Székely Nép, 1913 (31. évfolyam, 1-143. szám)
1913-02-08 / 15. szám
15. szám. Megkezdődött a tárgyalás Lehet módosítani. — A helyzet. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Budapest, február 7. Akármennyire prüszkölnek is ellene a koalíció köreiben, most már bele kell törődniük a megváltozhatatlanba: megkezdődik a választójogi törvényjavaslat első olvasása. Idáig sem Kristóffy tervezete, sem a pluralitásos Andrássy-féle reformjavaslat nem jutott el, ami a bizottsági tárgyalás megkezdésének jelentőségét csak fokozza. Talán a javaslat törvényerőre emelkedésének bizonyossága teszi, mindenesetre tény, hogy a rideg visszautasítás álláspontján állók is tárgyi érdeklődést mutatnak már, ami azt jelenti, hogy lehet esetleg szó a javaslatnak módosított alakban való akceptálásáról is. Azon a negyven népgyűlésen, amelyet a szocialista pártvezetőség szerdán este rendezett Budapesten, hogy „üzenetet“ küldjön a választójogi bizottságnak, az általános sztrájkot a bizottság munkájától, a javaslaton teendő módosításoktól tették függővé. Ebben benne van az is, hogy a szocialista párt, amennyiben megfelelőknek fogja tartani a módosításokat, magát a javaslatot is elfogadja. Mennyire másként hangzik ez, mint a korábban hangoztatott büszke visszautasítás: — Ennek a kormánynak a kezéből nem kell választójog! Amennyi meglepetést frontváltoztatásaival a koalíció már okozott, megtörténhetik, hogy még ő is elfogadhatónak fogja találni azt a választójogot, amely a szocialistákat kielégíti Hiszen, ha csak választójog kellene az ellenzéknek, a differenciák kiegyenlítése abszolúte nem okozna nehézséget. A koalíciós óra egyik legintrazigensebb politikusa, Kmety Károly egyetemi tanár is megállapítja ma egy újságcikkben, hogy „a javaslat, úgy is, amint van, értékesnek mondható anyag s abszolúte nem igazságos azt demokratikus szempontból visszaesésnek nyilvánítani.“ Miniszteri tanácskozás. A miniszterelnökség palotájában tegnap délután öt órakor Lukács László miniszterelnök elnöklésével minisztertanács volt, melyen a kabinet valamennyi tagja, köztük betegsége után először Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter is, részt vett. A minisztertanács, amely folyó ügyekkel foglalkozott, két és fél óra hosszat tartott. A jegyzőkönyvet Skerlecz Iván báró miniszterelnökségi miniszteri tanácsos vezette. Az erdélyi magyarság aggodalmai. A csikvármegyei magyarság köréből még mindig állandóan érkeznek feliratok a miniszterelnökhöz, amelyekben a csikmegyei érdeklődött Éva, — mondhatom, régen nem ettem ilyen finom hideg ételt. Mi a neve, kedvesem ? — kérdezte Mártától. — Hideg rizs karamellel. Titokban a csalafintán mosolygó bácsijára tekintett. Mártonffyné nem tudta mire vélni a dolgot. — Talán találtál benne valamit? — kérdezte izgatottan a bárónőtől. — Dehogy, kedvesem . . . biztositlak. — Azt hiszem, a migrénje állt elő a ma mának. — Szólt közbe Rudi. A jó fiú halántékáig elpirult. — Nekem is raegfájult a torkom . . . — Az Istenért, Rudi, csak nem ? A bárónő fölugrott az asztaltól. — Így, végtelenül sajnálom, de azonnal el kell utaznunk. — De, Málcsi, hová gondolsz ? — csodálkozott a háziasszony. — Ennek meg kell lenni, kedvesem, — mondá szemeit törülve a Málcsi, — minden gyermekemet a torokgyík ragadta el. Azt hiszem, ez megmagyarázza az én aggodalmamat. Az éles eszünda előtt gyanúsak voltak e könyek ; még gyanúsabb a Rudi torokfájása. — Mi történhetett itt? A bácsi nagyképüsködött, nem akarta elengedni a kedves vendégeket. Hasztalan volt minden. A báróné el volt ragadtatva, megígérte, hogy közelebbről megismétli a látogatást .Ide most menni kell, minden áron. Éva és a pap összenéztek: — Mi történhetett itt ? Mártonffyné egyebet is várt. Egy pár szót az előre megbeszélt ügyről ... De Blumenthalné