Székely Nép, 1913 (31. évfolyam, 1-143. szám)
1913-01-04 / 1. szám
1. szám. Különböző címek alapján az ipari munkásság szakképzett része a maga egészében jut választói joghoz, de azon felül egyszerre „ politikai joghoz jut a többi jogcímen egyáltaában az ipari munkásosztálynak minden százmottevő eleme — mondhatjuk — a választói korban lévő ipari munkásoknak olyan tekintélyes százaléka, hogy az eredmény minden méltányos érdeket és tárgyilagos kívánságot kielégíthet. A szolgálat állandósága. Ha az értelmi cenzus alapjára helyezkedünk és az egyszerű írni-olvasói tudást a munkásoknál sem fogadhatjuk el kielégítő minősítésül, ha továbbá sem a hosszabb tar- , tamú domicilium, sem a betegsegélyző pénztári kötelék, sem a munkabérminimum nem szolgálhat korrektívum gyanánt, akkor a munkásosztályuak iskolát nem végzet, tehát az értelmiség legalsó lépcsőjén álló rétegével szemben nem kínálkozik más korrektívum, mint a szolgálat állandósága. A szolgálati viszonynak a termelés külön-böző ágaiban, különösen a gyáripar egyes, nemeinél való különbözősége viszont arra utal, „ hogy megfelelően tekintetbe vegyük az eltérő viszonyokat, ami a javaslatban meg is történt. Hogy az állandó szolgálti idő mérsékelt (két éves) tartamának feltétele a nem szak- képzett, hanem csupán írni-olvasni tudó ipari munkásokkal szemben mennyire nem túlzott a követelmény, annak megvilágítására szolgál az az adat, hogy a javaslat alapján az iparforgalmi munkásosztály köréből 255.562, egyéni lesz választó. 8 E kategóriák köréből jelenleg választó ősz-sszesen 44.238, tehát az ipari munkásság vá-lálasztóinak száma a javaslat szerint 211.324-gyel, az összes választók tervezett létszámemelésé- 11 nek egy negyedével gyarapodik. 81 Az őstermelők. n Az ipari munkásosztály ilyen előtérbe állíztásáért viszont nem érheti a javaslatot indo- Skoltan az a szemrehányás, hogy a többi társadalmi réteggel és pedig úgy az őstermelési vagyontalan elemekkel, mint a törpe birtokosnsággal szemben igazságtalan mértékkel mér. A javaslat szerint a jelenlegi választók — korhatárra, értelmi és vagyoni cenzusraaló tekintet nélkül — egyénileg megtartják a választói jogukat. Ez a több évtizedre szóló 81 átmeneti intézkedés elsősorban határozottan 21 az őstermelés köréhez tartozó kisebb elemek javára szolgál és a javaslatban az őstermelőkre vonatkozó rendelkezések is széleskörű jogkiterjesztést eredményeznek. fiv 1,900.000 választó. A javaslat alapján a választók száma mind 6denesetre meg fogja ütni az 1,900 000 et. f. A jövendőbeli választóknak ez a száma 1, Magyarország 18,264.533 lelket tevő összes n népességinek 10'4%-át teszi, míg a jelenlegi választók csak 5'9°/o-át. Ha a jelenlegi javasnlatban megállapított korhatárt vesszük alapul, ti a 30 éven felüli írni, olvasni tudó magyar álampolgároknak jövőre már 67'3%-a, tehát igen erős abszolút többsége élhet a képviselő- 1' választás jogával, míg jelenleg csak 35 0°/o-a 1' van e jognak birtokában. t.e A nemzetiségek aránya. A javaslat indokolása párhuzamba állítja, hogy a magyar és egyéb anyanyelvűek hány százalékát teszik az összes lélekszámnak s hány százalékát tették volna az 1905. évi tervezet választóinak a gróf Andrássy által kon- 8 templált szavazatoknak, hány százalékát tevszik továbbá a jelenlegi s fogják tenni a ja javaslat szerint a jövőbeli választóknak : h Magyar anyanyelvű:* Az összes népességben 545. E Az 1905. évi tervezet szerint 587. E Az 1908. évi javaslat szerint 618. s A jelenlegi választók közt 59 6. s A jelen javaslat szerint 602. A magyar anyanyelvűek aránya mind a négy választójogi rendszer szerint jóval túlhaladja a magyarságnak az összes népesség-ben elfoglalt arányát s tulajdonképpen elég közel áll