Székely Nép, 1906 (1. évfolyam, 1-111. szám)

1906-08-10 / 35. szám

I. évfolyam. 35. szám. Péntek Sepsiszentgyörgy, 1906. augusztus 10. SZERKESZTŐSÉG: Sepsiszentgyörgyön, Csiki-utcza 18. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. ELŐFIZETÉSI ÁR: Vidékre postán, v. helyben házhoz hordva. Egy évre ... 16 K.­­ Egy negyed évre . 4 K. Egy fél évre . . 8 K.­­ Egy hónapra 1 K 50 f. Egyes szám ára 10 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelen hetenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. KIADÓHIVATAL: Sepsiszentgyörgyön, Kossuth Lajos­ tér 78. Telefon­száma 23. Hirdetéseket és nyilttérbe való közleményeket. Előfizetési díjakat a kiadóhivatal veszen fel. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 4 hasábos petit sorért, vagy annak helyéért. . 12 f. Nyilttér sora......................................................30 f. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. Főszerkesztő: DR. MÉLIK ENDRE. Felelős szerkesztő: KELEMEN LAJOS. Főszerkesztő: VÉGH ENDRE. Az erdélyrészi vármegyei magyarság és a székely kérdés. Irta: Dr. Szőcs Géza. Évtizedek óta folyton napirenden van az úgynevezett „erdélyi kérdés“, a­mely egyszersmind a lehető legszo­rosabb összefüggésben van Magyarország nemzetiségi politikájával; évtizedek óta folynak a kísérletezések, de e kérdés­nek helyes megoldása még mindig a jövőnek egyik legnehezebb feladatát képezi. Újabb időben a székelység ügye komoly és érdemes támogatókra talál­ván, mégis csak történtek helyes lépé­sek Attila ivadékainak közgazdasági megmentésére és gyámolítására , de az erdélyrészi vármegyei magyarság teljesen gyámoltalanul, tanácstalanul áll, és szenvedi a sorsnak folytonos csa­pásait. A „Pesti Hírlap“ egyik utóbbi számában Éber Ernő érdekes, érde­mes és tanulságos cikkben mutatta ki azt, hogy mennyire helyes volna a szé­kely kérdéssel az erdélyrészi vármegyei magyarság ügyét összekapcsolni, s e de­rék tanulmány csekélységemet is gon­dolkozóba ejtvén, szükségesnek tartom egy pár szóban nézeteimet elmondani. A statisztika rettenetes képét mu­tatja az erdélyi vármegyei magyarság pusztulásának. Ha a városi elemet is számba vesszük, akkor a kép nem olyan sötét, mert a városokban elég szép szaporulatot mutat fel a magyarság, de a falusi magyar, főleg a földbirtokos osz­tály az utóbbi évtizedek alatt majd­nem teljesen kipusztult. Ám lássuk a statisztika hiteles adatait. Egyetlen magyar lakos sincs vár­megyék szerint: Alsófehér vármegyében 19 köz­ségben (köztük vannak Igenpatak, Királypatak, Pelenyed, Poklos, Sóspatak községek), a melyekben 1848. előtt ma­gyar nemes birtokos családok laktak. Beszterce-Naszód vármegyének 12 községében nincs egy magyar la­kos sem. P­ogar­as vármegyében 14 község, köztük Herszény, a Herszényiek és Berivoj, a berivoji Boérok ősi fészke. Nuncvenio ad fortissimum , jön Hu­ny­a­d vármegye. Száztizenkét községében nincs magyar lakosság. Például a kőrösbányai járásban 35 ilyen község van; egy magyar sincs 17 köz­ségben , a többiekben él egy néhány család, de magyar lakosság csak az egyetlen L­u­n­k­a községben van (512 lélekszám.) A marosillyei járásban van 76 köz­ség ; egy magyar sincs 35 községben. Teljesen kiveszett a magyarság Hu­­nyad vármegyének következő régen ma­gyar községeiből: Erdőfalva, Feredő­­gyógy, Bácsi, Kékesfalva, Ribicze, Csol­­nakos, Doboka, Lelesz, Bástya, Kisoko­los, Felsővárosviz. Ellenben a vármegyének egyetlen járásában, a petrozsényiben, ahol a mult évszázadokban magyarság nem is volt, jól áll az ügy. Van a járásnak 14 községe , mindenikben van magyar­ság. Livazonyban 823, Lupényen 1736, Petri­lán 684, Petrozsényben 4297, Zsilozsdavulkánban 383, Buriczán 83 ma­gyar lakos van. Az ipar, a bányászat az oka ezen örvendetes ténynek, intő példa gyanánt a magyar kormány­nak és magyar társadalomnak egyaránt! Ámde folytassuk szemlénket. Kis­kük­ül­lő vármegyének négy köz­ségében nincs magyarság; ezek a követ­kezők : Hosszúpatak, Kissiklód, Oláh­­karácsonfalva, Szászvölgy. Kolozs vármegyének 10 köz­ségében nincs magyar ember, köztük vannak: Kökényes, Bánffydongó, Bot­háza, régente magyar lakosságú köz­ségek. Marostorda vármegyének ö­t községében nincs magyar