Székely Nép, 1916 (34. évfolyam, 1-92. szám)

1916-01-08 / 2. szám

2. szám. Sepsiszentgyörgy, XXXIV. évfolyam. Szombat, 1916. január 8.­­ Előfizetéseket is hirdetése­ket a kiadóhivatal vesz fel. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 1 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 20 fil. Nyilt tér sora 40 fil. KIADÓHIVATAL: Sepsiszent­­györgyön, Csiki­ utca 8. sz. Szerkesztőségi telefonszám : 47. Megjelenik : kedden, csütörtökön és szombaton. Kiadóhivatala telefonszám­: 23. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre......... 16’— kor. Fél évre................ 8 m - kor. Negyed­ évre ... 4*— kor. Egy hóra ......... 1’LO kor. Egy om'arám' ló’JM tór. SZERKESZTŐSÉG : •«» Omiks­ utca 8. szám — Előmunkálatok. A főrendiház keddi ülésén Hadik János gróf interpellációt intézett Tisza István gróf miniszterelnökhöz az Ausz­triával való kiegyezés és a Németország­gal való szorosabb gazdasági kapcsolat kérdésében. Mind a két fontos kérdésre a minisz­terelnök, a főrendek feszült figyelme és fokozott érdeklődése közben meg­nyugtatólag válaszolt. Az Ausztriával való kiegyezés dol­gában ugyanazt vallja Tisza István is, a mit Hadik János gróf mondott, hogy nem szabad a kezünket előre megkötni, a­míg nem látjuk a nagy közgazdasági probléma megoldásának határozott kör­vonalait, de — tette hozzá a miniszter­elnök — ez irányban folyhatnak elő­munkálatok és kell is, hogy folyanak, mert máskülönben nem tudnók tisztába hozni a kérdést, hogy egyáltalában meg tudjuk-e kötni a kiegyezést, vagy sem ? Ezt pedig azért kell tudnunk, hogy megmaradjon az akcióképességünk arra az időre, a­mikor majd igazán kenyér­­törésre kerül a dolog. Az előmunkálatokra tehát szükség van. E tekintetben hivatkozik Tisza egy olyan pártpolitikai szempontok által bizonyára nem befolyásolt nagytekintélyű szakemberre és államférfiúra, mint a minő Wekerle Sándor, a­kinek ugyanez a nézete, mint őneki. Az előmunkálatokat el kell végezni El kell végezni azért is, mert hiszen aztán majd ezekbe kapcsolódik bele a Németországgal való gazdasági tár­gyalások egész menete. Furcsa volna, — úgymond Tisza István — ha Németor­szággal azelőtt lépnénk tárgyalásokba, mielőtt tudnánk, hogy egymás között Magyarország és Ausztria megegyez­nek-e ? Elképzelhetünk Németországgal igen benső közgazdasági viszonyt abban az esetben is, ha Ausztriával egy vámterü­letet képezünk, meg abban az esetben is, ha külön vámterületet csinálunk. De ezt a két viszonyt azután Németországgal szemközt tökéletesen különböző lesz, a szerint, hogy külön magyar vámterület álláspontjáról kötjük-e meg a gazda­sági viszonyt, vagy pedig Ausztriával együttesen. Ez egy olyan nagy kérdés, a­mire a feleletet csak az előmunkálatok ad­hatják meg. Ezek az előmunkálatok a gazdasági kérdéseket illetően már bizo­nyos idő óta folyamatban vannak. Termé­szetesen , sok nehézséggel, gyakorlati akadályokkal. Azonban, akárhogy végződjenek is ezek az előmunkálatok , azok csak elő­munkálatok maradnak. Nem véglegesek. Azokat úgyis majd felülvizsgálja a ma­gyar törvényhozás két háza Ha elfogad­hatónak tartja , elfogadja. Ha nem tartja elfogadhatóknak , elveti. De egy bizonyos. Es ez az, hogy az előmunkálatokra szükség van. És ez előmunkálatok közt legeslegelső az Ausztriával való viszonyunk rendezése. Azután jöhet csak sorrend szerint a Németországgal való gazdasági kapcso­lat tárgyalása. Ez