egymáshoz. Legkisebb a Kristóffy, a legnagyobb az Andrássy javaslata szerint. De nem szabad feledni, hogy Andrássy javaslatai vinne legnagyobb tömeget az urnák elé s a három szavazattal biró választó is csak egy ember, akit könnyen megfélemlíthet a ran- véletlen és fanatizált tömegek nyers ereje. Az a másfél százaléknyi különbség tehát a magyarság javára, amelylyel Andrássy javaslata bír a most benyújtott javaslattal szemben, korántsem oly nagy, hogy alkalmas volna ellensúlyozni a plurális rendszerben rejlő veszélyeket. Jogegyenlőség. A tervezett parlamenti reform a magyar állam hagyományos szabadelvűségéhez híven a jogegyenlőség alapján áll s egyetlen olyan kelléket sem állít fel, amely az ország bármely idegen ajkú állampolgára számára elérhetetlen, vagy nehezebben megközelíthető feltételt jelentene. Bármilyen nemzetiségű állampolgár a választói jogot teljesen azonos feltételek mellett szerezheti meg, mint a magyar anyanyelvűek. Befejezésül meg kell állapítani, hogy e javaslat jóval tágabb keretekben mozog, mint aminőt a miniszterelnök a múlt év tavaszán terjesztett az ellenzéki pártok elé. A nők követelése. A törvényjavaslat a választói jogot csak a férfiaknak kívánja megadni. Nem azt jelenti ez, mintha ez a kormány a nő közéleti szereplésének jelentőségét alábecsülné. A miniszterelnök kifejti az indokolásban, hogy nagy súlyt helyez a nő közreműködésére, különösen a szociális gondoskodás, az emberbaráti intézmények, intézkedések terén, ahol a nő valóban megbecsülhetetlen részese és munkatársa nemcsak a társadalmi tevékenységnek, hanem a modern irányban fejlesztendő közigazgatásnak is. Az egész magyar jogfejlődés is a nő megbecsüléséről tanúskodik. De amidőn olyan nagy új választóközönséget kell a legfontosabb politikai jog gyakorlásába bele- nevelni, amely számban rövid idő alatt megközelíti a mait, nem volna időszerű az átmenet megrázkódtatásait azzal fokozni, hogy a politikai küzdelmekbe éppen most bevonjuk a nőt is, aki viszont csak veszítene az által, ha a gazdasági versenyben sem kiegyenlített ellentéteket a pártellentét fokozná. A mai, még ki nem forrott viszonyok mellett nem is le-hetne olyan cenzust találni, mely ne vezetne nagy igazságtalanságokra. Titkos szavazás. A javaslat behozza a titkos szavazást Budapest székesfővárosban és a törvényhatósági joggal felruházott városokban a titkos szavazásra olyan eljárást kíván megállapítani, amely a titkosság kijátszását jóformán lehetetlenné teszi. Senki sem tudhatja meg, hogy a szavazó a szavazóhelyiségben neki átadott, át nem látszó borítékba, abba a külön helyiségbe, ahova senki sem követheti, a jelölteknek ott fekvő szavazólapjai közül melyiket helyezi. Bizonyos azonban, hogy a szavazásnak ez a kifogástalan technikája ügyességet és értelmességet kiván. Mindez a nagyobb, fejlettebb városok lakosságában sokkal inkább megvan, mint a falu és kisváros átlagos közönségében Épp úgy könnyebben lehet a nagyobb városban a szavazáshoz szükséges dologi berendezések kérdését megoldani. De a mélyebben fekvő feltételek is inkább megtalálhatók a nagyobb városban ahhoz, hogy a titkos szavazás betöltse hivatását. Nyilvános szavazásnál természetesen nagy- városban is százféle módon ellenőrizhetik a választót a hivatalfőnökök, gyárigazgatók, szakszervezeti vezetők stb. Nyilvános szavazásnál tehát mind a szervezetlen, mind a szervezett tömegek egyaránt terrorizálhatók. Titkos választásnál azonban a szervezeten választónak jobb a helyzete. Ugyanis a fuggó helyzetben levő, de nem szervezett választó politikai magatartása a választásiljáráson kívül a nagyobb városban nehezebben ellenőrizhető. Az ilyen választót nem igen fenyegeti az a veszély, hogy nyilatkozatait