elment, minden szó, minden nyilatkozat nélkül. — Mi történhetett itt? Ida néni a vendégek távozása után bement a szobájába. És Márta a nyakába borult János bácsinak és könnyes szemmel csókolta meg jóságos, pufók arcát. — Mi történhetett itt? (Vége következik.) gyár választópolgárok kifejezést adnak aggodalmuknak, hogy a benyújtott választójogi törvényjavaslat az erdélyrészi különleges viszonyoknak számbavételével határozottan meszszebb kiható jog kiterjesztést eredményez, mint amennyit az erdélyrészi magyarság érdekeinek szempontjából aggodalom nélkül el lehetne fogadni. Legutóbb a Csíkszeredai lasztóközönség részéről mintegy ezer választópolgár által aláírt ilyen értelmű kérvény érkezett a miniszterelnökhöz. Ennek a kérvénynek egy másolatát a választókerület képviselőjének, Kállay Uhuinak is elküldötték, felette, gondozta, mint szülő gyermekét. Örömteli szívvel nézte emelkedését és sebet ütött szívén, ha bántották. Ohl bizony templom volt kebele, a szív benne oltár. De immár a templom ledőlt, az oltár összetört, az oltár lángja elhamvadt és sűrü sötétség vesz körül bennünket. E pillanatban úgy tetszik nekem, mintha egá megnyílt sírboltból látnám a rokonlelkeket kilépni s idvezült halottunk elé jönni, mintha hallanám gyászénekünket megzavarni: ne bánkódjatok úgy, mint akiknek reménységök nincsen. Ő már boldog, földi harcát megharcolta, fájdalmai, szenvedései megszűntek, elvette a jóknak jutalmát. Gyászoló családtagok s mi mindnyájan, kik egyházi, polgári társadalmunkkal együtt büszkén vallottuk magunkat az ő szélesebb körű családja tagjainak, találjunk vigasztalást ama vallásos hitben, hogy csak a test omlott össze s nyugszik e koporsóban, de szelleme él, fénylik és vezérünk ezután is ! És most szétomlott porok, szánjatok e megnyílt sírbolt alá és egyesüljelek az édes anyaföld ölén testvéreitekkel. Emlékezeted legyen áldott ! Nyugodjál csendesen ! Poraid legyenek megáldva az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében : Ámen. SZÉKELY NÉP Tisza cikke. Módosítható a választójog. — Saját tudósítónk távirati jelentése. — Nagy feltűnést kelt, hogy Tisza István gróf mai újságcikkében kijelenti, hogy lehetnek a választójogi javaslatnak rendelkezései, melyek a vita során szűkre szabottaknak és célszerűtleneknek bizonyulhatnak. Tisza világosan megmondja, hogy az ipari munkások szavazati jogára céloz. Tiszának ez a kijelentése azt látszik mutatni, hogy az ipari munkások szavazati jogának némely korlátozása tágíttatni fog, sőt részben el is fog ejtetni, ilyenképpen mindinkább erősödik a reménység, hogy a parlamenti reformot úgy lehet majd megcsinálni, hogy a megoldás még a második oldalon is bizonyos megnyugnyugvással fog találkozni. Tisza fejtegetéseiből mindenesetre kitűnik az, hogy a többség vezérei ezt a megnyugtatást becsületesen keresik. Székely György temetése alkalmával elmondott beszédek. Dr. Székely György temetése alkalmával a sepsi református egyházmegye nevében, melynek az elhunyt főgondnoka volt, Józsa Sándor esperes tartott megható búcsúbeszédet. Az illyefalvi választókerület választópolgárai nevében Rápolti Mózes uzoni községi jegyző búcsúzott el szeretett képviselőjüktől. Mindkét beszédet szó szerint közöljük az alábbiakban: Józsa Sándor esperes beszéde. A sepsi református egyházmegye nevében búcsúzom tőled szeretett főgondnokunk. Itt állunk örök pihenésed szomorú hajléka előtt s úgy érzem, mintha most is látnál bennünket, mintha hallanád szavunkat, mintha a te mindent meglátó szemed nem tört volna mindörökre. Szinte alig értem, hogy oly váratlanul, hirtelen végsőt nyilalott a kebel, utolsót dobbant a szív, mely elég nagy volt arra, hogy övéin kívül magához tudjon ölelni egy egész egyházi, egy egész polgári társadalmat. Pedig úgy van ! Szeretett főgondnokunkat, egyik