Székely Nép, 1907 (25. évfolyam, 1-158. szám)

1907-01-02 / 1. szám

1. szám dégeink közt kerülnek ott, hol a jégpáncél még rabigába nem verte a sikvizek szabadját. El­gyönyörködik a vadász szeme­­ly helyeken, a jeges kacsák, sarki búvárok s itt-ott egy-egy sirály buzgón tevékenykedő, idegenszerü alak­ján, a fától-fához, kutgémtől kutgémig repkedő hóölyvek ütemes szárnyverésein, sőt néha-néha egy-egy bagolyszemű héja is leköti a figyelmet. Az erdő komoly hangulatát pedig a patakok mentén az örökvidor vizi rigó ügyes sürgés­forgása, derűs éneke enyhíti egy kissé. A természet képe maga figyelmezteti a vadászt, hogy itt az idő — a kapuzárás ideje, különösen a nyúlvadászatoknak, melyek e hó végéig még folytatólagosak. A hivatásos vadászról méltán feltehető, hogy nem igen van szüksége emlékeztetésre, hogy mik legyenek a teendői; a vadászat ked­velőtől ezt azonban oly szigorúan követelni azonban még­sem lehet, s a vezérfonal, miként fordítsa idejét legcélszerűbben mind saját él­vezetének, mind pedig a vadászati haszonnak emelésére, nem lesz talán fölösleges. A vad tartózkodása és a vadá­szat. A medve és borz téli álmukat alusz­­szák. A megdugott vad emle sűrü bozótban veti meg vackát. Ha nagy a hó, különösen ha oivatag napra fagy következvén, jéghártyás lett felszíne, a sertevad fekvése közelébe (ott, hol lehet), alkalmas élelmet kell szórni, nehogy a fákban tegyen kárt. A sertevadat általában .Három király­ napjáig szokták lőni, de az ide­s­tova bolyongó kanok cserkészve vagy hajtatva is lőhetők. A szarvasbikák a csapatban álló sutákat keresik fel és szélfedte völgyekbe vonulnak Az őzek a csöndes gyugyorokat keresik fel Hízott őzbakra e hó közepéig vadászva célszerű — a­kinek van — vérebet alkalmazni hogy az esetleg csak megsebzett vad feltalál­ható legyen. A nyúl árkok, földhányás, vízmosás, sűrű bokrok és sövények mellett és verőnek fekvő oldalakon csinál vackot. Hol kevés a nyúl, ott e hónapban különö­sen kímélni őket, sőt táplálékul célszerű bor­sót, szalmát, szénát, zabot, akác- vagy nyír­­ágakat szórni el a számukra. A róka, ha szép idő van, az ingoványok bozótos hangok, ritkásabb fiatal erdőben, főleg hajnalban jár-kel, észlel, szimatol, vadász, ha pedig az idő szeles, tömlőjéből ki sem mozdul A házi nyest sziklahasadékok, elfa, dűlt falak, szalmakazalokban , a nemes nyest odúk­ban, vadgalambok, varjak, evetkék elhagyott fészkeiben tartózkodik. A vidrák folyók, patakok, tavak partjain, földalatti vacokban lelhetők fel. Vadréczek, vadludak folyókon, jégmentes helyeken, tisztásokon, meleg források ereiben mutatkoznak. A siketfajd magányosan jár-kel a fenyves­bükkös és nyiresekben. A nyírfajd és császár­­madár, a­hol sok a hó, elvonul, a sűrűséget keresi fel. A fácán a nagy sűrűben, ingovány­ban tartózkodik. A foglyok falkákban tanyáznak, erdőfor­rások, szőlőmesgyék, bozótos helyek, pajták, szérű­ kertek, kazalok körül keresnek élelmet. A vadlúd, a vadréce bátran lőhető. Fácán, túzok és nyúlra nagy társasvadá­szatokat szoktak rendezni. Róka, vadmacska, nyest, görény, menyét és vidra irhája igen becses most, azért a dú­­vadakat csapázni, friss hóban irtani, rókát, farkast dögkunyhóban lesni, mérgezett csal étket, vagy szagtalanított igen erős rókafogót kitenni, a vadász kötelessége és haszna. A szárnyas és irhás ragadozók üldözése folytonos kötelesség, de ide kell számítani és nem szabad megfeledkezni a varjak, szarkák és mátyásokról sem, szükség