmi szerződéseket. Jól tessék ügyelni erre a föltételes kijelentésre ! Itt arról van szó, hogy az uraknak eszükre kellene térni s csak az esetben nyúlna a kormány a rendelethez, ha az urak vonakodnának észre térni akkor, amikor csak arról van szó, hogy különben elvesztjük egyetlen nagy és jó kiviteli piaczunkat: a német piaczot. A miniszterelnök puszta figyelmeztetése is nagy haragot támaszt az ellenzék táborában. Belátást nem, csak haragot. A belátás azt diktálná nekik, hogy mindaz, amit a miniszterelnök figyelmeztetésképpen mond, csakugyan igaz. A harag pedig azt diktálja nekik, hogy ám pusztuljon a kereskedelem minden érdeke, pusztuljon az ipar,pusztuljon a kis- és középbirtokos, pusztuljon minden — azért mégis, csak azért is — dongó! ők a méltóságos tízezer holdas uraságok kibírják ezt is, nekik nem kopik föl az álluk, ha Németországba nem exportálunk, ha a horváti klauzula továbbra is megmarad, ha az olasz piacz bezárul lovaink, nyers fánk és szarvasmarhánk előtt, ha az egész világgal összeakaszkodunk, ha e mellett még inkább növekedik a kivándorlás, a szegénység és nyomorúság. A latifundiumok urai azért vígan fognak élni, tovább fognak rezisztálni és tovább fogják hirdetni, hogy — csak azért is dongó! A latifundiumosok föl vannak bőszülve, hogy még ő rájuk merik fogni, hogy ők akasztották meg a szerződések letárgyalását s hogy ők az okai annak, hogy a kormánynak a végszükség és józanság okából, most a rendeleti megoldáshoz kell nyúlnia. Érzik a szelét a viharnak, amely most ellenük kerekedik ? Vagy a vihart is más irányba akarják kormányozni ? ! A kormányerőknek, ha csak a koalíció letörése és nem az ország érdeke volna szeme előtt, nem lett volna könnyebb dolga, mint az, hogy a függő gazdasági kérdéseket egyszerűen nem oldja meg. Sehogy sem oldja meg. Abból aztán lett volna olyan mérhetetlen szenvedés és nyomor és olyan düh, hogy a koalícziós hazafiak nem igen sokáig tudták volna tartani a magyar népet. Előállott volna a gyomor égető kérdése és akkor elvált volna, hogy mi kell a magyarnak: szónoklat-e vagy kenyér. A miniszterelnököt azonban nem ez vezette, hanem az, hogy a kenyér kérdés rémével ne komplikálja az amúgy is súlyos helyzetet. A koalíczió nagyon bölcsen tudja ezt, de azért kiabál a nagy törvénytelenség miatt és a rendeleti életbeléptetés miatt. Azaz, hogy nem . . . Egyelőre még csak a miniszterelnök becsületes és hazafias ... Lilly — vagyis ma már — Czeczilia kedves testvér arczát olyan forrónak, izzónak érezte. Mintha szívéből a vér mind a fejébe szállt volna. Erei a homloka tájékán vadul lüktettek. Éjjeli álma nem hagyta nyugton, megint ő volt az eszébe, aki cserbenhagyta, elárulta, de akire még most is szerelemmel gondolt. A tavasz langy fuvallma Czecziliában feltámasztotta az eltemetettnek vélt szerelmet. Pedig rá most már csak kötelességek, vezeklések vártak. De mindhiába, lázongó szivének az apácza nem tudott parancsolni . . . Az ájtatosság véget ért, az apáczák vissza igyekeztek a czelláikba. Czeczilia beszélni kezdett, halkan, óvatosan, vigyázva, nehogy mások meghallják, de megfojtott hangjának volt ereje, tüze, amit még az életből hozott magával. Az ő társalgásuk nem illett a komor zárdába, mert profán, nagyon világias dolgokról szólottak. — Tudod akkor, mikor még a boldog, irigyelt Lilly voltam és ő, akit már szivemben régen eltemettem, ott ült mellettem a zongoránál, valami divatos keringőt játszottam ; az alkony lassú szárnyakon ereszkedett alá, ő megfogta kezem és elsuttogta vallomását. . • Tavasz volt akkor is, az elmúlt tavasz. Szivem csordultig volt a boldogságtól . . . Csak még egy pár nap hiányzott az esküvőtől . . • De apa időközben agyonlőtte magát... tönkre jutottunk, szerte foszlott a szép álom ... Hozományom nem volt ... s ő ott hagyott a faképnél !. . . Czeczilia elhallgatott egy pillanatra s aztán folytatta: — Milyen más tavasz is volt a tavalyi!... Szebbek voltak a virágok, az illatjuk is erősebb ... és ő szeretett... vagy legalább is mutatta... TÁRCSA. Künn az élet! . .. A rigó élesfütytyel felelt a párjának. A kis patak csendesen, lassan csörgedezve folydogált a vén, korhadt