Székely Nép, 1913 (31. évfolyam, 1-143. szám)

1913-02-08 / 15. szám

15. szám. Megkezdődött a tárgyalás Lehet módosítani. — A helyzet. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Budapest, február 7. Akármennyire prüszkölnek is ellene a koalíció köreiben, most már bele kell törőd­niük a megváltozhatatlanba: megkezdődik a választójogi törvényjavaslat első olvasása. Idáig sem Kristóffy tervezete, sem a plurali­­tásos Andrássy-féle reformjavaslat nem jutott el, a­mi a bizottsági tárgyalás megkezdésének jelentőségét csak fokozza. Talán a javaslat törvényerőre emelkedé­sének bizonyossága teszi, mindenesetre tény, hogy a rideg visszautasítás álláspontján állók is tárgyi érdeklődést mutatnak már, a­mi azt jelenti, hogy lehet esetleg szó a javaslatnak módosított alakban való akceptálásáról is. Azon a negyven népgyűlésen, a­melyet a szocialista­ pártvezetőség szerdán este rendezett Budapesten, hogy „üzenetet“ küldjön a vá­lasztójogi bizottságnak, az általános sztrájkot a bizottság munkájától, a javaslaton teendő módosításoktól tették függővé. Ebben benne van az is, hogy a szocialista­ párt, a­mennyi­ben megfelelőknek fogja tartani a módosítá­sokat, magát a javaslatot is elfogadja. Mennyire másként hangzik ez, mint a korábban hangoztatott büszke visszautasítás: — Ennek a kormánynak a kezéből nem kell választójog! A­mennyi meglepetést frontváltoztatásaival a koalíció már okozott, megtörténhetik, hogy még ő is elfogadhatónak fogja találni azt a választójogot, a­mely a szocialistákat kielégíti Hiszen, ha csak választójog kellene az ellenzéknek, a differenciák kiegyenlítése ab­szolúte nem okozna nehézséget. A koalíciós óra egyik legintrazigensebb politikusa, Kmety Károly egyetemi tanár is megállapítja ma egy újságcikkben, hogy „a javaslat, úgy is, amint van, értékesnek mondható anyag s abszolúte nem igazságos azt demokratikus szempontból visszaesésnek nyilvánítani.“ Miniszteri tanácskozás. A miniszterelnökség palotájában tegnap délután öt órakor Lukács László miniszterel­nök elnöklésével minisztertanács volt, melyen a kabinet valamennyi tagja, köztük betegsége után először Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter is, részt vett. A minisztertanács, a­mely folyó ügyekkel foglalkozott, két és fél óra hosszat tartott. A jegyzőkönyvet Skerlecz Iván báró miniszterelnökségi miniszteri taná­csos vezette. Az erdélyi magyarság aggodalmai. A csikvármegyei magyarság köréből még mindig állandóan érkeznek feliratok a minisz­terelnökhöz, a­melyekben a csikmegyei ér­deklődött Éva, — mondhatom, régen nem­­ ettem ilyen finom hideg ételt. Mi a neve, kedvesem ? — kérdezte Mártától. — Hideg rizs karamellel. Titokban a csalafintán mosolygó bácsijára­ tekintett. Mártonffyné nem tudta mire vélni a dolgot. — Talán találtál benne valamit? — kér­dezte izgatottan a bárónőtől. — Dehogy, kedvesem . . . biztositlak. — Azt hiszem, a migrénje állt elő a ma­­ mának. — Szólt közbe Rudi. A jó fiú halántékáig elpirult. — Nekem is raegfájult a torkom . . . — Az Istenért, Rudi, csak nem ? A bárónő fölugrott az asztaltól. — Így, végtelenül sajnálom, de azonnal el kell utaznunk. — De, Málcsi, hová gondolsz ? — csodál­kozott a háziasszony. — Ennek meg kell lenni, kedvesem, — mondá szemeit törülve a Málcsi, — minden gyermekemet a torokgyík ragadta el. Azt hi­szem, ez megmagyarázza az én aggodalmamat. Az éles eszü­nda előtt gyanúsak voltak e könyek ; még gyanúsabb a Rudi torokfájása. — Mi történhetett itt? A bácsi nagyképüsködött, nem akarta el­engedni a kedves vendégeket. Hasztalan volt minden. A báróné el volt ragadtatva, meg­ígérte, hogy közelebbről megismétli a látoga­tást .Ide most menni kell, minden áron. Éva és a pap összenéztek: — Mi történhetett itt ? Mártonffyné egyebet is várt. Egy pár szót az előre megbeszélt ügyről ... De Blumen­­thalné elment, minden szó, minden nyilatko­zat