a Tisza István gróf válaszának lényege a Hadik János gróf interpellá­ciójára. És ebben a válaszban az egész főrendiház megnyugodott. Megnyugod­­hatik tehát az egész magyar közvéle­mény is. Az előmunkálatokat el kell végezni. Azután jöhetnek majd a végleges mun­kálatok, a­melyekre az áment úgyse mondhatja ki senki más, csak a ma­gyar országgyűlésnek alsó és felső háza. Ebben nyugodjunk meg. TA­R­C A. Reminiscentiáim a Székely Mikó­ Kollegium kezdő évfolyamainak nehány tagjára. — Irta: Téglás Gábor. — A sepiszentgyörgyi Kollégiumban velem együtt tanult nehány kortársamra vonatkozó reminiscentiáimból kívánok egy emlékfüzérkét közzétenni. A Kollegium tudvalevőleg még csupán az első gymnaziális osztállyal nyílt meg 1859. október 1-én , az öreg templom árnyékában II. József korától ott szerénykedő particula épületének hevenyészve átalakított és kibőví­tett helyiségeit a négy elemi osztály népesíté be Vajna Sándor igazgató vezetése alatt. Én a Galgóczy normájából már akkor a gymnasiumba juthattam volna át, de Vajna igazgató úr biztatása dacára egészen helyes gyermeki ösztönnel nem éreztem magam a gymnasiumra elég erősnek. A normabeli ma­gyar nyelvtanítás bizony gyenge alapot is nyúj­tott oda s csakhamar tapasztalnom kellett, hogy vorzüglich bizonyítványom dacára még a negyedik elemi osztályban is ugyancsak nagy küzdelembe került jobb társaimmal versenyt tarthatni s habár számtanból s földrajzból a norma erősebb alapot nyújtott, a magyar nyelv­tan elemeiben is túlszárnyaltak minket a falusi jobb és rendezettebb iskolák neveltjei. A Kollégium gymnasiumának első zsengéi közül Bartók György és Nagy Adolf valónak bizalmasabb viszonyban velem. Amaz Málnásról, egy jómódú földműves család sar­jadékaként már a normában kiváló tehetség­nek bizonyult s éles eszével, sarcasticus mo­dorával mindnyájunknak erősen imponált. Le­leményessége, gyors felfogása s különösen csattanó, találó kifejezései és élces megjegy­zései korát meghaladó érettségről tanúskod­ván, szinte jelezni látszottak a későbbi nagy férfiút. Bartók György ugyanis erdélyi egy­házkerületünk püspöki méltóságában fejezte be pár év előtt munkás életét. Nagy Adolf szintén nem közönséges talentummal volt megáldva. Eleven észjárása a tantárgyak mindenikében szembetűnő vala s mindig találó „schlagfertig” megjegyzéssel valóságos tekintély számba ment már akkor. Később Nagyenyeden kerültünk össze vele és Bartókkal ismét; de a Selmeczbányára az erdészetre távozván, utaink úgy elváltak, hogy alig élvezhettem meglett korunkban szellemes társaságát. Tudtommal azerdőfelügyelői minő­ségben korai véget ért s nem jutott a közélet olyan magaslatára, a­hova kiváló tehetségei praedesztináltak. A velem együtt 1859—60-ban negyedik elemibe került csoportból Nagy Adolf fivére Gusztáv forrt legszorosabban össze velem. Gusztáv is, miként bátyja, igen rokonszenves külsejű, sziporkázó szellemű gyermek volt, habár csípős megjegyzéseivel a gyengébb kor­társak némelyikét elriasztá magától. Bátyjával együtt a hegedűjátékban is nem közönséges otthonosságra tettek szert s később Nagyenye­­den a Bethlen-kollegium zenekarának is ve­zető tagjai közé számítottak. Nagy Gusztávval, mint a budapesti egye­tem orvosnövendékével találkoztam még gyak­rabban s habár később egymás tőszomszédsá­gába sodort a sors keze, Piskin és Déván mindketten annyira rabjai valánk hivatalunk­nak, hogy jóllehet