Székely Nép, 1906 (1. évfolyam, 1-111. szám)
1906-08-10 / 35. szám
I. évfolyam. 35. szám. Péntek Sepsiszentgyörgy, 1906. augusztus 10. SZERKESZTŐSÉG: Sepsiszentgyörgyön, Csiki-utcza 18. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. ELŐFIZETÉSI ÁR: Vidékre postán, v. helyben házhoz hordva. Egy évre ... 16 K. Egy negyed évre . 4 K. Egy fél évre . . 8 K. Egy hónapra 1 K 50 f. Egyes szám ára 10 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelen hetenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. KIADÓHIVATAL: Sepsiszentgyörgyön, Kossuth Lajos tér 78. Telefonszáma 23. Hirdetéseket és nyilttérbe való közleményeket. Előfizetési díjakat a kiadóhivatal veszen fel. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 4 hasábos petit sorért, vagy annak helyéért. . 12 f. Nyilttér sora......................................................30 f. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. Főszerkesztő: DR. MÉLIK ENDRE. Felelős szerkesztő: KELEMEN LAJOS. Főszerkesztő: VÉGH ENDRE. Az erdélyrészi vármegyei magyarság és a székely kérdés. Irta: Dr. Szőcs Géza. Évtizedek óta folyton napirenden van az úgynevezett „erdélyi kérdés“, amely egyszersmind a lehető legszorosabb összefüggésben van Magyarország nemzetiségi politikájával; évtizedek óta folynak a kísérletezések, de e kérdésnek helyes megoldása még mindig a jövőnek egyik legnehezebb feladatát képezi. Újabb időben a székelység ügye komoly és érdemes támogatókra találván, mégis csak történtek helyes lépések Attila ivadékainak közgazdasági megmentésére és gyámolítására , de az erdélyrészi vármegyei magyarság teljesen gyámoltalanul, tanácstalanul áll, és szenvedi a sorsnak folytonos csapásait. A „Pesti Hírlap“ egyik utóbbi számában Éber Ernő érdekes, érdemes és tanulságos cikkben mutatta ki azt, hogy mennyire helyes volna a székely kérdéssel az erdélyrészi vármegyei magyarság ügyét összekapcsolni, s e derék tanulmány csekélységemet is gondolkozóba ejtvén, szükségesnek tartom egy pár szóban nézeteimet elmondani. A statisztika rettenetes képét mutatja az erdélyi vármegyei magyarság pusztulásának. Ha a városi elemet is számba vesszük, akkor a kép nem olyan sötét, mert a városokban elég szép szaporulatot mutat fel a magyarság, de a falusi magyar, főleg a földbirtokos osztály az utóbbi évtizedek alatt majdnem teljesen kipusztult. Ám lássuk a statisztika hiteles adatait. Egyetlen magyar lakos sincs vármegyék szerint: Alsófehér vármegyében 19 községben (köztük vannak Igenpatak, Királypatak, Pelenyed, Poklos, Sóspatak községek), a melyekben 1848. előtt magyar nemes birtokos családok laktak. Beszterce-Naszód vármegyének 12 községében nincs egy magyar lakos sem. Pogaras vármegyében 14 község, köztük Herszény, a Herszényiek és Berivoj, a berivoji Boérok ősi fészke. Nuncvenio ad fortissimum , jön Hunyad vármegye. Száztizenkét községében nincs magyar lakosság. Például a kőrösbányai járásban 35 ilyen község van; egy magyar sincs 17 községben , a többiekben él egy néhány család, de magyar lakosság csak az egyetlen Lunka községben van (512 lélekszám.) A marosillyei járásban van 76 község ; egy magyar sincs 35 községben. Teljesen kiveszett a magyarság Hunyad vármegyének következő régen magyar községeiből: Erdőfalva, Feredőgyógy, Bácsi, Kékesfalva, Ribicze, Csolnakos, Doboka, Lelesz, Bástya, Kisokolos, Felsővárosviz. Ellenben a vármegyének egyetlen járásában, a petrozsényiben, ahol a mult évszázadokban magyarság nem is volt, jól áll az ügy. Van a járásnak 14 községe , mindenikben van magyarság. Livazonyban 823, Lupényen 1736, Petrilán 684, Petrozsényben 4297, Zsilozsdavulkánban 383, Buriczán 83 magyar lakos van. Az ipar, a bányászat az oka ezen örvendetes ténynek, intő példa gyanánt a magyar kormánynak és magyar társadalomnak egyaránt! Ámde folytassuk szemlénket. Kisküküllő vármegyének négy községében nincs magyarság; ezek a következők : Hosszúpatak, Kissiklód, Oláhkarácsonfalva, Szászvölgy. Kolozs vármegyének 10 községében nincs magyar ember, köztük vannak: Kökényes, Bánffydongó, Botháza, régente magyar lakosságú községek. Marostorda vármegyének öt községében nincs magyar