nélkül. — Mi történhetett itt? Ida néni a vendégek távozása után bement a szobájába. És Márta a nyakába borult János bácsi­nak és könnyes szemmel csókolta meg jósá­gos, pufók arcát. — Mi történhetett itt? (Vége következik.) gyár választópolgárok kifejezést adnak aggo­dalmuknak, hogy a benyújtott választójogi tör­vényjavaslat az erdélyrészi különleges viszo­nyoknak számbavételével határozottan mesz­­szebb kiható jog kiterjesztést eredményez, mint a­mennyit az erdélyrészi magyarság ér­dekeinek szempontjából aggodalom nélkül el lehetne fogadni. Legutóbb a Csíkszeredai lasztóközönség részéről mintegy ezer választó­­polgár által aláírt ilyen értelmű kérvény érke­zett a miniszterelnökhöz. Ennek a kérvénynek egy másolatát a választókerület képviselőjének, Kállay Uhuinak is elküldötték, felette, gondozta, mint szülő gyermekét. Öröm­teli szívvel nézte emelkedését és sebet ütött szívén, ha bántották. Ohl bizony templom volt kebele, a szív benne oltár. De immár a templom ledőlt, az oltár összetört, az oltár lángja elhamvadt és sűrü sötétség vesz körül bennünket. E pillanatban úgy tetszik nekem, mintha e­gá­ megnyílt sírboltból látnám a rokonlelkeket ki­lépni s idvezült halottunk elé jönni, mintha hal­lanám gyászénekünket megzavarni: ne bánkód­jatok úgy, mint a­kiknek reménységök nincsen. Ő már boldog, földi harcát megharcolta, fáj­dalmai, szenvedései megszűntek, elvette a jók­nak jutalmát. Gyászoló családtagok s mi mindnyájan, kik egyházi, polgári társadalmunkkal együtt büszkén vallottuk magunkat az ő szélesebb körű­ családja tagjainak, találjunk vigasztalást ama vallásos hitben, hogy csak a test omlott össze s nyug­szik e koporsóban, de szelleme él, fénylik és vezérünk ezután is ! És most szétomlott porok, szánjatok e meg­nyílt sírbolt alá és egyesüljelek az édes anya­föld ölén testvéreitekkel. Emlékezeted legyen áldott ! Nyugodjál csendesen ! Poraid legyenek megáldva az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében : Ámen. SZÉKELY NÉP Tisza cikke. Módosítható a választójog. — Saját tudósítónk távirati jelentése. — Nagy feltűnést kelt, hogy Tisza István gróf mai újságcikkében kijelenti, hogy lehetnek a választójogi javaslat­nak rendelkezései, melyek a vita során szűkre szabottaknak és célszerűtlenek­nek bizonyulhatnak. Tisza világosan megmondja, hogy az ipari munkások szavazati jogára céloz. Tiszának ez a kijelentése azt látszik mutatni, hogy az ipari munkások szavazati jogának némely korlátozása tágíttatni fog, sőt részben el is fog ejtetni, ilyenképpen mindinkább erősödik a reménység, hogy a parlamenti reformot úgy lehet majd megcsinálni, hogy a megoldás még a második oldalon is bizonyos megnyug­­nyugvással fog találkozni. Tisza fejte­getéseiből mindenesetre kitűnik az, hogy a többség vezérei ezt a megnyugtatást becsületesen keresik. Székely György temetése alkal­mával elmondott beszédek. Dr. Székely György temetése alkalmá­val a sepsi református egyházmegye nevében, melynek az elhunyt főgondnoka volt, J­ó­z­s­a Sándor esperes tartott megható búcsúbeszédet. Az illyefalvi választókerület választópolgárai ne­vében Rápolti Mózes uzoni községi jegyző búcsúzott el szeretett képviselőjüktől. Mindkét beszédet szó szerint közöljük az alábbiakban: Józsa Sándor esperes beszéde. A sepsi református egyházmegye nevében búcsúzom tőled szeretett főgondnokunk. Itt ál­lunk örök pihenésed szomorú hajléka előtt s úgy érzem, mintha most is látnál bennünket, mintha hallanád szavunkat, mintha a te min­dent meglátó szemed nem tört volna mindörökre. Szinte alig értem, hogy oly váratlanul, hirtelen végsőt nyilalott a kebel, utolsót dobbant a szív, mely elég nagy volt arra, hogy övéin kívül ma­gához tudjon ölelni egy egész egyházi, egy egész polgári társadalmat. Pedig úgy van ! Szeretett főgondnokunkat, egyik vezérünket, dr. Székely Györgyöt oly hir­telen ragadta el