el- lesik, nézeteit kikémlelik s ezen az alapon megállapítják, hogy másképpen szavaz, mint ahogyan várják tőle. A szervezetek keretébe nem tartozó választó tehát nagyobb városban titkos szavazás esetében rendesen meg van védve a terrorizálással szemben. Ami viszont a szervezett szavazókat illeti, ezek politikai magatartását vezéreik állandóan figyelemmel kisérik s a szavazás titkossága ellenre is számon kérik ugyan, de ennek a választások eredménye szempontjából nem sok a gyakorlati jelentősége. Ugyanis , Budapesten és nagyobb vidéki városokban, aki valamely szakszervezet tagja, az rendszerint amúgy is a szociáldemokrata párt szavazója. A vidéki kerületekben ellenben a titkos szavazás elleni aggodalmakkal szemben a mai viszonyok mellett nem talált a kormány a nagy városokra vonatkozólag kifejtettekhez hasonló megnyugtató ellenérveket. A titkosság a vidéken a terrorisztikus és fanatizáló vezetés alatt álló tömegeknek , tehát vegyes nyelvterületeken a nemzetiségi túlzóknak használna. Ugyanez áll más, esetleg felforgató, szélső irányzatokról is, amelyeknek vidéken szintén nem kedvez a szavazás nyilvánossága. A választás decentralizálása. A választókerületeknek és azok székhelyének megállapításáról külön törvény fog rendelkezni. Ezt a külön törvényt az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvénnyel egyidejűleg kell majd kihirdetni. E két új törvény közt fennálló szerves kapcsolat a junkumot természetessé teszi. A választókerületek új beosztására vonatkozó törvényjavaslat benyújtása a lehetőséghez képest mielőbb, de mindenesetre oly időben van tervbe véve, hogy mindkét törvény megalkotása és kellő időben való életbeléptetése biztosítva legyen. A javaslat decentralizálja a választási eljárást, amennyiben a választókerületeket szavazókörökre osztja. A szavazóköröket úgy kell megállapítani, hogy minden r t. város és lehetőleg minden olyan nagyközség és körjegyzőség, amelyben a választók száma az 1000 et meghaladja, külön szavazókört alkosson. Kapcsolatos reformok. Megalkotandók a polgárok választói joga elleni büntetendő cselekményekről és a képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló törvények. A parlamenti reform mind a büntető törvénykönyv (1878: V. t. c. Első része VIII-ik fejezetének, mind az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899: XV. t.-cikknek revízióját és az uj jogrendhez képest megfelelő átalakítását elkerülhetetlenné teszi. SZÉKELY NÉP Ugyancsak a parlamenti reform természetes következményekép revízió és újabb szabályozás alá kell venni az önkormányzati választójogot is. Egyébként a törvényjavaslat részletesen felöleli az aktív és passzív választói jogra, a szavazókörök megalkotására, a központi választmányokra, az állandó választói névjegyzzékek elkészítésére és évenkénti kiigazítására, a választási eljárásra, ennek körében különösen a nyilvános és titkos szavazás módjára, továbbá a választók összeírásánál, a névjegyzéknél és a választási eljárásnál közreműködő közegeknek, valamint az összes közhivatali alkalmazottaknak a választói joggal összefüggő fegyelmi felelősségére, az e téren előfordulható kihágásokra vonatkozó, végül az új törvény végrehajtásakor szükségesnek mutatkozó különféle átmeneti jellegű rendelkezéseket. ■ Főispáni beiktatás: Marosvásárhelyről jelentik : Bernády György dr. udvari tanácsosnak, Marosvásárhely új főispánjának beiktatása január 11-én lesz. A Bernády György kinevezésével megüresedett polgármesteri állásra Hofbauer Aurélt jelölték. Választójogi kavarodás. Székely utóda. — Nincs több kilépés. — A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Budapest, január 3. A választójogos kavarodás már kezd a végéhez érni. A kilépések