lakosság. Ezek a következők: Serepháza, Szentmihály, Alsórépa, Lövér és Monosfalu. Nagyküküllő vármegyének 11 községében nincsenek magyarok, köztük vannak: Rozsonda, Prépostfalva és Nemes községek is. Szeben vármegyében magyar lakosság Nagyszeben városon kívül csak Szakadát községben van; a vármegyének 19 községében nincs egyetlen magyar lakos sem. Rosszul áll az ügy Tordaaranyos vármegyében is. 19 községéből pusztult ki, vagy pusztul a magyar lakosság, míg Szolnok-Doboka vármegyében 41 községről mondhatjuk el ezt. A szomorú tanulság ime, előttünk van, s arra a kérdésre, hogy lehetne-e ez állapotokon segíteni, a felelet nem is oly nehéz. Ott van a székelység, amely folyton vándorol kifelé Romániába, amely hegyei közt nem talál elég földet a művelésre ; egy óriási akciót kell szervezni a székelységnek az erdélyrészi vármegyékbe való telepítésére. Jam proximus ardet Acalegon; e kérdésen nem szabad sokáig gondolkozni, hanem bármely úton-módon meg kell azt valósítani. Amíg Bukarestben, Craiovában, Brailában minden második kocsis, szakácsnő, darabont magyar, sőt székely, addig akárhány kolozsvári, budapesi magyar úri családkép-Netschafew Sergei. Őt Bakunin küldte 1869-ben Oroszországba, hol kivált a diákság körében talált szives fogadtatásra. Ezek segítségével Moszkvában s Pétervárott titkos kört alakított, röpiratokat terjesztett, lapot szerkesztett s ezekben ismertette elveit. A titkos társaság közreműködésével kátét adott ki, mely minden anarkista viselkedésének s eljárásának szabályait tartalmazta s mely Oroszország határain túl is nagy elterjedésnek örvendett s számos követőre talált. E szerint az anarkistának szakítania kell mindazzal, mi neki kedves s drága a földön s teljesen és tökéletesen hivatásának tartozik élni. Nem kell törődnie sem törvénynyel, sem erkölcscsel. „Ha ezen a világon él tovább“ mondja a káté „úgy ez csak azért van, hogy annál biztosabban rombolhasson. Csak egy élvezet, egy vigasztalás, egy jutalom, egy elégedettség létezik reá nézve : a forradalom sikere. Éjjel-nappal csak egy gondolattal, egy céllal szabad foglalkoznia s ez a kérlelhetetlen rombolás.“ „Amennyiben más tevékenységet nem ismerünk, csupán a rombolást“ folytatja Netschajew „elismerjük, hogy az alak, melyben e tevékenység megnyilvánul, szerfölött különféle lehet: méreg, tőr, hurok stb. A forradalom minden eszközt szentesít válogatás nélkül“. Netschafew volt az első, ki merényleteket, zendüléseket, botrányokat minden határozott cél nélkül is ajánlott, mint az agitatio vagy propaganda eszközeit s ezt a tant tőle a „tett propagandája“ cím alatt a világ csaknem összes anarkistái átvették. Miután Netschafew nyomtalanul eltűnt, egy ideig keveset lehetett az anarkista mozgalmakról hallani; csak a mult század 80-as éveiben élénkültek azok ismét föl és pedig ezúttal Németországban. A mozgalom élesztője, szitója a kezdetben szociáldemokrata Most János lett. Miután pártjából kizárták, Anglia felé vette útját, melynek fővárosában a commu- A SZÉKELY NÉP EREDETI TÁRCÁJA. Anarkista elméletek s mozgalmak. — Társadalmi tanulmány. — Irta: Grlaws Ferenc ev. ref. koll. r. tanár. Nagy társadalmi forrongás közepette élünk, nagy átakalakulások küszöbén állunk. Mind feszültebb lesz a viszony munkás s munkaadó között. A szocializmus hullámai immár hazánk területére is átcsaptak. Nap-nap után sztrájkokról olvasunk, gyárak üzeme szünetel, az Alföld arany kalászait nincs ki learassa, a kincsek, miket a föld gyomra rejt, kiaknázatlan maradnak. Fontos állami, nemzetgazdasági érdekek forognak kockán s a kocka, ki tudja, merre dől el ? Mindenkit, ki a társadalmi jelenségeket figyelemmel kíséri, gondolkodóba ejtenek ezen aggasztó tünetek. Borús sejtelemmel gondolunk hazánk jövendő sorsára, mikor a nemzetközi szocialisták izgatásának szomorú eredményét látjuk. Ki tudja, hová fejlődnek e jelenségek, nem vezetnek-e az állami s társadalmi rend teljes fölbomlására, nem temetik-e el a hazai nemzet magasztos eszméit, nem döntik-e társadalmunkat az anarkia fertőjébe. Ilyen gondolatok s érzelmek töltenek el engem, mikor jelen cikkemben az anarkizmus fokozatos kifejlődését a munkás és munkaadó közt fennálló viszonyból, a szociáldemokrácia alapelveiből történeti alapon bemutatni igyekszem. Az első, ki az anarkia fogalmát egy felsőbbség nélkül való társadalmi állapot jelzésére használta a francia származású Proudhon József Péter vala, ki 1809—1865-ig élt. 1840 ben jelent meg hires röpirata: „Mi a tulajdon?