közülünk a halál, hogy búcsú­szónkat is már csak egy szebb, egy jobb hazába küldhetjük utána. Alig egy röpke pillanat alatt elhamvadt a szövetnek, mely fényt és meleget árasztott egész egyházmegyénkre, az egész vármegye társadal­mára. Az ajkak örökre elnémultak, a fényt su­gárzó szemek lezáródtak, a kezek aláhanyat­­lottak, egy jó lélek elszállt közülünk, egy nemes családnak magva szakadt, a jó barát helye üre­sen áll. A mi szegény egyházmegyénk az oly', kevesen levő vezéreinek egyikét vesztette el,,­­ gondot hagyott reánk, hiszen ő a gondnok, most 'gond nélkül pihen e hideg, néma koporsóban.. Ma még csak a mély szomorúság az, a­mi f­eltölti lelkünket, de a veszteség nagysága­ még meg sem mérhető. Majd, ha a közélet küzdelmei­­ sorompóba fognak szólítani nehéz viszonyok között, majd akkor keresni fogjuk­, az ő intéző kezét és érezni fogjuk hiányát bölcseségének, melynek annyi hasznát vette a közélet. E helyen nem lehet feladatom idvezült fő gondnokunk érdemeit méltatni. Az én célom e pillanatban tolmácsolni mindnyájunknak fájdal­mát. Közös veszteségünk sorsán felkeresni a vigasztalás kutforrását, melyből balzsam csepeg fájó sebeinkre. De ah !­ajkam elnémul, ha vigasztalásra­ gondolok. Hiszen mindnyájan érezzük a veszte­­­­ség nagyságát, de talán leginkább én, ki kor­mányzó társamat vesztettem ő benne. Mindnyájan ismertük és a­kik ismertük, tiszteltük, szerettük is őt. Szerette a hazát, ezt az ezer éven át vér­áztatta drága földet, melynek javára szentelte egész életét, mint hivatalnok, mint főispán, mint törvényhozó ; szerette e vármegyét, melyhez egész valójával, minden idegszálával ragaszko­dott ; szerette szülőföldjét, e bérces hazát, szé­kely faját, mely munkájának verejtékével termé­kenyíti a földet; szerette egyházát s őrködi itt Rápolti Mózes beszéde. Mélyen tisztelt szomorú gyülekezet ! Temetni jöttünk ide, az illyefalvi választó­­kerület országgyűlési képviselőjét, nem dicsérni őt többé. A rossz, mit ember tesz, túléli őt, a jó gyakorta sírba száll vele. Ez lenne nemes, drága halottunk sorsa is ? Nem, ez nem lehet ! És ezért az illyefalvi választókerület választói nevében szót emelek e rideg sír felett, a mely választókerületünket szeretett országgyű­lési képviselőjétől, vármegyénk közügyeit egy kiváló harcosától és bajnokától, minket válasz­tóit pedig azon egyévtől szándékozik megfosz­tani, kihez édes mindnyájunkat az őszinte bizalom igaz tisztelet, igaz szeretet és ragaszkodásnak, oly nemes és édes köteléke kötött és fűzött. És ezért fáj elválnunk Tetőled drága fia e­lőttünk. Oh, mily irtózatos is vagy te sir ! Meg se mozdultál helyedből, nekünk kell ezen legked­veltebbünket telhetetlen méhedbe helyezni! Szeretett képviselőnk!­­Most még koporsód ércfala, néhány pillanat múlva kriptád ajtaja és azután a végtelenség fog bennünket egymástól elválasztani. De hidd el, koporsód ércfalán, de hidd el, kriptád ajtaján és ha, végtelenségen keresztül is elhal, eljut tehozzád szivünk hű emlékezete. És most te méssz ! Eredj, pihenj, álmodjál csendesen. A haza nemtői terjeszszék ki­ szár­nyait hamvaid felett. Magasra törekvő telkednek, nemes, drága szivednek felejthetetlen emlékét szivünkbe zárva, az örökelválás jelen perceiben választóidnak végbucsuszója ekkép szól tehozzad szeretett képviselőnk : Isten veled 1 isten veted ! Isten veled 1 Alkalmi Morváiért ajánl *b’U.torg,drá­ga Marosvásárhely Brassó Főtér 47. Fiapu-utca 60. | Komplett hálószojbaberende­­z*seb toilette! már 400­0 koronáért. ■= Hitelképes egyéneknek ár­felemelés nélkül részletfize­­­tésre is. ■ ■■ Óriási Választék amerikai iroda­berendezésekben vas- és rézbúto­­rok, szőnyegek, függö­nyök és tel­jes menyasszonyi kelengyékben. IRODALOM: 8 . s p O Görgey tábornok gyermekkoráról ér­dekes és megható dolgokat mond el Zuboly­a Jó a Pajtás, Sebők Zsigmond és­ Benedek Elek képes a gyermek-lapja