fűzfák alatt. A réten pedig halomszámra nyíltak a különböző színű vadvirágok. A haragos piros pipacs versenyzett az üde, kék mezei nefelejcscsel, hogy melyiküknek jusson több napfény, több élet. . . Az odon klastrom kis, de erős szavú harangja messzire hallható hangon szólott, s csendületére elült a zaj és a kicsiny virágok oda fordították fejecskéjüket, hol nincs élet, nincs szerelem, csak önként elvállalt nehéz kötelesség, csak ájtatos ima s zsolozsma honol... Czeczilia nővér, az új noviczia, fáradtan, szomorúan lépdelt egy már idősebb testvér — Emerenczia — mellett. A kápolnába mentek májusi ájtatosságra. A kis harang zugott-bugott tovább és megnyíltak a nehéz tölgyfaajtók s párosával jöttek elő az apáczák. Czeczilia nehezen vonszora fáradt, kimerült tagjait. A friss tavaszi szellő belopódzott a zárda hideg falai közé és elbágyasztotta az ifiju apáczát. Az olvasó nagy masszív fakeresztje csörgött-zörgött a hogy lustán lépdelt, de meglátva a főnöknőt, Czeezilia összeszedte magát; kiegyenesedett s léptei ruganyosak, katonásak lettek. Felcsendült a khorus, az apáczák leborultak a jéghideg kőre és azután munkába vették az olvasókat... A kápolna nyitott ablakán, beszűrődött a zárdakertjéből az orgona és a jázmin összevegyült, erős, átható, vágyakat érlelő illata ... Sepsiszentgyörgy, január 19. Rendkívüli közgyűlés összehívását eredményezte a belügyminiszter 128961. számú rendelete, amelylyel az önként fizetett közadók kezelése és az önként szolgálatra jelentkező újonczok állítása körül gyakorlandó eljárás tárgyában a törvényhatósági közgyűlés által hozott múlt évi kétrendbeli törvényhatósági határozatot a miniszter megsemmisítette. Az állandó választmány néhány nap előtt hozott határozati javaslatot, melyet a választmány hosszas vita után állapított meg, a közgyűlés teljtartalmúlag és egyhangúan elfogadta. A közgyűlést gróf Haller János, főispán a bizottsági tagok üdvözlésével megnyitván, felkérte az előadót Vajna Miklós ura. főjegyzőt, a közgyűlés egyetlen tárgyának referálására. Előadó az alábbiakban ismertette a kérdést, illetve az ügy histórikumát és terjesztette elő az állandó választmány határozatát. „Törvényhatósági közgyűlésünk az 1905. évi julius hó 15-én 254. jkv. pont alatt meghatározta, hogy a kormány által az országgyűlés részéről meg nem szavazott adók behajtása , vagy a meg nem ajánlott ujonczok kiállítása iránt netán kibocsátandó rendeleteknek végrehajtását megtagadja és tisztviselőit, az 1886. évi XXI. t.-cz. 20. §-ban adott törvényes jogánál fogva ezen irányú kormányrendeletnek végrehajtásától eleve eltiltja; meghatározta, hogy az önként befizetendő adók elfogadandók ugyan, hanem a kir. adóhivatalokba be nem szállitandók, hanem takarékpénztárilag . Lásd, nekem nem volt tavaszom !... — szakította félbe Emerenczia — én sohasem szerettem ... s engem se szeretett senki... Mint nagyon szegény és csúnya leány kerültem ide, könyörületből vettek fel. Nem tudom mi az a szerelem !... Pedig azt mondják ... nagyon halkan, kipirult arczcal súgta — hogy jó szeretni... s látszott rajta, hogy óriási megerőltetésébe került az utolsó szavakat kimondania ... — Igen úgy van!.. . — helyeselte lelkesülten czeezilia. Idősebb apáczák haladtak el mellettük, fejüket lecsüggesztve, gondolataikba mélyen elmerülve, szinte semmire sem figyelve. — Szegény, mindenkitől elhagyatott leány voltam; az árvaházban nevelődtem s már ott megfogadtam, hogy ha kikerülök onnan — apácza leszek . . . Férfi még soha se érintette ajkam ... de azért néha, olykor, ilyenkor tavasz táján, mikor rügyeznek a fák, virág nyílik, olyan különös érzés fog el... Múltkor is, egy topprongyos koldus asszony jött a zárdába kéregetni, karján szurtos kis gyerekkel és hidd el, hogy úgy irigyeltem azt a szegény asszonyt, mert van kit szeretnie . . . — Néked könnyű, te még nem tudod, hogy — mi az szeretni ?! ... de én, aki oly közel állottam a boldogsághoz, én tudom, hogy mit vesztettem el! . . . — De te legalább egy ideig boldog voltál, egy ideig szerettél ... és szerettettél... Mi ahozképest az én sivár életem ? . . . És Emerenczia ritkás pilláin ott rezgett a köny, a