Székely Nép, 1915 (33. évfolyam, 1-144. szám)
1915-12-25 / 141. szám
141. szám. Sepsiszentgyörgy, XXXIII. évfolyam. Szombat, 1915. december 25. Előfizetéseket és hirdetéseket :: a kiadóhivatal vesz fel. .. HIRDETMÉNYEK DÍJA: 1 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 20 fillér. Nyilt tér sora 60 fillér KIADÓHIVATAL : Sepsiszentgyörgyön Csíki utca 8. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ......... 16 korona. Fél évre................. 8 korona. Negyed évre _ _ 4 korona. Egy hóra _ _ , kor. 50 fi! Egyes szám 10 fillér SZERKESZTŐSÉG : Csiki-uca 8. szám. Szerkesztőségi telefonszám : 47. Megjelenik: kedden, csütörtökön és szombaton. Kiadóhivatali telefonszám: 23. Háborús karácsony. — Irta: Hegedűs Lóránt. — Emlékezünk-e arra, mikor még az angyal lejövetelében hittünk? Gyermeki szívszorongással vártuk, hogy megszólal a bűvös csengetyű és meglátjuk az égből szállott karácsonyfát angyalok hajával, csillagok szikrájával ékesen. Emlékezünk-e arra, mikor még az emberiség haladásában hittünk? Mindig újra kigyuladt bennünk az a reménység, de több volt: bizonyosság, hogy a régi barbár idők elmúltak mindörökre, a szervezett emberölés helyett a szervezett emberszeretet felé haladunk és hazánkat többé soha sem kell félteni a gonosztól. Emlékezünk-e arra, hogy belsőleg igaznak és könyörületesnek tartottunk minden embert? Bízvást tanultuk és tanítottuk, hogy a nemzetközi jog szárnyai alatt védve vannak a nem harcolók, a hadifoglyok megkímélése becsületbeli kötelesség, védtelen várost bomba nem érhet, védtelen ember áruját kalóz el nem fogja. Milyen régen volt mindez! Rettentő régen, mert az időt nem az óra ketyegése méri, hanem az emberi idegrendszer érzeteinek sokasodása. Nem maradt belőle semmi sem. Mindazok a halandók, akik megérik e világforgatagnak végét és kik akkor ki tudják majd számítani, hogy meddig tartott, — mindezek a halandók elmondhatják majd, hogy kétszer éltek és kétszer haltak meg. Mert a világtörténetet, az emberiséget, a jogot s a lelkeket egyaránt kettészakította a világháború. Ezt a nagy tátongó űrt nincs mesterség, mely összeforrassza. Nincs más, a mi fentartson minket és átvigyen e nagy szakadékon, mint a kemény és kérlelhetetlen kötelességteljesítésnek acélos kitartása. Embert, várost, családot, hazát csak e Szent Parancs tud fentartani. Ezért tanítsatok új karácsonyi dalt: a legnagyobb kötelességtudásnak zengjük mélységes zsolozsmáit. A szomjas föld ennyi embervért még soha sem ivott: több magot kell ezután teremnie, mint eddig valaha. A kalapácsok emberpusztító lövedékeket vertek ki zugó pörölyütéseikkel, ezután több szakadatlan munkát kell végezniük, mint valaha tették. Az emberi izomzat a lövészárkok ódúiban, zsombékok posványaiban s sziklaüregek omlása között oly rettentő próbákat tett, minőkre eddig ember nem volt képes: ha hazaérkezik, új megfeszített munkára hívjuk együtt mindnyájunkkal. Tengervíz alatt, föld alá mélyített aknákban és a levegő fellegei között gyilkos számokat hintett széjjel a hadi kultúra: ha vége lesz a rombolásnak, földnek, víznek, légnek erejét uj mesterséggel kell uj termelésbe fogni és embertáplálásra kényszeríteni. A háború második karácsonyának egy nagy próféciája van: a hősök halála után új kötelességgel kell folytatni az emberiségnek a hősi életet. TÁRCA. Versek. Irta: Szürke. Édes kis keder. Tizennyolc évesek mind ahányan. Szép, rózsás arcú ifjú gyerekek, Ma tették le a tiszti vizsgát, Múlatnak vígan, harcos kedvűek. Holnap már szól a dob s a trombita, A menetszázad büszkéit gyalogol, Tele virággal mindenik kadét És az arcukon bátorság honol. Dalolva mennek vígan, könnyedén, Még nem is éltek édes Istenem, S már is az élet tán csak volt t nekik . . . Hosszasan nézem, némán könnyezem. És a mig dallal elvonul a század, S könnyel és csókkal búcsúzik a nép. Valahol messze egy szív megszakad,. .. — Édes anyád volt édes kis kadét! — Szeretk partján. Szeretd partja vértől ázott, Vissza verték a muszkát ott, A honvédek. Szereth partján az őszi szél, Magyar dicsőségről regél S vig az ének. Szereth vize azt beszéli, Soh’ se látott oly vitézi Harcos népet, — Pedig régen folydogálgat — Mint a magyar katonákat: A honvédet! Telefon- és