Székely Nép, 1918 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1918-01-02 / 1. szám

1. szám. Sepsiszentgyörgy, XXXVI. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ... 16‘— kor. Félévre .................. 8m—kor. Negyed­ évre ... 4*— kor. Egy hóra .......... 1­50 kor. Egyes szám 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG : Csíki­ utca 8. szám —­­ Szerda, 1918. január 2. Előfizetéseket és hirdetése­ket a kiadóhivatal vesz fel. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 1 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 20 ül. Nyilt tér sora 4­0 fll. HI­A­DÓHIVA­TA­L: Sepsiszent­györgyön, Csíki­ utca 8. sz. Szerkesztőségi telefonszám : 47. Megjelenik : szerdán és szombaton. Kiadóhivatali telefonszám : 23. Az oláhok legszemélyesebb ellenségeink. Harcolt a magyar baka Olaszországban, küzdött Litvániában, vagy Volhinia mocsarai­ban is. A magyar vitézség, a harcra­­készség a világháború folyamán köz­mondásossá vált. Ellenségeink voltak az oroszok is, a taliánok és a franciák is, de sehol úgy nem harcoltak kato­náink, mint Erdély bércein, senkit sem gyűlöltünk annyira, mint az orgyilkos módra támadó oláhokat. Maguknak akarták azt, a­mit mi a magunkénak vallunk, a­mi a legszen­tebb nekünk, szülőföldünket. Betörtek ide tolvajok, orgyilkosok módjára. Le­öltek tehetetlen aggastyánokat, felfor­gatták rendünket, földönfutóvá tették az ország egyharmadát. Most, hogy ők lettek földönfutók, hogy leterítettük az egykor hatalmas Oroszországot, ők is békéért kunyerál­­nak, ők is megkísérlik a közeledést. A béke iránti vágy a nemzetek vágya; mi is hajlandók vagyunk a békére ! ! De nem szabad elfeledni, hogy az oláhoknak az kellett, a­mi a legszen­tebb nekünk, nem tudjuk elfeledni csapásaink alatt leroskadt védtelen aggastyánainkat. Még fülünkbe cseng sok ezer árvának velőt rázó sikoltása. A háború alatt gazdaggá, úrrá tet­tük őket, nyakra-főre élvezték kölcsö­­neinket, nyers termékeiket nehéz pén­zen vásároltuk meg. Aranyaink őhoz­­zájuk vándoroltak. A román lejnek soha akkora becsülete nem volt, mint a hábo­rúban. Mikor aztán teljesen kihíztak raj­tunk, akkor velünk szembe kellett elkövetniök a világ legnagyobb galád­­ságát. Ha most békével jönnek, mi sem zárkózhatunk el a béke gondolatától. Ámde vezekeljenek, tartsanak bűnbá­­natot! Nekünk pedig gondoskodnunk kell, hogy olyan meglepetéseknek, minek a múltban történtek, kitéve többé ne le­gyünk. Ki kell a határokat igazítani. Rekompenzálni kell fájdalmainkat, köny­­nyeinket! Szenvedjen Románia, hogy örökre elmenjen a kedve minket bán­tani. A kárpótlás nélküli béke gondolata szép és nemes. Megbocsátani is szokott az ember a lojális ellenségnek. De a­ki nesztelenül, orgyilkos módra lepi meg a védteleneket, az ártatlanokat, az nem számíthat lojális ellenfélre ! ingatlant csupán Csak azért szerzik meg, hogy árfelhajtással tovább adják. A rendelet ez a része élénk bizonyítéka annak, hogy az ingatlan nemzetiségi kezekbe való vándorlása csak részbeni tendencia, a másik célzat, mely sokkal fontosabb és köze­lebbi, megakadályozni a háborús kufárok lelki­­ismeretlen hadát abban a törekvésében, hogy az ingatlannal visszaéljen s annak árát fel­verje. A­mennyiben az illetékes hatóság a hozzájárulást megtagadná, a felek jogorvos­lattal élhetnek a földművelésügyi miniszterhez. A minisztériumnak jogában áll a hozzá­járulást megtagadó határozat jogerőre emel­kedése után felhívást intézni az eladóhoz, hogy az államnak, vagy az általa kijelölt személy­nek, a meghatározott árban az ingatlant engedje át. Körülbelül ezek a rendelet ama pontjai, a­melyeket a nagy közönséggel s különösen a kisbirtokos osztállyal megismertetni kívá­nunk. A háborús konjuktúrák egyeseknél tömén­telen pénzt halmoztak össze, mely gyümöl­csöztető elhelyezésre vár. S mert kétségtelen,­ hogy a háborúban szerzett tapasztalatok alap­­­ján a birtokvédelem a háború után intenzív­­ jellegű lesz, a pénz helyes és gyümölcsöztetőleg való elhelyezésének egyedüli módja ez idő szerint az