felesége szül. László Gizella révén is fokozódott köztünk a rokon­­szenv, azért soha sem jutottunk ahhoz a min­dig sóvárgott nyugodalmas pihenőhöz , a­mikor egymással jól kibeszélhessük magunkat. Őt is idő előtt learatta a halál s már jó 6 éve a dévai temetőben, az általa rajongással dicsőí­tett ősi vár és fejedelmi kastély közelében alussza síri álmát. Tanulótársaim közül legtehetségesebbnek bizonyult már akkoriban egerpataki Márk Károly, ki a Máv­ aradi üzletvezetőségéből miniszteri tanácsosságra emelkedve, fejezte be fényes pályafutását és Sepsiszentgyörgyön él­vezi jól megérdemelt nyugalmas éveit. Éles elméje, gyors felfogása már akkor mindnyá­junk fölé emeli , habár a szentgyörgyi Kol­légium bölcsőkorában a mathézis iránt leg­­kevésbbé fejlesztő a tanulósereg érdeklődését, Mark Károlyban erős mathematikai érzékével már ott megnyilatkozott a későbbi technikus és vasúti intéző. Korai érettsége, szellemi fö­lénye azonban az osztály közepesebb tagjaitól már akkor annyira elkülöníték, hogy azok észre­vehető respectussal mertek hozzája közelitni. Kedvesebb emlékű és tehetségesebb gyer­mekkori pajtásaim közé számit csernátoni Csiky József is, ki utóbb Eperjesen jogot végezve, tudomásom szerint Kézdivásárhelyen folytatott ügyvédi gyakorlatot. A szorgalmasabbak egyike Kónya Dé­nes volt Zaboláról, ki Nagyenyeden is együtt tanult velem s theologiát végezve, szintén Hu­­nyadmegyébe került s a brádi ref. egyház közkedveltségü papjaként fejezte be életét. Ugyancsak Zaboláról a szorgalmasabb tár­saim egyikéül Hadnagy Károly él em­lékezetemben. Kissé komor, tulérzékeny fiúként emlékszem reá, ki szép írásával imponált ne­kem s kivel az akkor még nehezen megsze­rezhető szebb költeményeket versengve má­­solgattam én is verskötetembe. Szentgyörgyről visszatért ősi kúriájára, hol 1907. őszén — sajnos — nem találtam honn. Barabás Albert, ki később zágoni igazgató-tanítóként érvényesült, valamint szo­­tyori Nagy Ferenc, ki Brassóban az ál­lami iskoláknál érte végét és szentgyörgyi Nagy Ferenc, ki a törcsvári harminca­don fejezte be életét, Kónya Gábor a későbbi szolgabiró, Kováts Gyula és B­a­r­t­h­a Feri, kik adóhivatali szolgálatba léptek, Bokor András, ki Kőhalomból telekkönyvvezetőként lépett nyugalomba, P­o­­t­o­c­z­k­y Pál, kit a Kézdivásárhelyről eredő Turóczy V. főváraigazgató több más székely ifjúval a vámhivatalhoz segített, valamint cser­­nátoni Molnár Lajos és Barabás Máté szintén oly szorgalmas tanulókként élnek emlékezetemben, a minőket más isko­lákban később ritkán észlelhettem. A törekvőbb és talentumosabb kortársaim egyike Orbán Ferenc vala, ki Brassó­ban az állami iskolák szervezésével örökíti meg nevét s a felsőbb kereskedelmi iskola főigazgatójaként a kollégium egyik büszkesé­gévé nőtte ki magát. Orbán Ferenc a törekvő, szívós kitartású székely ifjaknak igazi mintaképe vola, kivel a budapesti egyetemen lehettem pár hónapig utoljára tartósan együtt, de a­kinek sikeres tevékenységét, szerencsés pályafutását jóleső érzéssel szemléltem mindig. A szentgyörgyi kortársak közül Gyár­fás Sándor állott még közelebb hozzám, kivel ugyan kortársaink kevésbbé rokonszen­­vezének, de a­kit szomszédomként, mint vas­­szorgalmú növendék, habár köztudomású ver­senytársamként ismerték, nagyenyedi időnk alatt is sűrűn látogattam. Értesülésem szerint legutóbb Ó-Budán a szöllős gazdák szövetke­zetének igazgatója volt. Habár