távirati jelentések. Höfer jelentése: 33m.cSa.pest, december 24. Az orosz hadszíntéren nincs különösebb esemény. Olasz hadszíntér. Az általános helyzet változatlan. Judi-Kartában tegnap is hevesebb ágyuharcok folytak. A tengermelléki arcvonalon Podgorán egy olasz zászlóalj támadását visszavertük. Délkeleti hadszíntér. Egy Tepca környékén még az északi Tara partszakadékaiban rejtve maradt kisebb montenegrói osztagot rövid harc után elfogtunk. Egyéb újság nincs. Höfer. (Miniszterelnöki sajtóosztály.) A német jelentés. Berlin., december 24. A nagy főhadiszállás jelenti : Nyugati hadszíntér. A nyolcvankettedik népfölkelő dandár bátor ezredei tegnap kemény küzdelemmel visszafoglalták a Hartmannsweilerkopf kúpját. Az ellenség rendkívül súlyos veszteséget szenvedett és 33 tisztet és 1530 főnyi legénységet hagyott fogolyként kezeink között. Az északi ároklejtőn folyik egyes árokdarabok megtisztítása, amelyeket a franciák még tartanak. A tegnap esti hivatalos francia jelentés adatai, mely szerint 1300 németet fogtak el, legalább is felében túlzás. A mi összes veszteségünk, beleszámítva valamennyi halottat, sebesültet és eltüntet, amennyire eddig át lehet tekinteni, 1100 embert tesz ki. * A keleti és balkáni hadszíntéren jelentősebb esemény nem történt. (Miniszterelnöki sajtóosztály.) ■7 Ólomkatonák. .. Ólomkatonák ! .. . E szórásoknak a lelkében föltámad egy kedves kép, a régi, elhagyott, talán már el is felejtett gyermekszoba képe. Az én lelkemben is ott van e kép s amint elmerengek rajta, eszembe jut egy kedves történet. Látom a kis Széphalmi Andort, kis szobájában katonásdit játszik, szürke ólomkatonákkal. Nem érdekli egyéb semmi más, ez az a legkedvesebb szórakozása!... Hallom ajkain a csengő vezényszót: állj ! . .. vigyázz ! ... indulj ! ... amint ide-oda rakosgatja a szürke ólomkatonákat. Arca piros, szemei égők... a harc, küzdelem varázsa egészen elfoglalja, betölti piciny lelkét. . . érdektelenné válik rá nézve minden egyéb, szomjúság, éhség sem gyötri, semmi sem bántja .. . boldog ! Állj !... vigyázz ! . . . hangzik tovább, foly a harc . . . a piros sapkások a magyarok, a kék sapkások a muszkák. 8 valahányszor több kék sapkás esik el, mint piros sapkás: boldogan tapsol kis kezeivel. Megtörténik, hogy egy-egy katonának eltörik a karja, lába . . . azokat félre teszi szépen, hogy aztán később megigazgassa, gondjaiba vegye fajkülönbség nélkül! — Óh, a kis gyermek lelke még tiszta mint a tükör, a gyűlölet lehelete még nem homályositotta el! Aztán kifárad, álmos lesz, szüleit birja ... feküdni vágyik. Míg vetkőztetik gondosan hagyogatja, a piros sapkás katonákat tegyék melléje az ágyba, védeni álmát, hogy az csendes, békés legyen ... a kék sapkásokat félre a sarokba. Édesanyja mindent megígért, mire megnyugszik, csendesen elalszik. Szülei mint két angyal még sokáig ott maradnak ágya mellett s gyöngéd szeretettel figyelik a csendesen pihegő, alvó gyermeket. Aztán egymásra néznek. Szemeik szerelmesen, büszkén villannak össze, hiszen legdrágább kincsük, minden boldogságuk ez a kis gyermek, az övék, vérükből való vér!... Erős, bátor, szereti a harcot, mint az atyja, gyöngéd, jóságos, mint az édesanyja! Aztán az ólomkatonákra esik tekintetük ... egyet gondolnak: milyen délceg katona lesz egykor drága gyermekük ? . . . — Valahogy van, de ritka az a szülő, ki ne óhajtaná, hogy gyermeke katona legyen, különösen ha ép, egészséges és erős! És ez nem csoda. Hiszen úgy tudjuk atyáink meséiből kis korunkban, később könyveinkből is azt tanuljuk, hogy a katona fogalmában benne van az erő, hatalom, dicsőség ... sok, melyik szülő ne szeretné gyermekét erősnek, hatalmasnak látni, homlokán a dicsőség babéraival! ? Így volt ezzel az öreg Széphalmi Andor is, ki nemcsak tekintélyes nevet és uradalmat örökölt atyjától, de egy kis nemesi büszkeséget is. Éppen e büszkeség érlelte meg benne az elhatározást: fiából katonát nevel mindenáron ! Gyöngéd, szelíd lelkű neje szívesen egyezett bele, hiszen meg volt győződve arról, hogy amit az ő erős, hatalmas férje akar, tesz, az mind jó, szép és igaz! Azzal a csodálatos hitvesi szeretettel szerette férjét, mely mindenben az elhatározást a férfira bízza; célja csak egy van: boldogítani ! . .. — A szülői s általában az emberi szív mindig a legjobbat reméli, rosszra nem igen gondol! Vájjon gondolt-e az alvó kisgyermek valaha arra, hogy egykor igazi katona lesz, igazi, eleven és nem szürke ólomkatonákkal fog harcolni igazi ellenség ... éppen a muszka ellen ! ? .. . Vájjon gondoltak-e valaha arra a szerető szülők, hogy egykor vérző szívvel kell elváljanak forrón szeretett gyermeküktől, éppen abban a pillanatban, mikor hozzá fűzött reményük valóra vált, tervük sikerült: fiuk katona lett! ? . . . Nem is gondolhatták, hiszen előttük is az a katonaélet lebegett, melyről koszorús költőnk énekel: a szép, fényes katonának gyöngy-arany élete ! . .. Feledték, hogy még jöhet idő, midőn zúgni fog a harcok vihara, a küzdelmek árja megindul . . . föltámad a katonák igazi, nagy napja ! . . . Feledték és boldogan éltek. Gyermekük szépen fejlődött, egyre nagyobb büszkeségük lett. Ott állott már az élet hajnalán! . . . A szürke ólomkatonák is elfeledve, feledve a gyermekkor tündér, szép világai . . . Elhagyott, csendes lett az egykor pajzán nevetéstől, hangos jókedvtől, játékzajtól csengő kis gyermekszoba ! . . . Abban a korban volt, mikor az ifjúi lélek már bontogatja szárnyait. . . Széphalmi Andort is magasabb remények, vágyak röpködték körül. .. szive megmozdult, akaratereje fölébredt . . . kész volt már indulni ismeretlen világok felé, megvalósítani terveit, beváltani a hozzáfűzött színes reményeket!... Szép volt a jelen, szépnek ígérkezett a jövő! . . . II. ... És egyszerre csak megmozdult lábaink alatt az édes anyaföld! . . . idegen erő, hatalom támadt föl, készült elvenni azt, ami nekünk a legdrágább: szabadságunkat, mi a legszentebb: hazánkat, ezt a földet, melyben atyáink porladnak, melyen bölcsőnk ringott, melyen élünk, hol egykor sírunk is domborulni fog ! . . . Oh, eddig csak álom volt az élet! . . . szép, fényes, ragyogó! Ha volt is gondja, terhe, küzdelme és szenvedése, kétségbe nem estünk, elhordoztuk ajkainkon talán egy futó sóhajjal, szemeinkben egy észrevétlen könnyel, mert volt békességünk! Most!?... Gyötrelem a nap, az éj. . . a ráhulló könynyektől sós ma a kenyér! Most mindenkinek van kiért aggódjék ... kit sirasson . .. kiért imádkozzék ! .. . Föltámad a katonák igazi nagy napja ! S bár dicsőséget áraszt nemzetünkre; bár csodálatos dolgok, nagy tettek világát éljük; bár csodáljuk az emberi erő és hatalom műveit, alkotásait; bár nemzetünk hős lelkű fiai mint egy ércfal állnak őrt haza- Levelet ír Kispál Dénes Falujába, kedveséhez, Szereth partján. S azt írja a legvégére, Legyen büszke a honvédre Minden kislány. A dardanellai kudarc. HAga, december 23. A Morning post örül a gallipolii elvonuláson. Azt írja, hogy akkoriban a partraszállást is lehetetlennek mondották és senki sem hitte a menekülés lehetőségét. Az antantcsapatok összvesztesége 106 610 ember. A Day Mail cikkének címe : „Egy tragikus ostobaság története“. Várna védelme. Predeál, december 23. Várna bombázásáról a Viitorul újabban a következőket jelenti: Mikor a köd eloszlott a tengeren, az orosz hajók visszavonultak. Azt hiszik, hogy az oroszok nem merik Várnát még egyszer megtámadni, miután a bulgár kikötőbe egy német divízió érkezett, amely a partokon husz nehéz ágyút helyezett el. Ezek az ágyuk nyomban hevesen viszonozták az oroszok hajótüzét és csak a sürű ködnek tulajdonítható, hogy az orosz hajók sértetlenül eltávozhattak. Így is csak 51 lövést adtak le. Nem voltak elkészülve erre a védelemre. A montenegrói sereg. Zurioli, december 23. A milánói lapok szerint a montenegrói csapatoknak több mint harmadrésze harcképtelenné vált. A gallipoli kudarc. Kopenhága, december 23. Az orosz sajtó a legnagyobb elkeseredéssel tárgyalja az antanté gallipolii visszavonulását és megállapítja, hogy a dardanellai áttörés, melyet Oroszországnak megígértek, semmivé vált. A lapok tartanak attól is, hogy a gallipolii események Romániára kedvezőtlenül hatnak. Sebecot nem fogadta a román király? Budapest, december 23. Bukarestből jelentik : Gasciotti olasz követ Sebeco tiszteletére dinert ad. A király Sebecot nem fogadta. Nem tartják valószínűnek, hogy Sebeco kihallgatást tudjon kieszközölni a királynál. grew rrn — rrn ——— ——■—■———!