ingatlan­vásár. Ezért rohanták meg az ingatlanokat az áruhalmozók, az árdrágítók s lelketlen speku­láció terveikkel olyan érték­eltolódást okoz­tak, hogy a reálisabb gondolkodású , nem máról-holnapra számító birtokos osztály terjesz­kedési tendenciája velük szemben a versenyt fel nem veheti, így könnyen bekövetkezhetik az az eset, hogy míg a hivatásos őstermelő vegetál, ad­­­dig egy uj birtokos osztály keletkezik, mely a földművelés mesterségéhez nem ért s a több termelés elve ilyen körülmények között alig valósítható meg. A fennebbiekből kitűnik, hogy a kormányt olyan szempontok vezették a rendelet meg­alkotásánál, melyek nemzetiségi és birtok­politikai előrelátását a legfényesebben igazolják. (—e------e) Az ingatlanok forgalmi korlátozása Az ingatlan forgalmát korlátozó 400 -1917. M. E. sz. rendelet megyénk és városunk egész területére terjed, kivéve a városi belsőségeket és a rendelet 2. §-ában megnevezett eseteket, melyeknek egyike az, ha a vásár egyenesági és unokatestvérnél nem távolabbi oldalági rokonok között jött létre. A rendelet szerint minden 1917 november 1. után kelt, vagy ez idő előtt keletkezett, de illetékezés vagy telekkönyvi bekebelezés vé­gett be nem mutatott szerződés — hatósági jóváhagyás végett, nálunk a miniszteri kiren­deltséghez bemutatandó. A hozzájárulás nem adható meg, ha az egy bizonyos területen az ingatlanok egy kézbe való halmozására vezetne, ha földműves kezéből az ingatlan olyan kézbe kerülne, ki maga földet nem művel, vagy az ingatlan egyszerű művelése és a termés fokozása az átruházás következtében nem várható­ végre , ha jelenségek merülnek fel arra, hogy az Telefon- és távirati jelentések. A vezérkar mai jelentése: b­udapest, január 1. Keleti hadszíntér. Olasz hadszíntér. Az assiagói fensikon és a Monte Tomba területén egész nap heves volt az tűztevékenység. A vezérkar főnöke. mn.mn­ nézhet jelentés. Berlin, január 1. A nagy fő­hadiszállás jelenti : Nyugati hadszíntér. Rupprecht trónörökös hadcso­portja . A Houthoulsti erdőnél és Pas­­chendaelenél a tüzérségi tüzelés átme­netileg erősbödött. Az angoloknak Mon­­chytól délkeletre ellenünk intézett erős felderítő előretörése meghiúsult. Marcoingtól délre kisebb harcokban a december 30-iki területnyereséget ki­bővítettük, a hadifoglyok száma néhány tiszttel és 70 főnyi legénységgel meg­szaporodott. A német trónörökös és Al­brecht würtembergi herceg hadcso­portja , Prosnestől északra és Ornes mindkét oldalán, valamint St. Mich­éitől északra és keletre a tüzérségi tevékeny­ség időről-időre élénkebb volt. Keleti hadszíntér. Nincs újság. * Macedón arcvonal. Különös események nem voltak. Olasz hadszíntér. A Tomba területén a nap folyamán tovább tart a heves tűzharc Ludendorff. Miniszterelnöki sajtóosztály­ litovszki békefeltételekről szóló tudó­sítása ismeretes, az olasz Ste­rm­-Ügy­­nökség kénytelen volt a szerződés tar­talmának lényegét közölni. Egyébként az olasz sajtóban olyan hangok is van­nak, a­melyek szerint az annekszió és kárpótlás nélküli béke az ententenak tett engedmény. Az Avantinak a béke­ügyről írt cikkét a cenzúra teljesen tö­rölte. A háborús sajtó sugalmazott cikkei szerint a békejavaslat ravasz merény­let az entente ellen s a központiak mi­­litarizmusa érdekében. Stockholm, január 1. A Maily Chronicle az Írja: Kormánykörökben elismerik, hogy a breszt-litovszki javas­lat olyan újdonság, a­melyről hivata­losan tudomást kell venni. Az orosz javaslat Czernin által történt korlátozott elfogadása megváltozott hangulatra mutat. Fegyverszünet. Küzdelem a neke ellen. Stockholm, január 1. A Reuter­­ügynökség szerint valótlan az angol la­pok olyan közlése, mintha Lloyd George a központi hatalmak békejavaslata feletti tanácskozásra Párisba utaznék. Viszont azonban tény, hogy Bouar Law és Chamberlaine már Párisba érkeztek. Zürich, január 1. Az olasz sze­­nátus titkos ülése késő estig tartott így a zárt ülést, a­melyen a kormány nyilatkozni akart, csak ma tartják meg. Mivel az angol és francia lapok a breszt­ A király válasza a