esetében, tartós hóállásnál, méreggel is irtandók. A­hol vadaskert van, kemény télben, szir­­mos hóban, a fővad számára az etetőkhöz ösvény hányandó, hogy a fővad könnyebben megközelíthesse; fogoly, fácán szórókra szók­évá, valami kis búzával és jobbféle rost-aljá­etethető. KÜLÖNFÉLÉK. -f- A sajtó történetéből. Ama tényezők kö­zül, a­melyek az utolsó évszázadban a világ képét átváltoztatták, egyike a legfontosabbaknak, talán a legfontosabb a sajtó. Ha a tizennyolcadik század embere föltámadna és szemlét tartana modern vi­­világunkon, a távíró és telefon, a villamos vasút és világítás, a gőzhajó és az expressz nem lephetné meg oly nagy mértékben, mint az ismeretközlés bá­mulatos gyorsasága, tengeren túli világrészek hírei­nek pontos, szabatos és szinte megdöbbentően gyors közlése. Ama mélyreható befolyást, a­melyet az új­ság társadalmi, tudományos, gazdasági és mindenek fölött politikai életünkre gyakorol, Rousseau, Dide­rot, vagy Newton és Toland kortársa egyáltalán nem érthetné meg. Érdekes ennek a roppantul kifejlett intézménynek eredetét, viszontagságait és küzdelmeit, ha nagyjából is megismerni. A mai újság legrégibb őseit a rómaiaknál és kínaiaknál találjuk meg. Mind a két nem­zetnél állami ügyek közlésére szolgáltak olyan biro­dalomban, a­melynek kiterjedésénél fogva szüksége volt a középpont és a perifériák között az érintke­zés e­lemére. A rómaiaknál a köztársaság vége felé az előkelő tisztviselők és állami adóbérlők, ha hosszabb időre a provinciákba szólította el őket a kötelesség. Rómában tartottak egy megbízható rab­szolgát, vagy szabadost, a­ki őket a napi esemé- SZÉKELY NÉP -r­ nyékről értesítette. Az állam annyiban volt e magán­­értesítéseknek szolgálatára, hogy nyilvános helyen kiállította a népgyűlés határozatait, a városi és a vidéken tartózkodó közönség tudomására. Későbben a szenátus végzéseiről is tettek közzé ilyen hirdet­ményt. Az acta diurna és acta senatus volt tehát a római újság. A kínaiak állami hirdetménye sem céljá­ban, sem formájában nem sokat különbözött a római­tól. Még abban is megegyeztek mind a ketten, hogy mint állami szervek megmerevedtek, és nem mutat­koztak a fejlődésre képesnek. Ezzel ellentétben a modern újságírás legfőbb jellemvonása hihetetlen fejlődése, a­melynek még korántsem láthatjuk végét. A középkorban némely itáliai város fejedelme tartott kihordókat, a­kik mindenünnen összegyűjtött újdonságokat írásba foglalva adták át megbízójuknak. Ezek a gazettanii, a­kiknek hivatásbeli társaik a német novellisták, a párisi nouvellistes és a londoni News-writers. Németországban, Itáliában és Francia­országban legtöbbnyire a városi kengyelfutók, vagy állami postamasterek vállalkoznak erre a szolgá­latra. Maradt akárhány ilyen újság­gyűjtemény, a­mely­ből az akkori sajtó szervezetére nézve érdekes tanulsá­gokat kapunk. A szétküldés rendesen hetenkint tör­ténik. A tartalom a tények közlésére szorítkozik a politikai és társadalmi életből. Az előfizetők feje­delmek és államférfiak, városi tisztviselők és egy­házi méltóságok, nagykereskedők és vidéki nemesek. Az Írott újságot már a könyvnyomtatás föltalálása után rövid idő múlva részben fölváltja a nyomtatott újság. Ez a röpülő lap megjelenésében nem volt időhöz kötve : egy-egy fejedelmi bevonulás, koroná­zás, hercegi nász, vagy temetés, csata, vagy ostrom adott tárgyat ezeknek az íveknek. A tudósítás élén hosszú és vásári ízlésű rikoltozó cím áll, akár csak a mai amerikai