la­kosság. Ezek a következők: Serep­­háza, Szentmihály, Alsórépa, Lövér és Monosfalu. Nagykük­üllő vármegyének 11 községében nincsenek magyarok, köztük vannak: Rozsonda, Prépostfalva és Ne­mes községek is. Szeben vármegyében magyar la­kosság Nagyszeben városon kívül csak Szakadát községben van; a várme­gyének 19 községében nincs egyetlen magyar lakos sem. Rosszul áll az ügy Tordaaranyos vármegyében is. 19 községéből pusztult ki, vagy pusztul a magyar lakosság, míg Szolnok-Doboka vármegyében 41 községről mondhatjuk el ezt. A szomorú tanulság ime, előttünk van, s arra a kérdésre, hogy lehetne-e ez állapotokon segíteni, a felelet nem is oly nehéz. Ott van a székelység, a­mely folyton vándorol kifelé Romá­niába, a­mely hegyei közt nem talál elég földet a művelésre ; egy óriási ak­ciót kell szervezni a székelységnek az erdélyrészi vármegyékbe való telepítésére. Jam proximus ardet Acalegon; e kérdésen nem szabad sokáig gondol­kozni, hanem bármely úton-módon meg kell azt valósítani. A­míg Bukarestben, Craiovában, Brailában minden második kocsis, szakácsnő, darabont magyar, sőt székely, addig akárhány kolozs­vári, budapesi magyar úri család­kép-Netschafew Sergei. Őt Bakunin küldte 1869-ben Oroszországba, hol kivált a diákság körében talált szives fogadtatásra. Ezek segít­ségével Moszkvában s Pétervárott titkos kört alakított, röpiratokat terjesztett, lapot szerkesztett s ezekben ismertette elveit. A titkos társaság közreműködésével kátét adott ki, mely minden anarkista viselkedésének s eljárásának szabályait tartalmazta s mely Oroszország határain túl is nagy elterjedésnek örvendett s számos követőre talált. E szerint az anarkistának szakítania kell mindazzal, mi neki kedves s drága a földön s teljesen és tökéletesen hivatásának tartozik élni. Nem kell törődnie sem törvénynyel, sem erkölcscsel. „Ha ezen a világon él tovább“ mondja a káté „úgy ez csak azért van, hogy annál biztosabban rom­bolhasson. Csak egy élvezet, egy vigasztalás, egy jutalom, egy elégedettség létezik reá nézve : a forradalom sikere. Éjjel-nappal csak egy gon­dolattal, egy céllal szabad foglalkoznia s ez­­ a kérlelhetetlen rombolás.“ „A­mennyiben más tevékenységet nem is­merünk, csupán a rombolást“ folytatja Netscha­­jew „elismerjük, hogy az alak, melyben e te­vékenység megnyilvánul, szerfölött különféle lehet: méreg, tőr, hurok stb. A forrada­lom minden eszközt szentesít válogatás nél­kül“. Netschafew volt az első, ki merénylete­ket, zendüléseket, botrányokat minden hatá­rozott cél nélkül is ajánlott, mint az agitatio vagy propaganda eszközeit s ezt a tant tőle a „tett propagandája“ cím alatt a világ csaknem összes anarkistái átvették. Miután Netschafew nyomtalanul eltűnt, egy ideig keveset lehetett az anarkista mozgalmakról hallani; csak a mult század 80-as éveiben élén­kültek azok ismét föl és pedig ezúttal Német­országban. A mozgalom élesztője, szitója a kezdetben szociál­demokrata Most János lett. Miután pártjából kizárták, Anglia felé vette útját, melynek fővárosában a commu- A SZÉKELY NÉP EREDETI TÁRCÁJA. Anarkista elméletek s mozgalmak. — Társadalmi tanulmány. — Irta: Grlaws Ferenc ev. ref. koll. r. tanár. Nagy társadalmi forrongás közepette élünk, nagy átakalakulások küszöbén állunk. Mind feszültebb lesz a viszony munkás s munkaadó között. A szocializmus hullámai immár hazánk területére is átcsaptak. Nap-nap után sztráj­kokról olvasunk, gyárak üzeme szünetel, az Alföld arany kalászait nincs ki learassa, a kin­csek, miket a föld gyomra rejt, kiaknázatlan maradnak. Fontos állami, nemzetgazdasági ér­dekek forognak kockán s a kocka, ki tudja, merre dől el ? Mindenkit, ki a társadalmi jelenségeket figyelemmel kíséri, gondolkodóba ejtenek ezen aggasztó tünetek. Borús sejtelemmel gondolunk hazánk jövendő sorsára, mikor a nemzetközi szocialisták izgatásának szomorú eredményét látjuk. Ki tudja, hová fejlődnek e jelenségek, nem vezetnek-e az állami s társadalmi rend teljes fölbomlására, nem temetik-e el a hazai nemzet magasztos eszméit, nem döntik-e társa­dalmunkat az anarkia fertőjébe. Ilyen gondolatok s érzelmek töltenek el engem, mikor jelen cikkemben az anarkizmus fokozatos kifejlődését a munkás és munka­adó közt fennálló viszonyból, a szociál­demok­rácia alapelveiből történeti alapon bemutatni igyekszem. Az első, ki az anarkia fogalmát egy felsőbb­­ség nélkül való társadalmi állapot jelzésére­­ használta a francia származású Proudhon Jó­zsef Péter vala, ki 1809—1865-ig élt. 1840 ben­­ jelent meg hires röpirata: „Mi a tulajdon?