vezérünket, dr. Székely Györgyöt oly hirtelen ragadta el közülünk a halál, hogy búcsúszónkat is már csak egy szebb, egy jobb hazába küldhetjük utána. Alig egy röpke pillanat alatt elhamvadt a szövetnek, mely fényt és meleget árasztott egész egyházmegyénkre, az egész vármegye társadalmára. Az ajkak örökre elnémultak, a fényt sugárzó szemek lezáródtak, a kezek aláhanyatlottak, egy jó lélek elszállt közülünk, egy nemes családnak magva szakadt, a jó barát helye üresen áll. A mi szegény egyházmegyénk az oly', kevesen levő vezéreinek egyikét vesztette el,, gondot hagyott reánk, hiszen ő a gondnok, most 'gond nélkül pihen e hideg, néma koporsóban.. Ma még csak a mély szomorúság az, ami feltölti lelkünket, de a veszteség nagysága még meg sem mérhető. Majd, ha a közélet küzdelmei sorompóba fognak szólítani nehéz viszonyok között, majd akkor keresni fogjuk, az ő intéző kezét és érezni fogjuk hiányát bölcseségének, melynek annyi hasznát vette a közélet. E helyen nem lehet feladatom idvezült fő gondnokunk érdemeit méltatni. Az én célom e pillanatban tolmácsolni mindnyájunknak fájdalmát. Közös veszteségünk sorsán felkeresni a vigasztalás kutforrását, melyből balzsam csepeg fájó sebeinkre. De ah !ajkam elnémul, ha vigasztalásra gondolok. Hiszen mindnyájan érezzük a veszteség nagyságát, de talán leginkább én, ki kormányzó társamat vesztettem ő benne. Mindnyájan ismertük és akik ismertük, tiszteltük, szerettük is őt. Szerette a hazát, ezt az ezer éven át véráztatta drága földet, melynek javára szentelte egész életét, mint hivatalnok, mint főispán, mint törvényhozó ; szerette e vármegyét, melyhez egész valójával, minden idegszálával ragaszkodott ; szerette szülőföldjét, e bérces hazát, székely faját, mely munkájának verejtékével termékenyíti a földet; szerette egyházát s őrködi itt Rápolti Mózes beszéde. Mélyen tisztelt szomorú gyülekezet ! Temetni jöttünk ide, az illyefalvi választókerület országgyűlési képviselőjét, nem dicsérni őt többé. A rossz, mit ember tesz, túléli őt, a jó gyakorta sírba száll vele. Ez lenne nemes, drága halottunk sorsa is ? Nem, ez nem lehet ! És ezért az illyefalvi választókerület választói nevében szót emelek e rideg sír felett, a mely választókerületünket szeretett országgyűlési képviselőjétől, vármegyénk közügyeit egy kiváló harcosától és bajnokától, minket választóit pedig azon egyévtől szándékozik megfosztani, kihez édes mindnyájunkat az őszinte bizalom igaz tisztelet, igaz szeretet és ragaszkodásnak, oly nemes és édes köteléke kötött és fűzött. És ezért fáj elválnunk Tetőled drága fia előttünk. Oh, mily irtózatos is vagy te sir ! Meg se mozdultál helyedből, nekünk kell ezen legkedveltebbünket telhetetlen méhedbe helyezni! Szeretett képviselőnk!Most még koporsód ércfala, néhány pillanat múlva kriptád ajtaja és azután a végtelenség fog bennünket egymástól elválasztani. De hidd el, koporsód ércfalán, de hidd el, kriptád ajtaján és ha, végtelenségen keresztül is elhal, eljut tehozzád szivünk hű emlékezete. És most te méssz ! Eredj, pihenj, álmodjál csendesen. A haza nemtői terjeszszék ki szárnyait hamvaid felett. Magasra törekvő telkednek, nemes, drága szivednek felejthetetlen emlékét szivünkbe zárva, az örökelválás jelen perceiben választóidnak végbucsuszója ekkép szól tehozzad szeretett képviselőnk : Isten veled 1 isten veted ! Isten veled 1 Alkalmi Morváiért ajánl *b’U.torg,drága Marosvásárhely Brassó Főtér 47. Fiapu-utca 60. | Komplett hálószojbaberendez*seb toilette! már 4000 koronáért. ■= Hitelképes egyéneknek árfelemelés nélkül részletfizetésre is. ■ ■■ Óriási Választék amerikai irodaberendezésekben vas- és rézbútorok, szőnyegek, függönyök és teljes menyasszonyi kelengyékben. IRODALOM: 8 . s p O Görgey tábornok gyermekkoráról érdekes és megható dolgokat mond el Zubolya