sora, — amire épített a baloldal,—lezárult. Várady Zsigmond is megírta már levelét és így, beleértve Székely igazságügyminisztert is, legfeljebb hatan lesznek, kik radikálisabban kívánják a reformot. A nagy nekigyürközés ezzel tehát lezárult és a közvélemény hamarosan napirendre fog térni a kavarodás felett. Mai híreink ezek . Az igazságügyi tárca, Székely Ferencnek az igazságügyminiszterség alól való felmentése már legközelebb bekövetkezik, ugyanakkor megtörténik az új miniszter kinevezése is. Lukács miniszterelnök Vavrik Bélának, a Curia másodelnökének ajánlotta fel az igazságügyminiszteri tárcát. Megállapodás azonban még nem történt. Balogh Jenő államtitkárt, Nagy Ferenc titkos tanácsos volt államtitkát is emlegették ma a kormány köreiben, mint m miniszterjelölteket. Lukács Bécsben A miniszterelnök ma a pénzügyminiszterrel együtt Bécsbe utazott. Közös minisztertanács lesz. Addig talán az igazságügyi tárca kérdése is megoldódik s a miniszterelnök mindjárt a király elé terjesztheti aláírás végett a miniszterváltozás aktáit is. A kilépések. Hire jár, hogy a munkapártból kilépő képviselők Vázsonyi Vilmossal egyeztek meg és pedig már régebben a kormány táborából való kilépés kérdésében. — Az tény, — mondotta ma Márkus József képviselő, aki szintén ki akar lépni a munkapártból — hogy hónapokkal ezelőtt Vázsonyi lakásán volt egy értekezlet, amelyen a munkapártnak több tagja is megjelent. Arról volt szó, hogy a kormányt minél előbb a demokratikus választójogi törvényjavaslat benyújtására bírjuk és ennek érdekében akciót indítsunk, élén Budapest képviselőivel. Ezzel az egy összejövetellel az akció azonban véget ért és több együttes tanácskozás nem volt. A jelen kilépések sem történtek előzetes összejövetel, vagy megbeszélés alapján, hanem minden egyes képviselőnek saját elhatározásából erednek és nem folytatásai a régebbi akciónak. Veszprémből jelentik: Ma délelőtt a nemzeti színházban nagy tüntetést rendeztek Óváry Ferenc veszprémi képviselő mellett abból az alkalomból, hogy kilépett a Justhpártból. Népgyűlés volt, amelyet a városi párt rendezett, a gyűlésre küldöttség hívta meg Óváryt, a megérkezés után pedig Kenessey Móric közjegyző és Rosenberg Jenő városi főorvos üdvözölte. Szombathelyről jelentik : Székely Ferencet ellenzéki küldöttség fogja felkeresni a fővárosban, hogy üdvözölje és felkérje, hogy a munkapártból is lépjen ki. A munkapárt köréből. A munkapárt felfogása a választási törvényjavaslatról az újévi beszédek után egészen tisztultnak és egységesnek mondható. A néhány távozó munkapárti képviselő kiválását általában sajnálják ugyan, de egyes képviselők kilépését, nevezetesen Székely Aladárét, a pártban általános megkönnyebbüléssel fogadják. Sokkal inkább sajnálják Várady Zsigmondét, aki a pártban általános rokonszenvnek örvend. Éppen ezt lehet mondani Sándor Fálról is, akinek kilépését helyzeténél és kezdettől fogva nyíltan tett kijelentéseinél fogva szintén magától értetődőnek tartották. Egészben véve a kilépésekről az a vélemény, hogy azok, akik tisztán elvi okokból léptek ki a pártból, az általános politikai irány tekintetében nem vesztek el pártra nézve s a választási törvényjavaslat letárgyalása után, valószínűleg vissza is fognak térni. Viszont azokat, akiket nem vezettek tisztán elvi okok, a pártban egyáltalán nem sajnálják és visszatérésüket nem is óhajtják. Általában véve azt lehet megállapítani a munkapárti képviselők nyilatkozataiból, hogy a kilépések nem rendítették meg a pártnak a jövőbe vetett hitét. E részben élénken helyeslik Tisza István gróf tegnapelőtti beszédének ama passzusát, mely jelezte, hogy a párt vállalt feladatait, a parlamenti viszonyok rendezését és munkaképessé tételét, de