nem jártak is együtt velem, azért a családunk közt kialakult bizodalmas viszony­nál fogva előnyös kölcsönhatást gyakorlónk egymásra a B­a­r­a­b­á­s-fivérekkel és sepsi­­kőröspataki Szinte Gáborral. A Barabás-fivérek atyja, a papolczi ref. egyház kántortanítójaként az egész környéken nagy tekintélynek örvendett és valóságos alter­­egója volt Szakács Mózes kedves emlékű tanáromnak, kivel éltük fogytáig testvéri sze­­retetben is éltek. Barabás Sándor, a későbbi orvos és Sámuel országos levél­tárnok, ki osztálytanácsosként Papolczra, az ősi fundusra húzódva, levéltárkutatásival és kiadványával a M. Tud. Akadémia tagságát is kiérdemelte, szüleinknél kosztozva, a szünidők alatt többször kivittek engem is Papolczra, melynek fenyvesei fokozák természetkedvelő hajlamaimat. Szinte Gábor szintén a szüleink közt fenn­állott barátság révén szintén állandó látogatója vola házunknak s a közel Kőröspatakra én is gyakran rándulgattam ki, már gyermekko- Telefon- és távirati jelentések. Hofer jelentése: Orosz hadszíntér, ZB­U­d­apest, január 7. A harci tevékenység Kelet-Galiciában és a besszarábiai határon tegnap lényegesen alább hagyott. Az ellenség állásainkat időnként tüzérségi tűz alatt tartotta, de gyalogsága se­hol se sem lépett akcióba. Az északkeleti arcvonal többi részén sem volt különösebb jelentőségű esemény. Olasz hadszíntér. A tengermelléki arcvonalon az el­lenséges ágyutűz helyenként újból heve­sebb volt. Déljétől északra csapataink ismét több támadást visszavertek és az el­foglalt hadállást megtartották. A tiroli határterületen a buchenstein­ és a riwai szakaszokban élénkebb tüzér­­harc volt. Délkeleti hadszíntér. Kövess hadsereg csapatainak tá­madása a montenegróiak ellen Berane­­től északra és Rozantól nyugatra ked­vezően halad előre. A Roche di Cattaco területén az utóbbi napokban időnként mindkét rész­ről a tüzérség fejtett ki tevékenységet. Egyébként a helyzet változatlan ma­radt. Hofer. (Miniszterelnöki sajtóosztály.­ Iwl*" Lemesnitől északkeletre az ellenség­nek egy kézigránát támadási kísérletét könnyen meghiúsítottuk. Egy ellenséges repülőrajnak Dónai ellen intézett támadása eredménytelen maradt. A német harci repülők két angol légi járművet lelőttek. Az egyiket Boelke hadnagy lőtte le,a­ki ezzel már a hete­dik repülőgépet tette harcképtelenné. Keleti hadszíntér: Jakobstadtól délre elterülő erdőben előrehaladó felderítő osztagunk a túlerő­ben lévő ellenséges támadás elől kény­telen volt visszavonulni. Cartorysknál egy előretolt orosz őr­séget megtámadtunk és visszavetettünk. Balkán hadszíntér. Semmi újság. (Miniszterelnöki sajtó­­osztály.) A német jelentés. Berlin­, január 7. A nagy főhadi­szállás jelenti: Nyugati hadszíntér. Az arcvonalon helyenkint élénk tüzér­ségi harcok voltak. Lens városát az ellenség tovább is ágyúzta.­­ Gőzösök összeütközése. 33*u.d­a,pest, január 7. Athénből jelentik : Egy francia s egy angol gő­zös a Malta-sziget közelében összeüt­között. A francia gőzös elsüllyedt. A legénységet és a hajó utasait megmen­tették. A kimentett utasok közt volt Gilleneiu francia követnek felesége is. A francia követség Párisba irányított levelezése elpusztult. Gibraltárba internált magyarok és osztrákok. Budapest, január 7. A lyoni „Nouve List“ jelenti: Gibraltárnál az angolok feltar­tóztattak egy görög hajót. A rajta levő ma­gyarokat és osztrákokat elfogták és Gibral­tárba internálták.

Next