vezérkar főnökének. Sajtószállás, január 1. A ve­zérkari főnök újévi üdvözlő táviratára a király a következőkben válaszolt: Azon remek teljesítményekre gon­dolva, melyeket véderőm véghezvitt, köszönetemet fejezem ki Önnek, a­kibe megokolt teljes bizalmamat he­lyeztem és a vezéreknek, katonák­nak, a­kik leküzdötték a legnehe­zebb fáradalmakat és olyan sike­rekre tekinthetnek vissza, melyek közelebb juttattak bennünket az évek óta tartó heves mérkőzés szerencsés befejezéséhez, összes derék harco­saim bizonyára meg vannak győ­ződve arról, mennyire fájdalmasan érzem szenvedéseiket és a királyné­val együtt azon fohászkodom, hogy a Mindenható a jövőben részesítse őket áldásában. Álljanak mindnyájan mel­letem , mindenki a maga helyén dolgozzék velem együtt a ránk kény­­szerített harc szerencsés befejezésen és a haza erősítésén, fejlődésén. Va­lamennyi derék harcosomnak a leg­szívesebb újévi üdvözletem küldöm, Károly. A király üdvözlése újév napján, Bécs, január 1. A király reggel Badenbe utazott, a­hol misét hallgatott, azután meg­hallgatta az előterjesztéseket; visszatérve Luxemburgba, előbb az udvari méltóságok,főhad­segédek, majd az összes főhercegek, főherceg­nők újévi üdvözlését fogadta ; később József főherceg, délután pedig a hadügyminiszter je­lent meg az uralkodónál. Wekerle tanácskozásai Bécsben, Bécs, január 1. Wekerle egész nap foly­tatta tanácskozásait Bécsben, délelőtt tíz óra­kor Czernynhez ment, a­hol már jelen volt Körner államtitkár, a német kormány megbí­zottja és az osztrák miniszterelnök is; nyom­ban együttes tanácskozást tartottak. A dél­utáni tanácskozáson a két miniszterelnökön kívül jelen volt Mérey nagykövet és Grátz Gusztáv osztályfőnök. A délutáni tanácskozá­sok este fél 8-kor véget értek. Wekerle az­után a magyar házban hosszasan tanácskozott Wimner báró osztrák pénzügyminiszterrel, éjjel 11-kor Budapestre utazott. 11 A lengyel kérdés: Bécs, január 1. A lengyel miniszter­elnök ma hosszasan tanácskozott Czer­­ninnel, azután háromnegyedórás kihall­gatáson jelent meg a királynál, szerdán visszautazik Varsóba. A lengyel sajtó­iroda munkatársának kijelentette, hogy meg van győződve, hogy a háború után megfelelő formákat találunk, melyek Lengyelország és a Monarchia közti politikai, gazdasági összeköttetést látha­tóan kifejteni fogják. Lengyelországnak a béketárgyaláson való részvételéből a központiak részéről Lengyelország ön­állóságának elismerését látjuk. Berlin, január 1. Lengyelország képviselői mint hivatalos tanácsosok fognak részt venni a béketárgyaláson az olyan tanácskozásoknál, a­melyek Lengyelországot érdeklik. Zavargások Nápolyban. Luganó, január 1. Több nápolyi tarto­mányban és Nápoly városában élelmiszer hiány miatt zavargások törtek ki.­­ Az oláh határ kiigazítása. Kolozs megye nemrégiben azzal a felirat­tal fordult a kormányhoz, hogy Magyar­­országnak az Oláhország felé eső hatá­rát minden esetleges betörés ellen meg­felelő határkiigazítással biztosítsák. E feliratot megküldték Brassó megyének is, a­mely legutóbbi közgyűlésén tárgyalta ezt az ügyet. A közgyűlés egyhangúlag kimondta, hogy Brassóvármegye is ilyen tartalmú feliratot küld a kormányhoz. — Ez természetes és másként nem is lehet a tavalyi oláh betörés után. De külö­nösnek és jellemzőnek tartjuk, hogy a brassó megyei oláh bizottsági tagok elő mertek állani s valami deklarációt olvas­tak fel, a­melyben az annekszió nélküli békére való hivatkozással a feliratot feleslegesnek nyilvánították. Úgy látszik, a tavalyi lecke nem volt elég az oláhok­nak s a nemzetiségekkel szemben való elbánás még — legalább Brassó megyében — nem elég erős arra, hogy efféle oláh hangokat lehetetlené tegyen. Lám-e, ha az oláhok kiebrudalása után Brassó a felszabadító hősök nevéről elnevezett utcák tábláin o 1­á h­u 1 is felírta az új neveket, ezzel arra a reményre jogosította az oláhokat, hogy nekik még a történ­tek után is lehet és szabad nyilvánítani Nagy Románia iránt való szerelmüket, mert minden el van felejtve és minden meg van bocsátva.

Next