és boulevard lapokban. A tudósítás végén a szerző levonja az erkölcsi tanulságot, mint­egy csírájaképpen a mai vezércikknek. Gyakran meg­­történik, hogy nagyobb hatás kedvéért a közleményt szerzője versben írja meg, megadván mindig valamely ismert melódia szövegének első sorát, hogy az újsá­­got annak a nótájára énekeljék. Ez a verses újság nagy hatással volt közönségére, mert széles körben elterjedt, énekelhető volt és nagy kedveltségre tett szert a közönségnél. Ezektől az alkalmi évektől az időszaki sajtóig még nagy volt az út. Mai folyóirataink ősei a fél évi szemlék : relationes semestrales, melyeknek for­rása a verses és prózai kis újság, tárgya pedig a politikai és társadalmi élet legfontosabb eseményei. Az első hetilap 1609-ben jelent meg Straszburgban.­­ Egy jegygyűrű regénye. Newyorkból ír­ják : Egy angol előkelő leány esküvője a kü­szöbön állott. A vőlegény is igen előkelő család­ból származott és a fiatalok boldogságának semmi sem állotta útját. Már az esküvő napja is el­­közelgett, és a fiatal­ember igen értékes és szép ajándékkal kedveskedett arájának; többek között egy remek munkájú gyémánt nyakéket is küldött neki. A nyoszolyóleányok ajándékát is már átadta jegyesének, csak a jegygyűrűt nem akarta a hölgy babonából elfogadni és ragaszkodott hozzá, hogy csak esküvője napján veszi át je­gyesétől. A fiatal­ember zsebébe tette a már véset jegygyűrűt és várta türelmetlenül az esküvő napját. Az is fölvirradt, de ki írja le rémületét, a­mikor a jegygyűrűt sehol sem tudta megtalálni. A fiatal ara babonás volt és nem akart esküvőről hallani sem, mert a gyűrű elveszett. Az eljegyzést is föl­bontotta. Hetek múlva a fiatalember háza kertjé­ben sétált és ekkor észrevette, hogy egy kelkáposzta teljesen kiszáradt, és lehajolt, hogy közelebbről nézze a bajn­okát. Meglepődve látta, hogy­ a kelkáposzta alsó részén van az elveszett gyűrűje. Úgy a­hogy a káposztafejet meglelte, elküldötte arájának, a­ki azóta meggondolta a dolgot és elfogadta a vissza­küldött jegygyűrűt és a visszatért vőlegényt, fogni a szörnyű és fájdalmas szavakat: „Örökre vagy itt ezen sírban, élve vagy eltemetve itt örökre“. És ez feltörte a még be nem heg­­yet sebet, mely szivem legmélyén volt. Egy csöndes mozgás, mely a háztetőről a kályha csövein keresztül hallatszott, ébresz­tett fel komor gondolataimból. — Az én okos barátom volt ez, ha kutyám — Cerberus, ki a nagy hidegtől reszketve mozgott, mintha kér­dezné tőlem, hogy mi lesz velem, ha nem gyújtok tüzet ? Lassan feltápászkodtam. Éreztem, hogy nem bírom sokáig a küzdelmet a sötétséggel és magánynyal s elhatároztam, hogy megraga­dok mindent, mi figyelmemet lekötheti.­­ ez a szibériai kunyhók istene, a tűz volt. Felmásztam a hóból vágott lépcsőkön, me­lyek egészen a kunyhó fedeléig vezettek, hogy a kályhának csak kívülről kezelhető szabályozó készülékét rendbe szedjem. Kunyhónk majd­nem a telep végén állt, úgy, hogy az egész telep látható volt. A völgy, a melyben feküdt, óriási hegyekkel volt körülvéve. Máskor lát­hattuk a jakutok kunyhóiban fénylő gyertya­lángokat s a mellettük ülő orosz és tatár be­vándorlókat. A levegő most ködös volt, fagyos és nehéz pára nehezedett a földre és eltakarta a láthatárt. Csak egy csillag tudott áthatolni gyönge sugaraival a sűrü ködfátyolon s fény­lett haloványan a távolban. Köröskörül a legnagyobb csend és néma­ság uralkodott. A folyónak hegyes partja, a telep magányos kunyhói, a kicsiny