legújabb szám­áb­an, az Ő37 hadvezér-­­ rel folytatott beszélgetés alapján . Ugyanebbe a számba verset írtak Bendek Elek és L­ampérth Géza, Dör­­mögő Dömötör legújabb kalamj­­át mondja el Sebők Zsigmond, Lauber Dezső a bud­apesti hokkiverseny­­ről számol be, Holló Sári mulat­ságos tréfát mond el,­­ Elek nagyapó mesét, Pásztor Józ­­sef kedves gyermek-­­ vígjátékot, Zsiga bácsi Jackát„ Rz­ákosi Viktor foly­ó 1913. február 8. tatja regényét. A rejtvények, szerkesztői üzenetek egészítik ki a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin társulat adja ki; előfizetési ára negyed­évre 2 korona 50 fillér, fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfize­téseket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem­ utca 4. TELEFON ÉS EXPRESS TUDÓSÍTÁSOK Törökország újabb kudarcai. A külpolitikai helyzet. — A király levele. — Nagy bolgár gyfrzemek a Gadipoles félszigeten. Drinápoly o­stroma. — Tárgyalások a harcmezőn. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Budapest, február 7. A külpolitikai helyzet. Bécs, február 7. A szövetségesek által elért újabb eredményekről még nem érkeztek megbízható jelentések s éppen ezért tulajdonképpen korai dolog a jövő eshetőségeivel foglalkozni. A nagyhatalm­ak természetesen az újabb háború befejezéséig várakozó állás­pontot foglalnak el és még hivatalosan nem képezte megbeszélés tárgyát az sem, hogy mi történjék, ha a bulgárok, szerbek és a görögök esetleg Konstan­­tinápolyt é­s a Dardanellákat is veszélyez­­tetnék. Beavatott körökben azt hiszik, hogy ennek­ az eshetőségnek a szem­­előtt tartásával Németország a közel napokban j­avaslatot fog a nagyhatal­mak elé terjeszteni. A­­király levele: Köln, február 7. Bécsből jelentik a Köl­nische Zeitungnak, hogy a király levelének el­küldését semmiféle diplomáciai tár­gyalások nem előzték meg. Csak annyi igaz az ezekre vonatkozó hírekből, hogy a szent­pétervári nagykövet bejelentette előre a király levelét Szentpét­ervárott. Hohenlohe herceg külön misszióját sem előzte meg semmiféle diplomáciai lépés. Nagy bolgár győzelmek, Szófia, február 7. A harctérről érkező­­ hírek a török csapatok megdöbbentő veresé­géről számolnak be. A legutóbbi ütközetben, a­mely a gallipolei török hadsereg teljes szét­szórásával végződött, a törökök 5 ezer embert veszítettek. Kétségtelen immár, hogy a törökök ellentállási ereje végképpen megtörött. A bul­­gárok erős oszlopokban közelednek Csa­­turdzsa felé. Nincs remény. Konstantinápoly, február 7. Konstantiná­polyban aggódva v­­ívják a harctérről érkező híreket, a­melyek lesújtó vereségekről számol­nak be. Az intéző körök is elvesztették most már minden reményüket. Tárgyalások a harctéren. Konstantinápoly, február 7. Mah­mud Sefket hasa tegnapelőtt tárgyalásokat folyta­tott a harctéren a megbízott bulgár táborno­­­­kokkal. A bulgár tábornokok azonban határo­­­­zottan kijelentették, miszerint Bulgária semmi sszín alatt sem egyezik bele abba, hogy Dri­­nápoly fele török kézen maradjon. Egyben hangsúlyozták, hogy most már ragaszkodni fognak a bulgar határoknak egészen Lüle- Burgaszig való kiterjesztéséhez. Lemond a nagyvezír. Konstantinápoly, február 7. A harctéren való eredménytelen tárgyalásai után a nagy­vezir sietve vissz­atért Konstantinápolyba, a­hol előbb beszámolt a szultánnak tárgyalásai ered­ményéről, majd sorra felkereste az összes nagyköveteket. A városban erősen tartja ma­gát az a hír, hogy a nagyvezir lemond állá­sáról, a­mit már be­­is jelentett a szultánnak. Egyebekben rendületlenül bízik a lakosság abban, hogy legkésőbb két-három nap múlva a nagyhatalmak közbelépnek és megakadá­lyozzák a további céltal­an vérontásokat. Drinápoly ostroma, Konstantinápoly, február 7. A bulgárok hihetetlen vehemenciával folytatják Drinápoly bombázását, a­melynek tömegesen esnek áldo­zatul a lakosok közül is. A bulgár bombák el-

Next