Jó a Pajtás, Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes a gyermek-lapja legújabb számában, az Ő37 hadvezér- rel folytatott beszélgetés alapján . Ugyanebbe a számba verset írtak Bendek Elek és Lampérth Géza, Dörmögő Dömötör legújabb kalamját mondja el Sebők Zsigmond, Lauber Dezső a budapesti hokkiversenyről számol be, Holló Sári mulatságos tréfát mond el, Elek nagyapó mesét, Pásztor József kedves gyermek- vígjátékot, Zsiga bácsi Jackát„ Rzákosi Viktor folyó 1913. február 8. tatja regényét. A rejtvények, szerkesztői üzenetek egészítik ki a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin társulat adja ki; előfizetési ára negyedévre 2 korona 50 fillér, fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem utca 4. TELEFON ÉS EXPRESS TUDÓSÍTÁSOK Törökország újabb kudarcai. A külpolitikai helyzet. — A király levele. — Nagy bolgár gyfrzemek a Gadipoles félszigeten. Drinápoly ostroma. — Tárgyalások a harcmezőn. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Budapest, február 7. A külpolitikai helyzet. Bécs, február 7. A szövetségesek által elért újabb eredményekről még nem érkeztek megbízható jelentések s éppen ezért tulajdonképpen korai dolog a jövő eshetőségeivel foglalkozni. A nagyhatalmak természetesen az újabb háború befejezéséig várakozó álláspontot foglalnak el és még hivatalosan nem képezte megbeszélés tárgyát az sem, hogy mi történjék, ha a bulgárok, szerbek és a görögök esetleg Konstantinápolyt és a Dardanellákat is veszélyeztetnék. Beavatott körökben azt hiszik, hogy ennek az eshetőségnek a szemelőtt tartásával Németország a közel napokban javaslatot fog a nagyhatalmak elé terjeszteni. Akirály levele: Köln, február 7. Bécsből jelentik a Kölnische Zeitungnak, hogy a király levelének elküldését semmiféle diplomáciai tárgyalások nem előzték meg. Csak annyi igaz az ezekre vonatkozó hírekből, hogy a szentpétervári nagykövet bejelentette előre a király levelét Szentpétervárott. Hohenlohe herceg külön misszióját sem előzte meg semmiféle diplomáciai lépés. Nagy bolgár győzelmek, Szófia, február 7. A harctérről érkező hírek a török csapatok megdöbbentő vereségéről számolnak be. A legutóbbi ütközetben, amely a gallipolei török hadsereg teljes szétszórásával végződött, a törökök 5 ezer embert veszítettek. Kétségtelen immár, hogy a törökök ellentállási ereje végképpen megtörött. A bulgárok erős oszlopokban közelednek Csaturdzsa felé. Nincs remény. Konstantinápoly, február 7. Konstantinápolyban aggódva vívják a harctérről érkező híreket, amelyek lesújtó vereségekről számolnak be. Az intéző körök is elvesztették most már minden reményüket. Tárgyalások a harctéren. Konstantinápoly, február 7. Mahmud Sefket hasa tegnapelőtt tárgyalásokat folytatott a harctéren a megbízott bulgár tábornokokkal. A bulgár tábornokok azonban határozottan kijelentették, miszerint Bulgária semmi sszín alatt sem egyezik bele abba, hogy Drinápoly fele török kézen maradjon. Egyben hangsúlyozták, hogy most már ragaszkodni fognak a bulgar határoknak egészen Lüle- Burgaszig való kiterjesztéséhez. Lemond a nagyvezír. Konstantinápoly, február 7. A harctéren való eredménytelen tárgyalásai után a nagyvezir sietve visszatért Konstantinápolyba, ahol előbb beszámolt a szultánnak tárgyalásai eredményéről, majd sorra felkereste az összes nagyköveteket. A városban erősen tartja magát az a hír, hogy a nagyvezir lemond állásáról, amit már beis jelentett a szultánnak. Egyebekben rendületlenül bízik a lakosság abban, hogy legkésőbb két-három nap múlva a nagyhatalmak közbelépnek és megakadályozzák a további céltalan vérontásokat. Drinápoly ostroma, Konstantinápoly, február 7. A bulgárok hihetetlen vehemenciával folytatják Drinápoly bombázását, amelynek tömegesen esnek áldozatul a lakosok közül is. A bulgár bombák el-