templom, a mezők sima hótükre, az erdők sötétsége, minden elmerült a végtelen ködtengerben. Az én kis kunyhóra, melynek fedelén álltam, lá­bamnál kutyámmal, szigetnek látszott a vég­télen hóóceán közepette. Körül zordon, sivár pusztaság, minden kihalt és fagyos. Az éj sö­tétsége félelmetesen terjedt el a földön. Cerberus csöndesen morgott, a szegény pára is remegett a fagytól. Lábaimhoz simult s hallgatózva, figyelmesen tekintett a ködö és sötétjébe. Most fülét hegyezte és morgott. Én is figyeltem. Eleinte minden csendes volt, mint előbb, később egy hang törte meg a csendet, majd még egy és megint egy. Egy ló dobo­gása hallatszott. A magányos lovasra gondolva, ki vagy két versznyire lehetett tőlem lesiettem a kunyhóba. Cerberus követett. A kályhában nemsokára felpattant egy éltető szikra és kicsiny kunyhóm rögtön ba­rátságosabb lett. A csöndes viskó hangos lett a recsegéstől, ropogástól, száz tűznyelv siklott át a szilánkok között, körülfogva azokat, ját­szadozva egymással. Időről-időre megszűnt a tűz lobogása , csak a tüzes szikrák pattogása hallatszott, a­mint kipattantak a hideg levegőbe. Újból megkezdődött kunyhómban a recse­gés és ropogás s mint megannyi pisztoly dörre­nése töltötte be a kicsiny kunyhót. Most már nem éreztem magam oly elhagyottnak, mint előbb, körülöttem minden életre látszott kelni. Mozogni, táncolni kezdett minden. A sűrü jég­réteggel bevont­ ablaktáblák most ezerfényben ragyogtak, visszatükrözve a lángok fényét. Úgy éreztem, mintha kunyhóm a sötét homály­ban messze világítana, kis tűzhányó volna, száz, meg száz szikrát hányva a ködös levegőbe. (Folytatása következik) Felelős szerkesztő : KELEMEN LAJOS. CSARNOK. A Sachalin! szökevények. Irta: W. Korolenko. — A „Székely Nép” számára oroszból fordította: Somló Sándor. —• I. Lakótársam a városba ment élelmiszereket beszerezni s igy kénytelen voltam az éjjelt egyedül eltölteni rideg kunyhómban. Dolgozni nem volt kedvem, hanem ágya­mon fekve a félhomályban, mivel tüzet nem akartam gyújtani, átengedtem magam, akara­tomon kívül, a nehéz benyomásoknak, melyeket a csendes magány és komor sötétség rendesen ébreszteni szokott, mialatt az északi fény a foly­ton alászálló ködben fokozatosan elmerült. A napnak utolsó gyenge sugarai átfutot­tak viskóm rácsozott ablakain, mély sötétség tört elő a kis kunyhó sarkaiból és betöltötte a ferde falakat, melyek fejem fölött jobban és jobban összefutni látszottak. Egy ideig láttam még a cellám közepén álló hatalmas kályha körvonalait, de nemsokára azok is elmosódtak a folyton előtörő sötétségben s néhány perc alatt a legteljesebb sötétség honolt körülöttem. Majd három helyen fénylett valami, halovány, gyenge, phosporescáló fénynyel. Ott, hol a szibériai fagy a jakutok kunyhóiba a deres ablakokon át szokott törni. Pillanatok, órák múltak el s nem vettem észre, hogy elfogott a szomorúság és egy különös vágy nyomasztó érzése. A rideg ma­gány és barátságtalan sötétség oly fájdalmas érzéseket ébresztett fel bennem. Most fölébredt bennem a remény utolsó szikrája, alig látható fénynyel pislogva a távol­ban. Majd hallottam tisztán és érthetően su- Szám . Versenytárgyalási hirdetmény. Háromszékvármegye területén levő törvényhatósági közutakon az 1907., 1908., 1909., 1910., 1911. és 1912. évek­ben eszközlendő kavicsszállittás biztosítása céljából Háromszékvármegye alispáni hivatal helyiségében zárt írásbeli ajánlatok utján nyilvános versenytárgyalás fog tartatni 