“ ] Ebben abból az elvből indul ki, hogy csak az a csereviszony tekinthető szabadnak igazságos-­­ nak, melyben egyenlő értékeket adnak s kap-­­ nak a felek. Ha két személy, úgy mond, egyenlőtlen értékű árut cserél ki egymással, akkor az a­melyik hátrányban maradt, föltéve, hogy észreveszi az egyenlőtlenséget, önként a cserébe bele nem egyezik s ha mégis meg­teszi, úgy ez csak valamely kényszer követ­kezménye lehet. Ha az egyenlőtlenséget nem veszi észre, akkor a másik fél őt megcsalta. Valahányszor tehát egyenlőtlen értékek cserél­tetnek ki, mindannyiszor vagy az erőszaknak, vagy a csalásnak van benne szerepe. Ha pél­dául egy néger feleségét a rabszolgakereske­­dőnek egy késért, gyermekét egy üveggyön­gyért, önmagát pedig egy üveg pálinkáért áruba bocsátja, vagy, ha valaki a legértéke­sebb kelmét gyártja csak azért, hogy azt né­hány hitvány rongyért eladja, úgy az ilyen cserét szabadnak, vagy igazságosnak tekin­teni nem lehet. Nos hát ilyen kényszerű s igazságtalan csereüzlet, folytatja Proudhon, áll fönn szüntelenül munkás s munkaadó között. Bizonyítéka erre nézve az a tény, hogy a munkások bérükért végzett munkájukat a munkaadótól vissza nem vásárolhatják. Az összes francia munkások bére szerinte 20 milliárd frankot tesz ki, az árukat pedig, melye­ket a munkások készítenek, a munkaadók 25 milliárdért adják el. A munkások tehát kerek 5 milliárd frankot veszítenek, mert, ha a munka­adók igazságosan járnának el, úgy olyan bért kellene fizetniök, mely a termelt áruk értékének teljesen megfelel, azaz 25 milliárdot. Mind­ezekből arra a következtetésre jut Proudhon, hogy a tőkepénzes, vagy tulajdonos ázó tulaj­donát a munkások állandó háttérbe szorításából szerzi, hogy arat, holott nem vetett, költ, jól­lehet nem termel, élvez, habár nem dolgozik és hogy egy végelemzésben a tulajdonszerzést lopásra alapítja. Ekként jut el hát a napjainkban oly gyakran hangoztatott jelszóhoz. A munkás imént kifejtett háttérbe szorítása s megrövidítése szerinte mind­addig tart, m­ig a hatalom s az erőszak a munka­adó, vagy tőkepénzes pártján van s erre támasz­­kodhatik. Csak ha egyszer eltűnt az erőszak, az állami felsőbbség, fog a munkaadó bele­menni abba, hogy a munkáért a teljes bért ki­fizesse s ezért az emberiség jövendő eszmény­képe nem lehet más, mint a felsőbbség nélkül való társadalmi állapot, az anarkia. A jövő ezen társadalmában mindenki sza­badon követheti nézeteit. Mindenkinek tetszé­sére lesz bizva mit dolgozik, mikor s mennyit. Semmi se uralkodjék az ember fölött, csupán értelme s értelme. Csak egyenlő értékű ter­mékek lehetnek a csereviszony tárgyai. Egyenlő értékű azonban minden tárgy, mely egyenlő időben s egyenlő erőmennyiséggel készül. Ér­tékét illetőleg egészen közömbös a munka neme. Egy órai freskófestés éppen akkora bért ér­demel, mint egy órai szénbányászat, mert a raunkenemek különfélesége csak az emberi te­hetségek különféleségének felel meg s egy zenei lángelme, mint például Beethoven, egyenlő bér mellett mindig szívesebben fogja napi munkáját a zene művelésének szentelni, mint a mezei gazdálkodásnak, úgy, hogy nincs egyáltalában szükség magasabb bérre, melylyel isteni dal­lamainak szerzésére sarkalják. Íme Proudhon programmja, melyből az egész anarkista mozgalom megérthető. Prog­ram­jának gyakorlati kivitelét nem érhette meg, mert fogságra vetették, ebből kiszaba­dulva pedig nemsokára meghalt. Eszméit fel­karolta s tovább terjesztette Bakunin Mihály, ki orosz tüzértisztből lett az anarkizmus egyik legszenvedélyesebb harcosa. Miután Proudhon tanait megismerte, hadat üzen az állami rend­nek, nyilvánuljon az meg bármely alakban. Az állam szerinte uralmat jelent s mivel min­den uralom alattvalókat tételez föl, ennélfogva minden állam az igazi szabadság lenyűgöző gyilkosa. Még nagyobb hévvel lépett sorom­póba az anarkiska eszmékért egyik földije

Next