ennek intézményes biztosítását is rendületlenül kötelességének ismeri, de ezt befejezve, feladatát megoldottnak is fogja tartani. A pártnak egy nagyon érdemes tagja ezt a beszélgetések során így fejezte ki : — Nevetséges dolog az, amikor minket azzal vádolnak, hogy az úgynevezett hatalmat minden áron meg akarjuk tartani. Erről szó sincs. A miniszterelnök és Tisza István beszéde ma tisztán fejezte a pártnak azt az érzületét, hogy a megrendített alkotmány és a parlamentarizmus helyreállításának befejezése után szívesen átadja helyét azoknak, akiket az ország bizalmával meg fog ajándékozni, tehát a hatalomhoz egyáltalán nem ragaszkodik. Amire azonban az ország bizalmából vállalkozott, azt okvetetlenül meg is fogja csinálni és semmiféle fenyegetéstől meg nem retten. A párt feladata befejezettnek csak akkor lesz tekinthető, ha a házszabályok és a választási rend egész reformja tető alatt lesz s a király és a nemzet közt támasztott mesterséges ellentétek állandóan intézményesen ki lesznek egyenlítve. Hogy addig még nagy küzdelmek várnak reánk, azt mindenki tudja, de hála Istennek, megvan bennünk a hozzávaló bátorság és kötelességtudás. Ezt általánosságban helyeselték és megelégedéssel konstatálták a képviselők, hogy a néhány kilépés után a párt érzülete teljesen egységes. Mondani sem kell, hogy Tisza István grófot beszéde után szinte rajongó bizalommal veszik körül. A pártnak a nemzetiségi területről megválasztott képviselői közt mindenesetre mutatkoztak aggodalmak arra nézve, hogy a választási javaslat életbelépésével kerületükben a nemzetiségi választók túlsúlyt kapnak. Kerületeikre nézve tehát a választási jog kiterjesztése már a törvényjavaslat szerint is kész veszedelmet képvisel. Ezek az aggodalmak némely felvidéki kerületben is fenforognak, valamint a szászoknál is, akiknél egyes kerületek eshetőleg a románok javára veszhetnek el. Mindezek az aggodalmak természetesen a javaslat részletes tárgyalásánál kifejezést fognak nyerni és remélhetőleg orvosást is. Tőry Gusztáv vagy Balogh Jenő ? Tegnap Vavrik Béla kúriai másodelnök neve került előtérbe, de ma már e mellett igen határozott formában jelentkezett az a hír, hogy mégis csak dr Tőry Gusztáv igazságügyminiszteri államtitkár lesz igazságügyi miniszter, akinek Lukács László miniszterelnök elsősorban ajánlotta fel a miniszteri tárcát. A legújabb hírek szerint Tőryt már fel is terjesztették a királyhoz kinevezés végett. Egyik fővárosi lap munkatársa tegnap délelőtt felkereste dr. Tőry Gusztáv államtitkárt az igazságügyminisztériumban és megkérdezte a hir valódiságáról. — Nem, a hir nem felel meg a valóságnak, — mondotta az államtitkár— én már kedden véglegesen eldöntöttem magam részéről a kérdést. Az igaz, hogy a miniszterelnök úr felajánlotta nekem az igazságügyminiszteri tárcát, de én nem fogadtam el. Nem pedig azért, mert én meg akarok maradni annak, ami eddig voltam : tisztviselőnek. A miniszterség egészen új pálya volna rám nézve. Politikával jár, márpedig én nem akarok pályát változtatni. Amint tehát ebből is kitetszik, egyáltalában nem politikai okokból határoztam így, hanem kizárólag ebből az objektív indokból és így politikai következtetést ehhez az elhatározásomhoz nem is lehet fűzni. Munkapárti körökben beszélik, hogy a miniszterelnök az igazságügyi tárcát dr. Balogh Jenő közoktatásügyi államtitkárnak ajánlotta fel, aki az egyetemen a büntetőjog tanára volt. Gróf Tisza István és Lukács László tegnap behatóan tanácskoztak vele. 1913. január 4. Balogh Jenő az uj igazságügy miniszter. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Budapest, január 3. Székely Ferenc igazságügyminiszter nem másította meg elhatározását és igy távozása végleg