“ ] Ebben abból az elvből indul ki, hogy csak az a csereviszony tekinthető szabadnak igazságos- nak, melyben egyenlő értékeket adnak s kap- nak a felek. Ha két személy, úgy mond, egyenlőtlen értékű árut cserél ki egymással, akkor az amelyik hátrányban maradt, föltéve, hogy észreveszi az egyenlőtlenséget, önként a cserébe bele nem egyezik s ha mégis megteszi, úgy ez csak valamely kényszer következménye lehet. Ha az egyenlőtlenséget nem veszi észre, akkor a másik fél őt megcsalta. Valahányszor tehát egyenlőtlen értékek cseréltetnek ki, mindannyiszor vagy az erőszaknak, vagy a csalásnak van benne szerepe. Ha például egy néger feleségét a rabszolgakereskedőnek egy késért, gyermekét egy üveggyöngyért, önmagát pedig egy üveg pálinkáért áruba bocsátja, vagy, ha valaki a legértékesebb kelmét gyártja csak azért, hogy azt néhány hitvány rongyért eladja, úgy az ilyen cserét szabadnak, vagy igazságosnak tekinteni nem lehet. Nos hát ilyen kényszerű s igazságtalan csereüzlet, folytatja Proudhon, áll fönn szüntelenül munkás s munkaadó között. Bizonyítéka erre nézve az a tény, hogy a munkások bérükért végzett munkájukat a munkaadótól vissza nem vásárolhatják. Az összes francia munkások bére szerinte 20 milliárd frankot tesz ki, az árukat pedig, melyeket a munkások készítenek, a munkaadók 25 milliárdért adják el. A munkások tehát kerek 5 milliárd frankot veszítenek, mert, ha a munkaadók igazságosan járnának el, úgy olyan bért kellene fizetniök, mely a termelt áruk értékének teljesen megfelel, azaz 25 milliárdot. Mindezekből arra a következtetésre jut Proudhon, hogy a tőkepénzes, vagy tulajdonos ázó tulajdonát a munkások állandó háttérbe szorításából szerzi, hogy arat, holott nem vetett, költ, jóllehet nem termel, élvez, habár nem dolgozik és hogy egy végelemzésben a tulajdonszerzést lopásra alapítja. Ekként jut el hát a napjainkban oly gyakran hangoztatott jelszóhoz. A munkás imént kifejtett háttérbe szorítása s megrövidítése szerinte mindaddig tart, mig a hatalom s az erőszak a munkaadó, vagy tőkepénzes pártján van s erre támaszkodhatik. Csak ha egyszer eltűnt az erőszak, az állami felsőbbség, fog a munkaadó belemenni abba, hogy a munkáért a teljes bért kifizesse s ezért az emberiség jövendő eszményképe nem lehet más, mint a felsőbbség nélkül való társadalmi állapot, az anarkia. A jövő ezen társadalmában mindenki szabadon követheti nézeteit. Mindenkinek tetszésére lesz bizva mit dolgozik, mikor s mennyit. Semmi se uralkodjék az ember fölött, csupán értelme s értelme. Csak egyenlő értékű termékek lehetnek a csereviszony tárgyai. Egyenlő értékű azonban minden tárgy, mely egyenlő időben s egyenlő erőmennyiséggel készül. Értékét illetőleg egészen közömbös a munka neme. Egy órai freskófestés éppen akkora bért érdemel, mint egy órai szénbányászat, mert a raunkenemek különfélesége csak az emberi tehetségek különféleségének felel meg s egy zenei lángelme, mint például Beethoven, egyenlő bér mellett mindig szívesebben fogja napi munkáját a zene művelésének szentelni, mint a mezei gazdálkodásnak, úgy, hogy nincs egyáltalában szükség magasabb bérre, melylyel isteni dallamainak szerzésére sarkalják. Íme Proudhon programmja, melyből az egész anarkista mozgalom megérthető. Programjának gyakorlati kivitelét nem érhette meg, mert fogságra vetették, ebből kiszabadulva pedig nemsokára meghalt. Eszméit felkarolta s tovább terjesztette Bakunin Mihály, ki orosz tüzértisztből lett az anarkizmus egyik legszenvedélyesebb harcosa. Miután Proudhon tanait megismerte, hadat üzen az állami rendnek, nyilvánuljon az meg bármely alakban. Az állam szerinte uralmat jelent s mivel minden uralom alattvalókat tételez föl, ennélfogva minden állam az igazi szabadság lenyűgöző gyilkosa. Még nagyobb hévvel lépett sorompóba az anarkiska eszmékért egyik földije