fájdalom, a bánat néma és biztos jele. — Oly hideg itt minden: a falak, a czellák . . . olyan komor minden, mintha a temetőben volnék . . . beszélt Czeczina. — Ne károrodj, ne zúgolódj!... hisz majd ...Kinn a réten, egy magas karcsú, szalmakalapos, bohó fiú és egy szőke molett leány tarka szárnyú pillangót kerettek. A gyorsröptü fürge lepke virágról-virágra szállott... A fiú s a leány nyomába voltak. Sok-sok vadvirágot tapsoltak le, hisz értékesnek ígérkezett a zsákmány. És már-már elérték, de a pajzán fiú megbotlott s végig terült a földön. Az aggódó leányka pedig hozzásietett és segített néki feltápászkodni. Arczuk összeért és lopva megcsókolták egymást... A fiú a leányt átölelve tartotta s a klastrom felé néztek . . . És a komor, sötét zárda olyan volt ott a virágos mezőség kellő közepén, mint valami óriási kripta . . . Az apáczák kimeresztve tágra nyílt szemüket, szinte mozdulatlanul állottak az ablaknál. Arczukon végig futott a vérhullám, összenéztek ... Czeczilia a szerelmes párra mutatva, rekedt hangon mondta: — Künn az élet!... S a másik sóhajtva ismételte: — Künn az élet !... A nap búcsút intett s a hegyek felől jött a sötétség. A csendes szellő pedig vitte-vitte tova a virágok himporát. És a piros pipacs, a szende kis nefelejcs, fejecskéjüket hajtogatva sugdosták: — Az élet, a szerelem !... figyelmeztetése miatt. Egyelőre csak azért, mert a miniszterelnök bátorkodott fölhívni figyelmüket, hogy jó lesz észre térni az utolsó pereben legalább. Háromszék vármegye közgyűléséből kezelendők. Eltiltotta a közgyűlés az újonczok előállításához szükséges bármely intézkedés megtételét és meghagyta a tisztviselőknek, hogy ilyen ügyekben minden közreműködéstől tartózkodjanak. Utasította a vármegye alispánját, hogy azon esetre, ha a szabadságolt tartalékos, avagy póttartalékos katonák a törvényben meg nem engedett időben és módon szolgálatra behívatnának és ha bármely a törvénynyel ellenkező rendelet végrehajtása akár a kormány, akár annak kinevezett képviselője által követeltetnék, úgy az 1886. évi XXI. t.-cz. 68. §-a e) pontja alapján a rendkívüli közgyűlés azonnali összehívása iránt intézkedéseket tegyen és addig is a törvényhatóság a tisztviselőket az ily rendeletek végrehajtásától eltiltja. Kimondotta végül, hogy a tisztviselőket érhető sérelemért erkölcsi és anyagi felelősséget vállal. A törvényhatósági közgyűlés ezen határozatát belügyminiszter úr az 1905. évi 76932. szám alatt kelt rendeletével megsemmisítette. A miniszteri határozat végrehajtását a vármegye alispánja nem rendelte el, hanem az 1905. év augusztus hó 4-én vett rendeletre még aznap 8343. szám alatt az 1886. évi XXI. t.-cz. 68. §. e) pontja értelmében az ellen, főispán ur utján előterjesztést tett, kérve úgy az idézett t.-cz. és §., mint a közgyűlési határozat értelmében a miniszteri rendeletnek közgyűlés elé terjesztését. Ezen előterjesztésre főispán úrhoz érkezett 83751. számú belügyminiszteri rendeletre a miniszteri megsemmisítő rendelet a múlt év október 14-én tartott rendes közgyűlés elé terjesztetett, mely 324. ikvi pont alatt hozott határozatával a belügyminiszteri rendeletet nem vette tudomásul, hanem azzal szemben a 254. ikvi pont alatt hozott határozatát teljtartalmúlag fentartotta. A törvényhatósági közgyűlés ezen határozatával szemben belügyminiszter úr folyó hó 4-ről 128961. szám alatt a következő rendeletet adta le: ,Az 1905. évi július hó 15-én tartott bizottsági közgyűlésében 254—7003,7096., 7272. szám alatt hozott határozatot, melyben egyebek között kimondotta a vármegye közönsége, hogy az önként befizetett adók elfogatlankárpótolva leszünk a túlvilágon ! . . . Imádkozzunk !... ez a mi hivatásunk ... — szólt a másik és keresztet vetett. . . Czeczilia követte példáját. Megcsendült újból a kis harang. „Ave Mária"-ra harangoztak s az apáczák imádkoztak buzgón, megkönnyebülést keresve ... És ugy látszott, hogy a forró, ájtatos ima meg is hozta azt számukra. Sirolin Emeli az étvágyat ért testsúlyt, ít megszenteli a köhögést, váladékot, éjjeli izzadtat. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Stormmann-II.1 .Boche & Co. Stasd (Svájc).