1907. évi január hó 30-án. Felhivatnak ennélfogva vállalkozni kívánók, hogy ajánlataikat az alispánhoz legkésőbb a kitűzött tárgyalási nap délelőtt 10 órájáig nyújtsák be. A későb érkezett ajánlatok, valamint a bármikor beérkezett táviratok és utóajánlatok figyelembe vétetni nem fognak. Az ajánlat öt pecséttel zárt borítékban a címzés felett világosan kiírandó azon törvényhatósági közút neve, a­melyre az ajánlat vonatkozik. Az ajánlatok a sepsiszentgyörgyi m. kir. államépítészeti hivatalban átvehető ajánlati és felosztási kimutatási minta szerint teendők meg. Azon esetben, ha ajánlattevő az alispán által elfogadott s az államépítészeti hivataloknál kitett kőmintától eltérő kőanyagot kívánna szállítani, ennek saját pecsét­jével ellátott két mintáját ajánlatához mellékelni és egyúttal a felosztási kimutatás illető rovatában a termelési helyet is megjelölni tartozik. Az árnak az alispán által elfogadott és az államépítészeti hivataloknál kitett mintával azonos, vagy bár attól eltérő, de legalább is oly jó minőségű anyagra kell vonatkoznia. A benyújtott ajánlatok vissza nem vonhatók és mindegyik ajánlattevő ajánla­tának beadásától számított négy hétig kötelezettségben marad. Ajánlatok vagy az összes törvényhatósági közút­hálózatra, vagy a felosztás szerinti egyes útvonalakra tehetők. Úgy az ajánlat, mint a hozzá mellékelt felosztási kimutatás szabályszerű bé­­lyeggel látandó el és mindkettő az ajánlattevő által aláírandó. A bánatpénznek az állampénztárba vagy az adóhivatalba befizetését igazoló nyugtát az ajánlathoz csatolandó. A bánatpénznek a tárgyalásnál alapul szolgáló felosztási kimutatásban kitett mennyiség után, az ajánlatának, összegének 5% át kell kitennie. Készpénz vagy értékpapír az ajánlathoz nem melléklendő. Azoknak az ajánlattevőknek, a­kiknek ajánlata el nem fogadtatott, bánatpénze az árlejtés eredménye feletti határozathozatal után fog kiadatni, illetve az intézkedés a kiadatás iránt megtétetni. A tett ajánlat vállalkozót azonnal, a törvényhatóságot azonban csak azon naptól fogva kötelezi, mely azt a közigazgatási bizottság elfogadja. A szállítási szerződés és részletes feltételek, az ajánlati minta s ennek mellék­letét képező felosztási kimutatás és kőminták a sepsiszentgyörgyi államépítészeti hiva­talnál a szokott hivatalos órákban átveh­etők, illetve megtekinthetők. Kelt Sepsiszentgyörgy, 1906. évi december hó 28. Szent-Iványi Miklós kir. tanácsos, alispán. 1­­667. 1906. 1907. január 2. Oktalan és elítélendő az az ember, a ki betegesnek érzi magát, a nélkül, hogy állapotán segíteni igyekezne és a mikor a leg­kisebb munka is fáradságosnak tűnik és az ember életkedve fogyni kezd. Ily esetben a gyógycsuka­­májolajból alphosphorsavas mész és nátron hozzá­adásával készülő Scott-féle Emulsió egyike a legjobb és legbiztosabb szereknek a test és ideg­­rendszer erősbítésére, felélesztésére. A S­c­o­t­t-f­é­l­e Emulsió csakis a legjobb minőségű alkatrészeket tar­talmazza, felülmúlhatatlan tápszer, mely gyorsan új kedvet és új életerőt önt az elpetyhüdt szervezetbe. (11) A Scot­t-f­éle Emulsió valódisá­r­ ­­gának jele a „hátán nagy csukahalat vivő halász“ védjegy. Ezen lapra való hivatkozással és 75 fillér levélbélyeg beküldése ellenében mintával bérmentve szolgál. Dr. BUDAI EMIL „Városi gyógyszertára“ BUDAPEST, IV., VÁCZI­ UTCA 34/50. Egy eredeti üveg ára: 3 K. 50 f. Kapható minden gyógyszertárban. Háromszékvárraegye .k.lispár­jától.

Next